15. Fejezet

Kincsek

Eugene felkelt �s tov�bbra is s�padtan meredt a l�d�ra. Harry szint�n alig tudott megsz�lalni.

Amikor kiny�lt az ajt� mind a ketten �sszerezzentek.

- Sziasztok! – mosolygott Hermione, de amint megl�tta a fi�k arc�t, elkomorodott – Mi a baj? Csak nem… Veszekedtetek?

Eugene �s Harry csak tagad�an r�zt�k a fej�ket.

- Mi t�rt�nt itt? – k�rdezte Neville is, aki Hermione ut�n �rkezett a h�l�terembe.

- Pitonka kinyitotta a l�d�t… - ny�gte Harry.

- Hogy? Megtal�ltad a kulcsot? – �rdekl�d�tt Neville izgatottan.

- Nem tudom… Nem csin�ltam semmit, de ki tudtam nyitni! – motyogta maga el�.

- Mi van benne, hogy �gy kiakadtatok? – k�v�ncsiskodott Hermione, �s le�lt Eugene �gya sz�l�re.

- Ha akarod, megmutathatom! V�g�l is nem ijeszt�, csak meglep�dtem… – v�laszolta a fi�.

- De, ijeszt�! Nagyon is az! – mondta Harry zaklatottan – Olyan, mint az �lmomban!

- Micsoda? Milyen �lmodban? – csod�lkozott Eugene, �s lehajolt, hogy �jra kinyissa a l�d�t, titkon rem�lve ism�t siker�lni fog. Harry egy „colloportus”-szal bez�rta az ajt�t.

- Potter, ha nem b�rod, ne n�zz ide! – vigyorgott a fi�, �s felemelte a l�da tetej�t.

Az bel�lr�l t�bb kis rekeszre volt bontva. Az egyikben gy�ny�r� arany, ez�st �kszerek voltak hatalmas dr�gak�vekkel d�sz�tve. Eugene egyet-egyet el�vett, k�zelebbr�l is megvizsg�lt.

- Hmm… Ezt akart�k a hal�lfal�k elvenni t�lem? – gondolkodott hangosan – Igaz most h�bor� van, �s a h�bor�hoz p�nz kell…

- �gy hiszed, hogy ezek kellettek nekik? – k�rdezte Harry – Szerintem ink�bb a k�pet akart�k.

- A k�pet? – el�vett Eugene a l�d�b�l egy r�gi, kopott festm�nyt. Egy fekete, hossz� haj� fi�t �br�zolt, r�zsaind�kkal egy oszlophoz k�tve. Odatartotta Harry orra el�, aki iszonyodva tolta el mag�t�l.

- Vidd innen, kir�z t�le a hideg! Igen, szerintem ezt kerest�k!

- Mi bajod van vele? Szeg�nynek �pp el�g f�jdalmas lehet �gy, mi�rt kell m�g b�ntanod is? – kicsit sajn�lkozva n�zte a festm�nyalakot, aki szemmel l�that�an szabadulni szeretett volna a t�sk�s ind�k fogs�g�b�l, sikertelen�l – Mib�l gondolod, hogy ez a m�kincs t�bbet �r az �kszerekn�l?

- Mik vannak m�g benne? – k�rdezte Hermione.

- Pergamentekercs… L�ssuk, mi van r� �rva… nah�t! – Eugene belem�lyedt az olvas�sba.

- Jaj Eugene, ne k�nozz minket! Mi �ll benne? – k�v�ncsiskodott a l�ny.

- Nevek. A legelej�n az eny�m, a legv�g�n Pietro Rosato. M�g egy ilyen csal�df�t! K�sz csoda, hogy csak kvibli lettem, nem valami nyomor�k! S�t, az is csoda, hogy nem haltunk m�g ki! – bosszankodott a fi�.

- Mi�rt mondod ezt? – k�rdezte Neville.

- N�zz�tek meg! Ilyen belteny�szetet! Mindenki Rosato! Azt meg nem hiszem, hogy kitudja h�ny gener�ci�n kereszt�l csak fi�gyerekek sz�lettek!

- De biztos volt a csal�dban fi�! Lehet, hogy �gy �r�k�lt�k…

- Nem �r�k�lhett�k �gy! Ap�m szerint csak egyenes �gi lesz�rmazottak �r�k�lhetik a l�d�t. R�ad�sul itt van t�bb n�i n�v is. Biztos az unokatestv�r�kh�z mentek hozz�, vagy valami m�s egy�b rokonhoz… undor�t�!

- Figyelj Eugene, akkoriban a nemesi csal�dokban ez term�szetes volt – pr�b�lta megnyugtatni Neville.

- Az�rt volt a legt�bb bolond! – dohogott tov�bb a fi�.

- Jaj Pitonka, nyugodj m�r le! Ezen �gysem tudsz v�ltoztatni. A k�vetkez� gener�ci�kban meg j�n egy kis v�rfriss�t�s… Igaz, Hermione? – vigyorgott Harry.

- Potter, ne c�lozgass! – k�ld�tt Eugene egy vicsorg�s szer� mosolyt a szem�veges fi� fel�, majd tov�bb kutatott a l�d�ban.

- M�g pergamenek… Mi�rt nem tanultam olaszul? – s�hajtott egyet pont bele-bele n�zegetve az �r�sokba – De j�! Any�mr�l m�g egy f�nyk�p!

- Had n�zzem! – �lt le Harry Eugene mell� a f�ldre – H�… Ilyen sz�p feles�ge volt Pitonnak? Hmm… R� jobban hasonl�tasz.

- Ap�m is ezt mondta… Pedig szerintem t�bb mindent �r�k�ltem ap�mt�l, mint t�le.

- Sz�, ami sz�, t�nyleg van amikor teljesen olyan vagy mint �! – mondta Neville.

- P�ld�ul? – k�rdezte Eugene.

- Mondjuk, amikor veszekszel Ronnal…

- A V�r�ske �ltal�ban ki is provok�lja! Haragszik r�m, mert Piton vagyok… Pedig n�h�ny �v, �s Hermione is az lesz… - s�hajtott Eugene.

- Nem is besz�lve a kicsi Pitonk�kr�l… Milyen sz�pek lesznek g�nd�r fekete hajjal, nagy fekete szemekkel … - folytatta hasonl� hangnemben Harry.

- …�s g�rbe orral? – fejezte be Eugene – Potter, ez m�r a m�sodik erre a t�m�ra ir�nyul� c�lz�sod!

- A harmadik ut�n mi lesz? – k�rdezte pimaszul Harry.

- Esetleg val�ra v�ltjuk… - vicsorgott tettetett fenyeget�ssel Eugene.

- H�! Ez nem csak rajtad �ll! ! – tiltakozott Hermione.

- Tudom, kicsim! – nevette el mag�t Eugene – Nocsak! Ez meg mi? – el�vett egy sz�p �vegcs�t a l�da alj�b�l. Gy�ny�r� z�ld fiola volt arany futtat�ssal, �kk�vekkel k�rben a nyak�n kirakva. A fi� �vatosan kih�zta a dug�t, de nem volt benne semmi.

- Olyan, mint valami eleg�ns parf�m �vege… - mondta Neville.

- Parf�m? Lehet…Hmm… Nem igaz�n �rzek illatot, csak nagyon gyeng�n – mondta Eugene, miut�n t�bbsz�r is beleszagolt az �vegcs�be.

- Add csak ide! – kapta ki Harry Eugene kez�b�l az �veget, �s � is az orr�hoz emelte – Ez hihetetlen – ny�gte.

- Micsoda? – k�rdezte Eugene.

- A k�p, a parf�m. Tiszt�ra, mint az �lmomban.

- Milyen �lom? – �rtetlenkedett Eugene. Harry r�vid gondolkod�s ut�n elmes�lte a fi�nak az �lm�t.

- �rdekes. De mivel �n csak nemr�g ismerem a var�zsvil�got, fogalmam sincs, hogy ezek mit jelenthetnek… - mondta elgondolkodva.

- Nem kellene Piton professzort megk�rdezni? – vetette fel az �tletet Hermione.

- Nem tudom… Szerintem nem �szn�m meg �lve.

- Nyugi Potter, nem �lne meg… Egy kis �tkot meg csak kib�rsz! – g�nyol�dott Eugene.

- Most pont olyan volt�l, mint ap�d… – mondta Hermione.

- T�nyleg? Nem direkt csin�lom – mondta Eugene k�z�mb�sen – Ennyi. M�st nem tal�ltam. Esetleg a pergamenek tartalm�t lehetne leford�ttatni. El sem hiszem, hogy ez�rt a rak�s vacak�rt kellett ap�mnak meghalnia! – fakadt ki elkeseredetten, miut�n visszacsukta a l�d�t.

Le�lt az �gyra, �s kez�be temette az arc�t. Ha tudta volna, mi�rt is nem h�vt�k �t haza a nevel�sz�lei… Hi�ba lehet nagy �rt�ke ennek a sok holminak, semmis�gnek �rezte ahhoz k�pest, amit elvesz�tett. F�jt a gondolat, hogy az ember, akit apjak�nt szeretett �s tisztelt, aki gyermekkor�t�l tan�totta, szerette, m�g �lhetne. Csak ezt a sok - sz�m�ra - haszontalan dolgot kellett volna fel�ldoznia.

- Eugene, ne hib�ztasd, magad! Szerintem, igenis van oka annak, hogy ezeket kerest�k a hal�lfal�k. M�r t�bbsz�r is v�giggondoltam, hogy mi c�lja lehet a hal�lfal�knak �s Voldemortnak veled… Vagy a l�d�val. – mondta Harry, �s � is le�lt Eugene �gy�ra.

- Te kimondtad… a nev�t? – csod�lkozott Eugene. M�g apja is Nagy�rk�nt, a t�bbi var�zsl� meg csak „Tudodki”- k�nt emlegette a s�t�t var�zsl�t. � maga ink�bb nem is akarta teljes m�lys�g�ben megismerni a t�rt�netet, de azzal tiszt�ban volt: hatalmas er�kkel �ll szemben. Most tisztelettel n�zett a szem�veges fi�ra.

- Igen! De most ink�bb kanyarodjunk vissza hozz�d. Mit tudsz az �desany�dr�l? – faggat�zott Harry.

- Szinte semmit. L�ttam �t k�t f�nyk�pen, �s ap�m sem besz�lt r�la t�l sokat – vonta meg a v�ll�t. Hermione �s Neville id�k�zben helyet foglaltak a szomsz�d �gyon, �s onnan hallgatt�k a besz�lget�st.

- J�, akkor k�rdezek n�h�ny dolgot, �s megl�tjuk, hogy egyezik-e azzal, amit �n gondoltam ki. Kezdj�k: �desany�d hal�lfal� volt?

- Igen, de nem akart az lenni! A sz�lei k�nyszer�ttett�k! – kelt anyja v�delm�re Eugene.

- Hmm… D�dap�dr�l mit tudsz?

- Semmit. Annyit, hogy a n�v�re kvibli volt. Tudsz r�la, hogy ap�m nem szereti az ilyen kombin�l�said?

- Tudom. Ami furcsa m�g az �r�ks�geddel kapcsolatban: Hogyhogy nem a nagysz�leid kapt�k meg az �r�ks�get?

- Hmm… Ez �rdekes… ha a nagyap�m t�nyleg a hal�lfal�k p�rtj�n �llt, mi�rt nem adta � oda nekik a l�d�t, ha � kapta meg? – gondolkodott el Eugene.

N�h�ny perces hallgat�s ut�n Neville t�rte meg a cs�ndet:

- Vagy nem �lltak t�nyleg a s�t�t oldalon, vagy…

- Vagy? – fordult fel� �rdekl�dve Eugene.

- Nem is tudom… Lehets�ges, hogy nem a gyerek �r�kli, hanem az unoka? – k�rdezte a fi� b�tortalanul.

- Igen… V�g�lis az unoka is egyenes �gi lesz�rmaz�… - helyeselt Hermione.

- Hozz�d pedig akkor ker�lt, amikor idejutott�l a Roxfortba – fejezte be a gondolatmenetet Harry – A t�bbi, ami furcs�nak t�nik: a hal�lfal�k f�nyes nappal megfenyegett�k a nevel�any�d, �s f�nyes nappal teljesen – �s l�tv�nyosan – feld�lj�k a szob�d…

- �s fenyeget� �zentet hagytak nekem – sz�lt k�zbe Eugene.

- Igen… Ez gyan�s! A hal�lfal�k nem olyan ostob�k, hogy egy kviblire vad�sszanak csak az�rt, mert az anyja el�rulta �ket… Most �llt csak �ssze a k�p, amikor a l�d�r�l besz�lt�l…

- Potter, ezt eddig is tudtam! – t�relmetlenkedett Eugene – Tiszt�ban voltam vele, hogy a l�da tartalma kell nekik, �n meg az�rt, mert egyed�l �n tudom kinyitni. A Roxfortba is az�rt vitettek az ap�mmal, hogy megkapjam az �r�ks�gem. Ennyi!

- Nem ennyi! Van n�h�ny dolog, amit m�g nem �rt�nk… P�ld�ul… Mi volt a l�da kulcsa? Gondolkozz! Mit csin�lt�l m�sk�pp, hogy ki tudtad nyitni…

Eugene hosszan t�rte a fej�t, amikor hirtelen esz�be jutott valami. Levette a l�ncot a nyak�b�l �s Hermione kez�be adta. Megragadta a l�da tetej�t, de az most meg sem mozdult.

- Ennyi volt a nagy titok… - mondta, mialatt visszavette a kis �kszert – Halljuk a tov�bbi �szrev�teleket, Sherlock!

- Ez viszont ism�t �sszev�g az �lmommal… Arra k�rt�l benne, ne hagyjam, hogy elvegy�k a r�zs�d!

- �rdekes… Majd megk�rdezem ap�m… Enn�l t�bbet nem tehetek. Szerintem vagy �, vagy Dumbledore biztos tud r� v�laszt adni.

- Nem tudn�l esetleg ut�naj�rni a k�nyvt�rban? Mondjuk a tiltott k�nyvekn�l? Te az iskola alkalmazottja vagy, neked biztos bej�r�sod van mindenhova!

- Figyelj, Potter, nem szeretn�k semmi balh�ba bele keveredni! Tudod milyen az ap�m, nem �rdemes vele bajuszt akasztani. Ezt a te �rdekedben is mondom. Ha megtudja, hogy engem is bele akarsz r�ngatni a dolgaidba rosszul j�rhatsz! Nem, nekem sincs mindenhova bej�r�som, a k�nyvt�r tiltott r�szleg�be is csak fel�gyelettel tehetem be a l�bam, s�t, k�nyvet kivennem onnan nem is szabad. Term�szetesen engem is �rdekel a dolog, szeretn�m �rteni az �sszef�gg�st az �lmod �s az �r�ks�gem k�z�tt, de nekem sokkal s�lyosabb k�vetkezm�nyei lehetnek a szab�lyszeg�snek! Ami nektek di�kcs�ny, nekem kih�g�s.

- Rendben, �rtettem. Igazad van… De ugye majd elmondod, mit tudt�l meg ap�dt�l?

- Term�szetesen, de csak akkor, ha nem mondj�tok meg neki, hogy elmondtam.

Valaki kopogtatott az ajt�n.

- Ki az? – k�rdezt�k n�gyen, k�rusban.

- McGalagony professzor vagyok! Eugene itt van? – hallatszott kintr�l egy szigor�, n�i hang.

- Itt vagyok! Azonnal megyek! – mialatt Eugene felt�p�szkodott, Harry ki is nyitotta az ajt�t – Ugye nem vagyok k�s�sben? – k�rdezte a tan�rn�t Eugene mikor kil�pett a h�l�teremb�l.

- Nem, m�g van t�z perc�nk. Ap�d mondta, hogy figyelmeztesselek, ne k�ss el az �rtekezletr�l.

- Rendben… sziasztok, majd m�g tal�lkozunk! – k�sz�nt el a bar�tait�l, �s k�vette a tan�rn�t. Harry�k k�v�ncsian �sszen�ztek: Eugene mi�ta hivatalos a tan�ri �rtekezletekre?

A dologgal nem igaz�n foglalkoztak tov�bb, eg�szen a vacsor�ig.

Harry�k m�r j��z�en fogyasztott�k az el�j�k rakott �teleket, amikor Eugene mell�j�k huppant s�padtan, �s szemmel l�that�an feld�ltan.

- Te j� �g! Eugene, veled meg mi t�rt�nt? – n�zett Harry csod�lkozva a fi�ra.

- Te j� �g, m�r m�sodszorra sz�l�tott�l Eugene-nek! – sz�rny�lk�d�tt az hasonl� hangnemben.

- Gonoszkodj csak! De t�nyleg, mi t�rt�nt? Ilyen sz�rny� h�rt kaptatok? – faggat�zott tov�bb Harry.

- Mondhatjuk… Csak n�zz v�gig tan�rkoll�g�im arc�n, �s megkapod a v�laszt!

Harry odapillantott a tan�ri asztal fel�, �s l�tta hogy m�g a mindig vid�m Bimba professzor is csak rosszkedv�en turk�l a t�ny�rj�ban. Piton a szok�sosn�l is s�padtabb, McGalagony pedig olyan arcot v�g, mintha citromba harapott volna.

- H�ha! Komoly lehet! Majd elmes�led?

- Nem tehetem! Egyr�szt, mert Dumbledore fizet�smegvon�st �g�rt, ha elj�r a sz�m. Ap�m meg megfenyegetett, hogy elt�ri a derekam, ha egy sz�t is sz�lok nektek a dologr�l – mondta Eugene kedvetlen�l.

- Minket �rint? – kapcsol�dott be Ron is a t�rsalg�sba.

- �rint… De mennyire, hogy �rint! Pont ez�rt nem szabad t�bbet el�rulnom, de higgy�tek el: addig j�, m�g csak ennyit tudtok. Az eg�sz hetem k�sz tort�ra lesz… majd a klubhelys�gben elmondom, mit fogok holnapt�l csin�lni.

***

- Nem mondod komolyan? Holnapt�l cs�t�rt�kig a kast�lyt fogod j�rni �res termek ut�n kutatva? – sz�rny�lk�d�tt Hermione.

- De bizony! A pinc�t�l a padl�sig, a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba felt�rk�pezz�k az �p�letet Friccsel �s Lupinnal kar�ltve! Tippelhettek, ki fogja tartani nektek az SVK �r�kat!

- Kital�lom: apuci? – fintorgott Ron.

- �gy bizony! Na mindegy, nek�nk h�rmunknak t�bb kil�s kulcscsom�kkal kell v�gigkutatni minden egyes zugot, ahol lehet titkos terem… K�pzelj�tek, kellene tal�lnunk vagy negyven �j termet! M�r el�re tudom, hogy a fr�sz j�n majd r�m minden egyes ajt�n�l! A j� �g tudja mi fog onnan el�ugrani…

- Gondolom, az�rt megy veletek Lupin professzor, hogy megv�djen titeket az esetleges mumusok, doxik, meg egy�b kellemetlen l�nyek ellen – f�zte hozz� Ginny. M�r el�g sokan Eugene k�r� gy�ltek, hogy hallj�k mit mond.

- Ut�na mit kezdtek az �res termekkel? – k�v�ncsiskodott Parvati eg�szen k�zel �lve a fi�hoz.

- El�sz�r is: Egy pap�ron megjel�lj�k �ket, azt�n sz�pen kitakar�tjuk kar�csonyig… figyelmeztetlek: Frics m�g jobban fogja keresni a szab�lyszeg�ket, hogy b�ntet�munka gyan�nt befogja �ket seg�teni.

- Szem�t! – dohogta Harry.

- Nem szem�t. Szerintem �n is fogok neki seg�teni a ’b�n�s�k’ felkeres�s�ben. Van egy olyan �rz�sem, ketten nem fogjuk b�rni a munk�t… R�ad�sul var�zser� n�lk�l… Ki fogunk k�sz�lni…

- Az is igaz… Mi lenne, ha mi b�ntet�s n�lk�l is beseg�ten�nk? – aj�nlkozott Hermione.

- Nem b�nn�m! – mosolyodott el halv�nyan Eugene.

- Mi mikor tudjuk meg a pontos r�szleteket? – faggat�ztak tov�bb.

- Majd valamikor kar�csony ut�n… De t�nyleg ne k�v�nj�tok! Megyek aludni, holnap m�g lesz egy utam Londonba is! – azzal Eugene felkelt, �s otthagyta a t�rsas�got

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s