Consolamentum

7. fejezet

Amennyire várta, hogy közös iskolába kerüljenek, annyira elkeserítette Perselust a tény, milyen kevés időt tölthetett együtt Lilyvel. Anyja elbeszélései igaznak bizonyultak: házának tagjait tényleg utálta az iskola zöme, noha a mardekárosok sok esetben rá is szolgáltak a többi roxfortos haragjára. Páratlan lelkesedésük a fekete mágia iránt, könyörtelen furakodásuk és önzésük híres volt az iskolában.

A fiút különösebben nem az zavarta, ahogy más hozzá viszonyul, csupán attól félt, emiatt eltávolodhat az ő szeretett Ririjétől. A vidám lány, vadócságának és szabad szellemének köszönhetően azonnal az évfolyam egyik legnépszerűbb hölgye lett, és egy egész csordára való, ostoba alak kezdett el körülötte lézengeni - akik persze minduntalan megakadályozták, hogy Perselus akárcsak egy kicsit is kettesben lehessen vele.

És mintha ez még nem is lett volna elég: nap mint nap szembesülnie kellett osztálytársaik arcátlan megjegyzéseivel, gúnyolódásaival külsejét illetően, mely az otthoni gondoskodás hiánya miatt mindig is elég rendetlen volt. Az egyetlen, akit ez sosem zavart, Lily volt - és persze saját háztársai.

Akármikor bajba került a folyosón, szinte a semmiből bukkant fel a méltóságteljes hetedéves, Lucius Malfoy, aki már a megjelenésével képes volt elhallgattatni a csúfolódókat. A tizenhét éves patrónus mellett Perselus máris nagyobb biztonságban érezte magát, noha szokatlan volt számára a függőségnek eme fajtája. Hiszen soha semmivel nem tudta viszonozni a szőke segítségét, csak hallgatásával és néma csodálatával. Luciust mélységes tisztelet övezte származása, előkelő neveltetése, társadalmi státusza és nem utolsósorban modora miatt - még a tanárok körében is. Házvezető tanáruk, noha méltatlanul kevés figyelmet szentelt neki, úgy jósolta, nagy jövő állhat még előtte.

A fiú olykor abban a hihetetlen kegyben részesítette Perselust, hogy trükköket, apróbb átkokat tanított neki, melyekkel könnyebben megvédhette magát a gúnyolódókkal szemben. Teljes döbbenet lett azonban úrrá rajta, mikor rájött, hogy az ifjú Pitonnak mekkora repertoárja van már a kisebb-nagyobb átkokból. Egészen másképpen nézett rá azután, még különösebben, még sejtelmesebben… Mert, tanáraival ellentétben, ő az apró elsősnek jósolt igencsak komoly jövőt.

Az egyetlen alkalom, amikor Perselus közelebb kerülhetett drága barátnőjéhez, az a bájitaltan-óra volt. Már az első alkalommal, mikor beléptek Slughorn pincetermébe, meghökkent mindenki - csak a mardekárosok nem. Ők szinte otthonosan mozogtak a tömlöcök szörnyűségei között, hisz klubhelyiségük és hálótermeik is hasonlóképpen néztek ki. Míg a másik három ház tanulói iszonyodva méregették a polcokon álló bájitalos palackokat, Perselus megragadta Lily kezét, és egy padhoz cipelte, ahol együtt ülhettek. Lily cseppet sem ijedt meg, szinte lelkendezve száguldott a tekintete a terem dekorációin, és Perselus örült… végre örült, hogy újra maga mellett tudhatja.

Minden óra titkos kacajok és örömtől repdeső szívek kellemes kavalkádjában telt. A két barát játszi könnyedséggel oldotta meg az összes feladatot, melyet kaptak - köszönhetően Perselus jártasságának, és hogy annyit mesélt a nyári szünetben a lánynak.

- Hé, ne firkáld össze a könyvem! - nevette el magát Perselus, mikor az üstje kevergetése közben észrevette, hogy Lily széljegyzetekben megjegyzéseket ír a könyv lapjaira. - Ez még az anyámé volt!

- Jól van na, csitulj el - kacsintott rá a lány, és folytatta a firkálást. – Csak ki akarok próbálni valamit…

- Inkább az üstödre figyelj! - figyelmeztette a fiú, aki elhúzta a száját az edény szája körül kavargó, zöldes felhő láttán. - El fogod rontani…

Lily felpillantott, biccentett, majd visszatért a jegyzeteléshez.

- Te megőrültél, ki fog futni! - kapott a kanálért Perselus, hogy megkavarja a főzetet, de a lány rácsapott a kezére.

- A magadéval foglalkozz - hümmögte.

A fiú sértődötten fordult vissza saját üstjéhez, majd bosszúsan elfintorodott.

- Most nem tudom, hányadik kavarásnál jártam! Trollt fogok kapni miattad!

- Nem, ha ezentúl így csinálod majd a főzetet - bökött a lány a könyvre, mely tele volt satírozásokkal.

- Te nem vagy normális - rebegte Perselus. - Hogy fogom elolvasni az utasításokat most, hogy összefirkáltad?

- Annyira egyszerű! Nézd! Itt van: „ötször az óramutató járásának megfelelően”… aztán „háromszor visszafelé”… aztán „még kétszer az óra járása szerint” és végül „hatszor ellentétesen”. Öt meg kettő az hét, három meg hat az kilenc. Az egyikből kivonom a másikat, kapok mínusz kettőt. Tehát elég kétszer megkavarni az óramutató járásával ellentétesen - vigyorodott el elégedetten.

Perselus azonban növekvő rettegéssel hátrált a lány üstje mellől.

- Egyet mondok: csak számmisztikára ne menj. Azonnal kihajítanának…

Többre nem volt ideje, mert a lány edényéből először rózsaszín lángok, majd hányásszerű lötty tört elő, beborítva mindkettejüket tetőtől talpig. A körülöttük ülők sikoltozva bújtak a padok alá, hogy megmeneküljenek a fröcsögő undormány elől.

- Hűha - suttogta Lily, és olyan képet vágott, mint aki nem érti, mi is sikerülhetett rosszul.

- Hát nagyon is hűha, Evans kisasszony! - teremtette le bájitaltan tanáruk. - Öt pont a Griffendéltől. Meg tudná magyarázni, mit csinált?

Míg a lány neki is előadta - már korántsem olyan lelkesen - a kavarások számáról szóló elméletét, Perselus igyekezte lenyelni a nevetést.

- Mr. Piton, miért nem mondta neki, hogy ez a kavarási metódus őrültség? - förmedt rá Slughorn, mire a fiúból kitört a kacagás. - Nem szégyelli magát? Kiröhögi az osztálytársát?!

- Én nem… nem rajta röhögök…

- Netán rajtam?!

Erre már Lily, de az osztály többi tagja is reszketni kezdett a visszatartott nevetéstől.

- Dehogyis! És szóltam neki, de nem hallgatott rám!

- Az engedetlenségükért cserébe büntetőmunkára ítélem magukat! Mindkettejüket!

Perselus soha életében nem örült még ennyire a büntetésnek…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés