Consolamentum

3. fejezet

A harmatos f�ben, a vir�g�gy�sok ment�n egy vid�m kisl�ny szaladg�lt. Boldogan ugr�lt a pocsoly�kban, nem is t�r�dve azzal, hogy ruh�csk�j�nak szeg�lye s�rfoltos lesz. Mintha nem is el�z� nap t�rt�nt volna, hogy a szomsz�d kisfi� p�lc�t szegezett r�, �s meg�tkozta.

Lily nem igaz�n �rtette, mi is t�rt�nt val�j�ban. A kezdeti riadalom ut�n eg�szen mulats�gosnak tal�lta a helyzetet, tekintve, hogy k�r�l�tte mindenki sikoltozott f�lelm�ben.  T�ny, hogy m�sok jobban megijedtek, mint � maga, nyomban el�zte kezdeti b�tortalans�g�t.

Vih�ncolva futott oda a ker�t�s sark�hoz, ahol bizarr �llatk�it nevelgette. Szerencs�tlen teremtm�nyeknek j�t tett m�r a kis, �jszakai es�, annyira kisz�radtak a f�lledt, ny�ri melegben. Leguggolt hozz�juk, �s sz�l�tgatta �ket.

Felkapta azonban a fej�t, mikor hallotta, hogy a szomsz�d h�z h�ts� ajtaja nyikorogva kiny�lik �s becsap�dik. Odasompolygott a hib�s l�chez, �s �tkukucsk�lt.

A recseg� fal�pcs�n ism�t a koszos kisfi� battyogott le. Egyik kez�vel megt�r�lte az orr�t: �gy t�nt, szipogott. A m�sikkal fenek�t simogatta. F�jhatott neki, mert olyan esetlen�l s�nt�tott, hogy Lilynek eg�szen megesett rajta a sz�ve.

- Kikapt�l? - k�rdezte v�ratlanul, ahogy f�lrebillentette a deszk�t.

Perselus sz�gyenl�sen felkapta a fej�t, majd gyorsan leguggolt a f�be. A magas f�sz�lak majdnem eltakart�k, olyan apr� volt �gy, �sszekuporodva.

A kisl�ny elnevette mag�t.

- L�tlak �gy is!

A fi� f�l�nken kilesett a gaz takar�s�b�l.

- Azt hittem, haragszol… vagy hogy f�lni fogsz t�lem…

- �gy t�nik, te sokkal jobban f�lsz t�lem.

Perselus cs�ny�n elv�r�s�d�tt, �s felegyenesedett.

- �n nem f�lek senkit�l.

Lily k�telked� fintort v�gott, de nem sz�lt, csak k�vette a szem�vel a szomsz�d kisfi�t, ahogy az k�zelebb andalgott a ker�t�shez - �s hozz�. 

- Hogy csin�ltad? - k�rdezte izgatottan.

- Mit?

- H�t azt a tegnapit.

- De hiszen m�r mondtam: var�zsoltam!

- De h�t var�zsl�k nincsenek!

Perselus durc�san leszegte a fej�t, �s nem sz�lt.

- Lett valami bajod t�le? Att�l… a tegnapi var�zslatt�l… - k�rdezte.

A l�ny megr�zta a fej�t.

- A doktor b�csi kimosta a f�lemet, de egy�bk�nt � sem tudott semmit…

- Tudok m�st is!

Lily k�tkedve pislogott.

- Szerintem csak v�letlen volt. Anya azt mondta, biztos be volt gyulladva a f�lem…

- Nem v�letlen! Azt �n csin�ltam!

- �n nem hiszek az ilyesmiben!

- Bebizony�tom! Ma d�lut�n!

- Persze, persze…

Annak ellen�re, milyen hitetlenkedve hagyta ott reggel a kisfi�t, Lily kiss� agg�dva kuporgott eb�d ut�n a csig�i mellett. Semmi kedve sem volt egy �jabb p�nikhelyzethez, mellyel megbolygatn� csal�dj�nak mindennapi �let�t.

Ide-oda pakol�szta h�t �llatait, mint norm�lis kisgyerekek a bab�kat, m�g f�vet is rakott el�j�k, de k�zben folyton a ker�t�s lyukain leskel�d�tt.

- M�g hogy nem hiszel benne, Riri… - suttogta egy ijeszt� hang a t�loldalr�l.

Lily �gy megr�m�lt, hogy hanyatt esett �s le�lt a fenek�re.

- Musz�j r�misztgetned?

- Akarod l�tni, mire vagyok k�pes?

A l�nyka felvonta a szem�ld�k�t.

- Az ilyen henceg� fi�kkal, mint te, az el�k�sz�t� iskol�ban is f�l k�zzel elb�nok…

- Ez nem csak henceg�s… - sziszegte Perselus. - Reszkess! Vingard-…

�m a p�lca egy hangosat pukkant, �s f�st kezdett el sziv�rogni bel�le. A fi� rep�lt egy keveset, �s nyekkenve f�ldet �rt p�r m�terrel arr�bb. K�h�gve-k�nnyezve t�r�lgette az arc�t, �s legsz�vesebben els�llyedt volna sz�gyen�ben: hiszen a szomsz�d kisl�ny nemhogy nem ijedt meg, de olyan j��z�en kacagott, hogy m�r a has�t fogta.

Perselus ajkai s�r�sra g�rb�ltek, �s beszaladt a h�zba, vissza sem n�zve.

�desanyja hazaj�tt m�r ugyan munk�j�b�l, de ebben a pillanatban m�gsem tart�zkodott otthon: a fi� sejtette, hogy �tszaladhatott a k�zeli kisboltba. P�lc�j�t sosem vitte mag�val, ha muglik k�z� ment: t�l nagy volt a lebuk�s vesz�lye. Perselus nagyon eszes gyermek volt: kifigyelte m�r, hov� rejti el mindig anyja a titokzatos fegyvert: egy magas kom�d legfels� fi�kj�ba, melyet a cs�pps�g m�g ny�jt�zkodva sem �rhetett el. Azzal azonban nem sz�molt, hogy a fi� kitart� pr�b�lkoz�sai k�zepette sz�ket-k�nyvet bevet majd, hogy megtal�lja a p�lc�t. Azt hitte, a kiad�s ver�s elt�ntor�tja majd a szemtelen k�lyk�t att�l, hogy tov�bb k�s�rletezzen.

Perselust azonban teljesen elb�v�lte az a sok lehet�s�g, ami a m�gia seg�ts�g�vel megny�lt el�tte - nem utols� sorban az�rt, mert anyja is csak titokban m�velhette. Apja sokszor meg�t�tte m�r a n�t, ha var�zsl�son kapta, ez�rt anyja mindent �gy csin�lt, mint a muglik: �gy f�z�tt, �gy mosott, �s �gy takar�tott, mint a k�z�ns�ges, var�zstalan asszonyok - ami szinte minden energi�j�t felem�sztette. Rendetlen f�rj�nek szemet�t takar�tani egy cseppet sem volt �lvezetes. Ha semmi m�s dolga nem akadt volna, tal�n megbirk�zott volna a feladattal, de �gy nem, hogy minden nap t�z�r�s m�szakot tudott maga m�g�tt, mikor holt f�radtan beesett az ajt�n. Tobias Snape nem dolgozott; Perselus legal�bbis sosem l�tta, hogy b�rmi hasznosat csin�lt volna. Megkeseredett, �polatlan, lerobbant gy�ri munk�s volt, akit senki sem szeretett az utc�ban: ehhez t�l gyakran j�rt haza r�szegen, �nekelve, hogy felverje az utca lak�it. Undorodott t�le, a szag�t�l, a viselked�s�t�l, az eg�sz l�ny�t�l, mely mintha fojtogatta volna, amikor csak vel�k volt.

�tkezni csak ritk�n �lt le szerencs�tlen sors� csal�dj�val. Legt�bbsz�r a t�v�fotelben �ld�g�lve fogyasztotta el vacsor�j�t, egy-k�t doboz s�r k�s�ret�ben. Perselus ilyenkor mindig szomor�an n�zte �t, �s azon t�prengett, vajon minden csal�d ilyen keser�en k�lti-e el a vacsor�j�t. Minden alkalommal azonban, mikor l�tta boldog szomsz�djaikat, el�nt�tte a gy�l�let: ir�ntuk, ami�rt nekik minden j� kijutott, �s ami�rt �k ennyire nyomorognak. A nevet�s�k olyan volt, mintha egy k�s peng�j�t forgatn�k a h�s�ban.

De most…

Rem�lte, hogy k�pess�geivel elk�pr�ztathatja a v�r�s haj� kisl�nyt, hogy megf�leml�theti, �s akkor tal�n…

De nem.

A p�lca valami�rt nem m�k�d�tt…

Am�g a s�t�t folyos�kon botork�lt, azon t�prengett, mi is t�rt�nhetett. �desanyja megb�v�lte volna a p�lc�t, hogy ne m�k�dj�n? Hogy ne tudja �jra haszn�lni?

Futt�ban megmarkolta a konyhasz�k t�ml�j�t, �s h�zta mag�val a h�ts�, kicsi, s�t�t helyis�gbe. Anyja itt tartott mindent, amit a var�zslataihoz haszn�lt. Fel�llt a sz�kre, �s n�zegetni kezdte a k�nyveket.

- „B�b�jos vacsor�k avagy Egy v�rbeli boszork�ny receptjei” - olvasta az egyik k�tet c�m�t, amely m�ltatlanul volt elrejtve az egyik magasabb polcon.

Perselus sz�j�ban �sszefutott a ny�l. Vajon ha anyj�nak szabad lenne var�zsolnia, finomabb �tkeket tudna az asztalra var�zsolni?

Ahogy kih�zta a k�nyvet a hely�r�l, egy kis f�zetbe bukd�csolt le a tetej�r�l. A fi� leugrott a sz�kr�l, hogy megn�zze, mi az. Mindent �gy akart hagyni, ahogy volt: nem szerette volna, ha anyja gyan�t fog.

- „Hasznos r�olvas�sok gyermekeink v�delm�ben”?

Perselus sz�ja gonosz mosolyra h�z�dott. Fellapozta, �s hamar megtal�lta annak a b�b�jnak a le�r�s�t, mely Eileen p�lc�j�t v�dte…

Sietve szaladt le �jra a kertbe vezet�, ny�sz�rg� l�pcs�n. Hallotta, hogy anyja a h�z el�tt �ll, �s �pp besz�lget valakivel.

- Nincs sok id�m - mormolta.

Bossz�t akart. Azt akarta, hogy a kisl�ny szenvedjen. S�rjon, ami�rt ilyen gonoszul ki nevette.

- Riri…

�tlesett a szomsz�dba, �s l�tta, hogy senki sem tart�zkodik az udvaron. Gyorsan �tb�jt a deszk�k k�zt, �s leguggolt a csig�kkal teli bef�ttes�veghez. Egy ideig csak n�zte �ket, majd megp�ccintette az �veget a p�lca v�g�vel…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s