6. Fejezet

A baleset

Eugene napjai a Roxfortban mag�nyosan teltek. R�ad�sul a feladatok, amiket kapott, igencsak megviselt�k az am�gy igen gyenge fizikum� fi�t. Az apja - �gy t�nt - nem igaz�n �rdekl�dik ir�nta, mi�ta a Griffend�lesekhez k�lt�z�tt. Csak reggel �s este ment oda hozz�, hogy megk�rdezze, hogy van. Persze a fi�t a b�szkes�ge nem engedte, hogy panaszkodjon.

M�r vagy k�t h�t telt el az�ta, hogy elhagyta otthon�t, ami szinte percr�l percre jobban hi�nyzott neki. Csak az tartotta benne a lelket, hogy Mr. Spring minden m�snap k�ld�tt neki levelet. � viszont nem �rt hossz� v�laszokat, nem akarta megijeszteni a nevel�sz�leit. Tudta, hogy �gy is el�lgg� megviselte �ket is az elv�l�s.

Az iskola lak�i sem k�nny�tett�k meg az �let�t. A di�kok noha nem bar�tkoztak vele, nem is b�ntott�k, igaz, � sem k�zeledett fel�j�k. Egyed�l Hermion�val �s Neville-el besz�lgetett n�ha, de arra sem akadt t�l sok lehet�s�g. A tan�rok b�r megpr�b�ltak seg�teni neki a beilleszked�sben, az�rt �rezni lehetett, hogy nem igaz�n kedvelik a fi�t.

Egyik szerda reggel az aszaln�l �lt a Nagyteremben, egyed�l reggelizett, mivel aznap kor�n az �vegh�zba kellett mennie seg�teni Bimba professzornak. Szeretett ott lenni a k�l�nleges n�v�nyek k�z�tt, r�ad�sul a tan�rn� is egyre k�nnyebb feladatokat b�zott r�.

Megevett egy szelet pir�t�st, de nem igaz�n esett j�l neki. A szinte teljesen �res teremben m�g mag�nyosabbnak �rezte mag�t. R�ad�sul ami�ta az iskol�ban tart�zkodott egyre rosszabb lett az �tv�gya, arca is egyre s�padtabb� v�lt.

Reggeli ut�n m�g v�rt p�r percet, h�tha kap levelet, majd elindult az iskola udvara fel�. Fekete munkatal�rt viselt, haj�t szok�s szerint �sszefogta. B�rmennyire is szerette a reggeleket, b�rmily gy�ny�r� is volt a kert, aznap nem tudta �rdekelni. Annyira boldogtalannak �rezte mag�t, legsz�vesebben hazasz�k�tt volna, de tudta j�l: ezt nem teheti meg.

- J� reggelt, Eugene! – k�sz�nt vid�man a t�mzsi tan�rn�, mikor megl�tta a fi�t.

- J� reggelt, Bimba professzor! – megpr�b�lta viszonozni a mosolyt, de nem siker�lt neki.

A tan�rn� sz�nakozva v�gign�zett a fi�n. Nem �rtette, hogy lehet az, hogy az apja nem veszi �szre, mennyire rosszul n�z ki a fia. El is hat�rozta, a k�vetkez� eb�dn�l sz�v�teszi neki.

- Az lenne most a feladatod, hogy lemosod annak a n�v�nynek a leveleit – mutatott az egyik cser�pre a n�, majd sietve hozz�tette - Vigy�zz, nehogy megsz�rjon!

Val�ban: a n�v�ny leveleinek a sz�l�n, mint apr�, t�hegyes fogak, t�sk�k sorakoztak.

Eugene csak b�lintott, �s elkezdte s�rolni a hatalmas, viaszosan f�nyl� s�t�tz�ld leveleket, a tan�rn� pedig le�lt, �s egy nagy cser�pbe lap�tolt vir�gf�ldet.

Egy kis id� eltelt�vel Bimba professzor fel�llt, �s �tment valami�rt a szomsz�dos �vegh�zba, aminek a fi� nem igaz�n �r�lt. Valahogy nem tetszett neki a gondolat, hogy egyed�l itt maradt a sok ismeretlen n�v�ny k�z�tt, amikben kitudja, milyen r�ms�gek laknak...

M�r a sokadik levelet tiszt�totta, amikor egy hatalmas ronda bogarat vett �szre a n�v�ny sz�r�n. Az �llat d�h�sen csattogtatta r�g�szerveit, �s hangos z�mm�g�ssel adta a fi� tudom�s�ra, mennyire nem �r�l annak, hogy � k�r�l�tte matat. Eugene ijedten felkapta a kez�t, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy belef�r�dott az ujj�ba a n�v�ny egyik t�sk�je. K�romkodott egyet a sarokba haj�tva a rongyot, amivel a leveleket mosta. Megvizsg�lta az ujj�t, de a sz�r�snyomon k�v�l nem l�tott rajta semmi k�l�n�set. Szitkoz�dva folytatta a munk�j�t, a bogarat gondosan elker�lve, m�g a professzorn� vissza nem �rt.

- T�rt�nt valami, am�g t�vol voltam? – k�rdzete kedvesen a n�.

Eugene fej�ben megfordult, hogy besz�mol neki a bog�rr�l, �s a balesetr�l, de a b�szkes�ge nem engede, hogy bevallja: megijedt egy kis �zeltl�b�t�l.

- Nem t�rt�nt semmi k�l�n�s – hazudta nagy lelki nyugalommal, a kez�t a tal�rja zseb�be rejtve.

- Akkor k�sz�n�m sz�pen a seg�ts�ged, most m�r elmehetsz. Hagrid �zeni, a mai nap nem kell menned hozz�, de holnap j� lenne, ha reggel h�tkor ott lenn�l a kunyh�j�n�l – mondta mosolyogva a fi�nak.

- Holnap reggel h�t? Rendben, ott leszek. Viszont l�t�sra!

�r�lt, hogy �gy lett egy szabad �r�ja, legal�bb rajzolgathat egy kicsit, amit igencsak elhagyagolt az elm�lt hetekben. Le�lt a klubhelyis�gben az egyik fotelba, el�vette a f�zetet �s egy ceruz�t, de csak k�b�n meredt a pap�rra. Hirtelen nem tudta mit is rajzoljon. K�r�ln�zett a szob�ban, de nem tal�lt semmi olyat, amit �rdemes lenne pap�rra vetni. V�g�l �gy d�nt�tt, megpr�b�lja Hermion�t lerajzolni eml�kezetb�l. Annyira belemer�lt az alkot�sba, hogy nem figyelte az id�t, �gy le is k�ste volna az eb�det, ha nem sz�lnak r�.

Az �tkez�s alatt azt vette �szre, hogy apja szokatlanul gyakran n�z fel�, de fogalma sem volt, mi lehet ennek a szokatlan �rdekl�d�snek a h�tter�ben.

***

Piton szerda d�lel�ttje eg�sz j�l telt. Vett n�h�ny �j b�jital alapanyagot az Abszol �ton, azokat rendszerezte, rakta kisebb ed�nyekbe. Eb�d el�tt egy �r�t tartott az els�s Hugrabugos, illetve Holl�h�tas di�koknak, amin ar�nylag sim�n ment minden. Viszont a j�kedve csak addig tartott, am�g az eb�dl� fel� menet meg nem megsz�l�totta Bimba professzor.

- Piton professzor, van egy perce? – k�rdezte a n� t�le szokatlan, ellentmond�st nem t�r� hangnemben.

- Term�szetesen. Miben lehetek seg�ts�g�re? – n�zegette f�l�nyesen a tan�rn�t Piton.

- Nem seg�ts�get szeretn�k k�rni, ink�bb a fi�r�l v�ltan�k �nnel p�r sz�t – mondta kiss� s�rt�d�tten a tan�rn�.

- A fiamr�l? Mit m�velt az a… - sziszegte idesegen a f�rfi. Szinte biztos volt benne, hogy csak panaszt kaphat arr�l az engedetlen k�ly�kr�l.

- Nem tett � semmi rosszat. Nagyon rendes fi�. De olyan mintha beteg lenne. Nem veszi �szre, hogy milyen s�padt? – k�rdezte kiss� szemreh�ny�an a tan�rn�.

- Majd este besz�lek vele – hagyta r� Piton h�v�sen, holott lelke m�ly�n igenis rossz volt ezt hallani. Mag�nak sem merte bevallani, de f�ltette a fi�t.

Az eb�dn�l jobban megn�zte �t. Az arca t�nyleg beesettnek l�tszott, �s feh�rebb is volt, mint szokott lenni. Alig evett, pedig Londonban �gy t�nt, igencsak j� �tv�gya van.

- Csak nem Potter�k csin�lnak vele valamit? – futott �t Piton agy�n a gondolat, amit�l keze akaratlanul is �k�lbe szorult - A Mardek�rhoz kellett volna mennie!

Eugene hamar befejezte az �tkez�st, �s sietve elindult a klubhelys�g fel�. �gy t�nt a griffend�les di�kikat igencsak hidegen hagyja a fi� gyors t�voz�sa, amit�l Piton m�g idegesebb lett.

A f�rfi fel�llt az asztalt�l, �s odament a hatodikos Griffend�lesekhez. Azok ijedten �sszerezzentek, mikor megl�tt�k a tan�rt.

- A mai b�jitaltanra hozz�k magukkal a fiam is! Meg�rtett�k? – n�zett szigor�an a megszeppent di�kokra.

- Igen, tan�r �r! – mondt�k azok k�rusban.

Mikor a professzor t�vozott, csod�lkozva �sszen�ztek.

- Mi�rt akarhat Eugene-nel besz�lni? – k�rdezte halkan Neville.

- Rem�lem, nem kiab�lni akar szeg�nnyel… - sajn�lkozott Parvati.

- Ugyan, el�tt�nk nem hiszem, hogy veszekedne vele. De nem is tett olyat, amivel kiv�vhatn� apja haragj�t – mondta Hermione, de az � arc�n is l�tszott az aggodalom.

- Hogy nem kiab�lna? M�g el�ttem is leord�totta, amikor el�sz�r tal�lkoztunk. – morogta Harry s�t�ten.

- Lehet, hogy megtudta azt, hogy Eugene nekem elmes�lte… - kezdte Neville, de kapcsolt, hogy a fi� rajta k�v�l senkinek nem besz�lt a csal�dj�r�l.

Azt mindenki megtudta, hogy Eugene kvibli, meg azt is, hogy nem az apj�n�l n�tt f�l, de a pontos r�szleteket senki sem tudta. Ennek a k�vetkezm�nye az lett, hogy vadabbn�l vadabb pletyk�k kezdtek keringeni Piton csal�dj�val kapcsolatban.Persze sem meger�s�t�st, sem c�folatot nem kaptak ezek a h�resztel�sek, �gy egym�snak teljesen ellentmond� t�rt�netek kerekedtek ki. Term�szetesen az igazs�got mindenki tudni szerette volna, de tiszt�bal voltak vele: egyik Pitonn�l sem �rdemes ezzel pr�b�lkozni. Viszont igencsak felvillanyozta a csapat l�ny tagjainak az �rdekl�d�s�t Neville ezen kijelent�se.

- Neked elmes�lte? – sikkantotta Parvati izgatottan. - Hogy titkolhattad? Most azonnal elmondod, k�l�nben meg�l a k�v�ncsis�g! – a l�ny szinte �tesett az asztalon, �gy odahajolt Neville-hez, hogy minden szav�t hallja, de a fi� csak megr�zta a fej�t, �s nem sz�lt semmit. Belegondolt, hogy neki is rosszul esne, ha Harry�k kipletyk�ln�k, mi van a sz�leivel. Parvati egy n�h�ny percig v�rakozva n�zte a fi� arc�t, de mikor l�tta, hogy �gysem szed ki bel�le semmit csal�dottan vissza�lt a sz�k�re.

Eugene eb�d ut�n a h�l�terme ment, a git�rj�t pr�b�lta felhangolni. A meg�rkez�se �ta ezt a kedvtel�s�t is k�nytelen volt mell�zni. Annyira belemer�lt ebbe a tev�kenys�gbe, hogy �szre sem vette, mikor l�pett be Hermione a szob�ba.

- Szia! – k�sz�nt a f�nak, �s le�lt mell� az �gyra – Hogy vagy?

- J�l, k�sz�n�m! – v�laszolta szinte kedves hangon, de nem n�zett fel a l�nyra.

- Ma d�lut�nra van feladatod? – k�rdezte �vatosan a l�ny. B�r a kev�s alkalommal, amikor besz�lgettek, eg�sz rendes fi�nak ismerte meg Eugene-t, viszont m�g mindig voltak el�it�letei vele szemben.

- D�lut�nra nincs. Este kell majd csak seg�tenem Fricsnek. Mi�rt k�rded? – n�zett �rdekl�d� tekintettel a l�nyra. Fekete szemeiben nem volt gyanakv�s vagy g�ny, a l�ny m�gis zavarba j�tt a tekintet�t�l.

- Ap�d szeretn�, ha a k�vetkez� b�jitaltanra vel�nk j�nn�l – b�kte ki v�g�l, v�rva az esetleges negat�v fogadtat�st.

- Rendben. Nem mondta, hogy mi�rt? – k�rdezte s�jahtva a fi�.

- Azt nem. Gyere akkor, induljunk, az �ra t�z perc m�lva kezd – Hermione �r�lt, hogy ilyen sim�n ment a kellemetlen besz�lget�s, megk�nnyebb�lve indult az ajt� fel�.

Eugene kelletlen�l felt�p�szkodott, �s k�vette a l�nyt.

Mikor be�rtek a tanterembe, m�r mindenki ott volt, m�g Piton is. Hermione idegesen az �r�j�ra n�zett, de l�tta, hogy nem k�sett el, s�t, m�g lenne �t perc az �ra kezdet�ig. F�lve n�zett a tan�rra, de � valami k�nyvet olvasgatott, tudom�st sem vett az �rkez�kr�l. A l�ny le�lt a hely�re, Eugene pedig a terem v�g�ben l�v� sz�kek egyik�n foglalt helyet.

Az �r�n egy egyszer� altat� f�zet elk�sz�t�se volt a feladat. Mindenki csendben dolgozott, egy id� ut�n el is feledkeztek Eugene jelenl�t�r�l.

R�vid id� m�lva majdnem mindenki �stj�b�l sz�p, halv�nyr�zsasz�n f�st kezdett gomolyogni.

Piton a padok k�z�tt j�rk�lt, de egyel�re nem tudott senkibe belek�tni – a legnagyobb sajn�lat�ra. A griffend�lesekhez �rve viszont gonosz mosoly ter�lt el az arc�n. �gy t�nt, Hermione m�r k�sz van, a folyad�kot kis krist�ly�vegcs�be t�lt�tte, a kond�rt m�r ki is �r�tette.

- Miss Granger, �gy gondolja, elk�sz�lt? – k�rdezte a tan�r g�nyosan.

- Igen, tan�r �r! – h�zta �ssz�bb mag�t a l�ny.

- Biztos benne? – s�t�lt a l�ny padj�hoz kom�tosan Piton.

- Igen, tan�r �r! – j�tt a hat�rozott v�kasz.

- Be is bizony�tan�? – a f�rfi szem�ben alattomos f�ny villant.

- Igen, tan�r �r! – n�zett magabiztosan a tan�r szem�be.

- Kortyoljon bele! – parancsolta.

Hermione kidugaszolta az �vegcs�t, �s gondolkod�s n�lk�l belekortyolt. Piton kivette a kez�b�l az �veget. P�r pillanat m�lva Hermione el�re d�lt, �s m�lyen elaludt.

- Ebb�l az �lomitalb�l, ah�ny kortyot iszunk, annyi id�re alszunk el. Miss Granger csak egyet kortyolt, teh�t egy percen bel�l mag�hoz kell t�rnie. A legt�bbsz�r a Szent Mung�ban alkalmazz�k kisebb beavatkoz�sok alatt. Vigy�zat! Ha egy kicsit is elsz�molt�k a hozz�val�kat, v�gzetes k�vetkezm�nyei lehetnek. Az elk�vetett kisebb hib�kat nem lehet �szrevenni sem a b�jital sz�n�n, sem az �llag�n – mik�zben az el�ad�st tartotta, gonosz pillant�sokat vetett Harry fel� – Rendben, Miss Granger, V-t kap – mondta a most �bredez� l�nynak. L�ssuk, ki a k�vetkez�- itt egy kis hat�ssz�netet tartott, de a teremben �l�k m�r mind tudt�k, ki lesz a k�vetkez� „�ldozat” - Potter!

Harry kimert az �stj�b�l, �s � is belekortyolt. Most teljesen biztos volt benne, hogy j�l k�sz�tette el a f�zetet, teh�t egy cseppet sem f�lt a k�vetkezm�nyeit�l. Val�ban, hamarosan � is elaludt, �s r�vid id� m�lva fel is �bredt. Piton sz�ja sz�le megr�ndult, kicsit csal�dott volt, hogy nem tudta megb�ntetni Pottert. Persze az�rt Harry sem j�rt annyira j�l: a tan�r csak E-t adott neki, mivel f�l perccel k�s�bb m�lt el a szer hat�sa.

- Longbottom! Bemutatn� �n is a m�v�t nek�nk? – s�t�lt oda a remeg� fi�hoz Piton. A Mardek�rosok elkezdtek nevetg�lni a szomsz�dos padokban. Neville les�padt, remeg� k�zzel nyitotta ki az �vegcs�t, de nem ivott bele, hanem ijedt tekintettel n�zett a tan�rra.

- Mi lesz, Longbottom? Mindenkinek innia kell a f�zetb�l, k�l�nben B-t kap. Nos? – s�rgette �t a f�rfi.

Neville m�r az ajk�hoz emelte az �veget, amikor Eugene felpattant a hely�r�l, n�h�ny sz�ket elsodorva odarohant a fi�hoz, kikapta a kez�b�l az �vegcs�t, �s megitta a teljes tartalm�t. De a szer nem �gy hatott, mint ahogy kellett volna!

Eugene els�padt, �s �sszeesett. Szeme felakadt, zih�lva vette a leveg�t.

A teremben a di�kok k�ts�gbeesetten pattantak fel a sz�k�kr�l, nem tudt�k, mi fog t�rt�nni. Ekkor Eugene arca f�jdalmas fintorba r�ndult, ajk�t iszony� ki�lt�s hagyta el.

El�sz�r Pansy Parkinson nyerte vissza a l�lekjelenl�t�t, kirohant sz�lni Madam Pomfreynak.

Piton k�zben let�rdelt a fi�hoz, �l�be vette a fi� fej�t. Nem tudta, mi lehet a baj, hiszen a rosszul elk�sz�tett f�zetnek sem lehet ilyen hat�sa. Ennyire m�g Longbottom sem sz�rhatta el! Amennyire a helyzet engedte, megvizsg�lta a fi�t, �s r�gt�n gyan�t fogott, mikor r�n�zett a kez�re. A seb az ujj�n most olyan volt, mintha k�gy� marta volna meg. Sz�longatta a fi�t, de az nem v�laszolt, tal�n nem is fogta f�l, amit az apja mond. Az oszt�lyban p�nikhangulat kezdett kialakulni, n�h�ny l�ny m�r majdnem s�rva fakadt, amikor meg�rkezett a javasasszony. El�g volt r�n�znie a fi�ra, m�ris l�tta, hogy nagy a baj!

- Azonnal a gyeng�lked�re kell sz�ll�tani! – adta ki a parancsot. Piton b�lintott, felemelte a magatehetetlen fi�t, �s otth agyta a r�m�lt di�kokat.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s