9. Fejezet

R�zsa

S�r� k�d volt �s az es� is szemerk�lt. Eugene fekete kab�tj�ban sietett Hagrid kunyh�ja fel�. Amilyen j� id� volt az elm�lt h�ten, most annyira zordra fordult az id�j�r�s. Az apr� v�zcseppek szurk�lt�k az arc�t, ahogy a sz�l felt�madt. �ssz�bb h�zta a kab�tj�t, �s megszapor�zta l�pteit – m�r amennyire a s�r engedte. Egy-egy er�sebb sz�ll�k�sn�l a szem�t is be kellett hunynia, de �gy is alig l�tott a k�nnyeit�l. Irigykedve gondolt a di�kokra, akik most a kellemes, f�t�tt oszt�lytermekben k�nyelmesen �lnek a padjaikban. Bezzeg neki az els� munkanapj�n egy eg�sz d�lel�tt�t kell t�ltenie azzal az �ri�ssal! Pedig milyen j� volt az az egy h�t m�g a gyeng�lked�n! Igaz, apja m�g akkor sem engedett be l�togat�kat, de Eugene ennek csak �r�lt. Nem hi�nyoztak neki a di�kok k�v�ncsi k�rd�sei. Eg�sz nap csak fek�dt, olvasgatott, n�zte Hermion�t, aki szinte az eg�sz hetet v�gigtanulta. �rdekes m�don egy�ltal�n nem �rezte unalmasnak ezeket a napokat.

Mi�rt pont Hagridn�l kell kezdenie?! Eg�szen biztosan valami iszonyatosan bizarr l�nnyel fognak majd foglalkozni eg�sz nap. Eugene megborzongott. Azok k�z� az emberek k�z� tartozott, akik az �llatokat csak a k�peken szeretik. Szinte undorodott a gondolatt�l, hogy valami sz�r�s �llatot meg kell simogatnia. De m�r ott is �llt a kunyh� el�tt.

- J� reggelt Hagrid! – k�sz�nt az �ri�snak, mikor a kunyh�hoz �rt.

- J� reggelt Piton!

- „Mi�rt sz�l�t engem Pitonnak?! Ink�bb lenn�k neki is Pitonka, mint a di�koknak. Nem mutatja, de biztos, hogy van valami baja velem. Tal�n az ap�m miatt? Nem lep�dn�k meg rajta. Na sz�p! Most megint a Tiltott Rengetegbe megy�nk. Ki akar ez ny�rni? Ide m�g Frics sem sz�vesen j�nne, holott � r�gebben van a var�zsl�k k�z�tt, mint �n. M�g j�, hogy nem �n vagyok az egyetlen kvibli az iskol�ban.” – morfond�rozott mag�ban Eugene, de az�rt k�vette az �ri�st.

- M�r itt is vagyunk! Most megmutatom neked a l�tez� �sszes teremtm�ny egyik legszebbik�t.

- „Helyben vagyunk. Mindegyik �llatra ezt mondja. Hm… Kar�m? Csak nem lovakhoz megy�nk?” – gondolta Eugene, majd dermedten n�zett a k�l�n�s l�nyekre.

- Atya vil�g!! Mik ezek?!

- Ezek a Hipogriffek. H�t nem gy�ny�r�ek? – felelte Hagrid ell�gyult pillant�st vetve „kis” kedvenceire.

- H�t… Azok! T�nyleg sz�pek. F�leg a fekete. – bizalmatlanul n�zegette a f�lig l�, f�lig sas teremtm�nyeket.

- �, �ben tetszik? – odament a l�nyhez, hogy kioldozza a k�teleit.

- Ne! K�rem! Innen is j�l l�tom! – n�h�ny l�p�st h�tr�lt. Megfogadta, soha t�bb� nem megy Hagridnak seg�teni.

- Nem kell f�lni t�l�k! Csak nem szabad megs�rteni �ket. Igaz kincsem? – simogatta meg a hipogriff cs�r�t. – Nagyon �rz�keny �llatok! J�jj�n k�zelebb!

- Musz�j? Nem szeretn�m, ha a kincse megt�madna engem… �n m�g v�dekezni sem tudok!

N�h�ny perc m�lva Eugene ott �llt lehajtott fejjel az �llat el�tt. El sem tudta k�pzelni, hogy hagyhatta mag�t r�besz�lni erre az �r�lts�gre.

- Nah�t, nagyszer�! �ben eddig csak nekem hajolt meg, m�snak nem! – lelkendezett Hagrid, mikor Eugene m�r az �llat cs�r�t vakargatta. – Ezent�l �bent te fogod etetni! Nem akarsz f�l�lni r�?

- Megpr�b�ljam? – meglepte, hogy Hagrid ilyen hirtelen kedves lett hozz�. Furcs�llotta azt is, hogy ez az �ll�t�lag vad hipogriff neki engedelmeskedik. Pedig a hideg futkosott a h�t�n a gondolatt�l is, hogy hozz� kell �rnie az �llat tollaihoz.

- Mi�rt ne? Hiszen megkedvelt t�ged! M�r el�re l�ttam, hogy te is szimpatikus vagy neki!

- H�t j�… - �vatosan fel�lt �ben h�t�ra, �s �tkarolta a nyak�t.

Az �llat kiterjesztette hatalmas sz�rnyait, �s elr�gta mag�t a f�ldt�l. Eugene �rezte, hogy a sz�l cib�lja hossz� haj�t, tal�rj�t. Elk�peszt�en gyorsan rep�ltek, gyorsabban, mint amit Eugene ebb�l a hatalmas l�nyb�l kin�zett. K�rberep�lt�k a Roxfort birtok�t. M�r nem csukta be a szem�t, gy�ny�rk�d�tt az alatta h�z�d� gy�ny�r� t�jban. Csod�latos �rz�s volt rep�lni a hipogriffen. Amennyire �dzkodott eleinte a rep�l�st�l, annyira megszerette ezt a csod�latos �rz�st, �s vele egy�tt ezt a fura l�nyt. Soha nem gondolta volna, hogy egy �llatot valaha meg fog kedvelni, f�leg azt, hogy ilyen gyorsan. Az sem �rdekelte, hogy teljesen b�rig �zik a most m�r szakad� es�ben. Szabadnak �rezte mag�t, szabadabbnak, mint valaha. K�v�ncsi lett volna, apja mit sz�lna, a dologhoz. Mikor f�ldet �rtek, azt sem b�nta, hogy a d�gl�tt patk�nyokat neki kellett az �llat el� rakni.

Eugene a d�lel�tt t�bbi r�sz�t Hagrid kunyh�j�ban t�lt�tte, hogy megsz�radjon. N�h�ny cs�sze tea mellett hosszan elbesz�lgettek, �s �szre sem vett�k hogy elszaladt az id�. Csak Agyar vid�m csahol�s�ra figyeltek f�l. Hagrid felugrott �s beh�vta a vend�geket.

- Szia Hagrid! – hallotta Eugene Harry hangj�t. Amikor a h�rom j�vev�ny megpillantotta Eugene-t megtorpantak. A fi� az apj�t�l tanult – vagy �r�k�lt – rideg arccal n�zett v�gig az �rkez�k�n.

- Sziasztok! Azt hiszem, nekem m�r mennem kell. Hagrid, k�sz�n�m a vend�gl�t�st, �bent pedig �dv�zl�m!

Mag�ra kanyar�totta a kab�tj�t, �s lend�letes l�ptekkel az ajt� fel� indult. Hagrid f�lve n�zte a jelenetet. Megijedt, hogy Eugene belek�t a bar�taiba, vagy Harry�k megharagszanak r�, ami�rt Piton fi�val kedves volt. Meglep�d�tt, amikor Hermione a szemmel l�that�an t�vozni k�sz�l� fi� el� �llt, �s nem engedte tov�bbmenni.

- Miss. Granger, tal�n mondani �hajt valamit? – k�rdezte h�v�sen. A t�bbiek nem l�thatt�k a s�t�t szemek vid�m csillog�s�t.

- Pitonka, �ll�ts magadon! – pr�b�lt meg a l�ny v�delm�re kelni Ron, de egy sz�r�s pillant�s bel�fojtotta a sz�t.

- Sz�val, Miss. Granger, mit szeretne? Vagy �lljunk itt eg�sz nap?

- Az sem rossz �tlet. – v�laszolta Hermione hasonl�an rideg hangnemben. A k�vetkez� pillanatban Eugene egy hirtelen mozdulattal mag�hoz szor�totta a l�nyt, �s forr�n megcs�kolta. El�sz�r cs�kolta meg a di�kok el�tt. Hermione nem mondta el a bar�tainak sem, hogy mi t�rt�nt k�zte, �s Eugene k�z�tt, �gy azok csak csod�lkoz� szemekkel figyelt�k a jelenetet.

- Most m�r elenged, kisasszony? – mondta, de az�rt m�g szorosan �lelte a l�ny derek�t.

- Nem sz�vesen. Mondanom kell valamit.

- Mit?

- Nem lehetne n�gyszemk�zt? - Eugene b�lintott, �s k�zen fogva kimentek a kunyh� el�.

- Ap�d ma �ra ut�n mag�hoz h�vott… - belen�zett a gy�ny�r� fekete szemekbe, melyekb�l most szeretetet �s f�lt�st olvasott ki.

- Ugye nem b�ntott? – cir�gatta meg a l�ny arc�t.

- Nem, dehogy is… Csak…

- Csak? - Gyeng�den mag�hoz h�zta a l�nyt.

- Megk�rdezte, hogy mi van k�zt�nk.

- Te mit v�laszolt�l?

- Az igazat.

- Helyes. Erre mit mondott?

- Hogy nagyon rem�li, nem csak sz�rakozok veled. Meg azt… - itt egy kicsi elpirult – hogy szerinte nagyon szeretsz engem.

- Ez �gy is van. Csak ennyit mondott?

- Igen. Ut�na elengedett, de azt �zente neked, hogy eb�d ut�n menj a dolgoz�szob�j�ba.

- Mikor van az eb�d? Azt sem tudom, mennyi az id�.

- M�r indulnod kellene. – s�hajtotta szomor�an Hermione.

- Megyek. Este tal�lkozunk. – adott egy gyors cs�kot a l�nynak, �s siet�s l�ptekkel a kast�ly fel� indult. Hermione hosszasan n�zett a fi� ut�n.

Visszament a kunyh�ba.

- Ti egy�tt vagytok? Nem is tudtam! – k�rdezte Hagrid csod�lkozva.

- Nos, igen. – nem mert a bar�tai szem�be n�zni.

- Hermione, hogy lehetsz ilyen? – pattant f�l d�h�sen Ron – �ssze�llni egy Pitonnal? Aki r�ad�sul egy KVIBLI?

- Hagyd abba Ron! Eugene nagyon rendes fi�!

- Rendes? Olyan, mint az apja! Hidd el, csak ki akar haszn�lni! Biztos Piton k�ldte r�d, hogy k�mkedhessen ut�nunk!

- Ez nem igaz! Hidd el!

- �llj! Nem lehetne megbesz�lni nyugodtan? – sz�lt k�zbe Harry – Pitonka t�nyleg eg�sz norm�lisnak t�nik, legal�bb is amennyire a gyeng�lked�n megismertem. De az engem is meglep, hogy j�rtok. Parvati �s Lavander ugyan mondogatt�k, de nem igaz�n vettem �ket komolyan. Nem mes�ln�d el, mikor, �s hogy j�ttetek �ssze?

Ron d�h�sen elford�totta a fej�t, szemmel l�that�an f�jdalmasan �rintette Hermione �jabb „�rul�sa”. L�tsz�lag nem is figyelt, mit mond a l�ny.

***

Piton a dolgoz�szob�j�ban �lt, �s v�rta, hogy a fia megjelenjen. Napok �ta azon gondolkodott, mennyire felforgatta eddigi �let�t a fi� felbukkan�sa. R�gebben teljes k�ptelens�gnek �rezte, hogy a fia itt legyen vele. Azt meg v�gk�pp nem gondolta volna, hogy a fi� a Griffend�l-torony lak�ja lak�i k�z� fog tartozni, a legjobb Roxforti bar�tja Neville Longbottom, a szerelme pedig Hermione Granger lesz. A legfurcs�bb pedig az volt, hogy � maga egy�ltal�n nem b�nja b�nta, hogy a dolgok �gy alakultak.

Eugene egy f�l �r�val az eb�d ut�n jelent meg, mint mondta, le kellett zuhanyoznia.

Perselus kivett a szekr�ny�b�l egy �veg whiskyt, �s k�t poharat.

- Mi�rt h�vt�l ide? – k�rdezte, miut�n k�nyelmesen elhelyezkedett apj�val szemben egy karossz�kben.

El�sz�r volt Piton szob�j�ban, most �rdekl�dve n�zett k�r�l.

- Fontos dolgokat kell megbesz�ln�nk. – t�lt�tt mind a k�t poh�rba, az egyiket odany�jtotta a meglep�d�tt fi�nak.

- A di�koknak nem szabad szeszesitalt fogyasztani!

- De te nem vagy di�k. El�sz�r is az �r�ks�geddel kapcsolatban kellene p�r sz�t ejtenem.

Eugene vonakodva b�r, de elfogadta az italt.

- Az �r�ks�gemmel? Jaj… El is feledkeztem r�la! – a l�d�t az �ta meg sem pr�b�lta kinyitni. – Nem tal�ltam a kulcs�t �s…

- A l�d�ra gondolsz? Nem, most nem arr�l akarok besz�lni. A feles�gem el�g sz�p vagyont hagyott r�d. A sz�f kulcsa n�lam van, de �gy terveztem, hogy csak akkor kapod meg, ha m�r nagykor� leszel. Rendben?

- Rendben. – l�tta, hogy apja m�r megitta az ital�t, �s �jat t�lt mag�nak. � maga ink�bb csak belekortyolt, f�lt, nehogy az � pohar�t is �jra t�ltse. – Mondd csak, ha nem t�rnek be hozz�nk azok a var�zsl�k, �s t�ged nem h�vnak hozz�m…

- Azt a p�nzt akkor is megkaptad volna. Ez a te �r�ks�ged, �n soha nem ny�ltam hozz�. Val�sz�n�, hogy �tv�ltottam volna mugli bankjegyekre. Egy�b k�rd�s?

- Az a l�da…

- Abban nem tudom, mi van. Az csal�di �r�ks�g, csak a Rosato csal�d egyenes �gi lesz�rmazottai nyithatj�k ki.

- Hogyhogy?

- Nem tudom. �ll�t�lag valami b�b�j v�di. Ne idd olyan lassan azt a whiskyt, meg fog �rtani!

- Mit mondt�l, milyen csal�d? – k�rdezte, vagyis ink�bb k�h�gte, mivel megpr�b�lta egy hajt�sra meginni a whiskyj�t.

- Rosato. R�gi m�guscsal�d Olaszorsz�gb�l. – v�laszolta, miut�n Eugene visszanyerte a hangj�t.

- Ezek szerint f�lig olasz vagyok? – k�rdezte Eugene csod�lkozva.

- Nem eg�szen. �desany�d m�r nem is besz�lte a nyelvet. M�g a d�dap�d hozta mag�val a l�d�t.

- De mi�rt hagyta ott a sz�l�haz�j�t?

- Idej�tt a Roxfortba tanulni, majd az iskola v�gezt�vel itt telepedett le.

- D�dap�mnak nem volt testv�re?

- De, volt egy n�v�re. – Perselus felvonta a szem�ld�k�t, nem tudta mire v�lni a k�rd�st.

- Mi�rt nem � kapta meg a l�d�t? Nem �rtem, ha t�nyleg ilyen �rt�kes dolgok vannak a l�d�ban, mi�rt nem maradt Olaszorsz�gban?

- Mert � is kvibli volt, mint te. – v�laszolta szokatlanul t�relmesen.

- Mi lett vele? – k�rdezte egy�tt �rz�en Eugene.

- Ut�na n�ztem. �r�kbe adt�k egy mugli csal�dnak. Az � lesz�rmazottai m�r mind var�zstalanok. De tegy�k hozz�, hogy egyik sem h�zasodott var�zsl�val.

- Anya ezek szerint innen vette az �tletet… - gondolkodott hangosan.

- Val�sz�n�. Azzal a k�l�nbs�ggel, hogy t�ged nem az�rt hagyott el, mert kvibli lett�l.

- Hanem? – Eugene kis melegs�get v�lt felfedezni az apja hangj�ban. Vagy csak a whisky hat�sa volt az?

- Mert f�ltett. De most nem err�l akartam besz�lni. El fogom adni a h�zamat, �s �j helyre k�lt�z�m. Mivel te is velem fogsz lakni, szeretn�m, ha egy�tt d�nten�nk err�l.

- Mi�rt adod el a h�zad? Az �v nagy r�sz�ben �gyis itt leszek, a sz�neteket pedig szeretn�m a nevel�sz�leimn�l t�lteni.

- Eugene, a hal�lfal�k vad�sznak r�d! Ezt a k�t napot is csak az�rt mertem megkock�ztatni, mert hivatalosan a Szent Mung�ban volt�l eg�sz h�ten. De ha a nevel�sz�leid nem egyeznek bele, hogy �n is ott maradhatok, nem vittelek volna ki a k�rh�zb�l.

- J�, rendben, �rtettem.

- A h�zam Roxmortsban van, ott csak var�zsl�k laknak. Nem hiszem, hogy j�l �rzen�d ott magad. A m�sik, hogy a h�zat �gy akarom berendezni, hogy var�zstalanok sz�m�ra is lakhat� legyen.

- Ezt hogy �rted?

- Be lenne vezetve a villany, a g�z… K�t h�zat is kin�ztem, mind a kett� var�zsl�k� volt, de olyan helyen vannak, hogy ezeket az �talak�t�sokat probl�mamentesen meg lehet oldani. Az egyik London belv�ros�ban foglal helyet, el�g kicsi lak�s, r�ad�sul meglehet�sen rossz �llapotban van. A m�sik Weasly�k szomsz�ds�g�ban tal�lhat�, t�gas vid�ki h�z sok szob�val.

- Melyik a dr�g�bb?

- Az ut�bbi, b�r szerintem az �talak�t�sok ut�n k�r�lbel�l ugyan annyiba fog ker�lni mind a kett�. M�g nem kell v�lasztanod, gondold �t. Elv�gre a te h�zad is lesz.

- Rendben. Ennyit akart�l mondani?

- Igen. – mondta rezzen�stelen arccal, b�r sz�vesen besz�lgetett volna m�g a fi�val. Nem tudta, hogy Eugene �tban a klubhelys�g fel� menet szint�n ezen gondolkodott. Mindig �gy k�pzelte, hogy ha egyszer tal�lkozik az �desapj�val, �r�kig fognak besz�lgetni, megismerik egym�st… E helyett egy egyszer�, szinte form�lis t�rsalg�shoz is whisky kell, pedig m�r t�bb mint egy h�napja laknak egy helyen. �gy �rezte, mintha l�thatatlan falak v�lasztan�k el az apj�t�l, de azt is, hogy � sem tesz sokat, hogy ezen v�ltoztasson.

Cs�ndben, maga el� n�zve j�rta a folyos�kat, azt sem figyelte merre megy.

- �, Eugene! �pp kerestelek! Merre volt�l? – hallotta h�ta m�g�l Frics hangj�t.

- J� napot, Argus! Ap�mmal volt megbesz�lnival�n. Mi�rt keresett?

- Lenne egy kis feladat a sz�modra. K�t di�k ism�t tr�gyagr�n�tokkal dob�l�zott, de elkaptam �ket! – jelentette ki boldogan. – Eg�sz d�lut�n a p�nc�lokat fogj�k tiszt�tani! Fel�gyeln�d �ket?

Persze szeg�ny Frics nem tudhatta, hogy a fi�t az apj�val val� besz�lget�s – na meg a poh�r ital – annyira megzavarta, hogy azt sem vette �szre, amikor a k�t kisdi�k egy f�l �ra m�lva k�rty�zni kezdett a megtiszt�t�sra adott pajzsokon.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s