Consolamentum

11. fejezet

Csak�gy, mint egy nappal kor�bban, egy bes�t�t�tett, aranyos szob�ban, Lily Evans az �gyon fekve a mennyezetet b�multa. Arca azonban most aggodalmasabb volt, mint el�z�leg.

�szinte p�nik t�kr�z�d�tt von�sain. S�padtt� is tette a f�lledt, �llott leveg�, mely szob�j�ban kavargott. Egyik keze a has�n nyugodott, a m�sikkal egy hosszabb, kunkori hajtincset babr�lt.

Igyekezte ki�zni eml�kezet�b�l el�z� szeretkez�s�k minden r�szlet�t. Ahogy has�n lejjebb cs�szott a keze, behunyta a szemeit. M�g mindig �rezte Perselus lehelet�t, ajkait az �l�ben, az ujjait, ahogy…

- Ha ezt a mama tudn�… - ny�sz�tette, hatalmasat s�hajtva.

Ahogy �jra kinyitotta a szemeit, el�t�rtek bel�le a k�nnyek.

- Mama! - ny�sz�r�gte keservesen.

Oldal�ra fordult, �s csendesen zokogni kezdett a b�ntudatt�l.

Este, mik�zben a f�le melletti hajtincseket fonogatta, lassan ballagott lefel�, vacsor�zni.

- … �s csak �gy elt�ntette a pit�met - panaszolta �desanyjuknak Petunia.

Amikor h�ga bel�pett az eb�dl�be, �gy pillantott r�, mint egy b�n�sre.

Lily megtorpant, ahogy anyjuk cs�p�re tette a kez�t.

- Kicsim, elhiszem, hogy �hes lehett�l, de egy szeletet az�rt hagyhatt�l volna a n�v�rednek, ha m�r annyit bajl�dott azzal a s�tem�nnyel…

- Nem �n ettem meg - markolt fel a l�ny egy halom t�ny�rt, �s elkezdett ter�teni. - �tvittem a szomsz�dba, Perselus�khoz.

- Hogyan? - horkant fel Petunia, mintha ezzel meggyal�zt�k volna a m�v�t.

- Gondoltam, szeg�ny nem s�r�n kap finoms�gokat - folytatta Lily.

- Ez nagyon nemes gondolat volt a r�szedr�l - simogatta meg a h�t�t �desanyja, majd mosolyogva megcs�kolta a homlok�t. A l�ny b�r�t szinte �gett�k ajkai, m�gis…

- Mama… nem h�vhatn�nk egyszer �t Perselust… vacsor�ra?

- Azt a sz�rny� fi�t? IDE? - rik�csolta Petunia.

Lily azonban tudom�st sem vett tiltakoz�s�r�l.

Sz�leik n�m�n �sszepillantottak. �desapjuk letette az �js�got, amit eddig olvasgatott, r�helyezte nehez�kk�nt a szem�veg�t, �s csatlakozott hozz�juk a konyh�ban.

- �gy �rtem… m�giscsak egy iskol�ba j�runk, meg minden… egyform�k vagyunk…

- Persze, hogy megh�vhatjuk - mosolyodott el anyja. - Holnap besz�lek Eileennel, biztos �tengedi Perselust.

Le�ltetett mindenkit az asztalhoz �s t�lalta a vacsor�t.

- Milyen fi� ez a Perselus? Hogy viselkedik az iskol�ban?

Lily elpirult, szemei pedig felragyogtak. �r�lt, hogy v�gre besz�lhetett kedves�r�l. A titok szinte nyomasztotta a lelk�t.

- Nagyon okos fi�. Mi vagyunk a legjobbak b�jitaltanb�l.

Sanda pillant�st vetett n�v�r�re, aki megborzongott a var�zsvil�g hallat�n.

- … a tan�r pedig mindig megdics�r minket. Perselus nem olyan, mint a t�bbiek… szeret egyed�l lenni.

- Szeg�ny fi� - mondta anyja �sszeszorul� sz�vvel, ahogy hitves�nek is szedett a levesb�l.

- Igen… de… szeret az�rt viccel�dni is - folytatta a l�ny. - Vannak olyan sr�cok a Griffend�lben, akiket mindig meg�tkoz…

Az �tok sz�ra anyja mindig �sszerezzent, hiszen a sz� mugli �rtelemben v�ve sz�rny� dolgot jelentett. Azt�n �jra meg �jra r� kellett j�nnie, hogy az ilyesmi a var�zsvil�gban gyakran csup�n egy szer�ny cs�nnyel azonos.

- … �s a m�ltkor p�ld�ul kopassz� var�zsolta Siriust. L�tnotok kellett volna! Az eg�sz folyos� kacagott!

�desapja szel�den mosolygott, �s b�ztat�an kacsintott egyet.

Lily l�zasan igazgatta szokny�j�nak fodrait, melyek sehogy sem akartak rendezetten �llni. Idegesen n�zett kar�r�j�ra.

- M�r f�l nyolc - motyogta kisz�rad� torokkal. Tudta, hogy Perselus milyen pontos…

Ebben a pillanatban megsz�lalt a cseng�.

Lily szinte bukd�csolva futott le a l�pcs�n. Megigazgatta hajsz�lait, �s izgatottan �desanyj�ra pillantott. A n� j�t�kosan az ajt� fel� hessegette.

- Petunia! - emelte fel a hangj�t, m�sik l�ny�hoz sz�lva. - Emeld fel a pici feneked a t�v� el�l �s seg�ts ter�teni!

A l�ny kelletlen�l s�hajtott, majd kikapcsolta a k�sz�l�ket. Duzzogva markolt a kanalas fi�kba, �s kezdte kirakni az ev�eszk�z�ket.

- Nyiss ajt�t, kicsim - biccentett Lilyre apjuk.

A l�ny az ajt� gombj��rt ny�lt. Lassan nyitotta ki, f�lszegen pislogva.

Perselus felvonta a szem�ld�k�t, �s gyorsan belesett a h�zba a l�ny v�lla f�l�tt.

- M�r azt hittem - mondta csendesen -, hogy csak �tver�s az eg�sz…

Lily elmosolyodott.

A fi� egy csokornyi vir�got szorongatott, melyek hullatt�k kicsit a szirmaikat, de m�g mindig sz�pek voltak.

- Gyere be - suttogta.

Perselus k�vette a l�nyt az �tkez�be, ahol a csal�d m�r izgatottan - Petunia eset�ben: r�m�lten - v�rta �t.

- J� est�t - k�sz�nt illedelmesen.

- Szervusz - ny�jtott neki kezet Mr. Evans.

Vonakodva, de elfogadta.

- Ezt �nnek hoztam - adta a csokrot Mrs. Evans kez�be.

- Nah�t, ez gy�ny�r�! - mosolyodott el a n� h�l�san. - Igaz�n nem kellett volna!

Perselus, j� mardek�ros l�v�n, csak semlegesen elmosolyodott.

- Gyere - tess�kelte be a n�. Le�ltette az asztalhoz, majd letette k�z�pre a finom, g�z�lg� levessel teli t�lat.

A fi� sz�m�ra minden nagyon k�l�nleges volt. Saj�t otthon�hoz �s a mardek�ros pinc�khez k�pest ez a h�z sz�p volt, vil�gos, illatos �s bar�ts�gos. A falakat vajsz�n� tap�ta bor�totta, mely nem volt se foltos, se dohos, �s m�g csak nem is p�kh�l�s. Amerre csak n�zett, buj�n z�ldell� vir�gokat l�tott.

A sz�l�k nagyon kedvesnek t�ntek, Petunia… Perselus felvonta a szem�ld�k�t. Nos, igen, Petunia pont �gy n�zett r�, mint ahogy � is �rezte mag�t: mintha egy koszos paca lenne egy �ppen tiszt�ra sik�lt padl�n.

Csendesen ett�k a levest, mindenki halkan sz�rcs�lte a saj�t adagj�t. Csak a kanalak �s t�ny�rok koppan�s�t lehetett hallani. Ezut�n Mrs. Evans a s�ltet t�lalta.

A fi� sz�j�ban �sszefutott a ny�l. R�g volt, hogy otthon ilyen finom �tket l�tott - �s hogy neki is jutott bel�le. �gy t�nt, ki�ltek arc�ra gondolatai, mert Mr. Eavns hunyorogva m�regette, v�g�l �gy sz�lt.

- �r�l�k, hogy v�gre nem �n vagyok az egyed�li f�rfi az asztaln�l. Ezzel a sok n�vel csak baj van - kacsintott r�.

Perselus megpr�b�lta pal�stolni minden �rz�s�t, ahogy a f�rfire pillantott. „�r�l�k”, azt mondta… t�prengett. Hiszen egy idegen vagyok a sz�m�ra. Mit sz�m�tok �n neki? Nem eml�kezett egy lakalomra sem, amikor saj�t apja b�rminek is �r�lt volna, ami vele kapcsolatos.

N�m�n b�lintott.

- Na �s Perselus, mondd, miket szoktatok csin�lni Lilyvel az iskol�ban? - k�rdezte Mrs. Evans. - F�lrenyelt�l, dr�g�m? - simogatta meg k�h�g� l�nya h�t�t.

A fi� vigyorogva Lily fel� lesett, aki m�r k�nnyezett az er�lk�d�st�l.

- Eln�z�st - ny�gte.

- Sokf�l�t tanulunk - kezdte Perselus. - Most, az �t�dik �vben lesznek a vizsg�ink…

- Rem�lem, nem lesz vel�k gond - biccentett Mr. Evans a l�nya fel�, j�t�kosan fegyelmezve �t egy vill�val.

- Dehogyis, apa! Perselus �s �n t�bb t�rgyb�l oszt�lyels�k vagyunk!

- Te is ilyen j�l tanulsz? - �muldozott Mrs. Evans. - Mondjuk, nem is csod�lom.

A fi� beh�zott nyakkal pislogott, �s esetlen�l b�lintott. Nem volt hozz�szokva, hogy dics�rgetik. �m v�letlen�l elkapta Petunia unatkoz� pillant�s�t. A l�ny, a k�t var�zsdi�k t�mj�nez�s�nek hallat�n egyre durc�sabb lett. L�tsz�lag �t kev�sb� �rdekelt�k h�g�nak kit�n� eredm�nyei.

- �s mi az, ami legink�bb tetszik neked a var�zsl�k vil�g�ban? - k�rdezte Mrs. Evans lelkesen.

Perselus mosolya eg�szen elvetem�lt lett.

- A dementorok - mondta, Petuni�t n�zve. - Mert ki tudj�k sz�vni az ember lelk�t.

Fagyos cs�nd telepedett az �tkez�re. A sz�l�k kiss� k�nos pillant�st v�ltottak. Lily, hogy mentse, ami m�g az est�b�l menthet� volt, vid�man hadarni kezdett.

- Tudj�tok, tanultunk ezekr�l a dementorokr�l s�t�t var�zslatok kiv�d�s�n! Nagyon veszedelmes l�nyek, �s roppant �rdekesek! Cafatokra szaggatott ruh�kban lebegnek, a test�k rohad �s ny�lk�s, �s azt mondj�k, az embert elhagyja minden �r�m, amikor a k�zel�kbe ker�l egy ilyen!

Mr. �s Mrs. Evans m�g k�ts�gbeesettebben n�zett egym�sra, l�tsz�lag megr�k�ny�dve a t�nyen, hogy kisebbik l�nyuk mily h�vvel besz�l az ilyen sz�rnyetegekr�l.

Petunia, hogy kifejezze undor�t, eltolta maga el�l a t�ny�rj�t.

- Ez igaz�n… �rdekes… - vakarta meg hal�nt�k�t Mr. Evans.

- V�lem�ny? - k�rdezte Lily, ahogy bez�rta Perselus m�g�tt szob�ja ajtaj�t.

- Kicsit t�l fodros - felelte a fi� a sok kis ter�t� l�tt�n.

Lily elkacagta mag�t.

- Nem a szob�r�l! - karolta �t a nyak�t, puszit adva az arc�ra. - Hanem a csal�domr�l.

- �rdekesek…

- Csak? Finom volt a vacsora? Meg�rte �tj�nni?

- De m�g mennyire - b�v�lte a szemeivel az �gyat Perselus.

Lilynek kisz�radt a torka, ahogy a fi� le�lt oda, ahol kor�bban � zokogott.

- Gyere ide - ny�jtotta fel�je a kez�t.

A l�ny �vatosan eleget tett a k�r�snek. M�g � az �gy fel� k�zeledett, addig Perselus elhelyezkedett a matrac k�zep�n.

- Ne, ne oda - k�rte, amikor Lily a sz�l�re akart le�lni.

Az �l�be �ltette vonakod� l�nyt. Egy ideig csak n�zte, simogatva az arc�t, igazgatva f�rtjeit.

- Sz�p vagy - mondta, amit�l Lilynek reszketni kezdett a sz�ve mellkas�ban.

- K�sz�n�m - rebegte.

Perselus odahajolt hozz�, �s �ll�t felfel� billentve megcs�kolta.

Lily nem tudta pontosan, mikor indultak felfedez��tra a fi� kezei, de ahogy azok beb�jtak ruh�i al�, �rezte, hogy a teste libab�r�s lesz.

Noha nem ez volt az egyetlen dolog, amit �rzett.

Miut�n eleget f�szkel�d�tt Perselus �gy�k�n, �szrevette, hogy az… megkem�nyedett. Kiss� elpirulva szakadtak el ajkai a fi��t�l, �s mindkettej�k tekintete a dudorod� nadr�g fel� kalandozott.

- Szeretn�m, ha… - f�rta Perselus az arc�t a nyak�ba.

A kulcscsontj�nak g�dr�csk�ire adott cs�kok meg�rj�tett�k Lilyt, �s csak t�pl�lt�k zavar�t.

- A sz�mmal? - suttogta.

A fi� b�lintott.

Lily nem is tudta, mihez kezdjen. Bek�szott Perselus l�bai k�z�, �s izgatott kezekkel gombolni kezdte a slicc�t, fel-felpillantva: mintha meger�s�t�st v�rna, hogy mindent j�l csin�l. Meg�rintette Perselus f�rfiass�g�t, amit�l az �sszerezzent, majd k�nyelmesebben elhelyezkedett a p�rn�n. R�harapott �kl�re, �s mosolyogva t�rte a fokoz�d� k�jt, amit kedvese esetlen pr�b�lkoz�sai keltettek. Ahogy a l�ny feje mozgott, k�vette jobb kez�vel, �vatosan meg�rintve Lily arc�t, belet�rva a haj�ba. Nem merte hangosan kifejezni, mennyire kellemes, amit csin�l, ez�rt csak elfojtott ny�g�seket hallatott.

Lily nem tudta, mit tesz, vagy hogy meddig kell m�g ezt csin�lnia. Csup�n �gy �rezte, r�m gusztustalan dolgot m�vel. Behunyta h�t a szemeit.

Hamar �szrevette azonban, hogy Perselus teste reag�l a k�nyeztet�sre. A fi� combjai megremegtek, izmai megfesz�ltek, ahogy zil�lva el�lvezett.

A l�ny k�h�gve �s fulladozva t�r�lgette a sz�j�t, �s k�ts�gbeesetten felpillantott.

- Valamit… rosszul csin�ltam?

- Dehogyis - ny�lt �rte Perselus remeg� kezekkel.

Arca s�padt volt �s izzadt a test�ben tombol� forr�s�gt�l. - Minden nagyon j� volt… - vonta mag�hoz.

Mindketten elny�ltak az �gyon, a fi� kezei pedig bet�vedtek Lily combjai k�z�.

- Megvan m�g a b�jitalod, ugye?

- Meg - felelte Lily fennakad� szemekkel, �s pr�b�lt nem a bugyij�ban hanc�roz�, hossz� ujjakra koncentr�lni. - De… nem lehet! Meghallanak…!

Perselus n�m�n elmosolyodott, �s gondosan betakarta mindkettej�ket.

Lily kiss� nyugodtabban f�jta ki a leveg�t, ahogy becsukta az ajt�t.

- Hazament? - pillantott el� Mr. Evans a nappalib�l.

- Aha - b�logatott a l�ny szomork�san.

- J� sok�ig besz�lgettetek… - t�r�lgette a tiszt�ra mosott t�ny�rokat �desanyja. Ami sz�raz volt, azt Petunia elpakolta a szekr�nybe.

- Rengeteg h�zit kaptunk a sz�nid�re. Meg kellett besz�ln�nk, mikor �l�nk �ssze, hogy megcsin�ljuk mindet…

- Szeg�nyk�m… menj, pihenj le. Aludj j�l!

Lily elk�sz�nt mindenkit�l, �s unottan battyogott felfel� a l�pcs�n.

- Mehetsz te is, kicsim - kapott cs�kot Petunia a homlok�ra.

Petunia m�r egy�bk�nt is indulni szeretett volna, ugyanis valami elkapta a tekintet�t. Ahogy Lily a l�pcs�fokokat szelte, kivillantak szokny�ja al�l combjai. N�v�re furcs�llta, hogy olyan r�zsasz�nek, azt�n…

Eltorzult az arca, �s eg�szen els�padt. Ut�na sietett, �s ber�ngatta a szob�j�ba.

- Te…! - d�h�ng�tt. - Te… �s ez a sz�gyentelen fi�! Engem nem versz �t, nem vagyok vak, mint any��k! Te…! Egy�tt volt�l ezzel a sz�rnyeteggel!

Lily szeme fenyeget�n megvillant.

- Semmi k�z�d hozz�! - sziszegte.

- Igenis van k�z�m hozz�! Tizen�t �ves vagy, te bolond! Hogy k�pzelted…?!

- Csak f�lt�keny vagy, mert velem legal�bb lefekszik valaki!

Petunia nem is gondolkodott: �gy arcon csapta, hogy h�ga elesett, �s felbor�tott egy kis asztalk�t. �m Lily sem volt rest: macska�gyess�ggel vetette r� mag�t n�v�r�re, �s kezdte t�pni a haj�t, karmolni az arc�t, ahol csak �rte.

A k�t l�ny sivalkod�s�ra felfigyelt a k�t sz�l� is a nappaliban. Fejvesztve rohantak fel hozz�juk, �s pr�b�lt�k sz�tszedni �ket. Mr. Evans a veszett�k kalimp�l� Lilyt r�ngatta arr�bb derek�n�l fogva, hitvese pedig a zokog�, m�gis szitkoz�d� Petuni�t csit�tgatta.

- �r�lt! Ribanc!

- Ostoba szentfaz�k!

- Ezt sohasem bocs�tom meg neked!

- Nem is kell, te kriptasz�kev�ny!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s