30. fejezet
Xwoman 2005.12.28. 15:10
30. fejezet
A másik világ
Harry összeszorította a szemét, várta a zuhanás végét a lepel túloldalán, de az elmaradt. Amikor körülnézett fekete űrt látott, néhány kékesfehér fényponttal.
Könnyűnek, szinte súlytalannak érezte a testét. Nem tudott megmozdulni, akárhogy is próbálkozott.
A fénypontok egyre nagyobb sebességgel közeledtek felé, hamarosan körberajzották őt, mint apró szentjánosbogarak.
Harry maga sem tudta miért, de félt tőlük.
Hamarosan a sötétségből semmi nem maradt és a kicsi fénypontok egy kékesfehér világító aurát vontak köré.
Néhány pontocska összeolvadt, és egyre nagyobb gömböt alkotott.
A Harry legszívesebben kiáltott volna, ha egyáltalán kijött volna egy hang is a torkán. Egyre közelebb került hozzá a fénylabda, mígnem hozzáért mellkasához. Azt hitte, meg fogja égetni, vagy fájdalmat okoz, de nem ez történt...
A karkötő, amit Eugene-tól kapott felmelegedett, és mintha ez a melegség a csuklójából kiindulva burokkal vonta volna be a testét.
A fényburok ettől kezdve egyre gyengébb lett, és a gömb is szétesett apró szentjánosbogarakra....
Újra sötét lett, és megint elkezdett zuhanni...
Ahogy egyre mélyebbre került, egyre több szellemet látott maga mellett elsuhanni. A kékesszürke, áttetsző testű alakok figyelemre se méltatták, mintha nem is létezne.
-"Sirius! Neki is itt kell lennie! - gondolta, és megpróbálta tekintetével megtalálni keresztapját a kísértetek között, akit észre is vett egy idő után.
Megpróbált mozogni, hátha oda tud valahogy jutni hozzá, de nem járt sikerrel.
A szellemalak mintha megérezte volna, hogy szólítják, közelebb úszott Harryhez.
A fiú kinyújtott keze után nyúlt, mire Harryn végigfutott a hideg borzongás, mint mindig, amikor kapcsolatba került a szellemekkel.
- Sirius! - kiáltotta, amikor a sötétség mögötte megnyílt. Harry rázuhant a fehér padlóra, és elvesztette az eszméletét.
***
- Harry! Harry, jól vagy? - hallotta az ismerős hangot de nem akarta kinyitni a szemét, mert biztos volt benne, hogy csak hallucinál. Bár az érzékei tisztán jelezték, tudata erősen tiltakozott: lehetetlenség bárkit is visszahozni a halálból.
- Térj magadhoz! – rázta meg a férfi erősen.
Harry erre kinyitotta a szemét, és újra szembetalálta magát keresztapja tekintetével.
- Sirius - nyögte elhaló hangon - Tényleg te vagy az? - nem tudta elhinni. Kezével belekapaszkodott a férfi ruhájába, hogy megbizonyosodjon róla: nem álmodik.
- Ki más lenne? - nevetett fel ugatásszerű hangon Sirius - De azt elárulod hol vagyunk?
- Nem emlékszel semmire? Semmire, ami a lepel mögött volt? - kérdezte halkan a fiú.
- A lepel mögött? Csak annyira emlékszem, hogy egy átok eltalált, és elestem... És hogy néhány perccel ezelőtt tértem magamhoz.
- Annyira... Hihetetlen, hogy itt vagy! - mondta boldogan Harry, akinek csak mostanra sikerült valamennyire felfognia: tényleg visszakapta a keresztapját.
- Miért? - kérdezte nevetve a férfi. Fogalma sem volt, miért vált ki ennyire heves reakciót Harryből a látványa.
- Azt hittem nem látlak soha többé - borult a fiú a teljesen értetlen férfi nyakába.
***
Eugene az egyik oszlopnak dőlve ücsörgött, és várta, hátha jöjjön a segítség. Csak remélte, hogy aki a ládát visszazárta, valamelyik barátja volt.
A következő amit érzett, hogy valaki csuklón ragadta, és rángattta ki messzire a halálfalók gyűrűjéből.
Nem látott semmit a vakító fénytől, de követte a másikat.
Néha megpróbált lassítani, de a rántás a csuklóján további futásra ösztökélte.
Amikor véget ért a varázslat hatása, látta, hogy Neville az, aki minden erejével húzza őt magával.
Amikor elég messzire értek lassítottak.
- Jó... talán most már biztonságban leszünk - lihegte a griffendéles fiú.
- Ti hogy kerültetek ide? - kérdezte mogorván Eugene.
- Jöttünk megmenteni - felelte kicsit óvatosan a másik.
- Kinek az ötlete volt? - sziszegte a hosszú hajú fiú - Remélem Hermionénak nem lesz baja!
- Remélem egyikünknek sem... Egyelőre még mi sem vagyunk biztonságban.
- Azt tudom jól! - morogta Eugene - És mi a terv következő része?
- Milyen terv? - pislogott Neville.
- Amivel készültetek. Vagy csak annyi volt, hogy elvakítjátok a halálfalókat? - idegeskedett a fiú.
- Ja... Nem... Az volt a cél, hogy téged valahogy eltávolítsalak a csata helyszínéről... Te úgysem tudnál tenni semmit, és... - itt hirtelen elakadt, és lesütötte a szemét, mintha valami rosszat készült volna mondani.
- Csak hátráltattam volna a varázslókat, igaz? - fújt egyet a fiú. Nem is igazán Neville-re volt mérges, csak úgy érezte valakin le kell vezetnie a feszültséget, különben felrobban.
- Nos... Igen - mondta Neville még jobban összehúzva magát.
- Na jó, gyerünk, keressünk valami kijáratot! - mondta Eugene még mindig füstölögve, és elindult az egyik irányba.
- Te tudod, hogy lehet innen kijutni? - csodálkozott el a másik.
- Lövésem sincs. De ha idekerültünk, akkor ki is tudunk jutni valahogy.
Neville csak megrántotta a vállát, és követte a fiút.
***
A Rend ezalatt a legtöbb halálfalót harcképtelenné tette, csak néhány maradt még, akik küzdöttek.
- Miért késlekedtetek ennyi ideig? - sziszegte idegesen Piton Tonksnak, amikor a nő felsegítette őt a földről. Bár a férfi amúgy erős volt, a sok cruciatus igencsak legyengítette.
- Nem működött a tükör, ami a levélben le volt írva! - mentegetőzött a nő.
- A huszonnégyes pincehelyiségben kerestétek? - kérdezte ingerülten Piton.
- Igen, abban. Lomtár, tele régi cuccal, lepedővel letakarva. Hozzáértünk a tükörhöz, de nem történt semmi!
- Akkor biztos megszüntették a transzportáló bűbájt... - sóhajtotta Piton - De akkor mégis hogy találtatok ide?
- Dumbledore küldött egy baglyot nekünk a pontos leírással, így ide tudtunk hoppanálni. Te jó ég! - sikkantotta a nő, ahogy felnézett. Piton követte a tekintetét, és tátva maradt a szája a döbbenettől. Sirius Black jött velük szemben, támogatva sebesült keresztfiát.
***
Eugene néhány perc monoton gyaloglás után megállapította: a látszattal ellentétben igenis van vége a csarnoknak.
- Végre - sóhajtott fel megkönnyebbülten Neville, amikor meglátták a falat.
- Még korai örülni... ha találunk valami ajtót, akkor talán megússzuk... - mosolyodott el Eugene. Már közel érezte a szabadulást, amikor egy fénycsóva közvetlenül mellettük belecsapódott a falba. Nyomában egy nagy lyuk keletkezett, így látszott, hogy egy folyosó van mögötte.
Neville gondolkodás nélkül behúzta a fal mögé a fiút. Vesztükre. Ugyanis a következő átok hatására az amúgyis meglazult téglák betemették mindkettőjüket.
***
- Húsz halálfalót elfogtunk... - jelentette Remus, a csata végeztével.
- Huszonegyen voltak - morogta Piton, akit a többiekkel ellentétben egyáltalán nem tett boldoggá Sirius 'feltámadása'.
- Akkor még keressük... A többi gyerek megvan? - kérdezte Tonks aggódva.
- Hermionét és Ront megtaláltuk, őket már visszaszállítottuk a Roxfortba. Harry itt maradt még.
- Eugene hol van? - nézett körül idegesen Piton.
- Nem tudjuk... Néhányan a keresésére indultak, de még nem tértek vissza - válaszolta Remus.
- Ki az a Eugene? - vonta fel a szemöldökét Sirius.
- Semmi közöd hozzá - csattant fel Piton - Megyek, megkeresem én... Ha valami baja esett, elevenen megnyúzom!
- Én is megyek! - ajánlotta fel Harry.
- Te mégy vissza az iskolába, de most! - sziszegte a férfi, majd gyorsan távozott.
Látom, Pipogyusz maradt a régi - morogta Sirius - Gyere Harry, csakazértis megkeressük azt a kölyköt!
- Tényleg vissza kellene mennie Harrynek a Roxfortba - figyelmeztette Remus a barátját.
- Hogy ennek a bőregérnek legyen igaza? Azt már nem! - vigyorodott el a férfi.
- Tényleg szeretném őt megkeresni! - nézett kérlelő tekintettel Remusra a fiú - Annyira nem vagyok rosszul, és a sérüléseim sem komolyak!
- Hát jó... Küldjetek szikrákat, ha megtaláltátok őt vagy Neville-t - kiáltott utánuk a férfi, de Siriusék akkorra már elindultak.
Végtelen hosszúnak tűnő gyaloglás után Harryék is eljutottak a terem egyik végéig.
- Innen hogyan? Maradunk a fal mellett, vagy elindulunk más irányba? - kérdezte Harry.
- Menjünk arra - mutatott Sirius a távolba - Ott mintha látnék valamit.
Valóban, a fehérséget megtörte valami sötétebb folt a fal mentén.
Izgatottan szaporázták meg lépteiket. Amikor közelebb értek, észrevették, hogy a falat berobbantották egy darabon.
- Itt nincs semmi - állapította meg a fiú.
- Harry, te vagy az? - hallatszott egy fojtott hang a fal belsejéből.
- Neville? - kapta fel a fejét a megszólított.
- Én vagyok! Ránk omlott a fal, nem tudunk kiszabadulni! - mondta a fiú kétségbeesett hangon - Eugene is itt van, de komolyan megsérülhetett, mert még mindig nem tért magához!
- Várj kiszabadítunk titeket - mondta Sirius, és emelte is a pálcáját, hogy a téglákat elmozdítsa a kijárat elől. Harry közben piros szikrákat küldött a magasba, majd igyekezett Siriusnak segíteni.
Ketten viszonylag gyorsan haladtak, Neville
pár perc múlva már ki tudott jönni a fal mögül, viszont Eugene kiszabadításához a legtöbb téglát el kellett pakolni, hiszen teljesen maguk alá temették őt.
Harry teljesen lemondott arról, hogy életben találja a fiút, hiszen ha valami csoda folytán nem kapott halálos sérülést a rázuhanó tégláktól, azóta biztos megfulladt...
- Ez meg mi? - kérdezte Sirius, amikor egy tüskés indát talált az egyik tégla alatt.
Ahogy egyre több törmeléket emeltek fel, láthatóvá vált, hogy valami szúrós növény futotta be a folyosó egy részét.
- Hol van Eugene? - kérdezte szorongva Harry.
- Itt kell, hogy legyen - mondta Neville halkan.
- Jó, akkor megnézzük a gaz alatt - jelentette ki Sirius, és egy bűbájjal kiszárította a növényt.
Az összefonnyadt levelek alatt így már látszottak a fiú körvonalai.
Sirius óvatosan, nehogy megszúrják a tövisek, megszabadította a fiút az indáktól.
- Még él - mondta megnyugtatásul a két idegesen toporgó fiatalnak.
- Black! - harsant fel a háta mögött egy ellenszenves hang - Ha hozzá mersz érni...
- Jól van, Piton... Átengedem a terepet... - mondta kissé gúnyosan Sirius.
Perselus odament a férfi helyére, és rászegezte a pálcáját a földön fekvő fiára.
- Stimula! - szórta rá a varázslatot Eugene-ra, aki erre mocorogni kezdett - Állj csak fel! Tudom, hogy semmi bajod! - sziszegte idegesen a fiúnak, aki még megfordulni sem tudott.
- Piton, jó lenne ha a diákokkal normálisan viselkednél. Gondolom Dumbledore nem örülne neki, ha megtudná, hogy így beszélsz velük - mondta hűvösen Sirius, de a szeme villámlott a dühtől.
- Ehhez neked semmi közöd! - förmedt rá a másik, és mivel belátta, Eugene nem fog magától felkelni a földről, odahajolt, és talpra segítette.
A fiú még igencsak szédült, így kénytelen volt belekapaszkodni apjába, hogy ne essen el újra.
- Azt hiszem, elnapolom a büntetésed, de ne hidd hogy megúsztad! - morogta a férfi, és ölbe vette a fiút - mehetünk! - szólt oda a többieknek mogorván. Nem látszott rajta, de határtalan megkönnyebbülést érzett legbelül.
***
A gyengélkedőn Hermione és Ron ébren várták, hogy társaik is visszakerüljenek a Roxfortba.
Már egy jó ideje visszaküldték őket, bár ők erősen tiltakoztak ez ellen.
Mereven bámulták a falon függő óra számlapját. Az idő szinte csigalassúsággal telt. Csak remélni merték, hogy a többieket is hamarosan újra láthatják.
Minden egyes ajtónyitódáskor nagyot dobbant a szívük, de néhányszor csalódniuk kellett, amíg tényleg a várva várt emberek megjelentek.
- Eugene! - pattant fel Hermione az ágyból nem törődve Madam Pomfrey rosszalló pillantásával.
- Itt van - mondta kedvetlenül Piton, mialatt az ágyra helyezte az eszméletlen fiút. Bár nem látszott rajta semmi külső sérülés, csak nagyon rövid ideig tért magához - Majd ha jobban lesz, el is mondja, mi történt vele. Maga meg menjen vissza az ágyába, és pihenjen. Erre a jómadárra majd vigyázok én.
- Nekem nem is örülsz? - kérdezte Harry a háttérből mosolyogva.
- Jaj, dehogynem - nevette el magát a lány, és indult, hogy megölelje a fiút, amikor félúton megtorpant - Sirius? - nyögte elhaló hangon, amikor meglátta, ki is áll Harry mellett.
|