4. fejezet

A Jelen �s a val�s�g

Valeriana visszaj�tt az el�szob�b�l, le�lt nagyapj�val szembe, �s � is kortyolt egyet a te�j�b�l.

-         Philippe volt az, a szomsz�dom. Nagyon rendes sr�c, szinte eg�sznap itthon van. Sz�ndarabokat �r. Sokszor seg�tett, ha valami bajom volt. Ha nem vagyok itthon, mindig figyeli a lak�somat, mert m�r volt, hogy megpr�b�ltak bet�rni hozz�m. Most is az�rt csengetett be, mert d�lel�tt k�t f�rfi keresett. Azt mondta, hogy nagyon furcs�k voltak, �s angolul besz�ltek egym�s k�z�tt. Nagyapa lehet, hogy valaki m�s is keres rajtad k�v�l?

-         Igen, �s tulajdonk�ppen ez�rt is j�ttem.

Dumbledore- nak ez az inform�ci� t�l sokat is el�rult. Most m�r biztos volt benne, hogy j�l tette, hogy felkereste a l�nyt, miel�tt a hal�lfal�k kez�re ker�l.

-         Valeriana, nagyon sok minden t�rt�nt az elm�lt �vekben, amir�l tudnod kell. – azzal el kezdett mes�lni. Mivel most m�r tudta, hogy az id� s�rgeti �ket, �gy igyekezte �tadni min�l r�videbben mindazt, amit fontos tudnia a l�nynak ahhoz, hogy tiszt�n l�sson a var�zsl�vil�gban t�rt�ntekr�l. A tizenhat �vvel ezel�tti esem�nyekt�l kezdte, mert nem volt biztos benne, hogy hitelesen jutottak a h�rek Valerian�hoz, ha egy�ltal�n eljutottak hozz�. Mes�lt Harry Potterr�l, Voldemort elt�n�s�r�l, a boldog, nyugodt id�kr�l, majd Voldemort �jb�li megjelen�s�r�l, a b�lcsek k�v�r�l, a basiliscusr�l, a Trim�gus Tus�n t�rt�ntekr�l, a hal�lfal�k felt�n�seir�l, a M�gia�gyi Miniszt�rium eddigi negat�v munk�j�r�l, majd a F�nix Rendj�r�l, �s az alig egy h�nappal ezel�tt t�rt�ntekr�l.

Valeriana csendben hallgatta, igyekezett minden r�szletet megjegyezni. Azt�n, amikor nagyapja befejezte elbesz�l�s�t, m�g egy darabig hallgatott. L�that�an igyekezett rendezni a hallottakat a fej�ben.

- A S�t�t Nagy�r kerestetne engem?… Hal�lfal�k lehettek, akik kerestek d�lel�tt?… De mit akarhat t�lem? – gondolkodott hangosan.

-         Igen, biztosan hal�lfal�k voltak. Van egy inform�torom a hal�lfal�k k�z�tt…

-         Egy k�m? – csod�lkozott Valeriana.

-         �gy is lehet mondani, de ezt a sz�t nem nagyon szeretem. Sz�val t�le tudom, hogy Voldemort kerestet egy Adrienne Lloyd nev� n�t, �s a l�ny�t. Voldemort �gy tudja, hogy a sz�leid mindv�gig kitartottak mellette, �s most sz�ks�ge van mindenkire. Sokan vannak m�r k�r�l�tte, de � m�g t�bbet akar, �s mellesleg azt is tudja, Adrienne a l�nyom. Mindig is nagyon b�szke volt, hogy siker�lt �desany�dat ellenem ford�tania, �s most is er�s�ten� a tudat, hogy ellens�ge l�nya, �s unok�ja az � oldal�n �ll.

-         Az�rt keresteti a mam�t, �s engem, hogy a szolg�lat�ba �lljunk, �s felhaszn�lhasson minket ellened? - elakadt a hangja, mert r�j�tt, hogy �gy besz�lt �desanyj�r�l, mintha m�g mindig �lne. - Vagyis m�r csak engem. – jav�totta ki saj�t mag�t.

-         Azt, hogy ellenem, akar- e fordatani, nem tudom, de biztos, hogy meg akar szerezni mag�nak. – kis sz�netet tartott, majd unok�ja szem�be n�zve folytatta. – Valeriana, nem maradhatsz itt…

-         Van Philippe-nek egy vid�ki h�za, oda b�rmikor elmehetek, vagy m�s orsz�gba, tal�n Sv�jcba, a hegyekbe…

-         Mindenhol megtal�ln�nak. – Dumbledore nagy leveg�t vett. Itt az ideje, hogy kimondja, ami�rt j�tt. – Vissza kell t�rned a r�gi �letedbe!

A l�ny csak n�zett nagyapj�ra. Igaz�n nem is �rtette, hogy mit �rt a r�gi �lete alatt, hiszen eddigi �lete olyan zaklatott, �s v�ltoz� volt, hogy nem is tudta, melyik is az igazi. Nyolc �vig hal�lfal�k gyermekek�nt, de boldogan �lt egy �lomvil�g k�zep�n, majd j�ttek a keser�, �s neh�z �vek, am�g ki nem alakult az �j �let�k az idegen orsz�gban. Azt�n n�h�ny nyugodt �v k�vetkezett, am�g a Beauxbatonsba j�rt. Ugyan �desanyj�val a kapcsolata nem volt az igazi, de az�rt �gy t�nt sz�p lassan kialakul az �lete, c�lokat �ll�tott maga el�; tan�tani szeretett volna. De, amikor elvesz�tette azt az embert, aki a csal�dot jelentette sz�m�ra, minden �rtelm�t vesz�tette, �s j�tt egy �j �let, a muglik k�z�tt.

-         Ha �gy �lek, mint egy boszork�ny, akkor kev�sb� vagyok vesz�lyben?

-         Nem csak err�l van sz�. Vissza kell t�rned a r�gi otthonodba.

-         De nekem m�r nincs r�gi otthonom! Rajtad k�v�l nincs senki, akihez mehetn�k. – �rthetetlenkedett tov�bb Valeriana.

-         Ott vannak a keresztsz�leid. �gy tudom, hogy nagyon j� kapcsolat volt k�ztetek. Biztosan sz�vesen l�tn�nak, ugyan keresztap�d jelenleg az Azkabanban van, de keresztany�d m�g mindig ugyanott lakik a fi�val egy�tt.

-         Keresztap�m az Azkabanban? –csod�lkozott Valeriana. Keresztapj�t ugyan�gy szerette, �s tisztelte, mint �desapj�t, de term�szetesen �r�la sem tudta, hogy hal�lfal�, csak most tudatosult benne a szomor� val�s�g. – De hiszen �k is hal�lfal�k ugye?

-         Igen. – v�laszolt kurt�n Dumbledore. L�tta, hogy sok dolog lesz m�g, ami Valeriana sz�m�ra �j, �s ezek feldolgoz�sa nem lesz k�nny� a sz�m�ra.

-         Hal�lfal�k k�z� akarsz k�ldeni? – fakadt ki a l�ny. – Azt hittem, az�rt j�tt�l, hogy magaddal vigy�l, hogy velem legy�l, hogy v�gre egy csal�d lehess�nk!- most m�r a csal�dotts�g, �s a k�ts�gbees�s hallatszott a hangj�n. Dumbledore kereste a szavakat, amivel a legk�m�letesebben meg tudn� magyar�zni az unok�ja a sz�m�ra ezt a k�l�n�s helyzetet.

-         K�rlek, nyugodj meg, �s hallgass v�gig…

-         Te is becsapsz, mint mindenki, akit szerettem, �s fontos volt sz�momra!

-         Nem…

-         Idej�ssz, felkavarod az �rzelmeimet, felt�ped a r�gi sebeket… Az�rt, hogy �jra eldobhass magadt�l, mint akkor tizenhat �ve!

-         Az akkor t�rt�nteket nagyon sajn�lom, de most nem…- Dumbledore a mindig nyugodt hangj�t most k�nytelen volt megemelni, hogy unok�ja mellett � is �rv�nyes�lni tudjon.

-         A mam�nak nem volt igaza, amikor v�dett t�ged, te is csak a saj�t �rdekeidet n�zed, mint a S�t�t Nagy�r!

-         El�g legyen! – �v�lt�tte most m�r Dumbledore. Ez most m�r sok volt neki, �s az id� is nagyon s�rgette. Valeriana megszeppent az er�teljes hangt�l, �s elhallgatott. – Ugyanolyan szemtelen, �s heves vagy, mint �desany�d!

-         Ezt lehet, hogy t�led �r�k�lte, �s �n az unok�d vagyok. – v�gta oda a l�ny, csak hogy �v� legyen az utols� sz�.

-         Lehet, de most erre nincs id�nk. – hangja �jra nyugodt �s csendes lett. – Az a k�t f�rfi nem sok�ra visszaj�n az�rt, hogy mag�val vigyen Voldemorthoz.

-         De h�t ezt akarod Te is, nem? – szak�totta f�lbe nagyapj�t, de annak sz�r�s tekintet�t�l nem volt kedve tov�bb kifejteni v�lem�ny�t.

-         Igen azt szeretn�m. B�rmennyire furcs�n hangzik, de akkor lehetsz biztons�gban, ha mint hal�lfal�, Voldemortnak felaj�nlod szolg�latodat. K�rlek, ne szak�ts f�lbe! – intette le a l�nyt, amikor l�tta, hogy az megint nyitja a sz�j�t. – Ha te jelentkezel, akkor �r�mmel fogad majd, �s nagy becsben fog tartani, de ha �gy visznek el�, akkor b�rmire k�pes lehet, hogy megal�zzon, kihaszn�ljon t�ged, ak�r ellenem is. De �n nem sz�m�tok, csak a Te biztons�god a fontos. Fontos, hogy min�l hamarabb felvedd vele a kapcsolatot. Keresztany�d biztosan tud majd ebben seg�teni. Elmondod, hogy sz�leid mindig h�s�gesek voltak hozz�, �s t�ged is erre a h�s�gre neveltek. Miut�n megtudtad, hogy �jra gy�lekeznek a hal�lfal�k, �gy �rezted, hogy ott a helyed, �s szeretn�l sz�leid nyomdokaiba l�pni. Meg kell gy�zn�d, hogy val�ban az � oldal�n �llsz, �s hiszel a gy�zelm�ben. �gy kell besz�lned, hogy a v�g�n b�zzon benned.

-         �s mi van, ha nem tart ig�nyt a szolg�latomra?

-         Ig�nyt fog tartani, ne agg�dj! Mindenkire sz�ks�ge van, aki hajland� felesk�dni neki, �s te k�l�n�s kincs leszel a sz�m�ra… miattam.

-         �s ha �tl�t rajtam? – tette fel tov�bbi k�rd�seit agg�dva a l�ny. El�g nehezen tudta elk�pzelni mag�t Voldemort el�tt.

-         Ez nem fordulhat el�, ha nem engeded, hogy a szemedbe n�zzen. Nem szabad, hogy a gondolataidban olvasson! Soha ne n�zz a szem�be! Ha vele vagy ne gondolj senki m�sra, csak r�!

-         �s ha nem siker�l? R�gen gyakoroltam m�r az okklumenci�t.

-         Te tanult�l okklumenci�t? – k�rdezte Dumbledore, �s hangj�ban b�szkes�g csengett.

-         Eredetileg az�rt fogtam bele, mert a mam�n�l akartam alkalmazni. Olyan sokszor nem tudtam, hogy mi j�r a fej�ben, de n�la k�ptelen voltam hasznos�tani a tanultakat, b�rmennyit gyakoroltam.

-         �desany�d kiv�l� mestere volt az okklumenci�nak.

-         Most m�r �n is tudom. – mondta, �s les�t�tte a szem�t.

-         Minden esetre fontos, hogy gyakorold, am�g Voldemort el� nem ker�lsz, hogy akkor biztosan tudd haszn�lni!

Dumbledore r�n�zett unok�j�ra, �s l�tta rajta a bizonytalans�got, �s a f�lelmet, ahogy lassan tisztul le sz�m�ra, mi is v�r r�. F�ltette �t, de tudta, hogy ez az egyetlen �t, amit v�laszthat annak �rdek�ben, hogy biztons�gban lehessen. Ha Voldemorttal szembeszeg�lne, akkor semmi sem menthetn� meg. �ppen olyan vesz�lyben lenne, mint Harry Potter, csakhogy am�g Harryt var�zslatok, �s m�gusok v�dik, addig Valeriananak egymag�ban semmi es�lye sem lenne.

�s abban is rem�nykedett, hogy ha a l�ny visszat�r Angli�ba, akkor tal�n � is jobban figyelemmel k�s�rheti, �s vigy�zhat r�.

-         Azt mondod nagyapa, hogy ez az egyetlen v�laszt�som? Nem lehet, hogy ink�bb veled menjek? – pr�b�lkozott Valeriana, mint egy makacs kisgyerek.

-         �n is ezt szeretn�m a legjobban, hidd el, de m�r ezerszer �tgondoltam, �s mindig ehhez a megold�shoz jutottam. Ha �nz� m�don arra k�rn�lek, hogy gyere velem, �s harcolj az �n oldalamon, akkor sodorn�lak a legnagyobb vesz�lybe. Valeriana, te hal�lfal�k gyermeke vagy. Voldemort sz�mon tart t�ged a t�bbi gyerekkel egy�tt. Nehezen tal�lt r�d, hiszen az idegen orsz�g, �s mugli k�rnyezet bezavarta a rezonanci�dat, de most m�r tudja, hogy hol vagy. Ha k�nyszerrel kell, hogy elvigyen, v�ged! A var�zslat, amivel megpecs�telt akkoriban minden hal�lfal� gyermek�t, nem engedi, hogy ny�ltan szembeszeg�lj vele.

-         Var�zslat? De eddig ezt sohasem �rz�keltem. – csod�lkozott a l�ny, �s egyre elveszettebbnek �rezte mag�t.

-         Eddig m�g soha nem l�pt�l fel ellene, s�t ahogy gondolom, semmilyen �rzelmeket nem t�pl�lt�l ir�nta, �s az ereje sem t�rt r�gen vissza annyira, hogy ez a var�zslat m�k�d�sbe l�pjen.

-         Ezek szerint minden hal�lfal� gyermeke sz�let�s�n�l fogva arra van �t�lve, hogy a S�t�t Nagyurat k�vesse, ha akarja, ha nem?

-         Igen. – mondta Dumbledore. Tudta, hogy ezzel �jabb sebet szerzett a l�ny lelk�n.

-         �s sehogy sem t�rhet� meg ez a var�zslat? – a l�ny hangj�ban �vatos rem�ny csend�lt, b�r f�lt a v�laszt�l.

-         Egyed�l tal�n akkor t�rhet� meg, ha t�bben sz�llnak szembe vele egyszerre olyanok, mint te.

-         �s tudsz m�g olyanr�l, aki sz�rmaz�sa ellen�re a m�sik oldalra �llna? –csillant fel a szeme, belekapaszkodva az egyetlen lehet�s�g gondolat�ba.

-         Sajnos nem. – Dumbledore k�nytelen volt v�gign�zni, ahogy unok�ja utols� rem�ny�t is elvesztve zuhan a k�ts�gbees�s s�t�t medr�be.

-         Mi t�rt�nik azzal, aki ellenszeg�l? – k�rdezte remeg� hanggal, b�r nem volt biztos benne, hogy val�ban k�v�ncsi a v�laszra.

-         Sz�p lassan elvesz�ti saj�t szem�lyis�g�t, �s b�buk�nt, �rzelmek n�lk�l k�veti gazd�ja, Voldemort minden k�v�ns�g�t, a vil�g sz�m�ra pedig megsz�nik l�tezni. – mondta ki a neh�z szavakat Dumbledore, mik�zben sz�ve f�jdalmasan szorult �ssze a l�ny s�padt arc�t l�tva.

-         Teh�t nincs m�s v�laszt�som, mint a sz�leim sz�rny� �tj�t tov�bb folytatni, ha �letben szeretn�k maradni. – sz�gezte le a l�ny, azt, amivel szembe n�zni sokkal nehezebb volt, mint kimondani.

-         Sajn�lom Valeriana!

-         Van m�g annyi id�m, hogy p�r dolgot �sszepakoljak?

-         Tudtam, hogy okosan fogsz d�nteni. – �s val�ban b�szke volt unok�j�ra, ami�rt felm�rve a helyzetet b�tran v�llalja a r� nehezed� feladatok terh�t. – De igyekezn�nk kell, mert b�rmikor itt lehet az a k�t hal�lfal�!

Valeriana azonnal neki�llt pakolni. El�ker�lt egy nagy h�tizs�k, �s kapkodva pakolta, amit �rt. Ruh�kat, cip�ket, k�nyveket, �s n�h�ny, sz�m�ra kedves dolgot. Sz�ve hangosan kalap�lt, keze remegett. Most m�r hat�rozottan �rezte, hogy a f�lelem j�rja �t a test�t, lelk�t. Kil�t�stalannak, �s rem�nytelennek �rezte a j�v�j�t. Ugyan m�r t�bbsz�r �t�lte a hirtelen v�ltoz�sok el�tti aggodalmat, ez most m�gis valami m�s volt. Egy olyan �letet kell most v�lasztania, ami m�r sz�lei �let�t t�nkre tette. Hogyan fog � most mindezzel szembe n�zni? De ha �letben akar maradni, musz�j megtennie ezt a sz�rny� l�p�st.

Miut�n a h�tizs�k megtelt, k�r�ln�zett a szob�ban. Szeme megakadt a kanap� f�l�tti k�pen. Odament, levette a polcr�l, majd a sz�v�hez szor�totta szem�t les�tve, v�g�l valahogyan belepr�selte a kit�m�tt zs�kba.

-         K�szen vagy? – k�rdezte Dumbledore, amikor l�tta, hogy Valeriana befejezte a pakol�st.

-         Igen. Azaz nem. – �s gyors l�ptekkel az ablak melletti kom�dhoz ment. Sietve kir�ntotta az als� fi�kot, �s kutatni kezdett benne. V�g�l megtal�lta, amit keresett. Kivett egy v�kony valamit, �s becsukta a fi�kot.

-         Ez a pap�� volt. – fordult nagyapj�hoz, �s kinyitotta a dobozt. Egy var�zsp�lca ker�lt el� bel�le. – A mama sohasem engedte, hogy hozz�ny�ljak, de most rem�lem, megbocs�tan�, hogy haszn�lni fogom. Az �n p�lc�m ugyanis a Szajn�ban v�gezte.

-         Biztos vagyok benne. – mondta Dumbledore, �s ahogy a l�nyra n�zett, amint a p�lc�val n�h�ny �vatos mozdulatot tesz, �jra a saj�t l�ny�t l�tta maga el�tt. Csak az a sz�ke haj…

-         Valamit  rosszul csin�lok? - k�rdezte amikor �szre vette, hogy nagyapja elm�l�zva m�regeti �t.

-         A hajad… Engem is megzavart. Megengeded? – �s m�r emelte is a p�lc�j�t. Meg sem v�rta, hogy a l�ny b�lintson, m�r lend�lt is a keze. Valeriana sz�ke tincsei hirtelen gesztenyebarn�k lettek. Dumbledore sz�ve nagyot dobbant, szemei megteltek k�nnyel. A l�ny pontosan tudta, hogy mi�rt. Tal�n ez�rt is festette be a haj�t. �gy nem kellett nap, mint nap a t�k�rben �desanyja arc�val szembetal�lnia mag�t.

-         Rendben. Most pedig indulnod kell! – ocs�dott fel Dumbledore. –Am�g pakolt�l k�sz�tettem egy zsupszkulcsot. –Valeriana csak most vette �szre, hogy nagyapja azt a k�nyvet szorongatja a kez�ben, amit nem r�g a fotel csapd�j�b�l szabad�tott ki. – Ahogy a kezedbe veszed, m�k�d�sbe l�p. Keresztsz�leid h�z�t�l nem messze fogsz meg�rkezni. Rem�lem ismer�s lesz az �t, �s oda fogsz tal�lni.

Csend lett. Egym�s szem�be n�zve igyekeztek kital�lni, hogy mire gondol a m�sik. Az elv�l�s f�jdalma mindkett�j�ket �tj�rta. Hiszen csak n�h�ny �r�ja tal�ltak egym�sra! Persze Dumbledore tudta, hogy r�vid ideig �lvezheti majd unok�ja t�rsas�g�t, m�gis f�jt, hogy m�ris k�l�nv�lnak �tjaik, �s ki tudja, mikor tal�lkozhatnak �jra.

Gondolataikat egy hossz� csenget�s szak�totta meg. Mindketten riadtan kapt�k a fej�ket a hang ir�ny�ba. Azt�n �jabb csenget�s, miut�n a v�ratlan l�togat�k nem kaptak v�laszt. Valeriana �gy �rezte ez a hang elviselhetetlen a f�l�nek, f�jdalmasan borzolta az idegeit. Mennie kell! Menek�lnie kell, pedig � m�g nem is �ll k�szen. Nem m�g maradni szeretne! Annyi mindent kellene m�g k�rdeznie a nagyapj�t�l!

-         Fogd! Menj! – suttogta Dumbledore, �s a l�ny kez�be nyomta a k�nyvet. Az riadtan n�zett nagyapja f�radt szemeibe. M�g volt annyi ideje, hogy annyit mondjon: „Szeretlek nagyapa „�s m�r �rezte a r�nt�st, a kedves arc elt�nt, �s j�tt a zuhan�s.

Dumbledore n�zte unok�ja h�lt hely�t. H�t elment, �s m�r megint mag�ra kellett hagynia. Nem lehet mellette, hogy �vja minden l�p�s�t!

-         Miss. Lloyd engedjen be! A sz�lei bar�tai vagyunk! – hallotta Dumbledore a bej�rati ajt� fel�l, majd kiny�lt az ajt�, �s l�pteket hallott, de m�r nem v�rta meg, hogy a k�t f�rfi a nappaliba �rjen, halk pukkan�ssal dehoppon�lt.

Valeriana talajt�rt. T�rde kicsit megroggyant a lend�lett�l, �s a h�tizs�k nagy s�ly�t�l. K�r�ln�zett. Messze egy kis falu templomtorny�t pillantotta meg el�sz�r. Milyen sokszor k�rdezte sz�leit�l, hogy ki lakik abban a v�rban, h�nyszor nyaggatta �ket azzal, hogy menjenek oda, hogy k�zelebbr�l is megn�zhesse. Most m�r tudta, hogy az�rt nem mehettek oda soha, mert az egy mugli telep�l�s.

Elindult az ismer�s �ton, �s eml�kek sora jelent meg a szemei el�tt. Ahogy haladt el�re, �jra gyereknek �rezte mag�t, aki alig v�rja, hogy keresztapja felkapja, mag�hoz �lelje, �s minden j�val elhalmozza. Keresztapja… De hiszen hal�lfal�, �s az Azkabanban van! Mennyi sz�rny�s�get vihetett v�gbe! Keresztapja…Mosolyog r�, mes�l neki, hint�ztatja kint a kertben… Szereti… Nem! Hogy szerethetne egy gyilkost? �rzelmei teljesen �sszekusz�l�dtak, �gy �rezte, mindj�rt meg�r�l. Reggel, amikor fel�bredt m�g nem gondolta, hogy este ott fog j�rni, ahol �gy gondolta m�r nincs helye. �s most itt van, meg�rkezett oda, ahol annyi sz�p napot t�lt�tt el, ahol annyira boldog volt, �s szeretet vette k�r�l, �s ahol most egy teljesen m�s �let v�rja.

Feln�zett a kapura, amelynek mindk�t sz�rny�n hatalmas, cir�d�s "M" bet� jelezte, hogy a ker�t�s m�g�tti ter�let, �s a sz�les �t v�g�n l�that� hatalmas �p�let, a Malfoy csal�d otthona.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s