Consolamentum

4. fejezet

- Forr benne a v�z… - jegyezte meg Mr. Evans d�bbenten, ahogy egy eserny�t tartva lehajolt az �veghez.

Az es�cseppek hideg koppan�sa ellen�re a kis csal�d kinn toporgott a kertben. Petunia r�zsasz�n gumicsizm�ban �llt, �s �gy szorongatta erny�je nyel�t, mintha minden csepp v�zt�l rettegne. Kicsit t�volabb volt, mint sz�lei: �k a s�rban t�rdel� Lily f�l�tt �lltak.

- �n ezt nem �rtem…

A kisl�ny olyan keservesen zokogott, hogy Mrs. Evansnek �sszeszorult a sz�ve.

- Jaj, �desem… - simogatta meg a remeg� v�llakat.

Lily haja, ruh�ja m�r teljesen el�zott az es�ben. Reszketett a hidegt�l, �s a sz�rny� szomor�s�gt�l.

- Mi t�rt�nt vel�k? - k�rdezte elkeseredve.

- Biztos… biztos felforrt a bef�ttes�vegben a v�z, amikor r�s�t�tt a nap… - pr�b�lta megnyugtatni �desanyja.

- De hiszen nem is s�t a nap! - kiab�lta a l�nyka. - Zuhogott az es� eg�sz �jjel!

A sz�lei egym�sra n�ztek.

- Holnap �gyis lemegy�nk a t�hoz, majd hozunk �jakat - vigasztalta apja.

- Meghaltak! - �v�lt�tte Lily a bugyog� v�zben lebeg� meztelen csig�k l�tt�n.

A csal�d percekig n�m�n �llt felette, majd lassan felkarolt�k, �s bevitt�k a h�zba.

A l�ny az eg�sz d�lut�nt a nappaliban t�lt�tte, elb�jva az egyik fotel m�g�. Azon t�prengett, mi is t�rt�nt val�j�ban. Csak egyvalaki tehette ezt a sz�rny�s�get.

Az a gonosz, szomsz�d fi�… �gy emlegette �t Petunia, amikor csak sz�ba ker�lt. �s val�ban: ily elvetem�lt lett volna, hogy meg�lje a csig�imat? Csak az�rt, mert kinevettem �t?

M�rhetetlen volt a harag, amit Perselus ir�ny�ban �rzett. Elhat�rozta, hogy megbosszulja e sz�vtelen tettet.

- �desem, biztos vagy te ebben? - pislogott Mrs. Evans r�m�lten, mikor a t�parton pakol�sztak.

M�g hitvese a nyug�gyakat hajtogatta �s rakta be a kocsi csomagtart�j�ba, � l�nyait igyekezte k�sz�l�d�sre b�rni. Annak ellen�re, hogy fodros, babak�k f�rd�ruh�cska volt rajta, Lily arc�n megt�veszt�en gonosz kifejez�s uralkodott. Ism�t egy nagy bef�ttes�veget cipelt, majd megszakadt bel�, de kitart�an vonszolta eg�szen a kocsiig.

- Igen, mama - ny�gte, ahogy letette a ker�k mellett, a homokba.

A n� irt�zva m�regette az �veg tartalm�t. Gyermeke beleny�lt - az eg�sz karja elmer�lt benne -, �s kiemelt bel�le egy cs�nya varangyot.

Petunia sikoltva m�szott be a kocsiba, �s mag�ra z�rta a h�ts� ajt�t. Lily azonban �gy cir�gatta a s�kos b�r�, rusnya �llatot, mintha az egy aranyos kiscica volna.

- Kicsim, besz�ln�nk kell - vette le a n� a napszem�veg�t elsz�ntan. - Komolyan. Amint haza�r�nk…

- V�geztetek? - k�rdezte Mr. Evans, ahogy lecsukta a csomagtart� tetej�t. Kiss� elh�lt, mikor megl�tta az �vegnyi b�k�t. - �k is j�nnek vel�nk?

Lily b�lintott, �s elvigyorodott.

Petunia, miut�n eg�sz �ton feszengett h�ga �s a sok b�ka mellett, p�nikszer�en megrohanta a f�rd�szob�t, hogy megszabaduljon a koszt�l �s az �llatok b�z�t�l. Sz�leik a kipakol�ssal vesz�dtek, ez�rt Lily kihaszn�lta az alkalmat, �s kiosont a kertbe. A ker�t�shez cipelte a bef�ttes �veget, �s letette a hib�s pal�nk el�. F�lrebillentette azt, majd ki�nt�tte az �veg tartalm�t a t�loldalon.

A b�k�k felszabadultan brekegtek �s ugr�ndoztak most, hogy nem egy apr� helyre voltak bez�rva. Lily n�zte egy ideig a vih�ncol�sukat, majd visszasompolygott a h�zba.

Vacsora ut�n ki�lt a teraszra bab�zni, ahogy a korabeli kisl�nyok szokt�k. �desanyj�t meglepet�sk�nt �rte a hirtelen j�tt v�ltoz�s, hiszen m�r kezdte azt hinni, hogy a sok sz�p �s dr�ga j�t�k mind p�nzkidob�s volt. Lily azonban t�relmesen besz�lgetett j�t�kaival, �lvezve a lemen� nap meleg�t, �s k�zben lopva a szomsz�d h�z fel� kacsintgatott. V�rta, mikor veszi m�r �szre Perselus a sok, ronda varangyot.

- Csak olyanok, mint te - mondta maga el�, majd mosolyogva megk�n�lta az egyik sz�ke bab�j�t te�val.

A brekeg�s olyan hangos volt, hogy lehetetlen volt nem �szrevenni.

- Mi a mocskos k-…? EILEEN! - �v�lt�tte hirtelen egy d�h�dt f�rfihang a komor h�zb�l.

Lily �sszerezzent, �s beh�zta a nyak�t, mikor egy �sszet�r� t�ny�r cs�rren�s�t meghallotta. Izgatott l�bak dobogtak fel �s le a l�pcs�k�n, ajt�k csap�dtak: tiszt�n kivehet�ek voltak egy dulakod�s zajai.

- M�r megint! A rohadt d�geitek! Nem megmondtam, hogy nem akarok m�g egyszer ilyeneket a h�zban l�tni!

- Tobias… - menteget�z�tt egy r�m�lt, n�i hang. - Esk�sz�m, nem tudom…

- Akkor te volt�l? - f�rmedt r� a f�rfi valaki m�sra.

Lily felkelt a f�ldr�l, �s reszketve s�t�lt oda a ker�t�shez: innen m�g jobban hallotta a veszeked�st.

- Nem! Ne b�ntsd Perselust! - sikoltotta a n�.

�jabb sz�kek borultak fel.

- Eredj az �tb�l, te utols�! Azt mondtad, nem te volt�l! Akkor csak � hozhatta a h�zba ezeket a varangyokat! �gy van, fiam?! - mennyd�r�gte Mr. Snape.

A kisl�ny vacogott r�m�let�ben.

- Jaj, mit csin�ltam…- dadogta.

- Az�rt csin�ltad, hogy �jb�l felbosszants engem? Igaz? Egy semmirekell� alak vagy! Semmi hasznodat nem l�tom ebben a h�zban!

- Ne b�ntsd �t, k�rlek! Nem tett semmi ro-…!

- Fogd be a sz�dat!

Ez�ttal egy tompa csattan�s �s egy keserves n�i sikoly is kihallatszott az ablakokon. Egy puffan�s jelezte, hogy valaki megt�ntorodik, �s elesik.

- Mama! - ki�ltotta Perselus.

- Te h�lye, selejtes k�ly�k! - rivallt r� apja.

- Ne b�nts, apa! - kiab�lta a kisfi� k�ny�r�gve, ahogy az er�s �t�seket m�rt r�. A harmadik-negyedik �t�s ut�n m�r nem is sz�lt semmit, csak f�jdalmas hangon s�rni kezdett.

- Ne b�ntsd �t, Tobias, k�rlek! �n voltam! �n hoztam a b�k�kat a h�zba!

Lily szemeib�l patakokban folytak a k�nnyek, ahogy a n� k�ts�gbeesett ki�lt�sait elnyelte a megered� es�cseppek zaja.

A nyitott ajt�ban, a sz�nyogh�l� m�g�tt sz�lei elborzadva hallgatt�k a szerencs�tlen csal�d k�zdelm�t. Mrs. Evans az ajkai el� szor�totta a kez�t, �s szinte minden csap�sn�l, pofonn�l �s ny�g�sn�l �sszerezzent. Petunia reszketve b�jt oda a derek�hoz, � pedig oltalmaz�n simogatta a kisl�ny fej�t. Hitvese ott �llt mellette, �s sz�r�s szemekkel meredt a szomsz�d h�zra.

- El�g volt, h�vom a rend�rs�get - jelentette ki a n�, �s m�r fordult is befel�.

- Ne! Cecile, meg�r�lt�l?

- Nem hagyhatjuk…! Meg fogja �lni azt a szerencs�tlen n�t!

- Ha most kij�nnek a rend�r�k, Tobiast beviszik, a gyermekv�delmisek pedig eg�szen biztosan elveszik t�l�k a kisfi�t!

- M�g nevel�sz�l�kn�l is jobb sora lenne, mint itt!

- Ezt te sem gondolhatod komolyan! �s egy�bk�nt is: lehet, hogy most elvinn�k Tobiast, de p�r nap m�lva kiengedn�k, �s akkor semmit sem v�ltozna a helyzet, �s m�g t�bb s�rl�d�s lenne k�zt�k a gyermek miatt!

Mrs. Evans feladta a vit�t, �s ink�bb bement a h�zba.

- Lily, gyere el onnan! - ki�ltotta oda l�ny�nak Mr. Evans, ahogy Petuni�t is beterelte a nappaliba.

Lily azonban nem mozdult, csak m�g sz�vszaggat�bban s�rt, mint amikor megl�tta elpuszt�tott �llatait. Sz�rny� b�ntudat gy�t�rte amiatt, hogy ekkora szenved�st okozott a szomsz�d csal�dnak. Iszonyatos volt hallgatni a k�zdelm�ket a b�ntalmaz�s ellen. Lily tudta, hogy minden az � hib�ja, �s azt k�v�nta, b�r j�v� tehetn� valahogy.

Megriadt, amikor kiv�g�dott a h�ts� ajt�, �s egy zokog� kisfi� bicegett le a l�pcs�n. A gyermek most nem a ker�t�s fel� szaladt, hanem beb�jt a l�pcs� alatti kicsi, p�kh�l�s, s�t�t lyukba, �s ott folytatta a s�r�st. Lily, nem is gondolkozva azon, mit tesz, �tb�jt a ker�t�s rossz pal�nkj�n, �s odalopakodott hozz�.

Perselus nem vette �szre azonnal, csak amikor ott �llt el�tte.

Az ajkai fel voltak dagadva, �s remegve szorongatta a bal karj�t, mely �gy t�nt, rettenetesen f�jhatott neki. Lily leguggolt, �s bem�szott mell�.

- Nagyon sajn�lom! - k�ny�rg�tt, b�r szavait alig lehetett �rteni, mert m�r csuklott a s�r�g�rcst�l.

Hevesen �tkarolta Perselus nyak�t, �s megpuszilta a fi� v�rfoltos arc�t. Az csak k�s�bb merte viszonozni az �lel�st…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s