3. fejezet A m�lt terhei

A l�ny m�g egy darabig sz�tlanul m�regette a vele szemben �ll� id�s embert, majd a k�vetkez� pillanatban m�r sietett is ki az �zletb�l, szem�t le nem v�ve a f�rfir�l nehogy az elt�nj�n.

-         Nagyapa! – mondta ki ism�t azt a sz�t, amit�l Dumbledore szeme k�nnyekkel telt meg. A l�ny ott �llt el�tte, �gy most m�r k�zelr�l figyelhette meg az arc�n az ismer�s von�sokat. F�jdalom, �s �r�m vegy�lt az �rz�seiben. F�jdalom, amelyet azoknak a szeretteinek az elveszt�se miatt �rzett, akinek a von�sit viseli a l�ny, �s az �r�met az�rt, hogy unok�j�ban �jra �letre kelhettek.

-         Nem gondoltam, hogy felismersz. – mondta rekedten, amikor v�gre k�pes volt megsz�lalni a meghat�dotts�gt�l.

-         A mama rengeteget mes�lt r�lad, mik�zben a csal�di f�nyk�peket n�zegette.

-         �desany�d mes�lt r�lam? – k�rdezte Dumbledore megr�k�ny�dve. A m�ltban t�rt�ntek ut�n erre egy�ltal�n nem sz�m�tott. – Azt hittem, hogy neheztelt r�m az�rt, ami�rt nem �lltam mell�tek a neh�z id�szakban.

-         A mama mindig azt mondta, hogy sz�gyelli mag�t, az�rt amit tett, �s csak azt kapta t�led, amit meg�rdemelt. – mondta a l�ny �s szeme szomor�s�ggal telt meg. A m�lt, amelyet igyekezett maga m�g� temetni, most ism�t felsz�nre t�rt.

Dumbledore nem sz�lt semmit. Szemei el�tt leperegtek a r�g t�rt�nt esem�nyek egyes r�szletei. Az id� hogy �sszekeveri az ember �rz�seit! Amit akkor rettenetesen borzaszt� dolognak tartott, most mintha m�gsem lenne megbocs�thatatlan. M�r egy�ltal�n nem volt biztos az �rz�seiben az akkor t�rt�ntekkel kapcsolatban. Az egyetlen, amiben biztos volt, az a v�gtelen boldogs�g, amit unok�ja viszontl�t�sa miatt �rez.

-         Olyan sok dolgot kellene megbesz�ln�nk! – mondta �s a l�ny szemeibe n�zett, aki csak b�lintott, majd berohant az �zletbe.

Egy pillanat m�lva pedig m�r k�v�lr�l z�rta a k�nyvesbolt ajtaj�t.

-         �gyis nem sok�ra z�rn�k. – mondta �s belecs�sztatta a kulcscsom�t a nagy m�ret� fonott v�llt�sk�j�ba. – Itt lakom nem messze. N�lam nyugodtan besz�lgethet�nk. – azt�n mosolyogva r�n�zett nagyapj�ra. – Nah�t el se hiszem, hogy itt vagy!

H�t elindultak. Egym�s mellett haladt nagyapa �s unok�ja. Mindkett�j�ket olyan melegs�g j�rta �t, ami m�r r�gen. Csendben haladtak, rendezt�k a gondolataikat. Val�ban nagyon sok minden t�rt�nt ami�ta nem tal�lkoztak, b�r az az egyszeri tal�lkoz�s sem tartott sok�ig, �s el�tte sem volt semmilyen kapcsolatuk egym�ssal. Idegenek voltak egym�snak, m�gis �gy �rezt�k, mintha valami szoros k�tel�k lenne k�z�tt�k. Valeriana sz�m�ra nagyapja jelentette az elvesz�tett csal�dot, �s a var�zsl�vil�got, amelyet �nsz�nt�b�l hagyott el. Dumbledore pedig most m�r biztos volt benne, hogy Valeriana a legfontosabb szem�ly sz�m�ra, �s mindent meg fog tenni, hogy mag�hoz k�zel, biztons�gban tudhassa a l�nyt.

 A s�ta val�ban nem tartott sok�ig. Egyszer csak befordultak az egyik kapun, majd egy r�vid l�pcs�soron felfel�. Az �p�letnek ezen a r�sz�n s�t�t volt, �s dohszag. A r�gi falak hangosan vert�k vissza a k�t �rkez� l�pteinek zaj�t. Valeriana meg�llt egy kov�csolt vasketrec el�tt, �s megnyomott egy gombot, mire nagy z�rren�ssel elindult egy f�lke lefel� a magasb�l. Dumbledore a nagy z�rren�sre ijedten emelte fel e fej�t.

-         Magicelevator? – d�bbent meg, amikor felismerni v�lte a hangos szerkezetet.

-         Nem nagyapa, ez egy sima lift. – mosolyodott el a l�ny. – Te j�rt�l a Beauxbatonsban?

-         Igen. Madame Maxime nagy seg�ts�gemre volt abban, hogy megtal�ltalak.

K�zben meg�rkezett a lift, �s besz�lltak. Amikor Valeriana megnyomta a n�gyes gombot, a felvon� elindult. Dumbledore gyomra hirtelen m�r megint nem tal�lta a hely�t, �s t�rde is megroggyant.

-         H�t ez t�nyleg nem magicelevator. – mondta egy kicsit zavartan. – Ott valahogy nem kellett k�szk�dn�m, hogy egyben tartsam a testem.

-         Igen a magicelevator egy kit�n� v�ltozata a mugli liftnek. K�r, hogy csak a tan�rok haszn�lhatj�k. Tal�n ez is vonzott, amikor �gy d�nt�ttem tan�tani szeretn�k.

Mivel a lift hangos is, k�nyelmetlen is, �s lass� is volt, Dumbledore boldogan, megk�nnyebb�lve l�pett ki a liftajt�n, Valeriana el�tt, amikor meg�rkeztek.

Majd a l�ny el�resietett �s kinyitotta lak�s�nak ajtaj�t. Bel�pett az ajt�n, hogy a s�t�t el�szob�ban felkapcsolja a villanyt. Dumbledore k�vette, �s becsukta az ajt�t.

-         Gyere csak nagyapa! �lj le valahova, �n gyorsan f�z�k egy te�t. – invit�lta befel� l�togat�j�t, mik�zben elt�nt az egyik �tj�r�ban, �s hamarosan hangos ed�nycs�rg�s jelezte, hogy a tea k�sz�l�ben van.

Dumbledore bel�pett egy nagy szob�ba. Miut�n k�rben�zett mosolyogva konstat�lta, hogy unok�ja val�sz�n�leg �ppen olyan rendetlen, mint �desanyja volt fiatalkor�ban. Gondosan megfigyelve mindent, k�rbej�rta a szob�t. Elolvasta n�h�ny k�nyv c�m�t, amelyek szorosan egym�s mellett sorakoztak a polcokon. Hosszasan elid�z�tt a telev�zi� el�tt, amely visszat�kr�zte alakj�t. Nem igaz�n �rtette, hogy mire val� ez furcsa valami, mert t�k�rnek el�g rossz min�s�g�nek t�nt.

Azt�n megfordult, �s a kanap� feletti polcon megl�tott egy k�pet. Sz�ve �sszeszorult. Szem�t le sem vette a f�nyk�pr�l, �gy am�g haladt a kanap� fel�, majdnem elesett egy ottfelejtett cip�ben. Levette a k�pet a polcr�l. A r�gi fot�r�l egy boldog csal�d n�zett vissza r�: a l�nya, a veje, �s az unok�ja, aki olyan hat �ves lehetett akkor.

-         Mindj�rt k�szen van! – n�zett be a nappaliba Valeriana. Amikor megl�tta, hogy mit tart a kez�ben nagyapja, elkomorodott. Dumbledore a l�ny fel� fordult, tekintet�k tal�lkozott. Nem sz�ltak semmit, m�gis �rezt�k egym�s gondolat�t, f�jdalm�t.

A konyh�b�l s�pol� hang jelezte, a v�z felforrt a te�hoz. Valeriana visszament a konyh�ba, Dumbledore pedig vissza�ll�totta a fot�t a polcra. Kin�zett mag�nak egy k�nyelmesnek t�n� fotelt, �s lehuppant r�, mire a telev�zi� bekapcsol�dott. A professzor �gy pattant fel, mintha egy hatalmas rug�ra �lt volna. R�m�lten n�zett a k�perny�re, ahol �ppen k�t fegyveres katona l�v�ld�z�tt valamerre.

Valeriana gyorsan letette a t�lc�t az asztalra, majd felkapta a t�vir�ny�t�t a fotelb�l.

-         Bocs�nat, de mindig oda dobom le, ahol �ppen befejezem a TV-n�z�st. – mondta, �s lekapcsolta a k�sz�l�ket. Amikor v�gre csend lett, m�g sz�gyenkezve hozz�tette: -Sokan mondj�k, hogy egy kicsit rendetlen vagyok.

-          H�t igen, ebben az �desany�dra �t�tt�l. – mondta Dumbledore mosolyogva, mik�zben egy k�nyvet is kivett a fotel �l�r�sze, �s a karf�ja k�z�l, �s letette az asztalra.

-         Most pedig mes�ld el k�rlek, hogyan tal�lt�l meg! – n�zett a l�ny nagyapj�ra, �s egy cs�sze te�t nyomott a kez�be. Miut�n mag�nak is t�lt�tt, le�lt az asztal m�sik oldal�n lev� fotelba, �s t�relmesen v�rta, hogy Dumbledore belekezdjen mondanival�j�ba.

-         Mint mondtam, Madame Maxime, de legink�bb Madame Dark seg�tett abban, hogy most itt lehessek veled. – kezdett hozz�.

-         Madame Dark? – szak�totta f�lbe nagyapj�t a l�ny, �s hangosan felnevetett. – Biztos nem �r�lt neki, hogy ut�nam kellett kajtatnia. Nem nagyon kedvelt engem. Mindig azt mondta, hogy egy ilyen rendetlen, szertelen boszork�ny, mint �n vagyok, soha nem viheti semmire.

-         M�gis azt mondt�k, hogy nagyon tehets�ges volt�l, �s szerett�k volna, ha k�s�bb tan�rk�nt t�rt�l volna vissza az iskola falai k�z�. – csod�lkozott Dumbledore, �s befejezte a tea kavargat�s�t.

-         �gy van. Mindenki meg volt velem el�gedve, hiszen iskola els� voltam, csak � nem. Bosszantotta minden megmozdul�som. Borzaszt� n�szem�ly!

-         H�t ebben egyet kell, hogy �rtsek veled. – s�t�tte le a szem�t a professzor, �s �jb�l mozg�snak indult a kiskan�l az ujjai k�z�tt.

-         L�tom r�d is nagy hat�ssal volt, nagyapa! – kuncogott tov�bb a l�ny.

Azt�n r�vid csend k�vetkezett. Mindketten kortyoltak egyet a cs�sz�j�kb�l.

-         Valeriana, - sz�lalt meg v�g�l Dumbledore, �s arca komolyra v�ltozott. – Mi�rt nem �rtes�tett�l arr�l, hogy �desany�d meghalt?

A l�ny hirtelen meg sem tudott sz�lalni. Erre a k�rd�sre egy�ltal�n nem sz�m�tott. Nem el�g, hogy nagyapja megjelen�se teljesen felkavarta, most m�g err�l is besz�lnie kell!

-         A mama �gy akarta. – v�laszolt kurt�n.

-         �desany�d ezt k�rte? De h�t mi�rt?

-         Azt mondta, hogy annyi f�jdalmat okozott neked, hogy jobb, ha semmit nem tudsz r�la. Miel�tt meghalt, megk�rt, hogy soha ne keressem a kapcsolatot veled. F�ltett T�ged! Nem akarta, hogy miattunk bajod essen.

Dumbledore meg se tudott sz�lalni. Minden, amit eddig a l�ny�r�l gondolt most teljesen val�tlannak t�nt. Minden teljesen m�sk�pp volt, de � err�l semmit sem tudott. B�r tudta volna! Elvesz�tette �t an�lk�l, hogy tiszt�zhatt�k volna gondolataikat, �rzelmeiket egym�s k�z�tt. �tkozott Voldemort! S�t�t gondolataival megfert�zte a var�zsl�vil�got, csal�dokat szak�tott sz�t, gyermekeket v�lasztott el a sz�leikt�l, bar�tokat ford�tott egym�s ellen. Milyen sz�rny� id�szak volt, �s most, hogy �jra �ledezik Voldemort k�vet�inek hada, �jra bek�vetkezhet, ami akkor volt.

-         Engem f�ltett! – mondta k�nnyeivel k�szk�dve. – Az �n l�nyom volt, �s �n megtagadtam.

Valeriana nagyapj�ra n�zett, �s hirtelen megsajn�lta. L�tta, ahogy saj�t mag�t marcangolja, �s ezt nem akarta.

-         Olyan sok�ig nem is �rtettem mi t�rt�nt, mi�rt kellett elhagyni az otthonunkat, �s egy idegen orsz�gba k�lt�zn�nk, �s mi�rt kellett a pap�nak meghalnia. – terelte egy kicsit m�sra a sz�t, �s odament a kanap�hoz, hogy kez�be vegye azt a f�nyk�pet, amelyet nagyapja nemr�g tett a hely�re. – csak k�s�bb j�ttem r�, hogy engem mindent�l meg�vtak. Nyolc�ves koromig olyan �letem volt, amilyet minden gyerek k�v�nhat mag�nak. Mindenem megvolt. A mam��k minden szabad idej�ket velem t�lt�tt�k. Annyi �rdekes dolgot csin�ltunk egy�tt, olyan boldogok voltunk. – k�nnyes szemekkel v�gigsim�totta mutat�ujj�val a f�nyk�pnek azon r�sz�t, ahol a sz�lei mosolyogtak vissza r�. – Nem is sejtettem, hogy miket m�velnek akkor, amikor nem velem voltak. Soha egy sz�val nem besz�ltek a munk�jukr�l, �s �n nem is k�rdeztem �ket. Annyira teljesnek �reztem a boldogs�got k�r�l�ttem. Egy mesevil�gban �ltem, amit a sz�leim tartottak �letben. De azt�n papa hal�la ut�n szembes�ln�m kellett azzal a vil�ggal, amit addig igyekeztek elz�rni el�lem.

Visszarakta a k�pet a polcra �s megfordult, majd folytatta:

- Eml�kszem, mennyire �ssze voltam zavarodva, amikor ott �lltunk el�tted a Roxfortban, a seg�ts�gedre v�rva. Haragudtam r�d, mert nem seg�tett�l, hogy a mesevil�gomat visszakaphassam. Arra v�gytam, hogy minden olyan legyen, mint r�gen. Legink�bb a pap�t szerettem volna visszakapni. De nem kaptam vissza, �s menek�lt�nk, nem is tudtam, hogy mi�rt. Semmit nem �rtettem, de ott volt mellettem a mama, �s elfogadtam mindent felt�tel n�lk�l, ami vel�nk t�rt�nt. K�s�bb, amikor m�r nagyobb lettem folyton k�rdez�sk�dtem a m�ltunkr�l. Sok�ig nem mondott semmit. Azt mondta, felejtsek el mindent, most m�r ezt az �letet kell �ln�nk. Nagyon megv�ltozott a papa hal�la ut�n. Mag�ba fordult, �s m�r soha t�bbet nem n�zett r�m �gy, mint azel�tt.

Azt�n k�s�bb egyre t�bbet mes�lt. El�ker�ltek a csal�di f�nyk�pek is. V�g�l m�r csak a r�gen t�rt�ntekr�l lehetett vele besz�lgetni, b�r egyre zavarosabbak lettek az elbesz�l�sei, de az�rt egyre ink�bb vil�gos lett sz�momra, hogy mit�l is igyekeztek engem meg�vni, hogy mik is voltak �k val�j�ban. Undorral besz�lt a t�nyked�seikr�l, �s a S�t�t Nagy�rr�l. Szerettem volna elfelejtetni vele a t�rt�nteket, igyekeztem felvid�tani. Arra gondoltam, hogy ha j� eredm�nyeket �rek el az iskol�ban, majd �r�lni fog, �s �jra boldog lesz, de sohasem tudtam neki megfelelni. – itt m�r elcsuklott a hangja, k�nnyek folytak le az arc�n. – Minden szabad id�met a tanul�ssal, vagy vele t�lt�ttem, alig voltak bar�taim, de � semmivel sem t�r�d�tt. Pedig annyira v�gytam a szeretet�re, az �lel�s�re, �s nagyon hi�nyzott a papa is…- most m�r zokogott. Dumbledore fel�llt, �s odament a l�nyhoz. - �s a legsz�rny�bb, hogy tudtam, err�l senkinek sem besz�lhetek… - mondta, �s h�l�san fogadta el nagyapja �lel� karjainak b�v�hely�t. R�zk�dott a teste a s�r�st�l, k�nnyei pedig az �sz szak�llat �ztatt�k.

-         S�rj csak! S�rd ki magadb�l a f�jdalmat! – mondta Dumbledore, �s most m�r az � arc�n is k�nnycseppek folytak le, mik�zben nyugtatgatva simogatta a l�ny h�t�t.

Hossz� percekig �lltak �gy, �lvezve a m�sik test�nek meleg�t. Mindketten �rezt�k, tudt�k, hogy m�r sohasem lesznek k�pesek elv�lni egym�st�l. Sz�ks�g�k van egym�sra. A sok-sok mag�nyos �v ut�n v�gre egy csal�d lehetnek.

-         Mi�rt �lsz �gy, mint egy mugli? Mi�rt hagytad abba a tanulm�nyidat? – k�rdezte Dumbledore, amikor �rezte, hogy Valeriana megnyugodott, �s egy zsebkend�t nyomott a l�ny kez�be.

-         Elegem volt abb�l a vil�gb�l, ami elvett t�lem mindenkit, aki fontos volt a sz�momra. – mondta, �s megt�r�lte az orr�t, �s a szem�t. – �gy �reztem, nincs �rtelme az �letemnek. El�sz�r �n is meg akartam halni, de azt�n �gy d�nt�ttem, hogy �j �letet kezdek egy m�s, egy idegen vil�gban, ahol az emberek m�sk�ppen gondolkodnak, ahol nem kell magyar�zkodnom a csal�dom miatt, ahol felejthetek. Ennek n�gy �ve. Az�ta nem tal�lkoztam egyetlen var�zsl�val, �s boszork�nnyal sem, �s nem haszn�ltam a m�gikus er�met sem.

-         �s a hajad? – n�zett csod�lkozva Dumbledore unok�j�ra. Valeriana elmosolyodott.

-         Ja, az csak sima hajfest�k.

-         Hajfest�k? Nah�t, hogy ezek a muglik milyen tal�l�konyak!

-         H�t igen. A n�gy �v alatt r� kellett j�nn�m, hogy nem sokban k�l�nb�znek t�l�nk. Ugyan�gy �reznek, �s gondolkodnak, mint mi, csak var�zsolni nem tudnak, de rendk�v�l k�s�rletez� kedv�ek, �gy ezt a hi�nyoss�gukat is el�g j�l tudj�k ellens�lyozni.

Ekkor csengettek. Valeriana a bej�rati ajt�hoz sietett, Dumbledore pedig egyed�l maradt a gondolataival. Le�lt, kez�be vette a cs�sz�j�t, �s ivott bel�le.

Nagyon megrend�tett�k a l�ny szavai. Mennyi hossz� �v telt el an�lk�l, hogy � csak sejthette volna, csal�dja miken ment kereszt�l. Nem volt vel�k, hogy seg�tsen nekik a f�jdalmat, neh�zs�geket elviselni. A l�nya pedig b�rmit is tett, m�gis csak az � l�nya volt, �s nem ilyen �letet �rdemelt. Egy ap�nak k�teless�ge lett volna megel�zni ezt a trag�di�t, m�g ha s�rtve is �rezte mag�t gyermeke viselked�se, �s helytelen �let�t v�laszt�sa miatt. �s k�l�nben is, m�r megb�nta, amit hal�lfal�k�nt tett. Annyi mindenkinek adott m�g egy es�lyt, hogy bizony�tson, k�pes a helyes �ton is haladni, csak a saj�t l�ny�nak nem adta meg ezt a lehet�s�get. De m�r meghalt, nem lehet vele. �s az unok�ja, szeg�ny l�ny.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s