18. Fejezet – K�ts�gek k�zt

Elizabeth feld�ltan vonult be a tan�riba. Becsapta az ajt�t maga m�g�tt, j� nagy fuvallatot keltve. – Eln�z�st! - szabadkozott, mikor �szrevette Minerva, Bimba professzor �s Madame Hooch zavart arckifejez�s�t.

- Semmi baj Elizabeth, minden rendben? – k�rdezte az �tv�ltoz�stan tan�rn� agg�d� pillant�sok k�zepette.

- Hogyne – felelte egy er�ltetett mosollyal f�szerezve. Azt hitte, egyed�l tal�lja a f�rfit, mert mindenk�pp besz�lni akart vele a Miniszt�rium f�n�k�nek l�togat�s�r�l. Elhat�rozta, addig nem d�nt. A f�rfi �lete r�sz�v� v�lt, �gy �rezte, addig nem hat�rozhat, m�g nem k�rte ki a v�lem�ny�t. Piton �pp akkor n�zett fel az el�tte tornyosul� dolgozatokb�l. Idegesnek t�nt, b�r n�la ez nem volt szokatlan jelens�g.

- Perselus mondanom kell valami fontosat! – fordult Lizy hozz�.

- Hallgatlak – hangzott a modoros v�lasz.

- Ha lehetne n�gyszemk�zt… halaszthatatlan… - �rtetlen�l meredt a f�rfira. Olyan hideg �s kim�rt volt, mint egy antarktiszi j�gt�mb.

- Szerintem nincs mit kettesben megvitatnunk! Ha olyan s�rg�s, kezdj bele, �n itt vagyok! – nem lehetett eld�nteni cinizmusa vagy szurk�l�d�sa domin�lt kijelent�s�ben. Lizy �gy �rezte, r�gt�n s�rva fakad. Neh�z hetek voltak a h�ta m�g�tt. �pp el�g volt a tan�t�ssal j�r� gond, ezt m�g az �j�vi �letvesz�lyes kis kalandja a hal�lfal�kkal �s Cornelius Caramel hirtelen j�tt �ll�saj�nlata is tet�zte. A gondolatra �sszeszorult a sz�ve. Fogalma sem volt, hogyan k�z�lje kedves�vel. Neh�z volt el� �llnia, eg�sz �jszaka �lmatlanul forgol�dott, mit is mondjon pontosan. Sz�z �s sz�z f�le m�don belekezdett gondolatban, ennek ellen�re egyiket sem tal�lta megfelel�nek. V�g�l �gy d�nt�tt, nem r�g�dik rajta tov�bb, kialakul minden menet k�zben. Most azonban megd�bbent. Esz�be nem jutott volna, hogy a b�jitaltan tan�r v�gig sem akarja hallgatni.

– Ez a makacss�g t�k�letesen r� vall. Mi�rt is lep�d�m meg? - korholta mag�t. Sz�ve m�ly�n k�ts�gek gy�t�rt�k, mivel b�nthatta meg ennyire a f�rfit. K�zben a h�rom tan�rn� jobbnak l�tta egyed�l hagyni a „fiatalokat”. K�l�nf�le �tl�tsz� kifog�sokkal t�voztak.

- Nemsok�ra kezd�dik a hatod�vesekkel az �r�m. Jobb, ha id�ben elindulok! – kezdte Minerva.

- Nekem is sok tennival�m van az �vegh�zakban. Elk�s�rlek – csatlakozott Bimba professzor.

- Besz�lnem kell Poppyval, meg�g�rtem, k�lcs�nadok neki egy k�nyvet – folytatta Madame Hooch. K�zben �vatosan, nem t�l felt�n�en kivonultak, halkan becsukva az ajt�t maguk m�g�tt. Lizy m�lyen fels�hajtott. H�l�s volt koll�gan�inek, ami�rt kettesben hagyt�k �ket. Piton tov�bbra is rend�letlen�l jav�totta a besz�mol�kat, mintha Eliza ott se lenne.

- Az rendben van, hogy rosszkedv�, de ennyire… - t�prengett a l�ny.

- Nos, mit �hajt k�z�lni velem a kisasszony? – k�rdezte �lezett hangnemben.

- Perselus mi a baj? Mivel b�ntottalak meg ennyire? – fakadt ki keser�en. Egy�tt t�lt�tt �jszak�juk �ta a f�rfi nem besz�lt vele ilyen hangnemben. Lassan a k�ts�gbees�s ker�lgette, mi t�rt�nhetett. Sejtelme sem volt arr�l, a b�jitaltan tan�r mindenr�l tud.

- Oh, Te nem, hisz t�k�letes vagy! Soha senkit sem b�ntasz! A dolgok csak �gy magukt�l megt�rt�nnek k�r�l�tted! - gonoszkodott Piton. A l�nynak ez m�r sok volt. �rezte, ahogy szeme megtelik k�nnyekkel, �s azok lecsorognak arc�n. Azt hitte, a f�rfi m�r nem tudja d�bbenet�t tov�bb fokozni, m�gis t�vedett. A b�jitalok mestere nem sz�lt semmit, tekintet�vel zavartan figyelte Eliz�t. Olyannyira m�rges volt r�, hogy szomor�s�ga a legkev�sb� sem hatotta meg. Mikor Lizy belen�zett abba a feneketlen m�lys�g� fekete szemp�rba, nem l�tott m�st, mint elfojtott d�h�t �s m�rhetetlen b�natot. Legsz�vesebben azonnal maga m�g�tt hagyta volna ezt a kellemetlen szitu�ci�t, m�gsem tehette meg.  �pp azon volt, hogy belekezdjen mond�k�j�ba, �m k�ptelen volt megsz�lalni. Sz�ve �sszefacsarodott �s gomb�c volt a tork�ban. Nem akarta, hogy Perselus tov�bbra is ilyen �llapotban l�ssa, ez�rt sarkon fordult, �s remeg� l�ptekkel elindult az ajt� fel�. Piton hirtelen feleszm�lt. B�rmennyire d�h�s �s s�rtett volt, az a n� �llt el�tte, aki mindenkin�l fontosabb sz�m�ra. � pedig k�nnyek, �s k�ts�gek k�z�tt akarja �tj�ra engedni. A l�ny ut�n ment, �s m�g a szob�ban el is �rte. Megragadta karj�t, �s szorosan mag�hoz �lelte. Egym�sra tekintettek. Lizy szeme m�g mindig k�nnyekkel volt tele. Hirtelen �sszerezzent, ahogy a f�rfi megragadta. Erre Piton m�g jobban mag�hoz �lelte �s megcs�kolta. Forr�n �s szenved�lyesen. �rezte a l�ny k�nnycseppjeinek s�s �z�t az ajk�n, amik m�g mindig nem akartak elapadni. Lizy nem ellenkezett. M�g ha akarta, se lett volna es�lye kibontakozni a f�rfi szoros �lel�s�b�l. Mikor elv�ltak egym�st�l, Elizabeth remeg� hangon �gy sz�lt:

- Mi volt ez Perselus? – nem csak hangja, � maga is reszketett.

- Egy b�cs�cs�k - felelte a f�rfi halkan.

- B�cs�cs�k?! M�gis mi�rt? Magyar�zd el, k�rlek! –Eliza v�gk�pp nem �rtett semmit.

- Azt hiszem pontosan tudod mi az oka. Hisz az�rt vagy most itt, hogy elmondd nekem. Erre azonban semmi sz�ks�g. Tudok r�la, hogy Caramel itt j�rt… - itt elhallgatott. Lizynek minden vil�goss� v�lt egy szempillant�s alatt.

- Perselus Te azt hiszed… hogy �n… egy�ltal�n nem… - kereste a megfelel� szavakat, amik nem l�tezetek ebben a helyzetben.

- Nem hiszem, TUDOM!- sziszegte indulattal telve.

- M�g nem d�nt�ttem, mit v�laszolok Caramelnek – b�kte ki v�gre Elizabeth.

- Igaz�n? M�g gondolkodsz rajta? Kicsit megv�rakoztatod �ket, hadd legyen m�g nagyobb az izgalom? A v�g�n �gyis igent mondasz… - d�h�ng�tt tov�bb. A l�ny elkeseredetts�ge szinte k�zzel foghat� volt. M�g mindig r�zta a hangtalan zokog�s.

- Veled akartam megbesz�lni. Fogalmam sincs, mit tegyek. Nem tudok d�nteni. F�leg Miattad. Sz�mtalan okom lett volna, hogy gondolkod�s n�lk�l igent mondjak. M�gis meg akartam Veled besz�lni ezt az eg�szet. Amint l�tom erre k�ptelen vagy. A s�rtett �n�rzeted mindenen t�ltesz! – r�tta meg a fiatal boszork�ny. Pitont fejbe k�lintotta a l�ny v�lasza. �lm�ban sem gondolta volna, Lizynek b�rmif�le k�ts�gei lenn�nek az �ll�ssal kapcsolatban. Tudta r�la j�l, di�kkorban is auror akart lenni, hogy megtorolhassa a csal�dj�val t�rt�nt tragikus esem�nyt. R�ad�sul a l�ny minden k�pess�gnek birtok�ban volt m�r akkor is, ami ehhez a p�ly�hoz csak kell: b�tors�g, kitart�s, elt�k�lts�g, no meg a kiv�l� tanulm�nyi eredm�ny. T�bbek k�z�tt ez�rt is lep�d�tt meg, mikor �sszetal�lkozott vele ny�r v�g�n a Roxfort Expresszen. Mennyi minden t�rt�nt az�ta! Ha b�rki azt mondja neki, j�n az iskol�ba egy szeleburdi kis fruska, aki az eg�sz eddigi, j�l megszokott �lett�t a feje tetej�re �ll�tja, biztos nem �szta volna meg egy Cruciatus �tok n�lk�l. �s tess�k! Nem telt el egy teljes �v, �s milyen esem�nyd�s volt m�gis. Id�k�zben odaaj�nd�kozta sz�v�t. �, aki m�g tulajdon sz�lei el�tt is titkolta �rz�seit, m�gis megny�lt. K�pes volt szeretni, �s most m�r biztos volt benne, viszont szeretik. Elizabeth bebizony�totta el�bbi kijelent�s�vel. �lete legfontosabb v�lasz�tja el�tt �ll, �s nem akart n�lk�le d�nt�st hozni. Enn�l nyilv�nval�bb magyar�zatot nem is kaphatott volna. Ez azon kev�s alkalmak egyike volt, mikor nem tudott mit mondani.

- �n azt hittem... – kezdte suttog�n, de Lizy k�zbev�gott.

- Te mindig �gy gondolod, mindenkin�l jobban tudsz mindent – felelte keser�en. Ahogy ott �llt Piton el�tt kis�rt, sz�vbemarkol� f�jdalmat t�kr�z� tekintet�vel, a f�rfinak m�lys�ges b�ntudata t�madt.

- K�rlek, ne haragudj, elhamarkodottan �t�ltem. Nagyon megtisztel�, amit mondt�l. Nem hittem volna sosem, hogy ennyit jelenthetek Neked. K�rlek hallgass v�gig! – emelte fel kicsit a hangj�t, mikor l�tta a l�ny mondani akart valamit. Neh�z volt belekezdenie, �s f�lt, ha kedvese kiz�kkenti, nem tudn� �jra elkezdeni. – Te is fontos vagy sz�momra.  Be kellett l�tnom, m�g ha nem is ment k�nnyen – Lizy el�sz�r mosolyodott el sz�vb�l, mi�ta beviharzott a tan�riba. A b�jital tan�r h�borg� lelk�nek mindenn�l hat�sosabb gy�gy�r volt ez a mosoly. –�m ez a Te utad, a Te felel�ss�ged. H�l�s vagyok, hogy helyem van benne, m�gsem sz�lhatok bele mindenbe – szavai m�rhetetlen komolys�got t�kr�ztek vissza. Elizabeth nem is eml�kezett r�, hallotta-e valaha is �gy besz�lni a f�rfit. 

- Nekem is fontos vagy! S k�sz�n�m a sz�p szavakat. M�g mindig nem tudom, mit v�laszoljak Mr. Caramelnek, ha holnap ut�n visszaj�n, m�gis nagyon sokat seg�tett�l – l�pett k�zelebb a l�ny, �s odab�jt hozz�, fej�t mellkas�ra hajtva. Perselus gyeng�den �t�lelte. M�r nem gy�t�rt�k k�telyek a l�ny d�nt�s�t illet�en. Tudta, b�rhogy is alakul, a n�, akit karjaiban tart, mostant�l r�sze az �let�nek.

OOO

M�snap reggel Elizabeth szem�lyesen kereste fel Cornelius Caramelt a Miniszt�riumban. Eg�sz d�lut�n, s�t �jszak�ba ny�l�an �lt a kandall� meleg�n�l, �s m�rlegelte lehet�s�geit. Hajnalban v�gre elhat�roz�sra jutott, b�r kor�ntsem volt biztos abban, amit tesz. Az id�s var�zsl� soron k�v�l fogadta bokros teend�i dac�ra, hisz nagyon �rdekelte, mit mond neki Elizabeth.

- Miss Potter k�rem, helyezze k�nyelembe mag�t. Megk�n�lhatom valamivel? Egy cs�sze te�val, vagy k�v�val? – fogadta udvariasan.

- K�sz�n�m, nem k�rek semmit. Sokat gondolkodtam Mr. Caramel, mi�ta felkeresett, �s ha nehezen is, de meghoztam a d�nt�sem. Megtisztel�, hogy felaj�nlotta ezt az �ll�st, de nem hagyhatom ott az eddigi �letem – t�rt gyorsan a l�nyegre.

- Rendben Miss Potter, ha f�j� sz�vvel is, de tudom�sul veszem. Ha mi el is vesz�tett�nk egy kiv�l� aurort, Roxfort mindenk�pp nyert egy csod�latos tan�rn�t! – dics�rte meg leplezetlen�l a fiatal boszork�nyt.

- K�sz�n�m Mr. Caramel, a meg�rt�st �s a dics�retet is, b�r egyikre sem szolg�ltam r�- szabadkozott a l�ny. – Ha megbocs�t, �n nem is zavarom tov�bb! Viszontl�t�sra! – k�sz�nt el gyorsan. 

- Miss Potter! Ha m�gis meggondoln� mag�t, az ajt�nk mindig nyitva �ll �n el�tt! – sz�lt ut�na b�ztat�an az id�s var�zsl�.

- Nagyon kedves Mr. Caramel, nem felejtem el, �g�rem! – mosolyodott el, majd kil�pett a folyos�ra, ahol kellemtelen ismer�sbe botlott.

- Nocsak, micsoda meglepet�s! Miss Potter, mit keres �n itt? Csak nem keveredett  megint valami bajba? – a cinikus hang tulajdonosa nem volt m�s, mint Lucius Malfoy. Lizy akaratlanul is �sszerezzent, mikor meghallotta a f�rfi hangj�t, egy pillanattal k�s�bb m�gis b�tran szembefordult vele. B�r sz�ve idegesen kalap�lt tork�ban.

- J� napot Mr. Malfoy. Megnyugtat�sul k�zl�m �nnel, nem ker�ltem semmilyen bajba, csup�n Mr. Caramellel volt n�mi megbesz�lnival�m – felelte legmodorosabb hangnem�ben, mik�zben derekasan �llta a f�rfi j�ghideg, vallat� tekintet�t.

- Ahogy l�tom, mindenhol igyekszik a legmagasabb t�rsas�gba t�rni, kisasszony! �n az �n hely�ben meggondoln�m, kivel adom magam �ssze. Furcsa pletyk�k keringenek mostans�g, k�r lenne elrontania a j� h�rnev�t egy semmirekell� alak miatt – gonoszkodott a f�rfi. Lizy csak sejtette, mire gondolhatott el�bbi meg�talkodott kijelent�s�vel. 

- Lek�telez az agg�d�sa Mr. Malfoy, m�gis k�tve hiszem, hogy ez �nre tartozik! - csattant fel �lesen a fiatal boszork�ny.

- Igaz�n? �n csak figyelmeztettem �nt, kisasszony. Mindenesetre, amikor vissza�rt Roxfortba, azt aj�nlom, k�rdezze meg a szeret�j�t, mi�rt is tud olyan sokat a s�t�t oldalr�l! Biztosan meglep�en �rdekes v�laszt fog kapni! – sz�lt lekezel�en, �s otthagyta a l�nyt k�sz�n�s n�lk�l.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s