5. Fejezet

A nem v�rt vend�g

A hatalmas t�lgyfakapun bel�pve a fi�n k�l�n�s borzong�s futott v�gig. A kinti meleg ut�n szinte f�zott az �rny�kos folyos�n. P�r l�p�ssel apja m�g�tt haladt, mivel nem tudott vele l�p�st tartani. Meztelen karja csupa libab�r lett, de nem csak a h�v�st�l. Legbel�l - m�g mag�nak sem akarta bevallani - f�lt. A kast�ly �don falait n�zve furcsa, szokatlan �rz�s ker�tette hatalm�ba. Eg�szen kicsinek �rezte mag�t a magas mennyezet alatt, �s gy�l�lte ezt az �rz�st. L�tta apja arc�n a megk�nnyebb�l�st, hogy v�gre ide�rtek, de � legsz�vesebben elfutott volna. Nem tudta hov�, csak el innen, ha lehet min�l messzebbre.

Piton l�ptei visszhangzottak a kihalt folyos�n, ami m�g kellemetlenebb� tette az �sszhat�st. Szerencs�j�kre �ppen �r�k alatt �rtek oda, �gy legal�bb nem kellett a di�kok k�v�ncsi tekintet�t �llniuk.

Hirtelen egy �ttetsz�, gy�ngysz�rke alak �szott �t a falon, �pp Eugene orra el�tt. A fi� �gy megijedt, hogy m�g ki�ltani sem tudott. H�tr�lt p�r l�p�st, de szerencs�tlens�g�re neki ment egy p�nc�lnak. Arca halotts�padt� v�lt, teste minden �z�ben reszketett. Piton h�trafordult a zajra �s el�kapta a p�lc�j�t.

- J� napot, Piton professzor! – k�sz�nt udvariasan a szellem.

- J� napot, Sir Nicholas! – fogadta a k�sz�nt�st a f�rfi. Furcs�llotta, hogy a Griffend�l szelleme �gy udvariaskodik, hiszen eddig szinte egyszer sem sz�ltak egym�shoz. Ezek szerint m�r mindenki tudja? Visszatette a var�zsp�lc�t a zseb�be, �s megrov� pillant�st vetett a fi�ra. Hogy lehet egy Piton ilyen gy�va?

Eugene miut�n l�tta, hogy az apja milyen nyugodtan besz�l a k�s�rtettel, egy kicsit megk�nnyebb�lt. Megpr�b�lta gyorsan �sszeszedni mag�t, de nem ment k�nnyen. Sz�ve m�g hangosan vert, �s csorgott r�la a hideg ver�t�k.

- Hiszen eg�sz �ton az erd�ben a szellemekr�l besz�lgett�nk! Hogy ijedhettem meg ennyire? – korholta mag�t. Nagy leveg�t vett, �s tettetett magabiztoss�ggal v�gign�zett a szellemen. Nem tudta, hogy kellene viselkednie egy k�s�rtettel szemben, de ez a probl�ma szerencs�re mag�t�l megold�dott, mivel Sir Nicolas tov�bb suhant az ellenkez� ir�nyba. Megigaz�totta kiss� meggy�r�d�tt ing�t, kih�zta mag�t �s Piton ut�n eredt.

A k�vetkez� dolog, amin Eugene meglep�d�tt, azok a besz�l� �s mozg� festm�nyek voltak. Csod�lkozva n�zte a kicsi festm�nyalakokat �s irigykedve gondolt a var�zsl�kra, hogy ilyent tudnak alkotni. A kast�lyt nem is tartotta annyira bar�ts�gtalannak, m�r majdnem mosolyogva n�zte a keretbe z�rt �letet. N�melyik festm�nyben �szrevett�k, hogy a fi� b�mulja �ket, azok bar�ts�gosan k�sz�ntek, egy kedves fiatal boszork�nyportr� m�g ki is integetett neki.

- Hello! – k�sz�nt neki, �s k�zelebbr�l is szem�gyre vette a k�pet.

- Szia! T�ged m�g nem l�ttalak itt. L�togat�ba j�tt�l? – a lila tal�ros hossz� sz�ke haj� boszork�ny fel�llt sz�k�b�l, �s egy kicsit � is k�zelebb l�pett a festm�nye keret�hez.

- Nem. Itt fogok dolgozni – v�laszolta, mialatt jobban megn�zte a k�pet. Az egy szob�t �br�zolt, k�z�pen egy b�r karossz�kkel. A fal feh�rre volt festve, �s egy ablakb�l halv�ny f�ny sz�r�d�tt be a f�lig leeresztett zsalug�ter al�l. A p�rk�nyon galambok csipegettek. Az ablakb�l egy fut�r�zsa ind�ja k�szott be, eg�szen a szoba k�zep�ig.

- Tetszik a k�p? – k�rdezte a boszork�ny, kis b�szkes�ggel a hangj�ban - Itt a Roxfortban k�sz�lt t�bb mint h�romsz�z �vvel ezel�tt!

- Csak te vagy egyed�l a k�pben? Nem unalmas �gy? – �rdekl�d�tt a fi�.

- �, egy cseppet sem. L�tod, �t tudunk egym�shoz menni – azzal �ts�t�lt egy m�sik k�pbe, amin egy kisgyerek j�tszott a kuty�ival egy erd�ben.

L�tszott, hogy a n� nem el�sz�r l�togat �t abba a festm�nybe, mivel a kutyusok boldogan �dv�z�lt�k, de m�r ment is �t a harmadik keretbe, ami egy l�pcs�fordul� sark�n�l akasztottak ki.

- Azt mondtad, a Roxfortban k�sz�lt a k�p. Te itt tanult�l? – folytatta a besz�lget�st Eugene.

- Itt tanultam �s itt is tan�tottam – v�laszolt k�szs�gesen a n�.

- Mit tan�tott�l? – hangzott a k�vetkez� k�rd�s.

- B�jitaltant. Az egyik legcsod�latosabb t�rgy! – mondta b�szk�n.

- Ap�m is ezt mondta. � is azt tan�t. B�r gondolom, tudod… - h�zta el egy kicsit a sz�j�t a fi�.

- Perselus Piton az ap�d? Gyere egy kicsit k�zelebb… hmm… H�ny �ves vagy? – a sz�ke h�lgy eg�szen k�zel hajolt a k�phez, �s felt�n�en fix�rozta a fi�t.

- Tizenhat – v�laszolta Eugene egy kicsit zavarban.

- Nah�t! Teljesen m�shogy n�zel ki, mint ahogy � ennyi id�s kor�ban… - �llap�totta meg a festm�nyalak.

- � is besz�lgetett veled?

- Nem igaz�n. � mindig is v�rbeli Mardek�ros volt, �n pedig a Hugrabug h�zvezet� tan�ra voltam valamikor. K�l�nben is, a di�kok egy id� ut�n hozz�szoknak a festm�nyekhez �s m�r nem is t�r�dnek vel�nk – s�hajtotta - Hogyhogy te nem a Roxfortba j�rt�l? – a boszork�ny olyan er�sen b�multa a fi�t, hogy az eg�szen elv�r�s�d�tt.

- �n kvibli vagyok – ny�gte ki n�h�ny pillanat haboz�s ut�n.

A n� reakci�j�t azonban nem tudta megv�rni, mivel hirtelen egy k�z nehezedett Eugene v�ll�ra. A fi� kiss� ijedten megp�rd�lt, �s egy n�la nem sokkal magasabb, kerek szem�veges, z�ld szem�, fekete haj� fi� �llt vele szemben.

- Szia! Te mit keresel… - kezdte volna a m�sik, de mikor szemb�l megl�tta Eugene-t, elakadt a szava. A fekete szemei, az a nagy g�rbe orra… Ez nem lehet… Ez…

- Szia! Eugene Piton vagyok – nem sz�vesen haszn�lta az „�j” nev�t, de gondolta, hogy itt az iskol�ban az apja �gyis ezen a n�ven fogja bemutatni. Furcs�llotta, hogy a fi� les�pad a neve hallat�n, de az�rt kezet ny�jtott neki.

- Harry Potter – kicsit t�tov�n, de elfogadta a k�zfog�st. Felt�nt neki, hogy Eugene arca a bemutatkoz�s ut�n is teljesen k�z�ny�s maradt, s�t, m�g a vill�m alak� sebhelyet sem keresi a tekintet�vel. Tal�n az apja eddig nem is besz�lt r�la? Vagy ennyire tud uralkodni a von�sain. H�t igen. Le sem tagadhatn�…

Eugene k�r�ln�zett, de nem l�tta sehol az apj�t. Ett�l megr�m�lt, hiszen nem ismerte a kast�lyt, �s azt sem tudta, hogy Piton pontosan hov� akart menni.

- Figyelj Harry, nem l�ttad ap�m valahol?

- Az ap�d? – Harry teljesen les�padt. Nem volt el�g Piton, most kapnak m�g egy Pitonk�t is!

- Ja. Perselus Pitont. T�ged nem tan�t? – Eugenet m�r kezdte bosszantani a fi� viselked�se. Harry �gy n�zte �t, mint amilyen arcot Eugene v�ghatott a szellem megjelen�sekor – T�nyleg! Neked nem �r�n kellene lenned? – m�regette Eugene gyanakv� tekintettel Harryt.

- A sz�mb�l vetted ki a sz�t, fiam. Potter, mit keres itt ilyenkor? – hallatszott egy hideg, g�nyos hang valahonnan fentr�l.

Mindketten h�trafordultak, ekkor vett�k �szre, hogy Piton Eugene m�g�tt �llt a l�pcs�n, �s igencsak d�h�sen n�zett a k�t fiatalra.

- Professzor, �n csak Neville-t k�s�rtem f�l a gyeng�lked�re, mert… - kezdett volna a magyar�zkod�sba Harry, de elakadt a szava, amikor eljutott a tudat�ig, hogy Piton mugli ruh�t visel.

- Nem �rdekel, mi�rt vagy most itt. Takarodj vissza �r�ra – vetette oda tan�tv�ny�nak, aki nem volt rest kihaszn�lni a lehet�s�get, �s menek�l�re fogta a dolgot, miel�tt Pitonnak m�gis esz�be jutna komolyabban megb�ntetni �t. Amikor biztons�gos t�vols�gba �rt, egy kicsit visszafordult, h�tha n�h�ny inform�ci�t el tud cs�pni a j�vev�nyr�l.

- Fiam, hogy lehetsz ennyire… M�gis, mi�rt maradt�l le? – Piton olyan d�h�snek t�nt, mint amilyennek Harry is csak ritk�n l�tta, de Eugene l�tsz�lag nyugodt maradt.

- Le�lltam besz�lgetni a kedves h�lggyel a k�pb�l – v�laszolta szemtelen�l.

- Micsoda? Nem megmondtam, hogy sietni kell? Dumbledore m�r v�r minket. Le�llt�l egy festm�nnyel besz�lgetni! Ennyire h�lye nem lehetsz! Mi lett volna, ha elt�vedsz? Vagy tal�lkozol H�borccal? Na indulj! Te meg Potter, eredj a dolgodra! – kiab�lta h�tra, an�lk�l hogy odan�zett volna.

Megragadta a fi�t a karj�n�l fogva, �s f�ltess�kelte a l�pcs�n.

N�h�ny emelettel feljebb, a folyos� k�zep�n egy k�sz�rny �llt. Eugene nem nagyon �rtette, hogy mi�rt �lltak meg, hiszen semmi ajt�hoz hasonl� dolgot nem l�tott a k�zelben.

Erre a tal�nyra hamarosan v�laszt is kapott, amikor Piton meg�llt a szobor el�tt, �s megsz�lalt:

- Cukoreg�r! – szavaira a szobor elugrott, �s egy csigal�pcs� t�nt f�l m�g�tte. A csigal�pcs� dug�h�z�szer�en emelkedett f�lfel�. Mikor v�gre fel�rtek – Eugene m�r kezdett sz�d�lni – egy hatalmas ajt� el�tt tal�lt�k magukat. Piton halkan bekopogott.

- �, Perselus! F�radjanak be! – hallatszott egy nyugodt hang bel�lr�l, �s az ajt� lassan, nyikorogva kiny�lt.

- Viselkedj norm�lisan! – s�gta Piton a fi�nak, majd bel�ptek a helyis�gbe.

Az �sz igazgat� az asztal�n�l �lt, �s egy k�nyvet olvasgatott.

- Nagyon �r�l�k, hogy v�gre ide�rtek – mosolyodott el Dumbledore. K�k szemeivel der�sen m�regette a j�vev�nyeket – Tonks m�r �zent, hogy elindultak.

- Sejtettem, hogy nem v�letlen�l volt ott – morogta Piton.

- Val�ban nem. �n k�rtem meg, hogy figyelje �n�ket, mivel gondoltam, hogy els� �tjuk az Abszol �tra visz. Szerettem volna tudni, hogy biztosan elindultak. K�rnek te�t? – de a v�laszt meg sem v�rta, m�ris el�var�zsolt h�rom cs�sz�t a g�z�lg� itallal.

- Nos, az els�, amit meg kell besz�ln�nk, az hogy a fiatalemberrel mi legyen a kast�lyban – Eugene, aki eddig gyan�s tekintettel f�rk�szte a szob�ban l�v� k�l�nleges szerkezeteket, �s a gy�ny�r�, v�r�s-arany toll� madarat, �rdekl�dve fordult az igazgat� fel�.

- Mi lesz a feladatom? – k�rdezte k�v�ncsian.

- Nos, a te feladatod az lesz, hogy seg�tesz a tan�roknak, illetve Hagridnak. Term�szetesen tanulnod is kell. Hi�ba, hogy nem tudsz var�zsolni, tiszt�ban kell lenned a var�zsvil�g szab�lyaival. Rendben? – Eugene f�radtan b�lintott egyet.

- Hol fog lakni a fiam? – tette fel az eddigi legk�nyesebb k�rd�st Piton, amit min�l hamarabb szeretett volna elint�zni.

- Ezt �n�knek kell eld�nteni. �n k�t lehet�s�get aj�nlok. Az egyik, hogy a fi� a professzorral lakik egy szob�ban, a m�sik, hogy a vele egykor� di�kok szob�j�ban lesz elsz�ll�solva.

Eugene k�rd�n az apj�ra n�zett. Sejtette, hogy a di�kok nem kedvelhetik Pitont t�lzottan, ez l�tszott annak a Potternek az arc�n, �gy val�sz�n�leg � sem lesz t�l n�pszer�. Az apj�val viszont eddig majdnem az �sszes besz�lget�s veszeked�sbe torkollt. Nem tudta, mi lenne a legjobb megold�s.

- Szerinted? – k�rdezte az apj�t de a k�z�ny�s arcb�l nem tudott semmit kiolvasni.

- D�nts te! – hangzott a r�vid, �s cseppet sem bar�ts�gos felelet.

- Rendben! Szeretn�k a di�kok k�z�tt lakni – jelentette ki a fi� dacosan.

- �gy gondolod, ez a legjobb v�laszt�s? – n�zett Dumbledore m�lyen a fi� szem�be, aki l�tsz�lag h�v�s nyugalommal tekintett vissza r� – Nos, a Teszlek S�veget a te fejedre nem tehetj�k, �gy m�shogy kell eld�nten�nk, melyik h�z di�kjai k�z�tt fogsz �lni. Majd az eb�dn�l bemutatlak a tan�roknak �s a tanul�knak. A csomagjaid itt hagyhatod. Nah�t! Te git�rozol? – az igazgat� szeme felcsillant, amikor �szrevette a git�rt – Tudod, Eugene �n is szeretek zen�lni. A zene a legnagyszer�bb dolog a vil�gon!

- Az igaz! – helyeselt Eugene. M�r kifejezetten szimpatikusnak tal�lta az �reg var�zsl�t.

- Most elmehetnek! – �llt fel Dumbledore, bar�ts�gosan megveregetve a fi� v�ll�t – Piton professzor, este szeretn�k �nnel m�g p�r sz�t v�ltani. Nyolckor v�rom az irod�mban.

- Igen, Igazgat� �r! – b�lintott a f�rfi kiss� fanyar �br�zattal - Gyere, fiam!

Mikor ki�rtek a folyos�ra, lefel� vett�k az ir�nyt. Eugene nem is sz�molta, h�ny emeletet mehettek, h�ny kanyarg�s folyos�t hagytak a h�tuk m�g�tt. Az ir�ny�rz�ke v�g�l teljesen megzavarodott, de �gy gondolta, teljesen m�s sz�rnyban lehetnek, mint ahol bej�ttek.

Egy z�ldre festett ajt� el�tt v�g�l meg�lltak. Piton el�vett egy kulcsot, aminek a feje egy �sszetekeredett k�gy�t �br�zolt, �s kinyitotta az ajt�t.

Eugenet meglepte az el�t�rul� l�tv�ny. Egy�lt�l�n nem ilyennek k�pzelte az apja szob�j�t. A vil�gos b�torok nyugalmat �rasztottak, a leveg�ben pedig nem �rz�d�tt a lenti folyos�kon terjeng� pinceszag. Mindent sejtelmes z�ld f�ny bor�tott, a kandall�ban lobog� smaragdsz�n t�znek k�sz�nhet�en.

- �lj le! – mondta Piton parancsol�an, majd a szekr�nyb�l el�vett n�h�ny csomag �dess�get, amit a fi� el� rakott – Keresek neked tal�rokat. Addig �lj itt nyugodtan.

Eugene, b�r m�g mindig neheztelt apj�ra, engedelmeskedett. Eszegetni kezdte az el� rakott csemeg�ket, �s a z�ld t�zbe b�mult. Teljesen kimer�ltnek �rezte mag�t, minden tagja f�jt. M�r nem is l�tta a l�ngokat, csak a z�ld f�nyt. Egyre nehezebbnek �rezte szemh�jait, m�g alig b�rta nyitva tartani azokat. H�trad�lt, �s m�ly �lomba zuhant.

Piton ez alatt a h�l�szob�ban a r�gi iskolai holmijai k�z�tt kutatott. N�zegette r�gi tal�rjait, megpr�b�lta megsaccolni, melyik lenne j� a fi�ra. Tal�lt n�h�ny ruhadarabot, amit tal�n m�g sohasem hordott, m�g a csomagol�sa is s�rtetlen maradt.

- Ez tal�n j� lesz… - gondolta.

Kiment a fi�hoz, �s l�tta, hogy az elszund�tott a puha fotelban.

Fekete haja a v�ll�ra ter�lt, arca m�g s�padtabbnak l�tszott a z�ld megvil�g�t�sban. Kicsi, szinte n�ies kezeit keresztbe fonta a has�n, �s nyugodtan, m�lyeket l�legzett. Piton elgondolkodva n�zte a finom metsz�s� �ll�t, sz�pen �velt sz�j�t. �gy t�nyleg nagyon hasonl�tott a feles�g�re, az egyetlen emberre, akit igaz�n szeretett. Odament a fi�hoz, �s gyeng�den meg�rintette a v�ll�t.

- Ne haragudj, elaludtam. Nagyon f�radt vagyok… - motyogta Eugene �lomittas hangon.

- Semmi baj. Itt egy tal�r, pr�b�ld fel. Addig �n is �t�lt�z�m – a f�rfi letette a ruhadarabokat a fotel karf�j�ra, �s visszament a m�sik szob�ba.

***

A legt�bb di�k ekkor m�r a Nagyteremben �lt �s sugdol�zott. Mindenkinek f�rta az oldal�t, mit akarhat Dumbledore kihirdetni a m�sodik napon. Hiszen a legt�bb fontos dolgot az �vnyit�n szokt�k k�z�lni. Az �ltal�nos zsibong�son kereszt�l m�gis �gy t�nt, a Griffend�lesek asztal�n�l mintha m�g nagyobb lett volna a hangzavar.

- Harry, ugye csak h�ly�skedsz? Hogy Pitonnak fia van! �s ide j�tt a Roxfortba… - nevetg�lt a legfiatalabb Weasley-fi�.

- Pedig, �gy van! Mi�rt tal�ln�k ki ilyeneket? – Harry m�r lassan egy �r�ja pr�b�lta meggy�zni a bar�tait, hi�ba - k�rd�n n�zett Hermion�ra, h�tha legal�bb � hisz neki, de benne is csal�dnia kellett.

- Neee! Ezt �n sem veszem be! Na meg Piton mugliruh�ban… Harry, neked t�nyleg �l�nk a fant�zi�d! – kuncogott a l�ny.

- Ha nem hiszitek, majd megl�tj�tok! – mondta Harry kiss� s�rt�d�tten, �s duzzogva elfordult a bar�tait�l, akiknek erre m�g jobban nevethetn�kj�k t�madt.

Ekkor l�pett az eb�dl�be Piton Lobog� fekete tal�rj�ban hat�rozott l�ptekkel a tan�ri asztal fel� indult. Egy fekete haj�, s�t�tk�k tal�ros fi� k�vette. Minden szem fel�j�k fordult. A tanul�k arc�n l�tszott, hogy nem hisznek a szem�knek. Csak k�t di�k nem lep�d�tt meg. Harry Potter, �s … Draco Malfoy.

Dumedore maga mell� h�vta a fi�t, majd sz�l�sra emelkedett.

- Miel�tt nekil�tn�tok az eb�dnek, fontos bejelentenival�m van. �j alkalmazottal b�v�lt az iskola szem�lyzete. Szeretn�m bemutatni Eugene Pitont, az �j tan�rseg�det. Fiatal kor�ra tekintettel az egyik h�z di�kjain�l fog lakni – Dumbledore ezen kijelent�s�vel kiv�vta a di�kok t�bbs�g�nek rosszall� pillant�s�t, de a folytat�s sem volt k�l�n�sebben az �ny�kre - Mivel � nem var�zsl�, nem tehetj�k a fej�re a Teszlek S�veget. �gy gondoltam, d�nts�tek el ti, melyik h�z adjon otthont Eugene-nek.

Mikor az igazgat� ezt kimondta, a terem olyan lett, mint egy z�g� m�hkas. Az �sszes asztal fel�l ellens�ges pillant�ssal m�regett�k a fi�t, aki legsz�vesebben a f�ld al� s�llyedt volna.

Egy p�r perc eltelt�vel az igazgat� ism�t megk�rdezte:

- Sz�val melyik h�z szeretn�, ha Eugene n�luk lakna?

Piton rem�lte, hogy a Mardek�rosok k�z�l valaki jelentkezik, de t�vedett. Mindenki a t�bbi asztal fel� n�zel�d�tt, h�tha ott befogadj�k a nem v�rt vend�get.

Dumbledore megunva a cs�ndet Eugene fel� fordult.

- Mivel egyik h�z sem jelentkezik mag�t�l, v�lassz te.

A fi� nem tudta a h�zak neveit, �gy tan�cstalanul n�zel�d�tt k�rbe. Minden tekintet fel�je fordult, �gy ha lehet, m�g kellemetlenebb�l �rezte mag�t. Nem akarta h�zni az id�t, de �tlete sem volt hova menjen. H�tran�zett az apj�ra, aki a szok�sos, �rzelemmentes arckifejez�ssel n�zett vissza, nem k�nny�tve meg a helyzet�t... Visszafordult az asztalok fel�, mikor �szrevette azt a szem�veges fi�t, akivel a folyos�n tal�lkozott.

- Lesz, ami lesz… - gondolta, �s elindult a jobb oldali asztal fel�. Azonban szerencs�tlens�g�re megfeledkezett arr�l, hogy tal�r van rajta, �s r�l�pett a sz�l�re. Megt�ntorodott, �s hasra is v�g�dott volna, ha siker�l megkapaszkodnia az asztal sz�l�ben. D�h�sen k�r�ln�zett, ki nevet rajta, de megd�bbenve tapasztalta, hogy sokan el sem mosolyodtak.

- H�t igen, ap�m j�l befeny�thette �ket… - gondolta. L�tta, hogy k�t l�ny helyet szor�t neki a padon, le�lt oda, majdnem szemben Harryvel.

- Eugene a holnapi napt�l kezdi a munk�j�t, a feladatait a tan�rokt�l kapja meg. M�r csak ennyit szeretn�k mondani: J� �tv�gyat! – mondta vid�man Dumbledore, �s vissza�lt a hely�re.

Eugene annyira f�radt volt, hogy m�g az sem �rdekelte, hogy ker�ltek az �telek az �res t�ny�rokba. Mik�zben evett, azt n�zte, kivel tudna besz�dbe elegyedni, de mindenki elford�totta a fej�t, akire r�pillantott.

Az eb�d v�gezt�vel elindultak a klubhelyis�g fel�. Megpr�b�lt szorosan a v�r�s-arany c�meres tal�r� di�kok k�zel�ben maradni. Szeretett volna �rdekl�dni a tan�rokr�l, a h�zr�l, de ink�bb nem sz�lt senkihez, nem akart m�r mindj�rt konfliktusba keveredni senkivel. Annyira elveszettnek �rezte mag�t, mint eddigi �let�ben soha. Otthon mindig is � volt a kedvenc. Nevel�sz�lei elk�nyeztett�k, amennyire csak lehet, mindenben t�mogatt�k, az iskol�ban pedig n�pszer� volt mind a tan�rok, mind a di�kok k�r�ben. Most viszont kimondhatatlanul d�h�s volt mindenre �s mindenkire.

A klubhelyis�gbe �rve tan�cstalanul �lldog�lt egy darabig, ut�na mivel jobb �tlete nem volt, le�lt az egyik fotelba. Egyre k�nosabbnak �rezte a helyzetet. M�r komolyan fontolgatni kezdte, hogy m�gis ink�bb az apj�hoz k�lt�zik, mikor valaki v�gre megsz�l�totta.

- Szia, Hermione Granger vagyok, a Griffend�l h�z prefektusa. B�r gondolom, az ap�d mes�lt r�lam… Sz�val a jelsz�: hipogriff, �s a hatodikos fi�kn�l fogsz lakni – hadarta egy szuszra, hogy min�l hamarabb t�l legyen a sz�m�ra kellemetlen feladaton – A jelsz�t el ne mondd a Mardek�rosoknak!

- �llj! Vegy�l k�zben leveg�t is! Ap�m mi�rt mes�lt volna r�lad? Te nem az � h�z�ban vagy, igaz? Mi�rt mondan�m el a jelsz�t? Te vagy a m�sodik, akivel a di�kok k�z�l besz�ltem! – mondta kiss� inger�lten. Nem nagyon �r�lt a dolognak, hogy mindj�rt mindenf�le rosszat felt�teleznek r�la.

- Piton professzor otthon nem besz�l az iskol�r�l? – csod�lkozott el a l�ny.

- Mit tudom �n! Mi�rt, mit kellene mes�lnie? Rajzsz�get tettetek a sz�k�re? – m�r kifejezetten k�v�ncsi volt, mire c�lozgat a l�ny, de Hermione v�laszk�nt csak furcs�n n�zett r�, mintha a fi� nem lenne eg�szen norm�lis.

- Mit tudod te? Az meg hogy lehet? – el sem tudta k�pzelni Pitonr�l, hogy a hozz� hasonl� „kedvenc” di�kjair�l nem mond otthon semmit. B�r azt is el�g bizarrnak tartotta, hogy a tan�r�nak egy�ltal�n van csal�dja...

- Egy napja sincs, hogy ismerem – Eugene hangja tele volt keser�s�ggel. Nem is az�rt, mert csak most ismerte meg az apj�t, ink�bb r�gi csal�dja elveszt�se f�jt igaz�n.

- Ne haragudj! Nem tudtam! – pr�b�lt a m�sik menteget�zni. B�r igencsak �rdekelte a dolog h�ttere, nem akart mindj�rt faggat�zni.

- Semmi baj – mondta h�v�sen a fi�. Egy p�r percig nem sz�lelt megy egyik�k sem, majd Hermione megk�rdezte:

- Megmutassam, hol fogsz lakni? – Eugene b�lintott, �gy elindult a fi�k h�l�szob�ja fel�.

A helyis�gben az egyik �gyon �lt k�t fi� �s besz�lgettek, viszont amikor megl�tt�k Eugenet, hirtelen elhallgattak. Hermione, hogy megt�rje a k�nos csendet, bemutatta a fi�kat egym�snak.

-� Ron Weasley, � pedig Neville Longbottom – A v�r�s haj� fi�, kem�nyen megszor�totta Eugene fel� ny�jtott kez�t, k�zben a szeme vill�mlott a d�ht�l, Neville viszont olyan �vatosan fogott vele kezet, mintha att�l f�lne, hogy a fi� meg akarn� t�madni.

- Melyik az �n �gyam? – k�rdezte Eugene alaposan v�gigm�rve a szob�t.

- Az ott – mutatott Ron a legsz�ls� �gy fel�, ami mellett volt k�t hatalmas l�da, a git�r, �s Eugene utaz�t�sk�ja. Hermione eddig �szre sem vette, hogy az �t �gy mell� beraktak egy hatodikat is. Ezen viszont nem volt baldachin, �s j�val keskenyebbnek is t�nt a t�bbin�l.

- Azok a l�d�k mit keresnek ott?

- Mind a kett� a ti�d, nem? – k�rdezte Neville f�l�nken – Ott van rajtuk a neved is. N�zd meg.

Eugene odament, �s val�ban, mind a k�t l�d�n egy c�dula fityegett, hirdetve, a tulajdonosuk nev�t: E. Piton.

- Dumbledore azt mondta, nem vagy var�zsl�. Akkor mi vagy? – tette fel a cseppet indiszkr�t k�rd�st Ron.

- Kvibli vagyok - Eugene sejtette, hogy a t�bbiek meg fognak ezen lep�dni, de erre a reakci�ra az�rt nem sz�m�tott. A k�t fi� les�padt, nem j�tt ki hang a torkukon.

- Ez�rt nem keresett t�ged az ap�d? – k�rdezte Hermione felh�borodva. Eddig is meg volt a v�lem�nye a tan�rr�l, de ezzel m�g m�lyebbre �sta mag�t a szem�be. Viszont kirohan�s�t meg is b�nta, mivel l�tta a fi�n, hogy ez nem igaz�n esett j�l neki.

Eugene t�ntet�en h�tat ford�tott, �s az egyik l�d�val kezdett foglalatoskodni. Ron ism�t akart valamit k�rdezni az ifjabb Pitont�l, de mikor megl�tta Hermione szigor� tekintet�t, ink�bb letett r�la.

- Ron, Neville, nem kellene �r�ra menni? – k�rdezte Hermione megrov�n.

- Nekem kellene, de Madam Pomfrey Neville-nek azt javasolta, hogy a mai nap ink�bb pihenjen.

- Akkor indul�s! – l�pett az ajt�hoz a l�ny, mintegy p�ld�t mutatva.

- J�l van, na! Sziasztok! – k�vette kelletlen�l Hermion�t Ron.

Id�k�zben Eugene m�r megtal�lta az egyik l�d�hoz a kulcsot, de a m�sik l�d�n nem volt sem kulcslyuk, sem z�r, m�gsem b�rta kinyitni, ak�rhogy is pr�b�lta.

Egy darabig vizsg�lgatta, r� akart j�nni a tr�kkj�re. Viszont amikor m�r v�gk�pp elfogyott a t�relme, d�h�sen felpattant, �s szitkoz�dva beler�gott a l�d�ba.

- Seg�tsek? – Neville �rdekl�dve odament Eugene �gy�hoz.

- Megk�sz�nn�m. Nem b�rom kinyitni ezt a h�lye l�d�t! – d�rzs�lgette a l�bujj�t, mivel igencsak megf�jdult a r�g�s k�vetkezm�nyek�pp.

Neville felemelte a p�lc�j�t, �s kimondta a var�zsig�t.

- Alohomora! – lehajolt, hogy kinyissa a l�d�t, de a z�r m�g most sem engedett.

- Hmm… Tal�n a m�sikban van a kulcsa… Nem n�zted meg?

- T�nyleg! De h�lye vagyok! – csapott a homlok�ra Eugene. Felnyitotta a l�d�t, amiben a ruhanem�k tetej�n tal�lt k�t bor�t�kot. Az egyikben egy v�kony aranyl�nc volt r�zs�t form�z� med�llal, �s egy lev�l.

„A med�lt m�g �desany�d hagyta r�m azzal, hogy csak neked adhatom oda. Nagyon vigy�zz r�!

Megpr�b�ltam mindent bepakolni, ami kellhet neked. Ha valamire m�g sz�ks�ged van, sz�lj!

Perselus Piton”

Eugene a nyak�ba akasztotta az �kszert, �s megn�zte a m�sik bor�t�kot is, amiben szint�n csak egy r�vidke levelet tal�lt.

„A l�d�ban van az �r�ks�ged �desany�d ut�n. A kulcs m�r n�lad van. Ne feledd! A l�d�t csak te nyithatod ki!

Albus Dumbledore”

Eugene megvonta a v�ll�t, �s kutatni kezdett a l�d�ban, de ami el�sz�r a kez�be akadt, azonnal el is feledtette vele a kulcsot. Egy fot� volt az, ami egy fiatal p�rr�l k�sz�lt; egy fekete haj� g�rbeorr� f�rfir�l, �s egy nagyon sz�p sz�ke n�r�l. Egy k�l�pcs�n �ltek, �s mind a ketten nagyon szomor�nak l�tszottak. Eugene v�gigsim�tott a k�pen. Nem b�rta levenni a szem�t a sz�ke f�rt�kr�l, a gy�ny�r� hatalmas szemekr�l…

- �desany�m k�pe! – mondta meghatottan – M�g sohasem l�ttam �t…

- Soha? – h�kkent meg Neville.

Eugene nem b�rta tov�bb. El kellett valakinek mondania az eg�szet. Nem igaz�n szeretett panaszkodni, de ezt nem tudta mag�ban tartani. Elmondta Neville-nek, amit mag�r�l tudott, �s a fi� fesz�lten hallgatta. M�g az sem �rdekelte, hogy ezzel ak�r apj�t is mag�ra harag�thatja.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s