Consolamentum

8. fejezet

- Most n�zd meg ezt a ripacsot! - b�k�tt Lily fitym�l�an a k�v�z�ban �l� p�rok egyik�re.

Madame Puddyfoot romantikus �zlete t�mve volt ifj� szerelmesekkel, akik v�gel�thatatlan cs�kokban forrtak �ssze, mindenf�le szem�rem�rzet n�lk�l.

Perselus fintorgott egyet Black l�tt�n, de nem sz�lt.

- Undor�t�! - folytatta a l�ny. - Az a henceg�s, amivel minden nap az erej�t fitogtatja… Itt megj�tssza a feh�r lovon �rkez� sz�ke herceget ezek el�tt a kisl�nyok el�tt… Milyen �zl�se van ennek? Nyeln� le a fogait a nagy cs�kol�z�s k�zepette…

- Kik�s�rletezhetn�nk erre egy �tkot - vigyorodott el a fi� v�gre.

- Benne vagyok - kacsintott r� Lily.

- Gyere, Riri, menj�nk…

- H�t �r�k �letemig �gy fogsz h�vni?

- Persze. Hisz hallhattad: m�g mindig besz�dhib�s vagyok amiatt a korcs Potter miatt… - jegyezte meg a fi� szarkasztikusan.

- Az nagyon szem�t h�z�s volt t�le - fogta meg a karj�t Lily egy�tt�rz�en. - Nem lett volna szabad �gy megn�vesztenie a fogaidat… Maradand� k�rosod�st is szenvedhett�l volna…

Perselus csak egy mosollyal felelt, de a mellkas�b�l majd kiugrott a sz�ve a heves kalap�l�st�l. Egy�tt�rez vele… milyen dr�ga…

- Egy�bk�nt egy�ltal�n nem b�nom - folytatta a l�ny, ahogy r�kanyarodtak a kast�lyba visszavezet� �tra. - Nyugodtan h�vhatsz Ririnek, ameddig csak szeretn�d. De te vagy az egyetlen, aki �gy sz�l�that!

- Mindig tudtam, hogy k�l�nleges vagyok…

Lily kacagott egyet a megjegyz�sen, �s m�g vid�mabban sz�kdelt egyik k�r�l a m�sikra.

- �h, hitted volna? Hitted volna, hogy ilyen gyorsan telik majd az id�? M�r t�lvagyunk a fel�n is!

- Roxfortnak?

- F�lelmetes! J�v�re m�r �t�dikesek lesz�nk!

- M�g k�t sz�p �v egy ilyen dr�ga emberrel, mint amilyen te vagy… Engem ez minden�rt k�rp�tol - felelte Perselus sejtelmesen.

- Milyen sz�peket mondasz te ma… - csod�lkozott r� Lily, �s szinte elpirult.

Ahogy fel�rtek a kast�ly el�tti parkba, a fi� v�ratlanul megfogta a kez�t.

- Ne menj�nk m�g fel a klubhelyis�gekbe… - ny�gte izgatottan.

�rezte, hogy a tenyere eg�szen s�kos az izzadts�gt�l. �tkozta mag�t, ami�rt nem volt k�pes meg�rizni a hidegv�r�t egy ilyen fontos pillanatban. A t�hoz s�t�ltak, ahol Lily elkezdett kavicsokat dob�lni a v�zbe. Perselus nem igaz�n �r�lt ennek: a l�ny �ssze-vissza futkosott a parton, m�g � gy�tr�dve pr�b�lta �sszeszedni a sz�ks�ges szavakat.

Nyelt egy nagyot, �s v�g�l megsz�lalt.

- Lily, nem j�ssz ide egy kicsit…?

- Hogy mondtad? - kukkantott fel a l�ny. �pp p�r sz�l vir�got csipegetett egy fa t�v�ben.

- �n csak…

Ahogy k�zeledett, �gy n�tt a gomb�c Perselus tork�ban.

- Azt gondoltam… a k�vetkez� roxmortsi kir�ndul�skor… mi is be�lhetn�nk Madame Puddyfoothoz… vagy valahova m�shova…

- De hiszen most is k�t �r�n �t vajs�r�zt�nk a H�rom Sepr�ben… - pislogott Lily kicsit �rtetlen�l.

- De �n… nem �gy gondoltam…

- Akkor…

Nem siker�lt azonban befejeznie a k�rd�st, mert Perselus hirtelen megragadta a derek�t, mag�hoz r�ntotta, �s megcs�kolta.

Lily sikkantott egyet, �s elejtette a vir�gokat, amiket eddig szedett.

- Perselus!

Az ajkai el� kapta a kez�t, �s �gy m�regette, riadtan, az el�tte �ll� fi�t. Az r�mesen zavarban volt, csak �gy kapkodta a leveg�t.

- Elloptad az els� cs�komat… - suttogta Lily.

- Most… haragszol r�m?

- Mi�rt nem mondtad soha, hogy ilyesmit akarsz… velem? - dadogta a l�ny.

Perselust v�ratlanul �rte a k�rd�s. Pr�b�lta �tform�lni az elm�j�ben a mondatokat, de csak kusza zagyval�kot kapott.

- Kicsik voltunk… - ny�gte v�g�l.

- Milyen r�g�ta v�rsz erre? - k�rdezte Lily, �s �sszeszorul� sz�v�re tette jobb kez�t.

- Ami�ta… nos… nagyon r�g�ta…

A l�ny k�ts�gbeesetten �lt le egy far�nkre, �s gondterhelten massz�rozta a hal�nt�k�t.

- Te… nem akarod? - k�rdezte Perselus f�lve, �s �gy �rezte, t�ba �ln� mag�t, ha Lily elutas�tan�.

- Perselus, egy griffend�les �s egy mardek�ros nem cs�kol�zhat!

A fi� let�rdelt el�, a frissen serken�, z�ld f�be.

- Riri, h�t nem �rted? - fogta meg a kezeit. - Amikor veled vagyok, nincs Mardek�r vagy Griffend�l! Akkor csak te vagy… �s �n… �s �n meg�r�l�k �rted, att�l f�ggetlen�l, mi van a tal�rodon… - �rintette meg a Griffend�l h�z embl�m�j�t. - Te nem tudod, mennyire el voltam keseredve, mikor nem mell�d osztottak be n�gy �ve, a tan�vnyit�n! Azt k�v�ntam, b�r �r�kre egy�tt lehetn�nk! Egy oszt�lyban, egy h�zban… egy p�rk�nt… - pillantott �sszekulcsolt kezeikre.

- �, Perselus… - s�hajtotta a l�ny, �s meghat�dva elmosolyodott.

K�nnyes szemeivel a fi� ajkaira pillantott, �s az �rtette az �vatos c�lz�st. Lassan kih�zta mag�t, �s gy�ng�den �jra megcs�kolta. A fej�k felett oly vadul csicseregtek a b�jos kis posz�t�k, mintha csak a k�t ifj� szerelmest �nnepeln�k. Fel is n�ztek r�juk, zavartan mosolyogva, majd �tszellem�lten �jra egym�shoz b�jtak. Perselus, el�sz�r vonakodva ugyan, de �t�lelte Lily derek�t, a l�ny pedig a nyak�ba f�rta arc�t. A fi� lehunyta a szemeit: annyira csod�latos volt e pillanatnyi szents�g �s idill, hogy minden m�sodperc�t meg akarta �rizni a sz�v�ben.

- Olyan boldog vagyok… - suttogta kedvese f�l�be.

Lily nem sz�lt, csak m�g szorosabbra fonta az �lel�st, �s megcs�kolta az arc�t.

- Akkor most j�runk? - k�rdezte v�ratlanul, percekkel k�s�bb.

V�gre elengedte a nyak�t. A fi� mosolyogva b�lintott.

- De el�bb tartsuk titokban. Nem akarom, hogy miattam t�ged is b�ntsanak - simogatta meg az arc�t. - N�zz�k, hogyan reag�lnak arra, ha t�bb id�t t�lt�nk egy�tt… �s azt�n…

- Rendben - b�lintott a l�ny.

- Meg-megcs�kolhatlak �jra?

- Szeretn�d? �n m�g nagyon �gyetlen vagyok…

- Ak�rcsak �n… De olyan ez, mintha… �vek �ta most adn�nak �jra inni… �s �n sz�rnyen szomjas vagyok… - mosolyodott el Perselus.

�jra meg �jra cs�kban forrtak �ssze; mindegy, hogy az �r�k ut�ni sz�netekben, vagy Roxmorts s�t�t mell�kutc�iban voltak is. K�s�rletez� kedv�knek csak j�t tett, hogy kapcsolatuk ily szorosra f�z�d�tt. Lily �gy m�r sokkal kisebb lelkifurdal�ssal pr�b�lta ki tal�lm�nyaikat h�z�nak t�rsain, de legf�k�ppen egy undok kvartetten, kik ugyancsak megnehez�tett�k szerelm�k mindennapjait…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s