21. Fejezet – Rem�nysug�r

Csak �llt ott k�v� meredve, �m a teljes k�ts�gbees�s k�zepette is esz�be jutott egy k�sza �tlet. Felkapta az eszm�letlen l�nyt, �s sietve elindult a kij�rat fel�. Sirius hirtelen megragadta. – Ide figyelj Piton, ha t�bb k�rt teszel benne, �n saj�t kez�leg fojtalak meg! – fenyeget�z�tt a f�rfi. Piton mogorv�n megfordult: - Azt hiszem tov�bbi bajt senki sem tudna  benne okozni, hacsak nem  k�telkedsz, �s tov�bbra is t�rsalg�sra pazaroljuk a dr�ga id�t, akkor nem hiszem, hogy Elizabeth meg�ri a holnap reggelt! �gyhogy fogd be a sz�d, �s �letedben el�sz�r b�zz meg bennem! – a b�jitalok mestere csendesen k�z�lte, amit akart, �s Sirius, csod�k csod�ja, beleegyez�en b�lintott �s k�vette. Ahogy ki�rtek az udvarra, l�tt�k, a Nap m�r magasan j�rt. Mintha egy�tt �rezne vel�k, a ragyog� naps�t�s ellen�re sejtelmesen siv�r volt minden. Nem messze a rozoga �p�lett�l, egy hatalmas t�lgyfa alatt, a h�rom f�rfi Piton vezet�s�vel hoppan�lt, �s a k�vetkez� pillanatban a Szent Mung�ban tal�lt�k magukat. Perselusnak esz�be jutott a morfin ellenszere, a nalorfin, ami ha kis mennyis�gben is, de megtal�lhat� a var�zsl�k k�rh�z�ban. Az �gyeletes n�v�r azonnal a seg�ts�g�kre sietett. Piton elmondta mi�rt j�ttek, amit az �pol�n� viszakozva fogadott. – Uram, a nalorfint nem lehet orvosi enged�ly n�lk�l beadni! Ez a muglikn�l �s n�lunk is �gy van! – felelte v�g�l.

- Figyeljen ide, kisasszony, ez a fiatal l�ny a kezeim k�z�tt fog meghalni, ha tov�bbra is ilyen makacsul ragaszkodik a szab�lyokhoz! – mindh�rman kezdt�k elvesz�teni t�relm�ket. Mindannyiuknak fontos volt Eliza, �s a l�ny �sszekapcsolta �ket, ha szerett�k volna, ha nem. Csapatk�nt kellett egy�tt dolgozniuk, s ha nem is tudatosult benn�k, lelk�k m�ly�n �rezt�k. Szerencs�j�kre akkor j�tt ki a nagyvizitr�l Dr. Helmholtz, Remus r�gi bar�tja, �s azonnal hozz�juk sietett.

- J� napot, mi t�rt�nt? - t�rt a l�nyegre r�gt�n. Remus r�viden besz�molt az esem�nyekr�l. A doktor rosszall�an  ingatta fej�t. – M�gis mekkora d�zist kaphatott? – k�rdezte komolyan.

- El�g nagyot, hogy meghaljon, ha nem tesz�nk azonnal valamit! – t�relmetlenkedett Piton.

- M�r eln�z�st uram, de a szemtelens�g�t�l nem leszek okosabb – felelte az orvos higgadtan. Perselus is bel�tta, nyers, bar�ts�gtalan modor�val csak kedvese es�lyeit rontja.

- Ha j�l tudom, egy eg�sz fiol�nyit megitattak vele, �s abban kb. 250 mg -nyi morfin lehetett – k�z�lte. A feh�r k�penyes f�rfi egy szob�ba terelte �ket, �s hozz�l�tott Eliza megment�s�hez. – Sajnos nincs annyi ellenszer�nk, hogy sok�ig �letben tartsuk, de …- kezdte volna a t�nyek k�zl�s�t.

- Mennyi id�re elegend�, ami a k�rh�zban tal�lhat�? – v�gott a szav�ba Perselus.

- Maximum k�t-h�rom �ra, �s nem t�bb – felelte meglepetten.

- Van a k�rh�znak egy laborja az alagsorban, ugye? Haszn�lhatn�m, hogy el��ll�tsam a tov�bbi sz�ks�ges antiszert? – faggat�zott Piton tov�bb.

- Igen van laborunk, de honnan gondolja, hogy oda csak �gy b�rkit beenged�nk? – az orvos percr�l perce d�bbentebb arcot v�gott.

- Frank, � az egyik bar�tom, Perslus Piton. Biztos hallott�l m�r r�la – sz�lt k�zbe csendesen Remus.

- Mi�rt nem ezzel kezdt�tek! Akkor �n biztosan Roxfort b�jitaltan professzora! Mr. Piton laborunk ajtaja nyitva �ll �n el�tt, rem�lem siker�l a t�nyked�se odalenn - enyh�lt meg a  deres haj� f�rfi. Piton kelletlen�l, de b�lintott, �s elindult az alagsor fel�. Nem el�sz�r volt itt, ismerte a j�r�st, �gy nem kellett elk�s�rni. Az orvoshoz k�zben csatlakozott k�t n�v�r is, akik kedvesen kitess�kelt�k a k�t f�rfit a v�r�ba, �s becsukt�k az ajt�t, senki �s semmi ne zavarja �ket munk�jukban. Sirius idegesen j�rk�lt fel s al�, m�g Remus leroskadt az egyik sz�kbe, s pr�b�lt a legjobbra gondolni.

- M�g Piton is tehet �rte valamit, mi meg itt �l�nk t�tlen�l, �s n�zz�k, ahogy… - akaratlanul is elharapta a mondat v�g�t, nem  szeretett volna v�szmad�r lenni. Remus odal�pett hozz�, �s v�ll�ra tette a kez�t.

- Sirius, amit lehet, megtett�nk, most Frankon �s Perseluson a sor, hogy tud�suk legjav�val seg�tsenek Lizynek – pr�b�lta csit�tani a f�rfit.

- H�t �pp ez az! Az a kis… m�g � is lenn �gyk�dik odalenn, pedig legsz�vesebben az �szaki sarkon l�tn�m, akkor tal�n el�g t�vol lenne Lizyt�l. �n meg a mai napig bujdosok, egy olyan gaztett�rt, amit nem is k�vettem el!  �s ha most azt mered mondani, hogy rejt�zzek el valahov�, am�g nem tudsz meg valami konkr�tabbat, esk�sz�m az eg�sz k�cer�jt sz�jjel szedem! – fakadt ki a f�rfi.

- Nyugodj meg bar�tom, maradj itt, ha �gy gondolod – felelte a f�rfi, minden �rve dac�ra. Nem akarta Sirus pattan�sig fesz�lt idegeit tov�bb h�zni, pedig tudta, most m�r nagyobb bajban van, mint eddig valaha. M�gis, ha �szreveszi valaki, akkor is el tud menek�lni. Le�lt, �s fesz�lten figyelt mindenkit, aki elhaladt mellett�k. A k�rh�zban lev� embereknek �gy l�tszik, meg volt a maguk baja, �s nem  nagyon figyeltek senkire sem.

- Sz�ljunk Dumbledorenak �s Samuelnek, vagy v�rjuk meg, am�g valami konkr�tabbat is tudunk? – k�rdezte Sirius.

- Szerintem ne ideges�ts�k �ket feleslegesen, majd ha kider�l valami sz�lunk nekik – javasolta Remus. Sirius szem�vel intett, igaza van, mik�zben  f�radtan �s k�tked�ssel telve le�lt mell�.

Ezalatt Piton l�zasan dolgozott a laborban, ami nem volt �pp a legk�nnyebb, mert tele volt mugli szerekkel �s eszk�z�kkel. – Oh, Eliza milyen k�nnyed�n kiismern� itt mag�t! - s�hajtott fel cinikusan a f�rfi. F�radt volt �s elcsig�zott, a l�nnyal val� veszeked�s�k �ta egy fikarcnyit sem aludt. A m�lt �jszaka k�zep�n a nyugtalan�t� �rz�s, ami eg�sz nap ott motoszk�lt benne, �rr� lett rajta. Valami�rt felkelt, mag�ra r�ngatta ruh�it, �s elindult, maga sem tudta hova. Meg�rz�se azt s�gta, Lizy az Abszol �ton van. Oda is hoppan�lt, �s nem sokkal k�s�bb �sszetal�lkozott Remussal �s Siriussal. �k elmondt�k, Remus k�rdez�sk�d�tt, �s valaki l�tta Elizabethet, amint „Sirius Black” elviszi a General Parkb�l. Perselusnak hirtelen beugrott, hol bujk�lt Black a legsz�vesebben. Intett a k�t f�rfinak, akik sz� n�lk�l k�vett�k, �s p�r pillanat m�lva m�r egy �don kast�ly el�tt tal�lt�k magukat…

A f�rfi let�r�lte verejt�kt�l gy�ngy�z� homlok�t, �s �jult er�vel l�tott neki a munk�nak. M�r csak le kellett desztill�lnia a kapott folyad�kot, hogy kinyerje a k�v�nt term�ket. Mikor v�gzett, sebesen egy �vegcs�be �nt�tte a folyad�kot, �s sietett fel vele. 

Ezalatt a k�rteremben m�r a legoptimist�bbak is elvesztett�k a rem�nyt, hogy a fiatal l�ny �lve meg�ri az est�t. Remus �s Sirius is ott �lltak Elizabeth �gy�n�l. Mindkettej�k�n eluralkodott a p�ni f�lelem, amit l�tsz�lagos tehetetlens�g�k tov�bb fokozott. Lizy egyre szaggatottabban �s lassabban vette leveg�t. Magas l�za miatt nem volt mag�n�l, arca kipirult, �s m�gis falfeh�r volt egyszerre. Kis id� m�lt�n Piton beviharzott az ajt�n, kez�ben a sz�rummal. Sz� n�lk�l odal�pett a fiatal boszork�nyhoz, �s megitatta vele az �letment� folyad�kot. V�gtelennek t�n� pillanatokig nem t�rt�nt semmi – am�g mindenki l�legzetvisszafojtva figyelt – majd egyszer csak Eliza szab�lyosan kezdett l�legezni, egy felszabad�t� k�h�g�s ut�n. A megk�nnyebb�l�s egy halk morajban val�sult meg. Ahogy kinyitotta szem�t, �s k�r�ln�zett, �t d�bbent ember tekintet�vel tal�lta mag�t szemben. Csak egy alak volt, aki csendesen, min�l �szrev�tlenebb�l h�z�dott meg �gya legt�volabbi r�sz�n�l. – Perselus! - Eliz�nak ezen fel�l egy f�radt mosolyra futotta erej�b�l, majd visszahuppant �gy�ra. Ha nem is volt m�g j�l, l�tszott, az �let lassacsk�n visszasz�kik bel�, �gy Remus k�sztet� pillant�saira a b�jitaltan tan�r kiv�tel�vel mindenki t�vozott a szob�b�l. A f�rfi t�tov�n odal�pett a l�ny �gya mell�, �s le�lt egy sz�kre. Eliza megfogta kez�t, �s b�tor�t�n r�mosolygott. – Ne haragudj! – mondt�k teljesen egyszerre.

- M�gis mi�rt? – k�rdezte Piton meglepetten.

- Ami�rt nem hittem Neked! – felelte f�radtan Eliza.

- Ugyan! Ki hinne egy hal�lfal�nak? – k�rdezte cs�ggedten. Elizabeth  megsimogatta arc�t, �s m�lyen a f�rfi tekintet�be f�rta �v�t. - Hogyhogy megv�ltoztattad a v�lem�nyed? Nem �gy ismerlek, mint aki k�nnyen meggondolja mag�t? - 

- Solomos mondott egy-k�t dolgot, �s be kellett l�tnom, hogy t�vedtem. Azt hittem, m�r nem lesz alkalmam r�, hogy ezt elmondjam Neked… - sokat sejtet� s�haja t�bbet mondott minden sz�n�l.

- Az a f�, hogy itt vagy! – b�ztatta a f�rfi.

- Hogyhogy nem haltam meg? Hisz a m�reg?… - Elizabetnek sejt�se sem volt a t�rt�ntekr�l.

- Van ellenszere, csak k�r�lm�nyes el��ll�tani, �s nem sok helyen tal�lhat�!- v�laszolta Piton.

- Ha j�l sejtem, akkor Neked k�sz�nhetem az �letem? – Eliz�nak kezdtek �ssze�llni a f�rfi elejtett szavaib�l a dolgok.

- Sz�ra sem �rdemes, b�rki meg tette volna helyettem – szabadkozott a f�ri. �gy is el�g k�nos volt a szitu�ci�, h�t m�g Lizy bocs�natk�r� pillant�sa, �s puha keze az � kez�n…

- Perselus tudom, hogy nem tartozik r�m, f�leg azok ut�n, amit m�veltem Veled, de m�gis mi�rt nem mondtad el nekem az igazat? – vallatta a l�ny puszta k�v�ncsis�gb�l.

- L�ssuk be, nem reag�lt�l volna semmivel se m�sk�pp, ha el�bb mondom el az igazs�got – mondta a b�jitalok mestere. Lizy m�ly leveg�t vett, majd sz� n�lk�l b�lintott.

- Sajn�lom, hogy nem b�ztam Benned – sz�lt csendesen.

- Nem is lett volna okod r� – hangzott a gyors felelet. A l�ny �tkarolta kedves�t, �s szorosan hozz�b�jt. A szenved�lyes �lelkez�snek Dr. Helmholtz vetett v�get.

- Eln�z�st, de besz�lnem kell a p�cienssel! – sz�lt l�nyegre t�r� udvariass�ggal. Persleus m�r indult is kifel�, �m a fiatal boszork�ny megfogta karj�t.

- Nincsenek titkaink egym�s el�tt, mondja csak nyugodtan doktor �r! – mosolygott kedvesen. A b�jitalok mestere visszafojtott b�szkes�gt�l dagad� mellkassal �lt vissza p�rja mell�. A doktor huncutul b�lintott, majd folytatta:

- Minden rendben van Miss Potter, p�r nap szigor� pihen�s, �s el is felejtette az esem�nyeket. �gy l�tom, nem sz�ks�ges itt tartanunk, ha betartja az utas�t�saimat. A szigor� pihen�s alatt t�nyleg fekv�st �rtek! Teh�t esze �g�ban ne legyen dolgozni, �s felejtsen el minden hasonl� felel�tlen akci�t!- Piton nem tudta elfojtani g�nyos vigyor�t, amit Eliza rosszall� pillant�ssal vett tudom�sul. – Akkor minden j�t �n�knek! - k�sz�nt el a feh�r k�penyes f�rfi. Perselus nem sokat teket�ri�zott, �vatosan karjaiba vette a fiatal boszork�nyt, �s elindultak kifel�. Remus j�kedv�en mosolygott, m�g Sirius k�tked�-k�rd� tekintettel meredt r�juk. – Mondd csillagom, j�l �rzed Magad? – k�rdezte keresztapja.

- Igen, semmi bajom, p�r nap pihen�s, �s �jra a r�gi leszek az orvos szerint is – a j�l megszokott huncut f�ny ism�t ott csillogott szem�ben, ez minden orvosi v�lem�nyn�l nyilv�nval�bb diagn�zis volt.

- Csak ki fogja az �gyhoz l�ncolni, hogy t�nyleg ott is maradjon? – incselkedett Remus.

- Majd �n vigy�zok r�! – Perselus maga is meglep�d�tt �szinte kijelent�s�n. Lizy egy kedves mosollyal, �s egy puszival nyugt�zta kedvese „kirohan�s�t”, ezzel szemben Sirius morgott valamit a bajsza alatt, m�gnem Remus finoman oldalba b�kte.

- Sirius, nem ker�lsz bajba, ha itt vagy? B�rki megl�that, �s Solomos b�n�t is         Neked kell viselned! - Elizabeth hamar �tl�tta a dolgokat.

- Ne agg�dj �rtem kedvesem. �n tudok magamra vigy�zni, Veled ellent�tben! – rosszall� hangv�tele m�g�tt a f�lt�s okozta inger�lts�g volt felfedezhet�.

- L�tom, ha az �n szapul�somr�l van sz�, az urak t�k�letesen meg�rtik egym�st! – g�nyol�dott a l�ny. Pontosan tudta, mindk�t f�rfit s�rtett hi�s�guk leg�rz�kenyebb pontj�n tal�lta el. K�zben elindultak Roxfort fel�. A Nap messze Nyugaton j�rt. Esti f�nye mindent �s mindenkit k�rbe�lelt. Elizabeth fej�t Piton v�ll�ra hajtotta, ezalatt Sirius minden m�sodpercben �ket vizslatta. Remus elmondta neki, mi�rt hagyta ott Lizy Roxfortot, mikor kerest�k a l�nyt. Siriust m�r akkor is fejbe k�lintott�k a hallottak, �m most a saj�t szem�vel gy�z�dhetett meg az igazs�gr�l. Meg kell hagyni, egy�ltal�n nem volt �ny�re a dolog. M�gsem sz�lt semmit – Ha Lizy �t v�lasztotta… - gondolta lemond�an. P�r perc m�lva meg�rkeztek a kast�lyhoz.

- Siriussal felmegy�nk Dumbledore-hoz, Te pedig vigy�zz Elizabethre – mondta Remus, �s csod�k csod�ja bar�tja is beleegyez�en b�lintott. A b�jitaltan tan�r elindult kedvese szob�ja fel�. �tk�zben nem tal�lkoztak senkivel, csak Dobby lesett r�juk t�gra ny�lt szemekkel az egyik lovagi p�nc�l m�g�l.

- Megyek, lezuhanyzom – mondta a l�ny, �s beviharzott a f�rd�szob�ba. Ezalatt a f�rfi t�zet gy�jtott a kandall�ban, �s hozott vacsor�t mindkettej�k sz�m�ra. Nem sokkal k�s�bb Lizy el�ker�lt, egy f�rd�k�penyben. Piton zavartan k�hintett, �s igyekezett ker�lni a l�ny tekintet�t. Most tudatosult benne, mennyire hi�nyzik neki Eliza k�zels�ge. Igyekezett azonban a gondolatot elhessegetni a fej�b�l, hisz Lizynek pihen�sre van sz�ks�ge, nem pedig az � „zaklat�s�ra”.

- Hoztam vacsor�t, �s Dobby felt�tlen�l a lelkemre k�t�tte, mondjam meg jobbul�st k�v�n. Csak tudn�m, mi�rt �ti bele mindenbe az orr�t! – m�rgel�d�tt. Vacsora alatt sok mindenr�l sz� esett. R�g besz�lgettek ilyen felszabadultan. Elizabeth j�les�en vette tudom�sul, Perselusnak kiv�l� humora van, �s nem felt�tlen�l csak fanyar. M�gis volt valami, ami nem hagyta a f�rfit nyugodni. Eg�sz este ott lappangott benne a k�rd�s, de nem tudta, hogyan induljon neki. – Elizabeth, mit v�laszolt�l Caramelnek az �ll�ssal kapcsolatban? – bukott ki bel�le egy mer�szebb pillanat�ban.

- Azt, hogy itt a helyem Roxfortban, ez�rt b�rmennyire is megtisztel�, nem fogadhatom el az �ll�st! – sz�lt komolyan a l�ny.

- �s az�ta meggondoltad magad? – Perselus k�v�ncsian n�zett r�.

- Meggondolni? Ugyan mi�rt? – mikor kimondta, ugyanabban a pillanatban r�j�tt kedvese k�rd�s�nek c�lj�ra. – Amit Caramelnek mondtam, most is �gy gondolom, ami�rt meg nem b�ztam Benned, csakis magam okolhatom.- idegesen felpattant g�z�lg� te�ja mell�l, �s meg sem �llt az ablakig. Perselus ut�na ment, �s v�delmez�n k�r� fonta karjait.

-  Azt hiszem ezt m�r megbesz�lt�k, ne em�szd Magad! – suttogta Elizabeth f�l�be. A l�ny megfordult, �s megcs�kolta a f�rfit. Ebben a cs�kban benne volt minden: elfojtott szenved�ly�k, el nem mondott bocs�natk�r�s�k, fel nem fedett �rz�seik. A Hold mosolyogva  k�ldte le r�juk ez�st�s f�ny�t. Az es� csendes kopog�sa megnyugtat� volt mindkettej�knek A kellemes fuvallat fel-fellibbentette a f�gg�nyt, sejtelmes h�l�k�nt lengetve k�r�l�tt�k. Piton nehezen, de visszat�rt a realit�s talaj�ra, mert kibontakozott a l�ny szenved�lyes �lel�sb�l, �s �gy sz�lt: - Elizabeth, nyugalomra van sz�ks�ged, az orvos is megmondta!- pr�b�lta nem t�lbonyol�tani a helyzetet. Tudta, nem sok�ig lesz k�pes uralkodni �rzelmein.

- Kedves, hogy �gy agg�dsz, de azt hiszem el�g nagy kisl�ny vagyok ahhoz, hogy eld�ntsem, mi j� nekem… - kacsintott huncutul a l�ny, �s �jra a f�rfi karjaiban k�t�tt ki. Piton megpr�b�lt dacolni a helyzettel, �m mikor Lizy �jra megcs�kolta, ellenkez�se megt�rt, �s viszonozta k�zeled�s�t. Most m�r senki �s semmi nem �ll�thatta volna meg. Olyanok voltak egym�snak, mint szomjaz�nak a kortynyi friss v�z. Minden egyes cs�k, simogat�s, �lel�s gy�gy�r volt h�borg� lelk�kre. Piton k�zen fogta sz�ve v�lasztottj�t, �s gyeng�den a h�l�szob�ba vezette. Ruh�ikkal egy�tt lassan g�tl�saikat is levetk�zt�k. Szenved�lyes szerelemmel szeretkeztek, test�k-lelk�k t�bbsz�r eggy� v�lt ezen az �jszak�n, hol l�zas v�gyakoz�s k�zepette, hol visszafogott gyeng�ds�ggel. Mikor m�r derengeni kezdett, kellemes kimer�lts�ggel szender�ltek egy�tt �lomba.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s