4. Fejezet

�ton

Az �jszaka nehezen telt mindenki sz�m�ra. �jf�l is r�g elm�lt m�r, de Eugene az �gy�ban m�g �bren fek�dt �s a plafont b�multa. Teljesen �sszezavarodott. Azon t�rte a fej�t, milyen lehet a var�zsl�k vil�ga, de fogalma sem volt, hov� fog ker�lni.

Az �reg var�zsl� azt mondta, dolgoznia is kell majd. Eugene azt m�r el�re megfogadta: takar�tani bizony nem fog! Nem fog azoknak az embereknek megal�zkodni! Oldal�ra fordult �s �jra megn�zte a csomagjait. Nem tudta mit kell vinnie, ez�rt szinte mindent belezs�folt az utaz�t�sk�kba. D�lut�n Spring annyit az�rt elmondott, hogy abban az iskol�ban nem m�k�dnek az elektromos felszerel�sek.

Szomor�an gondolt bele, hogy a magn�ja n�lk�l kell az elk�vetkezend� heteket-h�napokat, rosszabb esetben �veket kib�rnia. V�g�l �gy d�nt�tt, hogy a git�rj�t az�rt mag�val viszi...

Most egy kicsit sajn�lta, hogy apja a szomsz�dban sz�llt meg, mert szerette volna kicsit faggatni, b�r nem mert volna r� fogad�st k�tni, hogy m�g �bren van... Belegondolt, r�gen mennyire v�gyott arra, hogy megismerje az igazi sz�leit. Azt m�r eg�sz kicsi kora �ta tudta, hogy �r�kbe fogadt�k, �s azt is, hogy meghalt az �desanyja. Viszont mikor megl�tta apj�t a fekete tal�rj�ban, szigor� tekintet�vel... Csak haragot �rzett. Haragudott r�, mert nem �rezte, hogy a f�rfi szeretn� �t, haragudott az elm�lt tizenhat �v miatt. Most viszont lelkiismeret furdal�st �rzett, hiszen � sem volt t�l kedves, �s es�lyt sem adott a f�rfinak, hogy esetleg m�sk�pp tudjon r� gondolni. K�ptelens�gnek �rezte, hogy fekve maradjon, ink�bb felkelt �s elkezdett j�rk�lni.

Nem tudta, hogy a szomsz�d lak�sban az ember, akire �ppen gondol, szint�n nem tud aludni.

Piton az ablak el�tt �lt, �s n�zte a kihalt utc�t. Az utcai l�mp�k f�nye a k�dben halv�ny narancss�rg�n vil�g�tottak, csak n�h�ny k�borkutya halk ugat�sa t�rte meg n�ha az �jszaka csendj�t. A f�rfinak m�g mindig f�l�be csengtek fia v�dl� szavai, aminek hat�s�ra k�l�n�sen �r�s ker�tette hatalm�ba. Nem �rtette, hogy �llhatta meg id�ig, hogy ne keresse fel �t. Hiszen... annyira hasonl�t Ev�ra. Hirtelen esz�be �tl�tt az, hogy ezzel el�rulta feles�g�t. � biztos nem azt akarta, hogy �vekig fel� se n�zzen... Hiszen mi m�s�rt �rulta el neki, hogy a gyerek egy�ltal�n l�tezik.

Tekintete egy k�pre v�ndorolt, amir�l �gy gondolta, ezt Eugene festhette.

- Nem csoda, hogy tehets�ges, Eva is igazi m�v�szl�lek volt. Csak �t senki nem vette komolyan – gondolkodott elm�l�zva

***

Reggel h�tkor Mr Spring �bresztette Pitont, a megbesz�lt id�ben. B�r a tan�r el�gg� f�radt volt a kev�s alv�st�l, nemsok�ra m�r menetk�szen a kij�rat el�tt �llt. Elb�cs�zott a h�zigazd�t�l, majd f�lment az els� emeletre Gray�khez.

A h�zasp�r ekkor a konyh�ban tart�zkodott. Emily a reggelit k�sz�tette, m�g f�rje a reggeli k�v�j�t fogyasztotta a megszokott �js�gja mellett.

- J� reggelt! – k�sz�nt a tan�r mogorv�n.

- J� reggelt, Mr. Piton! K�r valamit enni? – k�rdezte a n� udvariasan, b�r szemmel l�that�an igencsak rossz hangulata volt.

- Nem! Szeretn�k azonnal indulni. Hol a fi�? – k�rdezte Piton m�rgesen, mivel nem l�tta sehol Eugene-t.

- Itt vagyok! - sz�lt egy �lmos hang a folyos� v�g�r�l - T�z perc! M�g �sszepakolok p�r cuccot!

- Megn�zhetem, miket viszel? – vonta fel a f�rfi a szem�ld�k�t gyanakodva.

- Persze. Gyere be! - azzal beengedte apj�t a szob�j�ba. A f�rfi d�bbenten n�zte a h�rom hatalmas �tit�sk�t.

- J� �g! Minek neked ennyi holmi? Ha l�ny lenn�l, m�g �rten�m... Csak a legsz�ks�gesebbeket hozd! A t�bbit megveszem neked – f�rmedt r� fi�ra.

- Mit �rtesz a legsz�ks�gesebbek alatt? – sz�jalt vissza Eugene.

- N�h�ny ruh�t. Mint mondtam, ami kell, azt megveszem. T�z perc m�lva legy�l k�szen! Majd a v�rosban reggeliz�nk! – azzal d�h�sen kiment, �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t.

- M�ghogy l�ny! Na v�rj csak! – morgol�dott mag�ban a fi�. Fogta a csomagjait, kir�molt bel�l�k szinte mindent - Sz�val csak a legfontosabbakat!

Egy gonosz vigyorral �jra pakolni kezdett:

- Egy p�r papucs, k�t p�l�, egy pul�ver, egy nadr�g, egy pizsama, n�h�ny als�nem�... Hoh�, sokba leszek �n neked, �desap�m! Ja, persze! Sampon! Ahogy ap�m eln�zem, n�la abb�l biztos nincs t�l sok! Mit is akartam m�g vinni? Ja, a git�r! - fogta a m�r j�val k�nnyebb t�sk�t, berakta a git�rt a tokj�ba, �s elindult az ajt� fel�. Elb�cs�zott a nevel�sz�leit�l, �tadta �dv�zlet�t h�g�nak, aki m�g aludt, �s kil�pett a folyos�ra.

Apja a l�pcs�h�zban v�rt r� a l�pcs� korl�tj�nak t�maszkodva.

- Mehet�nk m�r v�gre? – k�rdezte kiss� inger�lten - Az meg minek? - mutatott a hangszerre.

- Nem mindegy? Nem neked kell cipelni! – feleselt a fi�.

Piton m�r m�sodszorra �rezte azt, hogy k�pen kellene t�r�lni a pof�tlan kis d�g�t, de most is szerencs�sen ellen�llt a k�s�rt�snek.

Elindultak a kapu fel� a szikr�z� kora �szi naps�t�sben. Eugene mindig is szerette a reggeleket, de most nem tudott �r�lni neki, mivel tudta: az udvart, ahol gyermekk�nt oly sokat j�tszott, a hint�t, amit a kish�ga kedv��rt �ll�tottak a nevel�apj�val, a r�zsabokrokat, melynek �rny�k�ban rengeteget festett, tal�n csak h�napok m�lva fogja viszontl�tni. Mikor ki�rtek az utc�ra, a fi� nem n�zett h�tra, �rezte t�l f�jdalmas lenne. F�lt, ha megtenn�, nem b�rn� visszatartani a k�nnyeit, pedig nem akart az apja el�tt gyeng�nek t�nni. Rossz volt belegondolnia, hogy eg�sz eddigi �let�t elvesz�ti.

Piton megunv�n a k�nos hallgat�st, megk�rdezte:

- Mondd csak, milyen iskol�ba j�rsz?

- Gimn�ziumba, m�v�szet szakra - l�tszott a fi�n, hogy nem sz�vesen v�laszol. Szerette az iskol�j�t, az oszt�lyt�rsait, �s nem akart legal�bb most ezzel foglalkozni, de Perselus tov�bb faggatta, mintha nem venn� �szre, hogy Eugene nem akarja a besz�lget�st folytatni.

- Hogy tanulsz?

- Hogy tanultam ott? Nos, kit�n� voltam majdnem mindenb�l. Nem egyszer �szt�nd�jat kaptam, a k�peimmel meg t�bb orsz�gos p�ly�zatot is megnyertem.

Hangj�ban nem volt dicsekv�s, hiszen csak a t�nyeket k�z�lte. A tan�rai szerint komoly es�lye volt arra, hogy ak�r a legh�resebb egyetemekre is felvegy�k. Persze ez most m�r lehetetlennek l�tszott, hiszen �gy lehet, hogy a k�z�piskol�t sem tudja elv�gezni.

Nem akart t�bbet a t�m�r�l besz�lni, �gyhogy ink�bb �tvette a k�rdez�sk�d�st.

- Mondd csak... Apa! - nehez�re esett a f�rfit apjak�nt megsz�l�tani, de �tlete sem volt, hogy nevezhetn� m�sk�pp - Te tan�r vagy, igaz? Mit tan�tasz?

- B�jitaltant. Ez az egyik legcsod�latosabb t�rgy. B�r sz�vesen tan�tan�k m�st is... – s�hajtotta a f�rfi, hiszen ez neki volt igencsak �rz�keny pontja...

- Aha. Most merre megy�nk? – k�rdezte k�z�ny�s hangon a fi�.

- A v�rosk�zpontba, az Abszol �tra. Megreggeliz�nk, ut�na vesz�nk neked p�r dolgot. Mugli busszal megy�nk.

Eugene term�szetesen nem tudta, hol van az Abszol �t, de csakaz�rtsem k�rdezte meg.

A busz r�vid v�rakoz�s ut�n meg is �rkezett. Piton a legh�ts� sz�kre �lt, mivel nem szerette, ha b�mulj�k, a fia pedig vele szemben foglalt helyet. Eg�sz �ton nem sz�ltak egym�shoz, �s gondosan ker�lt�k egym�s tekintet�t. Eugene maga mell� vette a git�rt, majd a t�sk�j�ban kezdett el kutatni. Esz�be jutott, hogy s�rt�d�tts�g�ben miket hajig�lt ki a t�sk�b�l, �s hogy egy csom� olyan dolgot hagyott otthon, amik tal�n k�nnyebb� tehett�k volna az el�tte �ll� hossz� h�napokat. A csal�di fot�albumot, a rajzeszk�zeit, n�h�ny sz�m�ra kedves k�nyvet, �s m�g megsz�ml�lhatatlanul sok t�rgyat. Ha lehet, most m�g jobban haragudott apj�ra. A git�rtok zseb�be ny�lva tal�lt n�h�ny kott�t, kottaf�zetet, egy majdnem �res f�zetet �s egy tolltart�t.

- M�g j�, hogy ezek kellettek a zeneiskol�ban... – gondolta.

Visszah�zta a zipz�rt, �s elgondolkodva n�zett ki az ablakon. Akkor eszm�lt csak fel, mikor az apja r�sz�lt:

- Fiam, lesz�llunk! Vagy tal�n m�g utazgatni szeretn�l m�g egy darabig? �br�ndozni reggeli k�zben is tudsz! – k�rdezte cinikus hangon.

- Rem�lem abban a var�zsl�suliban nem leszek vele egy szob�ban! Egy h�ten bel�l k�sbe d�ln�k! - gondolta Eugene s�rt�d�tten.

A fi� meglep�dve n�zett k�r�l, amikor lesz�lltak. Hiszen ezt a k�rny�ket j�l ismeri, �s az holtbiztos, hogy itt nincs olyan, hogy Abszol �t.

- Most pontosan hov� is megy�nk? Biztos, hogy itt kellett lesz�llni? Szerintem rosszul tudod az utat. Sz�val a nagy var�zsl� is t�vedhet? Tal�n kellene venned egy mugli t�rk�pet is – mondta Eugene ezt olyan hangnemben, hogy az apj�n�l j�val szel�debb term�szet� embernek is kiny�lt volna a zseb�ben a bicska.

Piton �rezte, hogy les�pad a d�ht�l. Megragadta a fi�t a p�l�ja nyak�n�l fogva, nem t�r�dve azzal, hogy mennyi j�r�kel� n�zi �ket, �s olyan k�zel h�zta mag�hoz, hogy orruk szinte �ssze�rt.

- Idefigyelj, fiacsk�m! Nem tudom, hogy a muglik hogy neveltek t�ged, de �N nem t�r�m, hogy �gy besz�lj velem! Ha tetszik, ha nem �n az ap�d vagyok, �s megk�vetelem, hogy viselkedj �gy, mintha tiszteln�l! Ha m�g egyszer kioktatsz, nagyon megb�nod! Meg�rtetted? - sziszegte.

- Meg - a fi� t�rte apja pillant�s�t, nem l�tszott rajta, hogy komolyan megijedt, de nem akarta tov�bb fesz�teni a h�rt. Piton h�tral�kte Eugenet.

- Gyere ut�nam! - azzal d�h�sen megfordult, �s hatalmas l�ptekkel elindult.

Eugene kelletlen�l k�vette, de meglep�d�tt, mikor �tn�zett az �t t�loldal�ra. A k�nyvesbolt �s a lemezbolt k�z�tt ott �llt egy kopott �p�let, amit eddig �szre sem vett.

Mikor �tmentek az �ton, akkor l�tta, hogy ez valami fogad�f�le, m�g a c�gt�bl�t is el tudta olvasni. "Foltozott �st"

Hogy l�tezik az, hogy eddig tudom�st sem vett r�la? L�tta, hogy az apja bemegy oda, �gyhogy k�vette. Szeretett volna k�rdez�sk�dni, de az el�bbi aff�r miatt ink�bb nem tette.

Amennyire az utc�n a muglik k�z�tt nem voltak felt�n�ek, itt ann�l ink�bb a figyelem k�zpontj�ba ker�ltek. Itt mindenki tal�rt viselt - ami nem igaz�n nyerte el Eugene tetsz�s�t - �s a j�vev�nyeket b�mult�k. A fi� �gy l�tta, apja nem igaz�n lehet itt gyakori vend�g a t�bbi var�zsl� meglep�d�tt arc�t figyelve. A helyis�g kicsi volt, �s f�st�s. A berendez�s ki tudja, mikor volt utolj�ra festve, �j�tva.

Eugene nem igaz�n volt ilyen helyekhez szokva, �s a benn tart�zkod�k sem voltak t�l szimpatikusak neki.

- J� reggelt, tan�r �r! - k�sz�nt�tte Pitont a csapos - Mivel szolg�lhatok?

- K�t adag szalonn�s r�ntott�t k�rek, k�t cs�sze te�val - nem igaz�n volt r� k�v�ncsi, hogy a fi� mit szeretne enni. �r�lj�n annak, hogy egy�ltal�n vesz neki reggelit.

Nem eg�szen negyed �ra m�lva a r�ntotta m�r az asztalukon g�z�lg�tt. Egym�ssal szemben �ltek, �s sz� n�lk�l falatoztak. Hirtelen egy fiatal n�i hang t�rte meg a csendet.

- Nah�t, professzor! �n itt!? A fiatalember a fia? Ide�lhetek? – sorolta gyorsan egym�s ut�n a k�r�seit.

Eugene h�trafordult, hogy l�ssa a besz�l�t, majd amikor megl�tta a besz�l�t, meglepet�s�ben kiejtette kez�b�l a vill�t. A n�nek vil�g�t� s�rg�sz�ld, g�nd�r haja volt, �s z�ld tal�rt viselt.

- J� reggelt Tonks! Igen, mint l�tja, itt vagyok, igen, � a fiam, igen, ide�lhet - v�laszolgatott a professzor kim�rt hangon. Nem igaz�n �r�lt a j�vev�nynek, de azt hitte, hogy a n� valami �zenetet hoz Dumbledort�l. Sajnos ebben t�vedett.

A l�ny le�lt az Eugene melletti sz�kre, de tov�bbra is meredten b�multa a f�rfit, majd megsz�lalt.

- Tudja, tan�r �r, �n eddig nem igaz�n tudtam elk�pzelni mugli ruh�ban... �gy olyan furcsa...

Eugene nem tartotta k�l�n�snek apja k�k farmerj�t, vil�gos ing�t, de a tegnapi fekete tal�r, amit viselt... Egy cseppet bizarrnak tal�lta.

- Nem mindenkinek lehet olyan visszafogottan eleg�ns megjelen�se, mint �nnek! - mondta g�nyosan Piton - Mit csin�l itt, ha szabad k�rdeznem?

- �, csak vettem n�h�ny �j krist�ly fiol�t! A r�gieket elt�rtem – vonta meg a v�ll�t a n�.

- Nos, ezen nem csod�lkozom! – vigyorodott el cinikusan a f�rfi, majd k�zelebb hajolt hozz�, �s egy fojtott hangon megk�rdezte - Honnan tud a fiamr�l?

- H�t el�gg� hasonl�t �nh�z – j�tt a kev�sb� meggy�z� v�lasz. Hogy terelje a sz�t, sietve a fi�hoz fordult, �s kezet ny�jtott neki - Jaj t�nyleg! Nem is mutatkoztam be neked! Tonks vagyok!

- Eugene Gray... Illetve Piton. Amelyik jobban tetszik. Van neked keresztneved is?

- Van de nem igaz�n szeretem... – mondta a n� kiss� zavarban.

- A h�lgy keresztneve Nymphadora. Am�gy a volt tan�tv�nyom.- vetette oda foghegyr�l Piton.

- De k�rlek, h�vj csak Tonksnak, j�? Nah�t, te tudsz git�rozni? - sim�tott v�gig a hangszeren. Olyan csod�lattal n�zte, mintha valami k�l�nleges dolog lett volna abban a tokban.

- Tudok valamennyire. Tudod, a suliban k�telez� volt mindenkinek egy hangszeren megtanulni j�tszani. Csak az�rt viszem, mert �gy hallottam, hogy a Roxfortba nem vihetem a magn�m.

- Az elektromos k�sz�l�kek val�ban nem m�k�dnek ott – b�logatott egyet�rt�en - Ezut�n hov� mentek? – k�rdezte Tonks ink�bb a fi�t�l, hiszen l�tta, hogy � sz�vesebben besz�lget vele.

- Nem tudom. Apa, most hov� megy�nk? – adta tov�bb a k�rd�st Eugene.

- �n a Gringottsba, te meg maradsz itt, m�g vissza nem �rtem. Ut�na veszek neked n�h�ny tal�rt, meg k�nyveket – v�laszolta Piton bar�ts�gtalanul.

- Mi�rt nem mehetek oda? Egy�ltal�n, minek nekem tal�r? – k�rdezte kiss� d�h�sen a fi�. Nem mintha �rdelekte volna k�zelebbr�l a var�zsl�k vil�ga, az�rt nem esett j�l neki, hogy apa �gy mell�zni akarja.

- Mert vesz�lyes hely - ez a v�lasz nem volt helyt�ll�, igaz�b�l csak szeretett volna n�h�ny percig a fi� n�lk�l maradni - A tal�r meg az�rt kell, mert nem szeretn�m, hogy m�g jobban kil�gj a di�kok k�z�l.

- Rendben, de akkor legal�bb hagy menjek ki az utc�ra! - a fi� m�r kezdte kellemetlen�l �rezni mag�t a sok var�zsl� k�z�tt.

- T�nyleg, tan�r �r! Hagy j�jj�n velem a fi� az Abszol �tra! �g�rem, vigy�zok r�! - n�zett Tonks mosolyogva a volt tan�r�ra.

- Hov� akarja vinni? Nem sok�ig leszek a Gringottsban, �s szeretn�lek egyb�l megtal�lni titeket.

- Csak Florean Fortescue Fagylaltszalonj�hoz. Nem csatangolunk el! – mondta lelkesen Tonks.

Piton megk�nnyebb�lten b�lintott. �gy lesz egy kev�s ideje, hogy gondolkodjon, �s a fia sem keveredik bajba. Miut�n elfogyasztott�k a reggelit, elindultak a h�ts� udvarba, majd a n� meg�rintette a balr�l a harmadik t�gl�t. A fal leomlott, �s akkora lyuk keletkezett, amin mind a h�rman �t tudtak f�rni. Eugene sz�ja t�tva maradt a d�bbenett�l.

A kanyarg�s utca tele volt var�zsl�kkal, boszork�nyokkal, a boltokban meg mindenf�le hihetetlen dolgot �rultak. Szeretett volna k�r�ln�zni egy kicsit, de l�tta, hogy Tonks egy kedves, teraszos boltocska fel� tart, ink�bb k�vette. Semmi kedve nem volt m�r az els� k�t l�p�sben bajba keveredni A boszork�ny hellyel k�n�lta a fi�t, � maga pedig bement a boltba. K�t perc m�lva megjelent k�t hatalmas fagylaltkehellyel a kez�ben.

- Gy�m�lcs kehely. Rem�lem szereted! - tette Eugene el� mosolyogva az �dess�get.

- K�szi, de nem kellett volna! Nincs n�lam p�nz – mondta sz�gyenkezve a fi�. Ekkor jutott csak esz�be, hogy a p�nzt�rc�t is otthon hagyta.

- Ugyan, semmis�g! Mondd csak, a Roxfortban mit fogsz csin�lni? Te nem tudsz var�zsolni, igaz? – csacsogott Tonks, j��z�en eszegetve a j�ghideg �dess�get.

- Fogalmam sincs, hogy ott mit kell majd dolgoznom. Am�gy te honnan tudsz r�lam? - n�zett a n� szem�be azzal a s�t�t, m�lyrehat� pillant�ssal, amit a fiatal n� eddig csak Perselusn�l l�tott.

- H�t, az ilyen dolognak hamar h�re megy. Az igazgat� elmondta a t�bbi tan�rnak is hogy j�ssz, �n meg megtudtam az egyikt�l – pr�b�lt valami magyar�zatot adni a k�rd�sre.

- Ez m�r hihet�bb, de m�g mindig nem ez az igazs�g. Igaz, Tonks? - hangja szinte der�s volt, �s ink�bb k�v�ncsis�g volt benne, mint gyanakv�s, de az a tekintet...

- Figyelj, Eugene, majd elmondom. Itt nem lehet. Besz�lj�nk m�sr�l, j�? – h�r�totta el a tov�bbi faggat�z�st. Tudta, hogy a k�rd�s jogos, de semmik�pp nem akarta a Rendet �gy leleplezni.

- Rendben. Mes�lj valamit arr�l az iskol�r�l! – v�ltott t�m�t a fi�.

Tonks besz�lt a h�zakr�l, a Teszlek S�vegr�l, az igazgat�r�l... Eugene fesz�lten figyelt, pr�b�lta feldolgozni a hallottakat - b�r n�ha az arc�n felt�nt a "hiszem, ha l�tom" kifejez�s - majd feltette azt a k�rd�st, amit�l Tonks tartott.

- Mondd csak, ap�m milyen ember?

- Nos, mint tan�r el�g szigor�, �s igazs�gtalan. A mardek�rosokkal nagyon kiv�telezik. Emberileg meg el�gg� mag�nak val�... De �gy nem igaz�n ismerem - nem tudta, hogy mit kellene v�laszolnia, hiszen nem akarta megb�ntani a fi�t, de hazudni sem akart neki. Most kifejezetten sajn�lta a vele szemben �l� s�padt fi�t.

- �rtem - Eugene l�tta, hogy a n�t fesz�lyezi a t�ma, nem k�rdezte tov�bb - A var�zsvil�gban ez az extr�m frizura a divat? - viccel�d�tt, hogy oldja egy kicsit a fesz�lts�get, �s ujja k�z� fogott egy s�rg�sz�ld tincset.

- Fi�hoz k�pest a te hajad sem semmi! Engedd csak ki! - mondta nevetve Tonks. Eugene kivette a haj�b�l a fekete hajgumit, amit a csukl�j�ra h�zott, majd megr�zta a fej�t. Gy�ny�r� fekete haja szinte k�ken csillogott a szikr�z� napf�nyben, �l�nk kontrasztot alkotva h�feh�r b�r�vel. N�h�ny tincs az arc�ba hullott, az al�l n�zett Tonksra, majdnem �gy, mint ahogy az apja szokott, de hatalmas fekete szemei nem csillogtak hidegen.

S�t! A fi� tekintete vid�m volt �s pajkos.

Tonks kisim�totta a hajat a fi� arc�b�l, aki erre �szt�n�sen a n� tenyer�be hajtotta a fej�t. A Tonks meglep�d�tt ezen a bizalmas mozdulaton, de ez csak n�h�ny pillanatig tartott. Elnevette mag�t, �s j�t�kos mozdulattal �sszet�rta a fi� haj�t, mire az h�trakapta a fej�t, �s � is elkezdett nevetni.

- Tetszik? - k�rdezte Eugene j�kedv�en - Megn�zn�lek t�ged is ilyen hajjal!

- Ahogy parancsolod! - mondta a boszork�ny, majd behunyta a szem�t, �s f�jdalmas arcot v�gott. A haja megn�tt, kiegyenesedett �s feket�v� v�ltozott.

- Ez igen! Minden var�zsl� tud ilyet? – meresztette a szemeit Eugene.

- Nem. Tudod �n metamorf m�gus vagyok, erre sz�letni kell! - b�szk�lkedett.

- Az mit jelent? Ugye nem csak a hajad tudod megv�ltoztatni?

- Nem, n�zd csak! – ism�t koncentr�lt, majd az orra megn�tt, olyan lett, mint a fi�nak.

- Most j�! Olyan mintha a n�v�rem lenn�l! Maradj �gy! – nevetett fel �jb�l a fi�.

- Abbahagyn�tok a boh�ckod�st? M�g ma szeretn�k v�gezni! - a k�t fiatal �szre sem vette, hogy Piton m�r meg�rkezett. Neki viszont szemmel l�that�an nem tetszett Tonks �j k�lseje. Fekete szemeiben m�ly szemreh�ny�s t�kr�z�d�tt, szemmel l�that�an nem tudta eld�nteni, hogy a fi�ra haragudjon, vagy ink�bb a volt tann�tv�ny�ra. De nem fejthette ki a v�lem�ny�t az esettel kapcsolatban, mert megjelent egy bagoly, cs�r�ben egy csomaggal. Egyenesen a f�rfihoz rep�lt, aki rutinos mozdulattal vette �t a k�ldem�nyt. Kibontotta a csomagot, ami egy levelet tartalmazott, �s egy r�gi, rossz dug�h�z�t.

"Ez egy zsupszkulcs! 10. 45-kor Roxmortsba viszi �n�ket.

Dumbledore."

A f�rfi r�n�zett az �r�j�ra: m�g csak n�h�ny perc maradt h�tra a jelzett id�ig. Nem igaz�n �r�lt ennek, mivel egy csom� mindent el szeretett volna int�zni, de az igazgat� k�r�s�nek nem mondhatott ellent.

- Fogd a csomagod, gyer�nk! Indulunk vissza a Foltozott �sth�z! – vetette oda a fi�nak d�h�sen.

- Rendben – t�p�szkodott fel Eugene kelletlen�l - Viszl�t Tonks, j� volt veled besz�lgetni! Ugye m�g tal�lkozunk?

- Rem�lem! Viszl�t Professzor! Szia Eugene! – m�g b�tor�t�an r�mosolygott a fi�ra, majd � is elindult a m�sik ir�nyba.

Hamarosan m�r ism�t ott �lltak a fogad� h�ts� udvar�n.

- Fogd meg! – parancsolta Piton ellentmod�st nem t�r�en.

Eugene vonakodva b�r, de eleget tett a k�r�snek. R�vid id� ut�n r�nt�st �rzett a k�ld�k�n�l. Ijedt�ben ki�ltani akart, de nem j�tt ki hang a tork�n. Nem tudta mi fog vele t�rt�nni, szinte hal�lf�lelme volt a n�h�ny perces utaz�s alatt.

Mikor �ja szil�rd talajt �rzett a l�ba alatt, fell�legzett. Beletelt n�h�ny percbe, am�g lenyugodott. Ekkor n�zett csak k�rbe, hov� is ker�ltek. Egy erd�be jutottak, nem messze egy hegyen egy sz�ztorny� kast�ly �llt.

Az �sv�ny keskenyen h�z�dott a magas f�k k�z�tt, az �gak alig engedt�k be a napsugarakat. N�h�ny erdei �llat neszezett k�r�l�tt�k, b�r Eugene nem vett �szre egyet sem.

- Ez a Roxfort – magyar�zta a f�rfi a kast�lyra pillantva - Ha kil�p�nk, t�z perc alatt ott vagyunk!

- Minek �gy sietni? J� az id�, az erd� sz�p... - Eugene szerette volna h�zni az id�t, m�g be�rnek az iskol�ba, mivel semmi j�ra nem sz�m�tott.

- Ne d�h�ts! Szedd a l�bad vagy... – f�rmedt r� Piton a fi�ra.

- Rendben! - l�tta, nem �rdemes az apj�val vit�zni.

- Mir�l besz�lgettetek Tonksszal? - k�rdezte Perselus gyanakv�an.

- Mindenf�l�r�l. F�leg az iskol�r�l.

- Mit mondott?

- Sokmindent. T�nyleg vannak ott szellemek? – k�rdezte ink�bb csak po�nkodva a fi�.

- Vannak. Dumbledore megengedi nekik, hogy ott �ljenek – vonta meg a v�ll�t a f�rfi.

- A di�kok nem f�lnek t�l�k? – Eugene m�g mindig mosolygott, b�r m�r l�tszott rajta egy kis nyugtalans�g is.

Piton elmosolyodott a gyerekes k�rd�sen. Hiszen ami neki, var�zsl�nak term�szetes, a fi�nak teljesen �j, f�lelmetes.

Az �t tov�bbi r�sz�ben besz�lgettek, m�g el nem �rtek a Roxfort hatalmas t�lgyfakapuj�ig.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s