- Jó napot kedves nézőink! Ez itt újra a Rita Vitrol Show. Bizonyára mindannyian ismerjük annak a fiúnak a nevét, aki többízben nézett szembe a rettegett Tudjukkivel. Ő Harry Potter. De vajon mindenki elismeri világmegváltó tetteit? Mai témánk: Beszólok Harry Potternek!

- Első vendégünk egy elismert aranyvérű család sarja, aki szerint Harry, idézem: „egy öntelt, ostoba, kis csaló”. Következzen Draco Malfoy!

* A közönség egyhangúan tapsol. Draco méltóságteljesen foglal helyet.*

- Szia Draco! Köszöntlek a műsoromban.

- Jó napot.

- Elmondanád nekünk, hogy honnan ismered Harry Pottert?

- A Roxfort Boszorkány- és Varázsló Szakiskolában vagyunk évfolyamtársak és esküdt ellenségek.

* Hatalmas „ú” – zás a közönség soraiból. *

- Megosztanád velünk az ellenszenved okát?

- Már az első találkozásunkkor sikerült megutáltatnia magát, hiszen inkább a nyomorult sárvérűekhez húzott, mint hogy olyanokkal barátkozott volna, akik megérdemlik, vagyis velünk.

* A stúdió nagyrésze fújolásban tört ki. Dracot nem zavarja a mérsékelt siker.*

- Továbbá nem egyszer láttam autogrammokat osztogatni, nekem elhihetik, hogy fürdik a jogtalan dicsfényben. Nem utolsó sorban pedig félszerzetekkel barátkozik, akik veszélybe sodorják az iskola tanulóit. Hát igen, könnyű annak, kinek maga Albus Dumbledore a védelmezője.

- Érdekes dolgokat mondtál el, Draco. Nem lehet, hogy egy kicsit féltékeny vagy rá?

- Én?!? Hiszen ez a felfuvalkodott kis béka az egész családomat megpróbálta lejáratni!

- Igen, érthető a kétségbeesésed. Hiszen Harry nem is olyan rég megnevezte a halálfalókat, köztük édesapádat is. Biztos mélyen érintett a hír.

- Természetesen. Az apám ártatlan.

- Akkor adjunk neki egy lehetőséget, hogy élő, egyenes adásban tisztázza hírnevét. A most következő vendégünk Mr. Lucius Malfoy!

* Lucius biccentéssel köszöni meg a tapsot. Néhány nő aléltan esik össze. *

- Mr. Malfoy, köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat.

* A férfi megereszt egy csábos mosolyt. Rita vágyakozó tekintete sokatmondó.*

- Meg tudná indokolni, hogy a híres Harry Potter, miért járat le olyan köztiszteletben álló személyeket, mint ön?

- Pusztán csak magára akarja hívni a figyelmet, ez teljesen rá vall. Na meg persze, hogy most korántsem olyan közkedvelt, mint amilyen volt.

- Szóval személyesen is ismeri?

- Természetesen. Sokszor bejárok az iskolába, amit aggódó szülőként kötelességemnek érzek és volt vele egy-két nem kívánt konfliktusom, például, mikor egy csel folytán szabadon eresztette a házi manómat.

* Hangos hümmögés lesz urrá a stúdión. *

- De arról is beszélhetnék, hogy a világ többszörös megmentőjének furcsa rohamai vannak és párszaszájú. Egyértelműen közveszélyes, mégis amíg maga a Roxfort igazgatója a pártfogója, tehetetlenek vagyunk.

* A közönség hangot ad felháborodásának, Lucius elégedett mosolya sokat sejtet, Rita próbál rendet teremteni. *

- Ezek súlyos vádak Mr. Malfoy. Ha jól értettem, akkor egyúttal azt is szerette volna közölni, hogy az iskola rossz kezekben van?

- Pontosan.

- De vajon mit szól mind ezekhez az elismert roxforti igazgató? Kérdezzük meg tőle! A stúdióban Albus Dumbledore!

* Mr. Malfoy undorral, míg fia kifejezéstelenül tekint a mosolygós igazgatóra, hatalmas üdvrialgás köszönti. *

- Jó napot mindenkinek! Köszönöm a meghívást Rita.

- Jó napot professzor úr. Gondolom hallotta az önt ért vádakat. Valóban kivételez diákjával, Harry Potter-rel?

- Megmondom őszintén van benne igazság. Persze ez nem szó szerint értendő. Hírességét messze felülmúlja óriási szíve és bátorsága. Nem egyszer mentette meg az iskolát és diáktársai életét, ezért nagyon sokkal tartozom neki.

* Lucius felhorkant, Draco gyűlőlködő arckifejezéssel reagál Dumbledore szavaira. *

- Megerősíti azt a híresztelést, hogy Harry párszaszájú?

- Igen, nem kenyerem a hazugság, bár jobb lett volna ha ez nem lát napvilágot.

* A közönség döbbenten várja a magyarázatot. Draco és Lucius összemosolyog. *

- Mindenki tisztában van vele, hogy ez általában a sötét varázslók tulajdonsága, ám ebben az esetben nem erről van szó. Mikor Voldemort (a professzor kivételével mindenki összerezzen a név hallatán), elnézést, szóval, mikor Tudjukki meg akarta ölni Harryt és visszaütött az átok, akkor néhány képessége átszállt Harrybe. Ez az egésznek a kulcsa.

- Így már minden világos. Köszönjük, hogy mindezt megosztotta velünk.

- Harry érdekében tettem.

- Engedje meg Dumbledore professzor – szól közbe Lucius – hogy kifogásaimnak hangot adjak.

- Csak rajta Mr. Malfoy. – biztatja az igazgató. – Elvégre régóta várom már, hogy szemtől szemben vitatkozzunk.

* Lucius elbizonytalanodik, mindenki lélegzetvisszafojtva várja az elkövetkező perceket.  *

- Szerintem ön nem áll a helyzet magaslatán, Dumbledore. – kezd bele Lucius kerülve Albus tekintetét. – Ha Tudjukki valóban ennyi nehézséget okoz az iskolának, akkor miért egy kisfiúnak kell megküzdenie vele? Állítólag képzett, nagytekintélyű varázslók dolgoznak a Roxfortban, hogyan engedheti ezekután egy aggódó szülő iskolába a gyermekét?

- Mi mindent megteszünk a Roxfort tanulói védelmében, Tudjukki azonban mindig keres egy Harryhez vezető utat. A gyűlölet nem ismer határokat. De a legszomorúbb, hogy hívei a lehető legfurfangosabb módon beépülve segítik őt. Ez ellen tehetetlenek vagyunk.

* Dumbledore mosolygós szemei Mr. Malfoy ideges arcát fürkészik a félholdalakú szemüveg mögül. A közönség nem győz ámuldozni az elhangzottaktól. Draco a kijáratot nézi rendületlenül. *

- Nem is várhatok el semmit egy olyan embertől, aki a diákokat veszélyeztetve csupa félvér alakokat vesz fel tanárnak. Gondoljunk csak a vérfarkas Remus Lupinra vagy a félóriás Rubeus Hagridre. – emeli fel a hangját a szőkehajú férfi.

- Egyesekkel ellentétben, én nem a származásuk alapján ítélem meg az embereket. Mindkettőjük kiváló ember és jó tanár – Dumbledore továbbra is nyugodt hangon vág vissza.

* Lucius felhorkant, a közönség hangosan súgdolozik. *

- Valóban. Ezért ölte meg a fiamat majdnem egy hippogriff, harmadikos korában.  Az ön kiváló képességű félóriás barátja miatt. – félig felállva mutogat Dracora.

- Az nem Hagrid hibája volt. De ezt mindketten tudjuk.

- Uraim, csillapodjanak. – nyugtatja őket Rita. – Inkább ismerkedjünk meg egy olyan személlyel, aki Harry életében nagyon fontos szerepet tölt be. A most következő vendégünk, nem más mint Ron Weasley, Harry Potter legjobb barátja!

* Draco gúnyosan odaszisszent valamit a láthatóan nagyon ideges Ronnak, aki majdnem felbukik a perzsaszőnyegben. *

- Szervusz Ron!

- Jó napot. – nyögi ki nehézkesen.

- Ha jól tudom, Harryvel mindketten a Griffendél házba tartoztok és osztálytársak is vagytok.

- Igen.

- Mesélnél nekünk egy kicsit a barátságotokról?Milyen embernek ismerted meg?

- Harry és én a legelső perctől kezdve elválaszthatatlan barátok vagyunk. Nagyon bátor és rengeteget köszönhetek neki, nélküle unalmasak lennének a hétköznapok.

- Szóval mondhatjuk azt, hogy te vagy a legfőbb bizalmasa. Sodort már veszélybe téged?

- Nem, bár az a hatalmas pók...ö.... – idegesen pillant az igazgatóra.

- Értem. Szerettek kilógni a sorból és a veszélyek után kutatni. Ez nem baj, a kíváncsiság és kalandvágy fontos érték. De nem mindenki tartja annak. Roxfort bájitaltan és a Mardekár házvezető tanára szerint, hírhedt tanítványa felelőtlenül áthág minden szabályt. Köszöntsük körünkben Perselus Piton professzort!

* Hatalmas üdvrialgás, nők sokasága kapkod levegő után és sóhajtozza a professzor nevét. A műsor nézettsége az egekbe szökik. A producer pezsgőt bont... *

- Jó napot professzor úr! Megtisztelő a jelenléte.

- Jó napot. – biccent kimérten Perselus.

- Kérem mondja el Harry Potterrel kapcsolatos tapasztalatait. Valóban felelőtlennek tartja?

- Igen. Sokakkal ellentétben én nem léptem be a rajongó klubjába, így józanul és elfogulatlanul tudok róla véleményt alkotni.

* Ron felnevet, ám tanára gyilkos tekintetére pillantva lehervad arcáról a mosoly. A közönség női tagjai csüngnek Piton minden szaván. Érthető... *

- Az óriási hírnevének köszönhetően, különbnek érzi magát, így nem okoz számára gondot a felelőtlen bajkeresés sem. Nem egyszer sodorta veszélybe a saját és mások életét. Ha megtehetném elbocsájtanám Roxfortból. – szája gúnyos félmosolyra húzodik, amit a legtöbben a sexepiljének tulajdonítunk.

- A tanulásban megelőzi a társait? – folytatja Rita kérdésáradatát.

- Ez még viccnek is rossz. Aki látta már a bájitalóráimon, az tudja miről beszélek. Csak azért nem bukik meg, mert mellette ül az az okostojás Hermione Granger.

- Köszönjük az őszinte válaszait Piton professzor. Nos, azt hiszem, így a műsor vége felé járva sok újat és különlegeset megtudhattunk Harry Potterről. Hallottunk negatívumokat és pozítivumokat egyaránt. Nincs is más hátra, mint hogy személyesen is megismerhessük a magányos harcosnak tartott, sokak által tisztelt Harry Pottert!

* A közönség tízéves és fiatalabb tagjai transzparensekkel felszerelve ordítoznak és tombolnak, amint meglátják kedvencüket. Ezzel ellentétben a jóérzésű emberek visszahúzodva figyelik az eseményeket. *

- Szervusz Harry!

- Jó napot.

- A műsor elejétől végigkísérted az adásunkat, mit szólsz a téged ért kritikákhoz?

- Pontosan erre számítottam, hiszen nagyjából tisztában voltam vele, hogy kik lesznek a vendégeid.

- Szerinted sikerült a nézőknek egy egységes képet kialalkítaniuk rólad az elhangzottak alapján?

- Nem hiszem. Úgy vélem, jobban dominál a vendégek azon része, akik nem szívlelnek.

- Valóban. Viszont a műsor célja nemcsak a probléma kibeszélése, hanem a megoldása is. Éppen ezért kérem a kedves vendégeinket, hogy szemtől szemben beszéljék meg gondjaikat Harryvel. Haladjunk sorban! Draco, elkezdenéd?

- Természetesen. Nos Potter – megvetően belenéz Harry szemeibe - nekem csupán annyi a gondom veled, hogy létezel illetve, hogy olyanokkal barátkozol, mint ez a Weasley-patkány.

- Az utolsót, azonnal vond vissza! – válaszol erélyesen Harry.

- Jaj, bocs. Elfelejtettem, hogy néha te is vendég vagy abban a patkány lyukban. Hogy fértek el annyian egy szobában? – feszíti tovább a húrt.

- Ebből aztán elég, te kis féreg! – szól közbe Ron és nekiront Draconak.

* Váratlan fordulatok következnek és elszabadul a pokol. Harry barátja segítségére siet, így ketten verik Dracot. Lucius előszedi varázspálcáját és a rendet teremteni próbáló, háttal álló Dumbledorera szegezi, ám egy lánycsapat „Én Piton profeszorral vagyok” feliratú pólóban letiporja a férfit és a kijárat felé settenkedő bájitantan tanár nyomába ered. Rita kétajtós szekrény testőrségével kíséreli meg szétszedni a fiúkat. A díszletek mögül egy hangos férfi sikoly, Pitont valószínűleg utolérték az elvetemült rajongók... *

Ekkor valami meleget érzek magamon. Kinyitom a szemem és a nagyim terít rám éppen egy pokrócot.

- Hol vagyok? – kérdezem kábán, de válasza fölösleges, hiszen nyomban felismerem a szobáját. Zavaros képek sokasága önti el emlékezetemet, ám ránézek a TV – re  és mindent megértek. Pont vége a Mónika Shownak.

-         Mama, milyen műsor jön ezután?

-         Az Édes dundi Valentina.

-         Akkor inkább átmegyek a szobámba aludni. Még egy ilyen álom és kiugrom az ablakon. – minden magyarázat nélkül hagyom ott.

A szobámba érve hangosan megfogadom: Soha többet nem ülök le délután a mamával TV-t nézni!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés