32. Fejezet

K�sz�l�d�s

�lmatlanul, �g� szemekkel �s f�j� tagokkal fek�dt a plafont b�mulva. Ut�lt itt lenni. Ha tehette volna, r�gt�n bez�rk�zik a megszokott falak, polcok, b�jitalok k�z� az alagsorban, amit olyan j�l ismert. Most m�g azonban Poppy gondjaira volt b�zva, hisz megmozdulni sem tudott an�lk�l, hogy ne r�ndult volna �ssze a f�jdalomt�l. Persze ez semmi volt ahhoz k�pest, amit akkor �llt ki, mikor megszerezte a sz�mtalan sebhelyet a Nagy�r sz�ne el�tt, �s amit az �jszaka �rzett, mikor a Crutiatusok ut�hat�sai miatt h�nykol�dott g�rcsbe �llt testtel �r�kon kereszt�l. N�h�ny akkor �jra felszakadt sebe m�g most is v�rzett. Gy�l�lte a gyeng�lked�t, hogy kiszolg�ltatottan fekszik ezen a helyen, ahol leveg�t venni is ut�lt, hisz a fert�tlen�t�szerek szaga mindig kaparta a tork�t, megtelepedett a ruh�i sz�vet�ben, a haj�ban, ami most k�cosan, m�g mindig a v�rt�l �sszesz�radva ter�lt el a feh�r p�rn�n.

Ha s�r�l�s miatt itt volt, az mindig esz�be juttatta, hogy � sem s�rthetetlen, hogy � is csak ember. Gyeng�nek tartotta mag�t. A gyenges�g pedig egyenl� a hal�llal. Ha valakiben nincs el�g er� �s tart�s, nem tudja t�rgyilagosan szeml�lni az esem�nyeket, mint �, az pedig el�bb-ut�bb egyenl� a hal�llal. Az ellens�g hamar r�j�n a gyenges�gekre, a reped�sekre az er�snek hitt falon, �s besziv�rogva kegyetlen�l ki is haszn�lja azokat.

N�la is ez volt. Volt olyan bolond, hogy a sz�v�hez k�zel engedte Estrelle –t, �s el�rulta a hal�lfal�k el�tt az �rzelmeit azzal, hogy �r�lt m�dj�ra ut�na loholt. Az volt �lete egyik legmeggondolatlanabb cselekedete. H�t tess�k, most megkapta a meggondolatlans�ga miatt a b�ntet�st! A megannyi heg �s s�r�l�s mell� most beszerezhetett m�g j� p�rat. R�ad�sul Madam Pomfrey is mondani akart valamit a h�t�val kapcsolatban. Bel� fojtotta a sz�t, mondv�n, hogy nem �rdekli. A javasasszony nem ellenkezett, tudta hogy nem �rdemes. Nem volt k�v�ncsi a diagn�zisaira. Nem �rdekelte, hogy hogyan n�z ki a teste, vagy mi van vele. Am�g tud mozogni �s harcolni, addig semmi m�s nem sz�m�t.

�s most k�l�n�sk�pp sz�ks�ge van az erej�re, hisz nagyon k�zel a csata. Azon sem lep�dne meg, ha Voldemort el�r�bb hozn�. Nem volt biztos benne, hogy azok ut�n, ahogyan megtudta, majd elmenek�lt m�g mindig tartja-e mag�t az id�ponthoz. El�tte volt Dumbledore �s Potter arca, ahogy megtudt�k. Ugyan nem �r�lt neki, hogy a csodak�ly�k is ott van mikor k�z�l egy ilyen fontos inform�ci�t, - sz�m�tott r�, hogy m�snapra az eg�sz iskola p�nikban fog hazautazni a h�bor� h�r�re -  de nem volt ereje t�bbre egy rosszall� mordul�sn�l.

Az igazgat�, mint mindig, ha a hal�lfal�kt�l j�tt, fesz�lt figyelemmel hallgatta �t apr�kat b�lintva, ez�st�s szem�ld�keit �sszeh�zva, �s olyan meg�rt�s sug�rzott a tiszta k�k szemekb�l, amivel sok�ig sehol m�shol nem tal�lkozott. Ilyenkor elgondolkodott, hogy hogyan gy�l�lhette egykor �veken �t ezt a kedves �reget, aki ha kellett ki�llt mellette, megv�dte, �s er�s k�zzel vezette az embereket, az iskol�t, a di�kokat… De l�tta �t rem�nyvesztetten is, mag�ba roskadva. Ugyan ez ritk�n fordult el�, de mutatta, hogy � is csak egy ember, aki elf�rad, akiben k�ts�gek t�madnak. Csak egy ember, mint mindenki m�s, de m�gis… van benne valami, ami kiemeli �t a n�vtelens�g sz�rkes�g�b�l. �s ez nem csak az, hogy Roxfort igazgat�ja. Az b�rki lehet. Na nem mintha valaha is lett volna ilyen kit�n� vezet�je az iskol�nak. Nem, �t ink�bb az �rt�kei tett�k naggy�. Hogy mindenkiben megl�tja a j�t, b�lcsess�g�vel seg�ti a bizonytalanokat, es�lyt ad az elt�velyedetteknek… Tisztelte az �reget. N�ha akkora energi�t l�tott fesz�lni a v�kony, r�ncos tagok m�g�tt, mint a Nagy�rn�l. Persze ilyenkor nem rossz �rz�ssel borzongott meg. Sokkal ink�bb eln�mulva ad�zott a nagyobb er�nek. Fogalma sem volt r�la, hogy honnan mer�ti a m�gus kifogyhatatlan erej�t. � nem is rem�nykedett benne, hogy valaha is ilyen magas kort �l meg. Sejtette, hogy �r� m�s sors v�r. Nem tudta elk�pzelni mag�t �regen, gondtalanul �cs�r�gve egy kandall� mellett valamilyen b�jitalos k�nyvet olvasgatva. Rettent� t�volinak t�nt a k�p, de m�g mag�nak sem vallotta be, hogy ez lenne a v�gya. Hogy ne kelljen �lland�an harcolni, ne kelljen az egykori gy�l�lt t�rsai el�l menek�lnie, hogy kit�r�lhesse a sz�rny�s�geket, amiket l�tott, tett �s �rzett.

De tudta, hogy ez lehetetlen. Eg�sz �let�ben vezekelnie kell a v�rt�l cs�p�g� tettei�rt. Elgondolkodva emelte meg jobb kez�t �s n�zte enyhe remeg�s�t, az �ssze-visszacik�z� erek h�l�zat�t. J�l eml�kezett r�, mikor a s�padt, most betegs�gt�l s�rg�s b�rt m�sok v�re szennyezte. Eml�kezett r�, mikor hi�ba sik�lta a p�rusaiba, a k�rme al� sz�radt v�r�st, hi�ba �gette el fekete, �t�ztatott ruh�it… K�nnyed�n fel tudta id�zni a tiszt�talans�g �rz�s�t, amikor pirosra d�rzs�lt kezeit hi�ba t�r�lgette, a v�r szag�t napokig �rezte maga k�r�l.

Tal�n neki m�r sosem lehet nyugodt �lete. Tal�n � arra sz�letett, hogy eg�sz �let�ben harcoljon. Harcoljon �s kib�rjon mindent, mint ahogy �tv�szelte f�jdalmas gyerekkor�t, majd a csal�d�ssokkal teli tan�veket, hal�lfal�i t�nyked�s�t s a hossz� ideig tart� k�mked�st.

*

-         Hogy hat�rozott Voldemort?

-         Minden sz�vets�gest megs�rgetett. – hallatszott a r�vid, rideg felelet.

-         De nem fog mindenki ide�rni. Ha j�l sejtem, minden id�pont ki volt sz�m�tva… - mosolyodott el g�nyosan a n� lust�n elny�lva a v�r�s p�rn�k k�z�tt az �gyon. – Minden napra be volt tervezve egy �jabb csapat �rkez�se, nem igaz? De a rend felborult. Vajon k�pes lesz fel�lkerekedni a fejetlens�gen a ti Nagy Uratok?

-         Hogy mer�szeled?! A Nagy�rnak ez a kis probl�ma semmis�g! � ehhez k�pest olyan dolgokat vitt v�ghez, amir�l m�g csak fogalmad sincs! – fordult h�tra inger�lten.

-         Ugyan m�r Livius… nyugodj le, dr�g�m! – k�szott oda az �gy sz�l�n �l� hal�lfal�hoz �s �lelte �t h�tulr�l. Alab�strom test�r�l lecsusszant a b�bor b�rsony, �gy meztelen�l simult a f�rfi h�t�hoz.

-         Nem besz�lhetsz �gy r�la! Legal�bbis az �n jelenl�temben nem.

-         �s m�gis mit csin�ln�l velem, ha nem fogadn�m meg a tan�csodat?

A t�gas, f�lhom�lyba burkol�z� szob�ra csend ereszkedett. A kandall� f�nye gyeng�den simogatta v�gig a pomp�s szoba b�torzat�t, j�tszott az �vegfel�leteken, a baldachinos �gy tart�oszlopain, a finoman munk�lt szekr�nyeken, polcokon. A leveg� valahogy h�v�sebb� v�lt a n� hangj�ban elrejtett fenyeget�, hideg t�nust�l. Livius nem v�laszolt. �rezte, hogy meg kell v�logatnia a szavait, ha t�l akarja �lni az �jszak�b�l megmaradt �r�kat. A Nagy�r pedig figyelmeztette, hogy nem ellenkezhet Deborah –val, csak ha meg akarja �lni. �pp ez�rt megfesz�l� �llal hagyta, hogy a n� h�v�s, hossz� ujjai lek�sszanak a mellkas�n, �s gombolni kezdj�k tal�rja gombjait.

-         Laz�ts, Livius… - duruzsolta b�d�t� hangj�n, �s azt vette �szre, hogy �rz�kei kezdenek eltompulni. – Meg�rdemelsz egy kis sz�rakoz�st… �s �n megadhatom, amire v�gysz… - nyalta v�gig a nyak�t, majd letolta a feh�r inget a v�kony, de izmos v�llakr�l, hogy v�gigcs�kolhassa a felszabadult ter�letet.

A v�mp�r ajka mosolyra h�z�dott, mikor �rezte, hogy a f�rfi b�re libab�r�s lett az �rint�s�t�l, �s h�mtagja egyre csak duzzad simogat�sa alatt. Livius ujjai ek�zben h�tra cs�sztak �s a n� combj�nak b�r�t kezdt�k felfedezni. Deborah minden egyes szava �rz�ki ostorcsap�sk�nt hatott r�, j�les�en v�gighull�mzott a b�r�n egyenest az �gy�k�ba. Hihetetlen k�nyszer t�rt r�, ami azt k�vetelte, hogy azonnal teperje le �s tegye a mag��v�, ezzel csit�tva a test�ben cik�z� fesz�lts�get. �gy �rezte menten felrobban, ahogy a n� egyik keze imm�r a ruha fogs�g�b�l kiszabad�tott f�rfiass�g�ra kulcsol�dott. Egy pillanatra h�trahajtott fejjel �lvezte az �rint�st, majd oldalra fordulva a piros ajkak fel� kapott. Nyelveik egyre vadabb t�ncot j�rtak. Egy �vatlan pillanatban a v�mp�r szemfogai fels�rtett�k a nyelv�t. Kiss� megh�kkenve �s haragosan szak�totta meg a cs�kot, amint meg�rezte a sz�v�st a nyelv�n. Deborah azonban csak gonoszul elvigyorodott �s �gy tett, mintha fel akarna kelni az �gyb�l.

Livius egy pillanatra latolgatta, hogy mit tegyen, de azt�n durv�n visszar�ntotta maga al� a karcs� testet, meredez� f�rfiass�g�t pedig durv�n a n�be d�fte. Deborah felsikoltott az �lvezett�l. Arc�n �tszellem�lt vigyorral k�vetelte a durv�bb, er�szakosabb ostromokat. Livius arc�n is �tfutott egy s�t�t mosoly. Mindig �gy k�pzelte el az igazi szexet Estrelle –lel is. B�r l�lekben most nem, de a teste m�g mindig a h�g�� volt. Nem felejtett el egyetlen r�szletet sem bel�le. �lesen �lt az eml�kezet�ben az a viharos t�li �jszaka, mikor meger�szakolta ezzel csillap�tva egy r�g�ta �rlel�d�, beteges v�gy�t. De nem lett kiel�g�tve. Akkor h�ga belet�r�dve sors�ba, egy id� ut�n ellenkez�s n�lk�l t�rte, hogy bemocskolja. Ezzel nem el�gedett meg. Sz�ks�ge volt r�, hogy hallja f�jdalmas sikolyait, hogy �rezze a g�rcs�s remeg�st a test�ben �s a fesz�lts�get a l�bai k�z�tt, amit�l csak m�g jobban begerjedt volna. De Estrelle cs�ndben k�nnyezett. Deborah azonban mintha csak a gondolataiban olvasott volna, �gy ny�g�tt �s sikoltozott, ahogy � elk�pzelte. Holott emellett l�tszott hogy legal�bb annyira �lvezi az aktust, mint � maga. Test�t hol megfesz�tette, hol elernyesztette, ahogy fek�dt alatta. A k�jt�l �s hamis f�jdalomt�l f�t�tt ki�lt�sok az �jszaka folyam�n pedig sokszor �jra kezd�dtek.

*

-         Mikor mondjuk meg a di�koknak, Albus? – k�rdezte agg�dva McGalagony.

-         Holnap reggelin�l bejelentem. A fels�bb �vesek eld�nthetik, hogy maradnak-e harcolni, vagy hazamennek. Nem k�nyszer�thetj�k �ket semmire.

-         �rtem.

-         Val�sz�n�leg a sz�l�k m�r est�re meg fognak �rkezni, hogy elvigy�k a di�kokat. Meg kell pr�b�lnunk meggy�zni p�rukat, hogy seg�tsenek. Kevesen vagyunk. Remus ugyan elment �sszeszedni azokat a v�rfarkasokat, akiket siker�lt neki �s Luciannak mell�nk �ll�tania, de att�l tartok… m�g �gy is kevesen lesz�nk Voldemort sereg�hez k�pest.

-         K�lf�ldr�l nem sz�m�thatunk seg�ts�gre?

-         De igen. Madam Maxime jelezte, hogy p�r napon bel�l ide�r egy francia deleg�ci�val, �s Charlie Weasley is r� tudott besz�lni p�r s�rk�nygondoz�t, hogy egy-k�t kedvenc sz�rnyasukkal idel�togassanak. Tov�bb� azt hiszem, Billnek is siker�lt r�vennie n�h�ny egyiptomi �s n�met bar�tj�t, hogy r�szt vegyenek a harcban.

-         �s �gy sem lesz�nk elegen?

-         Nem tudom, Minerva. Nem mondt�k, hogy h�nyan �rkeznek, de nem akarok t�l nagy rem�nyeket t�pl�lni. Term�szetesen meg van az es�lye, hogy nyer�nk, hisz vel�nk van Harry.

-         T�nyleg �gy gondolod, hogy k�pes lesz legy�zni…

-         Igen. Megvan benne az er�, csak felsz�nre kell t�rnie. B�r Sirius hal�la nagy t�r�s volt az �let�ben, most m�r kezd r�d�bbenni, hogy milyen fontos is az � szerepe. Ha nem akarja, hogy t�bb szerett�t elvesz�tse, fel kell vennie a harcot. Madam Cvikker szerint az ut�bbi id�ben sokat j�rt le a k�nyvt�rba is �s k�l�nf�le b�b�jokat jegyzetelt ki a r�ges-r�gi k�nyvekb�l. Azt hiszem most m�r komolyan veszi a felk�sz�l�st.

-         Akkor ez azt jelenti, hogy saj�t mag�t k�sz�ti fel a harcra?

-         Azt nem tudom, hogy egyed�l gyakorol-e, avagy k�t elmaradhatatlan bar�tj�val, de l�tom rajta az egyre n�vekv� elsz�nts�got.

-         De k�pes lesz ellen�llni V… Voldemort puszt�t� erej�nek? El� fogja tudni h�vni azt az er�t, ami az elpuszt�t�s�hoz sz�ks�ges?

-         �n hiszem, hogy igen.

Csend telepedett az �tv�ltoz�stan tan�rn� irod�j�ra. A kandall�ban lil�s l�ngok t�ncoltak. McGalagony szigor� tekintettel figyelte, ahogy violalik�r�s pohar�n megcsillan a gyertyaf�ny. Pillant�sa �jra tal�lkozott Albus�val, aki vele szemben, egy k�nyelmes karossz�kben �lt.

-         Lucianr�l m�g mindig semmi h�r? – l�tta, hogy koll�g�ja lehunyja egy pillanatra szemeit, �s szomor�an fels�hajt.

-         Att�l tartok… ha ennyi id� ut�n nem jelentkezett, akkor Livius de Lioncourt v�gzett vele. Felel�tlens�g volt Lucian r�sz�r�l, hogy belecsimpaszkodott hoppan�l�s k�zben egy hal�lfal�ba. M�g ha nem is lett volna ilyen er�s… de Livius nem hiszem hogy sok es�lyt adott neki. Sajn�lom, hogy �t is fel kellett �ldoznunk.

-         De am�g nem l�ttuk a testet… M�g van rem�ny, nem?

-         A test b�rhol lehet, b�rmit csin�lhattak vele a hal�lfal�k. Nem szeretem, hogy ezt kell mondanom, de gy�szolni r��r�nk majd a csata ut�n is.

-         Felt�ve, ha t�l�lj�k.

-         T�l fogjuk �lni. B�znod kell benn�nk, az er�dben!

-         Albus, nem vagyunk m�r fiatalok. – cs�v�lta meg a fej�t keser�en mosolyogva. – �s m�g ha azok is lenn�nk, ki tudja, mit hozna a j�v�. Kij�ttem a gyakorlatb�l, m�r nem mozgok olyan f�rg�n, mint negyven �ve…

-         Dr�ga Minerva, az id� nem sz�m�t. Csak az a fontos, amit �rzel, ahogy �rzed magad! Ne t�r�dj a r�ncainkkal! Ha bel�lr�l fiatalnak �rzed magad, lesz el�g energi�d kitartani. Gondolj arra, amit meg kell v�den�nk! A di�kokat, az iskol�t, Harryt, a csal�djainkat, a j�v�t…

McGalagony szomor�an elmosolyodott megremeg� ajkaival, majd elfordult, hogy az igazgat� ne l�ssa ahogy elmorzsol egy k�nnycseppet a szeme sark�ban.

*

-         Mindenki meg�rkezett?

-         Nem, Nagy�r, sajn�lom, de az �ri�sok �s az �szaki kitasz�tottak m�g �ton vannak. Nem tudni h�ny napon bel�l �rkeznek.

-         H�t akkor tudd meg! Nagyon fontos, hogy mindenki id�ben ide�rjen! – ki�ltott fel m�snap reggel Voldemort. – Dumbledore m�r �gy is biztosan tudom�st szerzett a t�mad�sr�l �s szervezkedni kezdett! Hogy rohadna ki a nyelve annak az �rul� Pitonnak! Rem�lem belehal a sebeibe! Mire v�rsz m�g Mulciber? Nem hallottad a parancsomat?

-         De igen, nagy�r, engedelmeddel… - h�tr�lt gyorsan, miel�tt Voldemort felemelhette volna a p�lc�j�t.

„M�g mindig nem �rtem hogyan tudott megsz�kni! Mi�rt n�ttek sz�rnyai? Valami v�d�var�zslat lett volna? Vagy f�lreismertem Pitont, �s valami pokoli kreat�ra lenne? Nem, azt nem hiszem… azt meg�reztem volna!” – oda sem figyelve kanyar�totta mag�ra tal�rj�t �s kil�pett az egyik ajt�n az elvadult kertbe. – „De mif�le var�zslat lehetett? Estrelle –lel lenne kapcsolatos? Hmm… a kis boszork�ny tal�n furfangosabb volt, mint azt hittem. De most eleget b�nh�dik, ami�rt visszautas�tott. K�v�ncsi lenn�k, hogy felfog-e valamit egy�ltal�n a test�t �r� ingerekb�l azon a helyen… Tal�n este pr�b�t is teszek. Deborah nem fog ellen�llni… t�ls�gosan hajkur�ssza az �lvezeteket… Vajon mit sz�lna Estrelle, ha egyszer visszat�rv�n �rezn�, hogy a test�t elhaszn�lta a v�mp�r �s a f�rfiak, akikkel h�lt?” – hidegen felkacagott. Hangja visszhangozva �tk�z�tt az ind�kkal ben�tt, gazos bels� udvar faragott oszlopainak �s szobrainak.

„Ez persze nem fog bek�vetkezni. Deborah pedig k�vetni fogja parancsaimat h�la a nyak�knek �s a H�rom Jelnek. A h�bor� pedig egyre k�zeleg. P�r nap �s minden eld�l. Els�pr�m a f�ld felsz�n�r�l azt a sz�nalmas kis t�rsas�got, akiket Dumbledore �sszeverbuv�l… Potterrel az �len. Az a taknyos k�ly�k �pp el�g bajt okozott m�r. T�l sokszor menek�lt meg a haragom el�l. Most nem fogja meg�szni. Most r�k�nyszer�tem a v�gs� harcra. Meg fog halni mint az apja, a bolond anyja �s az a sz�nalmas Black. Mind meg fognak halni, �s akkor m�r semmi nem fog az utamba �llni. �n leszek a legrettegettebb feketem�gus a vil�gon! M�g jobban f�lni fogj�k a nevemet. Els�pr�k minden �letre �rdemtelent… Hamarosan! H�rom nap �s a hold megtelik. Akkor elj�n a mi id�nk. Akkor a s�t�ts�g hadai el�rik erej�k tet�fok�t… Hamarosan.”

�gy �llt az udvar k�zep�n, mint egy mozdulatlan szobor, akit a hold ez�st f�ny�b�l faragtak mozdulatlann�. Csup�n v�r�s szemei izzottak, ahogy a t�voli �gitest f�jdalmasan �s�t� kr�tereire szegez�dtek.

*

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s