K�s�i, utols� gondolatok

Lassan baktatok a f�riaf�z fel�. A csillagos �gbolt mindig megnyugtatott azel�tt, most m�gsem tudom �r�memet lelni benne. M�r ebben sem! Ez is csak meger�s�t elhat�roz�somban. Milyen ironikus! Telihold van. Potter �s a band�ja is ilyenkor j�rt ide. Ahogy eszembe jutnak, �rzem, el�nt az epe �s a m�ly, g�tl�stalan gy�l�let. M�g most is �k j�rnak a fejemben! Ez t�boly�t�! Pedig eld�nt�ttem, hideg fejjel viszem v�ghez tervem. �s tess�k! Itt m�rgel�d�m. Perselus Piton az �rzelmi rejt�zk�d�s mestere, �s m�gsem tud mag�nak parancsolni!

Meg�rintem p�lc�mmal a fa t�v�t. Az �tj�r� azonnal felt�rul. Elindulok lefel�. N�ha r�m t�r a k�tked�s. Biztosan j� �tlet? - Igen! Nem h�tr�lhatok meg! – mondom f�lhangosan. Ink�bb utas�t�snak �rzem, mint egyszer� meg�llap�t�snak. Oda�rek a f�ld m�ly�n l�v�, eldugott kis patk�ny lyukhoz, ami egyszer m�r majdnem vesztemet okozta. �s most �jra itt! Van st�lusom, meg kell hagyni. Ezt senki sem vitathatja. Kinyitom az ajt�t. Ahogy kezem meg�rinti a kilincset, �rzem, tenyerem izzad. – Csak nem f�lek? – t�prengek el. Nem f�lhetek. Az t�l gyerekes lenne. �s ha m�gis? Elv�gre nem mindennapi dologra k�sz�l�k. – Tal�n egy kicsit. Ez vele j�r. – nyugtatom magam. M�g most is ez a legfontosabb. A b�szkes�gem. Ami id�ig juttatott. A f�riaf�z alatti s�t�t �s elhagyatott alag�tba. Akkor sem h�tr�lok meg, ha Dumbledore k�ri t�lem! � azonban nem fogja. B�k�sen alszik az �gy�ban, �s nem sejt semmit. Majd fog! Egyszer biztos ide t�ved valaki, �s akkor majd tudni fogja! � is, �s mindenki m�s!

Kinyitom az ajt�t. Recsegve nyikorog. S�rti a zaj a f�lem. M�r nem sok�ig! Bel�pek a szob�ba. K�penyem hanyagul ledobom a sz�kre. Leroskadok a szoba k�zep�n l�v� �gyra. Agyam fogaskerekei vadul zakatolnak. Szinte m�r f�jnak torl�dott gondolataim. Az elm�lt egy h�t esem�nyein r�g�d�m. A s�t�t Nagy�r r�j�tt a kis titkomra!  Persze, Lucius Malfoy! Ki m�s der�thette ki, �s �rulhatta el Neki. Nem megy vele sokra.  Kereszt�l h�zom a sz�m�t� kis terv�t. Arcomra g�nyos vigyor �l ki. Hah, m�g most is sokkal ravaszabb vagyok, mint az a szalmahaj�, gerinctelen kis f�reg! Azt hiszi, most j� pontot szerez Voldemortn�l. Mennyire t�ved! Kicsivel k�s�bb eszembe jut jegyesem. Milyen csod�latos n�! Hossz�, vil�gosbarna haj�val, z�ld szem�vel, �s halv�ny v�r�s ajkaival � a legvonz�bb teremt�s, akit e f�ld a h�t�n hordott! Sok�ig nem is hittem el, b�rmit is �rezhet ir�ntam. Most gondolkodom el igaz�n arr�l, mit k�sz�l�k v�ghez vinni. Megtehetem ezt Vele? Akit az �letemn�l is jobban szeretek. Jogomban �ll ilyen m�rt�k�, elviselhetetlen szenved�st okozni Neki?

F�jdalmasan fels�hajtok. Pontosan tudom a v�laszt. M�gis el�h�zom bal zsebemb�l azt a kis fiol�t, aminek tartalm�n annyit dolgoztam. Ennek �gy kell lennie! �gy lesz a legjobb! Rosszall�n ingatom fejem. M�g mindig nem tudtam meggy�zni magam tettem helyess�g�r�l! Farkasszemet n�zek az �vegcse v�rv�r�s tartalm�val. Ez a sz�n: az �let sz�ne, a Szerelem sz�ne, a Szenved�ly sz�ne. �s a Hal�l sz�ne. Kinyitom. Egy mozdulattal felhajtom a folyad�kot. Hat�s�t r�gt�n �rzem. Minden kezd lassulni. Tomp�bb lesz k�r�l�ttem a k�lvil�g. Jobban hallom a v�rem l�ktet�s�t az ereimben, a sz�vver�sem robaj�t, ami minden pillanatban lassul �s lassul. Tudom, nincs m�r sok h�tra. Felny�g�k a k�nz� szenved�st�l, ami testemet uralja. M�g egyszer, v�gezet�l l�legzem, majd az �let legutols� szikr�ja is t�vozik bel�lem. Kihull a fiola a kezemb�l, �s a padl�n apr� szil�nkokra t�rik. Ahogyan �letem is.

M�r alig �lek, a hal�l tov�bb v�rat mag�ra, mint szerettem volna, nehezen l�legzem, m�r a gondolatok is �sszefolynak a fejemben. Hallok valamit, m�r hallucin�lok. Egy f�nyt l�tok magam mellett �s egy hangot, az � hangj�t, itt �ll mellettem. Milyen r�mes l�tom�s, k�ny�r�g nekem, k�ny�r�g… �, f�j ezt l�tnom, mi�rt nincs m�r v�ge? Let�rdel mell�m, l�tom a k�nnyeket a szem�ben, hallom a s�r�st�l elf�l� hangj�t: „Nem…Perselus…mit csin�lt�l? Sz�ks�gem van r�d!”- egy k�nnycsepp pereg v�gig az arcomon- „Lizy” -suttogom.

Minden els�t�t�lt m�r nem �rzek semmit, valami marja a torkom, a sz�vem a fejemben d�b�r�g, mi t�rt�nik… mi�rt nincs m�r v�ge.

A hall�som tisztul… nem ezt ne! Kinyitom a szemem, egy gy�ny�r� szemp�r n�z r�m a f�lhom�lyban… Elizabeth, a szeme k�nnyes, k�ts�gbeesetten f�rk�szi az arcomat. Lehajtom a fejem, a kez�ben… a kez�ben egy fiola van, �res, ruh�j�n �vegszil�nkok… ne.

Tomp�n, de hallom a szavait, csak suttog, de f�jdalmasan has�t a sz�vembe a hangs�ly �s a tartalom. „Perselus, n�zz r�m, k�rlek sz�lalj meg!”

„Mi… mi�rt tetted ezt?” -suttogom alig hallhat�an. A v�lasz hangneme ism�t a sz�vembe mar: „M�r napok �ta ilyen furcs�n viselkedt�l...-k�nnyekkel k�szk�dve mondta tov�bb -nem akarom, hogy elmenj, pont most…pont te. A legnehezebb helyzetekben adn�d fel? Nem az vagy akinek megismertelek, ha ezt teszed!”- mondta g�rcs�sen pr�selve ki mag�b�l a szavakat.

Leszegett fejjel �l el�ttem, fejem a t�rdein pihen, kezdek �ledezni, m�r tudok mozogni, nem �reztem semmi megb�n�st, meg akartam halni, de nem tehettem ezt Vele… annyira szeretem. Arca olyan s�padt, annyira er�tlen…mint egy szobor…�n tettem ezt vele, keser� b�ntudat hajt, hogy megfogjam a kez�t, �s a szem�be mondjam: „Szeretlek” Ez volt az els� szavam, amit igaz�n meghallott ezen az �jszak�n. A v�laszra nem is sz�m�tottam, nem gondoltam, hogy ezek ut�n t�retlen marad az a b�j, �s magabiztoss�g ami mindig is megb�v�lt benne.

Mosolygott…hogy mi�rt azt egyenl�re nem tudtam, csak sejtettem, hogy tal�n ez a megbocs�t�s jele. Igaza volt, nem futamodhattam meg, nem hagyhattam el ezt a vil�got ekkora kudarccal a h�tam m�g�tt. F�ltem a k�rd�st�l, amit tudtam meg kell v�laszolnom, de nem mertem, �s nem is tudtam r� a v�laszt. „Mi�rt? Mi�rt teszed ezt velem… vel�nk?” –h�t ez volna a megv�laszolatlan val�s�g. „Veletek? Dumbledore -nak �s neked is ez lett volna a legjobb…” „Dumbledore nem tud r�la, �s rem�lem nem is kell megtudnia.” -mondta elcsig�zottan. Nem �rtettem. „Akkor kikr�l besz�lt�l?” -szor�tottam meg a kez�t.

A mosoly az arc�n hihetetlen�l gy�gy�t� volt, ez a n� az els� perct�l tudta ki vagyok, mit tettem a m�ltban, �s most elj�tt, hogy megmentse az �letem… hib�ztam.

Kezemet lassan a has�ra tette �s egyre csak mosolygott, most vettem �szre, valahogy megv�ltozott az arca, eddig gyerekes von�sai most m�r csak eml�kek voltak, arca gy�ng�ds�get �s szeretetet sug�rzott.

„�risten te…”-nem tudtam befejezni, csak ennyit tudtam mondani: „�s �n majdnem…”-m�r nem is fejezhettem be, ajkaival befogta a sz�m �s t�bb� nem is �rdekelt semmi, ezt a hib�t nem k�vethetem el… soha t�bb�!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s