13. Fejezet - Kar�csonyi meglepet�sek

Csak egy nap volt h�tra kar�csonyig.  A tan�t�s utols� napj�n v�gre leesett az els� h�. M�r r�g�ta hideg �s szeles volt az id�, de szil�rd csapad�knak addig a napig nyoma sem volt. Mikor meg�rkezett, �gy d�nt�tt bep�tolja eddigi lemarad�s�t, mert reggel �ta s�r�n sz�lling�zott sz�p szab�lyos pelyhekben. P�r �ra alatt feh�r paplan fedte be Roxfortot �s k�rny�k�t. A di�kok tekintet�t semmivel nem lehetett elvonni az ablakt�l. Lizy is �gy d�nt�tt nem tartja a szok�sos temp�t az utols� �r�kon, hisz nagyon j�l haladt az �sszes �vfolyammal, �gy gondolta, ilyenkor mindenki meg�rdemel egy kis pihen�st. A kast�ly is az �nnepnek megfelel�en volt feld�sz�tve. A Nagyteremben l�v� k�t kar�csonyfa, tele sz�nesebbn�l sz�nesebb d�szekkel, a mennyezetig �rt. Lizy nagy �r�m�t lelte benne, mikor seg�tett Bimba �s McGalagony professzornak feld�sz�teni �ket. A folyos�n is sz�mtalan helyen sz�nes szalagokkal d�sz�tett magyal- �s fagy�ngy koszor�k l�gtak. Este a tanul�k nagy r�sze hazautazott. Harry �s Lizy megbesz�lt�k, hogy itt maradtak. Ronnak ezek ut�n esze �g�ban sem volt hazamenni. Testv�rei is hasonl�an d�nt�ttek, mert �gy gondolt�k, r� f�r a sz�leikre, ha kettesben t�ltik az �nnepeket. Hermione is �gy d�nt�tt nem utazik haza. Mindenki �rezte, kellemes kar�csonynak n�znek el�be.

  V�gre felvirradt a nagy nap. Miut�n a gyerekek megcsod�lt�k �j kincseiket, Harry �gy d�nt�tt �tadja n�v�r�nek aj�nd�k�t. Annyira sietett, hogy nem vette �szre az �pp arra tart� Pitont �s belerohant.

- J� reggelt Mr. Potter! Hova ilyen siet�s kar�csony reggel�n, hogy nem t�r�dik senkivel, aki a folyos�n k�zlekedik? M�g ilyenkor sem tud nyugton maradni? – a b�jitaltan tan�r v�gigm�rte a fi�t, �s vallat�an n�zett r�.

- J� reggelt Piton professzor. A n�v�remhez megyek. Eln�z�st, hogy nem figyeltem, de nagyon siettem – szabadkozott a fi�.

- Azt l�tom Potter. Most meg�ssza pontlevon�s n�lk�l. Legk�zelebb ne a h�t�n hordja a szem�t. �s… Kellemes Kar�csonyt - mormolta alig hallhat�an a f�rfi.

- �nnek is Tan�r �r! – hadarta Harry, mik�zben tov�bb sz�guldott a folyos�n. Piton fejcs�v�lva n�zett ut�na.

- Potterek! Pokoll� teszik az �letemet! M�g j�, hogy nincsenek t�bben! - f�st�lg�tt mag�ban.

Amikor Harry megkapta az aj�nd�k�t Lizyt�l, nem tudta, mit mondjon az �r�mt�l. �desanyja arany nyakl�nca volt, benne egy f�nyk�pen Lily �s James. Harrynek k�nnyek sz�ktek a szem�be a csomag kinyit�sakor.

- Nagyon k�sz�n�m, nem is tudom, mit mondjak. Ez csodasz�p –t�nyleg k�szk�d�tt szavaival.

- �s �n? Azt hiszem mindenk�pp hasonl�akat – mosolyodott el n�v�re. Harry legnagyobb kincs�t, Hagridt�l kapott f�nyk�palbum�t adta oda n�v�r�nek. N�v�re pontosan tudta, mit jelenthet ez Harrynek, aki ismerte sz�leit. � m�g csak rendelkezett n�h�ny hom�lyos eml�kk�ppel.

- Lenne kedved reggeli ut�n kij�nni h�goly�zni vel�nk? – �rdekl�d�tt �ccse.

- Persze. Nagyon sz�vesen. Hi�nyoltam volna, ha ez a t�li sz�netem h�csata n�lk�l telik el, az egyetemen is sokat voltunk kinn ilyen id�ben –eml�kezett vissza Lizy.

- Akkor reggeli ut�n tal�lkozunk a folyos�n – k�sz�nt el Harry, meg�lelve n�v�r�t, majd elindult a Nagyterembe reggelizni. Eliza egyed�l maradt gondolataival. Azon t�pel�d�tt, hogy adja oda Perselusnak az aj�nd�k�t. Nem fogja a f�rfi tolakod�snak venni? Egy�ltal�n mit fog hozz� sz�lni? �gy d�nt�tt, ezzel k�s�bb foglalkozik, �s � is elindult reggelizni.

OOO

Egy �ra m�lva m�r kinn voltak a szabadban, �s egyel�re csak besz�lgettek. Harryi�ket fesz�lyezte tan�rn�j�k jelenl�te. Nem mintha nem tekintett�k volna mindannyian ink�bb a n�v�r�knek, mint tan�ruknak, de csak �gy r�szabadulni a h�goly�kkal, ehhez az�rt szem�rmesek voltak. Eliza b� negyed �ra ut�n elkezdte kapizsg�lni, mi a helyzet, �s igyekezett a fesz�lts�get oldani.

- Nem fogunk ma m�r megm�rk�zni, vagy mindenki arra v�r, hogy �n kezdjem el a dolgot? – sz�lt Lizy bar�ts�gosan.

  - Nem illik megdob�lni csak �gy a tan�rn�nket! – vigyorgott Fred.

- De nem �m! Csak ha enged�lyt ad r�! – f�zte hozz� sokatmond�an George.

- Akkor megadva! - kacagott Elizabeth. A fi�knak nem kellett k�tszer mondani, vad csata kezd�d�tt egy szempillant�s alatt. Az ikrek, Harry �s Ron alkottak egy csapatot. A m�sik oldal Hermione-b�l, Ginnyb�l �s Lizyb�l �llt. A l�nyok meg�rezt�k az emberh�tr�nyt, mert mind a h�rman sokkal vizesebbek voltak, mint a fi�k. Pedig derekasan helyt �lltak a s�r�n z�poroz� h�goly�k k�zepette. Amikor Ron Lizyt akarta telibe tal�lni egy j�l c�lzott dob�ssal, felt�nt valaki a l�ny m�g�tt. Eliza viszont nem l�tta, csak Ron �pp k�zeled� labd�j�t, �s gyorsan lehajolt. A h�goly� Perselus arc�ba csap�dott. Mindenki k�v� dermedt egy pillanat alatt a f�lelemt�l. Ron remegett, mint a ny�rfalev�l. Tudta Piton ez�rt legjobb esetben is a fej�t veszi. A t�bbir�l nem is besz�lve.

- E-e-eln�z�st T-t-tan�r �-�r! Nem �nt akartam eltal�lni- dadogta zavartan.

- Csek�ly ments�g Mr. Weasley. Nem tudtam, hogy ilyen k�zvesz�lyes is tud lenni – sz�lt, s k�zben v�szt j�sl�an k�rbepillantott. Ekkor vette �szre Lizyt.

- Nocsak Elizabeth. Nem is gondoltam volna, hogy Te is r�szt veszel ebben a gyerekes j�t�kban! – rosszall� pillant�sa felpiszk�lta a l�ny szemtelens�g�t.

- Ugyan m�r Perselus! Nincs ebben semmi rossz. �s semmi sz�gyellnival�. Egy kis h� m�g nem �rtott meg senkinek. – hirtelen esz�be jutott valami. – Ki kellene pr�b�lnod Neked is. Itt a j� alkalom. �gyis kevesebben vagyunk, �s ha tov�bbra is �gy folytatj�k a fi�k, azt hiszem, semmi es�ly�nk nem lesz – mosolygott b�tor�t�an.

- Ahogy eln�zem a becses t�rsas�got, egy v�lt�s sz�raz ruha �s b�gre forr� cseresznye tea kellene mindenkinek, nem pedig tov�bbi latyak a nyakatokba – mondta m�lt�s�gteljesen.

- Egy kis n�tha nem �rtott meg senkinek, �s Poppy azonnal elt�nteti, teh�t semmi vesztenival�nk nincs. A seg�ts�ged viszont t�nyleg elkelne. Vagy nem tudsz h�goly�zni? – csipkel�d�tt Elizabeth.

- Azt hiszem, itt most nem ez a f� k�rd�s – Pitont �gy t�nt a mai napon nem lehet kihozni a sodr�b�l. Lizy nem adta fel. Amikor a f�rfi visszaindult, egy kisebb labd�val megc�lozta a h�t�t. �s el is tal�lta. Perselus megfordult. Vill�ml� tekintet�vel �s enyh�n havas v�ll�val kicsit ellent�tes l�tv�ny ny�jtott. Lizy halkan elnevette mag�t. Perselus lopva r�pillantott. El kellett ismerni, ez a szemtelen boszork�ny szinte minden nap tudott neki valami meglepet�st okozni. A mai sem volt kiv�tel. R�ad�sul, ahogy ott �llt el�tte, csurom vizesen, arca kipirulva, hajsz�lai csapzottan arc�ba l�gtak, amik kiszabadultak copfj�b�l, hirtelen nagyon k�v�natosnak tal�lta ezzel az „�j k�ls�vel”.

- Mi olyan vicces Elizabeth? Lefagyasztom �n azt a mosolyt az arcodr�l – fenyeget�z�tt halkan. A l�ny m�g mindig mosolygott. El�rte c�lj�t. Kiprovok�lta Pitonb�l a revansot. A f�rfi Lizy fel� l�pett,  �m nem vette �szre az el�tte l�v� jegesre taposott r�szt, ez�rt elcs�szott rajta. Elizabethet is mag�val r�ntotta, �s mindketten a h�ban landoltak egym�son. Piton egy pillanat alatt zavarba j�tt, hiszen ajka alig volt p�r centim�ternyire Eliz��t�l.

- Eln�z�st, Miss Potter. – szabadkozott, �s megpr�b�lt gyorsan fel�llni, majd a kez�t ny�jtotta Elizabethnek, hogy felseg�tse.

- Semmi baj Perselus. Mindenkivel el�fordul – mosolygott a l�ny.

- Menj�nk be, ha lehet. Azt hiszem, a fiatals�g el�gg� kitombolta m�ra mag�t – sz�lt kim�rten.

- Rendben van. Gyerekek, kinn akartok m�g maradni egy kicsit? – fordult a megszeppent t�rsas�ghoz. N�m�n b�logattak.

- J� nem b�nom, de csak ne sok�ig. F�l �r�n bel�l szeretn�k benn tal�lkozni Veletek. J� sz�rakoz�st addig! – k�sz�nt el, mik�zben elindult. Piton csak biccentett �s Lizy ut�n ment.

- Elizabeth, t�nyleg nem zavar ez a gyerekes magatart�s? Mikor tanulsz meg �gy viselkedni, ahogy egy felel�ss�gteljes tan�rn�h�z illik? – szurk�l�dott a f�rfi.

- Mikor j�ssz r� Perselus, hogy az �let nem csak felel�ss�gb�l �s gondokb�l �ll? – volt a csattan�s k�rd�s.

- L�tom, m�g mindig egy di�kl�ny vagy, csak �pp v�letlen�l a katedra m�sik oldal�ra ker�lt�l – �llap�totta meg ironikusan. Eliza nem sz�lt semmit, csak fejcs�v�lva Pitonra n�zett. Nem tudta, mit mondjon a f�rfinak. R�szben igaza volt, de ezt mindig olyan b�nt�an adta el�, hogy nem tudta komolyan venni. Sz�tlanul haladtak tov�bb. A l�ny m�r �pp azon volt, hogy a fej�hez v�g valamit a f�rfinak, �m a m�regt�l semmi �pk�zl�b nem jutott esz�be. Egyszer csak egy ismer�s hang ezt mondta: - Meglepet�s! Ahogy �g�rt�k! – Eliza h�tra fordult, �s ott �lltak vele szemben bar�tai: Charley Weasley �s Mark Watson. Charley le sem tagadhatta vezet�knev�t. Hossz�, v�kony fi� volt, v�r�s hajjal, �s sz�p z�ld szemekkel. Mark kicsit alacsonyabb volt �s izmos, ami egy kviddics j�t�kosn�l nem h�tr�ny. S�t�tbarna haj�val �s k�k szem�vel sok l�nyt megig�zett m�r di�k kor�ban. Lizy el is felejtette, hogy a fi�k meg�g�rt�k neki, kar�csonykor megl�togatj�k. Meg�lelte mindkett�j�ket. Piton halkan k�hintett. Minden szemp�r r� szegez�d�tt.

- J� napot Piton professzor! Boldog Kar�csonyt! - felelt�k k�rusban a fi�k.

- �n�knek is! – volt a kim�rt, r�vid v�lasz. – Ha megbocs�tanak, �n menn�k – �s sietve t�vozott.

- Ahogy l�tom Roxfortban mindenki �s minden v�ltozatlan. J� ezt tudni – jegyezte meg cs�p�sen Mark.

- H�t igen. T�bbek k�z�tt a mi „kedves” Piton professzorunk is. Rem�lem, rendesen viselkedik Veled. Mert ha nem,… – vagdalkozott Charley. 

- Akkor mi lesz? Megint lesettenkedtek a pinc�be, �s k�sz�tetek valami b�jitalt? – viccel�d�tt a l�ny.

- Meglehet – kacsintott Mark. Lizy t�sszentett egyet.

- Eg�szs�gedre. Menj�nk be, miel�tt megf�zol – sz�lt Charley �s elindultak.

- �s hogy �rzi mag�t a kisasszony Roxfortban? – vette �t a sz�t m�sik bar�tja.

- K�sz�n�m, nagyon j�l. �gy �rzem, mintha itthon lenn�k. – v�laszolt mosolyogva.

- Ez helyes. Egy kicsit m�s lehet n�lk�l�nk, de biztos megszoktad – provok�lta Mark.

- Kicsit? Ti most vicceltek ugye? Minden teljesen m�s, mint azel�tt. El�sz�r is tan�tok… – de Charley k�zbev�gott.

- Ahogy hallom nem is ak�rhogy – dics�rte meg bar�tj�t.

- Ugyan, csak igyekszem a lehet� legt�bbet tan�tani a gyerekeknek – szabadkozott Elizabeth.

- Lizy �s az � h�res szer�nys�ge. L�tom, nem v�ltozt�l semmit bar�tosn�m – mondta Mark majd egy puszit nyomott a l�ny arc�ra. Lizy elmosolyodott. Meg�rkeztek Eliza szob�j�hoz.

- �t�lt�z�m, mert t�nyleg nem szeretn�k megf�zni. Az �nneps�gen tal�lkozunk. Rendben van? – k�rdezte a l�ny.

- �s az eb�d? Azzal mi lesz? M�r d�l is elm�lt – volt Charley k�teked� megjegyz�se.

- �n azt hiszem, ezt most kihagyom. Vacsor�n�l l�tjuk egym�st. Addig legyetek j�k! – k�sz�nt el k�t bar�tj�t�l.

OOO

Hamar lesz�llt az este. A havaz�s m�g mindig nem akart el�llni, makacsul hullt al� az �gb�l. A Nagyterem teljes d�sz�ben pomp�zott. Csak a tan�ri asztal volt megter�tve, mert egy- k�t tan�ron, a vend�geken, �s p�r di�kon k�v�l nem sok mindenki maradt. Lizy Harry�kkel vonult be a terembe. A fi�k m�r ott �ltek, helyet hagyva neki Mark �s Perselus k�z�tt. Elizabeth egy kir�lyk�k selyemtal�rt viselt, ami visszafogottan kiemelte n�ies alakj�t. Haj�t �zl�ses kontyba csavarta, ez kicsit megkomoly�totta gyerekesen l�gy von�sait.

- L�legzetel�ll�t�an csinos vagy, kedvesem! – �llap�totta meg Mark.

- K�sz�n�m. Igyekeztem az alkalomnak megfelel�en �lt�zni – szer�nykedett a l�ny.

- Egyet �rtek Markkal. Egyszer�en nem tal�lok R�d szavakat! – folytatta Charley. Lizy �rezte, ahogy a v�r felsz�kik az arc�ba, �s teljesen el�rasztja. Pillant�sa keresztezte Perselus�t, akin l�tszott, �t sem hagyta hidegen a l�ny sz�ps�ge. �mulattal vegyes csod�lata visszat�kr�z�d�tt szemeiben. Ron mikor megl�tta b�ty�t meglepetten felki�ltott.

- Charley! Hogyhogy itt? - k�zben Lizyre n�zett, aki les�t�tte a szem�t – Persze, m�r megint titkol�ztatok! Ti ezt sosem  unj�tok meg? – k�rdezte csal�dottan.

- Ugyan �csi, el tudom k�pzelni, milyen k�pet v�gt�l, mikor megl�ttad Lizyt az els� nap – vigyorgott Charley. Ron sem tett m�sk�nt.

- J�, bevallom, a meglepet�s els�pr� ereje nem volt elhanyagolhat� m�rt�k� – vallotta be ny�ltan, mik�zben le�ltek.

- Harry, Hermione hadd mutassam be Mark Watsont. � a m�sik gyerekkori oszt�lyt�rsam. Charleyt m�r ismeritek. – kacsintott huncutul.

- Nocsak egy Potter, egy Weasley, �s egy Granger. L�tom triumvir�tusban nincs hi�ny most sem - vigyorgott Mark.

- �s ha m�g tudn�, mennyire hasonl�tanak �n�kre, Mr. Watson – jegyezte meg Piton �lesen.

- Igaz�n? �s mire gondol professzor �r? – �rdekl�d�tt szemtelen�l Charley.

- Azt hiszem a szab�lyokkal szembeni kritikus viselked�s mindannyiukr�l elmondhat� – pillantott v�gig m�lt�s�gteljesen. Eliza nehezen tudta elfojtani kit�r� kacaj�t.

- Boldog Kar�csony mindenkinek! �s j� �tv�gyat! – sz�lt k�zbe az igazgat�, miel�tt kit�rt volna a vita. A vacsora kellemesen telt el. Mark �s Harry nagyon hamar megtal�lt�k a k�z�s t�m�t: a kviddicsr�l besz�lgettek eg�sz este. Mindenki j�l �rezte mag�t. Csak Piton volt felt�n�en csendes. Ami�ta a k�t fi� meg�rkezett, k�nz� f�lt�kenys�g gy�t�rte. J�l eml�kezett Lizy kijelent�seire, mikor kik�rte mag�nak, a k�t fi� nem az udvarl�ja, „csup�n” a bar�tai.

M�gis irigyelte �ket, ami�rt olyan k�nnyen megtal�lt�k az �sszhangot. Csak egym�sra n�ztek, mosolyogtak, �s m�ris tudt�k, mire gondol a m�sik. �gy �rezte, nem b�rja sok�ig ezt a vid�ms�got. Mikor v�gzett, elk�sz�nt, �s elindult kifel�.

- L�tom Piton professzornak m�g mindig nem siker�lt kar�csonyi hangulatba ker�lnie – jegyezte meg Mark.

- Ha megbocs�totok, megyek �s besz�lek Vele – Eliza a f�rfi ut�n sietett. Az els� emeleti folyos�n �rte utol. M�g akkor is j�val el�tte j�rt.

- Perselus! K�rlek, v�rj meg! – ki�ltott a f�rfi ut�n. Piton visszafordult.

- Nocsak Elizabeth. Mi�rt nem maradt�l a bar�taiddal �nnepelni? – k�rdezte keser�en.

- Besz�lni szerettem volna Veled. Mert… - egy pillanatig nem tudta folytatni. – Boldog Kar�csonyt! – mondta zavartan.

- Neked is Boldog Kar�csonyt! – suttogta sejtelmesen a f�rfi. Szem�ben m�g mindig szomor�s�g uralkodott.

- Igaz�b�l szerettem volna odaadni az aj�nd�kod – Lizy zavarba j�tt, �s elpirult. �tny�jtott egy kis csomagot. Piton meglep�dve n�zett r�.

- Nah�t. Igaz�n k�sz�n�m. Az igazat bevallva, �n is k�sz�ltem Neked valamivel - �s zavartan elmosolyodott, mikor odaadta a l�nynak a meglepet�s�t. Nem sz�ltak semmit. Pillant�suk �sszefon�dott. Ekkor valaki hirtelen megsz�lalt.

- Ezt a sz�p gesztust most kell�k�ppen illene megk�sz�nni! – Dobby �llt nem messze T�l�k, sz�les vigyorral az arc�n, �s a fej�k fel� mutatott.

- Boldog Kar�csonyt! – sz�lt, s mikor l�tta hogy �szrevett�k, csak csettintett egyet, �s elt�nt. Mindketten feln�ztek, �s r�gt�n meg�rtett�k, mire gondolt a h�zi man�: egy fagy�ngy koszor� alatt �lltak meg. Eliza les�t�tte szemeit, Perselus pedig k�hintett egyet zavar�ban. Mikor egym�sra n�ztek m�r nem volt semmi k�ts�g: Mindketten ugyanazt akart�k. Piton k�zelebb l�pett Lizyhez, �s �t�lelte. Mindkettej�k sz�vver�se felgyorsult, �s egyre szaggatottabban vett�k a leveg�t. Elizabeth hozz�simult a f�rfihoz, �s becsukta a szemeit. M�mor�t� �rz�s volt a f�rfi karjaiban lenni, besz�vni b�r�nek finom, f�szeres illat�t. Ajkaik lassan megtal�lt�k egym�st �s �sszefon�dtak egy hossz�, szenved�lyes cs�kban. Sok�ig �lltak ott a folyos�n egym�st �lelve, nem akart�k hogy v�get �rjen. Mikor elv�ltak egym�st�l, nem sz�ltak semmit. Lizy v�gigsim�totta a f�rfi arc�t, ugyan�gy, mint legels� este. Perselus most nem lett m�rges, ellenkez�leg, gyeng�den megfogta a l�ny kez�t, �s megcs�kolta. Hirtelen zajt hallottak a l�pcs� fel�l. V�ltottak egy utols� gyors cs�kot, majd mindketten elindultak a szob�juk fel�. Egy sz�t sem v�ltottak egym�ssal. Nem is volt r� sz�ks�g. Tetteik �nmaguk�rt besz�ltek.

Lizy nem sokkal k�s�bb kibontotta aj�nd�k�t. Egy iskolai �rt�kel� lap volt, Perselus k�z�r�s�val:

Elizabeth Potter – v�gz�s boszork�nyn�vend�k

Szorgalmas �s tehets�ges di�k. Nagy az emp�ti�s k�szs�ge. B�jitaltanb�l k�l�n dics�ret. Legmegfelel�bb �ll�sok a sz�m�ra: tan�ri vagy aurori p�lya.

Perselus Piton - b�jitaltan tan�r

                                                                                            Roxfort, 2000. 06. 02.

Lizy sz�v�t j�les� melegs�g j�rta �t, �s leg�rd�lt arc�n egy k�nnycsepp.  Perselus nem sokkal k�s�bb ezt a dedik�l�st olvasta egy 2003-as megjelen�s� "K�l�nleges �s ritka el�fordul�s� b�jitalok" c�m� k�nyvben:

Kedves Perselus!

Boldog Kar�csonyt K�v�nok! Rem�lem �r�mmel forgatod majd ezt a k�nyvet.

Sok szeretettel: Elizabeth

A b�jitaltok mester�t ebben a pillanatban furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba. Nem zavarta semmi, nem tudott a realit�ssal t�r�dni. Eg�sz este Elizabeth �s a szenved�lyes cs�kuk k�r�l forogtak a gondolatai. Ha akarta, se tudott volna elaludni ezen az �jszak�n.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s