III. r�sz

Ott �llt. Megint. Sirius ugyanolyan volt, mint egy �r�val ezel�tt. Mintha csak aludna. Az arc�n nem l�tszott m�s, csak a b�kess�g. Tagjait valaki elrendezte… Kezei egym�son fek�dtek mellkas�n eltakarva a v�gzetes sebet.

Estrelle csak �llt �s n�zte. N�zte, de igaz�b�l nem l�tta. Tudta, hogy ott van. Tudta, hogy nem m�s�thatja meg a t�rt�nteket. De minden idegsz�la tiltakozott a val�s�g ellen. Nem tudta elhinni. T�ls�gosan f�jt ahhoz, hogy meg�rtse �s �jra meg�rintse. Nem akarta megzavarni nyugodt �lm�t. �s ahogy �llt �s n�zte, egyre ink�bb megfogalmaz�dott benne valami keser�, f�j� bizonyoss�g, aminek m�g nem tudott nevet adni, de nem is akart. Ez a valami egyre ink�bb n�tt benne, meg�ll�thatatlanul k�vetelte, hogy �szrevegy�k, mint aki nem tudja elviselni, hogy nem vesznek r�la tudom�st.

A csalfa, kegyetlen k�nnyek pedig �jra lefolytak az arc�n. Az ezerszer el�tkozott k�nnyek, amiket gy�l�lt mag�ban. Gy�l�lte az �letet. Az igazs�gtalans�g�t. Gy�l�lte a vil�got. Gy�l�lt l�legezni. Gy�l�lte hogy �l. Sz�zszor ink�bb Sirius hely�re k�v�nta mag�t. Hisz r� m�r senkinek sincs sz�ks�ge. Siriusra pedig ann�l ink�bb. K�t embernek pedig k�l�n�sen. Harrynek �s Remusnak.

„Vajon �k most mit csin�lnak? �k is gy�l�lik a vil�got, hogy elvett t�l�k egy embert? Egy �rt�kes, csupa sz�v, bolond embert, aki nem ezt �rdemelte volna. Az �let kegyetlen�l elb�nt vele. Elvette t�le a bar�tait �s meglopta. Tizenk�t �vet lopott el �s miv�gre? Azt a tizenk�t �vet m�r senki nem adhatja vissza neki. Senki. De m�r nem is k�vetelheti mag�nak. Soha t�bb�. �r�kre elveszett. Elt�nt az id� v�gtelen, kegyelmet nem ismer� folyam�ban. Mint ahogy elt�nt Sirius Black �lete �s neve is. Beleolvadt a t�rt�nelem n�vtelen hom�ly�ba. Ki fog eml�kezni r� �tven �v m�lva? Senki. � is egyed�l volt. Csal�dja utols� sarja. A hal�l�val lez�rult az � t�rt�nelm�k is. �r�kre.

�r�kre. Milyen kegyetlen is tud lenni ez a sz�. Hamis, �res, h�tlen sz�. B�rcsak soha ne tal�lt�k volna ki! Annyira f�j� tud lenni! �s most mi�rt vagyok olyan �res? Mi�rt nem tudok ord�tani, s�rni, �tkoz�dni?! Mi�rt vagyok �res?

Nem akarom ezt �rezni! Soha t�bbet! Nem!”

Futva rontott ki a gyeng�lked�r�l, csak hogy p�r l�p�s m�lva leverten meg�lljon a kihalt folyos� k�zep�n. Egyed�l volt az �jszaka s�t�tj�ben. Senki nem volt ott vele, hogy �t�lelje, hogy vigasztalja, vagy csak hogy vele legyen ebben a f�jdalomban.

Odav�nszorgott az egyik ablakhoz �s lerogyott a p�rk�nyra. B�rsonyos sz�l borzolta az erd� f�it �s a t� v�zt�kr�t. Az � lelk�ben azonban �d�z vihar, csata d�lt. Ha a t�j t�kr�zte volna a benne t�rt�n� dolgokat, a f�k t�vest�l csavarodtak volna ki, a t� vize pedig t�bb m�teres hull�mokban z�dult volna al�. Nem lett volna menekv�s senkinek. Soha t�bb�. Soha… t�bb�…

*

Harry f�radtan, elg�mberedett tagokkal m�szott le a p�rk�nyr�l. Zsebre tett k�zzel, lehajtott fejjel indult el. Csup�n egyetlen utat ismert. Arrafel� vitt�k a l�ptei. Egyenesen, r��r�sen. Nem sietett. Akihez ment, az mozdulatlanul v�rta.

A teremhez vezet� folyos�ra fordulva egy alakot l�tott meg az egyik ablakn�l. Csak az�rt vette �szre, mert az arca el�tt id�nk�nt felizzott egy cigaretta parazsa. A f�st alig �rezhet�en kavargott a leveg�ben, hogy azt�n egy szell� marad�ktalanul kipender�tse a szabad �g al�. Ahogy k�zelebb ment, Estrelle –t ismerte fel a s�t�t alakban.

P�r l�p�sre t�le meg�llt. A n� lassan n�zett fel kif�jva a f�st�t. Harry l�tta rajta, hogy nagyon ny�zott. Arca beesett �s a szok�sosn�l is s�padtabb volt, szemei alatt pedig s�t�t karik�k �ktelenkedtek. Tudta, hogy Sirius miatt van. Sejtette, hogy a n�nek t�bb k�ze lehetett a keresztapj�hoz, mint amennyit elmondtak neki, de most m�r teljes bizonyoss�ggal tudta, hogy legal�bb annyira szerethette, mint �.

Estrelle egy halv�ny mosolyt k�ld�tt fel�, de az ink�bb csak a sz�ja egy r�ndul�s�nak t�nt. Lassan le�lt mell�. Nem sz�ltak semmit. Azt�n a n� fel�je tolta a p�rk�nyon hever� cigarett�sdobozt. Kivett bel�le egy sz�lat �s meggy�jtotta. Megk�nnyebb�lve t�d�zte le a f�st�t. M�r nagyon hi�nyzott neki ez. Ahogy m�ly s�hajjal kif�jta, �gy �rezte, mintha a lelk�t nyom� iszony� k�n egy kicsit enyh�lne. Csendben sz�vt�k el a cigarett�jukat. Harry �gy �rezte, mintha egy l�thatatlan kapocs �sszek�t�tte volna �ket.

V�g�l Estrelle fel�llt �s csendben t�vozott, otthagyva a dobozt �s Harryt. A fi� pedig a zseb�be s�llyesztette azt s p�r perc m�lva a feh�r ajt� fel� indult, hogy v�gleg elb�cs�zzon T�le.

*

F�l�lomban h�nykol�dott. A karj�n a Harmadik Jel hegei v�r�sen izzottak. �lm�ban hangok suttogtak neki. Az eg�sz egy hatalmas k�osznak t�nt. Nem l�tott semmit, de a hangok j�ttek �s mentek. Azt�n egy m�sik, egy sokkal er�sebb elcsendes�tette a t�bbit. �rezte, hogy a teste lenyugszik. Csup�n a Jel pulz�lt m�g kellemetlen�l.

Ez a hang arr�l suttogott, hogy meg�rti a f�jdalm�t. Tudja milyen az, egyed�l lenni. K�rdezgette Estrelle –t, hogy most hol vannak az �ll�t�lagos bar�tai, mi�rt hagyt�k mag�ra ezekben a neh�z percekben. Dumbledore, Lupin, Kraven, Lucian, McGalagony �s Piton. A hang tudta, hogy az f�j a legjobban neki, hogy a f�rfi, akit szeret nincs mellette. Most sincs. „Mi�rt, mikor volt?” – horkant fel megvet�en. A hang elnevette mag�t, de nem s�rt�en. Igazat adott neki. Vigaszt k�n�lt. Azt mondta, tud egy helyet, ahol k�nnyebben elfelejtheti a f�jdalm�t, ahol nem kell l�tnia a sajn�lkoz� pillant�sokat, ahol b�k�t tal�lhat.

Estrelle elgondolkodott. Valahonnan ismer�snek tal�lta a hangot, de nem tudott r�j�nni, hogy honnan. Mindenesetre valamilyen megmagyar�zhatatlan okb�l kifoly�lag b�zott benne. Elj�tszott a gondolattal, hogy milyen lenne hallgatni r�. J�zan esze megpr�b�lt ellenkezni, de nem figyelt r�. A lelke m�g mindig t�ls�gosan f�jt ahhoz, hogy szemben�zzen a j�v�vel. Rem�nykedett benne, hogy egy kis id�re megb�k�lhet. A mellkas�n tiszt�n �rezte, hogy valami hideg cs�szk�l. Odapillantva k�t p�r smaragdz�ld szemet l�tott szikr�zni. A k�gy�s nyakl�nc �letre kelt…

Az �lom v�ltozott. Megjelent egy �jszakai tiszt�s. Estrelle mez�telen talpa alatt �rezte a sz�lf�tta f�vet. Nem messze egy v�zes�st pillantott meg. Balra egy t�lgyfa leveleit kavargatta a sz�l a leveg�ben. Lelk�t lassan megsz�llta a b�ke. Odal�pkedett a krist�lytiszta v�zhez, majd le�lt a partt�l nem messze k�n�lkoz� szikl�ra. Mikor a hangot h�vta, hogy megk�rdezze hol van �s hogyan ker�lt oda, megjelent egy magas, barnahaj�, z�ld szem� fi�. Egyszer m�r �lmodott vele. � volt az a f�rfi az �larcosb�lr�l. Tom Denem, avagy Voldemort nagy�r. Estrelle felpattant �s r�m�lt szemekkel kereste a kiutat. Voldemort magas hangon, hars�nyan kacagni kezdett.

-         Innen nincs ki�t, Estrelle! Saj�t magadat z�rtad be az elm�dbe megk�nny�tve ezzel az �n dolgomat. Most m�r semmi sem akad�lyozhatja meg, hogy el�h�vjam Deborah –t �s egy�tt v�ghez vihess�k nagyszer� tervemet! K�sz�n�m! L�tod, ha �nsz�ntadb�l velem tartott�l volna, akkor nem itt v�gzed gy�szos gondolataid k�z� z�rva. �r�kre…

-         �lnok, szem�t k�gy�! Becsapt�l �s kihaszn�lt�l!- n�zett a most m�r v�r�sre v�lt szemekbe, majd nekiiramodott.

�gy t�nt azonban, mintha a f�ld kiszaladt volna a l�ba al�l. A k�vetkez� pillanatban m�r a f�ld�n fek�dt �s a nedves f�sz�lak csiklandoz�s�t �rezte az arc�n.

-         V�ged van, Estrelle. Sajn�lom, hogy �gy kell elb�cs�znunk, de �gy t�nik nek�nk csak ennyi jutott.

Nem tudta hogyan �llt fel, de mikor meg�rezte Voldemort test�t az �v�hez simulni hihetetlen p�nik �s undor t�lt�tte el. A m�gus azonban nem engedte el. Az ajkait ellentmond�st nem t�r�en az �v�hez nyomta, majd elnevette mag�t a hi�baval� szabadul�si pr�b�lkoz�sokon.

-         Eressz el, te sz�rnyeteg!

-         K�r�sed sz�momra parancs! – h�zta el g�nyosan a sz�j�t. – De most b�cs�zom, Miss Lioncourt. Rem�lem kellemesen fogja itt t�lteni az �r�kk�val�s�got!

Miel�tt b�rmit is tehetett volna, Voldemort elt�nt egy sz�ll�k�s k�s�ret�ben, mintha soha ott se lett volna. Estrelle lerogyott egy k�re �s hitetlen�l maga el� b�mult. Tudta, mindenn�l jobban a vil�gon, hogy most azt�n teljes m�rt�kben egyed�l van ezen az �tkozott helyen, ahonnan nincs menekv�s.  Hatalmas er�vel tudatosodott benne, hogy soha t�bb� nem fog egyetlen ismer�s arcot sem l�tni! Soha nem n�zhet Perselus �jfekete szemeibe. Soha. Soha t�bb�…

Ennek a gondolatnak �s a visszat�r� gy�sznak a hat�s�ra keserves zokog�sba kezdett. Tudta, hogy itt senki el�l nem kell bujk�lnia �s titkolnia a gyenges�g�t, a b�nat�t. Egyed�l volt.

*

Mindek�zben Harry �v�ltve t�rdre rogyott a sebhely�t szor�tva a K�v�r D�ma portr�ja el�tt. A festm�ny azonnal riad�ztatta az odabent �cs�rg� Ront �s Hermion�t, valamint elk�ld�tt egy m�sik boszork�nyt a festm�ny�b�l, hogy sz�ljon Dumbledore –nak.

Harry k�nok k�zt vonaglott a padl�n.  A v�r a f�l�ben dobolt, a k�n pedig szinte sz�tszaggatta a homlok�t. �gy �rezte, menten kett�reped a feje. Hom�lyosan �rz�kelte, hogy k�t bar�tja let�rdel mell�, de a hangjukat m�r nem hallotta. M�r nem eml�kezett r�, hogy mikor t�rt r� ilyen er�vel a sebhely�b�l indul� f�jdalom. Hogy mikor volt Voldemort ilyen felh�tlen�l boldog! De egyet tudott, hogy ez nekik sokba fog ker�lni. Nagyon sokba…

*

Estrelle szob�j�nak az ajtaja kiny�lt �s egy fekete �rny v�g�dott ki rajta. Olyan sebess�ggel mozgott, hogy a folyos�t k�mlel� festm�nyek csup�n egy elsuhan� �rnyat l�thattak bel�le. Az �rny�k a nagykapun kereszt�l a h�v�s �jszak�ba t�vozott.

Deborah suhan�snak is beill� fut�sa k�zben meg�ll�thatatlanul kacagott. �r�lten cseng� hangj�t messzire vitte a sz�l. A k�vetkez� pillanatban m�r el is hagyta a roxforti birtokot �s a k�zeli var�zsl�falu, Roxmorts fel� vette az ir�nyt, hogy kiszabadul�s�nak meg�nnepl�s�re vacsor�t keressen mag�nak…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s