11. Fejezet

Aj�nd�k

Perselus Piton a nappaliban �lt, �s egy b�jital-hozz�val�kat k�n�l� katal�gust b�ng�szett. M�r f�jt a szeme, mivel csak a gyertya f�nye vil�g�totta meg a szob�t. Hajnali n�gy is elm�lt, m�gsem b�rt elaludni.

„Nem baj, holnap �gyis szombat” nyugtatta mag�t. N�ha egy kicsit a h�l�szoba fel� figyelt, f�lelt, hall-e valamit.

„M�r alszanak. Nekem is azt kellene.” De az el�z� nap esem�nyei nem hagyt�k nyugodni. Nem tudta kiverni a fej�b�l a fia szomor� arc�t. Nem tudta mit�v� legyen.

A hal�lfal�k teh�t nem csak Eva �rul�s�t akart�k megbosszulni. Egyszer�en nem �rtette, honnan tudhatnak a fi�r�l. Arthur azt mondta, besz�lt a n�vel, �s a l�d�t kerest�k.

„Vajon tudj�k a l�da titk�t? Nem lehet! Eva nekem sem besz�lt r�la. Lehet, hogy soha nem fogom megtudni, tal�n csak var�zsl�k nyithatj�k f�l. Akkor ism�t �rtelmetlen�l halt meg egy ember, hiszen a feles�gem volt az utols� var�zser�vel b�r� ember a Rosato csal�db�l.”

Felkelt a fotelb�l �s j�rk�lni kezdett. Kih�zta a fi�kot, �s el�vette a feles�ge f�nyk�p�t. Le�lt a hever�re, �s szomor�an n�zte a k�pet.

„Mi lenne, ha most is �ln�l?” – gondolta. „Annyira m�s lenne minden. �n tal�n m�g mindig a s�t�t oldalon harcoln�k, Eugene… Szeg�nynek nem biztos, hogy olyan boldog gyerekkora lett volna, mint azokn�l a muglikn�l. Tal�n az�rt lett annyira m�s, mint a t�bbi hasonl� kor� gyerek, akit ismerek. Van benne valami, ami a t�bbiben nincs… „

Ekkor az ajt� nyikorg�s�ra lett figyelmes.

Eugene mez�tl�b, pizsam�ban j�tt ki a h�l�szob�b�l. Piton fogott egy k�nt�st, �s odany�jtotta a fi�nak. Az sz� n�lk�l mag�ra ter�tette, �s le�lt az apj�val szemben.

Hatalmas szemei pirosak voltak a s�r�st�l, fekete haja k�cosan ter�lt sz�t a v�ll�n.

- Nem tudsz aludni? – k�rdezte Perselus hidegen. A v�lasz csak egy fejr�z�s volt.

- Miss. Granger alszik?

- Igen – v�laszolta rekedten a fi�.

- K�rsz whiskyt?

- K�rek, k�sz�n�m.

N�h�ny perccel k�s�bb a jeges ital m�r ott volt Eugene kez�ben.

- �desany�m k�pe… - sz�lalt meg hossz� id� ut�n. Felvette az asztalr�l az ottfelejtett fot�t, �s elm�ly�lten n�zegette – nem hasonl�tok r�…

- Dehogynem. A szemed, a sz�d… Az �llad vonala… Nagyon hasonl�tasz r�.

- Szeretted? – a fi� v�ratlan k�rd�se meglepte a tan�rt, b�r nem mutatta. Hirtelen fogalma sem volt, mit feleljen. Soha senkinek nem besz�lt az �rz�seir�l.

- Igen, szerettem. Hiszen itt vagy. – felelte sz�razon.

- F�jt… amikor elvesz�tetted? – Perselus legsz�vesebben visszazavarta volna aludni a k�v�ncsi k�lyk�t. De amikor belen�zett a szomor� szemeibe, nem volt sz�ve b�ntani.

- Igen.

- Mi volt az, ami seg�tett feldolgozni a hal�l�t?

- Az id� – felelte �szint�n. Nem tudta mire v�lni fia k�rdez�sk�d�s�t.

- � hogyan halt meg? – ett�l a k�rd�st�l rettegett legink�bb. Mi�rt most teszi f�l? Nem el�g az a f�jdalom, amit a nevel�apja elveszt�se okozott? Mi�rt akarja tet�zni?

- Meg�lt�k a hal�lfal�k. – rem�lte, hogy Eugene abbahagyja a faggat�z�st, de ism�t t�vedett.

- Mi�rt? Mit v�tett nekik? – k�rdezte d�h�sen.

- El�rulta �ket – Perselus nyelt egyet. Err�l nem �gy akart besz�lni a fi�val. Nem most. „Van ilyenre megfelel� alkalom?” – k�rdezte mag�t�l.

- � is…? - nem b�rta kimondani.

- Igen. � is, �s �n is – Eugene ett�l a kijelent�st�l els�padt, lehajtotta a fej�t. L�tszott rajta, hogy nehezen fogja f�l, amit az apja mondott. Amikor �jra apja szem�be n�zett, az tele volt szemreh�ny�ssal, d�hvel, �rtetlens�ggel – �s ami Perselust sz�ven �t�tte: megvet�ssel.

- Ha r�m haragszol, meg�rtem. De �desany�d nem �nsz�nt�b�l lett az, ami…

- De te igen, igaz? – szinte k�pte a szavakat, szeme szinte l�ngolt a d�ht�l, ajka remegett a visszafojtott indulatt�l.

- Eugene, ezt nem most kellene megbesz�ln�nk – a fi�t apja nyugodt hangneme m�g jobban felb�sz�tette.

- Val�ban? Mondd, meddig titkoltad volna? Ennyivel legal�bb megtisztelhetn�l tizenhat �v ut�n! – kiab�lta.

- Csendesebben! F�l akarod �breszteni Miss. Grangert? – hangj�n m�r hallatszott az inger�lts�g. Eugene mintha meg sem hallotta volna, folytatta tov�bb.

- Vagy egy kvibli nem �rdemli meg? Igaz, egy ilyen selejt amilyen �n vagyok, �r�lj�n annak is, hogy a nagy var�zsl�k sz�lnak hozz�!

- �ll�tsd le magad, vagy… -sziszegte Piton.

- Vagy? Mi lesz? Kitagadsz? Legal�bb nem kell majd sz�gyenkezned miattam!

- Eugene �n nem…

- Nem? Legal�bb ne hazudj a szemembe! Az sem �rdekelt t�ged, hogy �lek-e, vagy halok! – nem vette �szre, hogy Hermione ott �ll az ajt�ban – M�g a nevemet sem tudtad!

- El�g! – csattant f�l a f�rfi. Tudta, hogy a fi� jogosan d�h�s �s csal�dott, de egyre nehezebben tudta elviselni ezt a hangnemet. Egy�ltal�n nem volt hozz�szokva, hogy a hozz� hasonl� kor� gyerekek �gy besz�ljenek vele.

- Sz�gyellsz engem! Ez�rt nem akartad, hogy a te h�zadba ker�ljek, mert ink�bb t�vol akarod tartani magad a szerencs�tlen kvibli fiadt�l! Eleget hallottam az iskol�ban, hogy tudjam: mennyit �rek a var�zsl�k, f�leg az aranyv�r�ek k�zt!

- Hagyd abba! – l�pett fenyeget�en k�zelebb a fi�hoz Perselus. - Ha m�g egy sz�t sz�lsz… Nem tudod, miket besz�lsz!

- Dehogynem! – f�l�llt a sz�kr�l, �s d�h�sen apja szem�be n�zett. – De ink�bb vagyok egy kis selejt, mint nyomorult gyilkos!

CSATT! Piton agy�t el�nt�tte a v�r. D�h�ben teljes er�vel pofonv�gta a fi�t. Az a f�j� arc�ra tapasztotta a kez�t, �s d�bbenten n�zett az apj�ra.

- Ne merj m�g egyszer �gy besz�lni velem! Vil�gos? – �sszeszor�tott fogai k�z�tt sz�rte a szavakat, de a haragja elsz�llt. M�r megb�nta, hogy hagyta �gy feld�h�tenie mag�t.

Hermione dermedten �llt tov�bbra is a hely�n. Tan�cstalan volt, nem tudta, kinek adjon igazat.

Eugene szemei lassan megteltek k�nnyel, a s�s cseppek v�gigcsorogtak arc�n, �ll�n, de � meg sem pr�b�lta let�r�lni.

- Bocs�ss meg! – suttogta maga el� a fi� – Nem volt jogos ilyeneket a fejedhez v�gni, de… sz�rny� ilyet hallani a saj�t ap�mr�l… a saj�t sz�j�b�l.

Perselus nem tudott mit kezdeni a helyzettel. N�h�ny perccel ezel�tt ez a k�ly�k m�g s�rtegette, most pedig s�rva k�r bocs�natot.

- Menj vissza aludni – mondta ridegen. Eugene egy sz� n�lk�l h�tat ford�tott, �s elindult vissza a szob�ba kiker�lve Hermion�t, mintha �szre sem vette volna. A l�ny nem tudott megmozdulni, annyira felkavart�k az im�nt l�tottak. L�tta a nyitott ajt�n kereszt�l, hogy kedvese befek�dt az �gyba.

K�zelebb l�pett tan�r�hoz, aki m�g mindig �gy �llt a hely�n, mint n�h�ny perccel ezel�tt.

- Professzor…

- Miss. Granger, sajn�lom hogy fel�bresztett�k. – mondta csendesen. Le�lt a fotelba, �s t�lt�tt mag�nak italt.

- Tudja kisasszony, pont ezt szerettem volna elker�lni azzal, hogy �nt itt tartom �jszak�ra.

- El�bb-ut�bb �gy is megtudta volna – pr�b�lta valahogy oldani a helyzetet.

- Tudom. – tenyer�be temette az arc�t, �s megd�rzs�lte a hal�nt�k�t. – Sejtettem, hogy �gy fog reag�lni. Menjen �n is vissza a h�l�ba! A fiamnak most nagyobb sz�ks�ge van a vigasztal�sra.

- Igenis, tan�r �r!

***

- Eugene… - a l�ny le�lt az �gy sz�l�re, �s megsim�totta a fi� fekete haj�t. Az mintha nem is hallan�, meg sem mozdult a gyeng�d �rint�sre. – Tudom, hogy haragszol �desap�dra… de pr�b�ld meg meg�rteni �t.

- � sem pr�b�l engem. – mondta alig �rthet�en.

- Eugene, ez �gy nem mehet tov�bb. Valamelyikt�knek engedni kellene. �lland�an csak veszekedsz Piton professzorral. Az igaz, hogy � sem mindig �gy viselkedik veled, ahogy kellene, de l�sd be, te sem vagy k�nny� eset.

- Nem kellettem neki! Most is csak Dumbledore professzor miatt vett mag�hoz!

- Ez nem igaz! Te nem l�ttad az arc�t, amikor megkapta a levelet! Ha t�nyleg annyira nem �rdekelted volna, egyszer�en �sszet�pi!

- Mi�rt v�ded? Te is Griffend�les vagy, t�ged is ut�l!

- �n nem v�dem �t, csak szeretn�m, ha v�gre rendezn�tek a dolgokat. Elv�gre az ap�d!

- Nem az ap�m! Az ap�m meghalt! � szeretett! Nem �gy, mint…

- Piton professzor is szeret t�ged… a maga m�dj�n. – Hermione tudta, hogy ez el�g gyenge volt, de szerette volna jobb bel�t�sra b�rni a fi�t.

- Szeret? Megpofozott! – mondta f�lh�borodva.

- Azt a pofont meg�rdemelted. Azok ut�n, amiket a fej�hez v�gt�l…

- De igazam volt!

- Van, amiben igazad volt, de akkor sem kellett volna �gy kiab�lnod vele!

- P�ld�ul miben nem volt igazam? – a szem�ben �jra d�h csillant.

- Abban, hogy ap�d nem t�r�dik veled! Amikor beteg volt�l, �jszak�kat virrasztott melletted! Elint�zte, hogy a nevel�sz�leidn�l maradhassunk n�h�ny napra… - mialatt ezt mondta beb�jt a fi� mell� az �gyba, �s hozz�simult.

- Ilyen �rvekkel akarsz meggy�zni? – mondta m�r sokkal nyugodtabban.

- De nem tudlak, igaz? Nem is tudom, ebben kire hasonl�tasz… - hosszan megcs�kolta a fi�t.

- Szerinted meg fog bocs�tani? – k�rdezte Eugene n�h�ny perccel k�s�bb.

- Rajtad azt�n t�nyleg nem lehet eligazodni… Szerintem meg fog. S�t, tal�n m�r most sem haragszik igaz�n. Pr�b�ljunk meg aludni, j�?

***

Reggel Hermione arra �bredt, hogy f�zik. Amikor kinyitotta a szem�t, l�tta, hogy Eugene m�r nincs mellette. Elment volna b�cs� n�lk�l? A gondolatra k�nnyek sz�ktek a l�ny szem�be. Lehet, hogy napokig nem fogja l�tni kedves�t.

K�r�ln�zett a szob�ban, van-e valahol �ra, mivel fogalma sem volt r�la mennyi lehet az id�.

M�r szidta mag�t, mi�rt nem hozta mag�val a kar�r�j�t. Lassan fel�lt�z�tt, �s kil�pett a h�l�szob�b�l.

- J� reggelt, Miss. Granger! – k�sz�nt�tte egy fekete ruh�s f�rfi.

- J� reggelt professzor!

- Miss. Granger k�rem, �lj�n le ide. Besz�lni szeretn�k �nnel. – mutatott egy sz�kre mag�val szemben. A l�ny kicsit t�tov�n, de engedelmeskedett.

- El�sz�r is, szeretn�m megk�sz�nni, hogy itt maradt �jszak�ra azzal a semmirekell� fiammal, m�sr�szt pedig bocs�natot szeretn�k k�rni a hajnali kis incidens miatt. Nem akartam �nt k�nyelmetlen helyzetbe hozni, de… - belen�zett a l�ny szemeibe azzal a h�v�s, ves�ig hatol� pillant�s�val, amit�l a l�ny teljesen elpirult. – mint l�thatta, m�shogy nem igen tudtam volna megnyugtatni Eugenet.

Hermione erre nem tudta mit mondjon. Egy�ltal�n nem �rtette, mire megy ki ez a besz�lget�s. B�r a tan�r a megszokott �rzelemmentes hangnemben besz�lt rezd�l�s n�lk�li arccal, de az �szt�nei azt s�gt�k, hogy Piton mondanival�j�ban van valami h�ts� sz�nd�k.

- Tov�bb� k�sz�n�m azt is, hogy hajnalban megv�dett a fiam el�tt.

- Tess�k? Halotta, hogy…

- Minden egyes szav�t hallottam. Nem, nem hallgat�ztam, csak tudja, a falak el�gg� v�konyak itt. – ajka cinikus mosolyra h�z�dott.

- Ne haragudjon… nem tudtam… - lehajtotta a fej�t, mivel �gy �rezte, a homlok�ig elv�r�s�d�tt.

Perselus megfogta a l�ny �ll�t, �s feljebb biccentette a fej�t. Hermion�t kir�zta a hideg a hossz�, fagyos ujjak �rint�s�t�l.

- Haragudni? Ugyan! Ez�rt legal�bb �tven pontot adn�k a Griffend�lnek… - mondta der�s hangon – de �n ilyet elvb�l nem teszek. E helyett ink�bb szeretn�k, egy aj�nd�kot adni �nnek… F�leg Eugene Piton nev�ben. Elfogadja?

„Van m�s v�laszt�som?” – gondolta mag�ban a l�ny. B�lintott. A f�rfi egy kis dobozk�t vett el� az egyik fi�kb�l, �s odaadta Hermion�nak.

- K�rem, csak akkor bontsa f�l, ha m�r elindultunk.

- Igen, Piton professzor. – azzal a tal�rja zseb�be s�llyesztette a kis csomagot – Eugene most hol van?

- Hagridn�l. Azt mondta, m�g utolj�ra szeretn� megetetni a hipogriffj�t, miel�tt induln�nk.

- Tan�r �r tud �benr�l? – n�zett nagyot Hermione.

- Hogyne tudn�k! Hagrid els�nek nekem mes�lte el, milyen j�l b�nik a fiam a kedvenc �llataival. J�jj�n, lassan m�r v�get �r a reggeli, ha nem siet�nk.

***

Hermione mosolyogva integetett a t�voz� fi� ut�n, de amikor a h�l�terembe �rt kit�rt bel�le a zokog�s. M�g maga sem tudta, mi�rt s�r, hiszen legf�ljebb egy-k�t h�tig lesznek t�vol egym�st�l. J� lett volna mellette maradni, vigasztalni, ahogy tegnap este…

Ahogy v�gigd�lt az �gyon, �rezte, hogy valami t�ri az oldal�t. Akkor jutott esz�be az aj�nd�k.

Zseb�be ny�lt, �s kihal�szta a dobozk�t.

Amikor felnyitotta, azt hitte, el�jul. A sz�ve hangosan dobogott, majd kiugrott a hely�r�l.

Az aj�nd�k nem volt m�s, mint egy k�gy�t form�z�, smaragdk�ves ez�stgy�r�.

Elk�peszt�en gy�ny�r� volt a kis �kszer. A hatalmas z�ld k�vet k�rbefonta a sz�pen megmunk�lt ez�stk�gy�, aminek a szemei is smaragdb�l voltak. A k�gy� feje f�lig r�k�szott a k�re, �s m�g a nyelve is tiszt�n kivehet� volt.

A l�ny felpr�b�lta az ujj�ra: t�k�letesen passzolt. Az ablakhoz ment, hogy megcsod�lja term�szetes f�nyben is. Meg sem pr�b�lta az �rt�k�t megsaccolni.

- Gy�ny�r�… - suttogta maga el�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s