Megjegyz�s: K�sz�net Morgannek, Silvernek, Mesmernek, Severos�nak �s Expellnek, hogy k�lcs�n adt�k nekem h�sn�iket. Silvernek k�l�n k�sz�n�m, hogy seg�tett az inform�ci�gy�jt�sben, mikor v�gk�pp elakadtam, �s az �tleteit is!

R�szek az eg�szben

Gy�ny�r�, kora tavaszi d�lut�n volt. Roxfort minden egyes n�gyzetcentim�ter�t �tj�rta az �ltet�, szikr�z� napsug�r. A parkban egy finom von�s�, sud�r, vil�gosbarna haj� boszork�ny s�t�lt m�r j� ideje. Hirtelen feh�r f�ny vette k�r�l, �m az eg�sz nem tartott tov�bb egy szempillant�sn�l. Lizy azt hite, csup�n a napsugarak vak�tott�k el, semmi t�bb. Folytatta s�t�j�t, mit sem sejtve, am�g fel nem t�nt egy b�szke tart�s�, fekete haj�, vele k�r�lbel�l egykor�nak t�n� boszork�ny. K�zelebb �rve �szrevette a n� sz�v alak� v�laszt�k�t, ami m�g ink�bb kihangs�lyozta �rdekes, sz�p arc�t. Megtorpantak egym�ssal szemben, p�r m�sodpercig sz�tlanul f�rk�szt�k a m�sikat.  Furcsa, m�gis megnyugtat� �rz�s ker�tett �ket hatalm�ba. Tudat�ban voltak vele, sosem l�tt�k a m�sikat azel�tt, m�gis �rezt�k, egy l�thatatlan, ellenben szoros kapocs f�zi �ket egym�shoz. Hirtelen, szinte egy id�ben ny�jtott�k bemutatkoz�sra kez�ket.  – �hm, J� Napot, Mere Morrighan vagyok – kezdte a s�t�t haj� n� b�rtortalanul.

- Elizabeth Potter – mosolygott m�sikuk bizonytalanul. Beugrott neki a feh�r villan�s, �s �gy folytatta: - �nnel nem t�rt�nt valami furcsas�g az elm�lt percekben?

- Nem vagyok benne biztos, de… az el�bb vak�t� f�ny uralt mindent, m�s v�ltoz�st nem �rz�keltem, azon k�v�l, hogy �nnel �sszetal�lkoztam. Nem lenne egyszer�bb, ha tegez�dn�nk? – Mere maga sem tudta, honnan j�tt javaslata. Nem volt k�nnyen bar�tkoz� t�pus, ahogy Elizabeth sem, m�gis gyorsan megtal�lt�k a k�z�s hangot.

- Egyet�rtek. Akkor, szervusz – v�laszolta Eliza. Ekkor megl�ttak k�zeledni k�t n�i alakot a Tiltott Rengeteg fel�l.  Egyik�k talpig feket�ben, hossz� fekete, g�nd�r hajjal m�r messzir�l felt�nt a k�t l�nynak. Mere �s Lizy egym�sra n�ztek, majd elindultak a m�sik k�t j�vev�ny fel�. A negyedik boszork�ny rakonc�tlan tincsei, �s csillog�, s�t�t szemei tett�k k�l�nlegess�.

- Sziasztok, Morthisa Mesmer vagyok, � pedig itt Ser�na Water. Ti is a vak�t� foton�radat ut�n ker�ltetek ide? – k�zvetlen hangnem�ben nem volt semmi b�nt�, s�t roppant megnyugtat� volt. A t�rsas�g m�sik fele egyet�rt�en b�lintott.

- Felett�bb furcsa… - t�n�d�tt maga el� Ser�na. – Ez nem lehet v�letlen… - folytatta f�lhangosan.

- El�bb, vagy ut�bb ki kell der�lnie, mi c�lb�l vagyunk itt – jegyezte meg Mere, mikor tov�bbi k�t boszork�ny t�nt fel a kast�ly ir�ny�b�l. Mindkettej�kb�l �radt a higgadts�g �s megfontolts�g. Visszafogott sz�ps�ggel �s korukat meghazudtol� b�lcsess�ggel �ldotta meg �ket a sors. Ezt lesz�m�tva azonban mindenben k�l�nb�ztek. Egyik�k k�z�ptermet�, s�t�t haj�, els� r�n�z�sre megk�zel�thetetlennek t�n� boszork�ny. A f�l tucat t�rsas�g utols� tagja, alacsony, bar�ts�gos, barna haj� teremt�s. Nyugodts�ga az els� pillanatt�l kezdve �tragadt a t�bbiekre is.

- �dv�zletem! � Sofia �n, pedig Lena Flower vagyok. Gondolom nem a puszta v�letlen hozott �ssze minket a mai napon – lehet, ez a belet�r�d�en nyugodt gondolkoz�sm�d sokaknak szemet sz�rt volna, de hat boszork�n�l biztosan nem, akiknek a megmagyar�zhatatlan sz�let�s�kt�l fogva, vagy legal�bbis gyerekkorukt�l �let�k szerves r�sze. Nem sok id� kellett hozz�, �s a l�nyok elm�ly�lt besz�lget�st folytattak, mintha m�r hossz� ideje bizalmas bar�tn�k lenn�nek. Egy s�t�t, lobog� tal�ros alak k�zeledett fel�j�k, sebes l�ptekkel, �s haragos tekintettel.

- Perselus! – suttogt�k d�bbenten mind a hatan egyszerre. Azonnal vil�goss� v�lt a dolog abszurdit�sa. Zavartan n�ztek �ssze, egym�st�l v�rva magyar�zatot.

- K�rem h�lgyeim, k�vessenek, hogy nyugodtabb helyen besz�lhess�nk.

- M�gis mi�rt kellene besz�ln�nk, el�g egy�rtelm� a helyzet, ideh�vtad az �sszes bar�tn�det, Te cs�d�r! – replik�zott megvet�en Mesmer.

- Ha lenne id�m elmagyar�zni a dolgokat, akkor a tiszt�bban l�thatna mindenki – h�zta fel egyik szem�ld�k�t, mik�zben megvet�en f�rk�szte a t�rsas�got.

- Akkor kezdd el min�l el�bb, mert k�v�ncsian v�rom a magyar�zatot, honnan ismered a t�bbieket? – k�rdezte Lena h�v�s nyugalommal, szeme m�gis par�zslott a d�ht�l.

- Na �pp ez az, egyik�ket sem ismerem szem�lyesen, szerencs�re. De akk… - nem tudta folytatni, mert Ser�na k�zbe v�gott:

- Valami jobb mes�t tal�lj ki Perselus Piton, nem vagyunk nyeretlen k�t�vesek, akik hisznek a mes�ben – fortyant fel.

- Ez nehezebb lesz, mint hittem, hogy lehet ennyi makacs n�szem�lyt pap�rra teremteni? – s�hajtott alig hallhat�an.

- Mit jelent az, hogy pap�rra teremteni? Megszoktam, hogy k�l�n�sen viselkedsz, de ez mindenen t�ltesz! – n�zett r� Elizabeth megrov�an.

- Ha nem szak�tanak percenk�nt f�lbe, tal�n emberi id�ben v�gzen�k a mondand�mmal - hozta szok�sos, ironikus st�lus�t a f�rfi.

- Akkor hajr�, mi fesz�lt figyelemmel hallgatjuk – g�nyol�dott Mere.

- Sz�val, �n nem vagyok egyik�j�k Pitonja sem. Engem Rowling keltett �letre, ami�rt – nem hittem volna - de h�l�s vagyok.

– Hadd mondja v�gig, kezd egyre �rdekesebb lenni, r��r�nk ut�na is megfojtani – mondta f�lhangosan Sofia a kit�rni k�sz�l� Ser�n�nak.

- Amit m�velnek, mindaz t�rhetetlen. Sok�ig �gy gondoltam, nem sz�lok, de ez napr�l napra ki�br�nd�t�bb… - m�ly leveg�t vett, �s folytatta. – Nem el�g, hogy itt vannak �n�k, �r�ik m�g engem is kisaj�t�tanak maguknak, �s �jra meg �jra �letre h�vnak, egyre k�ptelenebb helyzetekben… - itt �jra megszak�tott�k

- M�rmint �gy �rti, mindannyiunknak megvan a saj�t Perselusa? – Mere legal�bb annyira k�tked� arcot v�gott, mint a t�bbi boszork�ny.

- B�rmennyire hihetetlen is, pontosan �gy van! – b�lintott a b�jitalok mestere. – M�g j�, hogy nem v�ltam tudathasad�soss� ennyi idi�ta altereg�t�l… - mormolta mor�zusan.

- Eln�z�st, de ha j�l gondolom, mindannyian egy teremtett vil�gban �l�nk, a saj�t magunk kedves�vel. Akkor �nnek m�gis mi a gondja ezzel? – �rvelt Lena.

- Csup�n csak annyi, hogy h�sszerelmest faragnak bel�lem! Akkor sem k�lt�zn�k �ssze egy n�vel, ha fizetn�nek �rte! Magukkal meg v�gk�pp nem! Mindannyian hajthatatlanok, akaratosak, saj�tos vil�gszeml�let�ek, �s hozz� olyan tulajdons�gokkal ruh�znak fel, amit r�m�lmomban sem viseln�k el! – csattant fel Piton.

- Szeretn�m �n hallani azokat! – v�gott vissza Ser�na.

- Ahogy �hajtja Miss Water. El�sz�r is a kedvese rettent�en figyelmes… Ilyen m�g a mes�ben sincs! - �m tov�bb nem jutott az elemz�sben.

- �s legal�bb annyira konok is, �n �lek vele, jobban tudom, mint �n! �s egy�tt �lni, csak azzal lehet, aki k�pes a kompromisszumra – vit�zott hevesen a csillog� szem� boszork�ny. Persleus vill�ml� tekintete Morthis�ra t�vedt.

- �s ha m�r �nn�l tartunk, Miss Mesmer, �gy j�tszik velem, mint macska az eg�rrel – jegyezte meg cs�p�sen.

- Mert meg�rdemli! Arrog�ns, �nfej� alak, aki senkivel sem t�r�dik, maximum, ha elj�nne a vil�g v�ge, akkor meg m�r es� ut�n k�p�nyeg – felelte a l�ny h�v�s nyugalommal. Piton csak mordult egyet.

- �s �n meg Miss Potter azt�n… Ennyire szenzibilis akkor sem lenn�k, ha sz�zszor venn�m �nmagamat! – mondta enyhe t�lz�ssal.

- Akkor nem ismeri el�g j�l mag�t, professzor �r – mosolygott sejtelmesen Elizabeth. - Az �n Perselusom lehet, hogy �rzelmes, de ugyanakkor hihetetlen�l �nmarcangol� �s keresi a m�sik fel�t, igaz ezt akkor sem l�tn� be, ha az �lete f�ggne t�le. T�rsat akkor tudunk tal�lni, ha megvan a saj�t �let�nk, amiben a m�siknak is helyet tudunk adni – folytatta. A b�jitaltan tan�r k�tkedve �sszer�ncolta szem�ld�k�t, �m tekintet�ben ott bujk�lt a nyugtalans�g. Kis id� ut�n folytatta:

- �s Miss Flower, hogy k�pes egy�tt �lni ilyen m�rt�kig szenved�lyes emberrel? Ekkora t�zzel a Tiltott Rengeteget is porr� lehetne �getni – k�rdezte �lesen.

- Az a b�szke t�z adja a f�ggetlens�g�t, �gy k�pes m�sokat oltalmazni, de ezzel sincs tudat�ban – pillantott �sszeesk�v�n Lizyre. A fekete haj� var�zsl� egy pillantra elgondolkozott a hangzottakon, majd egyre d�h�dtebb tekintettel fordulthoz Mere fel�.

- Miss Morrighan, m�gis honnan vette azt a badars�got, hogy k�pes lenn�k ennyi ideig megmaradni egy n� mellett? – ha tekintettel �lni lehetne, mind a hat boszork�ny �lete vesz�lyben forgott volna, �gy azonban Persleus Piton volt az, akiben egyre ink�bb fortyogott az indulat, r�szben tehetetlens�ge, r�szben az elmondottak igazs�ga miatt. Tudta j�l, minden egyes tulajdons�g megvolt benne, csup�n hi�nyzik valaki, aki mellett kibontakoztathassa…

 - Higgye el, van olyan f�rfi, akinek az �lland�s�g fontos a kapcsolataiban. �s �n is k�z�j�k tartozik! – jegyezte meg a fekete haj� boszorka szil�rd meggy�z�d�ssel.

- No hiszen… - pr�b�lt Piton ellenkezni, de t�bbre nem futotta.

- �s �n? – n�zett r� kih�v�an Sofia.

- Na igen, �n kisasszony, ennyire kiismerhetetlen ember nincs is a f�ld�n, mint kegyed p�rja – mondta kiss� k�lt�i t�lz�ssal.

- Att�l f�gg, kinek az, lehet egyszer�en tiltott gy�m�lcs sokak sz�m�ra, �s ez nem ugyanaz – volt a kiss� sejtelmes v�lasz. Egy ideig csend vette �ket k�r�lt.

- Rendben, most, hogy mindent k�z�lt vel�nk, amit j�nak l�tott, m�gis mit v�r t�l�nk? Gy�rjuk �ssze kedveseinket? – szegezte neki a k�rd�st Elizabeth. Perselus maga sem tudta, mit mondjon. Egyre t�bb igazs�got v�lt felfedezni a n�k szavaiba, �s ez megrettentette.

- Vagy csak valakin ki kellett t�ltenie a tehetetlen d�h�t, �gy Perselus Piton m�dj�ra? – k�rdezte cinikus kacaj k�zepette Ser�na.

- L�ssa be, lehet, hogy mindenkinek m�s Perselust teremtettek, de a minta �n volt, �s �gy d�nt� sz�zal�kban egyeznek, ha tetszik, ha nem – f�zte hozz� Mere.

- Mindenki� egyedi, ez igaz, de egy�tt igaz�n �nt adj�k – mondta csendesen Lena.

- Bolond n�szem�lyek! – susogta Piton, mik�zben feh�r f�ny t�rt el� p�lc�j�b�l, amivel visszajutatta a boszork�nyokat saj�t vil�gukba.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s