Consolamentum

19. fejezet

- Az az a h�z, nagyuram…

A reszket�, sz�r�s, h�sos ujj a szel�d kertes lak�s fel� mutatott. Cs�f k�rmei pont a f�ldszinti nappali ablaka fel� ir�nyultak. Az elh�zott f�gg�ny�k�n kereszt�lsz�r�d�tt egy kev�ske f�ny, ami arra utalt, hogy a lak�k m�g �bren vannak.

Perselus sz�ve f�jdalmasat dobbant. Hogy rem�lte, hogy ez lesz…

- �s ebben eg�szen biztos vagy, F�regfark? - k�rdezte egy magas, v�kony hang, mely szinte m�r sziszegett.

A csukly�s figura teljesen megb�jt tal�rja rejtek�ben. Csak hossz�, csontv�kony ujjai l�gtak ki fel�lt�je al�l, melyekkel egy s�t�t sz�n� p�lc�t fogott, le�rhatatlan eleganci�val.

- Eg�szen biztos, Nagyuram! - csuklottak �ssze a l�bai alattval�j�nak.

Remegett eg�sz test�ben most, hogy ura kifejezte k�ts�geit. Ha most elveszti benne a bizalm�t… Nem, az nem t�rt�nhet meg…

- Rendben h�t - felelte Voldemort. - Eredj, neked itt m�r nincs dolgod.

F�regfark s�padtan pihegett.

- El-… Menjek el?

- Parancsomnak mely r�sz�t nem �rtetted?

- Igenis, uram… m�ris… - h�tr�lt a s�ros avarban a t�rdepl� f�rfi.

K�tked� pillant�sokat vetett Perselusra, aki �gy t�nt, maradni sz�nd�kozik. L�tva, hogy nem csatlakozik hozz�, mag�nyosan hoppan�lt.

- Nagyuram - s�hajtotta Perselus, �s let�rdelt Voldemort el�.

- Perselus, h� szolg�l�m… - jelent meg f�lmosoly a S�t�t Nagy�r ajkain. - Mihez is kezdtem volna n�lk�led?

Az ifj� k�nl�dott ujj�nak minden �rint�s�t�l. �sszepr�selte szemh�jait: �gy k�nnyebb volt elviselni a szenved�st. A s�t�t m�gus bal kez�vel cir�gatta az arc�t.

- Igaz�n meg�rdemled a jutalmat… - mondta kis id� ut�n.

- H�t… eml�kszel, j� uram? - pillantott fel rem�nykedve Perselus. - Eml�kszel az egyezs�gre…? A k�r�semre?

Voldemort arca kifejez�stelen maradt: �lvezte a v�gyakoz�st, az esedez�st k�vet�je hangj�ban.

- Neked csak a gyermek kell - folytatta Piton, mintha csak azt v�rta volna, ett�l megl�gyul ura sz�ve. - Hagyd meg nekem �ket!

- Mi�rt… akarn�l b�rmit is egy mocskos kis s�rv�r�t�l, �s az aranyv�r e sz�nalmas �rul�j�t�l?

Perselus megremegett. Eg�sz test�ben el�nt�tte a hideg ver�t�k. Nem fog engedni… nem hagyja…

- Hogy… hogy magam b�ntessem meg �ket! - dadogta. - Mindaz�rt, amit velem tettek! Hogy megfizessenek minden megal�ztat�s�rt, melyet miattuk kellett elszenvednem!

Voldemort n�m�n �zlelgette a hallottakat. Nem sz�lt k�r�l�tt�k senki; csak a csontig hat�, �szi sz�l s�v�tett a f�k k�zt, melyek �rny�k�ban �lldog�ltak. Vadul t�pte fekete tal�rjukat, ide-oda lobogtatta Piton f�lhossz� haj�t.

- �des a bossz� - felelte v�g�l. - Nincs is ann�l szebb… Ugye, h� Perselus?

- Ahogy mondod, uram… - cs�kolta meg az ifj� az undor�t� kezet.

- �s �n m�g azt hittem, gyenge vagy, ami�rt le akart�l besz�lni err�l…

- Dehogyis, uram! Csak t�ged f�ltettelek! Egy ilyen koszos, �rul� d�gben hogy b�zhattam?! - pillantott afel�, amerr�l F�regfark nemr�g hoppan�lt.

- H�t m�skor b�zz azokban, akikben �n b�zok - fejezte be ajk�nak simogat�s�t Voldemort.

- Igenis, uram…

- Meghagyom neked az �let�ket… - fordult el, Perselus pedig a f�ldre hanyatlott.

Megt�maszkodott �klein, �s fel sem n�zett, ahogy a s�t�t m�gus kil�pett a f�k takar�s�b�l. M�g az �tv�gott az utc�n, �s bel�pett a h�z el�tti kis kertbe, Perselus elkesered�s�ben felzokogott. Homloka f�jdalmasan d�rzs�l�d�tt a mocskos falevelekhez, melyeket eddig tapostak. Keservesen s�rt, �s tehetetlen�l markolt a f�ldbe.

Mikor meghallotta, hogy a h�ts� ajt� nyikorogva felt�rul, felkapta maszatos fej�t. Megfagyott az ereiben a v�r, hiszen a dulakod�s �s kiab�l�s hangja elhallatszott od�ig.

- Menek�lj, Lily! - ki�ltotta egy f�rfi. - Vidd Harryt!

- Riri - rebegte Perselus k�nny�ztatta arccal. - Menek�lj, dr�ga Riri… - k�ny�rg�tt alig halhat�an.

Egy rettenetes, vak�t�an z�ld villan�s teljesen bet�lt�tte a f�ldszinti helyis�geket, � pedig tudta, hogy ez mit jelentett. Ahogy a sav el�nt�tte a tork�t, �s elok�dta mag�t, hangosan felny�g�tt. M�sodpercekig �klendezett, k�nl�dva, reszketve, mikor egy vel�t r�z�, n�i sikoly t�rte meg az �jszak�t.

A m�sodik z�ld villan�s az emeletr�l j�tt.

Perselus megk�v�lten rogyott �ssze. Kezeibe temette arc�t, �s hiszt�rikusan fel�v�lt�tt. K�ptelen volt elhinni, hogy ura, �g�rete ellen�re, m�gis megtette… hogy megt�rt�nt… hogy �r�kre elvesztette…

- Riri! - ki�ltotta, ahogy kiugrott a bokrok m�g�l.

A h�z fel� kezdett rohanni, de alig ugrotta �t az alacsony kertkaput, �les ki�lt�st hallott, majd egy f�jdalmas s�pol�st k�vet�en a h�z alapjaiban rengett meg, �s felrobbant. Perselus m�tereket rep�lt h�tra, �s nyekkenve �rt f�ldet. A h�z darabjai, kisebb �s nagyobb t�gl�k, deszk�k, b�tordarabok repkedtek k�r�l�tte.

- Riri! - h�vogatta a n�t k�h�gve, pr�szk�lve.

A hatalmas porfelh�ben nem l�tott az orr�ig sem. Ide-oda kap�l�zott a karjaival, hogy valamelyest megtiszt�tsa maga el�tt a leveg�t, de �gy marta arc�t a koszos felleg, hogy hamar v�rben �sztak szemei.

- Riri!

Majdnem felesett egy gerend�ban, de az�rt kitart�an menetelt el�re. Ahogy tiszt�bb� v�lt el�tte minden, l�tta, amit m�r el�re sejtett: a h�z olyan m�rt�kben megrong�l�dott, hogy balgas�g volt abban rem�nykedni, hogy a romok alatt b�rki �letben maradhatott.

Remegve l�pett �t a t�rdig �r� falon. Amerre csak n�zett, halmokban �llt a t�rmel�k. Az emeletre vezet� l�pcs�, illetve az �p�let egyik sark�ban �ll� piciny szoba azonban �llva maradt. Gyorsa afel� iszkolt, rem�nykedve, hogy ott megtal�lja a…

Nagy siets�g�ben megbotlott valamiben. Egy nagy t�glakupac k�zep�n egy emberi k�z meredt el�, hal�los g�rcs�ben egy p�lc�t szorongatva. Csak k�ny�kig l�tsz�dott ki, m�gis olyan borzalmasan �ssze volt t�rve, hogy Perselus sejtette: csak a k�vek tartj�k �gy, egyben.

�klendezve l�pett �t James hull�ja felett, �s simult a l�pcs� fal�hoz. K�zelr�l m�r az sem t�nt valami stabilnak, �gy lassan araszolt fel rajta. Reszketve lesett fel az emeletre, v�rva, mikor lel r� ur�nak �sszet�rt test�re. Az �pen maradt szob�ban azonban nyoma sem volt a csukly�s f�rfinek, csak…

A szoba k�zep�n, sz�tvetett l�bakkal, ott fek�dt Lily Potter. Jobb keze m�g mindig a p�lc�t markolta.

- Riri! - m�szott oda hozz� Perselus.

Lekaparta a fels�test�r�l a k�veket, �s arc�r�l az ujjnyi vastag port.

- Dr�ga Riri… - besz�lt hozz�, de mikor megl�tta a hamut�l megs�rgult, nyitott szemeket, az �res, t�volba r�ved� tekintetet, f�jdalmasan felzokogott. - Merlinre… Riri! - m�szott oda k�zvetlen�l a test mell�, �s r�hajolt behorpad� mellkas�ra.

Simogatni kezdte a k�k�l�, megviselt arcocsk�t, a n� egykor oly sz�p, v�r�s haj�t. Annyira f�jt, annyira nem volt k�pes elhinni…

Al�ny�lt karjaival, hogy megemelje a testet, �s mag�hoz �lelhesse. �m a n� feje v�ratlanul h�trabillent, �s nyaka egyszer�en elszakadt test�t�l. Annyira sz�troncsol�dtak csigoly�i, hogy izmai nem voltak k�pesek megtartani a neh�z fej s�ly�t. A csontok �s porcok el�l �tszak�tott�k a b�rt, v�r�sen meredve Perselus arc�ba.

Az ifj� remeg� ajkakkal, �sszekoccan� fogakkal n�zte a rettenetes sebet, majd elejtette a testet, �s elfordulva �jra elh�nyta mag�t. H�r�gve, b�gve szenvedett, a f�ld�n kuporogva, m�gnem meghallotta egy kisbaba szomor� s�r�s�t.

Elh�lve fordult a hang ir�ny�ba. Eg�szen a sarokb�l, az ablak al�l j�tt, amely szinte s�rtetlen maradt: mintha onnan indult volna a puszt�t� pokol, mely lerombolta a h�zat.

Perselus reszketve �llt fel, �s indult meg a kis�gy fel�, melyben egy szomor� kisfi� s�rt. �sszeszorul� sz�vvel hajolt f�l�je, majd �jra el�t�rt bel�le a h�rg�sszer� zokog�s.

- Istenem… - suttogta. - �letben maradt�l… Te… aki miatt minden… t�rt�nt…

Keser�en pr�selte neki arc�t a kis�gy r�csainak, mely halov�ny, r�zsasz�n bar�zd�t hagyott b�r�ben.

- Ennek… sohasem lett volna szabad megt�rt�nnie… egyetlen Riri… Mi… Egy�tt… Boldogok lehett�nk volna…! Bocs�ss meg… - suttogta, t�bbsz�r is. - Bocs�ss meg…

A kis Harry felfigyelt ugyan jelenl�t�re, de sivalkod�sa nem csillapodott. Kezeivel k�ts�gbeesetten ny�lt valami�rt, ami m�r soha nem z�rhatta karjaiba.

- A mi gyermek�nk is lehetett volna… - folytatta Perselus. - A mi�nk… De te �t v�lasztottad! - lihegte keser�en. - Megsz�lted az � gyermek�t…!

Keze tal�rj�nak zsebe fel� k�szott, melyben p�lc�j�t tartotta. Gonoszan n�zte a sebhelyes �rv�t, aki mintha �rezte volna a fenyeget� vesz�lyt.

- Gy�l�llek! - sziszegte. - Undor�t� fatty�! Miattad! Te vagy az oka mindennek! - �v�lt�z�tt vele. - Te vagy az oka mindennek!

A lelke azonban majd beleszakadt saj�t, gy�l�lk�d� szavaiba. Hogyan is b�nthatn� e szerencs�tlen gyermeket? Hiszen pont � maga volt az, aki el�rulta a j�slatot…

- Uramisten… - ejtette el a fegyvert, �s �jra megmarkolta a kis�gyat, mint rab a b�rt�n r�csait. Lassan h�trafordult a n� tetem�hez, �s esedezve k�rte. - Bocs�ss meg…

Egy v�ratlan pillanatban azonban megremegett alatta a padl�. Szemei pontszer�re zsugorodtak a r�m�lett�l, amikor �rezte, hogy a l�pcs� fel� kezd omlani a fels� szint. Megbillent vel�k szerkezet, � pedig szinte �szt�n�sen kapott Lily keze ut�n. A n� feje viszont, ahogy mag�val sodorta a t�rmel�k, fel�j�k billent. Perselus k�vette �res pillant�s�t, mely mintha csak a kis�gyra ir�nyult volna.

Gondolkod�s n�lk�l felmarkolta a s�r� kisdedet, �s m�g az utols� m�sodpercben siker�lt megkapaszkodnia egy ki�ll� deszk�ban. Lily teste a f�ldszintre zuhant, ahol m�g jobban �sszet�rt.

- Istenem, Riri… - ny�gte Perselus keservesen, ahogy ott l�gott, f�l karj�val kapaszkodva, jobbj�ban Harryt tartva.

Mikor l�tta, hogy van egy valamennyire v�zszintes fel�let, ahov� leugorhat, elengedte a deszk�t. A kisfi� csak m�g hangosabban s�rt a karjaiban. �gyetlen�l tartotta, t�l er�sen, de amikor laz�tani akart szor�t�s�n, majdnem elejtette a bab�t. K�ts�gbeesetten �lelgette, r�zogatta, rem�lve, hogy hamar elhallgat.

�sszerezzent azonban, �s mag�hoz szor�totta a bab�t, mikor meghallott egy t�lont�l ismer�s hangot.

Hagrid, a vad�r keservesen b�mb�lni kezdett, ahogy megl�tta a romokban �ll� h�zat. Lap�tm�ret� kezeivel csak �gy dob�lta arr�bb a gerend�kat �s t�gl�kat, mintha azok pap�rgalacsinok lenn�nek.

- James! Lily! - harsogta az �ri�s.

Perselus r�m�lten h�z�dott be az �rny�kba.

- Ssshht! - csit�tgatta a gyermeket, amely m�g mindig b�mb�lt.

- Harry? - figyelt fel Hagrid a hangj�ra.

- Az Istenit! - sziszegte Perselus inger�lten. - Hallgass m�r el!

- Hagrid… - rebegte egy harmadik, l�tsz�lag d�bbent hang.

- Sirius? H�t te mi az �rd�g�t keresel itt?

- A szents�git! - hunyta le a szemeit Piton, �s �rezte, hogy nagy bajban van.

Mivel nem tudott tenni Harryvel, �vatosan lefektette a f�ldre. Keservesen v�gigm�rte, majd behunyta a szemeit, �s gyorsan hoppan�lt.

Dumbledore lassan, m�lyeket l�legzett, �s behunyt, eltakart szemekkel hallgatta egykori tan�tv�nya vallom�s�t. A viharvett k�lsej� ifj� zokogva avatta be �t legsz�rny�bb titkaiba, sz�v�nek legnagyobb f�jdalmaiba, �s… nem utols�sorban abba, ami a m�g�tt�k �ll�, v�gzetes �jszak�n a Potter-h�zasp�rral t�rt�nt.

Perselus nem �lt le, noha az id�s m�gus t�bbsz�r is hellyel k�n�lta, l�tva d�l�ng�l� alakj�t. F�l�r�lt m�dj�ra, reszket� kezekkel mes�lt, arc�n pedig maszatos medret hagyott patakokban csordog�l� k�nnye. Id�nk�nt egy-egy h�rg�s vagy csukl�s f�lbeszak�totta elbesz�l�s�t, Dumbledore pedig �szinte f�jdalommal v�rta ilyenkor, hogy folytassa. Amikor abbahagyta a mindkettej�k sz�m�ra oly gy�trelmes besz�mol�t, feln�zett. Fekete szemei �gk�k�nt ragyogtak a k�nnyekt�l.

- K�rem, �lj�n meg… - k�rte, az igazgat� pedig meglehet�sen elborzadt szavai hallat�n. - Nincs ezen a vil�gon semmi, ami miatt meg�rdemeln�m, hogy �ljek…

Dumbledore lassan felemelkedett a sz�k�b�l, �s megker�lte az asztalt. Perselus beesett arccal figyelte, �s att�l tartott, hogy esetleg meg�ti. Az azonban nem tett m�st, csak meg�llt el�tte, �s a v�ll�ra tette a kez�t.

- Az igaz sz�v legnagyobb er�nye a megbocs�t�s, Perselus - mondta l�gyan. - Megbocs�t�s elleneink… �s saj�t lelk�nk ir�ny�ba. Senki sem oldozhat fel az al�l, amit tett�l… csak a hal�l… De sz�modra annak m�g nem j�tt el az ideje. B�k�lj meg �nmagaddal, mert csak akkor leszel k�pes egy�tt �lni ezzel a sz�rny� hib�val, amit v�tett�l… Megb�n�sod �szinte, ebben bizonyos vagyok. Amikor megtudtad, mik�nt �rtelmezte Voldemort a j�slatot, te magad j�tt�l el hozz�m, hogy rejtsem el Potter�ket…

Megszor�totta az ifj� karj�t, aki s�padtan pislogott fel r�.

- Tudom, hogy ott lakozik benned a j�! Lily Potter is tudta, amikor Remus Lupint ut�nad k�ldte! Nem hazudtolhatod meg az igaz hit�t, amiben meghalt, azzal, hogy csak �gy eldobod magadt�l az �letet! - r�zta meg Perselust. - Ne akarj neki t�bb csal�d�st okozni!

Piton leszegte a fej�t, majd �jra, h�l�san feln�zett, �s elsz�ntan b�lintott. Dumbledore szomor� arc�ra megk�nnyebb�lt mosoly k�szott fel.

- T�rdelj le el�m, Perselus Piton - utas�totta, �s az sz� n�lk�l engedelmeskedett.

A fej�re helyezte mindk�t kez�t, �s oldalra pillantott, f�nixmadar�ra.

- Tisztuljon meg a lelked a b�nt�l az�ltal, hogy a rosszat j�ra, a s�t�ts�get �ltet� f�nyess�gre, a hamisat igazra cser�led a sz�vedben. Emelkedj fel�l a k�s�rt�sen, �s vigasztal�dj a helyes �sv�nyen j�rva, mert csak �gy �rheted el szellemed kiteljesed�s�t. Fogadod-e, hogy engedelmeskedsz utas�t�saimnak, �s tiszta sz�vvel szolg�lod a j�t a puszt�t� er�k ellen?

- Fogadom.

- Fogadod-e, hogy ak�r �leted �r�n is megv�delmezed, amire mind felesk�dt�nk?

- Fogadom.

- Fogadod-e, hogy h� maradsz, �s a k�ts�g legapr�bb szikr�ja sem pattan fel benned?

- Fogadom…

Dumbledore elhallgatott, Fawkes pedig vid�m trill�z�sba kezdett. Felr�ppent �llv�ny�r�l, �s csill�ml� szikr�kat sz�rva k�r�zni kezdett felett�k, v�g�l megtelepedett Perselus v�ll�n. Az ifj� megillet�dve csod�lta a sz�ps�ges teremtm�nyt, mely halkan, b�gva �nekelt a f�le mellett. Az igazgat� szel�den mosolyogva megsimogatta az �llat okos kis fej�t, majd a kez�t ny�jtotta az egykori mardek�rosnak.

- Kelj fel, Perselus Piton…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s