Consolamentum

Epil�gus

- Egyetlen Riri… - hunyta le a szemeit Perselus.

�rezte, hogy a sz�rny� k�n fesz�ti a lelk�t.

- Utolj�ra kellett csal�dnod bennem - mormolta. - Eg�sz �let�nkben csak f�jdalmat okoztam neked… de most m�r… az � kez�ben van minden…

A f�rfi szipogva felpillantott, �s a keser�s�gt�l eleredtek a k�nnyei.

A szer�ny, kett�s s�rk�v�n az egykori Potter-h�zasp�r neve �llt.

- M�g a hal�lodban is az �v� vagy… Tudom j�l… sohasem lehet�nk m�r egy�tt… mert minket nem egym�snak rendelt a sors… Ha meghalok, tudom, nem fogsz r�m v�rni… Nem �rdemes ez�rt sem �lni, sem meghalni…

Gondolatai megbicsaklottak, mert egy l�gy fuvallat megcir�gatta az arc�t. M�gis…

- Merlinre, Riri… - t�rt el� a zokog�s Perselusb�l. Reszket� kez�vel meg�rintette azt a pontot, ahol a szell� hozz��rt b�r�hez. - Annyira sajn�lom!

K�v�r k�nnycseppek hullottak �jfekete tal�rj�ra.

- Bocs�ss meg nekem… - suttogta, ahogy elmer�lt a sz�l simogat�s�ban, mely mintha szeret�, f�ld�nt�li kezek munk�ja lett volna. - Nem f�lek… - folytatta �tszellem�lten. - T�bb� nem…

- Szerinted ez az? - k�rdezte Ron a picinyke temet� l�tt�n.

- Nem hinn�m, hogy egy ilyen kis telep�l�snek lenne m�sik temet�je - jegyezte meg Hermione.

Harry n�m�n �llt a bej�ratn�l, �s az alacsony �p�t�s�, d�sztelen templomot n�zte.

Gy�ny�r� volt.

Pont ilyennek k�pzelte el sz�lei �lm�t. Nyugodtnak �s cs�ndesnek. Egy ilyen b�k�s helyen…

Mivel a h�rom fiatal j� ideig t�tlenkedett a kapun�l, a paplakb�l el�l�pett egy fiatal, csuh�s f�rfi. Harmincas �veinek elej�n j�rhatott, mozg�sa m�gis neh�zkes volt: egyik l�b�t h�zta maga ut�n, mintha merev, b�na lenne. M�gsem t�maszkodott botra, b�r az megk�nny�tette volna j�r�s�t. Kiss� kifulladt h�t, mire oda�rt hozz�juk, m�gis bar�ts�gos arcot �lt�tt, �s kezeit �sszefonva k�sz�nt�tte az idegeneket.

- Miben seg�thetek? - k�rdezte szomork�s szemmel. A gy�sz a gyerekek arc�ra volt �rva.

Hermione nem sz�lalt meg, csak Harryre pillantott.

- K�t s�rt keres�nk… a sz�leim s�rj�t… - kezdte a fi�, mire a pap arca elsz�rk�lt a r�szv�tt�l. - James �s Lily Potter nyughely�t…

A lelk�sz egy ideig n�m�n m�regette �ket, majd intett, hogy k�vess�k.

- Eml�kszem a temet�sre… ministr�nsfi� voltam akkoriban… - pillantott fel a borul� �gre a f�rfi. - Sz�rny� vesztes�g… A k�zs�g az�ta sem feledte el a trag�di�t… Az a rettenetes robban�s… A temet�sre nagyon sokan elj�ttek… �s �r�l�k, hogy v�gre te is idetal�lt�l - fordult meghitt arccal Harry fel�. - A bar�tok �s rokonok k�r�s�re k�z�s s�rban helyezt�k �ket �r�k nyugalomra.

Harry �rezte, hogy mellkasa elnehezedik.

- K�l�n�s, hogy most j�tt�l - folytatta a pap. - Az �ltalad keresett s�rnak �pp l�togat�ja van…

- L�togat�ja? - k�rdezte Hermione. - Hogy �rti ezt?

- Tizenhat �ven kereszt�l mindig megl�togatta a s�rt, �vente t�bbsz�r is… �s mindig hagyott rajta egy csokor sz�p feh�r liliomot. Tal�n ismered is…

- Biztos, hogy Remus az - suttogta Ron.

Harryt azonban a k�v�ncsis�g helyett sz�rny� d�h ker�tette hatalm�ba, ahogy megpillantotta a fekete alakot.

Perselus a s�r el�tt t�rdelt, mellkasa el�tt �sszekulcsolta fekete keszty�s kezeit, �s im�dkozott. Tal�rja �s hossz� haja lobogott a sz�lben. Arca b�k�s volt �s szel�d… tal�n ez d�h�tette a fi�t a legjobban.

Sz� n�lk�l megel�zte a papot, aki megtorpant, bar�tai m�g�tte �gyszint�n.

Harry f�jtatva rohant a s�r fel�, Piton pedig nem adta jel�t annak, hogy �szrevette volna, vagy hogy menek�lni akarna.

- Rohad�k - szegezte a nyak�hoz a p�lc�j�t eltorzult arccal.

Piton kifejez�se csak egy apr�t rezd�lt, �s m�g szomor�bb lett.

- Nem f�lek, Riri… - mondta halkan, majd lassan kinyitotta a szemeit, �s �vatosan Harryre n�zett.

A fi� sz�m�ra borzaszt� volt a l�tv�ny: a fakul�, fekete szemek, a sz�lt�l r�zsasz�nre cs�pett arc, az �benfekete hajtincsek k�z� vegy�l� k�sza, �sz sz�lak…

Mintha egykori professzora �veket �regedett volna.

- Hogy meri �gy meggyal�zni a sz�leim s�rj�t? - k�vetelte Harry szaggatottan, megr�k�ny�dve.

Piton nem felelt, csak lejjebb eresztette �sszekulcsolt kezeit. Leszegte a fej�t, �s n�m�n n�zte a „Lily”-feliratot.

- Azok ut�n, hogy feladta �ket… hogy meg�lette �ket… hogy mer�szel egy�ltal�n ide j�nni?!

A f�rfi nem felelt, elismerve b�n�ss�g�t.

- Hogy v�rtam erre a percre… amikor minden�rt megfizet…

- Sohasem lehett�l az eny�m… - sz�rnyaltak �jra a m�ltba Perselus gondolatai. - Majd egy k�vetkez� �letben…

Feln�zett a v�rszomjas tekintet� fi�ra. Mennyire idegenek voltak ezek az indulatok Lily szemeit�l…

A p�lca egyenesen a mellkas�ra c�lzott. B�v�lte egy kicsit a v�g�t, majd nagy, fak� szemekkel Harry arc�ba n�zett. Lassan sz�tt�rta a kezeit, megad�sa jel��l. Nem kapta el a pillant�s�t, menek�l� utat keresve. B�k�sen t�rte, ami r� v�rt.

Harry d�h�dten elvicsorodott, �s g�rcs�sen megszor�totta a p�lc�t. Elhalkult k�r�l�tte minden, mintha egy burok �lelte volna k�rbe �ket. L�tta a szeme sark�b�l, hogy Ron �s Hermione lassan megl�dul fel�je, sikoltozva, k�rlelve, nehogy meggondolatlans�got tegyen.

- K�rlek - suttogta Piton, t�le eg�szen szokatlanul.

- K�ny�r�g… - sz�lalt meg egy hang Harry elm�j�ben. - Ak�rcsak Dumbledore, amikor…

�rezte, hogy �sszes d�he, mint valami m�reg, felsz�kik az agy�ba. Mellkasa zil�lt, a hal�nt�ka l�ktetett. Ahogy meglend�tette p�lc�j�t, lehunyta szemeit, �s k�nny folyt v�gig az arc�n…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s