II. r�sz

A k�t csukly�s besiklott a cell�ba �s csontos kez�kkel megragadt�k k�t oldalr�l Piton felkarjait, hogy talpra emelj�k, azt�n elindultak a v�gel�thatatlannak t�n� l�pcs�k fel�, melyek az �rul�k v�gzete fel� vezettek.

Piton �sszeszor�tott fogakkal t�rte. Mondjuk nem is lett volna ereje ellenkezni a k�t dementorral. Mire a folyos� v�g�re �rtek, a teste m�r meg�ll�thatatlanul reszketett a meger�ltet�st�l, a hidegt�l �s a megfesz�tett pr�b�lkoz�st�l, hogy kiz�rja a szemei el� tolakod� r�mes k�peket �s meg�rizze �p esz�t.

-         L�m, l�m a t�kozl� fi� visszat�rt! – hallotta Voldemort fagyosan g�nyos hangj�t, amit�l m�g mindig �sszeszorult a torka �s g�rcsbe r�ndult a gyomra. – J�l teszed, hogy f�lsz t�lem, Perselus! Ti ketten elmehettek. A pinc�ben tal�lhat�kkal azt tesztek, amit akartok. Ti�tek mind. T�bb fontosabb rabom m�r nincs. Te vagy az utols�, kis �rul�m. – folytatta, miut�n a dementorok elsiklottak lakom�zni.

Piton reszket� l�bai nem b�rt�k tov�bb, f�l t�rdre rogyott �s onnan n�zett sz�t a teremben. J� n�h�ny hal�lfal� �sszegy�lt, de ahogy jobban megn�zte, ink�bb a bels� k�r tagjai voltak jelen. Most a h�ta m�g�tt �ll�k megmozdultak �s bez�rt�k a k�rt elv�gva minden lehets�ges menek�l�si �tvonalat. Perselus er�sen k�tkedett benne, hogy innen valaha is �lve ker�l ki.

„B�znom kell Estrelle –ben!” – eml�keztette mag�t, majd a tr�nus�n �l� Voldemort �s a mellette �ll� Deborah fel� n�zett.

-         Szeretn�m ezt a gesztust a tisztelet jel��l venni, de tudom, hogy err�l sz� sincs. – utalt a t�rdel�sre. – Perselus Piton, B�jitalok Mestere, v�laszolj a k�rd�semre! – d�lt el�r�bb fagyos hangra v�ltva. – El�rult�l engem?

-         Igen. – csend�lt hat�rozottan. A teremben megvet� szisszen�sek �s mordul�sok hallatszottak, de a Nagy�r egyetlen pillant�s�ra mind elhallgatott.

-         Sz�val nem is tagadod.

-         Nem. Itt, mindenki f�le hallat�ra megtagadlak!

-         Perselus, ugye tudod, hogy ez az utols� �jszak�d az �l�k sor�ban? – sziszegte d�ht�l remeg� hangon.

-         Igen, tudom. – n�zett fel r� gy�l�lett�l izz� szemekkel.

-         Akkor azt is tudod, hogy el�tte m�g elsz�rakozunk veled. Lucius!

A fagyos parancsra egy sz�ke var�zsl� sietett el�, majd fejet hajtott.

-         Igen Nagy�r?

-         A ti�d lehet a megtiszteltet�s, hogy ma el�sz�r k�nozhasd a dr�ga professzorunkat! De semmi hal�los �tok! �letben kell maradnia, mert �n akarok vele szem�lyesen v�gezni! Meg�rtetted?

-         Igen, Nagy�r. K�sz�n�m, Nagy�r!

-         Nos, miel�tt elkezden�nk, van valami mondanival�d? – fordult vissza Piton fel�.

-         Nem vagy t�bb egy mocskos f�regn�l!

-         Crutio! – hallatszott Malfoy felh�borodott hangja, s a k�vetkez� pillanatban m�r le�rhatatlan k�n gy�t�rte minden egyes porcik�j�t.

A f�ldre rogyott, de minden erej�t �sszeszedve pr�b�lt n�ma maradni, �s egyidej�leg figyelni a v�mp�rt. Egy �r�kk�val�s�gnak t�n� id� ut�n az �tok abbamaradt. Zih�lva hasalt a padl�n, de tov�bbra is kitart�n n�zett a tr�nus fel�. Voldemort �szrevette, hogy a mellette �ll�t b�mulja megt�rt tekintettel.

-         Perselus, h�t m�g mindig rem�nykedsz, hogy Estrelle megment? Ne agg�dj, � m�g mindig Deborah…

-         Voldemort, hadd igyak bel�le egy kicsit! – s�gta a n� hirtelen f�lbeszak�tva �t, de valahogy mindenki hallotta a teremben s megborzongtak. – Annyira finom a v�re illata…

-         M�g l�gy t�relemmel p�r percet. Hadd szenvedjen addig m�g egy kicsit! Hadd szakadjon fel m�g t�bb sebe! Folytass�tok!

A k�rben �ll� k�vetkez� felemelte a p�lc�j�t, amib�l izz� k�sek indultak a f�rfi fel�. Felny�g�tt, mikor v�gigsz�ntottak a h�t�n �s a karjain, de nyugt�zta, hogy a hal�lfal�k be fogj�k tartani a parancsot �s csak annyira er�s �tkokat fognak k�ldeni, amikt�l m�g �letben fog maradni.

„De annyian vannak! Nem fogom mindet kib�rni!”

-         Sz�p volt, Dolohov. – nevetett fel fagyosan Voldemort. – � h�t te is el�ker�lt�l, Nagini? – sziszegte oda hatalmas k�gy�j�nak, aki a Piton test�b�l sziv�rg� v�r illat�t meg�rezve el�cs�szott rejtekhely�r�l. – Ne agg�dj, a test�t majd megkaphatod, ha v�gezt�nk vele…

A b�jitaltan�r m�r nem sz�molta h�ny �tok tal�lja el. Nem t�r�d�tt vele, hogy a saj�t v�r�ben t�rdel, csup�n a v�mp�rt n�zte.

-         El�g! – szak�totta f�lbe az �tkokat �s �sszeh�zott szemekkel, gyanakodva f�rk�szte a szenved�t. - Mi�rt n�zed annyira Deborah –t? F�lsz t�le? F�lsz a harap�s�t�l? – Piton nem v�laszolt. – Rendben. Deborah, mehetsz. De az�rt hagyd �letben!

A teremben ism�t fesz�lt cs�nd lett, amint a v�mp�r megmozdult. Ereje l�thatatlanul s�p�rt v�gig a t�rsas�gon meglibbentve a tal�rokat. Lassan, ki�lvezve minden sz�rny�lk�d� tekintetet k�zeledett �ldozata fel�. Voldemort f�ls�rt�en nevetett.

-         � ne f�lj, Perselus! Nem fog f�jni… Csak egy kicsit cs�pni fog… tal�n m�g �lvezni is fogod! – suttogta imm�r t�rdelve �s megragadta a sarkain �l� f�rfi tork�t.

Egy r�nt�ssal sz�tszak�totta a megviselt inget, �s a f�ldre ejtette. V�gigsim�tott a v�rz� sebekt�l �s z�z�d�sokt�l tark�tott s�padt b�r�n. A k�rben �ll�k k�z�l ki v�rakozva, ki borzongva n�zte, ahogy a v�mp�r hossz� nyelve v�gigfut a sebeken, �s bel�j�k nyomulva kicsit sz�jjelebb is fesz�ti azokat. Malfoy kegyetlen szeme hidegen, k�r�rvend�en megvillant, mikor a hegyes fogak v�g�l r�gi riv�lisa nyak�ba martak.

Piton nem tudott elnyomni egy f�jdalmas ny�g�st. Egyik karj�val a n� v�lla fel� kapkodott, de nem volt k�pes megragadni azt, hogy eltasz�tsa. Deborah egyre jobban r�tapadt. �rezte sz�ve gyorsul� zakatol�s�t, majd mikor m�r azt hitte, nem b�rja tov�bb, a v�mp�r hirtelen elengedte. Deborah zih�lva a sark�ra �lt. Arc�n egy pillanatra m�g l�tszott az elragadtat�s �s a kiel�g�l�s, majd t�bolyultan felkacagott �s lenyalta az ujj�r�l a v�rt.

-         Mindig elfelejtem, hogy a var�zsl�knak, f�leg az aranyv�r�eknek milyen er�s �s r�szeg�t� a v�r�k! Bizony, bizony. Ti itt mind teliv�rek vagytok a sz�munkra… - �jra felkacagott, majd ajk�t nyalogatva visszat�rt kor�bbi hely�re.

-         Akkor tal�n most, hogy szinte mindenki kisz�rakozhatta mag�t, hagyjuk, hogy a mi kis b�jitaltan�runk f�jjon egyet. – pillantott a padl�n fekv� fel�. – most a besz�d ideje j�tt el. Figyeljetek r�m h� hal�lfal�im! A v�gs� h�bor� id�pontja egyre k�zeleg. M�r nem kell sokat v�rnotok.

-         De m�gis mikor lesz pontosan, Nagy�r? – vetette oda mag�t megal�zkodva Voldemort l�baihoz egy n�.

-         L�gy t�relemmel, Bellatrix! Egy h�t m�lva alkonyatkor megt�madjuk azt az �tkozott iskol�t �s elt�rl�nk mindenkit a f�ld sz�n�r�l. Akkor, dr�ga Bella, megbosszulhatod a hossz� �veket, amiket az Azkabanban t�lt�tt�l h� t�rsaiddal egy�tt.

-         K�sz�n�m, Nagy�r! – h�tr�lt vissza a hely�re.

-         Meg akarlak dics�rni titeket. Sz�p munk�t v�geztetek! Imm�r a mi oldalunkon harcolnak az �ri�sok, a dementorok, sok kitasz�tott �szaki var�zsl� �s var�zsl�ny, a lid�rcek, �s Deborah –nak k�sz�nhet�en a v�mp�rok egy r�sze, hogy tehets�ges �joncainkr�l m�r ne is besz�ljek. A sereg�nk imm�r teljes!

Hangos �ljenz�s harsant.

-         Most m�r csak akkor foglak h�vni titeket, mikor a v�gs� seregszemle lesz. Az utols� nap itt fogtok gy�lekezni. Ezt mondj�tok el a t�bbieknek. A csapataitoknak is pontosan kell megjelenni�k. Addig fog izzani a jegyetek, am�g mindenki ide nem �r. Az �rul�kra… - itt Pitonra n�zett -… pedig hal�l v�r! – fejezte be suttogva, de ez a suttog�s rosszabb volt, mintha ord�tott volna. – N�zz r�m, Piton! N�zz szembe a hal�llal!

A f�rfi feln�zett egykori ur�ra. Arc�n t�m�ny undor �s gy�l�let l�tszott.

„H�t ez is elj�tt. �gy t�nik lemaradtam arr�l a pillanatr�l, amir�l Estrelle besz�lt. De legal�bb nem l�tja, mikor meghalok. Na mire v�rsz te szem�t? Meddig akarod m�g �lvezni a szenved�semet?!”

De Voldemort nem a hal�los �tkot mondta ki. M�g hallani akarta az �rul� f�jdalmas sikolyait. Perceken kereszt�l k�nozta a b�jitaltan�rt, aki �gy �rezte, hogy menten sz�trobban minden csontja. De mikor m�r k�nnyek sz�ktek a szem�be, karjaira t�maszkodott �s nevetni kezdett. Voldemort v�r�s szemei d�ht�l szikr�ztak.

-         Ha szabad tudnom, min nevetsz?

Piton azonban nem v�laszolt, csak n�zett r� �s sz�razon, ki�gve nevetett. �s akkor megl�tta! Estrelle tekintete villant meg egy percre Deborah halv�nyk�k �riszei m�g�tt, �s � volt az, aki meg�rintette bal csukl�j�t jobb mutat�ujj�val!

Egy pillanatra megmerevedett abbahagyva a kacag�st �s Estrelle f�jdalmas tekintet�be m�lyedt. Az eg�sz nem tartott tov�bb egy m�sodpercn�l, Pitonnak m�gis �gy t�nt, mintha percekig olvashatn� a fekete szemekb�l s�t� �rzelmeket.

Harag. D�h. Gy�l�let. Tehetetlens�g. V�gyakoz�s. Lemond�s. K�ts�gbees�s. Agg�d�s. Szerelem.

Nem habozott tov�bb, gondolatban felid�zte a sz�veget. Nem �rtette, hogy mi az �rtelme, de mikor elkezdte mondani, r�j�tt a dolog nyitj�ra. A felirat olyan volt, mint Edevis t�kr�n volt. Teh�t ford�tva kellett kimondania a szavakat.

-         „Adj n�ki sz�rnyakat, hogy megmenek�lj�n, ha vesz�ly fenyeget!” – motyogta maga el� t�bbsz�r egym�s ut�n olyan halkan, hogy m�sok nem hallhatt�k, �s k�zben minden marad�k erej�vel Estrelle –re gondolt.

-         M�g csak ne is gondolj sz�k�sre! – sziszegte.

-         Kit �rdekel, hogy mit mondasz? Te csak egy bukott kiskir�ly vagy. K�v�ncsi lenn�k, hogy a talpnyal�id tudj�k-e, hogy te is csak egy felkapaszkodott f�lv�r vagy!?

-         Elhallgass! Hogy mer�szeled?! Crucio!!

Az �tok olyan er�vel csapott Pitonba, mint m�g soha s a sug�rt�l h�tr�bb cs�szott a v�rt�l mocskos mozaiklapokon. Voldemort ront�s�hoz r�vid id�n bel�l egyre t�bb hal�lfal�� csatlakozott. A professzor fel�v�lt�tt �s a h�t�ra esett.

„Nem fogom kib�rni!”

Az �tkok ereje egyre fokoz�dott. �rezte, ahogy a sz�ve egyre gyorsabban ver, de n�ha kihagy egy-egy dobban�st. Ilyenkor pedig sz�r�san szor�t� �rz�s nyilallt bel�.

„Ha ez �gy folytat�dik, el fogok �julni, vagy meg�ll a sz�vem. Egyik se t�l kecsegtet�…” – gondolta, de ut�na hossz� percekig nem jutott el az agy�ig csak a f�jdalom. Mintha ezer meg ezer k�ssel szurk�lt�k volna. Megint �rezte, hogy l�ngolnak a csontjai. Szinte l�tta, ahogy zubogva forr a marad�k v�re az ereiben. A k�n elektromos �ramk�nt futott v�gig minden porcik�j�n, majd nevetve fesz�tette �vbe a h�t�t. Most m�r folyamatosan �v�lt�tt, de nem k�ny�rg�tt kegyelem�rt. M�r r�g megfogadta mag�ban, hogy ink�bb leharapja a nyelv�t, mint hogy �jra megal�zkodjon el�tte.

„Eml�kezz, hogy mit mondtam!” – hallotta nagyon halkan valahol az elm�je m�ly�n.

M�g mindig ord�tott. A k�n �gy dob�lta, mintha pap�rb�l lenne. Tagjai kifacsarodtak, megfesz�ltek. Voldemort p�lc�j�nak egy int�s�re engedelmesen felt�rdelt.

-         El�g! – intette le alattval�it, mire az �sszes sug�rnyal�b megsz�nt.

Piton lehajtott fejjel zih�lt a padl�ra t�maszkodva.

-         Azt hiszem el�g �zel�t�t kapt�l. Deborah, neked mi a v�lem�nyed? Meg�ljem most?

-         Igazs�g szerint �n m�g p�r percet �lni hagyn�m.

-         Ugyan mi�rt? – pillantott r� gyanakodva.

-         Mert olyan felemel� hallani az ord�toz�s�t…

-         Igaza van, Nagy�r! M�g nem b�nh�d�tt eleget az �rul�! – l�pett ism�t k�zelebb Bellatrix. T�rsai k�z�l j� n�h�nyan helyesl�n felmordultak, hisz m�g csak most kezdtek igaz�n belej�nni a k�nz�sba.

-         Vagy �gy… H�t akkor legyen akaratotok szerint. Hallottad Perselus, igaz? �t percet kaptok, azt�n meg�l�m. V�gleg. Nagini, k�sz�lj! Hamarosan vacsoraid�.

Kegyetlen kacag�sa bek�szott Perselus b�re al�, ak�r a peng�k, amiket most k�ldtek r�. A legt�bb �tok m�gis a K�nok �tka volt. K�ts�gbeesetten id�zte fel �s motyogta maga el� �jra �s �jra azt az egy mondatot, ami Estrelle szerint megmentheti. �rezte, hogy v�gk�pp kezd kifogyni az er�b�l. Azt�n valami lassan megv�ltozott. M�r nem �rezte olyan er�sen az �tkokat. Hallotta, ahogy marad�k v�re egyre gyorsabban nyargal az ereiben. Sz�p lassan bizserget� �rz�s lett �rr� az eg�sz test�n, azt�n ez �tterjedt a h�t�ra. Hirtelen feln�zett Voldemortra �s elmosolyodott. A Nagy�r kih�zta mag�t �lt�ben �s Pitont f�rk�szte. Nem �rtette azt a m�r neki is majdnem ijeszt� mosolyt. V�r�s szemei a k�vetkez� pillanatban �sszesz�k�ltek a d�bbenett�l. A b�jitaltan�r ism�t �v�lt�tt, de most nem a Crutiatusokt�l, hanem att�l, ahogy a lapock�in�l felszakadt a b�r, majd el�sz�r valami �tl�tsz� folyad�k �ml�tt v�gig a h�t�n, ut�na pedig v�r kezdett sziv�rogni a sebekb�l, ahogy azok egyre nagyobbakra t�gultak. Arca eltorzult a k�nt�l. El�sz�r se �, se a hal�lfal�k nem �rtett�k, hogy mi t�rt�nik.

-         Sz�rnyak! – ny�gte Dolohov.

�s val�ban k�t fekete hatalmas, b�rred�s sz�rny bukkant ki a sz�tny�lt sebekb�l. Ak�rcsak a r�gi festm�nyeken �s rajzokon a d�monok�. Piton m�g egyszer fel�v�lt�tt, ahogy teljesen kib�jtak, majd Voldemortra meredve kiterjesztette �ket.

-         Meg�tkozlak Voldemort! Szenvedj olyan k�nhal�lt, mint az �sszes �ldozatod egy�ttv�ve!

Kihaszn�lva a d�bbenetet �s hat�rozott, f�lelmetes hangja �ltal keltett dermedts�get, meglibbentette �jdons�lt sz�rnyait felk�sz�lve arra, hogy az egyik magas ablakon kereszt�l elhagyja ezt az el�tkozott kast�lyt.

-         Nagini!

Piton elrugaszkodott a f�ldt�l, de abban a pillanatban �get� f�jdalom has�tott bal alkarj�ba. Ahogy odapillantott, a z�ld k�gy�t l�tta, amint m�rget pump�l a harap�s�ba. Egy er�s r�nt�ssal kiszak�totta az �llat fogait h�s�b�l pont a S�t�t Jegyn�l, majd a f�ldre haj�totta.

„M�r csak ez hi�nyzott! Ideje lenne t�nyleg elt�nn�m innen!” – kezdte megtal�lni a gondolatait a sokk ut�n.

Saj�t maga is meglep�d�tt, hogy milyen k�nnyen mozog a leveg�ben. Hatalmas, m�gis karcs� sz�rnyaival k�nnyed�n kiv�dte a fel� z�poroz� �tkokat, v�g�l kit�rve az egyik ablakot �jra a friss, de metsz�en hideg leveg�n tal�lta mag�t.

-         Ut�na! Nem sz�khet meg! T�l sokat tud! – tajt�kozta a Nagy�r, mire egy tucat var�zsl� ragadt sepr�t, t�bben pedig Uruk parancs�ra a Roxfort k�zel�be hoppan�ltak.

*

Perselusnak egyetlen v�gya volt, el�rni az iskol�t �s b�zott benne, hogy �jonnan kapott energi�ja futni fogja a c�lig. Hamar �szrevette, hogy k�vetik, de p�r gyorsabb sz�rnycsap�ssal lehagyta �ld�z�it. Mag�ban meg�llap�totta, hogy ezek a sz�rnyak m�g a thesztr�lokn�l is gyorsabban rep�tik. A t�bb �r�snak �g�rkez� �t most alig f�l �r�ba telt. A birtokhoz k�zeledve ism�t rossz �rz�s fogta el, ez�rt olyan magasra emelkedett, amennyire a leveg� engedte, �s elrejt�z�tt egy nagyobb felh�ben.

Dideregve v�rta, hogy a hold ism�t elb�jjon egy pamacs m�g�. Mikor ez a k�v�ns�ga teljes�lt, vill�mk�nt kezdett a kast�ly fel� siklani. Odalent �s maga m�g�tt hallotta egykori t�rsai ki�lt�sait, de nem t�r�d�tt a mellette elsuhan� �tkokkal. Csup�n a birtok hat�r�ig kellett el�rnie, hogy biztons�gban legyen. �rezte, hogy a teste egyre nehezebb. A l�t�sa is id�nk�nt elhom�lyosult a k�gy�m�regt�l. Test�n m�g mindig t�bb ny�lt seb v�rzett.

Megk�nnyebb�lten rep�lt �t a birtok hat�ra f�l�tt. M�r nem is figyelte, hogy milyen gyorsan megy, csup�n az �rdekelte, hogy biztons�gban van � �s azok az inform�ci�k, amiket megtudott. Hirtelen oldalra billent �s meredeken zuhanni kezdett a Tiltott Rengeteg f�i fel�. Az utols� pillanatban azonban siker�lt megf�keznie a zuhan�st �s tov�bb rep�lt a t�lgyfakapu fel�. M�r csak p�r m�ter hi�nyzott, mikor egy f�jdalmas z�ttyen�s ut�n f�ldet �rt. Zih�lva hasalt a f�vet markolva. Sz�ja f�ldet �zlelt, de nem t�r�d�tt vele. Biztons�gban volt. V�gre. Gondolatban megcs�kolta Estrelle –t.

-         �risten, ez meg kicsoda?! – hallotta nem messze mag�t�l.

-         Nem �gy n�z ki, mint…

-         PITON PROFESSZOR?!?! – ki�ltotta egyszerre h�rom hang.

Perselus er�tlen�l feln�zett, de csak hom�lyos foltokat l�tott f�l� hajolni.

-         Ron, rohanj el Dumbledore –�rt �s Madam Pomfrey�rt!

-         De…

-         Most!

-         Potter, maga az?

-         Igen, tan�r �r.

-         Megharapott… a bal kezemet… m�reg… Nagini… ki kell sz�vnia… nem v�rhat tov�bb! Valamennyit nekem is siker�lt kisz�vnom �t k�zben… de… Inform�ci�im vannak Voldemortr�l!

-         Harry, n�zd! – mutatott az ott maradt l�ny a tan�r egyre lil�bb karj�ra.  – Merlinre, mit m�veltek vele?! �s mi ez a sz�rny?!

-         Potter, csin�lja!

-         Rendben.

Harry a meglepetts�g�vel �s az undor�val viaskodva hajolt k�zelebb a csupa seb professzorhoz. Ahogy megl�tta, tudta, hogy Voldemort k�nozta meg. B�rmennyire is ut�lta b�jitaltan�r�t, most sz�nalom t�lt�tte el ir�nta, Voldemort fel� pedig fell�ngolt a gy�l�lete. �vatosan megemelte a f�rfi elsz�nez�d�tt kez�t, majd p�r pillanat haboz�s ut�n megragadta alkarj�t �s sz�vni kezdte a sebet. �rezte, ahogy a m�reg kezd kitisztulni a sebb�l. Id�nk�nt oldalra kik�pte a kisz�vott folyad�kot �s v�rt, s nem t�r�d�tt a sebhely�be has�t� f�jdalommal, ami az�ta k�nozta, mi�ta hozz��rt a S�t�t Jegyhez a tan�r karj�n.

-         K�sz. M�r csak v�r j�n. – �lt vissza Harry a sark�ra.

A professzor azonban m�r nem v�laszolt, elvesztette az eszm�let�t.

-         M�g �l. – suttogta Hermione a pulzus�t kitapintva. – De mik ezek a sz�rnyak? Hogy? Mi folyik itt?

-         Nem tudom, de most nem hagyjuk, hogy ler�zzanak! Jogunk van tudni, hogy mi t�rt�nt!

                                                    (...)

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s