7. Fejezet

�bred�s

Hogy mi okozta a bajt, hamar r�j�ttek. Nem Neville f�zete volt a hib�s - b�r t�nyleg egy kicsit elsz�molta a hozz�val�kat, de a hat�s norm�lis esetben csak annyi lett volna, hogy tov�bb alszik n�h�ny �r�val. Viszont az �vegh�zban t�rt�nt apr�nak t�n� baleset igencsak s�lyosb�totta a helyzetet. Ugyanis a n�v�ny t�sk�j�n a m�reg mag�ban nem hat, de bizonyos szerekkel egy�tt komoly t�neteket okozhat.

Ha Nevillenek t�k�letesre siker�l a f�zete, Eugene bele is halhatott volna. De �gy sem volt sokkal jobb a helyzet. A fi� m�g mindig nem tudott mag�r�l, �jszak�nk�nt pedig iszony� rohamai voltak. �sszef�gg�stelen szavakat kiab�lt, remegett, teste verejt�kben �szott. Madam Pomfrey m�r szinte minden b�jitalt kipr�b�lt, egyik sem hatott. Piton az �sszes ehhez kapcsol�d� k�nyv�t �tn�zte, minden nap �r�kig k�ts�gbeesetten kutatott a k�nyvt�rban, de nem tal�lt semmi haszn�lhat� receptet.

B�r igencsak kimer�lt, minden �jszak�j�t a fi� mellett t�lt�tte. Term�szetesen az�ta m�r leszidta Bimba professzort, hogy mi�rt engedte a fi�t a vesz�lyes n�v�ny k�zel�be, kiab�lt a di�kokkal, hogy mi�rt nem akad�lyozt�k meg a fi� �r�lt tett�t, de csak az�rt, hogy levezesse a tehetetlen d�h�t Legbel�l tudta, b�rmit is tesz, nem seg�t a fi�n.

Eugene m�r h�rom napja fek�dt a gyeng�lked�n �ntudatlanul. A Szent Mung�ba nem akart�k vinni, olyan rossz �llapotban volt, hogy nem mert�k megkock�ztatni a sz�ll�t�s�t.

A tanul�k persze err�l mit sem tudtak. F�ltek megk�rdezni Pitont, a javasasszony pedig �gy sem mondott volna semmit. Megl�togatni nem mert�k, semtett�k �gyis elzavarn�k �ket.

Az eset ut�n a b�jitaltan �r�k szokatlanul csendben teltek. M�g a Griffend�lesek is sajn�lkoz� pillant�sokat vetettek a tan�ri asztal fel�. L�tt�k, hogy a f�rfi hi�ba akarja titkolni, egyre megviseltebb, n�ha �gy t�nt, mindj�rt elalszik az �r�n.

A Griffend�l klubhelyis�g�ben azon a napon a szokottn�l is nagyobb volt a ny�zsg�s, a k�t nappal k�s�bbi Hugrabug elleni kviddicsmeccsre k�sz�ltek. A Creevey fiv�rek szok�s szerint kit�z�ket, plak�tokat, gy�rtottak, a t�bbiek pedig a nyer�si es�lyeket latolgatt�k.

Hermione megpr�b�lt tanulni, de nem tudott a hangzavart�l. Soha nem �rtette, mi ez a nagy �r�let egy sport k�r�l, �gy hogy oszt�lyt�rsaik m�g a fontosabb teend�iket is a h�tt�rbe szor�tj�k. Egy n�h�ny percig m�g a k�nyv lapjaira pr�b�lt �sszpontos�tani, de egyegy hangosabb zaj mindig kiz�kkentette, �gy ink�bb a h�l�terem fel� vette az ir�nyt. A szob�ban tal�lta k�t oszt�lyt�rs�t, Parvati Patilt �s Lavendert Brown-t. A k�t l�ny az egyik �gyon hasalt, �s valami �dess�get majszoltak, k�zben egy f�zetet b�multak. Amikor Hermione bel�pett, hirtelen elhallgattak. A l�ny nem nagyon �rtette a m�sik kett� viselked�s�t, de mivel �gy gondolta, hogy valami fi��gyet t�gyalhatnak, ink�bb annyiban hagyta a dolgot.

- Hermione, mi�rt nem mondtad el nek�nk? – tette fel a k�rd�st Parvati egy percnyi hallgat�s ut�n.

- Mit? – k�rdezett vissza Hermione �rtetlen�l. Fogalma sem volt arr�l, mit kellett volna elmondania.

- H�t, hogy Pitonka… �s te... - Lavender m�lyen belen�zett Hermione szemeibe, h�tha el�rulja mag�t.

- Mi van Eugene-nel �s velem? – a l�ny most m�r v�gk�pp nem �rtette a dolgot.

- Jaj, Hermione, el�tt�nk nem kellett volna titkolnod! Nem �rultuk volna el senkinek! – �lt a l�ny mell� Parvati, a legk�v�ncsibb arckifejez�s�vel.

- Besz�ljetek m�r vil�gosan! Mir�l van sz�? – csattant fel t�relmetlen�l Hermione. M�r t�nyleg szeretett volna tanulni egy kicsit, ez�rt nem igaz�n d�jazta ezt a tolakod� faggat�z�st.

- Ezt tal�ltuk – adott oda Lavender neki egy f�zetet. – Ez Eugene-�. Otthagyta a nappaliban. Nem akartuk belen�zni, csak itt maradt nyitva, �s megl�ttuk mit rajzolt... De t�nyleg csak v�letlen�l l�ttuk meg! – v�gott a l�ny �rtatlan arcot.

Hermione sz�ja t�tva maradt, amikor �tvette a f�zetet. A k�p, amit Eugene rajzolt, k�ts�gtelen�l �t �br�zolta. Sz�tlanul b�multa a f�zetet. Hermione arc�t l�tva a k�t l�ny sokatmond� pillant�st vetett egym�sra, gyan�jukat igazolva l�tt�k.

- Nem akarsz r�la mes�lni nek�nk? – n�zett �rtatlan szemekkel az indiai l�ny. Term�szetesen nem igaz�n az egy�tt�rz�s, ink�bb a k�v�ncsis�g munk�lkodott benne, amit nem siker�lt elrejtenie.

- Mir�l, Parvati? – k�rdett vissza kicsit tal�n t�l idegesen Hermione.

- J�rtok? – t�rtek r� a t�rgyra azonnal a l�nyok.

- Ne… nem! – tiltakozott hevesen a m�sik. Nem nagyon �r�lt volna egy ilyen pletyk�nak az iskol�ban.

- Mi�rt nem l�togatod meg? Lehet, hogy j�t tenne neki! – javasolta �rtatlan arccal Lavender.

- Ma este megl�togatom – jelentette ki Hermione, aki m�g mindig a k�pet n�zegette – Lehet, hogy t�nyleg tetszem neki? De… Soha nem mutatta…

- Ugyan, Hermione! Nem l�ttad, mennyire hasonl�t az apj�ra? – s�hajtotta Parvati – Soha nem mondan� meg neked, de mi �tl�tunk rajta!

- De ugye majd nek�nk is elmondod, mi van vele? – kotyogott k�be Lavender.

- Persze – hagyta r�juk, majd el�vette a m�giat�rt�net k�nyv�t, �s v�gre tanulni kezdett.

***

A vacsora ut�n Hermione figyelte, merre megy Piton. Mikor l�tta, hogy a dolgoz�szob�ja fel� vesz az ir�nyt, gyorsan elb�cs�zott a l�nyokt�l, �s a gyeng�lked�be sietett. Amikor m�r k�zelebb �rt a teremhez lass�tott. �vatosan, l�bujjhegyen k�zeledett, nem akarta, hogy Madam Pomfrey �szrevegye, hiszen biztos volt benne, hogy elzavarn�. R�ad�sul azt sem fogadta volna le, hogy Eugene �r�lni fog a l�togat�s�nak...

Amikor ben�zett az ajt�n, l�tta, hogy a legsz�ls� �gyat f�gg�ny�zt�k, de egy gyertya �gett m�g�tte, �gy l�tsz�dott a fekhely sziluettje.

A lepel m�g� l�pve a l�ny sz�ve elszorult a l�tv�nyt�l. Eugene ism�t egy sz�rny� rohamon volt t�l, pizsama f�ls�je kigombol�dott, �t�zott az izzadts�gt�l. Fekete szemei, b�r nyitva voltak, vakon b�multak a semmibe. A haja csapzottan ter�lt sz�t a p�rn�n.

Hermione elvett egy rongyot az �jjeliszekr�nyr�l, �s finoman t�r�lgetni kezdte a fi� mellkas�r�l, has�r�l a verejt�ket, nehogy megf�zzon, de az semmit nem reag�lt az �rint�sre.

Meg tudta �rteni Pitont, hogy nem akarja, b�rki is �gy l�ssa a fi�t. Sz�rny� volt l�tni Eugene tehetetlens�g�t. Hitelen a l�ny �szrevett valami f�nyeset a fi� nyak�ban. Ujja k�z� csippentette a kis �kszert, hogy jobban szem�gyre vegye. K�zelebb hajoltva l�tta: egy v�kony aranyl�ncon f�gg� pici r�zsa alak� med�l az. Visszaeresztette a med�lt �s elkezdte begombolni a fi� fels�j�t, amikor egy k�z nehezedett a v�ll�ra.

H�tra fordult, de amikor megl�tta, ki az, azt hitte, el�jul. Piton �llt m�g�tte.  Les�t�tt szemmel v�rta, hogy tan�ra veszekedni fog vele, vagy elzavarja, vagy megb�nteti… De nem ez t�rt�nt. A f�rfi megker�lte az �gyat, �s le�lt egy sz�kre szembe Hermion�val.

- Hozzon mag�nak egy sz�ket, �lj�n le – a l�nyt most jobban megijesztette a nyugodt, szinte kedves hang.

- Maradhatok? – de csak egy b�lint�st kapott feleletk�nt.

Egy f�l �r�ig sz�tlanul �ltek, de Hermione nem b�rta tov�bb, b�r valami azt s�gta, jobb ha nem tudja a v�laszt a k�rd�s�re.

- Tan�r �r… - kezdte �vatosan.

- Igen Miss Granger – kapta fel a fej�t Piton. Most sem l�tszott d�h�snek, ink�bb �gy t�nt, mintha elm�ly�lt gondolkod�sb�l z�kkentett�k volna ki.

- Szeretn�m megk�rdezni… - folytatta egy kicsit idegesen a l�ny. Legsz�vesebben visszavonta volna, de nem akarta pont most felbosszantani a f�rfit.

- Mit? – k�rdezte m�r egy kicsit t�relmetlen�l Piton.

- �n mi�ta van itt? Sz�val l�tta, hogy �n… - nem folytatta, mert �rezte, hogy f�lig elv�r�s�dik. Most kifejezetten �r�lt, a rossz megvil�g�t�snak.

- L�ttam, amit l�tnom kellett – mondta kis gonosz mosollyal Piton. Hermione nem tudta meg�llap�tani, hogy a f�rfi pontosan mit is �rt ez alatt, az arckifejez�se most is olyan �rzelemmentes volt, mint mindig.

Ism�t hossz� hallgat�s k�vetkezett, amit ez�ttal a f�rfi t�rt meg.

- Mikor j�tt f�l ide? – tette fel a k�rd�st k�z�mb�s arccal.

- R�gt�n vacsora ut�n... – vallotta be a l�ny.

Ekkor t�rt�nt valami, ami megijesztette a besz�l�ket: Eugene megmozdult.

- Eugene? – csillant fel a tan�r szeme rem�nykedve.

- Hermione… - ny�gte Eugene alig hallhat�an. A l�ny meglep�d�tt a neve hallat�n, de k�zelebb h�z�dott a fi�hoz.

- Itt vagyok! – mondta remeg� hangon.

- Hermione, hol vagy? – a fi� k�ts�gbeesetten tapogat�zott maga mellett.

- Itt vagyok! Hallasz engem? – Hermione kezdte azt hinni, hogy csak hallucin�l a fi�, �s az�rt mondogatja a nev�t.

- Hallak! Merre vagy? – ny�gte Eugene f�jdalmas hangon.

- Itt, melletted!

- Nem tal�llak! Fogd meg a kezem! K�rlek! – Hermione f�lve n�zett a tan�rra, de � csak b�lintott. Belecs�sztatta a kez�t a fi� tenyer�be, aki erre �gy megszor�totta a l�ny ujjait, hogy az felszisszent.

- Mi�rt nem j�tt�l el�bb? Nem tal�lt�l meg a s�t�tben? – alig lehetett �rteni, mit mond, annyira halkan besz�lt.

- M�g mindig f�lrebesz�l. De m�r legal�bb �nt felismerte – s�hajtotta Piton lemond�an.

- Ha ezt tudom, el�bb j�v�k – Hermione tork�t a s�r�s fojtogatta, ahogy n�zte a fi� tehtetlen verg�d�s�t.

- Egyed�l j�tt�l? Ugye kiviszel innen? F�ltem elindulni a s�t�tben. Ugye nem hagysz itt? – mondogatta Eugene.

- Nem vagyok egyed�l. Itt van �desap�d is. Kivisz�nk innen – nem igaz�n �rtette, mir�l besz�l a fi�, de ink�bb r�hagyott mindent.

- Apa? Apa merre vagy? – Eugene fel akart �lni, de Piton leszor�totta a v�llain�l.

- Itt vagyok! – suttogta a f�rfi. Megszor�totta Eugene kez�t. Olyan szertetettel n�zte most �t, mint m�g soha.

- Vigyetek ki innen! – kiab�ltott fel Eugene.

Ekkor valami nagyon furcsa t�rt�nt: Ahogy Hermione belen�zett a fi� szemeibe, megsz�d�lt. Mintha valami ellen�llhatatlan er� h�zta volna a s�r� feketes�g k�zep�be. Ki�ltott volna, de nem j�tt ki hang a tork�n. Semmit nem �rz�kelt, csak egy forr� kezet a tenyer�ben. �gy �rezte, m�g �let�ben nem f�lt ennyire. A s�t�ts�g k�r�l�lelte, fojtogatta. Elveszette az eszm�let�t.

Amikor fel�bredt, minden csupa feh�rs�get l�tott. Csak a gy�tr� szomj�s�ga miatt volt biztos abban, hogy m�g �letben van.

- Miss Granger, mag�hoz t�rt! – hallotta tomp�n a javasasszony hangj�t.

- Miss Granger, j�l van? – k�rdezte egy h�v�s f�rfihang.

- Szomjas vagyok! – ny�gte a l�ny. M�g mindig hom�lyosan l�tott, a feje z�gott.

�rezte, hogy valaki f�lig �l� helyzetbe emeli, �s sz�v�sz�lat tesz a sz�j�hoz. Belekortyolt az italba, de alig tudta lenyelni. Valami furcsa illat� krist�lyt tartottak az orra al�, amit�l valamennyire kitisztult a l�t�sa. Csak most ismerte f�l az �gy mellett �ll� f�rfit: Piton volt az.

- H�ny �ra van? – k�rdezte er�tlen�l Hermione.

- Hajnali h�rom. H�tf� hajnali h�rom – v�laszolta Madam Pomfrey, mialatt Hermione �gy�t igazgatta.

- Micsoda? – hanyatlott vissza a l�ny a p�rn�j�ra – Mi t�rt�nt velem?

- Nem tudjuk. Hirtelen Eugene t�netei jelentkeztek mag�n is. Itt kell maradnia, lehet, hogy valami fert�z�s – mondta Piton.

Hermione b�lintott. Nem volt neh�z teljes�tenie a tan�r k�r�s�t. Ha akart sem tudott volna f�lkelni.

- K�rem, igya ezt meg! – adott Madam Pomfrey a l�nynak egy kis �vegcs�t, ami egy kellemes �z� b�jitalt tartalmazott – Ett�l nyugodtan fog aludni.

- Eugene? – k�rdezte m�g Hermione miel�tt belekortyolt volna a f�zetbe.

- M�r � is mag�hoz t�rt. Most alszik � is – Piton hangj�t�l m�s esetben a hideg is kir�zta, de most kellemesnek, s�t megnyugtat�nak hallotta. Gyorsan megitta a gy�gyszer�t, amit�l p�r pillanaton bel�l m�ly, �lomtalan �lomba mer�lt.

***

- Potter, elkapod? – erre a mondatra eszm�lt a l�ny a k�vetkez� alkalommal. Csak lassan j�tt r�, hol is van tulajdonk�ppen.

- Dobhatod! – hallotta bar�tja hangj�t valahonnan a k�zelb�l - Harry itt? – csod�lkozott el mag�ban.

B�r nehez�re esett, fel�lt �s k�r�ln�zett.

- Nah�t, Csipker�zsika fel�bredt! – ekkor l�tta, hogy Eugene a vele szemk�zti �gyon �l, �s egy alm�t pr�b�l dobni Harrynek. Most kiengedett, zs�rosod� haj�val, vicsorg�s szer� mosoly�val t�nyleg k�s�rtetiesen hasonl�tott apj�ra. Elhaj�totta a gy�m�lcs�t, ami a szem�veges fi� kiny�jtott kez�ben landolt.

- K�sz, Pitonka! – biccentett mosolyogva Harry, �s hozz�l�tott a falatoz�shoz.

- Sz�vesen! – v�laszolta Eugene, �s elvett egy sz�p f�rt sz�l�t az �gya mellett l�v� gy�m�lcs�st�lr�l, amit j��z�en eszegetett. – Hermione, egy�l te is! Ap�m k�ld�tt neked is egy kis kaj�t.

A l�ny megfordult, b�r szinte biztos volt benne, hogy a fi� csak ugratja. �m legnagyobb meglepet�s�re t�vedett. Egy hatalmas t�lban alm�k, k�rt�k, barackok, nagy szem� sz�l�k voltak �zl�sesen elrendezve. Nem tudott tov�bb �lni, ink�bb a k�ny�k�re ereszkedett.

- Ezt ap�d k�ldte nekem? – k�rdezte csod�lkozva.

- Ja. Volt itt d�lel�tt, k�rdezgette, hogy vagyunk, hozott mindkett�nknek gy�m�lcs�t, neked m�g k�ld�tt valami k�nyvet olvasgatni, ha magadhoz t�rt�l – vonta meg a v�ll�t Eugene, �s k�z�mb�s arccal eszegetett tov�bb.

Hermione nem akart hinni a f�l�nek. Piton �rdekl�d�tt fel�le, s�t m�g aj�nd�kokat is k�ld�tt neki?

- Milyen fert�z�st is kaptatok el? – k�rdezte Harry, hogy megt�rje a hirtelen be�ll� cs�ndet.

- Ezt m�g Madam Pomfrey sem tudja. Azt mondta, ma megmosdat, �t�lt�ztet minket, holnap pedig a Szent Mung�ba sz�ll�tanak kett�nket megfigyel�sre.

- A Szent Mung�ba? – sikkantotta Hermione, �s majdnem f�lrenyelte a k�rt�t, amit most kezdett el enni – Meddig lesz�nk ott?

- Nem tudom. Ap�m azt mondta, arra a r�vid id�re vel�nk j�n. A nevel�sz�leimn�l lesz elsz�ll�solva. Tal�n ha kiengednek, megengedi, hogy a h�tv�g�t otthon t�ltsem.– s�hajtott rem�nykedve.

- Piton mit sz�lt, mikor magadhoz t�rt�l? – �rdekl�d�tt Harry.

- Hogy mit sz�lt? Kifejtette a v�lem�ny�t azokr�l, akik h�sk�dnek, ekkor elrettent� p�ldak�nt megeml�tve Pottert. K�z�lte, hogy ha nem leg�nykedek, �s hagyom Neville-nek meginni a l�tty�t, legf�ljebb v�gigalussza az �jszak�t – mondta enyhe cinizmussal a hangj�ban.

- De akkor mi t�rt�nt veled? – vonta fel a szem�ld�k�t Harry. Nem nagyon �rtette az �sszef�gg�st Hermione �s Pitonka betegs�ge k�z�tt.

- El�sz�r arra gondoltak, hogy az a n�v�ny… Az a sokfogas… Sz�val megsz�rt, �s a miatt. De ami�ta Hermion�n is jelentkeztek a t�netek, j�rv�nyra gyanakodnak. Az�rt k�ldenek minket kivizsg�l�sra – magyar�zta Eugene.

- Egy�ltal�n, mi�rt ittad meg Neville helyett a b�jitalt? – tudakol�zott Hermione.

- Ap�m bosszant�s�ra. Azt sejtettem, hogy nem itatn� meg a di�kokkal, ha t�nyleg komoly baj lehetne bel�le. Gondoltam, legf�ljebb alszok egy darabig…

- Mi�rt akartad felideges�teni Pitont? – k�rdezte rosszall� arckifejez�ssel Hermione.

- Nem tudom – „bossz�b�l” akarta mondani, de � maga is bel�tta, hogy ez mennyire gyerekesen hangzana.

- L�nyeg, hogy m�r jobban vagytok! – mosolygott a szem�veges fi� – Mit mondott m�g az ap�d?

- Kifog�solta, hogy nevel�ap�m kifelejtette az atyai pofonokat a nevel�semb�l, majd miel�tt elindult, k�z�lte hogy este megborotv�l.

- � fog megborotv�lni? – sz�rny�lk�d�tt Harry.

- Aha. Tal�n csak nem v�gja �t a torkom… - vonta meg a v�ll�t Eugene.

- T�nyleg, Harry, te hogyhogy itt vagy? – �rdekl�d�tt a l�ny.

- Sportbaleset – gonoszkodott Eugene – R�csavarodott egy p�zn�ra.

- Micsoda? – n�zett nagyot Hermione.

- T�ls�gosan a cikeszre koncentr�ltam – magyar�zta Harry - A m�sik fog� is nagyon �gyes volt, �n meg nem figyeltem, hogy a kapu ilyen k�zel van, �gy nekimentem. A cikeszt elkaptam, de elt�rt a v�llam.

- Jaj Harry, nem tudom, mit lehet abban a sportban szeretni! Alig volt olyan meccsed, amin ne �rt volna valami baleset. Mi�ta vagy itt? – cs�v�lta a fej�t a l�ny.

- Egy f�l�r�ja. Pitonka akkor m�r r�g elem�ben volt – mondta szemtelen�l, k�zben f�l szemmel az ifjabb Piton fel� sand�tott, figyelve a reakci�it.

Az eml�tett bossz�b�l egy k�rt�t dobott Harry fel�, amit � �gyesen elkapott. Ezen mindannyian elnevett�k magukat.

Madam Pomfrey el�j�tt a zajra, �s megnyugodva l�tta, hogy a l�ny is mag�hoz t�rt.

- Nah�t, Miss Granger! Mikor �bredt f�l? – k�rdezte mosolyogva.

- Nem r�gen – v�laszolta a l�ny.

- V�rjon, hozok m�g n�h�ny p�rn�t, hogy �lni tudjon. Monda m�r Eugene, hogy holnap utaznak?

- Igen, mondta. Mikor indulunk?

- Holnap reggel hatkor – a javasasszony kiment a k�rteremb�l �s egy mosd�t�llal, valamint k�t kancs� langyos v�zzel t�rt vissza, �s elh�zta az �gy k�r�li f�gg�nyt.

A tiszt�lkod�s ut�n Hermione m�ris sokkal jobban �rezte mag�t. Egy kicsit visszafek�dt pihenni. Mikor �jra fel�bredt, l�tta, hogy Piton m�r nekik�sz�lt Eugene borotv�l�s�nak.

Harry arc�n egyre n�vekv� iszonyat t�kr�z�d�tt, l�tva az el�k�sz�leteket, f�leg amikor Piton egy r�gi t�pus�, sz�tnyithat� peng�s borotv�t vett el�.

- Apa… nem lehetne var�zslattal ink�bb? Vagy valami modernebb eszk�zzel? – k�rdezte most m�r ijedten Eugene. Ilyen fajta borotv�t m�g k�zelr�l nem l�tott, csak filmekben. Bizalmatlanul n�zte az �lesre fent peng�t.

- Nem lehetne! – jelentette ki ellentmond�st nem t�r�en Piton, majd gonoszul elmosolyodott – Milyen szak�llat �hajtasz?

- H�t… Hagyj egy kicsit az �llamon – v�laszolta Eugene. Azt m�g mozdulatlanul t�rte, hogy az apja a borotvahabot az arc�ra kenje, de amikor a kez�be vette a peng�t, ijedten h�zta el a fej�t.

- Ne mocorogj! Nem foglak megv�gni! – mordult fel Piton kiss� t�relmetlen�l.

Hermione �s Harry �sszen�ztek. Nehezen tudt�k elk�pzelni, hogy valakinek ilyen nagy �nuralma legyen. Eugene a tov�bbiakban t�nyleg mozdulatlanul t�rt, m�g apja nem v�gzett.

Akkor egy t�kr�t tartott a fi� el�, aki szemmel l�that�an meg volt el�gedve a v�geredm�nnyel. Hosszan n�zegette mag�t, k�zben ujj�val v�gigsim�tott a szak�llk�j�n.

Miut�n Piton sz�pen elrakosgatta a borotv�l�shoz sz�ks�ges eszk�z�ket, odament Hermione �gy�hoz. A l�ny ism�t nem mert a szem�be n�zni, ink�bb a takar� gy�r�d�seit n�zegette.

- Miss Granger, az el�bb besz�ltem az oszt�lyt�rsaival. Azt nem engedtem, hogy megl�togass�k �nt, rem�lem meg�rti. Est�re �sszecsomagolj�k a holmikat, amik a korh�zban kelleni fognak �nnek. A h�zifeladatokat majd �n fogom bevinni a k�rh�zba, a mai leck�t m�r elk�rtem – adott �t egy vastag bor�t�kot a l�nynak - Valamint k�ld�tt Miss Patil nekem egy f�zetet, meg egy mugli �r�eszk�zt… Ez �nt illeti, Miss Granger, vagy t�ged fiam? – a mondat m�sodik r�sz�t b�r a fi�nak c�mezte, v�gig a l�nyt n�zte. Hermione b�r nem n�zett fel, �gy is zavarbaj�tt.

- Az eny�m! – k�z�lte t�rgyilagosan Eugene - Mondd meg Patilnak, hogy nagyon sz�pen k�sz�n�m!

- �tadom neki. Nagyon sz�pen rajzolsz – Hermion�ra pillantott �s egy cinikus kis mosoly bujk�lt a sz�ja szeglet�ben. Meglebbentette fekete tal�rj�t, �s indulni k�sz�lt.

- Professzor… K�sz�n�m! – sz�lt ut�na Hermione.

- �n k�sz�n�m, Miss Granger! – most minden cinikuss�g elt�nt a f�rfi hangj�b�l – J� �jszak�t! – b�cs�zott el. Miut�n l�ptei zaj�t elnyelte a folyos�, zavart, �s b�nt� csend ereszkedett a teremre.

Hermione aznap �jszaka sok�ig nem tudott elaludni, b�rhogy is pr�b�lt. B�r gyeng�lked�n csend volt �s nyugalom, nem j�tt �lom a szem�re. Hallgatta az egyetlen neszt, ami a teremben hallatszott: a szemben alv� fi� nyugodt, m�ly szuszog�s�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s