- �n is szoktam neked vir�got vinni…

- �, t�bbet is, mint kellene… - felelte a n� nevetve. - Legut�bb az egyik �r�mon vettem �szre, hogy a hajsz�laim k�z�tt maradt p�r r�zsaszirom… Borzaszt� k�nos volt… Az �gynem�m viszont napokig �gy illatozott, mint egy csod�latos vir�goskert…

Piton, �gy t�nt, enyh�lt valamelyest.

- Let�rtnek t�nsz, kedves… - jegyezte meg Rowena, megfogva a kezeit. - B�r ezzel szerintem nem vagy egyed�l - pillantott k�rbe a m�lab�s di�kokon. - Az �sz sokakat megvisel lelkileg…

- �h, kor�ntsem - mosolyodott el Perselus, tov�bb s�t�lva vele. - Szeretem az �szt, tal�n az egyik legszebb �vszak, ami csak l�tezik. Olyan b�ja van, mint semelyik m�siknak… Nem vagyok let�rt, hiszen l�tom, hogy szomorkodik k�r�l�ttem a t�j, �s m�ris elfelejtem a magam baj�t…

A n� csod�lkozva hallgatta, �s szinte belepirult a szavaiba.

- Tan�rb�csi, tan�rb�csi! - ki�ltozta valaki m�g�tt�k, mire Piton k�r�l �jra megfagyott a leveg�.

Elh�lve fordult meg, �s n�zett le a kisl�nyra, aki v�rz� k�ny�k�t szorongatta. Rowena kuncogva figyelte. Egyik els�s, mardek�ros v�dence volt, egy roppant alulfejlett �s alacsony kisl�ny. Nagy, barn�s szemei szinte tele voltak k�nnyel.

- Tess�k, Miss. Vandervent.

- Lehorzsoltam… - kezdte volna, de kit�rt bel�le a s�r�s.

Perselus megdermedt a pityerg� gyermek l�tt�n: kedvese �rezte karj�nak remeg�s�n. Lehajolt h�t a szomorkod� kisl�nyhoz, �s megsimogatta a homlok�t.

- Semmi baj, Elspeth. Most sz�pen elmegy�nk a gyeng�lked�re… ugye, professzor �r? - kacsintott p�rj�ra.

- Tan�rn�! - futott oda hozz�juk k�t nagyobb, holl�h�tas l�ny. - Majd mi elk�s�rj�k! - aj�nlott�k mosolyogva, �s m�r bele is karoltak a kisl�nyba.

A n� elpirult, hiszen a gyerekek egy�rtelm�en azt akart�k, hogy Perselusszal maradjon.

- H�t ennyire nyilv�nval� lenne…? - motyogta maga el�.

Piton elkapta a kez�t, �s megcs�kolta.

- �n nem csin�lok titkot abb�l, mennyire odavagyok �rted… - mondta mosolyogva. - De pr�b�lom meg�rizni a l�tszat�t annak, hogy komoly, feln�tt tan�rok vagyunk…

- N�ha �gy �rzem, valahogy egyik kateg�ri�nak sem felel�nk meg… - s�hajtotta kedvese. - Mi�rt volt�l �gy megszeppenve Miss. Vandervent l�tt�n?

- Nem tudom… - vallotta be a f�rfi. - Nem igaz�n tudok b�nni a s�r� gyerekekkel. Egy�bk�nt is sz�rny�ek a mostani els�s�k… - morogta keser�en. - Folyton k�r�l�ttem futk�roznak, mint kiscsib�k egy ty�kany� k�r�l.

- Tal�n ezt rendelte sz�modra a sors: hogy sok gyermek rohang�ljon k�r�l�tted - szagolt meg egy leszak�tott vir�got Rowena, �s lassan tov�bb ballagott a parkban. - Gyere, �lj�nk le! - terelte �t egy sz�p tereb�lyes fa al�, ahonnan j�l szemmel tarthatt�k az eg�sz udvart.

A n� �sszefogta k�nnyed ruh�it, de a b�jitalok mestere intett egyet. Lekanyar�totta mag�r�l a tal�rt, �s leter�tette a f�ldre, hogy arra �lhessenek.

- �, k�sz�n�m…

Forr�n n�zt�k egym�st, mintha m�g mindig friss szerelmesek lenn�nek, �s Perselus alig b�rta visszatartani mag�t: annyira meg szerette volna cs�kolni.

- Lamerin fel�l… nincs h�red? - k�rdezte a n�.

- Csak egy kev�s… - vallotta be Piton keserves hangon. - �gy t�nik, jobban megviseli �ket a kik�pz�s, mint k�pzelt�k volna… Azt �rta, meg is s�r�lt az egyik gyakorlati kurzuson.

L�tta, hogy Rowena els�pad.

- Elt�rt a felkarcsontja… de azonnal �sszeforrasztott�k, �gy nem lett semmi k�vetkezm�nye…

- Szerencs�tlen gyermek - motyogta a n� szomor�an. - Rem�lem, vigy�z mag�ra…

Perselus h�l�san s�hajtott egyet. A t�ny, hogy kedvese szinte m�r anyai szeretettel viseltetett fia ir�nt, oly bens�s�ges �rz�seket v�ltott ki bel�le, hogy odahajolt hozz�, �s �vatosan cs�kot lehelt az ajkaira.

Rowena szemei remegve ny�ltak fel a cs�k ut�n.

- Akkor most… l�ttek a l�tszatnak? - suttogta meghat�dva.

- Att�l tartok… de egy�ltal�n nem b�nom… - felelte a m�sik mosolyogva.

- �s k�pzelj�tek, a keresztnev�k�n emlegetik a tan�rokat - �js�golta Seamus suttogva a t�bbieknek a nagyteremben.

- Jobbat mondok, Seamus. A n�m m�g le is tegezi Piton professzort. Na ehhez sz�lj hozz�! - b�k�tt fel�je Harry a k�s�vel, mert m�r rettenetesen unta, hogy asztalt�rsai folyamatosan r�la besz�lnek, �s hogy ezt a legcsek�lyebb m�rt�kben sem pr�b�lt�k pal�stolni.

M�rgesen az asztal lapj�hoz csapta az ev�eszk�zt, �s vill�j�val turk�lni kezdett az eb�dben. Sz�rnyen szenvedett bar�tai kegyetlen megjegyz�seit�l, csipkel�d�seik pedig olyan rosszindulat�ak voltak, melyeket �lm�ban sem felt�telezett volna.

- Ezt lehet, hogy nem kellett volna - s�gta oda Ron, �s szemeivel a csod�lkoz� bag�zs fel� intett.

- Ugyan m�r, mit sz�m�t! Annyit konspir�lnak itt az orrom el�tt, hogy ez m�r csak hab a tort�n!

- Jobb lenne, ha nem adn�l nekik m�g egy okot a kukacoskod�sra - intette Hermione is. - M�g a v�g�n belekeverik a tan�rokat is, hogy elfogultak veled szemben…

- Mintha vil�g�letemben kiv�teleztek volna velem, �gy besz�lsz!

- Ne m�ltatlankodj!

- Tudod, hogy a dolgok n�mik�pp megv�ltoztak tavaly �ta…

- �s �k az igazs�g fel�t sem tudj�k… csak megpr�b�lj�k �sszerakni a kirak� darabk�it. Ha okot adsz nekik a gy�l�lk�d�sre, azzal csak tov�bb n�veled a szakad�kot k�zt�k �s k�zt�nk.

- Nem �rtenek �k semmit - morgott Harry. - Eszemben sincs m�g egyszer kib�k�lni vel�k! Gyerekes t�rsas�g!

A l�ny megforgatta a szemeit.

V�ratlanul egy vid�m, barna copfos l�ny bukkant fel mellett�k.

- Harry! - rikkantotta mosolyogva.

A fi�nak majdnem kiesett az �r�comb-falat a sz�j�b�l, annyira meglep�d�tt.

- Veronica… Nah�t… eddig… nem is l�t-

- �r�l�k, hogy l�tlak! Figyelj, csak azt akartam k�rdezni, mikor lesz a csapat els� megbesz�l�se! Tudod, bel�ptem az �nekkarba, �s nem akarom, hogy pont �tk�zzenek az id�pontok…

Harry megillet�dve pislogott, majd vill�mk�nt ny�lalt elm�j�be a felismer�s. Hiszen a kviddics-csapat tagjai k�z�l senki sem DS-es! V�gre egy t�rsas�g, gondolta, ahol nem fognak lepr�sk�nt kezelni. F�l�nyesen grimaszolt Neville-�k fel�, majd r�mosolygott a l�nyra.

- A legjobb lenne szombatra tenni a megbesz�l�st, akkor val�sz�n�leg mindenkinek j� lesz. Eb�d ut�n?

Veronica arca felragyogott.

- Csod�s! El is mondom a t�bbieknek! Jackkel �gyis tal�lkozok, meg… Na mindegy! Sz�lok nekik!

- Nagyszer�.

- Te… - komolyodott meg a l�ny egy s�t�t pillanatra. - Ginnyvel… most mi lesz?

K�nosan pillantott Ron fel�.

- Nos… Nem tudni, mikor engedik ki a Szent Mung�b�l… - vallotta be Harry.

- A kis Mark k�rdezte, mert… tudod - intett Veronica �jra mosolyg�sabban. - Most m�r m�sodikos, �s hivatalosan is j�tszhat.

- Am�g Ginny t�vol van, persze, hogy helyettes�theti. Ut�na pedig… megl�tjuk - felelte a kapit�ny sejtelmesen vigyorogva.

- B�jitaltanr�l j�vet kaptam el, akkor k�rdezte… Tal�lkozol ma vele? Mitek lesz most? - pillantott a k�t prefektusra.

- V�v�s, r�gt�n eb�d ut�n.

- Majd j�l leh�nyom a p�stot… - b�slakodott Ron.

Mind kacagtak egyet, majd Veronica integetve tov�bb�llt. Harry el�gedetten felvonta a szem�ld�k�t.

- Nos?

- Ak�r van DS, ak�r nincs, egy csapat van, akikkel biztosan j�l elleszel. Ezt akartad hallani? - mosolyodott el Hermione.

Harry megigaz�totta a nyak�n az egyenruh�t. A bemeleg�t�s alatt el�gg� leizzadt, annak ellen�re, hogy a nagyterem meglehet�sen huzatos volt. Megt�r�lte a homlok�t, majd a fej�re illesztette a sisakot.

Most, hogy �vfolyamt�rsainak z�me hidegen b�nt vele, keser�en keresett p�rbaj-ellenfelet. Ron �s Hermione �gyesen elszurk�lgatt�k egym�st p�r p�sttal arr�bb, � �gy viszont teljesen egyed�l maradt. Ahogy fell�pett az emelv�nyre, valaki a nyak�nak szegezte a kardj�t.

- Egy k�rt, amiben elkalap�lhatlak, Potter? - k�rdezte hidegen a sisak m�g�l valaki.

- Malfoy? - hunyorgott Harry.

L�tta, hogy p�r heted�ves mardek�ros �lldog�l nem messze t�l�k.

- Eltal�ltad. Nos? Vagy megfutamodsz?

Harry jobbra pillantott, hogy Anthony �s Ernie k�sz�ltek volna gyakorolni. Mikor megl�tt�k a k�t �sellens�get, leeresztett�k fegyvereiket, �s k�v�ncsian fel�j�k fordultak.

- Mi�rt ne? - s�hajtotta. - De csak, ha nem pr�b�lsz megint meg�lni.

- Csak ha hagyod magad - felelte a sz�ke hanyagul, majd h�tr�bb ballagott. - �lljatok arr�bb! - sz�lt r� k�t t�mzsi k�s�r�j�re. - Zavar a mozg�sban, ha ilyen k�zel �lltok az emelv�nyhez.

Pansy lelkesen h�tr�bb terelte a fi�kat, majd elrikkantotta mag�t.

- Te vagy a nyer�, Draco! L�sd el a baj�t!

Harry megforgatta a szemeit.

- Milyen lelkes szurkol�t�borod van - jegyezte meg.

- Ann�l lelketlenebb a ti�d, �gy hallottam - suhintotta az els�ket Malfoy. - Mi t�rt�nt? R�zs�k h�bor�ja?

- �rdekl�dni kezdtek a mi kis ny�ri randev�nk ut�n… Mikor l�nyos zavaromban titkol�zni kezdtem, megs�rt�dtek - sziszegte Harry, ahogy a fi� fel� d�f�tt. Mikor elszaladt mellette, mintha egy apr� kacajt hallott volna a sisak m�g�l, de erre nem mert volna megesk�dni. Nem �gy ismerte a mardek�rost. - Az�ta tart a mosolysz�net.

- B�jos… - ny�gte Draco. H�tr�lni k�nyszer�lt. - Aki magasra t�r, nagyot tud esni…

- �s aki a legmagasabbr�l esik, az puffan csak igaz�n - tette hozz� Harry.

Malfoy keze egy pillanatra megmerevedett, majd d�f�tt vele egyet.

Harry azonban kihaszn�lta a pillanatnyi figyelmetlens�get, �s k�nnyed�n h�r�totta a csap�st. Azonnal ellent�mad�sba lend�lt, �s kardja g�rb�n hajlott meg, ahogy a hegye eltal�lta a sz�ke mellkas�t. Az felny�g�tt, majd sut�n h�tr�lt. Feltolta a fej�re a sisakot, �s megd�rzs�lte a pontot, ahov� a sz�r�s esett. Harry is szabadd� tette a fej�t, �s f�jt egy nagyot. Megt�r�lte izzadt arc�t. Csapzott haja �ssze-vissza �llt.

- Nicsak - biccentett a nagyterem ajtaja fel�.

Egy csapat als�bb �ves leskel�d�tt, figyelve a nagyokat edz�s k�zben. Draco k�vette a szem�vel tekintet�t, �s megpillantotta a m�sod�ves Olivia Fillmore-t. Mindketten j�l eml�keztek m�g a ny�ri, labirintusos kalandra.

A l�ny elmosolyodott, �s integetni kezdett nekik.

Draco gyorsan elfordult, �s ink�bb visszatette a fej�re a sisakot. Harry elkacagta mag�t, �s �jra felvette � is a t�mad� poz�ci�t.

- J�l l�tom, hogy remeg a kezed?

- Ne a sz�d j�rjon! - rontott r� a mardek�ros, b�r a mozdulataiban volt valami szokatlan �gyetlens�g, amit Harry nem tudott mag�nak megmagyar�zni.

Pecekig d�fk�dt�k egym�st tal�lat n�lk�l, sz�tlanul. Kardjaik folyamatos, f�mes koccan�s�ra egyre t�bben figyeltek fel. Maga Remus is �sszefonta karjait, �s hunyorogva figyelte �ket.

- Eg�sz �gyes - jegyezte meg a hugrabugos Justin.

Harry, bele�lve mag�t a k�zdelembe, r�j�tt, hogy tulajdonk�ppen �lvezi, amit csin�lnak. �lvezi, hogy azon az egy ter�leten is v�gre megizzaszthatja Malfoyt, ahol az magasan f�l�tte �ll tud�sban �s k�pess�gben. A megfelel�s egyfajta kih�v�sk�nt lebegett a szemei el�tt. Kezdtek ugyan f�radni mind a ketten, ami j� p�r esetlen csap�st �s v�g�st jelentett. L�tta, hogy ellenfele is zil�l, ak�rcsak �.

- Mikor m�skor…? - gyulladt fel a sz�v�ben az elhat�roz�s. - Most megmutathatom…

�m, balszerencs�j�re, Draco ugyancsak arra k�sz�lt, hogy a v�gs� hajr�ban meglepet�sszer� t�mad�st ind�tson, amivel v�get vethet az elh�z�d� gyakorlatnak. Vill�mgyorsan leguggolt, �s alulr�l sz�rt Harry hasa fel�. Mivel az nem sz�m�tott az alattomos mozdulatra, nem is v�dekezett. M�sodpercekig, mereven �lltak a sikeresen bevitt tal�latot k�vet�en, majd valahol h�tul a teremben mag�nyos taps kelt �letre.

- Brav� - dics�rte meg �ket Remus, �s k�zelebb evick�lt. - Rem�lem, mindenki figyelt. B�mulatos gy�zelem, Mr. Malfoy, gratul�lok. Gyer�nk, meghajl�s! - intett a k�t fi� fel�.

Harry levette a sisakj�t, leh�zta a keszty�j�t, �s kezet ny�jtott Draconak, hogy felseg�tse. Kurt�n meghajoltak egym�s fel�.

- Tudtam! - sip�tozta Pansy. - Te vagy a legjobb, Draco!

Malfoy el�gedetten elvigyorodott, �s n�ma villan�ssal a szemeiben b�cs�zott. A l�ny a nyak�ba vetette mag�t, amit a Malfoy nem igaz�n d�jazott, de l�tszott, hogy neveltet�se nem engedi, hogy csak �gy taszig�ljon, vagy f�lrel�kj�n egy l�nyt. Nott feltartotta a tenyer�t, amibe azonban diadalittasan belecsapott. Monstro �s Crak is gratul�lt, de csak fintorogva. �gy t�nt, kezdik visszanyerni a sz�k�be vetett bizalmukat, de csak lassan.

Harry is elfogadhat�nak �t�lte saj�t teljes�tm�ny�t, �s v�gre le�lt egy kicsit, hogy kif�jja mag�t. Egyesek m�g mindig csod�lkozva szeml�lt�k az esem�nyeket, hiszen ritka volt, hogy Remus Lupin m�st dics�rt meg Harry ellen�ben. A professzor azonban meg�rtette a fi� k�ts�gbeesett �zenet�t azon az est�n, amikor n�la aludt. Nem akarta m�g lehetetlenebb helyzetbe sodorni azzal, hogy �jra meg �jra kiv�telezik vele. Tov�bb is �llt, huncut pillant�st vetve a piheg� Harryre, hogy seg�tsen a Patil-ikreknek.

- Eg�sz j� volt�l, Potter - jegyezte meg a sz�k�sv�r�s haj� l�ny, a kardj�ra t�maszkodva.

- K�szi, Sally-Anne - lihegte Harry.

- Ha kif�jtad magad, gyakorolhatunk m�g egy keveset az �ra v�g�n.

- Megl�tjuk - mosolyodott el a fi�.

- H�, Perks! - rikkantotta valaki a terem t�ls� v�g�b�l. - Azt mondtad, megmutatod azt a sz�r�st!

- Akkor… viszl�t k�s�bb - b�cs�zott a l�ny.

Piton m�lt�s�gteljesen l�pkedett a padok k�zt, �s kritikus szemekkel m�regette els�s oszt�ly�nak di�kjait. Nagyon id�szer� volt m�r, hogy �jra el�vegye penge�les modor�t �s les�jtson a rendbont�kra, hiszen tan�ri p�lyafut�sa alatt sosem volt p�lda arra, hogy tan�tv�nyai pack�zni mertek volna vele. Most azonban…

S�t�t, bar�ts�gtalan tekintete megvillant, ahogy a hugrabugos g�cpont fel� pillantott. A szepl�s, kedvesnek t�n� Kate Kavanagh beh�zta a nyak�t, �s �gy els�padt, mint aki �julni k�sz�l. A m�g�tte �l� Nigel Hobbs �s Robert Pipping azonban szinte r�zk�dott a visszatartott kuncog�st�l. Egym�s meztelen csig�in mulattak, �s a p�lc�ik v�g�vel b�kd�st�k azokat.

Perselus felvonta a szem�ld�k�t.

A k�t gyermekre az eg�sz tan�ri kar folyton csak panaszkodott. Nem haszn�lt se szigor, se b�ntet�munka: annyira rosszak voltak, hogy minden nevel�j�ket siker�lt felideges�teni�k. A b�jitalok mestere fitym�lva konstat�lta �jabb diadal�t. Kedves�vel folytatott kisebb vit�ja, �gy l�tszik, az � sz�ml�j�ra d�lt el. Dareling professzor v�gtelen t�relemmel fordult a k�t cserfes gyermekhez, � azonban hasztalan pr�b�lkoz�snak v�lte ezt. L�tva a n� balul s�lt k�s�rleteit, meg kellett �llap�tania, hogy ezeken v�gk�pp nem seg�t semmi.

Csak a terror, vigyorodott el.

�ppen ideje volt, v�lem�nye szerint, hogy �r�inak gyomorszor�t� atmoszf�r�ja m�resre tan�tsa szemtelen di�kjait.

- L�m, Mr. Hobbs �s Pipping megint j�l mulat - jegyezte meg fagyosan.

Azok felpillantottak �s elvigyorodtak.

- F�lesz� k�lyk�k - folytatta. - Aki ennyire nem tiszteli iskol�j�nak �s a var�zstudom�nynak k�pvisel�it, annak nem a Roxfortban lenne a helye, hanem egy harmadrang�, ostoba mugliknak fenntartott iskol�ban. Nem k�telez� ide j�rni.

A gyerekeket l�tsz�lag igencsak s�rtett�k szavai.

- Csak hogy tudj�k, volt m�r r� p�lda, hogy eltan�csoltak valakit a Roxfortb�l. K�rdezz�k csak meg a vad�r�nket, ha nem hisznek nekem. Konzult�lni fogok h�zvezet� tan�rukkal, Bimba professzorral, hogy vegye fontol�ra a dolgot az �n�k eset�ben is. H�sz pont a Hugrabugt�l - fordult a t�bbiekhez -, t�rsaik szemtelens�ge miatt.

A Mardek�r mellett egyetlen h�z sem �llt olyan gyatr�n, mint a Hugrabug. A fels�bb �vesek szinte m�r sz�gyenkezve n�ztek fel a pontgy�jt� �vegekre.

Piton tov�bb suhant, fekete tal�rja csak �gy lobogott m�g�tte. Az griffend�les ikerfi�k teljes�tm�nye eg�szen t�rhet�nek t�nt, annak ellen�re, hogy egyik�k sem bizonyult kimondottan tehets�ges b�jital-k�sz�t�nek.

Saj�t h�z�nak n�gy di�kja �lt a legels� padokban, de �k m�r tudt�k, hogyan viszonyuljanak hozz�. Mindig tiszteletteljesen sz�l�tott�k meg; a kis Harriet n�ha nem is mert a szemeibe n�zni. A legels� padban, azonban…

- Mr. Rabenstein, megtudhatn�m, mit m�vel? - pislogott meglepetten a kezeit t�rdel� kisfi� l�tt�n.

Az apr�cska Vanadis f�l�nken feln�zett r�: a szemeiben �szinte k�ts�gbees�s csillogott.

- Mi�rt nem halad a feladattal? Ezzel m�r f�l �r�ja v�geznie kellett volna. Hogy akarja �gy az �ra v�g�ig befejezni a munk�j�t?

A gyermek hol r�n�zett, hol az �stre, hol pedig az el�tte hever� k�nyvre.

- �n… - vacogta - … nem �rteni…

�s ujj�val a le�r�sra mutatott.

- Pontosan mire gondol, Mr. Rabenstein? - r�ncolta a homlok�t Perselus.

- Nem tudni… elolvasni… - dadogta a fi�.

A k�t rendbont� hugrabugos fi� nevet�sben t�rt ki.

- Fogja be a sz�j�t, Mr. Hobbs! - �v�lt�tt r� inger�lten tan�ruk, amit�l azt�n kell�k�ppen megszeppentek. - Mit mond, Mr. Rabenstein? - hajolt k�zelebb a fi�hoz.

- Nem �rteni… „tsiga” - mutatott a sz�ra, �s szinte k�nnybe l�badtak a szemei. - Mi lenni „tsiga”, Herr Piton… vagyis… professzor?

Piton �rezte, hogy v�gigszalad a h�t�n a hideg. Azzal tiszt�ban volt, hogy a gyermek nem besz�l t�k�letesen angolul, de hogy ilyen akad�lyokba �tk�zz�n…

- Mr. Bonewille, seg�tsen a padt�rs�nak. Mr. Rabenstein! Az �ra ut�n itt marad. Besz�dem van �nnel.

Visszaballagott a katedr�ra, �s le�lt: onnan figyelte t�bb�-kev�sb� igyekv� els�seit. Vanadis az �ra v�g�n direkt lassabban pakolt, mint a t�bbiek. �gy t�nt, nem akarta, hogy m�s is f�ltan�ja legyen kettej�k besz�lget�s�nek, �s hogy okuk legyen a g�nyol�d�sra. Perselus addig �sszeszedte az iratait, �s t�sk�j�ba s�llyesztette �ket.

- Mr. Rabenstein, j�jj�n ide! - h�vta az asztal�hoz, fel sem pillantva, csak mikor v�gzett. - Az igazgat� �rt�l �gy �rtes�ltem, maga r�szes�lt angol nyelvoktat�sban, miel�tt ideker�lt.

L�tta, hogy a fi� csak nehezen bogozza ki kacif�ntos szavait.

- Tanult angolul? - k�rdezte egyszer�en.

Vanadis hevesen b�logatni kezdett.

- M�gse eleget - vetett becsm�rl� pillant�st a tank�nyvekre. - Ha nem �rti meg a k�nyvek sz�veg�t, nem is fog tudni vel�nk dolgozni. Nyelvoktat�sra lenne sz�ks�ge, de �get�en. Vagy k�tnyelv� k�nyvekre, hogy meg�rtse �ket.

- De… honnan? - ny�gte a fi� s�padtan. 

Perselus s�hajtott.

- Azt hiszem, ez m�r nem az �n hat�sk�r�m, Mr. Rabenstein. �rtes�tse az apj�t a fogad� �r�m id�pontjair�l, vele megbesz�lhetem az �gyet - mondta, b�r amikor a Rabensteinokkal val� tal�lkoz�sra gondolt, elfogta a szorong�s. - �s most menjen!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s