5. fejezet

Otthon, „�des „otthon

Valeriana r�tette kez�t a kilincsre, de azonnal el is kapta, mintha �g� vashoz ny�lt volna. A kaput k�zrefog� k�oszlop tetej�n �l� h�ziman�t �br�zol� szobor megsz�lalt:

-         Ki k�v�n bebocs�t�st ilyen k�s�i �r�ban? – nyekeregte a hang. Valeriana csak most d�bbent r�, hogy a Nap m�r lement, esteledett. Feln�zett a hang ir�ny�ba, �s v�laszolt:

-         Valeriana Lloyd vagyok.

-         Nah�t, kisasszony r�gen j�rt n�lunk! – a hang bar�ts�gosabbnak t�nt, mint az el�bb, �s ez egy kis b�tors�got �nt�tt a l�nyba. – Ny�jtsa a kez�t az oroszl�n sz�j�ba!

Valeriana egy kicsit elcsod�lkozott, de azt�n visszaeml�kezett, hogy milyen j�kat sz�rakozott ezen gyerek kor�ban. De akkor ezt j�t�knak fogta fel, amivel a sz�lei akart�k megnevettetni, �s mindig siker�lt is. Nem is sejtette, hogy ez nyitja a kaput. Csak az l�phetett be, akinek a kez�t elfogatta a var�zslat alatt �ll� k�oroszl�n sz�ja.

Az oszlop k�zep�n domborod� oroszl�nfej s�t�ten t�tongva v�rta, hogy az �rkez� vend�g kez�t azonos�thassa. Valeriana elbizonytalanodott. Mi van, ha � m�r nincs a sz�vesen l�tottak list�j�n, ha nem nyer bebocs�t�st? Hogyan magyar�zza el egy k�b�l k�sz�lt man�szobornak, hogy mit is akar � val�j�ban?

Mivel gyerekkor�ban sohasem okozott neh�zs�get a bejut�s, �gy nagy leveg�t vett, �s kiss� remeg� kez�t bedugta az oroszl�n sz�j�n.

A k�vetkez� pillanatban nagy csattan�s hallatszott. Valeriana �sszerezzent, �s m�r �gy �rezte, mintha a f�l�ben dobogna a sz�ve. Kir�ntotta a kez�t a domborm� ny�l�s�n, �s hatalmas fels�hajt�ssal k�nnyebb�lt meg, amikor a kapu hangos nyikorg�ssal kit�rult, szabad utat adva az �rkez�nek.

T�tov�n elindult, s k�zben azt figyelte nem z�r�dik-e be v�ratlanul m�gis a kapu. Be�rkezett. A nagykapu hangosan becsap�dott m�g�tte. Valeriana reflexszer�en visszaford�totta fej�t a zaj ir�ny�ba. H�t meg�rkezett, most m�r nincs vissza�t.

Ahogy haladt az �p�let ir�ny�ba, �s az esti sz�rk�letben kibontakoztak a kert apr�bb r�szleti, eml�kek sora �z�nl�tt�k el. Annyi �lm�ny k�t�tte ehhez a birtokhoz. Mivel sz�lei a Malfoy csal�ddal nagyon j� bar�ts�gban voltak, �gy rendszeresen itt t�lt�tt�k szabad idej�ket. Draco k�s�n �rkezett gyermek volt, ez�rt Malfoy�k sz�m�ra Valeriana olyan volt, mintha a saj�t l�nyuk lett volna. �gy k�tszeresen is olyan sz�l�i szeretetben r�szes�lt, amit sok gyerek megirigyelne. Elk�nyeztett�k, mindent megkapott, amit csak megk�v�nt. Csod�latos �vek voltak, csak k�r, hogy olyan r�vid ideig tartott.

Oda�rt a bej�rati ajt�hoz, �s kinyitotta. Odabent nem v�ltozott semmi. Ugyanazok a k�pek l�gtak a falon, ugyanaz a s�t�t z�ld sz�nyeg d�sz�tette az el�teret, �s ugyanaz az ismer�s fanyar illat �t�tte meg az orr�t.

-         Nah�t Mrs. Lloyd! Micsoda meglepet�s! Olyan r�gen nem l�ttuk! – nyikorogta egy hang, �s nekiesett Valeriana t�rd�nek, �t�lelve azt. Valeriana meglepetten n�zett lefel�, �s belen�zett k�t hatalmas szembe, amely az �r�m k�nnyeivel volt teli. Mimi volt az a h�ziman�. Nagyon j�l eml�kezett r�, hiszen sokat kergette meg gyerekkor�ban kint a kertben. Mire felocs�dott, m�r rohant is a kis man� f�lett�p� sikoltoz�ssal a szalon ir�ny�ba.

A nagy zajra hamar megjelent az ajt�ban egy magas sz�ke n�, Narcissa Malfoy. Arca beesett, szeme karik�s volt a sok s�r�st�l. A mindig vid�m arc most f�radtnak, �s ny�zottnak t�nt.

-         Adrienne… - sz�lalt meg csod�lkoz�st�l t�grany�lt szemmel.

-         Nem… keresztany�m… �n vagyok, Valeriana. –ny�gte ki a l�ny v�g�l. Mindig tudta, hogy nagyon hasonl�t az �desanyj�ra, de most m�gis nagyon meglepte, hogy ennyire.

-         Valeriana? – Narcissa hangja megremegett. Bar�tn�je viszontl�t�sa is nagy boldogs�g lett volna a sz�m�ra, de ahogy tudatosult benne, hogy az a l�ny �ll el�tte, akit saj�tjak�nt szeretett, az �r�m k�nnyei jelentek meg az elgy�t�rt szemekben, �s m�ris �lel�sre ny�lt a karja. Valeriana behunyta a szem�t, �s �gy simult keresztanyj�hoz, mint gyerekkor�ban. H�nyszor v�gyott m�r �desanyja �v� �lel�s�re, a szeret� melegs�gre, �s most a hossz� �vek mag�nya ut�n, keresztanyja karjaiban �gy �rezte, v�gre otthon van. Most az sem volt �rdekes sz�m�ra, hogy a h�z, amelyet m�sodik otthon�nak v�lt gyermekk�nt, s�t�t var�zsl�k h�za, �s a n�, aki most szorosan �leli mag�hoz, egy hal�lfal�. Semmi nem sz�m�tott, csak �tadta mag�t a pillanatnak, az �rz�snek, amelyben m�r nagyon r�g�ta nem volt r�sze, az anyai szeretet kellemes melegs�g�nek.

-         Mutasd magad! Nah�t, gy�ny�r� n� lett bel�led! – tolta el mag�t�l Narcissa a l�nyt, hogy k�nnyei m�g�l szem�gyre vehesse. – L�tom f�radt vagy. Ett�l valamit? �hes is vagy biztos. Tedd le a t�sk�d, majd Mimi a gondjaiba veszi! – kezdte a m�r j�l ismert ajn�roz�st, �s a v�ratlan �r�mt�l leveg�t is alig vett. Mimi boldogan elvette a nagy m�ret� h�tizs�kot, �s Narcissa m�r vonszolta is mag�val Valerian�t a szalon fel�.

-         Gyere, mes�ld el, mi t�rt�nt veletek? �desap�d hal�la ut�n teljesen elt�ntetek! Azt hittem, m�r ti is meghaltatok, de �r�mmel l�tom, hogy nem. Itt olyan borzaszt� dolgok t�rt�ntek… - haladtak befel� az este s�t�ts�g�be burkol�z� szob�ba, majd an�lk�l, hogy visszafordult volna, megemelve a hangj�t, m�g visszasz�lt a man�nak, hogy gondoskodjon vacsor�r�l is Valeriana sz�m�ra, �s k�sz�tse el� a szob�j�t, mert a kisasszony itt marad.

A szalon f�lhom�ly�ban, a hatalmas kandall�ban csalogat� melegs�ggel lobogott a t�z. El�tte k�t, hatalmas t�ml�j� b�rfotel volt egym�s fel� ford�tva. Narcissa le�ltette egyikbe Valerian�t, majd a m�sikba � telepedett le. Mozg�sa m�lt�s�ggal volt teli. �gy l�tszott a sok gy�trelem az�rt ezt nem �lte ki bel�le. Hi�ba a nemesi sz�rmaz�s… Egyenes h�ttal �lt, k�t keze egym�son nyugodott a combj�n, szemeit pedig le sem vette keresztl�ny�r�l.

Egy darabig �gy �ltek. Valerian�t egyre ink�bb zavarta, ahogy keresztanyja figyeli, b�r j�l esett neki, amit a k�t szemb�l kiolvasott.

-         Hallottam mi t�rt�nt keresztap�val… - kezdett bele a besz�lget�sbe, hogy megt�rje a csendet, de m�r meg is b�nta, hogy pont ezt a t�m�t hozta fel. Keresztanyja szemei �jb�l k�nnyekkel telt meg, de ezek m�r nem az �r�m k�nnyei voltak.

-         Ez olyan borzaszt�, �s megal�z�! Sohasem gondoltam, hogy ez valaha is megt�rt�nhet… - zokogta, �s arc�t h�feh�r tenyereibe temette.

Valeriana hirtelen azt sem tudta, hogy mit tegyen, mondjon-e valamit, de azt�n fel�llt, let�rdelt Narcissa el�, �s megsim�totta a fej�t.

-         Ne s�rj! … K�rlek… Minden rendbe fog j�nni! – mondta, �s ezt teljesen �szint�n �gy is gondolta, b�r lehet, hogy nem eg�szen �gy, ahogyan keresztanyja.

-         Igen… Biztosan igazad van. – mondta Narcissa, �s egy zsebkend�t vett el�, hogy arc�r�l let�r�lje a k�nnyeket. – M�r az is j� jel, hogy itt vagy megint. Lucius milyen boldog lenne, ha l�tna. Ne de most m�r mondj te valamit!

Hol van Adrienne, az �desany�d?

-         A mama n�gy �ve meghalt. – n�zett keresztanyja szemeibe Valeriana.

-         �h! Kicsim, mi�rt nem j�tt�l hamarabb ide hozz�nk, hiszen tudhattad, hogy ide mindig �gy j�hetsz, mintha hazat�rn�l!

-         Hogy �szinte legyek, nem is gondoltam r�. Olyan kicsi voltam, amikor utolj�ra itt j�rtam, �s olyan sok minden t�rt�nt az �ta.

�s Valeriana belekezdett a hossz� mes�be. N�ha a kandall�hoz l�pett, n�ha le�lt a b�rfotelbe, hogy keresztanyja arc�t figyelhesse, mik�nt reag�l a hallottakra. Elmes�lte az elm�lt tizenhat �vben t�rt�nt esem�nyeket itt-ott kifelejtve, vagy hozz�adva valamit, �gy hogy egy hal�lfal� sz�m�ra elfogadhat� t�rt�net kerekedjen ki bel�le. �s �gy t�nt nagyon is j�l siker�lt az el�ad�s. Narcissa szem�ben hol b�szkes�g, hol aggodalom, hol pedig sajn�lat �s egy�tt�rz�s t�kr�z�d�tt. Valeriana egy kicsit sz�gyellte is mag�t, ami�rt hazudnia kell annak, akit annyira szeretett, �s aki m�g mindig �gy n�z r�, mintha a saj�t l�nya lenne.

Ugyanakkor tudta, hogy nincs m�s v�laszt�sa. Nem lehet �szinte, hiszen ha elmondan� az igazs�got, azzal vesz�lybe sodorn� saj�t mag�t, �s nagyapj�t is.

Amikor befejezte mondanival�j�t, csendben v�rta, hogy keresztanyja mik�nt reag�l r�, de hi�ba v�rta, mert Narcissa nem sz�lt egy sz�t sem, csak n�m�n b�mult a t�zbe.

-         Szeretn�k a Nagy�rral tal�lkozni. – mondta v�g�l nagy nehezen Valeriana, amikor l�tta, hogy hi�ba v�r keresztanyja szavaira, de miut�n erre sem mondott semmit, m�g hozz�tette: - Szeretn�m folytatni, amit sz�leim elkezdtek… Elhat�roztam, hogy �n is a Nagy�r szolg�lat�ba l�pek.

Ezzel a kijelent�ssel v�gre el�rte, hogy Narcissa gondolatai, �s tekintete visszat�rjen � r�.

-         Biztos, hogy ezt akarod? – n�zett r� megd�bbenve. Valeriana nem kev�sb� lep�d�tt meg ezen a k�rd�sen, hiszen �gy gondolta, hogy keresztanyja ink�bb �r�mmel fogja fogadni a sz�nd�k�t.

-         Igen. – mondta Valeriana, �s �gy d�nt�tt, hogy nem r�szletezi tov�bb a dolgot.

-         Rendben. Keresztap�d nagyon b�szke lesz r�d, ha megtudja.

-         Tudsz nekem seg�teni, hogy a Nagy�r el� ker�lhessek? – folytatta gyorsan Valeriana, nehogy keresztanyja gyorsan t�m�t v�ltson.

-         Igen. Azt hiszem. –azzal fel�llt a fotelb�l nagy s�haj k�s�ret�ben. – Majd megl�tom, mit tehetek. A Nagy�r kiss� neheztel keresztap�dra az utols� akci� sikertelens�ge miatt. Gyere, k�s� van, �s biztosan nagyon kimer�lt�l. Ideje �gyba b�jni.

Narcissa karon fogta keresztl�ny�t, �s elindult felfel� az emeletre. A falon l�g� csal�di portr�k m�r mind szuny�k�ltak. A nagy csendet csak n�melyik hangos szuszog�sa t�rte meg.

Az emeletre �rve jobbra fordultak, �s n�h�ny l�p�s ut�n egy ajt� el�tt �lltak meg.

-         Ez Draco szob�ja. Eml�kszel m�g r�?

-         Igen. Persze, b�r gondolom igencsak megn�tt � is velem egy�tt. Pici, aranyos baba volt, amikor utolj�ra l�ttam.

-         H�t, most m�r nem pici. Egy nagy kamasz.  Mi�ta az apja nincs itthon, nem lehet b�rni vele. R�m egy�ltal�n nem hallgat, �s annyira megv�ltozott. Most is m�r k�t napja egy bar�tj�n�l van, �s m�g csak nem is �zen, hogy ne izguljak, pedig mostan�ban annyi mindent lehet hallani. Azt mondj�k az aurorok nagy er�vel nyomoznak a hal�lfal�k ut�n, akik �jb�l felvett�k a Nagy�rral a kapcsolatot.

-         De h�t Draco m�g nem lehet hal�lfal�, hiszen m�g csak tizenhat �ves!

-         Igen, de tudj�k, hogy az apja az, �s a szomsz�d faluban lak� muglik is egyre rosszabb szemmel n�znek minket, ha v�letlen�l a k�rny�ken tal�lkozunk vel�k. F�ltem Dracot, mint ahogy az apj�t is mindig f�ltettem, �s most… - nem folytatta tov�bb, mert az elkeseredett s�r�s megint ker�lgette, �gy k�nnyes szemmel elfordult, �s elindult a szemk�zti ajt� fel�.

-         Rem�lem, eml�kszel, hogy ez volt a szob�d! – azzal kinyitotta az ajt�t. – Menj csak, �s pihenj le min�l hamarabb. �n is lefekszem. Ha valamire sz�ks�ged van, sz�lj Miminek! J� �jszak�t! – �s egy puszit nyomott a l�ny arc�ra, majd mag�ra hagyta �t.

Valeriana bel�pett a szob�ba, az � szob�j�ba, ami nagy meglepet�s�re ugyan�gy volt berendezve, mint, ahogy eml�keiben �lt, mintha ebben a szob�ban meg�llt volna az id�. A nagy baldahinos �gyon egy hatalmas barna maci v�rta, hogy aludjanak vele. A falon l�v� polcon bab�k, �s k�l�nf�le m�gikus j�t�kok sorakoztak. Az ablak el�tt egy �r�asztal, amelyen m�g ott voltak a kis Valeriana rajzai gondosan egy megs�rgult dosszi�ba gy�jtve. A szoba k�zep�n l�v� asztalon pedig ott g�z�lg�tt a vacsora. Valeriana csak most d�bbent r�, hogy d�l �ta nem evett semmit, �gy nagyon meg�r�lt az �telnek, ami nem volt m�s, mint a gyerekkori kedvenc t�rt krumplija, sajtos bund�ban s�lt h�ssal. �r�mmel kezdett hozz�, �s �lvezte, ahogy minden falat sz�tomlik a sz�j�ban ismer�s �zeket bocs�tva az �zlel�bimb�i fel�. A gondos h�ziman�k, m�g csokol�d�s italt is k�sz�tettek neki, amib�l szint�n nagy mennyis�get fogyasztott r�gen.

A vacsora ut�n teli gyomorral f�radtan d�lt az �gyra a nagy m�ret� maci mell�, �s hamarosan el is aludt.

Reggel arra �bredt, hogy valaki levette a cip�j�t, �s gondosan betakarta r�zsamint�s takar�val. Kinyitotta a szem�t, �s a nagy macira t�vedt legel�sz�r a tekintete. H�t igaz, hogy mindaz, amit el�z�nap �t�lt nem �lom volt, hanem a val�s�g.

-         J� reggelt kisasszonyom! – sip�totta egy hang az �gya mell�l. Valeriana ijedt�ben hirtelen fel�lt, �s akkor megpillantotta Mimit, aki hatalmas szemeivel, t�rdel� ujjakkal r� mosolyog. – Hoztam egy b�gre kaka�t. Mindig ezzel �bredt kisasszonyom. – azzal felvette az asztalr�l a b�gr�t, �s m�r ny�jtotta is a l�nynak.

-         Nah�t, te eml�kszel r�, hogy mit szerettem r�gen? – �s udvariass�gb�l kortyolt egyet az italb�l, b�r m�r maga sem tudta volna megmondani, hogy mikor ivott utolj�ra kaka�t.

-         Mindenki eml�kszik Valeriana kisasszonyra, �s amikor tegnap elmondtam, hogy visszaj�tt kisasszonyom, nem is akart�k elhinni. – mondta, �s a k�vetkez� pillanatban m�r el is t�nt, pedig Valeriana �ppen mondani szeretett volna valamit. Az ajt� kiny�lt, �s bel�pett rajta Narcissa.

-         J� reggelt! J�l aludt�l? – mondta, �s amikor �szrevette, hogy Valeriana az el�z�napi ruh�j�ban van, szemreh�ny�an n�zett r�. – F�r�dj le, �s ha �t�lt�zt�l gyere le, mert egy�tt reggeliz�nk!

-         Igen, keresztany�m. – mondta Valeriana kicsit elsz�gyellve mag�t a szigor� szemek tekintet�t�l.

Megv�rta, hogy, Narcissa t�vozzon, majd bement a f�rd�szob�ba. Meg�llt a t�k�r el�tt, �s hirtelen megriadt, amit l�tott. M�r el is felejtette, hogy nagyapja visszavar�zsolta hajsz�n�t. Most d�bbenten n�zett szembe t�k�rk�p�vel, �s �gy �rezte, mintha �desanyja n�zne vissza r�.

-         Mama, mi�rt hagyt�l el? Mi�rt tetted ezt velem? Mi�rt kell nekem most itt lennem? Mi�rt? – mondta bele a t�k�rbe, majd bossz�san h�tat ford�tott, �s levetk�z�tt.

F�l �ra sem telt el, �s m�r lent �lt az eb�dl�ben keresztanyj�val szemben, �s vajat kent a pir�t�s�ra. Nem sz�ltak egym�shoz, �s ez a sz�kszav�s�g volt jellemz� az elk�vetkez� napokra is. Narcissa n�ha k�rdezett valamit Valeriana elm�lt �veir�l, csendben meghallgatta, amit a l�ny mes�lt neki, de sohasem m�ltatta a hallottakat. Valerian�t nagyon megzavarta keresztanyja viselked�se, mert els� este olyannak �rezte, amilyennek gyerekkor�ban ismerte, de azt�n megv�ltozott, t�vols�gtart� lett. Ez�rt azt�n jobbnak l�tta, ha csak annyit diskur�l vele, amennyit keresztanyja k�v�n. Nem feszegette azt sem, hogy mikor tal�lkozhat Voldemorttal. De az igazat megvallva, nem is k�v�nta s�rgetni a dolgot. Annak ellen�re, hogy keresztanyja el�g hidegen viselkedett vele, kellemesen �rezte mag�t a Malfoy vill�ban. Csend, �s nyugalom volt. Sokat gondolkodhatott a m�ltr�l, �s a j�v�r�l, ami v�r r�. N�ha, ha esz�be jutott, m�g okklumenci�t is gyakorolt.

Azt�n, m�r egy h�t is eltelt. Ugyan�gy �ltek a reggeli mellett az eb�dl�ben, mint m�skor, amikor bel�pett az ajt�n egy magas sz�ke haj� fi�. Hossz� haja csapzottan l�gott serken� borost�s arca k�r�. Az inge f�lig a nadr�gj�ba volt gy�rve, f�lig k�v�l l�gott. K�k szemei kiss� k�d�sen n�ztek el�re, �s kerest�k az ir�nyt az asztal fel�. K�sz�n�s n�lk�l le�lt, �s te�t t�lt�tt mag�nak. Milyen szomor� lehetett az elm�lt tizenhat �ve. Neh�z lehetett egy zavart anya mellett feln�ni. M�gis sug�rzik az �lett�l! Mennyire er�s! Volt ereje �j �letet kezdeni egy idegen vil�gban, teljesen egyed�l, �s ahogy l�tja, bizony igen j�l meg is �llta a hely�t. Dumbledore b�szke volt r�, �s biztos volt benne, hogy a r� v�r� feladatot is k�pes lesz v�grehajtani, pedig nem ak�rmilyen feladat v�rt r�…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s