- Szent szalmiákszesz! Mi ez a dübörgés? – kérdezte Elizabeth összerezzenve. Épp Madame Pomfreyval beszélgettek, mikor a kastély falai iszonyú robaj közepette megrázkódtak.

- Nekem úgy tűnt, alulról jött! – nézett rá sokatmondóan a javasasszony.

- Megyek, megnézem Perselust! – pattant fel a fiatal boszorka székéből, és sietős léptekkel a pinceszint felé vette az irányt. Sejtése beigazolódott. Benyitott, és látta, a bájitaltan termet padlótól a mennyezetig királykék szirup borította, természetesen beleértve az elkövetőt is.

- A nyavalya vigye el ezt a receptgyűjteményt! – dohogott a férfi dühösen. Eliza megnyugodva mosolygott kedvesén, aki kissé komikus látványt nyújtott: fekete haját és talárját kék pacák tarkították. A bájitalok mestere épp felkászálódott a földről, mikor észrevette a lányt.

- Ha egy szót is szólsz, nem állok jót magamért! – fenyegette meg. Lizy ajkába harapott, de így sem tudta elrejteni bujkáló vidámságát.

- Mi történt? – kérdezte túlzottan tettetett komolysággal.

- Ami már kétszer a héten! És én újra bedőltem ennek az átokverte könyvnek! – szitkozódott tovább Piton.

- Dobd ki végre a kukába! – lépett át a lány két kék tócsán, és érintette meg óvatosan a férfi karját.

- Lassan ott fog landolni, elveim ellenére! – fordult meg vészes gyorsasággal a varázsló, néhány milliméterre Elizabethtől. Szeme szikrákat szórt, fékezhetetlen indulata szinte sütött belőle. Lizy óvatosan hozzábújt, és átölelte.

"Ha már heveskedik, öncélú leszek, és a magam malmára hajtom a vizet!" gondolta, miközben a férfi szája egyre közelebb került az övéhez. Pár pillanat múlva szenvedélyes csókban forrtak össze, feledve mindenkit és mindent maguk körül.

- Ne törődj vele, ráadásul a festést is megúsztuk! Hihetetlenül jó színe lett a teremnek – viccelődött a fiatal boszorkány, még mindig kedvese karjaiban.

- Ordo et mundici! – suhintott Piton, és a helyiség egy pillanat alatt tisztává vált.

- Neked viszont ajánlom figyelmedbe a fürdőszobát – incselkedett Eliza tovább.

- Talán valami szokatlant lát rajtam a kisasszony? – adta vissza a feldobott labdát a bájitaltan tanár.

- Ugyan, elképzelésem sincs, mire gondolsz – kacsintott vissza a megkérdezett távozóban.

Néhány perc múlva a tanárnő az igazgató ajtaja előtt járkált idegesen fel s alá.

"Ez már a harmadik a héten! Túlhajszolja magát, augusztus eleje van, tombol a nyár, és ő az álomfőzet tökéletesítésén munkálkodik. Szerintem hiányzik a szótárából a pihenés kifejezés…"

-Akkor sem mehet így tovább! – mondta hangosan az utolsó mondatot, és bekopogott.

- Gyere gyermekem, már vártalak – köszöntötte el az igazgató sejtelmesen ezüstös, félhold alakú szemüvege mögül.

- Tudtad, hogy jövök? – csodálkozott a lány.

- Körülbelül tíz perce sétálsz az ajtóm előtt, gondoltam, egyszer csak bejössz – hunyorgott az idős varázsló.

- Perselusról szeretnék Veled beszélni! – kezdett bele mondandójába Elizabeth.

- Ugye nincs semmi baj? – az igazgató tekintete egy szemvillanás alatt megkomolyodott.

- Ha úgy vesszük, nincs… Csak… egyszerűen nem bírom nézni, ahogy halálra dolgozza magát – bukott ki belőle végül.

- Amióta ismerem, a munkájának élt, lehetetlen az üst mellől elrángatni – jegyezte meg az ősz hajú férfi. Lizy sokat sejtetően húzta fel szemöldökét. – Mindazonáltal felsőbb utasításra el tud szakadni, még ha kelletlenül is – tette hozzá.

- Azt hiszem, ennek most jött el az ideje – nézett mélyen a fiatal nő az igazgató mélykék szemébe.

- Bízd csak rám! – felelte a férfi, és mintha szeme kacsintásra rebbent volna.

- Köszönöm! – mosolygott Elizabeth egy megkönnyebbült sóhajjal fűszerezve, majd távozott.

*

- Még hogy kikapcsolódás! Meg egyhangúság! Tudja is Albus, milyen egy bájitaltan óra Longbottommal! Minden alkalommal hálásak lehetünk, hogy egyben maradt a kastély! Az a fiú kész katasztrófa! – tört ki a tanár, miután hangos dörrenés keretében bevágta maga mögött az ajtót. Fekete hajfürtjei kissé szemébe lógtak, talárja a tehetetlenségtől vad táncot járt körülötte, ahogy hirtelen megtorpant. Eliza meglepetten nézett fel könyvéből. Ekkora ellenállásra és tomboló haragra nem számított. A férfi fél órát töltött Dumbledore-nál, ezek szerint nem sok sikerrel.

- Mi történt? – kérdezte a lány inkább felszólítón, mintsem kérdezőn.

- Hogy mi történt??? Csupán annyi, már nem vagyok elég jó! – szűrte fogai közt a szavakat, majd elhallgatott, ám látva párja kérdő tekintetét tovább folytatta. – Albus kényszerszabadságra küldött, akármilyen finoman is vezette fel a dolgot! Magyarul kitette a szűrömet a kastélyból három napra! Biztos az a hibás könyv az oka mindennek! Akkora robaj még Roxmortsba is elhallatszott! – ökölbe szorított kézzel hadonászva, viharos léptekkel járta be a szobát. Egész lényéből áradt a fékezhetetlen indulat. Lizy tudta, ilyenkor egy rossz hang is olaj lehet a tűzre.

- Mit mondott pontosan?

- Perselus, azt hiszem, szükséged lenne egy kis kikapcsolódásra, Roxfort falain kívül. A kastély egyhangúvá válhat, ha hosszasan itt tartózkodik valaki. Szóval, mint az iskola igazgatója, elküldelek három napra pihenni. Nem szeretném, ha a tanári kar egyik oszlopos tagja kimerülten kezdené az évet! – idézte szó szerint az igazgatót.

- Látod, Albus megmondta az okot, és ebben egyet kell értenem vele. Nézd a dolog jó oldalát, kettesben tölthetünk egy kis időt, erre nem sok lehetőségünk volt mostanság… persze, csak ha igényt tartasz rám! – nézett rá ártatlanul.

- Talán azért nem volt, mert mindig a világmegmentő öcsédet pesztráltuk! – csattant fel a férfi.

- Aki azóta már az aurorképzőt is maga mögött hagyta! – replikázott. Harry volt kapcsolatuk kritikus pontja, iránta tanúsított, homlokegyenest ellenkező érzelmeik miatt még most is képesek voltak vitába szállni.

- Különben meg miért ne akarnék Veled lenni?! Ez volt az egyetlen indok, amiért ráhagytam minden vita nélkül!

- Akkor csomagoljak netalántán? – ölelte át a lány hátulról Pitont.

- Azt hiszem, nincs más választásunk – fordult hátra az ében hajú varázsló, s éjfekete tekintete jólesően megpihent Elizabeth sziluettjén a bágyadt, délutáni nap fényében.

*

- Mégis mi a terv? – kérdezte Lizy, mintegy másfél óra múlva, indulásra kész csomagjai mellé kuporodva.

- Gőzöm sincs, azelőtt még nem volt részem ilyenben – tört ki élesen a férfi.

- Ellenben nekem van egy javaslatom – somolygott sejtelmesen a boszorkány.

- Ajaj, mi a biztosíték, hogy túl fogom élni? – kötekedett kedvese.

- Semmi, ilyen túláradó bizalommal…

- Ha Neked hirtelen bevillan valami, az csak eszement ötlet lehet, erre mérget is vennék! – folytatta megszokott stílusában a tanár. – Gondolj csak arra, mikor bemutattál édesapádnak, a szomszédban lakó idős néni majdnem ördögűzőt hívott, mikor meglátott a lépcsőházában… Ennyit a muglikról! – tette hozzá csípősen.

- Nem kellett volna, annyit leskelődnie, csakis magára vessen! – kacagott Elizabeth, mikor eszébe jutott a keserédes történet.

- Milyen próbatételt kell kiállnom a három nap alatt? – adta be derekát a bájitalok mestere.

- Hmm, először is szabadíts ki a Hét Torony fogságából, de ha időközben szőkévé fested a hajad, én esküszöm, nem ismerlek meg – incselkedett vele a lány.

- Esetleg előtte a Sárkánnyal is megküzdjek? – dobta vissza a ziccert Lizynek.

- Nem is rossz ötlet! – kacsintott rá. – Bár, én arra gondoltam, felfedezhetnénk Magyarországot. Lakik ott egy régi barátnőm, aki már többször felajánlotta a lakását, mert nyaranta sosem tartózkodik otthon. Nos? – hadarta el egy szuszra.

- Miért gondolom úgy, hogy ez meg lett tervezve? – vonta össze szemöldökét kétkedve a bájitaltan tanár.

- Szerintem meg akkor érzed jól magad, ha minden mögött összeesküvést gyaníthatsz. Én nem gátollak meg benne! – Eliza próbált pókerarcot vágni, több-kevesebb sikerrel.

- Hová mennénk?

- Budapestre, egy külvárosi kerületbe, ahol csend és nyugalom honol, de nincs messze a pezsgő belváros sem. Ugye, nem hangzik rosszul?

- Addig rágnád a fülem, míg bele nem egyeznék… - legyintett lemondóan a férfi.

- Éééén? Kényszeríttettelek akárcsak egyszer is valamire? – csattant fel a lány, sarokba szorítva párját. – Hallgatás belegyezés… - fűzte hozzá sokat sejtetően.

- Kellett nekem szóba állnom Veled, ez lett a vesztem! – morgott továbbra is Piton.

- Felőlem a szobába zárkózva is töltheted a három napot – vetette fel a fiatal boszorka csüggedten.

- Üsse kavics, ha itt feleslegessé váltam, nincs mit tenni – a varázsló tekintete a történtek miatti elégedetlenségét tükrözte.

- Ez keményebb dió, mint sejtettem, csak bele ne törjön a fogam - töprengett Lizy.

- Indulunk vagy sem? – érdeklődött Perselus.

- Várj, megkeresem a ház kulcsát… Rendben, én útrakész vagyok! – mosolygott párjára, kezében a lakásba jutás tárgyával.

*

Egy virágokkal övezett kerti út kellős közepén találták magukat, nem sokkal később. Ameddig a szem ellátott, családi házak terültek el. Még a mellékutcát is sokszáz éves platán fák ölelték át lombkoronájukkal. A vasút zaja távoli zümmögésnek hatott. Autó ritkán járt erre, a busz is a főúton közlekedett, ami ötpercnyi sétára volt tőlük.

- Biztos nincs itthon a barátnőd? Nem lenne kedvem magyarázkodni! – mormogta a varázsló, mikor két fiatal fiú furcsán összesúgott a szemközti szomszédban.

- Megmondtam, hogy vedd le a talárodat, eléggé feltűnő jelenség vagy így – mérte végig jelentőségteljesen a lány. Ő, ellenben kedvesével egy térdig érő fekete szoknyát, és fehér, pántos felsőt viselt csupán. A késő délután enyhített a forróságon, a napsugarak már nem voltak gyilkosak, mégis fülledt volt az idő.

- Menjünk be – tanácsolta a varázsló.

- Mihez lenne kedved? – fordult a férfihez Lizy, miután kipakoltak. Piton időközben hajlandó volt megszabadulni a muglik számára szokatlan ruhadarabjától.

"Többször lehetne így lezserebben" a boszorka szája szegletében mosoly bujkált, ahogy meglátta párját, kissé kigombolt fekete ingben, és ugyanolyan színű szövetnadrágban.

- Hiába vigyorogsz, ennél többre nem vagyok hajlandó – mutatott a férfi öltözékére.

- Nekem tökéletesen megfelelsz, a többiek meg nem érdekelnek – kacsintott rá Eliza.

- Nocsak, nocsak miből lesz a cserebogár! – élcelődött vele a bájitaltan tanár. – Ha egyetértesz, sétálhatnánk.

- Remek ötlet – karolt bele finoman a lány.

A nappali égitest már lemenőben volt, mikor elindultak, a horizont a narancs és a vörös legkülönbözőbb színeiben pompázott. Az utcák meghittsége kettejükre is átragadt. Perselus kezdeti zavara is oldódott, hogy Lizy kézen fogta. A házak lassan elmaradoztak, az út is keskenyebbé vált, és feltűnt egy kis erdő.

- Nem egy Tiltott Rengeteg, viszont nekem tetszik – törte meg a hosszas csendet Elizabeth. Piton belegyezően bólintott, feleslegesnek tartott mindenféle beszédet. A lány is megértette, és nem erőltette a társalgást. Az erdőt maguk mögött hagyták, majd elértek a vasúti átjáróhoz, ahol éppen akkor haladt át az egyik éjszakai szerelvény egyenletes zakatolással. Túloldalon, a kockaházak között egy színes, fém elemekből felépített játszótér terült el. Elizabeth halk sikolyt hallatott, odaszaladt az egyik hintához, és belehuppant. A férfi rosszallóan csóválta fejét, mialatt párja után eredt. A lány magasra hajtotta magát, a varázsló nem is merészkedett túlságosan közel, míg Eliza be nem fejezte a szédítő repülést. Akkor a mellette levő hintába ült, és azon fohászkodott, hogy ezt ne lássa meg senki ismerős, mert azt a megaláztatást nem élné túl.

- Esetleg a csúszdát nem óhajtja kipróbálni, Ms Potter? – szegezte neki kíméletlenül a kérdést.

- Köszönöm, azt sose kedveltem – simogatta meg a férfi karját Lizy. – Ne haragudj, amiért elszaladtam, de olyan jó volt újra gyereknek éreznem magam pár pillanatig – nézett mosolygó tekintetével a bájitaltan tanárra.

- Újra? Nem vettem volna észre, hogy felnőttél volna – gonoszkodott Piton.

- Akkor jó, nem is szeretnék sosem – vallotta be lány.

- Szóval nevelhetlek életem végéig? Szép kis vállalkozás, mondhatom – tettette a férfi elégedetlenségét. Elizabeth egy pillanat alatt kedvese ölébe ült, fejét vállára hajtva.

- Még most is úgy gondolod? – szuszogott fülébe a boszorka. Perselus jólesően megborzongott, párja leheletét érezve tarkóján, és karjait a lány dereka köré fonta. Az alkonyt az éjszaka sötétsége váltotta fel, és a csillagok is megjelentek a kifli alakú Hold körül, mikor a szerelmespár folytatta felfedező korzózását. Egy nagyobb dombra kaptattak fel, nem messze a felüljáró hídtól. A belváros fényei, mint sok-sok apró szentjánosbogár világítottak a távolban. A pislákoló utcai lámpák halvány sugarai jócskán alattuk maradtak, nem zavarva a mindent feledtető látványt. A bájitalok mestere is megjegyezte magában, pont ez a nyugalom és béke az, amire szüksége volt. Lopva a mellette álló, karcsú alakra pillantott, és el kellett ismernie, Elizabeth az elmúlt pár évben jobban megismerte, mint ahogy ő saját magát eddigi élete alatt. Azt sem bánta, hogy egy jól megszervezett konspiráció áldozata, kifejezetten élvezte. Ám a kisördög nem hagyta, hogy ezt közölje is kedvesével.

"Úgyis kitalálja, mint mindent, még legilimencia sem kell hozzá, igazi kis boszorkány" azon ritka alkalmak egyike volt ez, mikor a félhomályban büntetlenül gyönyörködhetett a szeretett nő szépségében. Elizabeth az évek alatt szinte semmit sem változott; hosszú, világosbarna hajfonata dereka alá ért; szikrázó, barna tekintete nem vesztett tüzéből; alakja ugyanolyan törékenyen nőies, kamaszkora óta.

"Hogy szorulhatott ennyi odaadás és törődés egy emberbe?" töprengett Piton még mindig. A lány hirtelen megrázkódott, ahogy végigfutott rajta a hűvös szellő okozta borzongás.

– Ideje mennünk, nem hoztál magaddal pulóvert – érintette meg Perselus a vállát. Válaszul egy derűs bólintást kapott. A visszaút során találkoztak egy kóborló kutyával, aki egészen a játszótérig követte őket, majd ott másfelé haladt tovább. A házak legtöbbje az éjszaka sötétjével takarózott, csupán egy-két ablakban világított a pislákoló gyertya lángja, vagy a színes, hangulatos csillár. Izmaik megérezték a hosszú sétát, mire hazaértek, egyszerre dőltek be az ágyba, és nem kellett bárányokat számolniuk, hamarosan álomba szenderültek.

*

Másnap reggel Elizabeth friss kávé és pirítós illatára ébredt. Jólesően nyújtózott egyet, majd oldalra fordulva megállapította, Perselus már maga mögött hagyta a párnák közti kényelmet.

- Jó reggelt, álomszuszék – köszöntötte a férfi, mikor belépett a konyhába.

- Azt hiszem, ez az én dolgom lett volna, elvégre Te vagy kényszerszabadságon – szabadkozott a lány. A bájitaltan tanár az étkezőasztalra tette reggelijüket, majd egy csókkal kedvesébe fojtotta a további mentegetőzést. Megreggeliztek, utána Eliza is vett egy ébresztő zuhanyt, és a nappaliban lévő kanapén összekucorodtak.

- Mit terveztél mára? – puhatolózott az ében hajú varázsló.

- Városnézés Elizabeth Potter módjára? – cinkos szemvillanását jól ismerte a másik. A férfi komoly arccal egyezett bele, minden önuralmára szüksége volt, hogy ezt a látszatot fenn tartsa, mert még mindig korainak tartotta, beadni a derekát, és elismernie a kiruccanás előnyét.

A külvárosi, körforgalomban közlekedő buszon zötykölődve tervezgette Lizy az előttük álló napot. Minden tagja emlékeztette tegnapi bolyongásukra, mégis jólesően gondolt rá. Perselussal kevés, a tegnapihoz hasonló, bizalmas emlékük akadt. A dolgos hétköznapok uralkodtak kapcsolatunkban, amit a fiatal nő nem talált bajnak, csupán kevesellte a másik félét.

- Megérkeztünk, legalábbis a lefelé zúduló tömegből erre következtettem – hozta vissza Piton a földre. Ők is lekászálódtak, majd metróval eljutottak a belvárosig.

– Ahhoz képest, hogy kisváros, elég sokan utaznak – zsörtölődött a férfi, miközben próbáltak feljutni a felszínre. Budapest szívében egymást érték a szebbnél szebb templomok, régi épületek, üzletek, macskaköves mellékutcák. Egy mozi feliratú, színháznak tűnő épület előtt Elizabeth megtorpant.

- Mit szólsz egy filmnézéshez? – nézett kérdőn a másikra.

- Szívesen, ha beavatsz, mit takar pontosan a fogalom.

- Hm, hogy is mondjam el, olyan, mintha egy merengőbe kerülnél, csak az egészet egy kivetített vásznon látod, és az nem feltétlenül a valóság, hanem kitalált történet is lehet.

- Hogyan lehet valamit látni, ami meg sem történt? – a fekete hajú férfi átható tekintete értetlenséget tükrözött.

- Van egy szerkezet, amit kamerának hívnak, és annak a segítségével rögzítik az eseményeket, amiket eljátszanak – a varázslón látszott, sikerült megértenie a hallottakat.

- Mit ki nem találnak a muglik, hogy megkeserítsék az életüket – adott hangot a bájitalok mestere nemtetszésének. – Felőlem mehetünk – jegyzete meg kelletlenül. Elizabeth kezébe vette a műsorfüzetet, miután beléptek az ajtón, és tanulmányozni kezdte.

- Te el tudod olvasni, ezt a halandzsa nyelvű írást? Nekem attól is zsongott a fejem, amit a metrón akaratlanul hallottam – mondta rosszallóan Piton.

- Ehhez mit szólsz? – mutatott a lány egy címre, amit Perselus el is tudott olvasni: Roger Nyúl a pácban.

- Hogy kerülhet egy nyúl pácba? És ki adhat neki olyan nevet, mint Roger? – a férfi minden kételye dacára ráhagyta a dolgot a nőre, mondván a legrosszabb, ami történhet, hogy alszik egy keveset.

- Itt is beszélnek angolul? – tanácstalanul nézett Lizyre, miután megvették a jegyeket.

- Igen, sokan tudnak a mi nyelvünkön – a terembe érve, elfoglalták helyüket, a leghátsó sorban. – Gondoltam, szívesen ülnél itt hátul – mosolygott a lány.

- Egyszer tényleg megkérdem tőle ezt a legilimencia dolgot, pedig megérezném, ha az elmémben mászkálna… – töprengett a tanár. A reklámok alatt még unatkozó férfi többször is azon kapta magát a film alatt, hogy szája nevetésre húzódik a látottakon. A végét kicsit brutálisnak találta, a lötty, amivel a firkákat irtotta a gonosz, Pitont a furbógalacsinra emlékeztette, aminek egy cseppje is elég, hogy szétmarja az ember bőrét. Már mindenki szedelőzködött, mikor ráeszmélt, tulajdonképp tetszett neki a történet, minden hibája dacára. De makacssága határtalan volt, így még mindig csomót kötött nyelvére.

- Honnan ismered ennyire ezt a várost? – kíváncsiskodott a szigorú professzor, mikor már újra az utcán sétáltak.

- Itt töltöttem diákkorom egyik legszebb nyarát – felelte semmibe révedő kifejezéssel a lány. A férfi sokat sejtetően hümmögött. Fel sem tűnt neki, mennyi ideig rótták a kilométereket csendesen, egyszer csak arra lett figyelmes, Eliza jól megszokott alakja eltűnt mellőle. Hirtelen hátrafordult, és megnyugodott, mikor pár méterrel maga mögött észrevette a fejét ingató, rejtélyesen vigyorgó boszorkáját egy furcsa, keleties hangulatú bolt előtt.

- Ez valami sámán üzlet? – pillantott be aggódva, mikor visszatért.

- Dehogyis, egy hangulatos kis teázó, a Vörös Oroszlán – volt a válasz. – Gondoltam a nagy melegben egy csésze tea jól esne.

- Gőzölgő, forró tea, mikor magunk is épp, hogy nem válunk cseppfolyóssá? – hozta Piton ironikus hangnemét.

- Le is lehet hűteni… - harapta el Elizabeth a mondat végét. – "Csak tudnám, miért kell mindenhez külön kérvényt benyújtanom neki, mikor a végén úgyis ínyére van" – tépelődött.

- Odabenn csak hűvösebb lehet, mint itt a napon.

- Akkor hajrá! – mutatta az utat a fiatal nő. Belépve a férfi épp meg akart szólalni, hisz egy parányi üzletbe kerültek, nem teázóba, de kedvese eltűnt a lépcső kanyarulatában, így utána eredt. A hely keletet idéző légköre belülről is érezhető volt. Leültek a sarokban lévő, kétszemélyes, picinyke asztalhoz, és a teakínálatot böngészték.

- Nem is gondoltam, hogy ennyi fajta tea létezik – nézett fel a füzet mögül a mindig kétkedő varázsló. Ekkor megjelent egy fiatal, szimpatikus felszolgáló.

- Mit kérsz, kedvesem? – kérdezte Lizy Perselust.

- Egy mandulateát – hangzott a válasz.

- És Önnek mit hozhatok? – érdeklődött a pincér.

- Egy kandallótüzet kérnék, hidegen.

- A másik tea is hidegen?

- Igen.

Mikor magukra maradtak, Lizy a szemközti asztalhoz lépett, és papírfecnikkel teli kosárból húzott egyet, majd visszaült.

– Ez olyan, mint a szerencse süti, csak épp a sütemény hiányzik, ami körülvegye – mondta, miközben széthajtogatta a lapot, és olvasni kezdte:

.

Ím megszülettél újra

Egy alkimista házba

Hol szerettek téged,

Bármi volt is vétked.

(Szepes Mária nyomán)

.

- Nocsak, milyen stílusos idézet – mutatta meg a versrészletet.

- Szóval bármi is a vétked, szeretnek… - évődött vele a férfi.

- Ez az én szerencsém – fűzte hozzá a lány.

- Meg kell hagyni, kiváló tea – ismerte el a bájitaltan tanár kis idő múlva, mikor megkóstolta a nemes nedűt.

- Erről a helyről mindig az jut eszembe, mikor szeánszoltunk a klubhelyiségben, egy bögre teával a kezünkben – emlékezett vissza az ifjú boszorkány.

- Szóval szeánszoltatok? Ennyit a Griffendélesek szabályszeretetéről – heccelte tovább Piton.

- Ezt Te mondod? Aki már másodévesen titkos labort működtetett a padlásszinten? – vágott vissza Elizabeth.

- Azért ne túlozz, az csak pár rejtegetett hozzávalóból, és egy pótüstből álló készlet volt, semmi több – ellenkezett a férfi.

- Rendben, egyezzünk ki döntetlenben, mert mindkettőnkkel történtek érdekes dolgok diákkorában – ajánlotta a lány. A hűsítő, nyugtató tea mellett olyan felszabadultan diskuráltak, mint két, vizsgájáról szabadult diák. Azt vették észre a nagy beszélgetés közepette, hogy késő délutánba hajlott, így fizettek, és hazafelé indultak.

Majdnem beesteledett, mire megérkeztek. Jóleső fáradtsággal rogytak le, de a lakás ontotta magából a hőt, elviselhetetlen volt a meleg odabenn, a beáramló kellemesebb levegő dacára.

- Mit szólnál, ha fürdenénk egyet? – vetette fel az ötletet Eliza.

- Mégis hol?

- Van a közelben egy tó, szerintem nincs ott senki, és mielőtt megkérded, igen, lehet benne fürdeni, teljesen biztonságos – előzte meg a lány a következő szópárbajt.

- Hoztál magaddal fürdőruhát? – nézett rá összevont szemöldökkel kedvese.

- Nem, talán szükségem lenne rá? – válaszolta kihívóan. A bájitalok mesterének azonnal felforrt a vére, és nem kellett még egyszer kérni, hogy jöjjön. Pár percnyi gyaloglás után a tónál voltak, ahol tábla hirdette: Fürdésre alkalmas hely, de csak nappal.

- Miért csak nappal? – kérdezte Piton, miközben kigombolta ingét, és egy hanyag mozdulattal a földre dobta.

- Mert a közepénél hirtelen mélyül, és este nem látni a bójákat. De mi nem megyünk olyan messzire – válaszolta a nő, lerántva felsőjét, majd szoknyáját. - Ennyire sietős? – incselkedett tovább, mikor a férfi nadrágja övét igyekezett kibontani. Képtelen volt elfojtani jóleső szusszanását, látva Piton izmos testét, amit egyetlen, éjszínű alsónemű fedett.

- Nem én szabadultam meg pár másodperc alatt a ruháim nagy részétől – jegyezte meg, s szemérmetlenül végigmérte a nőt. Mikor összes ruhájukat maguk mögött hagyták, az enyhületet adó habok közé gázoltak. Lizy egy nőies mozdulattal a víz alá nyomta a varázslót, majd igyekezett minél távolabb kerülni tőle.

- Ha elkaplak, rettenetes retorzióra számíthatsz! – fenyegetőzött a férfi prüszkölve, de hangjában sokkal több volt a szenvedély, mint a sértettség.

- Ahhoz előbb utol kell érned! – csigázta tovább jócskán felhergelt szerelmét a nő. Perselus nem teketóriázott, gyors karcsapásokkal a boszorkány felé úszott. A lány sem volt rest, megpróbálta lehető legsebesebb tempóját hozni, de a part közelében, beleakadt a lába egy hínárba, így a férfi könnyűszerrel utolérte. Szorosan átkarolta, és a szárazföld felé húzta.

- Ugye tudod, hogy nem marad el, amit ígértem? – suttogta fátyolos tekintettel, miközben karjaiban tartva a víz széléhez vitte, és óvatosan lerakta édes terhét. Lizy megadóan mosolygott párjára, szeretni akarta, itt és most, felhevülve a vízparton. Piton melléfeküdt, és viharos csókolózásba torkollott ölelésük egy szemvillanás alatt. A férfi hajából aláhulló vízcseppek kellemesen simogatták a nő vágyakozástól lángoló testét. A bájitalok mesterét ugyanez a láz kínozta, amire csak egy gyógyír létezik: a beteljesült szerelem. Perselus ujjai felfedezték kedvesének minden lehetséges porcikáját, kisebb-nagyobb sóhajokat csalva ki belőle.

Mikor keze a nő combjai közé tévedt, Elizabeth még inkább hozzányomta csípőjét, miközben sóhajait egyre gyakoribb, kéjes nyögései fűszerezték. A férfit sem hagyta hidegen a látvány. Érezte, ha akarna, se tudna parancsolni mindent elsöprő ösztöneinek. Közelebb húzódott a lányhoz, aki lábaival átkulcsolta derekát, hogy minél könnyebben magába fogadhassa. Vibrált köztük a levegő, és a nő sem hagyta válasz nélkül az előbbieket, reszketve kényeztette párját. Piton egy határozott, mégis óvó mozdulattal beléhatolt, és lassan mozogni kezdett. Olyan szorosan simultak egymáshoz, nem tudták eldönteni, saját szívük vagy a másiké dobog ilyen veszettül. A közelgő gyönyör fokozta a ritmust, és egy hosszú, sikoly hagyta el a lány ajkát, mikor egész teste megremegett szeretkezésük tetőpontján. A férfi elnyújtott nyögése közben, utolsó, viharos mozdulattal érte el a csúcsot.

Sokáig szaggatottan lélegeztek, görcsösen egymásba gabalyodva, a víz jótékonyan csillapította még mindig tűzforró alakjukat, ahogy hozzájuk csapódtak. Piton lecsúszott kedveséről, még mindig zihált, de kezdett visszatalálni a valóságba. Elizabeth azonnal hozzábújt, sokáig feküdtek ott a kellemes kimerültségtől.

*

Az ebédidő is ágyban lelte őket, nem volt kedvük felkelni, és elrontani a tegnapot. A bájitalok mestere többször is nekifutott, és megpróbálta szavakba önteni érzéseit, de azok mindig egy sóhajba fulladtak. Lizynek elég volt a férfi, kipihent, nyugodt arcára, csillogó szemébe néznie, és tudatában volt a vakáció sikerének. Még a reggelit is a párnák közt költötték el, csak utána keltek fel. A boszorka körbejárta a házat, és meglepetésére talált két kerékpárt. A képzettársítást képtelen volt kiverni fejéből, pedig nem bízott annak megvalósulásában.

– Próba cseresznye! – bíztatta magát félhangosan a házba lépve. – Perselus, lenne kedved biciklizni?

– Mit eszeltél ki már megint? – vonta össze szemöldökét a varázsló gyanakvóan.

- Ha kijössz, meglátod! – ugratta a lány. Piton vonakodva, de követte kedvesét. Az udvarra érve sejtése beigazolódott.

- Mi ez a kétkerekű ketyere? Ez a bicikli? – olyan szemeket meresztett Elizabethre, mintha gyilkossági merényletet tervezne ellene.

- Igen, és hidd el, nem harap – évődött vele a lány.

- Mégis mit kezdjek vele?

- Ülj fel, tekerd a lábaddal a pedált, ennyi az egész – mutatta meg Lizy.

- Lásd, kivel van dolgod! - kedvese kétkedve, de felkászálódott a számára ismeretlen járműre, és elindult. A fiatal boszorka csak állt szótlanul, meglepődése szótlanná varázsolta. Perselus Piton úgy kerekezett az udvaron, mintha születése óta ezt gyakorolná. Kezdetben igaz meg-megbillent kicsit a kormány, ám ő pillanatok alatt ráérzett a dolog ízére. Néhány kör után visszafogott, mégis jól látható elégedettséggel szállt le a kerékpárról.

- Hihetetlenül jó az egyensúly érzéked… vagy minden este körbepedáloztad Roxfortot, amíg mindenki alszik.

- Mi lesz a következő beavatási próbám? – nézett rá villámló tekintettel a férfi.

- A jól megérdemelt pihenés – zárta karjaiba bocsánatkérés gyanánt Elizabeth.

*

Csillagok ragyogtak jelzőfényként az égbolton, a Tiltott Rengeteg levelei sejtelmes sustorgással engedték maguk közé az enyhületet adó, késő éjszakai szellőt. Elizabeth a kastély legmagasabb pontján, a padlásszint felett üldögélt a tetőn. Jóleső ábrándozással gondolt vissza az elmúlt három napra, Perselus kisimult vonásai széles mosolyt csaltak arcára.

-Jó estét, derűs kisasszony, csatlakozhatom? – zökkentette ki merengéséből Piton. A lány szelíden maga mellé húzta, s csak most tűnt fel neki a férfi kezében két bögrével egyensúlyozott az igen meredek zsindelyen. – Látom, határ a csillagos ég - szurkálódott egy cinikus félmosoly közepette.

- Miért?

- Először a Torony, majd a padlásablak, végül pedig a tetőgerendák. Mi lesz a következő lépés? Netán az erdő legmagasabb fája? – fejtette ki bővebben.

- Egyszerűen közel akartam lenni a természethez, s így sikerült a legjobban – révedt a sötétségbe a lány. A bájitalok mestere időközben ülő helyzetbe tornázta magát, még mindig csészékkel kezében. Lemondó sóhajjal konstatálta, kedvese még mindig képes meglepetést okozni – Hogy-hogy utánam jöttél? Azt hittem, első dolgod lesz visszavonulni a pincébe, miután megérkeztünk – jegyezte meg, a másik pillantását fürkészve.

- Köszönöm az elmúlt pár napot… Ezt a szekrényen találtam, Vörös Oroszlán felirattal – nyújtotta át az egyik bögrét párjának. A tea jóleső aromája körülöttük lebegett.

- Én köszönöm, hogy elszakadtál a labortól – felelte Lizy, és belekortyolt mandula ízű, hideg italába. Csodálkozva nézett a férfira.

- Egy kis hűtőbűbáj, miután lefőztem, semmi egyéb – villantotta meg sejtelmes mosolyát egy pillanatra a varázsló.

Sokáig ültek ott a tetőn, megfeledkezve mindenről: a közelgő tanévről, Roxfortról, kötelességeikről, félelmeikről… Igyekeztek kihasználni minden egyes nyugodt pillanatot, míg rájuk nem köszönt az új nap.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés