Megjegyz�s: K�sz�net Sandynak az �tlet��rt, ami a fejezet tagol�s�t befoly�solta…

30. Fejezet

Az �j sz�vets�ges, a k�t �rul� �s az �ldozat

I. Az �j sz�vets�ges

-         Ez nagy baj. Azt jelenti, hogy Voldemortnak siker�lt valamit el�rnie, amit nagyon akart. – hajolt gondterhelten az alv� Harry f�l� Dumbledore. – Perselus, k�rlek menj el Miss Lioncourt szob�j�hoz �s n�zd meg, hogy ott van-e.

-         Arra gondol, hogy…

-         Nem tudom. Lehets�ges. Mindenestre nem �rz�kelem �t…

-         Azonnal megyek.

-         Poppy, k�rlek maradj Harry mellett. Ha fel�bredne �s tov�bbra is f�jdalmai lenn�nek, adj neki m�g f�jdalomcsillap�t�t. Ezt az �jszak�t j� lenne, ha v�gigaludn�. A sebhelye m�g mindig t�zel.

-         Term�szetesen. Albus, maga mit fog tenni? Mi lesz, ha kider�l, hogy Miss Lioncourt…

-         Ezt m�g �t kell gondolnom. El�sz�r is fogadom Luciant �s lemegyek Remus Lupinhoz. � m�g nem tud semmir�l. Ron, Hermione ti itt maradhattok, ha akartok, b�r nincs sok �rtelme.

A k�t di�k s�padtan b�lintott �s agg�dva n�ztek az id�s m�gus ut�n.

*

„V�ged van, Dumbledore! �s Potternek is meg vannak sz�ml�lva a napjai. M�r nem kell sok�ig v�rni. Hamarosan hadba vonul a Fekete Sereg. �ssze fogunk csapni a ’f�ny oldal�val’, �s gy�zelmet fogunk aratni. Semmi es�ly�k ellen�nk. Ekkora sereg ellen nem tudnak �sszeszedni elegend� embert. �s hamarosan csatlakozni fog hozz�nk Deborah Kl�nja is… � igen, �rzem, hogy j�n… egyre k�zelebb van. A H�rom Jel �s a nyak�k idevezeti. Most, hogy Estrelle f�lre�llt az �tb�l, semmi sem �ll�that meg minket. Belial pedig hamarosan meg fogja kapni azt, amire annyira v�gyik. Megkapja a testet, ami ut�n m�r �vsz�zadok �ta �h�tozik… De nem fogja �gy haszn�lni, ahogy � gondolja… � nem! Nem vagyok olyan bolond, hogy ekkora hatalmat kiengedjek a kezeim k�z�l, �s esetleg ellenem forduljon…

� lesz az �n egyszem�lyes puszt�t� seregem. Uralkodni fogok f�l�tte is. A saj�t v�rem fog szolg�lni. Megk�t�m a kezeit. Bizony, bizony. Nem gondolt r�, hogy t�lj�rok az esz�n!”

Voldemort magas hangon felkacagott. Hangja visszhangot verve futott v�gig az eg�sz kast�lyon. Az ott tart�zkod� hal�lfal�k bizakodva kapt�k fel a fej�ket. R�g hallott�k Urukat ilyen boldognak �s el�gedettnek. �rezt�k, hogy valami k�sz�l�dik!

*

Remus Lupin egy f�lig teli �veg konyak t�rsas�g�ban �lt asztal�n�l.* Hossz� ujjai k�z�tt egy f�lig teli poharat forgatott. Ismer�s volt a helyzet. James�k hal�la ut�n is egy ideig az alkohol volt az egyed�li t�rsa. Szemei – mint akkor is – f�radtan a t�volba meredtek. M�r r�g nem l�tt�k az �vegen t�kr�z�d� gyertyal�ngokat. Cs�ndes gy�sz�t az egyik ablak hirtelen kicsap�d�sa zavarta meg. K�d�s tekintettel arrafel� n�zett, majd lassan, bizonytalanul fel�llt �s a falhoz l�pett.

Ahogy kitekintett az el�bb m�g csillagos �gre, nyugtalanul vette �szre a s�t�t felh�ket, amik m�r eltakart�k a dagad� hold f�l kar�lj�t. Bar�ts�gtalan, viharos hideg sz�l f�jt odakint. �s akkor meg�rezte… Valami megv�ltozott az �jszak�ban. Valami borzalmas k�zeledett. M�g nem lehetett egy�rtelm�en tudni, hogy mikor fog oda�rni, de tudta, hogy lassan, alattomosan k�zel�t AZ id�pont.

Minek is az id�pontja? A v�gs� csat��. Az utols� er�pr�b��, amit � tal�n t�l sem fog �lni. Most m�g ink�bb sajn�lta, hogy Sirius nem �lhette meg azt a napot, ami eld�ntheti a j�v�j�ket.

„A sors fintora, hogy nem sokkal a d�nt� nap el�tt halt�l meg! Pedig tudom, hogy �gy harcolt�l volna, ahogy m�g soha. Nem csak Harry�rt �s a j�v��rt, hanem Lily�rt, James�rt, Dumbledore -�rt, az elveszett bar�tok�rt, akik m�r r�g meghaltak, magad�rt �s tal�n m�g… �rtem is. V�gre szembesz�llhatt�l volna az �lettel, ami annyi szenved�st r�tt r�d �s r�nk… Minden�rt megfizethett�l volna.

De ne f�lj! �n megteszem, amit neked m�r nem volt id�d v�ghez vinni. �n harcolni fogok a te nevedben is. Mindegy, hogy milyen alakban, de harcolni fogok. Nem b�jok el. T�bbet nem! Ennyivel tartozom mindannyi�toknak!”

K�sz�nt�sre emelte pohar�t, majd egy h�z�sra kiitta a tartalm�t.

Bez�rta az ablakot. �pp vissza�lt az asztalhoz, a keze m�r ism�t az �veg nyak�ra fon�dott, mikor kopogtattak. Nem akarta kinyitni. Senkit nem akart l�tni. Kor�bban ugyan felmer�lt benne, hogy megkeresi Harryt, vagy visszamegy Estrelle -hez, de azzal nyugtatta mag�t, hogy biztosan egyed�l akarnak maradni. � legal�bbis most igaz�n egyed�l akart lenni. Nem volt sz�ks�ge a sajn�lkoz�, r�szv�tteljes pillant�sokra, nem akarta kimutatni a gyenges�g�t. �gy is voltak, akik nem is tartott�k f�rfinak a sok betegesked�s, a szel�d term�szete �s a csontsov�ny alkata miatt. De most �k sem �rdekelt�k. Itt, ebben a szob�ban bez�rk�zva akarta kis�rni a f�jdalm�t. Szabadj�ra akarta engedni mindazt, ami a lelk�ben d�lt. A marad�k lelk�ben, ami m�g az �v� volt �s a v�rz� sz�ve mellett pisl�kolt. Mindenki ut�n, akit eltemetett elvesztett egy darab bel�le. De a legt�bb darabot a v�rfarkas vitte el. Az az �tkozott vad�llat, ami egyre csak gyeng�tette, amit�l mindink�bb elhalv�nyodott az �lete, az akarata. Soha nem panaszkodott senkinek. M�g Siriusnak �s Jamesnek sem, b�r vel�k besz�lt az �rz�seir�l. Tapmanccsal az ut�bbi id�ben t�bbet is. De mindig csak annyit mondott, amennyit�l m�g nem t�nt t�l gyeng�nek vagy panaszkod�nak.

A kopog�s megism�tl�d�tt, de mintha valami furcsa k�d�n kereszt�l hallotta volna. A fej�ben egym�st kergett�k a gondolatok, az eml�kek �s a k�rd�sek.

-         Remus, tudom hogy bent vagy! Engedj be, besz�lnem kell veled!

„Ez Albus. Mit akarhat? Mi�rt nem hagy b�k�n? Legal�bb most!”

T�lt�tt m�g a pohar�ba �s az orr�hoz emelte az italt, hogy beleszagolhasson. A k�vetkez� pillanatban az alja �jra �resen koppant az asztalhoz. Oda se n�zett, mikor megreccsent az ajt�, majd nyikorogva kit�rult. Dumbledore agg�d� tekintettel l�pett be. Ajkait keser� s�haj hagyta el, ahogy megl�tta az asztaln�l �l� m�r feket�be �lt�z�tt f�rfit, aki f�l kez�t m�g mindig a poh�ron tartotta �s az ablakon kereszt�l a semmibe meredt. Nem sz�vesen zavarta meg f�jdalm�ban, de musz�j volt elmondania neki…

-         Remus, k�rlek figyelj r�m egy kicsit. �ssze kell h�vnunk a Rendet. Azonnal.

A f�rfi nem n�zett r�. M�g csak meg se sz�lalt. Nem volt biztos benne, hogy hallotta, amit mondott.

-         Tudom, hogy ez most nagyon neh�z neked, de a seg�ts�gedet k�rem. Szeretn�m, ha f�lrerakn�d egy kicsit a gy�szt.

-         � igaz�n? Csak azt felejti el, hogy erre k�ptelen vagyok, mert itt �l bennem minden l�legzetv�telemmel! Az �letem maga a gy�sz! – fordult fel� m�rgesen �s olyan ijeszt� arccal, hogy Dumbledore akaratlanul is h�tr�bb l�pett egyet. Most mindenn�l jobban l�tszott az arc�n, a szemeiben az a csillog�s, amit az �talakul�sa el�tti percekben l�tott m�r. Az �tmenet az ember �s a v�rfarkas k�z�tt. Tudta, hogy ezt a k�ztes �llapotot most Sirius hal�la, az alkohol �s az eml�kek id�zt�k el� n�la. �s nem mell�kesen �, ami�rt megzavarta.

-         Meg�rtem, Remus. – v�laszolt olyan szel�den, ahogyan csak tudott. – De mindenk�pp �ssze kell h�vnunk egy megbesz�l�st. Ez most nem v�rhat.

-         M�gis mi lehet olyan fontos?

-         Estrelle elment Voldemorthoz. – Egy pillanatig jeges cs�nd uralta a szob�t, azt�n:

-         Micsoda?! Az meg hogy lehet? �s mi�rt? – pattant fel.

-         Nem �nsz�nt�b�l tette. Deborah sajnos �gy t�nik most v�glegesen el�t�rt bel�le. Estrelle elveszett. M�r nem tehet�nk �rte semmit.

-         �s a v�d�szellemek?

-         Perselus besz�mol�ja alapj�n m�r a templomban elt�ntek. K�zvetlen azel�tt, hogy a hal�lfal�k visszavonultak. Er�sebb v�delmet pedig nem tudunk biztos�tani Deborah ellen. Voldemort t�bbet aj�nlott Belialnak.

-         De h�t mit?

-         Be kell hogy valljam, hogy nem tudom. Egy d�monnak sokf�le borzalmas v�gya lehet. Napok �ta ezen gondolkodom.

-         �s nem tudjuk valahogy visszahozni Estrelle –t?

-         � m�r messze j�r. �s ha m�g utol is �rn�nk, vagy tudn�nk, hogy hol van, akkor is sz�molnunk k�ne azzal, hogy � m�r nem �nmaga �s haszn�ln� ellen�nk az erej�t. Azt hiszem Tom Denem szerzett m�g egy nagyon er�s �j sz�vets�gest.

-         De mi�rt megy Voldemorthoz? Mi�rt van r� sz�ks�ge?

-         Ez l�tod egy j� k�rd�s. Egyed�l sem lenne gyenge, de vele egy�tt… Sajnos az � gondolataiba sem l�tok bele. Ez m�r a hatalomr�l sz�l, �s az olyan id�s v�mp�roknak, mint amilyen Deborah is, nagyon agyaf�rt �s csavaros gondolataik �s indokaik lehetnek.

Dumbledore megigaz�totta az orr�n f�lhold alak� szem�veg�t, mik�zben m�lyen Lupin szemeibe n�zett.

-         Nos, akkor azt szeretn�m megk�rdezni, hogy velem tartasz-e? Tov�bbra is sz�m�thatok a seg�ts�gedre?

-         Igen. – b�lintott komoran. – Ha ak�r egy hajsz�lnyi is az es�ly�nk, hogy nyerj�nk, vagy hogy megments�k Estrelle –t, k�sz vagyok k�vetni az utas�t�sait.

-         Rem�ltem hogy �gy lesz. K�sz�n�m a bizalmat. �s most menj�nk, Minerva �s Perselus m�r fogadja az �rkez� Rendtagokat. – azzal egy apr� �vegcs�t nyomott Remus kez�be, aminek tartalm�t�l egy pillanat alatt kij�zanodott. M�r a folyos�n j�rtak, mikor �jra megsz�lalt:

-         Igazgat��r, mi�rt nem a Grimmauld t�ren �l�sez�nk?

-         Furcs�llom, hogy ezt pont te k�rdezed meg. Azt hittem egy�rtelm�. Nem akartam egy nappal Sirius hal�la ut�n r�gt�n odamenni. F�jdalmas lett volna mindannyiunknak.

-         �rtem… �s k�sz�n�m.

Dumbledore csak biccentett, majd kimondta az irod�j�hoz vezet� f�nixszobor el�tt a jelsz�t �s r�l�ptek a csigal�pcs� legals� fok�ra.

*

II. Az �rul�

Egy magas sikoly szak�totta sz�t az es��ztatta kast�ly fesz�lt v�rakoz�s�t. Azt�n csend lett megint. N�h�ny hal�lfal� nyugtalanul megmozdult. P�r perc m�lva azonban egy l�thatatlan er� kiv�gta a tr�nterem ajtaj�t.

-         �dv�z�llek min�lunk! – fordult j�kedv�en a S�t�t Nagy�r a magas ajt�sz�rnyak k�z�tt felt�n� alak fel�.

A bel�p� hosszasan j�ratta szem�t a terem r�szletein, majd a Voldemort mellett f�lk�r�vben felsorakozott hal�lfal�kon. Odakintr�l behallatszottak a vihar hangjai. A vill�ml�sok id�nk�nt bevil�g�tott�k a hossz� termet �s riaszt� �rny�kokat festettek a falakra.

A Nagy�r v�gigm�rte az el�zott n�t, akinek hossz�, fekete haj�b�l m�g mindig cs�p�g�tt a v�z. Tekintete elid�z�tt a term�szetellenesen halv�nyk�k szemp�ron, a maszatos arcon, a megviselt, v�rt�l �s es�t�l csatakos s�t�t p�l�n �s farmeren. Mosolyra h�zta a sz�j�t, amint �szrevette a n� meztelen l�b�t. Valahogy nem �gy k�pzelte el Deborah Seraphin bel�p�j�t.

A hal�lfal�k k�z�l n�h�nyan elk�pedtek a n�b�l �rad� energi�t�l, ami �gy mozgott vele, mintha �lne. A vill�mok f�ny�ben azt is �szrevett�k, hogy a n� talpai v�res l�bnyomokat hagynak maguk ut�n. Sejtett�k, hogy az egyik �rt �ll� t�rsuk nem �lte t�l a vele val� tal�lkoz�st.

-         Voldemort, nem kellett volna felsorakoztatnod a pincsikuty�idat… De az�rt nem �rt az �vatoss�g, igaz? – mosolyodott el g�nyosan, amit�l kivillantak hossz� �s v�res szemfogai. A hal�lfal�k felmordultak a s�rt�s hallat�n, de Uruk egyetlen pillant�s�ra ism�t n�ma cs�ndbe burkol�ztak.

-         Udvarias, mint mindig… De legal�bb van r�l�t�sod a dolgokra.

-         K�sz�n�m a b�kot. – hajtotta meg kiss� a fej�t.

-         �r�l�k, hogy v�gre elj�tt�l. Ez azt jelenti…

-         … hogy a kis Estrelle nincs t�bb�. Igen, most m�r v�glegesen eny�m ez a test.

-         De Estrelle nem halt meg, ugye tudod?

-         Persze, hogy tudom. De onnan, ahova bez�rta mag�t, nincs vissza�t. Fel�gette az utols� hidat is maga m�g�tt.

-         Ezt j� hallani.

-         Legal�bb van, amiben egyet�rt�nk.

-         �, rem�nyeim szerint t�bb ilyen is van.

-         P�ld�ul a h�bor�d, igaz?

-         A h�bor�nk. Dr�ga Deborah… Ez m�r nem csak az eny�m. M�r ketten vagyunk.

-         Honnan veszed, hogy mell�d �llok?

-         Ez k�rd�s? Oda�t a Roxfortban elnyomtak, nem engedt�k, hogy a felsz�nre t�rj, mikor elj�tt az id�. Sokat k�noztak, ha nem t�vedek, mindezt azzal takargatva, hogy Lioncourt kisasszony v�delm�ben teszik. N�lunk viszont ki�lheted a bossz� �s az �l�s ut�ni v�gyadat…

-         �s ha �n nem akarok egyik oldalon sem harcolni? Ha csak vissza akarok t�rni a Kl�nomhoz, hogy felett�k uralkodhassak?

-         Ugyan m�r, Deborah. Azt akarod, hogy bevegyem, hogy csup�n ez a v�gyad? Sokkal hatalom�hesebb vagy te ann�l… Ez�rt is akartad megid�zni egykor Belialt, nem? Hogy m�g t�bb er�t adjon neked �s a v�mp�rjaidnak.

-         Honnan tudsz te Belialr�l?

Voldemort halkan nevetett. Egy pillanatra len�zett a karf�ra tekeredett Naginira, akit Deborah �rkez�se �ta simogatott, azt�n �sszeh�zott szemekkel vend�g�re n�zett.

-         Sokmindenr�l tudok. Eljut hozz�m p�r inform�ci�, h�la az �n kis csicserg� mad�rk�imnak… R�lad �s az egykori Kl�nodr�l is sokat tudok. P�ld�ul azt, hogy az �j vezet�j�k engem t�mogat. A t�bbi v�mp�rral egy�tt, akik al�vetik akaratukat a vez�r�knek…

-         Ki az?

-         Szerintem ismered �t. M�gha m�shonnan nem is, Estrelle j�volt�b�l biztosan… R�g�ta a sz�vets�gesem. Sokat seg�tett abban, hogy te �jra �letre kelhess. �s mellesleg a Roxfortban is j� szolg�latot tett. El�g sok inform�ci�t meg tudott �szrev�tlen szerezni.

-         Nocsak, kezdek k�v�ncsi lenni. – mosolyodott el hidegen.

-         L�pj el�, Kraven! Deborah m�r nagyon szeretne l�tni.

Az �rny�kok k�z�l egy magas, ny�l�nk v�mp�r l�pett Voldemort tr�nusa mell�. Indig�k�k b�rsonyzak�t viselt a hozz�ill� nadr�ggal. Majdnem fekete, v�llig �r� haja enyh�n hull�mosan keretezte s�padt f�nyben j�tsz� arc�t. Sz�rke szemei mikor mozgott, �gy villogtak, mint a macsk�k� a s�t�tben. Ler�tt r�la, az elegancia, a kifinomult modor �s a hatalom. De ebb�l a szempontb�l Voldemort mellett m�g � is elt�rp�lt.

Deborah eml�kezett r�. � tette Estrelle –t f�lv�mp�rr�. Az � nemesi v�mp�rv�r�t�l kezdett el �bredezni. �s nem utols� sorban Estrelle b�zott benne, a bar�tj�nak tartotta. „�r�k hiba. Egy halhatatlanban soha nem szabad teljesen megb�zni.” – gondolta, majd � is lassan biccentett a v�mp�rnak.

-         �gy l�tom, nem kell bemutatnom Lord Kraven Emerald -ot.

-         Nem, nem kell. Eml�kszem r�. Gondolom a kis Estrelle soha nem gondolta volna, hogy a bar�tj�nak tartott v�mp�rherceg fogja el�rulni…

Kraven nem v�laszolt, csup�n �ssz�bb h�zta a szem�t �s megemelte a fej�t.

-         Mindenesetre k�sz�nettel tartozom neked, ami�rt a v�reddel elind�tottad a folyamatot, ami most kiteljesedett. V�gre visszanyertem minden er�met.

-         Nocsak, ez nagyon j� h�r. – sz�lt k�zbe Voldemort.

-         Mi�rt �rzem �gy, mintha ez sz�modra hasznos lenne? – kapta vissza fej�t a Nagy�rra �s mereven n�zett a v�r�s szemekbe.

-         L�tom az �szt�neid a r�giek. De az elm�mben hi�ba is pr�b�ln�l olvasni. Onnan nem tudsz meg semmit. – Deborah felszisszent ami�rt leleplezt�k, �s s�padt arc�n egy villan�snyi id�re harag l�tszott. – Az�rt j� nekem, hogy marad�ktalanul visszat�rt az er�d, mert �gy sokkal hasznosabb leszel nekem.

-         Hogy mer�szeled?! – sziszegett r�.

-         Kedves Deborah, ugye tudod, hogy nem lesz m�s v�laszt�sod, minthogy mellettem harcolj?

-         Tudom. – vetette oda kelletlen�l.

Megvet�en felciccent, majd elfordult �s k�zelebb l�pett a hal�lfal�k sor�hoz. Halv�nyk�k, izz� tekintete mindegyik�j�k�n elid�z�tt egy pillanatra. Az okosabbak oldalra pillantottak, vagy lehunyt�k a szem�ket, nehogy olvashasson a gondolataikban, de volt, aki egyiket sem tette. Az egyik egy k�z�pmagas, b�szke tart�s� f�rfi volt, akinek csukly�ja al�l kil�gott egy sz�ke hajtincs. Sz�rk�sk�k szemei hidegen viszonozt�k Deborah pillant�s�t, aki meg�llap�thatta, hogy Lucius Malfoy ellen�ll�sa figyelemre m�lt�. De sejtette, hogy csak v�dekez�sre tudja ford�tani az erej�t.

A m�sik ilyen f�rfi sokkal magasabb volt �s p�r embernyire �llt Malfoyt�l. Ahogy Deborah k�zelebb s�t�lt hozz�, l�tszott rajta, hogy a maszkja alatt gonoszul elmosolyodik. J�ghideg k�k szemei g�tl�stalanul, m�gis valamik�pp b�szk�n m�rt�k v�gig a v�mp�rt. M�r az els� pillant�sb�l tudta, hogy Livius az, Estrelle b�tyja. Nem tudta volna megmondani, de valami�rt tetszett neki ez a romlott haland�. Malfoyt csak egy kiss� ideges�t�, p�ffeszked� alaknak tartotta, akinek nincs igazi szem�lyis�ge, valahogy �res, de Livius… � eg�szen m�s volt. �rezte benne az �r�lt fanatizmust, a v�gyat, hogy �lhessen �s puszt�t�st hozhasson az �letre �rdemteleneknek. Benne rengeteg energia �s �rz�s forrongott, m�g Lucius rideg �s len�z� volt. Feln�zett a f�rfira �s jobb kez�nek ujjaival v�gigsim�tott a mellkas�n, majd visszafordult Voldemorthoz.

-         Vedd le r�lam a h�rom jelet �s a nyak�ket, �s akkor szabad akaratomb�l harcolok veled. Akkor m�g t�bb v�mp�rt szerzek neked.

-         Deborah, azt hittem m�r ismersz annyira, hogy tudd, ilyen kijelent�sekkel nem m�sz n�lam semmire! Nem vagyok m�g annyira bolond, hogy levegyem r�lad a Jeleket �s a kis aj�nd�komat. �r�lt lenn�k, ha megtenn�m. Hisz tudod, hogy azok k�tnek hozz�m! Ezek teszik lehet�v� sz�momra, hogy parancsoljak neked. Nem hiszem, hogy akkor is engedelmeskedn�l, vagy velem tartan�l, ha ezek nem lenn�nek rajtad. Nem tehetsz semmit. Csak �n szabad�thatlak meg.

-         Rendben. Ut�lom beismerni, de gy�zt�l. Az �j sz�vets�gesed leszek…

-         Nagyszer�!

-         De csak akkor, - emelte meg a hangj�t – ha visszakapom a Kl�nomat a v�mp�rjaimmal egy�tt, akik f�l�tt ism�t �n uralkodhatok! �s �ldozatokat is k�rek. Sokat! M�r t�l r�g�ta nem ihattam el�g v�rt! Ha ezeket megadod nekem, nem fogok ellenkezni, �s teljes�tem a parancsaidat. De csak a h�bor�ddal kapcsolatosakat!

Voldemort elgondolkodva n�zett r�. Tudta, hogy enn�l jobban nem tudja megszorongatni a v�mp�rt. Ugyan �t nem tudja teljes erej�vel megt�madni a H�rom Jel miatt, de �pp el�gg� megsebes�theti. A h�bor�t pedig s�rtetlen�l akarta vezetni. �s v�g�lis nem is k�rt t�l sokat. �ldozatokat k�nny�szerrel hozathat a hal�lfal�ival, Kravennek pedig adhat m�s feladatot, ha nem akar csatlakozni Deborah Kl�nj�hoz. Meg azt�n neki ott van a magyarorsz�gi bokra is. R�juk is sz�m�t a csat�ban. Most minden egyes ember, vagy v�mp�r sz�m�t. A hal�lfal�k m�g soha nem gy�lekeztek ekkora sz�mban, �s minden nappal egyre csak gyarapodnak. Az �ri�sokat �s a lid�rceket m�r meggy�zte. A dementorok mindig is az � parancsaira v�rtak, Deborah vezet�s�vel pedig a v�mp�rok jelent�s r�sze fog seg�teni. Most m�r csak az �szaki kitasz�tottakat kell mag�hoz cs�b�tania, �s teljes lesz a sereg. �s ha minden k�t�l szakad, ott van m�g a leger�sebb fegyver is, akit csak v�gsz�ks�g eset�n akart bevetni: Belial.

-         Rendben. Megegyezt�nk. – b�lintott r� v�g�l. – �s ha m�s mondanival�d nincs, akkor engedd meg, hogy egyik h� szolg�m megmutassa a j�v�beni lakoszt�lyodat…

-         �n meg m�r azt hittem, hogy te fogsz szem�lyesen elk�s�rni… - v�laszolta megj�tszott csal�dotts�ggal a hangj�ban.

-         Szeretn�d, ha �n menn�k? – h�zta fel egyik szem�ld�k�t. - Nem hiszem, hogy komolyan gondolod. – tette v�g�l hozz� szinte suttogva, de a f�lmosoly nem t�nt el a sz�ja szeglet�b�l.

-         Majd megl�tjuk. – azzal elindult kifel� a teremb�l. – Jaj, �s bocs�ss meg a kinti kis incidens�rt! De kiss� m�g �hes voltam… �s vagyok.

Az utols� k�t sz�t csak suttogta v�gigj�ratva tekintet�t a hal�lfal�kon, mintha csak a k�vetkez� pr�d�j�t szemeln� ki. A hat�son ugyan rontott valamennyit k�cos �s rendezetlen k�lseje, de n�h�ny hal�lfal� �gy is nyugtalanul sand�tott Voldemortra.

-         Semmi gond. �gy k�sz�ltem, hogy j�ssz. A kinti �jonc�rt nem nagy k�r. De k�rlek, ha egy m�d van r�, akkor ne tizedeld meg a hal�lfal�im sorait. Minden emberemre sz�ks�gem lesz a k�zelj�v�ben.

-         Ahogy parancsolod! – h�zta el g�nyosan s�padt ajkait mik�zben kiss� meghajtotta mag�t. – Amennyiben el�g v�rt tudok magamhoz venni, a kuty�id biztons�gban lesznek. �s ha most megbocs�tasz… a hajnal m�r k�zel… - azzal egyenes h�ttal tov�bbindult. A Nagy�r intett Rookwoodnak, hogy menjen vele. A hal�lfal� hamar fel�lkerekedett bizonytalans�g�n, hisz ha nem sietett volna teljes�teni a feladatot, akkor az Ura biztosan megb�nteti.

Voldemort el�gedetten elvigyorodott az �ll�t simogatva, mik�zben tekintet�vel eg�sz a terem v�g�ig k�vette a n� karcs� alakj�t. Miut�n elnyelte �t a folyos� s�t�tje, Livius l�pett �s hajolt oda hozz�.

-         Nagy�r, biztos, hogy megb�zhatunk benne?

-         Nem. Megb�zni azt nem… De hasznos vez�r lesz a h�bor�ban… Most menj, �s sz�lj valakinek, hogy takar�ts�k el a kinti hull�t, azt�n vidd el a csapatodat. Szerezzetek �ldozatokat neki. Ha lemegy a nap, �hes lesz. Ha lehet, akkor var�zserej�eket, azoknak jobban fog �r�lni. Lehetnek aranyv�r�ek is, de csak a ’vil�gos oldalr�l’… Tudod te azt magadt�l is. K�zben el is sz�rakozhattok vel�k. De ne �ljetek t�l sokat! Nem akarom, hogy felt�n� legyen! Ha v�geztetek, gyere vissza jelent�st tenni!

-         Igen, Nagy�r, �gy lesz, ahogy parancsolod!

-         Remek. Most menj a csapatoddal!

Livius meghajolt, majd lesietett az emelv�nyr�l �s intett a hozz� tartoz� embereknek. Legal�bb tizen�ten csatlakoztak hozz�, majd elhagyt�k a termet.

-         Menjetek ti is! Ha sz�ks�gem lesz r�tok, azt �rezni fogj�tok… - h�zta el gonoszan a sz�j�t.

A k�vetkez� pillanatban a hal�lfal�k mind elsiettek, hogy odakintr�l hazahoppan�ljanak. Voldemort egyed�l maradt Kravennel.

*

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s