15. Fejezet- Magyar�zatok

Az �jszaka cs�ndesen eltelt. Pitont is elnyomta az �lom kora hajnalban. Arra �bredt, valaki a fej�t cir�gatja. Kinyitotta szem�t, �s k�r�ln�zett. Elizabeth f�radt mosoly�val tal�lta mag�t szemben. L�tszott rajta, megviselte a tegnapi nap, szemei m�gis ragyogtak. Perselus halkan fels�hajtott. – J� reggelt, hogy �rzed magad? – f�radt, �jfekete tekintete sokkal t�bbet mondott szavain�l.

- K�sz�n�m, el�g j�l. Csak nem nagyon eml�kszem, mi t�rt�nt. Az utols� k�pem az, ahogy Johnnal �s Veled itt besz�lgettem – a f�rfi felszisszent a n�v hallat�n.

- Nem tudom, hogyan sodorhatott bajba, felel�tlenebb, mint egy �vod�s – pr�selte ki az indulattal teli mondatot v�kony ajk�n. Lizy megpr�b�lt fel�lni, de l�tszott, a f�jdalomt�l g�rcsbe r�ndult a keze, �s arca is grimaszba torzult. – Nono, hova ilyen siet�sen kisasszony? Madame Pomfrey a lelkemre k�t�tte, semmik�pp se engedjelek felkelni. �s �n nem szeretn�m, ha megorrolna r�m. Vesz�lyes k�vetkezm�nyei lehetnek. �s ami a legfontosabb: sz�ks�ged van a pihen�sre! – n�zett r� komolyan.

- Eszemben sem volt, csak fel�lni egy cseppet – v�dekezett a l�ny mosolyogva. Le is fegyverezte a f�rfit. Perselusnak Lizy mosolya volt a gyeng�je.  Olyankor nem tudott ellen�llni neki.

- Rendben van, de meg ne er�ltesd Magad. Fogalmam sincs, mit m�velt�l tegnap, �m szok�sodhoz h�ven megint valami eszel�s kalandba keveredt�l – dorg�lta.

- �gy csin�lsz, mintha mindig �n keresn�m a bajt! Tudod j�l, ez nem �gy van. �r�l�k neki, hogy seg�thettem Johnnak. Volt „szerencs�m” k�zelebbr�l tal�lkozni hal�lfal�kkal, de ilyen mindenre elsz�nt �s kegyetlen t�rsas�ggal eddig m�g nem. - A f�rfi elt�n�d�tt. Istenem, ha Elizabeth tudn�… A l�ny megsimogatta arc�t. – Ugye nincs semmi baj? – agg�dott �rte. Piton egy mosolyt er�ltetett mag�ra, mik�zben megfogta a l�ny kez�t, �s ezt mondta:

- Semmi, biztos csak a „k�nyelmes” alv�helyzet tett ennyire j�t – hozta szok�sos st�lus�t. Lizy lehajtotta fej�t.

- Ne haragudj r�m. Ez is miattam van – sz�lt zavartan.

- Ugyan, sz�ra sem �rdemes – felelte a f�rfi, mik�zben a l�ny �ll�t �vatosan felfel� nyomta, hogy a szem�be n�zhessen. – Elizabeth, �n… - kezdte elcsukl� hangon. Mindenk�pp tiszt�zni akarta a l�nnyal a helyzetet, m�g ha az id� �s a hely nem is bizonyult a legalkalmasabbnak. Lizy gyeng�den a f�rfi ajk�ra tette mutat�ujj�t. – Ne mondj semmit, f�l�sleges – suttogta. P�r, �r�kk�val�s�gnak t�n� m�sodpercig egym�s szem�be n�ztek. Piton �t�lelte Lizyt, � Perselus nyaka k�r� fonta karjait. Mikor ajkaik alig n�h�ny millim�terre voltak egym�st�l, benyitott Madame Pomfrey. Egy szempillant�s alatt zavarba j�tt. 

- Eln�z�st… nem akartam alkalmatlankodni… l�tom, Elizabeth jobban van… �r�l�k neki… akkor �n megyek is, majd k�s�bb visszan�zek –hebegte, �s amilyen gyorsan csak lehetett, t�vozott. Lizy elt�prengett Perselus gondterhelt tekintet�n. Mikor Poppy bel�pett, a f�rfi �gy engedte el, mintha t�zes vasat tartana kez�ben. Ennyire fesz�lyezn� b�rki jelenl�te, csak nem sz�gyelli a szitu�ci�t? Elbiggyesztette sz�j�t.

- Mit akart�l mondani? – hangja idegesen csengett. Piton ebben a pillanatban �riemberhez nem m�lt� dolgokat gondolt az id�s boszork�nyr�l, �m Lizy k�rd�se azonnal kiz�kkentette a m�rgel�d�s�b�l.

- �h, nem olyan fontos, ink�bb sz�lok Madame Pomfrey-nak, j�jj�n vissza �s vizsg�ljon meg – v�laszolta, s el is indult kifel�, �m Eliza megfogta a karj�t.

- Perselus! Nyugodtan elmondhatod, ha b�nt valami. Nem j� l�tnom, ahogy em�szted magad! – olyan vallat�an n�zett a f�rfira, ahogy csak t�le tellett. Piton megingatta fej�t.

- Te most csak azzal t�r�dj, hogy min�l el�bb meggy�gyulj! A j�v�ben pedig pr�b�ld meg ker�lni a bajt! – vonta fel szem�ld�k�t.

- Mintha sz�nd�kosan csin�ln�m! – replik�zott a fiatal boszork�ny.

- Ez a l�ny sosem fog megv�ltozni! F�jhat a sz�l, eshet az es�, legyen ak�r a beteg�gy�n, a szemtelens�ge t�retlen! - villant �t agy�n, mik�zben Poppy ut�n indult. A folyos�n �sszetal�lkozott Jonathannal.

- Piton professzor, hogy van Lizy? – k�rdezte aggodalommal telve. Perselus r�villantotta m�rges tekintet�t.

- Jobban van, szerencs�re. Legk�zelebb ne keverje bajba, ha lehet – morogta v�szt j�sl�an.

- De Professzor �r, �n nem akartam… nem is l�tott… - magyar�zkodott.

- Nem vagyok k�v�ncsi a kifog�saira. Tartsa t�vol mag�t Elizabetht�l! Csak vesz�lyt hoz r�! – sziszegte inger�lten. John nem v�laszolt, ink�bb tov�bbment a t�rsalg� fel�. A b�jitalok mestere pedig Madame Pomfrey-�rt ment.

- Lizy, mondd j�l vagy? – nyitott be John �vatosan.

- Igen, gyere csak be – felelte kicsit csal�dottan. Rem�lte, Perselus j�tt vissza.

- Szeretn�k bocs�natot k�rni – kezdte mondand�j�t.

- F�l�sleges. Nem a Te hib�d, ami t�rt�nt. Ink�bb az �n �nfej�s�gem. – v�laszolta teljes nyugalommal. John le�lt az �gya mell�.

- Azt mondd el, mi�rt akartak meg�lni, de l�gy sz�ves felejtsd el a mell�besz�l�st! – folytatta. A fi� vett egy m�ly leveg�t, �s belekezdett:

- A t�rt�net r�viden annyi, Voldemort egyik este megb�zott, hogy oltsam ki egy fiatal boszork�ny �let�t, aki vesz�lyezteti a terveit – olyan halkan suttogott, Lizy csak sejtette a szavakat, amiket mondott.

- �s m�gis, ki az a l�ny? – k�rdezte mit sem sejtve.

- Te vagy, Elizabeth! – szeme szomor�s�ggal �s k�nnyekkel volt tele.

- Micsoda? – ki�ltott fel meglepetten.

- K�ptelen voltam megtenni, nem �lhetem meg azt a n�t, aki… - nem tudta befejezni a mondatot.

- Ez�rt akartak meg�lni! Mert ellenszeg�lt�l a S�t�t Nagy�rnak! Jaj, John! – Lizynek minden vil�goss� v�lt. 

- Ne haragudj! �n... – Lizy viszont k�zbev�gott.

- Dehogyis! Ink�bb h�l�s lehetek, ami�rt nem tett�l el l�b al�l az els� adand� alkalommal. P�ld�ul amikor m�ltkor a Rengeteg mellett…  – jegyezte meg.

- Ne is mondd! Akkor is �gy viselkedtem, mint egy idi�ta. Bel�tom, igazad van. Te m�st szeretsz, �s nekem semmi keresnival�m az �letedben – s�hajtott fel.

- Ez egy kicsit durva megfogalmaz�s. Tal�n �j alapokra k�ne a kapcsolatunkat helyezni. Azel�tt is mindig j�l meg�rtett�k egym�st. Mit sz�ln�l, ha elfelejten�nk a rosszat, ami eddig t�rt�nt, �s bar�tok lenn�nk? Persze meg�rtem, ha nem akarod! De honnan gondolod, hogy szeretek valakit?  – aj�nlotta fel.

- Nagyon is akarom! Az esem�nyek ut�n, csod�lom, hogy sz�ba �llsz velem. Az ny�lt titok, hogy kit szeretsz, legal�bbis sz�momra. – sz�lt csendesen.

- Felejts�k el a t�rt�nteket. De a mag�n�gyem, az tabu t�ma – f�zte hozz� Lizy. John beleegyez�en mosolygott.

- Rendben, meg�rtettem. Ez valami olyasmi, mint az �n „s�t�t m�ltam” – vallotta be �szint�n.

- Abba m�g belegondolni is rossz. Nem �rtem a mai napig, minek kellett be�llnod k�z�j�k! Az�rt, mert a Mardek�rban tanult�l, nem vagy velej�ig romlott! - feddte meg a l�ny, b�r tudta j�l, amit mond, es� ut�n k�p�nyeg.

- Ez nem volt k�rd�s, Lucius b�csi rendelkezett �gy. Mikor apa megpr�b�lt ellentmondani neki, hal�losan megfenyegette. �n �gy d�nt�ttem, ink�bb a hal�lfal�k, mint a csal�dom vesz�lyeztet�se – felelte.

 - Nagyon sajn�lom John – Eliza nem tudta, mivel b�tor�tsa az elkeseredett fi�t. Sokat tanultak az egyetemen Voldemort s�t�t szolg�ir�l, de tudta, az nem hasonl�that� �ssze a k�zzelfoghat� tapasztalatokkal. Amikkel John rendelkezett.

- Lizy van valami, ami nem hagy nyugodni – v�ltott t�m�t a fiatal Malfoy.

- �spedig? – a l�ny sejtette, elhamarkodott megjegyz�se foglalkoztatja a fi�t.

- Amit tegnap este mondt�l… Avery... tudod, hogy… - k�rd�n n�zett r�. Eliza b�lintott. – Honnan tudtad, hogy � volt? �n sem szeretn�k kit�r� v�laszt hallani! – hangja komolyan csengett.

- H�t legyen. Elmes�lem. De el�re sz�lok, nem egy k�nnyen elhihet� t�rt�net – figyelmeztette a l�ny bar�tj�t.

- Hallgatlak – b�ztatta John. Lizy elkezdett mes�lni:

- Az eg�sz hatod�ves koromban kezd�d�tt, egy m�rciusi d�lut�n. Kinn tanultam a kertben, az egyik t�lgyfa t�v�ben. Gy�ny�r�, naps�t�ses id� volt. L�gyan f�jt a sz�l, �pp csak annyira, hogy j�rjon egy picit a leveg�. A madarak visszat�rtek v�ndor�tjukr�l �s vid�man csiviteltek. Minden olyan harmonikus �s b�k�s volt. Szinte hihetetlennek t�nt. Az �n gondolataim is sokszor elkalandoztak a b�jitaltan jegyzetem f�l�tt, pedig j�l eml�kszem, Perselus �pp akkor �ratatta a rettegett felm�r�j�t az addig tanultakb�l. Minden csodasz�p volt. A z�ld p�zsit, a halv�nyk�k �g, a nap sugarai szinte �letre keltek a t� t�kr�n. A kellemes id�j�r�s ellen�re senki sem volt ott rajtam k�v�l. Mindenki �gy d�nt�tt, ink�bb benn m�lyed el a tanulnival�ban.

- Tudom, azt hiszed, terelem a t�m�t, de ez nem �gy van. Az�rt mondom el ilyen r�szletesen, hogy meg�rtsd. A t�rt�ntek ut�n nekem is kellett id�, mire felfogtam, mi t�rt�nt – a fi� helyesl�en pislogott egyet. Lizy folytatta:

– Egyszer csak arra lettem figyelmes, valaki figyel a f�k k�z�l. Megijedtem, ki lehet, �s mit akar. Tekintetem tal�lkozott j�s�gos, sz�rk�sk�k szem�vel, �s azonnal megnyugodtam. Egy �reg var�zsl� �llt nem messze t�lem. Hossz� feh�r haja �s szak�lla teljesen k�rbe�lelte. Ruh�ja is h�feh�r volt, a f�ldet s�rolta. Csak g�cs�rt�s v�ndorbotja lehetett m�g n�la is id�sebb. Eg�sz l�ny�b�l szeretet �s meg�rt�s sug�rzott. Az ember elfelejtette az �sszes gondj�t �s b�nat�t a k�zel�ben. Eszembe se jutott akkor a k�zelg� dolgozat, vagy a reggeli vit�m Charley-val, hogy a tavaszi sz�netet otthon t�lts�k n�luk, vagy az iskol�ban. Ezek egy�ltal�n nem t�ntek fontosnak. Az �reg f�rfi k�zelebb l�pett hozz�m, �s �gy sz�lt: - K�sz�ntelek gyermekem. K�rlek, ne f�lj t�lem, nincs r� okod – hangja legal�bb olyan megnyugtat� volt, mint megjelen�se. – J�jj velem, mondanom kell valami fontosat. Viszont nem ez a legmegfelel�bb hely – folytatta az anyai ringat�sn�l is megnyugtat�bb hangon. N�m�n b�lintottam. Tudtam, az �reg mellett nem eshet semmi b�nt�d�som. Elindultunk a Tiltott Rengeteg fel�. J� ideig sz�tlanul haladtunk tov�bb a susog� f�k k�z�tt. Soha nem j�rtam ilyen messze m�g az erd�ben. Rossz eml�keim voltak r�la, f�leg Charley �s Mark kis kiruccan�sa miatt. M�gis minden megnyugtat�nak t�nt akkor. A f�k, a levelek, a megb�v� erdei �llatok, a halkan �nekl� madarak. Egyszer csak �gy sz�lt: - Fogd meg a kezem ifj� h�lgy! – szemei mosolyogtak, �m arca komolys�got t�kr�z�tt. Nem ellenkeztem. H�romszor megkopogtatta botj�val a f�ldet, majd �gy sz�lt:  „Natura amice!” N�h�ny m�sodperc m�ve volt az eg�sz. Az erd�i f�i hirtelen elt�ntek, �s olyan �rz�sem t�madt, mintha egy sziv�rv�nysz�n�, v�letlen szer�en mozg� �rv�nybe ker�ltem volna. Azt�n egy tiszt�son tal�ltam magunkat. A t�volban barn�ssz�rke, h�f�dte hegyek l�tsz�dtak. Olyan magasak voltak, hogy az �gen �sz� felh�k k�dszer�en k�rbevett�k �ket. A r�tet szeg�lyez� erd� �lettel teli volt. A f�k harsog�, z�ld sz�ne, a r�gyek frissess�ge, az apr� �llatok ny�zsg�se, a ny�l� vir�gok sz�ps�ge. F�ltekintettem az �gre. A f�k l�gy, sz�nes takar�k�nt hajoltak f�l�m. A Napsug�r f�nye mikor �tsz�r�d�tt a f�k k�zt, minden sejtelmesen sug�rz�nak t�nt. Az aljn�v�nyzet m�g �l�nkebb z�ldben pomp�zott a p�ra �s a harmat miatt, mint a f�k levelei. Nem messze egy foly� ter�lt el. Csak csendes csobog�sa �rulta el. A f�k majdnem a v�zpartig terjeszkedtek ki, nem sok helyet hagyva m�s �l�l�nyeknek. Vize halv�nyk�k volt, ink�bb sz�ntelenbe hajl�, tiszta, mint a forr�sv�z. Itt-ott kisebb szikl�k emelkednek, amiket s�r�n ben�tt a moha. M�g az apr�, fic�nkol� halakat is lehetett l�tni, ahogy tova�sztak. Le�lt�nk a parton a f�be. Ahogy besz�vtam a leveg� friss, eg�szs�ges illat�t, �reztem, kitisztul a fejem teljesen.  Id�s k�s�r�m elmosolyodott. – Nagyon sz�p �s megnyugtat� itt lenni. Minden b�k�s �s gy�ny�r� – �llap�tottam meg halkan. Az �reg csak b�lintott. – Akkor szoktam ide j�nni, ha sok gond �s b�nat terheli lelkem. Itt mindenki elfelejti a rosszat, �s tudata kij�zanodik. Ez�rt is h�vj�k Tiszta Szellem V�lgy�nek – mondta halkan. Hossz� ideig, magam sem tudom meddig, csak �lt�nk �s �lvezt�k a term�szet csod�j�t.

- Mi�rt hozott ide? – k�rdeztem csendesen.

- �gy gondoltam, ez a megfelel� hely, hogy elmondjam, amit tudnod kell – kezdte mondand�j�t. – K�l�nleges k�pess�ggel b�rsz ifj� h�lgy. M�g nem vagy tiszt�ban vele. Ez�rt kell k�z�ln�m Veled. Aminek birtok�ban vagy, hajdan minden boszork�ny �s var�zsl� egyik term�szetes tulajdons�ga volt. Sok-sok ember�lt�vel ezel�tt. Akkor m�g jobban figyeltek egym�sra az emberek, �gy k�nnyebb volt meg�rizni ezt a tulajdons�got. Azt�n kezdett teret nyerni a s�t�ts�g. A var�zsl�k pedig fokozatosan elvesz�tett�k ezt az �rt�kes adom�nyt. M�ra nagyon keves�nkben van meg. Te viszont egy vagy k�z�l�k.

- �s mi az? – v�gtam moh�n a szav�ba.

- K�pes vagy �rz�kelni az emberek aur�j�t. �s ha egyszer tal�lkozt�l az illet�vel, �jra fel tudod ismerni az �t k�r�lvev� rezg�sek alapj�n. Akik k�zel �llnak a sz�vedhez, n�luk sokkal k�nnyebben �szreveszed – �rulta el v�g�l.

- �s eddig hogyhogy nem l�ttam!? - tettem fel a jogos k�rd�st.

- Nem volt�l k�pes r�, mert nem is volt fontos. A l�nyed felismerte, de nem jutott el a tudatodig – magyar�zta.

- �rtem – feleltem mosolyogva. Kicsit k�ba voltam a sok �jdons�gt�l. M�gis megpr�b�ltam meg�rteni a hallottakat.

- Jobb lesz, ha lassan visszamegy�nk – mondta, mik�zben kez�t v�llamra tette. Beleegyez�en b�lintottam. M�g mindig v�llamat fogva meg�t�tte botj�val h�romszor a talajt, �s �gy sz�lt:  „Retrosum locus!” �jra a sziv�rv�nysz�n� kavarg� �rv�nyben tal�ltam magam, s nemsok�ra ott �lltunk a Tiltott Rengetegben. – Innen visszatal�lsz ifj� h�lgy – mosolygott b�ztat�an.

- L�tlak m�g valaha? – k�rdeztem, b�r sz�vem m�ly�n �reztem a v�laszt.

- Ha eszedbe jutok, mindig Veled leszek! Isten �ldjon! – mondta, mik�zben megsimogatta arcom, h�rmat koppintott botj�val az el�bbi var�zsig�t mormolva, majd elt�nt. Sok�ig �lltam ott, az erd� k�zep�n, a t�rt�nteken gondolkozva. T�nyleg val�s�g volt? Vagy egy csodasz�p �lom? Lassan elindultam visszafel�. Kezdett s�t�tedni. Egyszer csak furcsa, addig ismeretlen �rz�s ker�tett hatalm�ba. K�t embert �reztem k�zeledni. Illetve k�t k�dszer�, tejfeh�r „anyagot”.  El�sz�r nem tudtam, kik lehetnek. Majd egyre hat�rozottabban kivettem �ket. P�r pillanat m�lva m�r tudtam, kik azok: Mark �s Charley. M�g l�t�t�vols�gon bel�l sem voltak, �s �n m�gis teljesen biztos voltam benne. M�r az erd� sz�l�n j�rtam, mikor �sszetal�lkoztunk. T�nyleg �k voltak! Alig akartam elhinni. �rz�kelem a k�r�l�ttem l�v� emberek aur�j�t.

- V�gre magtal�ltunk! Ne haragudj a reggeli vit�nk miatt – s�hajtott fel Charley megk�nnyebb�lten, mikor megl�tott. Azt�n mag�hoz �lelt. �n csak mosolyogtam r�.

- Hol volt�l? – tette fel a racion�lis k�rd�st Mark.

- Nem fontos. Majd holnap elmes�lem – v�laszoltam, mik�zben visszaindultunk a kast�lyba. Nem lettem volna k�pes akkor �s ott szavakba foglalni, ami �pp v�gbement bennem. M�snap m�r �k is tudt�k, mi t�rt�nt, �s velem egy�tt �r�ltek. Onnan kezdve figyeltem a k�r�l�ttem lev�ket, �s naponta t�bbsz�r bizonyoss�got nyertem r�la, az �reg var�zsl�val val� tal�lkoz�som, nem csak a k�pzeletem sz�lem�nye volt. – fejezte be Lizy. –Sz�val ez�rt tudtam, hogy Avery volt – f�zte hozz�.

- Ez nagyon tan�s�gos t�rt�netet volt Elizabeth –sz�lalt meg Piton a h�tuk m�g�l. – Szerintem fel kellene adnod a tan�ri p�ly�t �s mes�l�nek menned – egyik szem�ld�k�t felh�zva f�rk�szte a l�nyt. Lizy ijedten h�trafordult. Nem sz�m�tott tov�bbi hallgat�s�gra.

- �s akkor mi lenne szeg�ny gyerekkel? – pr�b�lta leplezni zavar�t, nem sok sikerrel. Ekkor l�pett be Madame Pomfrey.

- K�rn�m az urakat, hogy t�vozzanak egy kis id�re. Szeretn�m megvizsg�lni Miss Pottert. K�s�bb m�g besz�lhetnek vele. Most nyugalomra van sz�ks�ge – sz�lt szigor� pillant�sok k�zepette. A k�t f�rfi ellenkez�s n�lk�l elindult a folyos�ra. John tudta, Piton el�gg� harap�s kedv�ben van, �s �t okolja az�rt, ami tegnap t�rt�nt. M�gis Lizy t�rt�nete nem hagyta nyugodni.

- Professzor �r, ez hogyan lehets�ges? Nem is hallottam ilyesmir�l? – fordult b�jitaltan tan�rhoz.

- Azt hiszem Elizabeth mindent elmes�lt. Ha �n nem tud bizonyos dolgokat, att�l azok m�g l�teznek – sz�lt �lesen. Jonathan jobbnak l�tta nem firtatni a dolgot tov�bb, �gy tov�bbindult. Piton egyed�l maradt. – Nem mindennapi boszork�ny, ez biztos! A k�pess�gein k�v�l is! – s�hajtott mag�ban. P�r perc m�lva az igazgat� jelent meg a folyos�n.

- Perselus, Elizabeth t�nyleg mag�hoz t�rt? J�l van? – k�rdezte nyugodt hangon, de �rz�d�tt aggodalma.

- Poppy most vizsg�lja. Igen, reggel arra �bredtem. Egy kicsit k�ba m�g, de ez egy�ltal�n csoda, hogy ilyen hamar talpra �llt. H�t hal�lfal�! – f�zte hozz� rosszall� fejingat�ssal.

- Kem�ny f�b�l faragt�k. �m ezent�l jobban kell vigy�znunk r�, �s ebben a seg�ts�gedet  szeretn�m k�rni! – jegyezte meg.

- M�gis mire gondolsz? Nem pesztr�lhatom Elizabethet, feln�tt boszork�ny, �s saj�t maga felel�s a tettei�rt. B�r meg kell hagyni, ink�bb egy v�gz�s di�kl�nyhoz hasonl�t, mintsem egy roxforti tan�rn�h�z! –felelte Piton cs�p�sen. Az igazgat� elmosolyodott.

- Tudom, mire gondolsz. Lizy n�ha szertelen �s �nfej�. �pp ez�rt nem szeretn�m mag�ra hagyni. Csak �lljunk ott csendesen a h�ta m�g�tt, �s fogjuk meg a kez�t, ha sz�ks�ge van r�nk – magyar�zta. Piton kelletlen�l b�lintott. – Ez a n� m�r �gy is sz�tzil�lta az eddigi �letem, most meg m�g �v� b�csinak is el�l�ptetnek! – morgott mag�ban. Poppy kinyitotta az ajt�t. Lizy hat�rozottan jobb �llapotban volt, mint negyed �r�val ezel�tt.

- Hogy �rzed magad gyermekem? – az igazgat� fedd� hangneme kicsit szokatlan volt.

- Mint akin egy unicornis csorda �tg�zolt. Poppy viszont csod�kra k�pes. Percek alatt jobban lettem a kezei k�zt. - v�laszolta k�b�n.

- Pihenj csak, �n nem zavarlak tov�bb! Meg akartam r�la gy�z�dni, jobban vagy-e - kacsintott r� cinkosan, majd maga m�g�tt hagyta a szob�t. Lizy �s Piton v�gre kettesben maradtak.

- Igaza van Dumbledore-nak! Ne heveskedj, ha egy m�d van r�! - intette �vatoss�gra.

- Igenis Tan�r �r! �g�rem, j� leszek, megtanulom a leck�t, �s id�ben lefekszem aludni! - szemtelenkedett kicsit lehangoltan. Val�ban �gy �rezte mag�t, mint egy rossz gyerek, akit a sz�nyeg sz�l�re �ll�tottak. Pedig nem is tett semmi rosszat. Piton nem v�laszolt. M�g v�letlen�l sem akarta felbosszantani a l�nyt. Nyugalomra volt sz�ks�ge, hogy miel�bb fel�p�lj�n. Pontosan tudta, mire gondolt az igazgat� azzal, hogy vigy�zzanak r�. Legsz�vesebben eg�sz nap mellette lett volna, nehogy �jabb butas�got m�veljen. Valahol a sz�ve m�ly�n m�gis tiszt�ban volt vele, a l�nynak semmi sz�ks�ge dajk�ra. �rz�seivel m�gsem dacolhatott. - Perselus figyelj r�m, mennyit hallott�l abb�l, amit Johnnak mes�ltem el? - k�rdezte Eliza. K�nos volt sz�m�ra, hogy a b�jitaltan tan�r is hallotta a t�rt�netet. Nem mindig tekintette �ld�snak „titkos tulajdons�g�t”, �s Johnnak is csak az�rt mes�lte el, hogy megnyugodjon. Rajtuk k�v�l csak Remus, Dumbledore, Charley, Mark �s Samuel tudtak a dologr�l. - Mindent! Ne agg�dj, m�r volt szerencs�m v�gighallgatni egy hasonl� elbesz�l�st - mondta teljes nyugalommal. - Hasonl�t? Kit�l tudtad meg? �s hogyan? De… - az idegess�gt�l k�ptelen volt tov�bb z�d�tani a k�rd�seket a f�rfire. Inger�lts�ge nem tett j�t neki. Ahogy hirtelen fel�lt, megsz�d�lt, �s k�nz�, sz�raz k�h�g�s lett rajta �rr�. Perselus odal�pett, �s �vatosan visszafektette a l�nyt. Nem sz�lt semmit, mert nem akarta m�g jobban feld�h�teni. - Perselus �ruld el, honnan tudod? Igaz�n nem sok embernek mondtam el, �s mindannyiukban megb�zom! - nagyon k�ts�gbe ejtett�k a f�rfi szavai. - �szint�n bevallom, nem tudtam, hogy Te is birtok�ban vagy ennek a k�pess�gnek - kezdte a magyar�zatot. Lizy idegesen a szav�ba v�gott. - �n is? Van valaki rajtam k�v�l? - n�zett r� k�rd�n.

- �desany�d ugyan�gy rendelkezett ezzel a tulajdons�ggal. Utols� �v�nkben mes�lte el. Nem sokkal azel�tt tudta meg, �s nem besz�lt m�g r�la senkivel. Sohasem l�ttam olyan elveszettnek, mint akkor. Fogalma sem volt, mihez kezdjen. Az �jszak�ba ny�l�an besz�lgett�nk, mire megnyugodott – �rulta el.

- Anya? � is? Err�l nem tudtam – vallotta be – Hogyan lehets�ges ez? – nem �rtette a dolgot.

- �n sem tudom. T�nyleg ritka tulajdons�g. R�ad�sul egy csal�don bel�l. Ez is csak azt mutatja, milyen szoros k�ztetek a k�tel�k – jegyezte meg.

- Hmm, ma is megtudtam valami �jat – r�vedt maga el� a l�ny. Ez a nap tele volt meglepet�sekkel. A f�rfi nem tudta, mivel b�tor�tsa. Hirtelen esz�be jutott Lizynek valami. – Perselus, hogy lehet az, mikor k�vettelek Sirushoz, nem „tudtam”, Te vagy az? – az ifj� boszork�ny sejtelme sem volt a v�laszt illet�en.

- Egyszer� a magyar�zat. Aznap Telihold ut�ni m�sodik p�ntek volt. A Capricornus �s az Esthajnal csillag egy�tt�ll�sa zavart okoz, a rezg�sek �rz�kel�s�ben. Ez�rt nem „ismerhett�l” f�l akkor. Nem hiszem el, hogy egy ilyen m�velt h�lgy nem olvasott err�l – csipkel�d�tt.

- Tudod a j�l olvasotts�g nem egyenl� a minden tud�ssal! – fakadt ki Elizabeth.

- Ha annyira tudni akarod, felhozom Neked a k�nyvt�rb�l, A csillagk�pek �s csod�latos hat�suk c�m� k�tetben minden benne van – pr�b�lta csit�tani a l�nyt.

- Lek�telezne, tal�n l�p�st tudok �gy tartani a Professzor �rral – felelte cinikusan. Az elm�lt p�r h�napban akaratlanul is �tvette Piton st�lus�t. �szt�n�sen tudta: mindenkit a saj�t fegyver�vel a legk�nnyebb legy�zni. A b�jitaltan tan�r nem v�laszolt, csak elindult a k�nyvt�r fel�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s