Consolamentum

13. fejezet

Perselus unottan piszk�lta tal�rj�nak rojtosod� sz�l�t. Igyekezte lefejteni r�la a foszladoz� sz�lakat, de egy let�p�s�vel mindig k�t �jabbat szak�tott fel, ami r�mesen bosszantotta. Taktik�t v�ltott h�t: felemelte az anyagot, a fogai k�z� fogta a let�pni k�v�nt sz�lakat, �s igyekezte leharapni �ket. Nagyteremben �l� asztalt�rsai j�t vigyorogtak rajta, de m�r kor�ntsem tartozott azon fi�k k�z�, akiket csak �gy kinevethetnek. A n�gy �v alatt siker�lt olyan h�rn�vre szert tennie, hogy a griffend�les kvartetten k�v�l senki sem mert ujjat h�zni vele. Akik ker�lt�k, azok is ink�bb irigyei voltak: k�pess�gei, tud�sa �s a fekete m�gia ir�nti rajong�sa legend�s volt az iskol�ban.

Ahogy v�gzett ruh�zat�nak rendbe t�tel�vel, az asztal fel� fordult, ahol v�gre megjelent az eb�dj�k. �hesen kavargatta leves�t, f�jk�lta, hogy ne legyen t�l forr�, de k�zben v�gig a Griffend�l asztal�t figyelte.

Egy bizonyos szem�lyt.

Az � kedves�t.

Ami�ta visszaj�ttek az iskol�ba, csak egyszer tudtak id�t szak�tani arra, hogy szerelmes �r�kat t�ltsenek egy�tt. Perselusnak hi�nyzott a l�ny test�nek k�zels�ge, az intimit�s keltette biztons�g�rzet, melyben a ny�ron oly s�r�n r�sze volt. Elhat�rozta, hogy a nap v�g�n, az utols� �ra ut�n elkapja a l�nyt, �s �jra megsz�kteti…

- Riri… - ny�gte, ahogy h�tulr�l hozz�simult.

Kezei el�l kalandoztak, becsusszanva a l�ny szokny�ja al�. Jobbj�val a bl�za alatt melleit simogatta.

- Merlinre, Perselus… - s�hajtotta Lily, �des mosollyal az arc�n. - Mi lesz, ha valaki r�nk tal�l…? Ha valaki megl�t minket…?

M�gis moh�n vezette a fi� kezeit arra, ahol igaz�n kellemes volt �rint�se.

- Nem �rdekel… Most csak mi ketten vagyunk… K�v�nlak…

- Nem lehet…

- Semmi sem lehetetlen…

- El kell mennem…

- Nekem is… �get�en s�rg�sen… - vigyorgott a f�l�be kedvese.

- V�rnak…

- Hadd v�rjanak…

K�jes, ritmusos mozg�suk, a lebuk�s magas kock�zata csak m�g �r�ltebb� tette egy�ttl�t�ket. Egy tanteremben… f�nyes nappal…

- �, Perselus! - sikkantotta a l�ny. - Ezt nem folytathatjuk!

- L�tni akarlak… �rezni…! Minden nap… minden �jjel…

- Moh�… - mosolygott a mennyezetre Lily.

Szeretkez�s�ket, szerencs�j�kre, nem zavarta meg senki, m�gis: amikor �lt�zk�dtek, mindketten �rezt�k, hogy valami mindenk�ppen v�ltozni fog.

Hogy tagadja ezt az �rz�st, Perselus gyorsan megfogta Lily kez�t.

- Mondd, hogy holnap is tal�lkozunk!

- �n…

- �g�rd meg!

- Nem lehet! - adott egy cs�kot b�cs�z�ul a l�ny.

- Ki akad�lyoz meg ebben?

Lily s�hajtott egyet, �s v�g�l kib�kte.

- Remus, azt hiszem…

Kedvese arca fak�bb lett a terem f�gg�nyein�l.

- Az az undor�t� kis…!

- Tudom, hogy te nem kedveled �t, de…

- NEM KEDVELEM?! Nincs ember a Roxfortban, akin�l �t �s bar�tait jobban megvetn�m! Mit akar t�led?! Randira h�vott?!

- Nem, dehogy! �s sejtheted, hogy �n sem �nsz�nt�b�l akarom vele t�lteni azt a kev�s szabadid�met, mikor itt vagy nekem te… - simogatta meg az arc�t, de Perselus elfordult, �s d�h�sen f�jtatott. - De McGalagony k�l�n megk�rt, hogy foglalkozzak vele! - er�sk�d�tt Lily. - Prefektus, �s McGalagony szerint t�rhetetlen, hogy ilyen gyatr�n teljes�tsen b�jitaltanb�l! K�rlek…

Szomor� hangja valamelyest enyh�tette a keser� szor�t�st a fi� mellkas�ban.

- Hiszen tudod, hogy �n vagyok az egyik legjobb az �vfolyamon…

- A legjobb vagy az �vfolyamon… - szegte le a fej�t Perselus.

- Musz�j seg�tenem… Nem tehetek m�sk�nt… De ne agg�dj - l�pett el� Lily, ism�t kicsit huncutabban vigyorogva. - Nem fogok elcs�bulni… - kacsintott.

A l�ny hi�nya sz�rnyen megs�nylette Perselus iskolai teljes�tm�ny�t. Nem tudott odafigyelni az �r�kon, sorra mulasztotta el a h�zi feladatokat. M�g b�jitaltanb�l is lemaradt Lily m�g�tt, pedig ez volt az a t�rgy, melyben messzemen�en tehets�gesnek bizonyult. Tan�rai, de legf�k�ppen Slughorn folyamatos fejmos�sban r�szes�tett�k, oszt�lyt�rsai, g�nyol�i pedig ism�t felb�torodtak, l�tva, hogy �jra van mi�rt b�ntani �t.

A legsz�rny�bb �rz�s azonban az volt, hogy Lily az esetek t�bbs�g�ben m�r nem volt mellette. M�g r�gen egy�tt v�gtak vissza a gonoszkod� alakoknak - k�sz�nhet�en a l�ny fejlett igazs�g�rzet�nek -, addig most minden fenyeget�ssel egyed�l kellett szemben�znie. A k�z�s tal�lgat�sok, k�s�rletezget�sek is el-elmaradoztak, hiszen az �r�ik ink�bb teltek jegyzetel�ssel, mint pad alatti k�nyv-firk�lgat�sokkal.

Pedig, gondolta Perselus, m�r nem volt olyan k�tet, mely ne lett volna tele komolyabb vagy ostob�bb kis b�b�jokkal. Anyja hatodikos tanszereibe �rogatott imm�r. Nem kock�ztathatta meg, hogy egy-egy tele�rt pergament elhagyjon: ha azok tan�rai kez�be ker�ltek volna, k�nnyen az igazgat� el� id�zt�k volna. �gy azonban, hogy �lland�an tank�nyvekkel a h�na alatt rohang�lt, senkinek sem volt felt�n� b�b�j-feltal�l�i tev�kenys�ge.

Leg�jabb id�z�seit �ltal�ban Hagrid l�nyein pr�b�lta ki, melyek - egy-egy f�lresiker�lt b�b�jt�l - javar�szt megzavarodtak, �gy az �ri�s �r�i folyton kudarcba fulladtak. Senki sem tudta megmagyar�zni az eseteket; Hagrid azonban sokkal gyanakv�bb lett: m�g ha nem is ismert alapvet� b�b�jokat, nyitva tartotta a szemeit, �gy egy id� ut�n Perselusnak musz�j volt m�s k�s�rleti alanyok ut�n n�znie.

�ltal�ban lesb�l t�madott ellenfeleire, olyan fedez�kb�l �tkozva meg �ket, ahonnan nem lehetett r�j�nni, hogy � volt az. Az �ltal�nos fejetlens�g, mely var�zslatainak k�vetkezt�ben a mindennapokat uralta, bizony komolyan felforgatta a vizsg�kra k�sz�l� �t�d�vesek �let�t.

Lily azonban eszes l�ny volt, �s egy kis id� ut�n r�j�tt, hogy kedvese �ll a rendbont�sok h�tter�ben. Elcsente h�t annak hatod�ves k�nyveit, �s megfenyegette, hogy addig nem adja �ket vissza, m�g a fi� le nem szokik err�l a r�mes kedvtel�sr�l.

A szakad�k egyre jobban m�ly�lt k�zt�k, hiszen a l�ny sorra mondta vissza megbesz�lt tal�lkoz�ikat, melyek keservesen szorongatt�k Perselus sz�v�t. A fi� m�lys�ges megvet�ssel m�regette Lupint, amikor csak megl�tta a folyos�kon. Oly gy�l�let l�ngolt a lelk�ben, hogy le tudta volna k�pni, ami�rt alkalmank�nt egy�tt tanulhatott a l�nnyal.

A gyenge, szalmasz�ke haj� fi� szer�nyen hajb�kolt a l�nynak, ha besz�lgettek. �gy t�nt, h�l�s a seg�ts�g�rt, ugyanakkor sz�gyelli is kor�bbi viselked�s�t, �s egyre kevesebbszer vett r�szt h�rom bar�tja g�nyol�d�saiban.

Perselus nem tudta, vajon csak a f�lt�kenys�g mondatja-e vele, vagy t�nyleg volt valami csod�lattal teli csillog�s Remus szemeiben, de abban biztos volt, hogy k�ny�rtelen�l meg fogja torolni minden pr�b�lkoz�s�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s