14. fejezet – Viszontags�gos �vkezd�s

Bek�sz�nt�tt az �j�v. A t�l m�g mindig derekasan kitartott, mind a cs�p�s hideggel, mind a szakadatlan h�es�ssel. Elizabeth �gy d�nt�tt, az esztend� m�sodik d�lut�nj�t v�s�rl�ssal t�lti az Abszol �ton. Eb�d ut�n r�gt�n �tnak indult. Elgyalogolt a kast�lyt�l nem messze l�v� r�tre, majd onnan hoppan�lt Londonba. Egy szempillant�s alatt az Abszol �t forgatag�ban tal�lta mag�t: a macskak�ves f�utc�n sz�mtalan var�zsl� �s boszork�ny ny�zsg�tt. Perselussal nem tal�lkozott, mi�ta Dobby felh�vta a figyelm�ket a f�l�tt�k cs�ng� fagy�ngy koszor�ra. Sz�v�t j�les� melegs�g t�lt�tte el, mikor a k�vetkezm�nyekre gondolt. Csak az zavarta,  nem l�tta az�ta a f�rfit. Vajon tudatosan ker�lte �t? Vagy csak �gy alakult az �nnepi teend�k k�zepette? Igaz�b�l fogalma sem volt, mit mondjon Perselusnak, ha �sszefutnak. Gondolataib�l egy kisfi� z�kkentette ki, aki nekiszaladt nagy siets�g�ben. – Eln�z�st kisasszony! – n�zett riadtan Lizyre. � csak b�ztat�an mosolygott. –Nem t�rt�nt semmi – �s b�tor�t�an megsimogatta a leend� var�zsl�tanonc fej�t. Madame Malkin tal�rszab�szata fel� vette az ir�nyt. A tulajdonosn� arc�n sz�les mosollyal �dv�z�lte: - Szervusz kedvesem, Boldog �j �vet! R�g nem l�ttalak erre fel�. Pedig egy ilyen fiatal �s csinos boszork�nynak adnia kell a megjelen�s�re –feddte meg b�kolva a l�nyt.

- J� Napot Madame Malkin! Boldog �j �vet �nnek is. Ritk�n tudok elszakadni Roxfortb�l, de ez cseppet sem zavar, s�t – v�laszolta Eliza kedvesen. – Egy �j d�sztal�rt szeretn�k csin�ltatni, �s kellene k�t egyszer�, h�tk�znapra is – t�rt a l�nyegre. Azonnal sz�vem, azonnal! Milyen sz�nben �hajtod? – kedveskedett az id�s n� tov�bb.

- A h�tk�znapi legyen fekete, tart�s anyagb�l. A d�sztal�rn�l valamilyen iboly�s �rnyalatra gondoltam, ami nem t�l hivalkod� – felelte. A varr�n� r�gt�n n�gy f�le anyagot ter�tett le az asztalra, mind a lila k�l�nb�z� �rnyalatait k�pviselte. Lizy kiv�lasztott egy vil�gos, zsorzsett anyagot, majd egy fekete sz�vetet a polcr�l, amiket a boszork�ny r�gt�n kezel�sbe vett. Mik�zben a m�r�szalag mag�t�l dolgozott, � elkezdte kiszabni a ruh�kat.

- Egy j� �ra, �s elk�sz�l�k vel�k. Ha addig van valami dolgod, int�zd csak el nyugodtan – tan�csolta, mik�zben kezei f�rg�n dolgoztak a k�sz�l� tal�ron.

- Rendben, k�sz�n�m. Akkor egy �ra m�lva itt vagyok – sz�lt a l�ny, s kil�pett az utc�ra, miut�n mag�ra ter�tette t�li k�p�nyeg�t. A h� m�g mindig hullt, �gy t�nt, mintha a csillagos �g f�nyei ereszkedn�nek ilyen form�ban a f�ldre.  – Nagyon kor�n bes�t�tedett, hisz m�g alig m�lt h�rom �ra – �llap�totta meg Lizy, miut�n �r�j�ra pillantott. Tov�bb indult a Czikornyai �s Patz�ba, hogy keressen mag�nak valami olvasnival�t, �s a tan�t�shoz is kellett neki j� p�r k�tet, amit el�re megrendelt, m�g a kar�csonyi sz�net el�tt.

- �h, Miss Potter! Boldog �j �vet! Meg�rkeztek a k�nyvek, amiket rendelt! – �dv�z�lte vid�man az elad�.

- K�sz�n�m Mr. Baremay. �nnek is Boldog �j �vet! – k�sz�nt�tte kedvesen.

- Mindj�rt meglesznek, egy pillanat… igen, ez az, A dementorok �s egy�b delejes �l�l�nyek, A leg�jabb b�jitalok receptgy�jtem�nye, �s A var�zsl�t�rt�nelem legs�t�tebb �s leg�d�zabb csat�i. Ezek voltak, ha j�l eml�kszem. – n�zte �t a list�t, amit Eliza kor�bban k�ld�tt.

- Igen ezek, �s keresn�k valami �rdekes olvasm�nyt a kviddicsr�l. Nagyon lemaradtam ebben a sportban, �s szeretn�k l�p�st tartani a gyerekekkel, ha m�g lehets�ges – vallotta be �szint�n. A tulajdonos elmosolyodott.

- Hogyne Miss Potter, tudn�m aj�nlani A kviddicsr�l kezd�knek k�nnyed�n c�m� j�pofa szab�lygy�jtem�nyt, vagy a Kviddics kacif�ntos m�rk�z�sei �s a k�zben kialakult probl�m�k k�tetet, ami igen hasznos, ha minden eshet�s�gre fel akarunk k�sz�lni – magyar�zta.

- Azt hiszem, mindkett�t elviszem. �gy �rzem sz�ks�gem lesz r� – d�nt�tte el gyorsan. Kifizette a k�nyveket, ut�na ben�zett m�g a Kviddics a jav�b�l sportboltba, ahol szint�n meg�llap�totta, milyen bonyolult �s vesz�lyes sport is ez. Nem volt t�l sok pozit�v tapasztalata ezzel kapcsolatban. Neki di�k�vei alatt a meccsek mindig annyit jelentettek, hogy agg�dhatott Mark�rt, ne ess�k semmi baja. A fi� gyorsan �s gyakorlottan b�nt a sepr�vel, mint fog�nak, sz�ks�ge is volt r�. Lizy gyomra m�gis minden meccs alatt g�rcsben volt. Az jelentette sz�m�ra a megk�nnyebb�l�st, ha Madame Hooch lef�jta a m�rk�z�st, mikor a v�g�re �rt. Vett itt is egy k�zik�nyvet, magyar�zatokkal �s k�pekkel tele, meg egy �j sepr�tart�t. Mivel tint�ja �s pergamenje is fogyt�n volt, ebb�l is szerzett be.

- J�, hogy j�ssz kedvesem, �pp most v�geztem. Szeretn�m, ha felpr�b�ln�d mind, kell-e igaz�tanom – magyar�zta a n�. Lizy levette k�peny�t, �ti tal�rj�t, �s sorra felpr�b�lta az �jonnan elk�sz�lt darabokat. Mikor d�sztal�rj�t vette fel, az id�s boszork�ny �sszecsapta kez�t, �gy fejezve ki �mulat�t. – Mintha csak R�d �nt�tt�k volna. Nagyon j�l �ll, �s a sz�ne is kiemeli a szemed sz�p �rnyalat�t – dics�rte meg.

- K�sz�n�m Madame Malkin – felelte a l�ny zavartan.

Nem sokkal k�s�bb haza fel� tartott a kacskaring�s, szertesz�t �gaz� Abszol �ton. Egy sz�k, kivil�g�tatlan mell�kutc�b�l furcsa, tompa zaj sz�r�d�tt ki. Mintha valaki ki�ltozna, mindez azonban olyan t�volr�l �s halkan j�tt �t, Lizy azt hitte, csak k�pzel�dik. M�gis �rezte, valami nincs rendben. Bekanyarodott a sik�torba, �s kereste a hang forr�s�t. Ink�bb meg�rz�se hajtotta, mint hall�sa. Mikor m�r j� p�r mell�kutc�t maga m�g�tt hagyott, amik egyre ink�bb kihaltabbak �s s�t�tebbek lettek, megpillantott egy csoportot. Nem l�tta, de valaki volt a k�r k�zep�n, mert mindannyian oda fordultak. Csak sejtette, az lehet, akit a f�utc�r�l hallott. Az egyik alak k�zelebb l�pett a k�rben, �s ezt mondta: - Ellent mondt�l Malfoy, ez�rt meghalsz. Ne hidd, hogy ez megv�lt�s lesz sz�modra. Szenvedni fogsz, mint a kutya! �s mi ennek minden perc�t ki fogjuk �lvezni! Te pedig k�v�nni fogod a hal�lt, �s el�tkozod Magad az �nfej�s�ged�rt! – a f�rfi hangja fenyeget�en halk volt. Ahogy el�rel�pett, Lizy megfigyelhette, aki eddig mellette �llt. Hossz� fekete tal�rt viselt �s arc�t csuklya fedte. – Egy hal�lfal�! Pontosabban h�t hal�lfal�! – tudatosultak a l�nyban a l�tottak. Gondolkod�s n�lk�l el�h�zta var�zsp�lc�j�t, �s k�b�t� �tkot sz�rt az egyikre. R�gt�n �ssze is esett. De csak egy pillanatig. Felugrott �s p�lc�t r�ntott. A t�bbiek is fel� fordultak. A legnagyobb �s legfenyeget�bb k�lsej� mind k�z�l �gy sz�lt: - Miss Potter, mi�rt �ti bele mindenbe az orr�t! Szeretne csatlakozni ”r�gi bar�tj�hoz”? – az utols� k�t sz�t k�l�n�s g�nnyal hangs�lyozta. Elizabeth felismerte a k�r k�zep�n l�v� �ldozatot. Ugyanolyan tal�rt viselt, mint a t�bbiek, de nem volt a fej�n csuklya. K�k tekintet�ben f�lelem �s aggodalom l�tsz�dott. Jonathan Malfoy t�rdelt ott. Eliza gondolkod�s n�lk�l sz�rta a k�vetkez� b�n�t� �tkot a hozz� legk�zelebb �ll� hal�lfal�ra, ez�ttal sikeresen. �m t�mad�i sem t�tlenkedtek tov�bb. Var�zsp�lc�jukat neki szegezt�k, �s szinte egyszerre mondt�k: „Crucio!”. Lizynek az volt a szerencs�je, hogy Jonathan is kimondta r� a v�d�b�b�jt, �gy a t�bbsz�r�s �tok csak legyeng�tve jutott el hozz�. Ez is b�ven el�g volt. A f�jdalom, ami belehas�tott a karj�n �s a derek�n, elviselhetetlen�l k�nz� volt. Megpr�b�lta elhom�lyosult tudat�t kitiszt�tani, hogy ellenfeleire tudjon �sszpontos�tani. L�tta, ahogy Johnt egy j�l ir�nyzott �tokkal a f�ldre ter�tett�k, �gy tudta, nem sz�m�that tov�bbi seg�ts�gre. Gyorsan v�d�pajzsot bocs�tott maga k�r�, ez m�r sikeresen v�dte a tov�bbi var�zslatokt�l. Teljesen egyed�l kell megv�vnia vel�k. Mikor visszanyerte uralm�t teste f�l�tt, m�r t�madni is k�pes volt.  Hat�rozottan �s okosan harcolt, de ez sem volt mindig el�g. � sem �szta meg �jabb sebes�l�sek n�lk�l. Mikor nem volt el�g �ber, egy-egy �tok �thatolt az �t v�d� burkon, �s ez nyomot hagyott rajta. A csukly�sok nem v�logattak a m�dszerekben. �tkozt�k, ahol �rt�k. Egyszer csak �les, has�t� f�jdalmat nyilallt bal v�ll�ba. Nem tudta megfogni, mert m�sik kez�vel harcolnia kellett. �rezte, ahogy a v�r v�gigfolyik karj�n. Egy pillanatra odatekintett. Hossz�, m�ly seb t�tongott kulcscsontj�n. Tudta, a folyamatos v�rvesztes�g megnehez�ti mozg�s�t, m�gsem volt ideje ell�tnia seb�t.  M�r csak k�t hal�lfal�val k�zd�tt, mikor �gy �rezte, erej�nek v�g�re �rt. Akkor m�r j� p�rszor c�lba �rtek a s�t�t var�zslatok, �s Lizy t�bb sebb�l v�rzett. Bel�tta, ha egy pillanatra is feladja a harcot, az �let�be ker�l. �sszeszor�totta fog�t, megpr�b�lta a f�jdalmat �s a f�rads�got tudat�nak legm�ly�re eltemetni, �s csak az el�tte �ll� feladatra figyelni. Ellenfeleit rettent�en b�sz�tette, hogy ilyen sok�ig kitart. R�ad�sul t�rsaik nagy r�sz�t �rtalmatlan�totta. L�tszott rajtuk, nem voltak ilyen hossz� t�v� harchoz szokva. A d�h m�gis megsokszorozta erej�ket. Nem nagyon gondolkodtak, csak sz�rt�k az �rt� sz�nd�k� var�zslatokat egym�s ut�n. Lizy egy j�l ir�nyzott c�lz�ssal a f�ldre k�ldte az egyiket. Az utols� ellenben m�g mindig kitartott. K�l�n�s kegyetlens�ggel �s kitart�ssal harcolt. Testtart�sa is jellegzetesen merev volt. Csukly�ja al�l egyszer csak el�hullott egy hossz�, sz�ke hajtincs. – Csak nem Lucius Malfoy? – villant �t az agy�n. Nem foglalkozhatott ezzel tov�bb, a harcra kellett koncentr�lnia, k�l�nben elveszett. A f�rfi a legs�t�tebb �s legvesz�lyesebb �tkokat haszn�lta, t�bbek k�z�tt olyanokat is, amir�l Lizy csak az egyetemi k�nyvt�r legeldugottabb r�szlegeiben l�v� k�tetekben olvasott. Igyekezett mindent h�r�tani, de �gy csak ritk�n tudott t�madni. Ellenfel�n l�tszott, minden�ron gy�zni akar, s nem riad vissza a legaljasabb eszk�z�kt�l. Egy �vatlan pillanatban Eliza m�gis gyorsabban reag�lt, �s f�ldre k�ldte utols� t�mad�j�t is egy er�s b�n�t� �tokkal. � maga is lerogyott. �gy �rezte mozdulni sem b�r. Tudta m�gis, ha itt marad, eddigi er�fesz�t�se k�rba v�sz. Megpr�b�lta el�ll�tani a v�rz�st, hogy ne vesszen el minden ereje. Nagy nehezen talpra �llt, megt�maszkodott a havas h�zfaln�l, �s lassan, botork�lva elindult John fel�. A h�es�s m�g mindig nem akart el�llni. Lizy ennek most csak �r�lni tudott. Miden egyes h�pehely, ami az arc�ra hullt, s sz�tolvadva v�gigfolyt, egyre jobban fel�bresztette az elgy�t�rt boszork�nyt. A fi� m�r �ledezett. Mikor k�rbetekintett, hogy felm�rje a helyzetet, �s megl�tta Eliz�t, megk�nnyebb�lten s�hajtott fel. – H�t siker�lt. Minden elismer�sem Elizabeth – suttogta halkan.

- John miel�bb el kell menn�nk innen! - s�rgette a l�ny.

- Igen, �n is tudom. L�bra tudsz �llni? – k�rdezte agg�dva.

- Azt hiszem igen – hangzott a bizonytalan v�lasz. �llni �ppens�ggel �llt az elcsig�zott l�ny, megmozdulni viszont alig b�rt. John l�tta milyen �llapotban van.

- Seg�tek, de hova menj�nk? – a fi� teljesen tan�cstalan volt.

- Roxfortba – volt az egy�rtelm� v�lasz. John nem ellenkezett. Seg�tett Lizynek, �s lassan h�tuk m�g�tt hagyt�k a mell�kutc�t. Mikor hoppan�lva a kast�ly k�zel�ben l�v� r�tre �rkeztek, Eliza f�radtan fels�hajtott. – Most m�r biztons�gban vagyunk – hangj�b�l �rz�d�tt a megk�nnyebb�l�s. A t�li csapad�k egyre s�r�bben sz�llt al�, �s ez megnehez�tett mozg�sukat. A v�rosban m�g nem is volt zavar� a letaposott h�, �m Roxfortban l�pni is alig tudtak a t�bb t�z centis feh�r takar�ban. John nem v�laszolt, sz�lni sem tudott a megd�bben�st�l. Sosem hitte volna, egy fiatal boszork�ny k�pes legy�zni h�t hal�lfal�t, majdnem teljesen egyed�l. �s � neki k�sz�nheti az �let�t, a talpraesetts�g�nek �s a kitart�s�nak.

- John, mi�rt akartak meg�lni? – szegezte neki a l�ny hirtelen a k�rd�st. V�rakoz�n r�pillantott. Az ifj� Malfoy zavartan les�t�tte szem�t.

- Ink�bb hagyjuk. Nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb id� a t�ma megvitat�s�ra – volt a kit�r� v�lasz. Lizy nem nyaggatta a fi�t tov�bb. Ismerte annyira, hogy tudta, nem fog v�laszt kapni a k�rd�s�re. K�zben oda�rtek a kast�ly bej�rat�hoz. – Hova megy�nk? – John tan�cstalanul n�zett a l�nyra.

- A szob�mba, a harmadik emeletre. Nem szeretn�k kavarod�st okozni – felelte. John nem �rtett egyet, m�gsem ellenkezett. Ahogy haladtak f�lfel�, l�tszott Eliz�n, minden l�p�s nagy er�fesz�t�s�be ker�l. Az els� emeleti t�rsalg� mellett haladtak el, mikor John �rezte, Lizy �sszecsuklik a karjaiban. Kinyitotta az ajt�t, �s beseg�tette a l�nyt, aki k�r�l sem n�zett, lerogyott a legk�zelebbi sz�kre. P�r pillanat m�lva k�r�ltekintett, mert szokatlanul vil�gos volt a szob�ban. Albus, Minerva �s Perselus tan�cstalanul meredtek r�juk.

OOO

Kora d�lut�n volt. A Nap er�tlen sugarai lassan helyet adtak az �jszaka mindent ural� s�t�ts�g�nek.  Az eget bebor�t� komor, s�t�t felh�k folyamatosan ontott�k magukb�l a feh�r csapad�kot. A kast�ly csendes �s nyugodt volt. A di�kok nagy r�sze a k�nyvt�rban t�lt�tte a d�lut�nt. Perselus Piton nyugtalanul j�rk�lt a szob�j�ban fel s al�. Eg�sz nap valami megmagyar�zhatatlanul zavar� �rz�s motoszk�lt benne. Ahogy egyre ink�bb sz�rk�lt az �g, ann�l jobban uralta az aggodalom. Nem tudta megmagyar�zni, csak sejtette a k�zelg� vesz�lyt. El�vett egy k�nyvet, �s megpr�b�lta lefoglalni sz�rnyal� gondolatait. Sikertelen�l. Az elm�lt p�r napban csak egyvalaki j�rt a fej�ben: Elizabeth. Tudta, nem rejt�zhet el �r�kre a l�ny el�l, �m fogalma sem volt r�la, mit mondjon neki. Akkor este minden spont�n t�rt�nt. Nem is besz�ltek r�la. Ez viszont nem tarthat a v�gtelens�gig. Piton m�r r�g tiszt�zta mag�ban - ha nem is k�nnyen - hogy ez a szemtelen boszork�ny nem hagyja hidegen. �s mint feln�tt embereknek, tiszt�zniuk kell a dolgot egym�ssal. �gy d�nt�tt, jobb t�lesni a dolgon. Ugyanis meg volt arr�l gy�z�dve, hogy � nem jelent semmit Elizabethnek. A l�ny mindenkivel kedves volt, Piton ezt pontosan l�tta. Di�kkor�ban is nehezen hozt�k ki a sodr�b�l, mert egy ideig t�relmes volt. De ha �tl�pte valaki a hat�rt, akkor… A b�jitaltan tan�r g�nyosan mosolygott mag�ban. Igen, � felb�sz�tette a l�nyt, ha csak tehette. Olyankor eg�sz l�nye szikr�zott. �s a vit�ik… Eliza igazat mondott azzal, hogy nem f�lt t�le m�r di�kkor�ban sem. B�tors�ga nem volt megk�rd�jelezend�, n�ha m�r az esztelens�gig fajult. Piton m�gis becs�lte �rte. Viszont az a t�vk�pzet uralta, � csak egy kih�v�s a l�ny sz�m�ra, semmi t�bb. Elizabeth Potter, aki m�g Perselus Pitont is az ujja k�r� csavarja, majd �tl�p rajta. Keser�s�ggel telve fels�hajtott. – J�jj�n, aminek j�nnie kell! – �s elindult a l�ny szob�ja fel�. Mikor bekopogott, nem v�laszolt senki. Megpr�b�lta �jra, eredm�ny n�lk�l. �pp akkor j�rt arra F�lig Fejn�lk�li Nick.

- J� napot Piton professzor. Miss Potter elment v�s�rolni az Abszol �tra. Szerintem vacsora el�tt nem fog vissza�rni – biccentett, majd tovalebegett a folyos�n.

- K�sz�n�m Sir Nicholas – felelte Piton, s visszaindult a szob�j�ba. �tk�zben azonban meggondolta mag�t. Dumbledore irod�ja fel� vette az ir�nyt. Ott sem tal�lt senkit. – Ez nem az �n napom – nyugt�zta el�gedetlen�l. Hirtelen esz�be jutott valami. Hat�rozott l�ptekkel az els� emeletre ment, egyenesen a t�rsalg�ba. Minerv�t �s Albust is ott tal�lta.

- Szervusz Perselus! Nem csatlakozol hozz�nk egy poh�r pattog�s pezsg�re? – sz�lt az igazgat� hamisk�s mosollyal az arc�n.

- K�sz�n�m, elfogadom – felelte, �s lehuppant egy sz�kre Minerva mell�. Egy ideig csak �ltek, �s n�m�n kortyolgatt�k italukat, amivel nem �rtott �vatosan b�nni. N�ha csak �gy elkezdtek pattogni benne a sz�n-dioxid bubor�kok.

- Hogy �llsz a v�gz�s�k RAVASZ vizsgak�rd�seivel? Megvannak m�r a tesztlapok, vagy m�g dolgozol rajta? – t�rte meg Minerva a csendet.

- A k�rd�sek megvannak, de m�g nem �ll�tottam �ssze a k�rd�ssort – v�laszolta. –Te v�gezt�l vele? – k�rdezte.

- Igen, Lizynek h�la. Ami�ta �tvette az RBF- szakk�rt, el�g id�m jut mindenre – mosolygott a professzor asszony.

- H�t igen. M�r nem is tudom elk�pzelni, mit kezden�nk n�lk�le. Teljesen m�s a hangulat, mi�ta �jra k�zt�nk van – mondta szeretetteljesen az igazgat�.

- Az biztos. Minden megv�ltozott – jegyezte meg ep�sen Piton. K�t koll�g�ja elengedte f�le mellett a f�rfi cinizmussal f�szerezett megjegyz�s�t. Egyszer csak kiny�lt az ajt�, Lizy l�pett be Johnnal. A l�nyon l�that� volt az elgy�t�rts�g, �s a harc sebei.

- Mi t�rt�nt Elizabeth? Mit m�velt ez a gazember? – Piton fel�llt a fotelb�l, fenyeget�en v�gigm�rte Johnt, majd k�rd�n a l�nyra n�zett.

- Nem � a hib�s, n�lk�le nem jutottam volna el id�ig – v�dte.

- Ez nem igaz. Igenis az �n hib�m. Ha nem l�tsz meg… - de nem tudta folytatni.

- Nem l�ttam, hogy Te volt�l, akit k�zre fogtak – v�gott k�zbe.

- M�gis mi t�rt�nt? – t�relmetlenkedett a b�jitaltan tan�r.

- Elizabeth megmentette az �letemet, mert meg akartak �lni – v�laszolt a fi�.

- Helyesb�tek. Avery akart meg�lni – bukott ki Lizyb�l.

- Avery? Honnan tudod, hogy � volt? �n azt hittem,… Nem l�thattad a csukly�n �t? – �rtetlenkedett a fi�.

- Nem l�ttam, de � volt az, hidd el! – felelte a l�ny minden magyar�zat n�lk�l. Perselus hangosan k�zbek�hintett.

- Sz�val? - pillantott Elizabethre.

- Az Abszol �ton v�s�roltam, mikor furcsa �rz�sem t�madt. Let�rtem az egyik mell�kutc�ba, �s akkor l�ttam, hogy egy csapat hal�lfal� meg akar �lni valakit. Vagyis Johnt – itt hirtelen elhallgatott.

- Szerencs�re nem siker�lt nekik – jegyezte meg Dumbledore.

- Elizabethnek tartozom h�l�val. N�lk�le m�r halott lenn�k. Tal�n jobb is lenne… Mindenesetre h�l�s vagyok – a fi� most j�tt r�, az esem�nyek forgatag�ban m�g nem is volt alkalma megk�sz�nni, amit Eliza tett.

- Ne mondd ezt, k�rlek. Amit tettem term�szetes. Te is ugyan�gy cselekedt�l volna! – szer�nykedett.

- Biztos megpr�b�ltam volna, �m ilyen derekasan nem �lltam volna helyt - volt a beismer� v�lasz.

- Ugyan … - Lizy nem jutott tov�bb, mert �jultan csuklott el�re a sz�ken. John �s Perselus szinte egy id�ben fogt�k meg a l�nyt, k�zben a helyzetnek nem �pp megfelel� pillant�sokat v�ltottak.

- Perselus, k�rlek h�vd ide Poppyt. Nem hinn�m, hogy Lizynek j�t tenne a tov�bbi ny�st�l�s. – az igazgat� jobbnak l�tta, ha a k�t f�rfi nem marad egy l�gt�rben. Piton csak b�lintott, majd elviharzott. K�zben Lizyt egy oda var�zsolt �gyra fektett�k. Kezdett mag�hoz t�rni. Csak hom�lyosan �rz�kelte k�rnyezet�t, er�s sz�d�l�s �s h�nyinger gy�t�rte. S�r�n pislogott, h�tha tisztul a l�t�sa, de nem j�rt eredm�nnyel. K�zben Perselus visszat�rt Madame Pomfrey k�s�ret�ben, aki rosszall� pillant�sokat vetett a k�t fiatalra. A b�jitaltan tan�r csak annyit mondott neki, Lizy rosszul van, �s s�rg�sen seg�tenie kell. A javasasszony nem volt k�v�ncsi term�szet. Tette a dolg�t, f�l�sleges k�rd�sek n�lk�l.

- Miss Potter, mibe keveredett megint? – a k�rd�s ink�bb fedd�snek szolg�lt.  Mintha csak Piton sz�lt volna. De ezek a szavak Poppy sz�j�b�l m�g ink�bb f�jdalmasak voltak. Bel�tta az id�s boszork�nynak igaza van. Rosszabb, mint egy eleven kisfi�. Mindig t�rt�nik vele valami. Lehunyta szemeit �s fels�hajtott

- Az �n hib�m Madame Pomfrey – mentegette a fi�. A n� vetett r� egy sokatmond� pillant�st, majd letelepedett Lizy mell�, s gy�gy�tani kezdte. Behegesztette sebeit, borogat�st tett l�zt�l forr� homlok�ra, s �lomitalt adott neki. Erre ink�bb a r�m�lmok elker�l�se v�gett volt sz�ks�g, mert Eliza t�bbsz�r is el�jult, am�g Poppy t�r�d�tt vele.

- Nem tudom, mi t�rt�nhetett vele, de �gy n�z ki, mint akit t�bben bomb�ztak a legk�rt�konyabb �tkokkal �s ront�sokkal. M�g nincs t�l az �letvesz�lyen. Itt maradok vele, de le kell hoznom egy- k�t sz�ks�ges dolgot a szob�mb�l – jelentette ki, mik�zben kifordult a folyos�ra.

- �n is – jelentette ki ellentmond�st nem t�r�en Piton.

- Jobb, ha eltessz�nk magunkat holnapra, ma m�r �gysem tehet�nk semmit – az igazgat� ezt a kijelent�s�t legink�bb Jonathannak sz�nta.

- De… - a fi� csak �llt az �gy l�b�n�l. Nem tudott mit mondani. Dumbledore odal�pett hozz�, kez�t v�ll�ra tette.

- J�jj�n Mr. Malfoy, sz�ks�ge van �nnek is a pihen�sre – n�gatta szel�den. Perselus ott maradt egyed�l Lizyvel. Le�lt az �gya mell�, s megfogta kez�t. Igyekezett minden pozit�v energi�j�t �s �leterej�t a l�nynak �tadni.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s