8. Fejezet

A b�v�s sz�

Korhat�r: 14 �v

Emily Gray az erk�lyen �lt �s az utat k�mlelte. Remeg� k�zzel r�gy�jtott m�g egy cigarett�ra. M�r r�gen leszokott r�la, de az elm�lt napok sz�rny� esem�nyeinek hat�s�ra �jb�l visszat�rt ehhez a rossz szok�s�hoz. Ami�ta Eugene elment, �resnek �s unalmasnak �rzete a lak�st. B�rhov� n�zett, minden csak a fi�ra eml�keztette. A kis szob�ba, amit Eugene k�r�s�re m�teremm� alak�tottak, be sem ment az�ta. Legal�bb a var�zsl�k k�z�tt biztons�gban van, nyugtatt�k magukat, n�h�ny nappal a fi� t�voz�sa ut�n.

Na persze! Idegesen nyelt egyed, ahogy megint visszagondolt a m�lt h�ten t�rt�ntekre. A csal�d �ppen vacsor�zott, amikor egy bagoly rep�lt be, �s egy bor�t�kot ejtett Mr Gray �l�be. Ennek mindenki meg�r�lt, azt hitt�k Eugene k�ld�tt valami hosszabb levelet, vagy valami h�rt mag�r�l. Viszont ahogy a f�rfi olvasta, egyre s�padtabb �s d�h�sebb lett.

- Eugene, mi van a fiunkkal? – k�rdezte ijedten Emily. �rezte, hogy komoly baj lehet.

- Megivott valami m�rget, �s most k�m�ban fekszik! Mi�rt engedt�k el azzal az emberrel? Nem kellett volna b�znunk benne – l�kte oda a pap�rt feles�g�nek – Ha valami baja lesz a fi�nak… - dohogott a f�rfi, fel-al� j�rk�lva a kicsi helyis�gben. �ltal�ban nyugodt ember volt, akit neh�z kihozni a sodr�b�l, de ez a h�r teljesen felzaklatta.

- Tudtam, hogy valami nincs rendben vele! – ny�gte Emily, mik�zben tork�t m�r a s�r�s fojtogatta, miut�n � is elolvasta az �r�st.– Hiszen leveleiben olyan keveset �rt, szokatlanul keveset!

A n� az �jszaka folyam�n egy percet sem aludt. Mindig csak nevelt fia k�r�l j�rtak a gondolatai. Eddig is f�jt, hogy nem lehet vele, hiszen ami�ta magukhoz vett�k egy n�h�ny napn�l tov�bb nem volt a csal�dt�l t�vol. Viszont ez a baleset csak feler�s�tette ezt a sz�rny� �rz�st. J� lett volna ott lenni a fi� mellett, fogni a kez�t, �polni…

Minden este t�relmetlen�l v�rt�k a levelet, ami az egyetlen t�j�koz�d�si lehet�s�g volt a var�zsvil�ggal kapcsolatban, de egyikben sem volt j� h�r.

H�tf�n viszont kor�n reggel �rkezett egy �j �zenet, s�t szokatlan m�don a bagoly sem rep�lt vissza, jelezve, hogy v�rja a v�laszt. M�r legrosszabbra sz�m�tottak, amikor kibontott�k a levelet, de enn�l nagyobb lett a megk�nnyebb�l�s, amikor azt olvashatt�k, hogy Eugene mag�hoz t�rt.

Viszont a f�rfi k�rt is valamit: szeretett volna n�h�ny napot megsz�llni a h�zukban, hogy a fi�hoz be tudjon menni a var�zsl�k�rh�zba. A Gray csal�d r�vid gondolkod�s ut�n is beleegyezett: megsz�llhat n�luk a f�rfi.

Emilyt a gondolkod�sb�l az ajt�cseng� hangja z�kkentette ki. Odament ajt�t nyitni, �s legnagyobb meglepet�s�re Piton �llt a m�g�tt. Nem �rtette, hogy lehet a f�rfi itt, amikor eg�sz v�gig az utat n�zte, de a var�zsl� nem adott lehet�s�get tov�bbi t�preng�sre.

- J� reggelt Mrs. Gray. Bej�hetek? – k�rdezte kicsit t�relmetlen�l. Szemmel l�that�an feszengett az egyszer� mugli utcai ruh�ban.

- Igen, persze – engedett utat a f�rfinak. – K�rem, pakolja le a csomagj�t. A fiam szob�j�ban fog lakni, ha megfelel.

Piton b�lintott, majd engedelmesen k�vette az asszonyt.

Emily visszament az erk�lyre, le�lt a kis kerek asztalka mell�.

- Foglaljon helyet – mutatott az egyik �res sz�kre. Piton b�lintott, �s engedett az invit�l�snak.

Egy j� ideig hallgattak, majd az asszony megk�rdezte:

- Hogy van a fiam? – k�zben el�vett egy �jabb sz�l cigarett�t. Piton fel� ny�jtotta a dobozt, de amikor l�tta, hogy a f�rfi nem k�r, hanyag mozdulattal visszatette a zseb�be. A f�rfi a „fiam” sz�ra kiss� felvonta a szem�ld�k�t, de nyugodt hangon v�laszolt.

- Jobban. M�g nagyon gyenge, �lni sem tud hosszabb ideig, de m�r jobb kedve van, �s az �tv�gya is visszat�rt.

- Pontosan mi t�rt�nt vele? – faggat�zott tov�bb a n�.

Piton er�s k�s�rt�st �rzett, hogy elmes�lje a fi� esztelen h�sk�d�s�t, de ink�bb kit�r� v�lasz adott.

- Pontosan nem tudni. El�sz�r �gy gondoltuk, hogy egy b�jital az oka, de mikor egy m�sik tanul�n is ugyan azok a t�netek jelentkeztek, fert�z�sre kezdtek gyanakodni. De ezeket m�r a lev�lben is le�rtam – magyar�zta a f�rfi.

- Milyen m�rget ivott Eugene? – tette fel a gyanakv� k�rd�st a n�.

- Nem m�reg volt. Egyszer� altat� – pr�b�lta �t megnyugtatni Piton, igencsak kev�s sikerrel, hiszen szavai hallat�n Emily teljesen les�padt.

- Altat�? Ugye nem… Nem akarta mag�t meg�lni? – hebegte. M�g a gondolat is k�ts�gbeejt� volt a sz�m�ra, hiszen Eugenet mindig nyugodt, kiegyens�lyozott gyereknek ismerte, el sem tudta k�pzelni, milyen sz�rny�s�gek vihett�k r� ilyen sz�rny� tettre.

- Ugyan! Csak nem ismerte, milyen k�vetkezm�nyei lehetnek a tett�nek – s�hajtotta a f�rfi.

- Mi van, ha a m�sik gyerek is ivott abb�l az altat�b�l? – k�t�tte az ebet a kar�hoz a n�.

- Abb�l biztos nem ivott – jelentette ki hat�rozottan Piton.

- Mit�l ilyen biztos benne? – ak�rhogy is pr�b�lkozott, Emily nem tudott szabadulni a nyugtalan�t� gondolatt�l.

- A h�lgy el�ttem lett rosszul. L�ttam volna, ha megiszik valamit. – v�laszolta a f�rfi mostm�r szemmel l�that�an t�relmetlen�l.

- De ugye m�r � is jobban van?

- Igen – Piton kurta felelete be is fagyasztotta a t�rsalg�st egy id�re.

Cs�ndben �ltek egym�s mellett, �s a kertet n�zt�k. B�r nem volt k�s�, �gy �sszel m�r kor�bban alkonyodott. A lemen� nap v�r�ses arany sz�nbe vonta a h�zakat. A kev�s j�r�kel� r��r�sen s�t�lgatott az �ton, ki�lvezve az utols� kellemes napokat. A kora �szi sz�l n�h�ny rozsdasz�n levelet sodort az erk�lyre, Emily f�z�san h�zta �ssz�bb mag�n a horgolt kardig�nj�t. M�lyeket szippantott a tiszta, friss leveg�b�l, �s m�l�zva n�zte a k�zeli templomtorony patin�s tet�zet�t. A f�rfi fel� fordult, �s elszorult a sz�ve. A var�zsl� most pont abban a p�zban, hajsz�lra azzal az arckifejez�ssel �lt, ahogy a nevelt fia szokott.

- Mes�ljen a fiamr�l! – sz�lalt meg csendesen a f�rfi.

- Eugene csod�latos fi�. – s�hajtotta.

- Csod�latos… - ism�telte Piton merengve. – Milyen volt kisgyereknek? Amikor �r�kbe fogadt�k?

- Csendes, mag�nak val�. Amikor megkaptuk, m�g megsz�lalni is alig mert. Nagyon j� kisfi� volt – mosolyodott el a n� a kellemes eml�k hat�s�ra.

- Mi lenne, ha elint�zn�m, hogy Eugene a h�tv�g�re itt maradjon? – vetette fel a f�rfi, majd �vatosan hozz�tette - De akkor val�sz�n�leg a m�sik di�kot is vend�g�l kell l�tniuk.

- Az nagyszer� lenne! – mosolyodott el a n� – term�szetesen sz�vesen l�tjuk azt a kisl�nyt is.

- Rendben, viszont nekem is itt kellene maradnom. Hiszen Eugene m�g mindig vesz�lyben van a Roxforton k�v�l.

- Valahogy megoldjuk ezt is! – mondta lelkesen a n�, majd n�h�ny perc hallgat�s ut�n �jra faggat�zni kezdett - Az el�bb azt mondta, hogy az a l�ny �n el�tt lett rosszul. Hogy t�rt�nt? �sszeesett az �r�n?

- �sszeesett, csak nem az �r�n... – itt a tan�r kis sz�netet tartott, majd lassan folytatta – hanem Eugene �gya mellett, a gyeng�lked�n.

Az asszony csak b�lintott, mintha nem �rtette volna a c�lz�st, �s tov�bb n�zte az utat. Hamarosan meg�rkezett Mr. Gray a kisl�nnyal. Emily Boldogan nyitott ajt�t. A kisl�ny anyja nyak�ba ugrott, �s kezdte volna mes�lni iskolai �lm�nyeit, de amikor megl�tta a vend�get, durc�san elford�totta a fej�t. Mr. Gray vill�ml� szemekkel kezet ny�jtott a var�zsl�nak. Piton elfogadta a gesztust, majd elb�cs�zott, �s bement a szob�j�ba.

***

P�ntek d�lut�n a k�t fiatal m�r fel�lt�zve v�rta Pitont. A vizsg�latok meg�llap�tott�k, hogy m�gsem fert�z�s okozta a bajt, de a pontos okot senki nem tudta megmondani.

A var�zsl� – szok�s�hoz h�ven - a megbesz�lt id�pontban �rkezett.

- K�szen vagytok? Mindent bepakoltatok? – k�rdezte t�relmetlen�l.

- Igen apa! Hogy megy�nk haza? – �rdekl�d�tt Eugene.

- Mrs Spring volt olyan kedves, hogy elj�tt �rtetek aut�val – morogta, nem igaz�n volt �ny�re a gondolat, hogy egy mugli sz�vess�g�t el kellett fogadnia.

- Any��k? – csillant fel a fi� szeme.

- �k otthon v�rnak titeket. Na gyere, fiam.

Azzal egyik kez�vel megfogta a fi� csomagjait, majd karon fogva kivitte Eugenet az �p�letb�l. Mrs. Spring a k�rh�zt�l k�tsaroknyira parkolt le, ahogy a f�rfi azt meghagyta neki. Amikor megl�tta a var�zsl�t, kiugrott a kocsij�b�l, �s � is seg�tett a fi�t az aut�ba �ltetni. T�z perccel k�s�bb m�r a Kinght street fel� robogtak.

Hermion�n �s Eugene-en l�tszott, hogy ez a r�vid s�ta is igencsak megviselte �ket. Hi�ba kapt�k a k�rh�zban az er�s�t�f�zeteket, m�g �llni is nehezen tudtak seg�ts�g n�lk�l. A Szent Mung�ban azt mondt�k, ahogy visszat�rnek a Roxfortba, m�g legal�bb egy h�t gyeng�lked� v�r r�juk, aminek Hermione nem kifejezetten �r�lt.

A l�ny cs�ndben �lt Eugene mellett a h�ts� �l�sen, a m�lt vas�rnap �ta t�rt�nteken elm�lkedett. A k�rh�zban is hi�ba pr�b�lt tanulni, a gondolatai mindig elkalandoztak az �v� melletti �gyon fekv� fi�hoz.

- Vajon t�nyleg �rezhet ir�ntam valamit? – k�rdezte mag�t�l - Az a k�p… �s a t�ny hogy a hangom felismerte…

Azon kapta mag�t, hogy egyre t�bbsz�r figyeli a fi�t, h�tha elkap t�le egy pillant�st, vagy egy gesztust, de az mindig olyan kim�rt �s h�v�s volt, mint az apja. B�r sokat besz�lgettek, m�g a legkisebb jel�t sem tapasztalta annak, hogy b�rmit is �rez ir�nta.

Szerette volna tudni azt is, hogy mi t�rt�nt az iskol�ban, de minden bizonnyal nem mertek levelet k�ldeni neki, ugyanis Piton meghagyta, a leck�t, neki k�ldj�k. Nem csoda ha att�l f�ltek, hogy a tan�r elolvassa azokat.

Pedig Parvati �s Lavander biztos majd’ meghalnak, hogy megtudj�k, mi t�rt�nt vele. Val�sz�n�leg az�ta sz�tk�rt�lt�k mindenkinek, hogy egy�tt j�r Eugene-nel. Micsoda k�ptelens�g!

K�ptelens�g? Hermione az ut�bbi napokban egyre kev�sb� �rezte k�ptelens�gnek. M�r nem is l�tta Eugenet olyan cs�ny�nak, mint az els� napokban.

Viszont azon meglep�d�tt, hogy megh�vta �t a nevel�sz�leihez a h�tv�g�re. Lehet, csak az�rt, mert Piton csak �gy tudta elint�zni, hogy Eugene k�t napra hazamehessen, ha � is megy vel�k… B�r att�l �t m�g visszak�ldhett�k volna a Roxfortba…

- Hermione, mindj�rt meg�rkez�nk! – z�kkentette ki Eugene a gondolkod�sb�l - �gy �r�l�k!

A Gray csal�d m�r negyed �r�ja a h�z el�tt v�rt. Amikor megl�tt�k a k�zeled� aut�t, odamentek a parkol�hoz. Emily kimondhatatlanul boldog volt, hogy viszontl�thatta nevelt fi�t. Mag�hoz �lelte a sov�ny testet, �sszecs�kolta a fi� s�padt arc�t.

- �gy hi�nyozt�l, �desem! – �lelte meg a fi�t Emily. – Agg�dtunk �rted!

Az elm�lt h�t sz�rny�s�geit elfeledtette vel�k, hogy viszontl�thatt�k a fi�t, ez j�l l�tszott mindenki arc�n.

- Te is hi�nyozt�l, anya! – viszonozta Eugene az �lel�st, �s belef�rta az arc�t a n� v�ll�ba. Hangja teljesen nyugodt volt, de Emily �rezte, hogy a forr� k�nnycseppek lassan �t�ztatj�k a bl�z�t.

Hermione, aki m�r r�g kisz�llt az aut�b�l csod�lkozva n�zte a jelenetet, nem hitte, hogy a fi� ilyen �rzelemkit�r�sre is k�pes. Odasand�tott Pitonra, aki szemmel l�that�an nem d�jazta a fia magatart�s�t. Egy Pitonhoz nem m�lt� ez a viselked�s! – ezt olvasta le a f�rfi arc�r�l.

- Nem kellene m�r befel� indulnunk? Miss. Granger m�g �sszeesik itt a v�g�n! – adott is hangot nemtetsz�s�nek hamarosan a f�rfi.

Hermione sejtette, hogy nem miatta agg�dik �gy a tan�r, hanem v�get akar vetni az idillnek.

- Jaj, ne haragudj! – ment oda Emily a l�nyhoz, k�nnyeit t�r�lgetve – �n Mrs. Gray vagyok, de sz�l�ts csak Emilynek! Piton professzor sokat mes�lt r�lad. Gyere, seg�tek!

Hermione Suzy szob�j�ban lett elsz�ll�solva. A l�ny hamar �sszebar�tkozott Eugene csal�dj�val, �s �r�mmel tapasztalta, hogy igenis rendes emberek. Egyik este Mrs. Gray be�lt a szob�ba, �s hosszan besz�lgettek mindenr�l. A n� kifaggatta �t a sz�leir�l, az iskol�r�l.

Csod�lkozott, hogy Piton csak j� dolgokat mondott r�la, ez meger�s�tette a gyan�j�t a fel�l, hogy m�giscsak a szobat�rsn�j�nek lesz igaza. Hiszen lehet, hogy Eugene besz�lt az �rz�seir�l Pitonnak. V�g�lis a tan�r az eset �ta teljesen norm�lisan viselkedett vele. Ezen m�g sok�ig gondolkodott, miut�n egyed�l maradt, majd elnyomta az �lom.

M�snap reggel kipihenten �bredt. Kicsit furcs�llotta, hogy milyen csend van, de arra gondolt, hogy tal�n a t�bbiek m�g alszanak. R�n�zett az �r�ra, �s megd�bbenve tapasztalta, hogy az f�l tizenegyet mutat. Mivel �gysem tudott semmi m�st csin�lni, visszad�lt a p�rn�j�ra, �s pihengetett.

N�h�ny perc m�lva halk kopog�st hallott az ajt�n.

- Ki az? – sz�lt ki �rdekl�dve.

- Piton professzor. Bej�hetek? – hallotta tan�ra hangj�t az ajt� t�loldal�r�l.

- Igen, persze – mondta zavartan, mint mindig, amikor Pitonnal kellett besz�lnie.

- Csak azt szeretn�m mondani, hogy n�h�ny �r�t a szomsz�dban lesz�nk. Ha �hes, sz�lok Mrs. Graynek, hogy k�sz�tsen �nnek reggelit. Eugene itt lesz a m�sik szob�ban. Ha valami baj lenne, haszn�lja a p�lc�j�t! Sz�val k�r enni? – k�rdezte f�l�nyes arccal a f�rfi.

- Igen, k�rn�k, k�sz�n�m – v�laszolta f�l�nken. Nem igaz�n �rtette, hogy mi baj lehetne, de nem mert r�k�rdezni.

A k�s�i reggeli ut�n a k�nyveket olvasgatta, meg�rta n�h�ny elmaradt leck�j�t, amikor egy bagoly rep�lt be a nyitott ablakon. Hermione boldogan vette k�zbe a r�g v�rt levelet.

„Szia Hermione! Rem�lem, m�r jobban vagy, �s azt is, hogy hamarosan visszat�rsz a Roxfortba! Itt minden a legnagyobb rendben van, nem t�rt�nt semmi k�l�n�s (b�r a b�jitaltan �r�k kellemesebbek Piton n�lk�l. K�pzeld, most Dumbledore tartja az �r�it!)

Igaz, amit Parvati �s Lavander rebesgetnek? T�nyleg szerelmes bel�d Pitonka?

K�pzeld, azok ketten m�r az esk�v�t�ket tervezgetik! K�rlek, �rj vissza min�l hamarabb!

Harry

M�g valami! Megk�rdezn�l valamit Pitonk�t�l? Tudom, hogy ez most furcs�n hangzik, de nincs valami k�ze a r�zs�khoz? Ne �rd meg, majd ha visszaj�tt�l elmondod! Fontos lenne!”

Hermione gyorsan v�laszolt, majd �jra a gondolataiba mer�lt.

M�snap este m�r vissza kell t�rni�k a Roxfortba, ezt tudta j�l. Izgatottan v�rta, milyen lesz a fogadtat�s. Nagyon rem�lte, hogy most m�r fogadhatnak l�togat�kat.

Szeretett volna besz�lgetni m�r a bar�taival, oszt�lyt�rsaival.

�jra elolvasta a levelet.

- Mi van, ha t�nyleg szeret? Az iskol�ban nem lesz lehet�s�gem megtudni… - gondolta - Odamegyek hozz�, �s tiszt�zom a dolgokat! – ezt kitervelni k�nny� volt, de v�ghez vinni kev�sb�. Egyr�szt a visszautas�t�st�l val� f�lelem miatt, m�sr�szt m�g mindig nagyon gyenge volt, hi�ba kapta mindig a b�jitalait.

Nagy nehezen azt�n m�gis eljutott a fi� szob�j�ig, b�r �tk�zben t�bbsz�r meg kellett �llnia, annyira sz�d�lt. Halkan megkopogtatta a fi� szob�j�nak ajtaj�t.

- Ki az? – hallatszott egy kiss� inger�lt k�rd�s Eugene sz�j�b�l.

- �n vagyok az, Hermione! – v�laszota, k�zben kezdte megb�nni, hogy idej�tt a fi�hoz.

- Gyere be! – j�tt a j�val kedvesebb invit�l�s. Hermione ezen kicsit felb�torodott, bel�pett az ajt�n. Eugene az �gy�n fek�dt egy sz� pizsamaals�ban, �s valami aut�s �js�got olvasgatott. A takar�ja az �gy v�g�n volt �sszegy�rve, hogy a fi� k�nyelmesen feltehesse r� a l�bait. Hermione �gy n�zte a fi�t, mintha most l�tn� el�sz�r.

- Hogy vagy? – k�rdezte f�l�nken Eugene-t.

- J�l, k�sz�n�m! Gyere, �lj ide az �gyam sz�l�re! – h�z�dott amaz k�zelebb a falhoz. – Mi sz�l hozott erre?

- Csak… Csak besz�lgetni akartam veled – teljesen zavarba j�tt a fi� pillant�s�t�l. Eugene most eg�sz m�lyen a l�ny szem�be n�zett, mintha olvasni akarna a gondolataiban.

- Besz�lgetni? – nevette el mag�t a fi� – Lassan egy hete vagyunk �sszez�rva!

- Az igaz. De valamit m�g nem k�rdeztem meg t�led – itt elakadt a mondand�j�ban. Nem tudta, hogy fogjon hozz�.

- Nos? Hallgatlak! – k�rdezte kiss� s�rget�en Eugene.

- Sz�val… A k�pr�l szeretn�k besz�lni veled – ny�gte ki nagy nehezen Hermione.

- A k�pr�l? Melyikr�l? – vonta fel a szem�ld�k�t a fi�.

- Arr�l, amit r�lam rajzolt�l – Hermione �rezte, hogy teljesen elv�r�s�dik, pr�b�lt min�l kevesebbszer pillantani a m�sikra.

- Mi van azzal a k�ppel? – k�rdezte ism�t a fi�. Most olyan volt a hangja, az arckifejez�se, mint az apj�nak. �rzelemmentes, hideg, t�vols�gtart�.

Hermione vett egy nagy leveg�t, �s megk�rdezte azt, amit m�r napok �ta szeretett volna tudni:

- Mi�rt pont engem rajzolt�l le? – most m�r t�nyleg nem mert a fi� szem�be n�zni.

- Nem is tudom. Csak �gy – hangzott a k�z�ny�s v�lasz.

- Csak �gy? – t�rt ki a l�nyb�l a csal�dott k�rd�s.

- Igen. Mi�rt? – s�hajtotta kiss� unottan Eugene.

- Csak k�rdeztem. Nem fontos. Megyek vissza a szob�mba – min�l messzebbre akart ker�lni a fi�t�l. F�jt ez az elutas�t�s. Maga sem tudta mi�rt, de annyira csal�dott volt, mint m�g soha. Fel akart �llni, de megsz�d�lt, �s visszahuppant az �gyra.

- Rosszul vagy? – k�rdezte agg�dva a m�sik.

- Nem! – v�laszolta d�h�sen.

- Maradj itt! Nemsok�ra visszaj�nnek a sz�leim, majd �tvisznek. Biztos, hogy j�l vagy? – Eugene hangja most megenyh�lt, �szinte aggodalom csengett szavaib�l.

- Biztos – nem n�zett a fi�ra, nem akarta, hogy az megl�ssa a szomor�s�g�t.

- Haragszol? – k�rdezte Eugene kedvesen. – Mivel b�ntottalak meg?

- Semmive. – ak�rhogy is igyekezett, egyre nehezebben tudta a k�nnyeit visszatartani. – Hiszen nem is szeretem �t igaz�n… Akkor m�gis mi�rt f�j ennyire? – gondolta.

- Mondd el, mi a baj! – simogatta meg a l�ny h�t�t. – K�nyelmes �gy neked? Fek�dj mell�m, ha rosszul �rzed magad.

Hermione csak b�lintott, �s odafek�dt az �gy sz�l�re. Hossz� percekig csak fek�dtek egym�s mellett, nem sz�lalt meg egyik�k sem.

- Nem f�zol? Mert �n kezdek… - ny�lt a takar� ut�n Eugene.

- Nem! – v�gta r� Hermione gyorsan.

- Ahogy gondolod – vont v�llat Eugene, �s betakar�zott.

- Mi�rt engem rajzolt�l le? Vannak n�lam szebb l�nyok is a Roxfortban. – k�rdezte ism�t.

- Tal�n az�rt, mert veled besz�lgettem a legt�bbet. Mi�rt? – s�hajtott t�relmetlen�l.

Hermione csak megr�zta a fej�t – Hogyan is gondolhattam! – korholta mag�t. - Hiszen olyan, mint az apja… Nem szeret � senkit. – megpr�b�lta leplezni s�r�s�t.

- Mi a baj? Nem akartalak b�ntani, bocs�ss meg! – a fi� hangja tele volt megb�n�ssal.

- Eugene… �n azt hittem, hogy t�bbet jelentek neked! – szipogta.

A fi� gyeng�den maga fel� ford�totta a l�ny arc�t, �s ujj�val sz�tmorzsolt egy k�nnycseppet. Nem tudott megsz�lalni, annyira meglepte ez a hirtelen vallom�s. Hiszen � nem az a t�pus� fi� volt, aki miatt a l�nyok k�nnyeket ejtenek.

- Hermione �n sajn�lom… De az ut�bbi id�ben annyi minden t�rt�nt velem. Nem vettem �szre, hogy te… nem gondoltam volna, hogy egy Griffend�les egy Pitont… ennyire megkedvelhet. Tudod, nagyon j�lesett, amikor ap�m mes�lte, hogy megl�togatt�l, de nem tudtam hogy…

- Most elutas�tasz? – nem b�rt a fi� szem�be n�zni. F�lt a v�laszt�l, de legal�bb �gy egyszer �s mindenkorra tiszt�zva lesz a dolog.

- Nem! Nem… de ugye t�nyleg komolyan gondolod? – adott egy finom cs�kot a l�ny homlok�ra.– Nem akarok csal�dni.

Hermione v�laszk�nt megsimogatta a fi� arc�t, haj�t, majd adott egy puszit a fi� orra hegy�re. Eugene erre felemelte a l�ny �ll�t, �s a sz�j�ra tapasztotta a sz�j�t. Hermion�t meglepte ez a fordulat, tiltakozni akart, de amikor meg�rezte a fi� nyelv�t a sz�j�ban, eg�sz test�ben megremegett. Amikor sz�tv�ltak ajkaik, a l�ny kicsit t�volabb h�z�dott.

- Ne haragudj, nem akartam t�l r�men�s lenni! – n�zett Eugene b�nb�n�an. – Azt hittem, te is akarod!

- Semmi baj!

- Biztos nem f�zol? Betakarhatlak!

- M�g hogy nem akarsz r�men�s lenni! – m�ltatlankodott Hermione, de az�rt odab�jt a takar� al�. H�ttal fek�dt a fi�nak, aki hozz�simult �s �t�lelte.

- Biztos, hogy ezt akarod? – s�gta Eugene a l�ny f�l�be.

- Mit? – h�trany�lt, �s megcir�gatta a fekete tincseket.

- J�rni velem. – h�trasim�totta a g�nd�r hajzuhatagot, �s a l�ny nyak�ba cs�kolt.

- Igen. Mi�rt?

- Engem az iskol�ban nem igaz�n kedvelnek, ahogy az ap�mat sem. Mondjuk ez teljesen �rthet�. Mi lesz, ha emiatt r�d is megharagszanak?

- Nem fognak. K�l�nben is, m�r tudj�k.

- Tudj�k? Hogyhogy?

- A Roxfortban m�r az esk�v�nket tervezik! – nevette el mag�t a l�ny.

- A micsod�nkat? H�! Ott m�g nem tartunk! – mosolygott Eugene.

- Harry k�ld�tt nekem egy levelet, amiben azt �rta, m�r az eg�sz h�z tudja, hogy…

- Mit tud? Kital�lom: Parvati j�volt�b�l, igaz? – most m�r � is nevetett.

- Tal�lt! Mindez a k�p miatt van! – elmes�lte, hogy mutatt�k meg neki a l�nyok a rajzot, hogy lop�zott be a gyeng�lked�re… Eugene v�gig j�l sz�rakozott a t�rt�neten, majd elkomolyodott.

- Hermione, tudod, mit �lmodtam mialatt k�m�ban voltam?

- S�r�, fojtogat� s�t�ts�get? – gondolt vissza a sz�rny� �lm�nyre.

- Igen. �s a te hangod volt az, ami onnan kih�zott. K�sz�n�m neked! - m�g jobban mag�hoz �lelte a l�nyt, aki erre teljesen zavarba j�tt. �rezte, ahogy csupasz karjuk �ssze�r, hogy csak a h�l�inge v�kony anyaga v�lasztja el h�t�t a fi� mellkas�t�l. Soha nem tapasztalt �rz�sek t�rtek r� hirtelen. A sz�ve hangosan vert, �s �rezte a fi� sz�vdobban�sait is.

- Veled akarok lenni! – lehelte Eugene. A l�ny �gy �rezte, ez volt a leggy�ny�r�bb dolog, amit valaha is mondtak neki. Nem tudott mag�n uralkodni. Szembe fordult a fi�val, �s szenved�lyesen sz�jon cs�kolta, mik�zben elkezdte a test�t simogatni. V�gigcir�gatta Eugene v�kony h�t�t, lapos has�t, mellkas�t, aki erre m�g vadabbul cs�kolta. Kem�nyen belemarkolt a l�ny fenek�be, �s teljesen a has�hoz simult �reztetve v�gy�t.

- �n is szeretlek! – ny�gte Hermione, amikor kifulladva sz�tv�ltak.

- Sz�val ki a r�men�s? – nevetett Eugene.

- Az voltam? – sim�tott v�gig az ujja hegy�vel a fi� nagy, g�rbe orr�n.

- Csak egy kicsit! – k�zelebb hajolt, hogy �jra megcs�kolja a l�nyt.

A k�vetkez� nap gyorsan eltelt. Este hatkor m�r ism�t az aut�t v�rt�k, ami visszaviszi �ket az iskol�ba. Eugene f�j� sz�vvel b�cs�zott nevel�sz�leit�l, h�g�t�l. Amikor kiintegetett a kocsi ablak�b�l, nem sejthette, hogy utolj�ra l�tja a h�zat, amiben feln�tt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s