10. Fejezet

Csak eml�k maradt

Korhat�r: 16 �v

P�ntek este volt, h�t �ra. A h�romtag� csal�d cs�ndben vacsor�zott. Mint minden este, most is szomor�an n�zt�k a meg�resedett negyedik sz�ket. Vajon hol lehet most a fi�, mit csin�lhat? A var�zsl�k igen kev�s dologba avatt�k be �ket. M�g k�r�lbel�l sem tudt�k, hol lehet az iskola, nem telefon�lhattak, �rni is csak a szomsz�d seg�ts�g�vel �rhattak.

Emily egyik legsz�rny�bb r�m�lma v�lt val�ra, mikor megjelent az a feketetal�ros f�rfi. Mindig elk�pzelte, milyen lenne, ha a fi� megtal�ln� igazi sz�leit, elfordulna azokt�l, akik gondosan nevelt�k...

Gondolatait megzavarta egy v�konyka kisl�nyhang:

- Apa, mi�rt lett ilyen s�t�t? – val�ban, az utc�ban hirtelen minden f�ny kialudt.

- Biztos �ramsz�net van. Egy�l nyugodtan tov�bb. – de � maga nem volt ilyen nyugodt. Hiszen a var�zsl�k megmondt�k, b�rmi furcs�t tapasztalnak, azonnal sz�ljanak Mr. Springnek. Az, hogy az utcai l�mp�k mind kialudtak, a h�zban pedig volt �ram, t�bb volt, mint furcsa. Mr. Gray f�l�llt az asztalt�l �s elindult a nappali fel�. Piton m�g a t�voz�sa napj�n itt hagyott egy poharat, azzal az �zenettel, ha �gy �rzik valami vesz�ly leselkedik r�juk t�rje �ssze, �gy a seg�ts�g�kre tud sietni.

A f�rfi m�g az ajt�ig sem jutott el, amikor halk pukkan�ssal h�rom fekete csukly�s, �larcos alak jelent meg.

- Mit akarnak? – l�pett hozz�juk k�zelebb Mr. Gray, mik�zben f�l szemmel figyelte, ahogy a feles�ge a kisl�nyukkal egy�tt az asztal al� h�z�dik.

- H�tr�bb, mugli! Itt csak mi k�rdezhet�nk! – suttogta v�szj�sl�an a f�rfi, mik�zben a p�lc�j�t �ldozata mell�nek szegezte.

- Takarodjanak! – egy tapodtat sem mozdult. �rezte, hogy semmit nem tehet ezek ellen az alakok ellen, de �gy tal�n addig tudja h�zni az id�t, am�g valaki a seg�ts�g�kre nem siet. De ugyan kinek a seg�ts�g�re lehetne sz�m�tani? A Spring h�zasp�r elutazott, az az �tkozott poh�r meg a nappaliban van, ha szaladna sem tudn� el�rni. �jabb csukly�s alakok jelentek meg a h�zban, egyik k�z�l�k kir�ngatta az asztal al�l az ijedt n�t, �s hozz�l�kte a falhoz, m�sik a kisl�nyt tartotta er�sen a karj�n�l fogva.

- K�rem, �ket ne b�nts�k! – ki�ltotta k�ts�gbeesetten.

- Crucio! Ha m�g egyszer megsz�lalsz az enged�ly�nk n�lk�l, a feles�ged tapasztalja meg az �tok hat�s�t! – n�h�ny pillanatig m�g hagyta m�k�dni a sz�rny� �tkot, majd megvet�en r�mordult – Kelj fel, mugli!

Eugene Gray nehezen, de f�lkelt. �rezte, hogy innen m�r nem menek�lhet, de nem akarta k�nnyen adni mag�t. Az el�bbi f�jdalom szinte elviselhetetlen volt a sz�m�ra, mintha bel�lr�l minden egyes csontj�t porr� z�zt�k volna, de nem akart gyeng�nek t�nni.

- Ha megteszed amit k�r�nk, meghagyjuk a nyomorult kis �leted, meg a csal�dod�t is. H�vd vissza azt a fatty�t! �rd meg neki, hogy hozza a l�d�t, �s a kulcsot is!

- Ne, Eugene! Meg akarj�k �ni! – Emily soha nem volt ennyire k�ts�gbeesve, mint most.

- Elhallgass, szuka! Crucio! – a csukly�s �tka most a n�t tal�lta telibe. Megpr�b�lt nem kiab�lni, nem akarta megadni ezeknek a sz�rnyetegeknek az �r�m�t, de a f�jdalom ann�l sokkal sz�rny�bb volt, mit elb�rt volna viselni.

- Sz�val, itt egy penna, �s egy darab pergamen. H�vd ide, ha meg akarod �lni a holnapot.

- Ne! �gy is, �gy is meg fognak minket �lni! – zokogta a n�.

-M�g mindig nem volt el�g? – �jra a n�re szegezte a p�lc�t, de miel�tt kimondta volna a var�zsig�t, a kisl�ny fel� ford�totta. – Crucio!

A n�nek ez most sokkal f�jdalmasabb volt, mint amikor �t k�nozt�k.

- M�g mindig nem �rod meg? – k�rdezte g�nyosan az egyik.

- Nem! Eugene fogja tudni, hogy ez csapda! Nem fog ide j�nni!

- De ide fog! F�leg, ha megtudja, ezzel megmenthet titeket!

- �tkozottak! Nem teszem meg!

- Dehogynem! – kacagott fel hidegen a hal�lfal� – Imperio!

A f�rfi hirtelen k�nny�nek �rezte mag�t. Fogta a tollat, m�r a pap�rhoz illesztette, amikor egy �vegcs�r�mp�l�s kir�ngatta ebb�l az �llapotb�l. A poh�r �sszet�rt! A f�rfin hat�rtalan megk�nnyebb�l�s lett �rr�.

- Adava Kedavra! – ez volt az utols�, amit Eugene Gray hallott, valamint egy z�ld f�nysug�r suhan�sa.

{{{

P�ntek este volt, h�t �ra. A Giffend�l klubhelys�ge szinte �res volt, csak n�gy fiatal �lt a kandall� el�tti fotelekben, �k hamarabb v�geztek a vacsor�val.

Eugene halkan pengette a git�rt, megpr�b�lt a kott�b�l lej�tszani egy �j dallamot, k�zben hol a mellette olvasgat� kedves�t n�zte, hol az �d�z sakkj�tszma aktu�lis �ll�s�t figyelte.

- Ez az! Adj neki! Sakk-matt! – ki�ltotta boldogan Ron. – M�g egy j�tszma, Harry?

- Nem �r! Ma n�gy partit j�tszottunk, �s mindig te nyert�l!

- Valamikor nekem is kell! – vigyorgott a v�r�s haj� fi�, mik�zben �jra a hely�kre rakta a b�bukat.

- Mi�rt? A legut�bbi kviddics meccsen is te volt�l a legjobb. 200-10-re vert�k meg a Mardek�rt!

- H�t igen! – mondta Ron b�szk�n. – A legjobban m�gis Piton arckifejez�se tetszett! Az a v�n denev�r sz�vhatta a fog�t! – majd �szbe kapott, �s r�sand�tott Eugene-re. A fi� rezzen�stelen arccal j�tszott tov�bb, de Hermione nem hagyhatta sz� n�lk�l.

- Ron! Piton professzor sokkal rendesebb volt vel�nk az ut�bbi hetekben! Ne besz�lj r�la �gy!

- Pontosabban sokkal rendesebb VELED, Hermione. F�leg ami�ta azzal a dig�val j�rsz!

- Weasley, tudom hogy t�ged nem zavar, de �n is itt vagyok. Ha m�g egyszer bel�m k�tsz, komolyan mondom r�d bor�tom azt az asztalt! – a t�rsalg� ez id� alatt megtelt di�kokkal, de m�r fel sem figyeltek az incidensre.

- H�, most azt�n t�nyleg megijedtem! – sz�jalt vissza Ron

- �llj! Musz�j nektek minden nap �sszekapni? Vagy direkt �lvezitek? – sz�lt k�zbe Harry inger�lten.

- �n egy sz�t sem sz�ltam, m�g a v�r�ske bel�m nem k�t�tt. – vetette oda hanyagul Eugene

- Eugene, l�gy sz�ves, te is hagyd abba! – torkolta le bar�tj�t Hermione.

- Ahogy �hajtod, sz�ps�gem. – azzal �jra belem�lyedt a kott�ba. Ron ezt l�tva vissza�lt a sakkt�bla mell�.

- Na, �gy m�r jobb. - jelentette ki Harry vid�man, de hirtelen a sebhely�hez kapott.

- Harry, j�l vagy? – k�rdezte ijedten Hermione, de a fi� nem tudott v�laszolni, mivel megsz�d�lt, �s el is esett volna, ha Ron nem kapja el.

- Megyek, sz�lok McGalagonynak. – pattant f�l Eugene, �s a portr�lyuk fel� szaladt. Azaz szaladt volna, de miel�tt oda�rt bel�pett rajta a tan�rn�, �s a helys�gben tart�zkod�k legnagyobb megr�k�ny�d�s�re: Piton.

- Professzor… Az im�nt akartam �nt f�lkeresni, Potter… - hadarta, de amikor megl�tta a tan�rn� pillant�s�t, sz�rny� rossz �rz�s fogta el.

- Fiam… - sz�lalt meg Piton, l�tszott rajta, hogy keresi a szavakat – K�rlek, �lj le! Maguk meg menjenek a h�l�termeikbe. Miss. Granger, maradhat.

A tanul�k elindultak a h�l�termek fel�. Gondolt�k, hogy nagyon s�lyos dolog t�rt�nhetett, ha Piton is itt van, r�ad�sul McGalagony sem sz�l r�, hogy parancsol a di�kjainak.

Eugene le�lt a d�v�nyra, Hermione mell�. Piton egy sz�ken foglal helyet, eg�szen k�zel a fi�hoz.

- Eugene… ma este hal�lfal�k t�madtak a nevel�sz�leidre.

- J� �g! – suttogta Hermione, �s megszor�totta a fi� kez�t.

- Apa… ugye nem b�ntott�k �ket? – k�v�lr�l teljesen nyugodtnak l�tszott, de Hermione �rezte a t�r�keny k�z remeg�s�t. McGalagony elford�totta a fej�t, nem akart a fi� szem�be n�zni.

- Mr. Gray meghalt. A h�zat felgy�jtott�k, a mugli t�zolt�k �ppen a h�zban maradtakat mentik ki.

- Nem. – r�zta meg a fej�t Eugene. S�padtan n�zett maga el�, szapor�n vette a leveg�t.

- Mrs. Gray, �s Susanne most a Szent Mung�ban vannak – folytatta Piton – �k nem s�r�ltek meg s�lyosan, de sokkos �llapotban vannak. N�h�ny nap m�lva kiengedik �ket. Besz�ltem Mrs. Weasleyvel, felaj�nlotta, hogy addig n�luk lakhatnak, am�g a dolog valahogy rendez�dik.

- Nem! Mondd, hogy nem igaz! – ny�gte a fi�.

- Sajnos igaz. – sz�lt McGalagony a k�nnyeit nyeldesve.

- Hogy �lt�k meg?

- A hal�los �tokkal. K�rlek, pakolj �ssze, mihelyst kiengedik Emilyt �s a kisl�nyt, mi is megy�nk az Od�ba.

Eugene csak b�lintott �s elindult f�lfel� a l�pcs�n.

- Miss. Granger! – �ll�totta meg Piton a t�vozni k�sz�l� l�nyt.

- Igen, professzor? – fordult szembe a tan�r�val.

-Miss. Granger… k�rem, ma est�re maradjon a fiam mellett! Nem szeretn�m, ha butas�got csin�lna.

- Igen, tan�r �r! – mondta Hermione, eleget t�ve a k�r�snek felment � is a fi�k h�l�szob�j�ba. A tan�r n�h�ny percig t�tov�zott, majd k�vette a l�nyt.

- �tkozott Voldemort! – d�h�ng�tt Harry. Nem hallgat�ztak, de mire Eugene f�lment, m�r �rtes�ltek a dologr�l, ugyanis Mrs. Weasley meg�rta Ronnak.

- Anya azt �rja, hogy a hat�ves kish�g�t is megk�nozt�k! – sz�rny�lk�d�tt Ginny, aki a fi�k h�l�j�ba ment f�l.

- �tkozottak! H�ny csal�d megy m�g t�nkre miattuk? – Harry szinte tombolt. �t tudta �rezni a fi� helyzet�t. Ekkor l�pett be Eugene.

- Jaj, Eugene! Anya k�ld�tt egy baglyot… �rta a lev�lben! �gy sajn�lom! – mondta Ginny remeg� hangon, �s meg�lelte a fi�t. Eugene meg sem mozdult, csak s�padtan �llt mintha fel sem fogn�, mit mondott a l�ny. Mikor Ginny eleresztette, le�lt az �gya sz�l�re, el�szedte az utaz�t�sk�j�t, de nem kezdett el pakolni. Csak �res tekintettel b�multa a nyitott l�d�t. Meg sem rezzent, amikor Hermione gyeng�den �tkarolta h�tulr�l.

- Szeretlek! –suttogta a l�ny. F�jt hogy �gy l�tja a fi�t f�jt, mert tudta hogy hi�ba mondana b�rmit is, nem seg�tene.

- Az �n hib�m! Mi�rt nem hagytak ott az �rvah�zban? Ha norm�lis gyereket fogadtak volna �r�kbe, nem t�rt�nik meg ez a sz�rny�s�g! – mondta elcsukl� hangon a fi�.

- Eugene, err�l nem tehetsz! – Piton most l�pett be a szob�ba, �s m�g hallotta az utols� mondatokat.

- De igen. – hallatszott a hangj�n, hogy m�r majdnem s�r.

- Gyere fiam. – mondta halkan a f�rfi. Nem akarta, hogy pont Potter�k el�tt mutatkozzon ilyen gyeng�nek a fia. Eugene f�l�llt, �s k�vette az apj�t. - Miss. Granger k�rem, pakoljon �ssze neki, ut�na v�rom �nt is a dolgoz�szob�mban. – sz�lt m�g vissza Piton az ajt�b�l.

Hermione nagy nehezen le�rt a pinc�be a j�l megpakolt csomaggal, majd bekopogott.

- Professzor, �n vagyok! – mondta k�zel hajolva az ajt�hoz. Azt v�rta, hogy Piton kimegy a t�sk��rt, ut�na elk�ldi �t, de nem ez t�rt�nt. A f�rfi kil�pett a folyos�ra, �s intett a k�t fiatalnak, hogy k�vess�k �t.

- Hov� megy�nk most? – k�rdezte meg a l�ny f�l�nken.

- Ap�m szob�j�ba. – felelte Eugene t�rgyilagos hangon. Mostanra m�r siker�lt ism�t er�t venni mag�n, de a szeme m�g piros volt a s�r�st�l. M�r csak haragot �rzett.

***

Cs�ndben �ltek Piton professzor szob�j�ban. Hermione m�r a harmadik poh�r s�t�t�klevet fogyasztotta, csak hogy menjen az id�. Feszengve n�zte a professzort, aki l�tsz�lag teljesen k�z�mb�sen olvasgatott. „Hogy lehet valaki ilyen �rz�ketlen?” gondolta a l�ny. Nem is sejtette mekkor�t t�ved. Hiszen nem tudhatta, hogy a rezzen�stelen �larc m�g�tt milyen �rzelmek kavarognak.

Perselus pontosan tudta mit jelent valakit elvesz�teni, valakit, aki nagyon fontos. �jra f�lelevenedtek a sz�rny� eml�kek feles�ge hal�l�val kapcsolatban. A t�r�keny fiatal n�t is kegyetlen�l megk�nozt�k. V�rbe fagyva tal�lt r�, m�r alig �lt. A hal�lfal�k t�l enyhe b�ntet�snek tal�lt�k �rul�juknak a hal�los �tkot, azt akart�k, szenvedjen. Most pont ugyan az a f�jdalom t�kr�z�dik a fia szem�ben, mint annak idej�n abban a sz�rny� �r�ban a feles�ge tekintet�ben.

Hirtelen halk kopog�s hallatszott az ablak fel�l. Egy bagoly volt az egy lev�llel. Piton gyorsan �tolvasta.

- Mr. Weasley k�ldte. – mondta szenvtelen hangon a f�rfi. – Azt �rja, holnap m�r utazhatunk is hozz�juk. Mivel m�r elm�lt kilenc �ra Miss. Granger k�nytelen lesz itt maradni �jszak�ra, ha nem akarja, hogy megb�ntess�k.

- De �n nem hoztam magammal semmit! – pr�b�lt meg tiltakozni, b�r tudta: nincs es�lye.

- Miss. Granger… Rem�lem tudja, hogy mi�rt k�rem, maradjon itt. Eugene �nben jobban b�zik, mint bennem – mondta Piton a l�nynak, mikor Eugene m�r a h�l�szob�ban a lefekv�shez k�sz�l�d�tt, �gy nem hallhatta �ket.

***

Hermione az �gyban fek�dt, Eugene a v�ll�ba f�rta a fej�t. A fi� teste remegett a zokog�st�l, nem tudott megnyugodni. Most hogy v�gre nem l�tja apja szigor� tekintet�t, nem kellett visszafognia mag�t. Hermione gyeng�den simogatta a fekete tincseket. B�rmit megadott volna, hogy elviselhet�bb� tegye kedvese f�jdalm�t.

Csak hajnalban siker�lt elaludniuk.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s