13. Fejezet

Fiam

Peselus Piton a szob�j�ban �lt, �s a mugli jelent�st olvasgatta a Knight Street-i t�zesetr�l.

H�t igen. Tavaly ny�r �ta, hogy kider�lt, a Nagy�r visszat�rt, a M�gia�gyi Miniszt�rium egyre t�bbre becs�li a mugli szervek seg�ts�g�t. Meg kell hagyni, azok a t�zolt�k igencsak h�siesen �llt�k a sarat, m�g szeg�ny Eugene Grayen is seg�teni akartak.

Nem lehet el�l�k titkolni. A var�zsvil�g titka vesz�lyben van. Mint a jelent�sben le�rt�k, „ismeretlen eredet� vegyszer” tartotta �letben a t�zet.

Ismeretlen… persze. Egyszer� b�b�j. M�g b�jital sem kell hozz�.

A f�rfi tenyer�be temette az arc�t. Amire k�sz�lt, egy�ltal�n nem vallott r�. F�lt, hogy m�snapra m�r meg fogja b�nni. De nincs m�s v�laszt�sa. Ez az egyetlen m�dja annak, hogy v�gre helyre tegye a dolgokat a fi�val. Akit csak n�h�ny h�napja ismert, - akinek hossz� �vekig a nev�t sem tudta, - aki m�gis csak az �v�… Ezt a d�nt�st az a n�h�ny nap meger�s�tette, amit a Weasley csal�dn�l t�lt�tt.

L�tta – nem, nem csak l�tta, �rezte – azt az �szinte, felt�tel n�lk�li szeretetet, amit az a mugli n� a fia ir�nt mutatott. Tudta, neh�z lesz a szerencs�tlen asszonynak ez ut�n a trag�dia ut�n talpra �llni. R�ad�sul el is kell rejteni �ket, hiszen a hal�lfal�k �jra r�juk t�madhatnak.

Megd�bbentette a t�ny, hogy az a f�rfi az �let�t �ldozta a fi��rt. Eddig nem is tudta elk�pzelni, hogy ennyire er�s lehet a k�tel�k a fia �s nevel�sz�lei k�z�tt.

Az a kisl�ny… Vagyis az a kis boszork�ny… Igen, boszork�ny. Micsoda fintora a sorsnak! De ez mentette meg az �let�ket. A kisl�ny ereje t�rte �ssze a poharat. De nem csak a saj�t, hanem Eugene �let�t is megmentette ezzel.

- „Meg kell tenned, Perselus!” – biztatta mag�t.

Igen. Ezzel tartozik annak a n�nek, �s a gyerek�nek. Nem teheti meg, hogy csak �gy magukra hagyja �ket. Ezt Eugene soha nem bocs�tan� meg. De � sem saj�t mag�nak. De m�g az is, amire k�sz�l, kev�s lenne ahhoz, hogy viszonozni tudja azt a t�r�d�st, amit a fia kapott tizenh�rom �ven kereszt�l.

Vajon Eugene nem fogja lekenyerez�snek venni? Ami�ta az a pofon elcsattant, �gy t�nt v�gleg elhideg�lt az apj�t�l. Szinte csak �tkez�sekkor volt hajland� besz�lni vele, de az sem volt t�bb n�h�ny form�lis k�rd�sn�l, k�nyszer� v�laszn�l.

Szerencs�re az ikreknek siker�lt valamennyire jobb kedvre der�teni a fi�t, m�r amennyire az adott helyzetben lehets�ges volt. Sajn�lta, hogy ilyen hamar vissza kellett h�vnia Eugene-t a Roxfortba, de tudta, hogy minden iskolai alkalmazottra sz�ks�g lesz az elk�vetkez� n�h�ny h�tben.

Legal�bb Miss Granger itt van neki, nem kell annyira elhagyottnak �reznie mag�t.

H�t igen… Nem gondolta, hogy az a kis gy�r� ennyire nagy felfordul�st fog okozni… M�g szerencse, hogy az �rintett j�l viseli a dolgot. S�t! M�g v�rbeli mardek�ros sem viseln� ilyen b�szk�n azt a gy�r�t. Azt a gy�r�t, amit Perselus a fi�nak adott volna, ha leteszi a RAVASZ vizsg�it, �s elhagyja a Roxfortot. Term�szetesen csak akkor, ha a nagy m�lt� �s dics� Mardek�r h�z tanul�ja lett volna… na igen: volna. Arra nemigen sz�m�that, hogy ak�r az unok�i is az � h�z�ban tanuljanak. Hogy egy�ltal�n a Roxforban tanuljanak. Hat �vvel ezel�tt, a besorol�si cerem�ni�t megel�z�en, alig v�rta a pillanatot, hogy megl�ssa az els�s�k k�z�tt a fi�t, hogy hallja, ahogy a s�veg elki�ltja mag�t: MARDEK�R!

Hi�ba kereste a tekintet�vel, nem tal�lta az els�s�k k�z�tt. A Roxforti megh�v� nem veszhet el, �gy ez csak egyet jelenthet: a fia kvibli.

Hogy �t�rt�kel�d�tt minden az elm�lt n�h�ny h�napban! Ezt csak akkor fogta f�l igaz�n, amikor a gyeng�lked�n Eugene mellett virrasztott. Akkor kezdte meg�rteni mi�rt m�s ez a fi�, mint a t�bbi kamasz. Nem az�rt, mert kvibli. Nem az�rt, mert � nem �gy viselkedik vele, mint ahogy a hasonl� kor� tan�tv�nyai – hanem mert a fia. Az � fia, az egyetlen, ami szeretett feles�g�b�l maradt. Hogy ezt a dolgot �gy helyre tegye mag�ban, tal�n e n�lk�l a trag�dia n�lk�l soha nem lett volna k�pes.

Halk kopogtat�s t�rte meg a csendet.

- Gyere be! – mondta nyugodtan. Tudta j�l, hogy neh�z besz�lget�s lesz, hiszen az ut�bbi h�ten folyamatosan ker�lt�k egym�st.

Az ajt� kiny�lt, �s Eugene lassan odas�t�lt a f�rfival szembeni sz�khez.

- �lj le!

- Ahogy parancsolod – felelte hasonl�an kim�rt hangnemben a fi�.

- Fontos dolgot kell megbesz�ln�nk.

- Whisky n�lk�l? – k�rdezte a fi� cinikusan.

- Whisky n�lk�l. – Piton arc�n nem l�tszott semmi, de mag�ban mosolygott a fi� k�rd�s�n. - Emily �s a kish�god nem maradhatnak mindig Weasley-�kn�l.

- Tudom.

- Viszont nem szabad, hogy a hal�lfal�k megtudj�k, hol vannak. Valami�rt fontos vagy nekik. Megint megpr�b�lhatnak zsarolni vel�k.

- Ezt is tudom.

- Ha a nevel�any�d valahol �ll�st v�llal, k�nnyen lenyomozhatj�k. Ha muglik k�z� megy lakni szint�n. Egy darabig bujk�lniuk kell.

- �rtem.

K�nos cs�nd k�vetkezett. A fi� sz�lalt meg el�sz�r remeg� hangon.

- Hov� fogod �ket k�ldeni? – rem�nytelen�l k�zd�tt a k�nnyeivel. Nem akart az apja el�tt �gy kit�rulkozni.

- Tess�k? – h�zta f�l a szem�ld�k�t Perselus. Nem tudta mire v�lni a k�rd�st.

- Ki akarod vinni �ket az orsz�gb�l, igaz? – a szem�ben f�lelemmel vegyes harag t�kr�z�d�tt.

- Nem! Err�l sz� sincs. Sz�val, amit mondtam, hogy eladom a r�gi h�zam… A Weasley csal�d birtoka melletti nagyobb h�zat vettem meg. Szeretn�m, ha megbesz�ln�d Emilyvel… Am�g rendez�dnek a dolgok, lakhatn�nak a kisl�nnyal n�lunk. Kar�csonyra m�r be is lehetne k�lt�zni.

- Hogy? – Eugene a lehet� legbut�bb arckifejez�st �lt�tte mag�ra. Azt hitte rosszul hall.

- Mivel �vekig �k neveltek t�ged, �gy �rzem, ez a legkevesebb, amit tehetek �rt�k ebben a neh�z helyzetben.

- Komolyan gondolod? – n�zett az apj�ra Eugene hatalmas, k�nnyben �sz� szemeivel.

- Igen.

- De… - olyan �rz�se volt, mintha nem is a val�s�gban j�rna, hanem valami furcsa sz�rre�lis �lomban. Szinte z�gott a cs�nd a szob�ban. �szt�n�sen m�g a leveg�t is halkabban vett�k. Eugene �rezte, ahogy egyre hevesebben ver a sz�ve.

- Tal�n nem tetszik az �tlet?

- Hogyne tetszene! Anya tud r�la? – hebegte.

- M�g nem! El�sz�r veled akartam megbesz�lni. Sz�val?

- K�sz�n�m! – Eugene csak ennyit tudott kiny�gni. Most iszonyatosan sz�gyellte mag�t. Ennyire f�lreismerte volna az apj�t? Lehajtotta a fej�t, �s azon gondolkodott, hogy mit mondhatna m�g.

Perselus nem tudta mire v�lni fia hallgat�s�t.

- Valami baj van? – k�rdezte kis aggodalommal a hangj�ban. Odament a fi�hoz, �s a v�ll�ra tette a kez�t.

- Nincs. Csak… - hirtelen felpattant a sz�kr�l, �s �t�lelte az apj�t – K�sz�n�m!

- Ezt m�r mondtad! – mondta kiss� cinikusan, de csak hogy leplezze a zavar�t. Hirtelen nem tudta, mi lenne a legjobb l�p�s: ha ell�kn� mag�t�l a fi�t, �s rendreutas�tan�, ahogy az � apja tette volna, vagy… Nem volt sz�ve b�ntani a fi�t, hiszen most el�sz�r �rezte: a fi�nak t�nyleg sz�ks�ge van r�, mint az apj�ra. Meg tudta �rteni �t. Az eddigi �lete ezzel a t�mad�ssal darabokra hullott. Eg�szen addig, m�g nem volt tudom�sa a var�zsvil�gr�l, szinte burokban �lt, most meg egyszerre szembes�lt a vil�g �sszes kegyetlens�g�vel, igazs�gtalans�g�val.

Viszonozta az �lel�st. �rezte a fi� remeg�s�t. S�r megint? Lehet. Nem el�sz�r l�tn� k�nnyekkel a szem�ben. Ez�rt mindig haragudott r�… de egy kicsit irigy is volt. Neki ki lehet m�g mutatni az �rz�seit. Neki m�g nem sz�gyen, ha k�nnyeket ejt. Neki m�g vannak k�nnyei…

- K�sz�n�m, hogy seg�tesz nekik! – mondta Eugene p�r perc m�lva h�tr�bb l�pve az apj�t�l, mikor m�r visszanyerte a nyugalm�t.

- �n Neked akarok seg�teni. Miss Granger nemsok�ra itt lesz. Menj a szob�mba �s szedd rendbe magad. Este �rd meg Emilynek, mit sz�lna a dologhoz, lakn�nak-e vel�nk.

Ahogy becsuk�dott az ajt�, Perselus vissza�lt a hely�re. Kez�be fogott egy penn�t, �s sz�rakozottan forgatni kezdte az ujjai k�zt.

Most m�r tudta: t�nyleg megtal�lta a fi�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s