6. fejezet

Kellemetlens�gek kezdete

- Draco! Hol j�rt�l? Agg�dtam �rted! Legal�bb �zent�l volna, hogy mikor j�ssz haza! – korholta a fi�t Narcissa, de Draco nem sz�lt egy sz�t sem. – Hogy n�zel ki!? �gy nem �lhetsz asztalhoz! Menj, �s tedd magad rendbe!

Draco tov�bbra sem reag�lt anyja szidalmaira. Kez�be vett egy szelet kal�csot, �s majszolni kezdte. Valeriana kezdte kellemetlen�l �rezni mag�t ebben a helyzetben, �pp�gy, mint ahogy a tehetetlen Narcissa.

- Legal�bb �dv�z�ld a kereszttestv�redet! Valeriana lassan egy hete �rkezett.

Draco v�gre feln�zett, hom�lyos tekintet�t a l�nyra akasztotta.

- Valeriana? Akinek a szob�j�ba tilos volt bemennem? – k�rdezte g�nyosan.

- Draco! – csattant fel Narcissa.

- �s, meddig marad? – �gy besz�lt Valerianar�l, mintha ott se lenne.

- Valeriana addig marad, am�g kedve tartja. Ez a h�z az � otthona is!

- Otthon? Mir�l besz�lsz any�m? – esett neki Draco, szemei a k�d m�g�l csak �gy villogtak a d�ht�l, amit m�r hetek �ta mag�ba fojtott. – Ami�ta ap�m nincs, az�ta ez m�r nem egy igazi otthon! Ez egy sz�tes� h�z, amelyet csak a festm�nyek tartanak egyben! A h�ziman�k azt csin�lnak, amihez csak kedv�k van, j�nnek-, mennek az emberek, idegenek telepednek r�nk, �s…

- Fejezd be! – ord�tott r� Narcissa, �s halov�ny arca most v�r�sen izzott a m�regt�l, �s tal�n a tudatt�l, hogy fi�nak r�szben igaza van. – Ne besz�lj ap�dr�l �gy, mintha nem �lne! Valeriana, pedig nem idegen. Sz�munkra mindig is olyan volt, mintha a saj�t l�nyunk lett volna.

- H�t persze, �s milyen b�szke lehetn�l r�, jobban, mint r�m! Igaz? Milyen r�g nem l�ttad? Tizenhat, tizenh�t �ve? Hogy b�zhatsz meg benne, hiszen nem is ismered? Ha apa itt lenne, minden m�sk�pp lenne, de � m�r soha sem lesz vel�nk, �s teljesen sz�tz�ll�nk!

- El�g legyen! – csapott tehetetlen�l Narcissa az asztalra.

- F�j az igazs�g, any�m? Mikor fogod m�r f�l, hogy az Azkabanb�l nincs menekv�s! N�zz szembe a val�s�ggal! – azzal fel�llt feld�ntve a sz�ket, �s elviharzott.

Narcissa kez�be temette arc�t, �s halkan s�rni kezdett. Valeriana a d�bbenett�l megsz�lalni sem tudott. �rezte, hogy Dracob�l ink�bb az el�z� nap elfogyasztott alkohol besz�lt, de nagyon s�lyos dolgokat v�gott anyj�hoz. Nem mert megmoccanni sem, csendben v�rta, hogy keresztanyja megnyugodjon.

Narcissa d�hkit�r�se amilyen hirtelen j�tt, olyan gyorsan el is m�lt. Megt�r�lte az arc�t, majd kih�zta mag�t, �s folytatta az �tkez�st.

- Sajn�lom… - kezdte Valeriana zavartan, �s m�r nagyon szeretett volna szabadulni az asztalt�l.

- Az a sz�rny�, hogy n�ha azt �rzem, igaza van. De m�gis megr�m�t a viselked�se. Nem tudom, mit �rez. �s aggaszt az is, hogy nem akar visszamenni a Roxfortba.

- Micsoda, hiszen m�g legal�bb egy �ve van h�tra? Mihez akar kezdeni?

- Nem tudom, de tal�n � sem tudja. Azt viszont tudom, hogy ennek nem lesz j� v�ge. Annyira szeretn�m visszakapni a f�rjem, a fiam apj�t! – mondta elcsukl� hangon Narcissa!

- Tudom, mit �rzel keresztany�m. �n is ezt �reztem, amikor a papa meghalt.

- De Lucius nem halt meg! – n�zett hirtelen izz� szemekkel Valeri�n�ra, hogy a l�ny r�m�let�ben m�g leveg�t sem mert venni. – A Nagy�r megtal�lja m�dj�t, hogy a dementorokat a maga oldal�ra �ll�tsa, �s akkor mindenki kiszabadul az Azkabanb�l!

Valeriana �gy tal�lta j�nak, ha nem sz�l semmit. De a h�r, hogy esetleg az Azkaban h�rhedt �rei a rossz oldalra �lln�nak, �s �gy kiszabadulna a sok s�t�t var�zsl�, megijesztette.

A nap h�tralev� r�sz�ben igyekezett t�vol maradni a h�z t�bbi lak�j�t�l, de este �jb�l egy asztaln�l �ltek. Draco m�snaposs�g�nak m�r nyoma sem volt. Hossz� haja h�trasim�tva omlott a v�ll�ra, arca frissen borotv�lva. Valeriana meg is �llap�totta mag�ban, hogy igencsak j�k�p� fi� lett abb�l az aranyos pici bab�b�l.

A vacsora Valeriana �r�m�re csendben m�lt el. Mindannyian ker�lt�k egym�s tekintet�t, �s sz�lni sem sz�ltak egym�shoz. Narcissa a vacsora befejezt�vel hamar visszavonult, Valeriana pedig kiment egy kicsit a kertbe leveg�zni. Az esti csendben most kifejezetten j�l esett neki a mag�ny. A reggel t�rt�ntek ut�n �gy �rezte, min�l hamarabb el kellene mennie ebb�l a h�zb�l, ez m�r nem az a meghitt otthon, ami r�gen volt, �s Draco megjelen�se �ta egyre ink�bb azt �rezte, hogy csak fesz�lts�get okoz a jelenl�te.

Hossz� ideig s�t�lt, majd �gy d�nt�tt, hogy most m�r � is lefekszik. Amikor be�rt az el�t�rbe, hangos kiab�l�st hallott a szalon fel�l. Bement, hogy megn�zze, mi t�rt�nik.

- Azt mondtam, hogy hozz m�g egy �veggel! – f�rmedt Draco a h�t�t a falnak szor�t� man�nak, aki f�lelm�ben �gy vacogott, hogy csak �gy csattogtak a fogai, �s megremegett a hangja, amikor nyikorogva v�laszolt.

- Asszonyom azt mondta, ne hozzak k�t �vegn�l t�bb vajs�rt az �rfinak! – �s lehunyta a szem�t m�r el�re rettegve, hogy a fi� mik�nt fogja fogadni az ellenkez�s�t.

- Any�m parancsolta? Na �s, nekem semmi szavam ebben a h�zban? – azzal m�r emelte is a kez�t szeg�ny kis j�sz�g fel�, de akkor szeme �sszetal�lkozott Valeri�n��val.  – Mit akarsz? T�ged is any�m k�ld�tt?

- Nem, de �n is �gy gondolom, hogy nem kellene t�bbet innod.

- �gy gondolod? �s milyen alapon gondolsz te egy�ltal�n r�lam dolgokat? – a man� kicsit megk�nnyebb�lt, amikor l�tta, hogy Draco leengedve a kez�t d�h�t a l�nyra ir�ny�totta. – Azt hiszed az�rt, mert van egy szob�d, m�r a csal�d tagja vagy?

- Nem, nem hiszem azt. – felelte v�dekezve Valeriana.

- Az j�, mert te egy�ltal�n nem tartozol k�z�nk, m�g ha siker�lt is any�mat megf�zn�d!

- Nem f�ztem meg! – horkant fel a l�ny, �s a v�dekez�s �tment m�r t�mad�sba. – �desany�d szeret engem.

- Szeret? Nah�t, ez �j. Szerintem any�m senkit nem tud szeretni mag�n k�v�l.

- Uram… - sz�lalt meg f�lve a man�, aki feszengve hallgatta az �l�nk sz�csat�t.

- Mi bajod? – fordult idegesen fel� Draco, amit�l szeg�ny �sszerezzent, �s a f�leit a fej�hez szor�tva el�rehajolt. – Te m�g itt vagy? Takarodj, ne is l�ssalak!

Szeg�ny kis man� remegve iszkolt kifel�. Valeriana is �gy �rezte jobb, ha � is t�vozik. Nem volt kedve tov�bb vitatkozni a fi�val olyan dolgokr�l, amikkel tulajdonk�ppen � sincs eg�szen tiszt�ban. De, amikor megfordult, hogy elinduljon a l�pcs� ir�ny�ba, Draco ut�na sz�lt.

- Any�m mondta, hogy mi�rt j�tt�l!

Valeriana megtorpant. Hirtelen nem is tudta, Draco mire gondol.

-         Ap�m roppant b�szke lenne r�d! – mondta g�nyos �llel, �s Valeriana most m�r �rtette, hogy mire c�loz. Draconak f�jt, hogy � csatlakozhat a S�t�t Nagy�r sereg�hez, m�g neki kor�n�l fogva tehetetlen�l kell n�znie a k�r�l�tte zajl� esem�nyeket. Am�g nem t�lti be a tizenhetedik �v�t, addig a sz�lei, pontosabban apja rendelkezik az �let�vel, de � most az Azkabanban van, �s nem sok es�lye van a szabadul�sra.

-         Lehet, de r�d is b�szk�bb lenne, ha nem tivorny�zn�l, �s nem k�sz�ln�l elsz�rni a j�v�det azzal, hogy nem folytatod a tanul�st. – v�gott vissza Valeriana, mik�zben kezdte meg�rteni, mi j�rhat a fi� fej�ben.

-         Ehhez semmi k�z�d! Azt csin�lok, amit akarok! �s k�l�nben is, mit tudsz te az ap�mr�l?

Valeriana nem v�laszolt, hiszen egyre ink�bb szembes�lnie kellett azzal, hogy a val�s�g nagyon messze van att�l, ami az eml�keiben �l. Val�ban, mit is tud keresztapj�r�l? H�t nem sokat, �s az is csak egy gyerek �rz�seib�l sz�rmazik.

-         Szeretett engem. –nem jutott m�s esz�be keresztapj�r�l, �s valamit m�gis kellett mondania.

-         �, m�r megint itt tartunk! – csattant fel Draco, �s tett egy d�h�s l�p�st a l�ny fel�. – Amikor a sz�leimr�l besz�lsz, akkor ugyanazokra az emberekre gondolsz, akire �n?

-         Igen, Draco. Lehet, hogy sok minden t�rt�nt, ami�ta elmentem, de hiszem, hogy a keresztsz�leim ugyanazok, akik voltak, �s k�pesek szeretni, m�g ha az �let neh�zs�gei megkem�ny�tett�k �ket. Szeretnek t�ged, �s fontos vagy a sz�mukra! Ne okozz nekik csal�d�st! – mondta Valeriana, �s hosszan Draco k�k szemeibe n�zett. Draco �llta a l�ny tekintet�t. Gondolatok j�ttek-mentek a fej�ben, majd v�g�l �sszeszor�totta a sz�j�t, �s nagyot f�jt.

-         Nincs kedvem ehhez a besz�lget�shez! – mondta, �s elviharzott Valerian�t mag�ra hagyva.

A l�ny megv�rta, hogy Draco l�ptei elhalkuljanak, majd � is elindult felfel�, hogy lefek�dj�n.

Sok�ig nem j�tt �lom a szem�re, mint ahogy Draconak sem. Felkavarta Valeriana megjelen�se, �s hosszan elgondolkozott azon is, amit a l�ny mondott neki. � is �rezte, hogy nem j� az, amit az elm�lt hetekben m�vel, de mi�ta apja az Azkabanban volt, nem tal�lta a hely�t. Apja mindig megmondta, hogy mikor mit kell tennie, milyen helyzetben, hogyan kell viselkednie, de most nincs itt. Nem is tudja, hogy apja most mit v�rna t�le, annyi minden megv�ltozott k�r�l�tte. Sz�lei n�ha mes�ltek arr�l az id�szakr�l, amikor a S�t�t Nagy�r ereje hatalmas volt, �s h� szolg�i dics�s�ge f�ny�ben t�nd�k�lhettek. Besz�ltek arr�l is, hogy majd egyszer elj�n �jb�l az � idej�k, �s hatalmuk nagyobb lesz, mint akkor volt. Draco azonban nem l�tta ennyire f�nyesen a j�v�t. A Nagy�r val�ban visszat�rt, de a megjelen�se csak bajba sodorta az apj�t, sok m�s hal�lfal�val egy�tt. �s ezzel megv�ltozott az � helyzete is. A Roxfortban eddig mindenki tartott t�le, persze ez al�l Potter, �s bar�tai kiv�telek, �k egyenesen gy�l�lt�k �t. Most viszont �sszes�gtak a h�ta m�g�tt, s�t volt, hogy a szem�be nevettek, h�t hogy is t�rhetne oda vissza, csak g�ny t�rgya lenne. Vagy m�gis? Apja mindig azt mondta, hogy egy igazi Malfoy b�tran szemben�z az ellens�geivel, �s sohasem ford�t a neh�zs�geknek h�tat. Lehet, hogy ezt kell tennie? Ott kell a saj�t harc�t megv�vnia, beler�h�gve ellens�gei arc�ba? Igen! Apja is biztosan ezt akarn�! �s akkor � r� is b�szke lehetne, nem csak a semmib�l hirtelen el�ker�lt keresztl�ny�ra. Igen, visszamegy az iskol�ba! De nem az�rt, mert Valeriana ezt tan�csolta! Nem, az a l�ny nem mondhatja meg neki, hogy mit kell tennie, �s k�l�nben is � nem tanulni megy oda, hanem, hogy ott legyen az ellens�g k�z�tt k�szen a k�zdelemre, ha sz�ks�g lesz r�. Igen, ezt fogja tenni!

Mire Draco erre az elhat�roz�sra jutott, Valeriana m�r az igazak �lm�t aludta.

Reggel arra �bredt, hogy Mimi riadtan r�zza a v�ll�t.

-         Valeriana kisasszony, �bredjen, gyorsan, sietnie kell, �rn�m h�vatja!

-         Micsoda? Mi baj van? – Valeriana csak nagyon lassan t�rt mag�hoz.

-         Jaj, �lt�zz�n gyorsan, mert asszonyom nagyon ideges, azonnal l�tni akarja kisasszonyomat! – nyekeregte Mimi, �s m�ris adogatta a ruh�kat a l�ny kez�be, aki idegesen �lt�zk�dni kezdett. Mit akarhat t�le ilyen s�rg�sen a keresztanyja? Miut�n felkapott egy p�l�t, �s egy nadr�got, gyorsan megmosakodott, �s megigaz�totta a haj�t, mik�zben Mimi egyfolyt�ban noszogatta, hogy igyekezzen. Valeriana nem akarta h�zni az id�t, de tudta, hogy keresztanyja a k�ls� megjelen�sre mennyire k�nyes.

Hangos trappol�ssal rohant lefel�, �s sz�ve a tork�ban dobogott. Valahogy rossz jelnek �rezte, hogy Narcissa ilyen s�rget�leg h�vatja.

-         Na v�gre! Gyere gyorsan! A Nagyurat nem szabad megv�rakoztatni!

-         Tess�k? – k�rdezte Valeriana le�rkezve a l�pcs�n, �s �gy �rezte, mintha forr� v�zzel �nt�tt�k volna le.

-         A Nagy�r l�tni k�v�n! – mondta Narcissa �nnep�lyes szigor�s�ggal. Szem�b�l semmilyen �rzelmet nem siker�lt Valeri�n�nak kiolvasni.

-         Mikor?

-         Most!

Valeriana a forr�s�gban, a tork�ban l�ktet� dob �tem�re kezdett reszketni. Most? Az nem lehet! M�g nem k�sz�lt fel r�! M�g az okklumenci�t is gyakorolnia kellene…

- Tess�k, vedd ezt fel! – nyomott egy fekete tal�rt, �s egy hal�lfejes �larcot Narcissa a kez�be, id�t sem adva a gondolkod�sra. Valeriana reszket� keze el- elakadt a tal�r b� ujj�ba, az �larcot t�bbsz�r is elejtette. Meztelen karj�t h�s�tette a s�t�t kelme, most m�r f�zott, �s melege volt egyszerre. Mikor a k�penyt siker�lt felvennie, hirtelen zuhanni kezdett. Sz�nek �rv�nylettek k�r�l�tte. H�t elindult az �ton, ahonnan m�r nem lehet visszafordulni. Nem tudott gondolkodni, t�l r�vid az id�, �s a f�lelem teljesen hatalm�ba ker�tette, hiszen tudta, hogy a zuhan�s v�g�n ki el�tt fog talajt �rni.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s