Consolamentum

15. fejezet

Perselus elegánsan keresztbe tette a lábait, és jókorát kortyolt vajsöréből. Hunyorgó szemeivel belepillantott a habzó ital üvegébe, és elmosolyodott.

Körülötte csak úgy zsongott a Három Seprű földszinti kocsmarésze. A roxfortos diákok első kirándulásuknak örülhettek aznap, így rengetegen próbáltak bejutni, és asztalt szerezni.

Persze neki, és sötét társaságának sosem kellett sorban állnia. Az egész iskola legalattomosabb kompániájának kisebbfajta vezetőjeként, ahol csak megjelent, meghátráltak előle az emberek. Senki sem mert vitába szállni vele egy asztalért. A hetedéves Crak könnyedén elintézte a vitás kérdéseket egy lusta pálcapöccintéssel, és az ötödéves Monstro, félelmetes termetével, szintén elegendő volt ahhoz, hogy elriasszon mindenkit. Ő maga csak ritkán nyúlt fegyveréért; kedvét lelte mások lelki kínzásában. A rettegés, ami a kisebbek szemében tükröződött, kimondhatatlan elégtétellel töltötte el. A hatalom olyan ajándék volt, melyet nem akart újra kiengedni a markából.

- És képzeld, Perselus olyan átkot küldött arra a nyomorult Blackre, hogy annak leestek a fülei a helyéről! Madame Pomfrey egy hétig a gyengélkedőn tartotta, és már a Szent Mungóból kellett gyógyítókat hívatni, mert nem tudták, hogyan illesszék őket vissza! - újságolta a negyedéves Gulfrit Palmer az elegáns szőkének.

A népes asztaltársaság jókorát kacagott, egyesek még a túlsó végben ülő Tekergők felé is odapillantottak.

- Azt ott! - mutatta Monstro a helyes, hosszú hajú fiú felé intve.

- Tisztában vagyok a Black család tagjaival, köszönöm - vonta fel a szemöldökét Lucius, és sejtelmesen Perselus felé pillantott. - Megnyugvással tölt el, hogy még mindig híven ápolod eme jó szokásodat és okozol bosszúságot ezeknek a féleszűeknek.

Az elvigyorodott.

- Hallottam, eljegyeztek - jegyezte meg titokzatosan, mire a többiek kíváncsian pislogni kezdtek.

Lucius elégedetten biccentett.

- És még mindig milyen jól értesült… Barátom, sajnálom, hogy nem pár évvel korábban születtél. Együtt az iskola császárai lehettünk volna. De… igen - fordult újra a többiek felé, akik kíváncsian várták a kisasszony nevét. - Valóban eljegyzést kötöttem… Egy nagyon jövedelmezőt, méghozzá. Biztos vagyok, hogy néhányan ismeritek is. Narcissa Black kisasszonyt fogom feleségül venni, amint elvégzi az iskolát.

- Hiszen ő az én évfolyamomon van! - rikkantotta Crak, és azonnal nézelődni kezdett. - És mintha… láttam is őket ma eljönni a kastélyból…

- Ott ülnek - mutatott el közöttük Perselus hanyagul.

Egy kisebb asztalkát pillantottak meg, amelynél két, gyönyörű talárba öltözött mardekáros lányka üldögélt. A szőke pirulva lesütötte a szemeit, ahogy megpillantotta Luciust, és szemérmesen legyezgetni kezdte magát. A másik jóval fiatalabb volt, negyedéves lehetett, és goromba fintort vágva grimaszolt a nagyfiúk felé.

- Elragadó teremtés - jegyezte meg Piton elismerően. - Csak a húga ne lenne olyan ostoba kis szurcsók…

- Azt hiszem, ezzel kénytelen leszek együtt élni - sóhajtotta Malfoy színpadiasan.

- Hogy is tartja a mondás? Egy lánnyal az egész családját feleségül veszed? - töprengett Monstro.

Lucius kínos pillantást vetett rá, majd kérdőn Perselusra nézett. Az alig észrevehetően megrázta a fejét, és legyintett.

- Persze, meglehetősen kellemetlen, milyen szégyenteljes vadhajtásai vannak a Black családnak… - folytatta Crak. - Perselus tesz róla ugyan, hogy emlékezetessé tegye griffendéles napjait, de…

- Sirius Blackre gondolsz? - fordult feléje Lucius. - Miatta már nem kell aggódnod, a család, úgy tudom, kitagadta őt…

Perselus szerette volna elterelni a szót a Tekergőkről, mert attól mindig csak Lupin jutott eszébe. A kocsma ajtaja azonban épp ekkor nyílt ki, és lépett be rajta Lily, jó pár griffendéles és hollóhátas barátnője társaságában. A fülei mellett bájosan össze volt fonva a haja két tincsbe. Azonnal észrevették egymást, de Perselus keserűen elfordította a fejét.

Lily még mindig rettenetesen szomorú volt, hogy kapcsolatuk ilyen viharosan ért véget. Egész nyáron nem beszéltek; a szülei furcsállták is, hogy így kerülik egymást.

A vidám lányok letelepedtek a Black-kisasszonyok mellé, és rendeltek maguknak vajsört. Némelyik mosolyogva mutogatott Lucius felé; összesúgtak, ki is lehet a megnyerő külsejű idegen.

- Na és mikor lesz az esküvő? - kérdezte Piton gyorsan, barátjára pillantva, hogy elterelje a gondolatait lelkének szomorúságáról. 

- Rögtön a vizsgák után… Július elején. Pontosan ezért is jöttem el ma hozzád - húzta ki magát Malfoy. - Szeretnélek megkérni, hogy légy a tanúm, amikor az oltár elé vezetem őt.

Először mindenki elhallgatott, majd elismerően tapsolni kezdtek, és gratuláltak.

- Ez aztán a hír, Perselus!

- Elfogadod? - kérdezte Lucius halkan, azzal a megszokott titokzatossággal a szemeiben, melyeket csak barátjának tartogatott.

- Természetesen - felelte az ifjú megilletődve, és kezet nyújtott neki.

- Szerintem közölni kellene a hírt a kisasszonnyal is - biccentett egy hetedéves mardekáros Monstro mellet.

- Vajon ő már kiválasztotta a nyoszolyólányait?

- Ilyet nem illik még csak kérdezni sem - intette Gulfrit.

Lucius felemelkedett a székből, és méltóságteljesen a lányok asztala felé sétált. Lilyék először teljesen izgatottak lettek, hiszen azt hitték, feléjük megy, de a szőke ügyet se vetett rájuk, így csalódniuk kellett. Katonásan összecsapta a bokáit, és udvariasan meghajolt Narcissa felé. Az remegve kezét nyújtotta felé, amit a férfi gyöngéden megcsókolt. Pár szót suttogott nekik, majd odainvitálta őket a mardekáros ifjak asztalához.

Lily végig követte a szemeivel a magasztos párt, és szörnyen egyedül érezte magát. Amíg neki volt kedvese, sose vezethették így, nyíltan végig egymást az utcán vagy a folyosón: mindig csak titkolózniuk kellett. Elkeseredve pillantott Perselusra, ám megrökönyödve állapította meg, hogy az csak Narcissa Blacket és kedvesét figyeli.

Fel is emelkedett székéről, és elegánsan kezet csókolt a nála alig idősebb lánynak. Az helyet foglalt jegyese mellett, és zavartan végignézett a társaságon.

- Még egy kört! - intett Rosmerta kisasszonynak Lucius, ahogy Bellatrix is megérkezett.

A lány, minden eleganciát nélkülözve átnyújtotta a kezét az asztal felett, mintha azt várná, hogy Piton őt is kézcsókkal illeti. A fiú azonban elvigyorodott.

- Köszönöm, nem vagyok éhes.

Az ifjak harsányan kacagni kezdtek, Bellatrix pedig füstölögve helyet foglalt.

- Bunkó! - vágta a fejéhez.

Az ivó túlsó felében ülő Sirius élénk figyelemmel kísérte két unokatestvérét, és fintorogva állapította meg, hogy utált Pipogyusza így viselkedik velük.

- Bella, ideje lenne némi illemet tanulnod - intette nővére szigorúan.

- Nem, bocsáss meg - állt fel Perselus előzékenyen -, az én modortalanságom miatt ő nem érdemel fejmosást. Miss. Black? - nyújtotta feléje a kezét vigyorogva.

Bellatrix pirulva tűrte a csókot, és szörnyen kényelmetlenül érezte magát. A fél asztal rázkódott a kuncogástól, és nem volt nehéz kitalálnia, ki a mulatság tárgya.

Miközben Madame Rosmerta felszolgálta az újabb környi vajsört, Perselus kedélyesen társalgott nővérével, elnyerve Lucius elismerését, noha maga sem tudta, hová lehetne ezt még fokozni. A szőke már így is kivételes figyelmet szentelt neki, annak ellenére, mennyivel idősebb volt nála, és származása mennyivel előkelőbb volt az övénél.

Mégis…

- Na jó, húzzunk innen, látni sem bírom ezt a nyálas társaságot - állt fel a sarokban Sirius, és három barátja sietősen csatlakozott hozzá. Pénzt dobtak az asztalra, és kifelé indultak.

Perselus követte őket a szemeivel, de különösen Lupint, akit előző évük óta folyamatosan figyelt, akár egy eszelős.

Remus, ahogy elhaladt Lily mellett, vigasztalón a lány vállára tette a kezét, ami újra felszította benne a féltékenység lángját…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés