9. fejezet

�t a rem�ny fel�

Valeriana, amikor megl�tta a falu templom�t v�gre hoppon�lhatott. J�rt m�r gyerek kor�ban a King’s Cross p�lyaudvaron, de m�g is f�lt, hogy elt�veszti az ir�nyt. Nagyot nem is t�vedett, b�r nem messze �rkezett meg a vas�t�llom�st�l, de egy forgalmas �t k�zep�n siker�lt landolnia. Egy piros aut� vezet�je ijedten f�kezett, amikor hirtelen a semmib�l el�bukkant egy nagy h�tizs�kos l�ny.

-         Meg�r�lt? Honnan ker�lt ide? M�g j�, hogy ilyen lassan lehet csak haladni, k�l�nben m�r nem is �lne! M�skor n�zzen jobban k�r�l! – kiab�lt ki az ablakon egy id�s�d� bajuszos f�rfi �kl�t fenyeget�en Valeriana fel� intve, majd amikor a l�ny v�lasz n�lk�l riadtan a j�rd�ra rohant, m�g hozz� tette: - Bolond turista!

Miut�n Valeriana ezt a kis incidenst ilyen j�l meg�szta, elindult, hogy megkeresse a kilences, �s a t�zes v�g�ny k�z�tti falat. Hamar megtal�lta, �s amikor nem j�rt �ppen ott senki, k�nnyed�n �t is s�t�lt rajta. Meg�rkezett a kilenc �s h�romnegyedik v�g�nyhoz, ami mellett  egy kis h�zik� �llt. Valeriana bement, hogy jegyet v�ltson, �s megk�rdezze, mikor megy a k�vetkez� vonat Roxmortsba.

A v�r�ban m�r sokan �ltek. Nagyon r�gen l�tott ennyi boszork�nyt, �s var�zsl�t egy�tt. Voltak ott fiatalok, id�sek, �s gyerekek egyar�nt. �gy �rezte, hogy mind �t n�zik. Gondosan megigaz�totta kardig�nja ujj�t, hogy a s�t�t jegy nehogy kikandik�ljon al�la. �lt�zet�vel �gy is nagy felt�n�st keltett, h�t, m�g azt is �szrevett�k  volna a karj�n!

-         Seg�thetek? – sz�lt ki a kisablakon egy szem�veges, r�ncos arc� var�zsl�.

-         Igen. Roxmortsba szeretn�k utazni. – mondta hat�rozottan Valeriana, �s odal�pett az ablakhoz.

-         Itt mindenki oda szeretne menni. – nevetett vissza a var�zsl� el�villantva a kiss� hi�nyos fogsor�t. – De h�ny jegyet k�r?

-         Ja, csak egyet.

-         Rendben. Tess�k. A vonat f�l �ra m�lva indul. Tizen�t sarl�t k�rek! – mondta a var�zsl�, �s k�rges mark�t ny�jtotta �t az ablakon �t a l�ny fel�.

-         �… Nekem nincs… Nincs n�lam p�nz – riadt meg Valeriana. Hiszen erre nem is gondolt, amikor reggel izgatottan elindult. T�sk�j�ban ugyan volt m�g n�mi mugli bankjegy, de azzal most itt nem sokra menne.

-         Mi�rt nem ezzel kezdte? Akkor �rok egy v�lt�t. K�t h�napon bel�l be kell v�ltania a Gringottsban, ha nem, akkor a behajt�k majd felkeresik, de akkor m�r nem �ssza meg tizen�t sarl�b�l! – kacagott visszatasz�t�an Valeriana arc�ba, majd �tny�jtotta a v�lt�t, �s a jegyet.

A l�ny kicsit sz�gyenkezve ett�l a helyzett�l, ink�bb �gy d�nt�tt, hogy a vonat indul�s�t odakint v�rja meg.

A nagy fekete mozdony hamarosan beh�zta maga ut�n a vagonokat, �s az utasok felsz�llhattak. Valeriana igyekezett egy �res f�lk�t tal�lni, �s le�lt az ablak mell�. Boldog volt. �gy �rezte, hogy most fog v�gre haza t�rni, amikor nagyapj�val lehet. B�r, ha belegondol, akkor keresztsz�leivel sokkal t�bb id�t t�lt�tt �let�ben, mint nagyapj�val, de err�l nem � tehet, �s keresztsz�lei �lete, �s felfog�sa olyan idegen sz�m�ra. � sohasem kapott olyan neveltet�st, hogy megfelelhessen a hal�lfal�knak, �s nem is akar megfelelni nekik! Ez nem az � �lete! Csak az az �tkozott var�zslat tartja �t ebben a sz�rny� fogs�gban, �s k�nytelen �gy �lni, mint ahogy s�t�t var�zsl�k gyermek�hez m�lt�. �s milyen neh�z is ez! De majd nagyapja seg�t rajta, majd � megmondja, hogy hogyan lehet k�nny�teni ezen a dolgon.

A vonat elindult. Valeriana sz�ve nagyot dobbant. Most m�r percr�l percre k�zelebb lesz ahhoz az emberhez, aki ezen a vil�gon a csal�dot jelenti a sz�m�ra. Ahogy a tovafut� t�jat n�zte gondolatai eg�szen messze kalandoztak. Vajon milyen �rz�s lesz feln�ttk�nt �llni nagyapja el�tt ott, ahol �desanyj�val utols� rem�nyk�nt v�rt�k a seg�ts�get, �s nem kapt�k meg.

J�rt m�r Roxfortban, m�gsem eml�kezett semmire, csak nagyapja szob�j�ra, �s a csal�dotts�gra, amikor onnan is el kellett menni�k. M�r nem eml�kezett arra sem, hogy akkor hogyan jutottak �desanyj�val az iskola �p�let�be. Akkor m�r napok �ta bujdostak, csak �jszaka haladhattak. Eml�kezett a f�radts�gra, az �hs�gre, �s �desanyja k�ts�gbeesett arc�ra. � persze nem �rtett akkor semmit, csak azt, hogy �desapja m�r nincs, �s ott kellett hagyniuk csod�latos otthonukat. Sokat s�rt akkor �desanyj�val egy�tt, aki mindig azzal b�ztatta, hogy nagyapja majd seg�teni fog, � majd tudja a kiutat neh�z helyzet�kb�l. De nem tudta, vagy nem akarta tudni. Nem seg�tett. Hagyta, hogy csal�dja utols� darabja t�le t�vol az idegenbe, a bizonytalanba induljon minden seg�ts�g n�lk�l. �s most, most vajon megkapja majd a v�rt seg�ts�get? B�znia kell, nincs m�s v�laszt�sa! �s most m�r nagyapja is m�sk�pp gondolkodik r�luk, �s tudja, hogy � melyik oldalon �ll.

 Megpr�b�lta elk�pzelni, milyen lesz az �jratal�lkoz�s, mi lesz vele tov�bb, �s hogyan fog �lni? Hirtelen esz�be jutott a jel, �s a sz�rny� megb�zat�s. Hiszen annak is eleget kell tenni, mert, ha nem, akkor Voldemort megtal�lja, �s az � �let�nek v�ge. De hogyan �rulhatn� el azokat, akik sokkal k�zelebb �llnak hozz�, mint az, akit szolg�lnia kell? �desanyja hogyan volt erre k�pes? Mi vihette r�, hogy a s�t�t oldalra �lljon? Tal�n a szerelem, amit �desapja ir�nt �rzett? A szerelem ereje ilyen �ri�si lenne?

Valeriana �gy �rezte, hogy nem lehet feljebb val� semmi az ember elhivatotts�g�n�l. Semmi nem gy�zhetn� meg �t arr�l hogy �lljon az ellens�g oldal�ra. De hiszen ott �ll! Feladat�t teljes�tenie kell! De mik�nt?

Ezekt�l a gondolatokt�l a boldogs�got elnyomta a f�lelem, �s a bizonytalans�g. Az id�j�r�s, mintha hangulat�t k�vette volna. A sz�p ny�ri naps�t�snek hirtelen v�ge lett, �s s�t�t felh�k gy�lekeztek, majd r�vid id�n bel�l az es� is eleredt. A f�lke f�lhom�ly�ban Valeriana hamarosan elaludt, �s m�r csak akkor �bredt fel, amikor a vonat Roxmortsban meg�llt. Gyorsan felkapta h�tizs�kj�t, �s m�r indult is a f�lk�b�l kifel�. A folyos�n nagy volt a tolong�s, hiszen mindenki itt sz�llt le, �gy meglehet�sen hossz� id�be tellett, m�g v�gre siker�lt a peronra ker�lnie.

A Nap m�r lemen�ben volt. Pirosan festette meg az �g alj�t. Az es� leh�t�tte a leveg�t, �gy a hossz� kardig�n melegs�ge most kifejezetten j�l esett.

T�tov�n elindult, amerre a t�meg haladt, majd amikor az emberek oszolni kezdtek, egy id�s boszork�nyt�l �tbaigaz�t�st k�rt. Az id�s h�lgy ugyan kiss� gyanakodva n�zett Valeri�n�ra, hiszen mindenki tudja a var�zsl�vil�gban, hogy merre van a Roxfort Boszork�ny - �s Var�zsl�k�pz� iskola, de az�rt elmagyar�zta az �tir�nyt.

Valeriana hatalmas l�ptekkel haladt az es� �ztatta s�ros �ton, ami egyre emelkedett felfel�. A neh�z h�tizs�k alatt alig gy�zte az iramot, de min�l hamarabb ott akart lenni, hiszen m�r olyan k�zel volt a c�l. A leveg�t egyre szapor�bban vette, m�r sz�rt az oldala is, de az izgalom egyre csak hajtotta el�re.

Azt�n v�gre el�rte a nagy kaput. Hirtelen meg�llt el�tte. Vajon, hogy lehet bejutni rajta? Err�l nem mondott Draco semmit, de tal�n az�rt sem, mert a tan�t�si �v alatt biztosan nyitva van. De most?

Bizonytalanul felemelte a kez�t, hogy a kilincsre helyezze. �gy gondolta, hogy egy pr�b�lkoz�st minden esetre meg�r. Lenyomta a nagy kilincset, �s maga is meglep�d�tt, hogy a kapu engedelmeskedve kit�rult.

„Ilyen egyszer� lenne?” – csod�lkozott Valeriana, �s bel�pett a kapun, ami azonnal be is csap�dott. Ebben a pillanatban a kapu k�t oldal�n �ll� bokorb�l sok kis l�ny rep�lt fel a magasba, sik�t� hangot adva. Valeriana �nk�ntelen�l a f�l�hez kapott. Az apr� kis l�nyek olyanok voltak, mint a Szent J�nos bogarak, csak azok nem adnak ilyen f�rtelmes hangot. Szerencs�re hamar elrep�ltek a bokrok felriasztott lak�i, �gy v�gre csend lett. Valeriana leengedte karj�t, �s f�lelt.

„Tal�n t�l nagy is itt a csend.” – gondolta, de azt�n megnyugtatta mag�t, hiszen mit�l lenne egy iskola ter�let�n zaj a ny�r kell�s k�zep�n.

A sz�les �t, amelyen j�tt a kapu t�loldal�n folytat�dott. Rem�lte, hogy az iskola �p�lete fel� vezet, �gy elindult rajta. A Nap m�r lement, �s egyre s�t�tedett. Azt�n v�gre megl�tta Roxfort hatalmas �p�let�t. A sz�rk�letben �gy t�nt, mintha nem is egy iskola, hanem egy elvar�zsolt, szellemek lakta kast�ly fel� k�zeledne. Annyira v�rta m�r a pillanatot, amikor meg�rkezhet ide, most m�gis egyre nagyobb f�lelem lett �rr� rajta, amikor feln�zett az �p�letre, �s az ablakok, mint ezernyi s�t�t szemp�r n�ztek vissza r� fenyeget�en.

Mire el�rte a bej�rati kaput, m�r a tork�ban dobogott a sz�ve, �s riadtan fordult minden kis nesz ir�ny�ba kez�ben a p�lc�j�t tartva.

Az ajt� nyikorogva kit�rult, �s Valeriana bel�pett rajta. Keze �gy remegett, mint a ny�rfalev�l, de b�szen szor�totta p�lc�j�t, amit val�sz�n�leg ilyen �llapotban nem is tudott volna megfelel�en haszn�lni.

A bej�rati csarnokban sem volt nagy f�ny, s b�r szeme megszokta a s�t�ts�get, sz�tn�zni m�gsem lett volna ideje, mert az els� dolog, amivel szembe tal�lta mag�t, az �t r�szegez�d� p�lca, �t szigor� tekintet k�s�ret�ben.

Most azt�n m�r v�gk�pp elveszettnek �rezte mag�t. Mindenf�le fogattat�sra fel volt k�sz�lve, de ilyenre nem. Ezek szerint m�gsem olyan k�nny� bejutni ide!

H�t igen gondolhatott volna erre. M�gis levelet kellett volna �rnia, hogy nagyapja felk�sz�lhessen az �rkez�s�re.

A s�t�tben megpr�b�lta kivenni az arcokat, de a h�tulr�l j�v� f�ny miatt ez teljesen k�ptelens�g volt. Azt�n, ahogy j�rtatta szemeit egyikr�l a m�sikra, hirtelen nagyot dobbant a sz�ve. Az egyik var�zsl�nak hossz� feh�r haja, �s szak�lla volt.

-         Valeriana! – sz�lalt meg az �sz szak�llas var�zsl�, �s leeresztve p�lc�j�t, k�zelebb l�pett. Valeriana most m�r j�l l�thatta az arc�t: igen � az, megmenek�lt! Mintha egy nagy k� esett volna le a sz�v�r�l, csendben fels�hajtott, de megsz�lalni nem mert, �s nem ker�lte el a figyelm�t az sem, hogy a m�sik n�gy p�lca m�g mindig fenyeget�en mered r�. Ezt Dumbledore is �szrevette. Visszafordult kolleg�i fel�. – Semmi gond! Nincs vesz�ly! Valeriana hozz�m j�tt. Leengedhetik a p�lc�jukat nyugodtan. – tette m�g hozz�, amikor l�tta, hogy egyik�k karja sem mozdul. Azt�n, amikor l�tt�k, hogy Valeriana is elteszi var�zsp�lc�j�t, t�tov�n s�llyedt mind a n�gy kar.

-         Gyere Valeriana, bemutatlak az iskola tan�rainak, m�r aki most �ppen itt van, hogy �rszolg�latot teljes�tsen. – folytatta Dumbledore, �s karon fogta unok�j�t, aki n�m�n hagyta, hogy nagyapja odavonszolja a m�g mindig ellens�gesen n�z� tan�rok fel�. – � jobb kezem, �s helyettesem, McGalagony professzor, - kezdte a bemutat�st, �s Valeriana kezet fogott a magas, szigor� tekintet�, kontyos boszork�nnyal, majd ny�jtotta kez�t a k�vetkez� tan�r fel�. – �, pedig Bimba professzor, - �jabb k�zfog�s. A g�nd�r haj� boszork�ny b�tortalanul r�mosolygott a v�ratlan vend�gre. – �, Vector professzor, �s v�g�l Piton professzor.

Valeriana mindegyikkel kezet fogott, de a legink�bb a legutols� hideg, er�s k�zszor�t�s maradt meg benne. Piton s�t�t �lt�zete a csarnok f�lhom�ly�ban k�s�rtetiesen hasonl�tott valakire. Voldemort jutott az esz�be, �s az hogy �desapja, �s keresztapja is mindig s�t�t ruh�t viseltek. Egy hal�lfal� itt a Roxfortban? Nem, ezt nagyapja biztosan tudn�! Ez k�ptelens�g. Valeriana r�m�lt gondolatait nagyapja hangja szak�totta meg. Fej�t Dumbledore fel� ford�totta, de a s�t�t tekintetet tov�bbra is mag�n �rezte.

-         �r�mmel mutatom be �n�knek Valeriana Lloydot!

-         Lloyd? – hangzott a gyanakv� k�rd�s Pitont�l.

-         Igen Perselus.

-         De Dumbledore professzor…

-         Miss. Lloyd az �n vend�gem, �s addig marad, am�g kedve tartja. – jelentette ki Dumbledore ellenvet�st nem t�r� hangon Pitonba fojtva n�zeteit a Lloyd nevet illet�en. – Most pedig gyere kedvesem, �s mes�lj az utadr�l. – fordult Valeriana fel�, majd belekarolt, �s elindultak a l�pcs� ir�ny�ba. Amikor a l�pcs� els� fok�ra tette a l�b�t, m�g visszan�zett a d�bbent t�rsas�gra, �s j� �jszak�t k�v�nt mindenkinek.

Hossz� folyos�kon, �s l�pcs�sorokon haladtak kereszt�l, mik�zben jelent�ktelen dolgokr�l besz�lgettek. Valeriana pedig m�r alig v�rta, hogy ki�nthesse sz�v�t nagyapj�nak.

Egyszer csak meg�lltak egy szobor el�tt. Dumbledore kimondta a jelsz�t: Csokib�ka, majd a szobor elfordult, �s egy l�pcs� lett a hely�n. Felmentek rajta, majd egy �jabb ajt�n �t az igazgat�i szob�ban k�t�ttek ki.

Valeriana k�r�ln�zett. �gy t�nt nem sok v�ltoz�s t�rt�nt itt, ami�ta � itt j�rt.  A falon egym�st �rt�k a festm�nyek, melyek gazd�i �lmosan k�sz�l�dtek az �jszakai szuny�k�l�shoz, de amint �szre vett�k az idegen l�nyt a szob�ba l�pni, hirtelen k�v�ncsiskodva n�ztek hol az �rkez�re, hol egym�sra.

-         Most m�r besz�lhet�nk. Itt nem hall senki. – t�rte meg a csendet Dumbledore, �s seg�tett Valeri�n�nak a h�tizs�kot letenni a padl�ra.

-         �s �k? –mutatott a falon f�gg� portr�k fel�.

-         Miattuk ne agg�dj! �k �r�k h�s�ggel, �s titoktart�ssal tartoznak a mindenkori iskolaigazgat�nak. Ami itt elhangzik, az nem ker�l ki e falakon t�lra.

Valeriana megk�nnyebb�lve borult nagyapja v�ll�ra, �s az elm�lt napok fesz�lts�ge kit�rt rajta.

-         Nagyapa, �n ezt nem vagyok k�pes v�gig csin�lni! – fakadt ki, �s hangosan felzokogott. Dumbledore csendben simogatta a h�t�t vigasztal�an. Tudta, hogy nem lesz unok�j�nak k�nny� dolga, most m�gis sz�v�be markolt Valeriana k�ts�gbeesett kit�r�se.

Megv�rta, am�g Valeriana megnyugszik, majd le�ltette egy fotelba, �s b�ztatta, hogy mes�ljen el mindent r�szletesen, ami az�ta t�rt�nt, hogy elv�ltak.

�s Valeriana belekezdett. V�gre �szint�n kibesz�lhette mindazt, ami a sz�v�t nyomta. Dumbledore le�lt �r�asztala m�g�, �s hallgatta a hossz� t�rt�netet. A portr�k tulajdonosai felv�ltva rohantak �t egym�shoz, hogy d�bbenet�knek, �s felh�borod�suknak hangot adva a m�sik f�l�be pusmoghassanak.

-         Nagyapa, �n nem akarok egy aljas bes�g� lenni, �n nem akarlak el�rulni! – mondta Valeriana v�g�l, amikor befejezte zaklatott el�ad�s�t.

-         Erre nem is lesz sz�ks�g. – mondta, �s fel�llt az �r�asztalt�l. – Rem�ltem, hogy ezt a feladatot fogod kapni, hiszen �gy felt�n�s n�lk�l tal�lkozhatunk. Nyugodj meg! Most mindent s�t�ten l�tsz. �hes, �s f�radt vagy biztosan. Holnap reggel kipihent, tiszta fejjel megbesz�lj�k, hogy hogyan tov�bb. Nem mondom, hogy k�nny� dolgod lesz, de megl�tod mindenre tal�lunk majd megold�st. Az a l�nyeg, hogy most m�r Voldemort nem vad�szik r�d, n�mik�ppen megnyugodhatunk, de term�szetesen mindig nagyon k�r�ltekint�nek kell lenn�nk!

-         Igen nagyapa, biztosan igazad van. Minden rendbe fog j�nni, hiszen most m�r biztons�gban vagyok, mert itt vagy mellettem. – mosolygott halv�nyan Valeriana nagyapj�ra.

-         �, igen, �s k�rlek m�sok el�tt, ne sz�l�ts nagyap�nak! Egyel�re jobb, ha senki sem tudja, hogy rokoni sz�lak k�tnek �ssze minket. – mondta Dumbledore, �s amikor l�tta, hogy Valeriana csod�lkoz� szemmel m�r sz�l�sra nyitja a sz�j�t, m�g hozz� tette: - A te �rdekedben!

-         �s a ti�dben is! Ugye? – v�gott vissza Valeriana. Bosszantotta, hogy nagyapja nem v�llalja �t a nyilv�noss�g el�tt. – Az a fekete ruh�s tan�r… Piton professzor is az�rt k�rdezett vissza a Lloyd n�v hallat�n, mert � tudja, hogy ap�m hal�lfal� volt. Igaz? �s, ha kider�l, hogy az unok�d apja Voldemort h�ve volt, akkor mindenki bizalma megrend�l benned! Err�l van sz� igaz? – n�zett Valeriana fenyeget�en nagyapja szem�be, akit v�ratlanul �rt ez a kit�r�s, b�r �rezte, hogy n�mik�ppen igaza van a l�nynak.

-         �s, ha �n elvesz�tem a k�r�l�ttem �l�k, �s az engem t�mogat�k bizalm�t, akkor m�r neked sem tudok seg�teni. – felelte nyugodt hangon, ami meg is lepte Valerian�t. Nem sz�lt semmit. Sz�gyellte mag�t, hogy k�telkedik nagyapja d�nt�s�nek helyess�g�ben. Pedig az egyetlen ember, akire igaz�n sz�m�that, az �.

-     B�zz bennem! – mondta Dumbledore, �s Valeriana v�ll�ra tette meleg, puha kez�t, majd egy kicsit �l�nkebben folytatta. – Most pedig van itt m�g valaki, akire biztosan eml�kezni fogsz.

Valeriana csod�lkozott, vajon kit ismerhet � itt a Roxfortban? Nagyapja mosolyogva csettintett az ujj�val, mik�zben hangosan belemondta a leveg�be: Dobby!

Valeriana szeme elkerekedett. Igen! Hogyne eml�kezne Dobbyra, b�r a kis man� keresztapja k�zvetlen szolg�ja volt, �gy keveset �rintkezhetett vele, mert mindig nagyon sok, �s fontos dolga volt. Tal�n ez az oka, hogy ennyi �v ut�n fel sem t�nt a hi�nya a sok man� k�z�tt.

�s nem sokkal az elhangzott h�v�s ut�n megjelent a szob�ban Dobby. Nyak�ban cs�kos s�l, a fej�n legal�bb h�rom sapka. A vastag ruh�zat al�l arca alig kandik�lt ki, de szemei majd kiugrottak a hely�kr�l, annyira meglep�d�tt a Dumbledore mellett �ll� szem�ly l�tt�n.

-         Mrs. Lloyd! Asszonyom! Nah�t, hogy ker�l ide?  - mondta gyorsan hadarva, majd hirtelen hangot v�ltott, �s egy kicsit visszah�k�lt megijedve saj�t b�tors�g�t�l. – Vagyis…Nem �gy gondoltam, csak…h�t…

-         Dobby! � nem Adrienne, hanem Valeriana, a l�nya. – mondta gyorsan Dumbledore sejtve, hogy mi r�misztette meg annyira a kez�t t�rdel� h�ziman�t.

-         Valeriana? – k�rdezte remeg� hanggal, �s r�akasztotta hatalmas szemeit a l�ny arc�ra. – A kis Valeriana?

-         Igen Dobby, �n vagyok. – felelte Valeriana, �s egy sz�les mosolyt er�ltetett az arc�ra, hogy megnyugtassa. Dobby remeg�se n�mik�ppen al�bbhagyott. Valeriana viszont elgondolkozott azon, hogy vajon mi�rt retteghet annyira �desanyj�t�l.

-         Dobby k�rlek, gondoskodj egy kellemes szob�r�l, �s valami vacsor�r�l Valeriana sz�m�ra!

-         Igen is Dumbledore professzor, Dobby m�ris megtesz mindent, hogy a kisasszony el�gedett legyen.

-         K�sz�n�m Dobby! Valeriana, j� �jszak�t! Pihend ki magad, �s reggel v�rlak itt, a szob�mban!

-         Igen. K�sz�n�m n… Dumbledore professzor! J� �jszak�t! – mondta Valeriana, �s m�r emelte is h�tizs�kj�t, hogy Dobbyval tartson.

-         Nem kisasszonyom! Az Dobby dolga! – sz�lt r� a kis man�, �s ujjainak csettint�s�re a nagy csomag a leveg�be emelkedett, �s lebegve haladt Dobby el�tt, akit Valeriana sz� n�lk�l k�vetett.

�gy mentek egym�s ut�n libasorba, amikor egy szellem suhant fel�j�k.

-         Nah�t Dobby ki ez az ifj� h�lgy? Gy�ny�r� sz�nfolt ebben a sz�rke iskol�ban! – mondta a szellem, �s k�rbe lebegte Valerian�t, aki dermedten figyelte a cik�z� �rnyat. Ruh�j�t t�bb sz�z �vesre saccolta, amit sz�les, fodros gall�r d�sz�tett.

-         � Dumbledore professzor vend�ge Sir Nicolas! – sz�lt a kis man�, �s tov�bb egyens�lyozta maga el�tt a h�tizs�kot.

-         �rvendek kisasszony! Engedje meg, hogy bemutatkozzam, �n Sir Nicolas de Mimsy Porpington vagyok. – hajolt meg m�lyen a szellem, mik�zben feje lebicsaklott nyak�r�l, amit egy hat�rozott mozdulattal visszahelyezett, amikor felegyenesedett.

-         K�zismert nev�n, F�lig Fej N�lk�li Nick. – tette hozz� Dobby, amikor l�tta Valeriana arc�n a d�bbenetet.

-         �r�l�k, hogy megismerhetem Sir Nicolas! – mondta Valeriana, �s m�r ny�jtotta is a kez�t, de amikor �szbe kapott, hogy egy szellemmel �ll szemben, zavartan elkapta, �s a h�ta m�g� dugta. – �n Valeriana Lloyd vagyok. – mondta v�g�l f�lszeg mosoly k�s�ret�ben.

-         �rezze j�l mag�t n�lunk kisasszony, �s rem�lem, mihamarabb tal�lkozunk! – azzal m�r suhant is tov�bb.

-         Nem tudtam, hogy a Roxfortban laknak szellemek! – mondta Valeriana Dobby fel� fordulva, amikor Sir Nicolas m�r hall�t�vols�gon k�v�lre ker�lt.

-         Dumbledore professzor nagyon j� sz�v�, �s meg�rt� a var�zsl�t�rsadalom minden l�ny�vel kisasszonyom! Sok var�zsl� p�ld�t vehetne r�la! Engem is befogadott, amikor senkinek sem kellettem. – mondta szipog� hangon a man�, �s elind�totta a csomagot maga el�tt.

-         T�nyleg Dobby, nem gondoltam volna, hogy keresztap�m ruh�t ad neked! – mondta Valeriana, �s elindult � is a sorba be�llva, de ekkor Dobby hirtelen megfordult, �s a riadtan feln�zett r� neki�tk�zve t�rd�nek.

-         Cssss! Err�l itt nem besz�lhet�nk! - mondta suttogva, �s gyanakv�n k�r�ln�zett. Valeriana k�vette az izgatott fejmozg�st, de maguk k�r�l nem l�ttak semmit. – A szob�k falai le vannak v�dve, de a folyos�kon sohasem lehet tudni, hogy ki hallja m�g rajtunk k�v�l a besz�lget�s�nket.

Valeriana nem sz�lt ezut�n semmit csak n�m�n k�vette csomagj�t, �s a m�g�tte halad� man�t.

Egy szinttel lejjebb egy hossz� folyos� k�zep�n �lltak meg. A szobaajt�k �gy k�vett�k egym�st, mint a sz�llod�kban.

-         Ez a legszebb lakoszt�ly a Roxfortban! – mondta Dobby, majd kinyitotta az ajt�t, �s beegyens�lyozta a h�tizs�kot. Valeriana k�vette. A man� miut�n letette a fal mell� a l�ny poggy�sz�t, egy-egy mozdulattal meggy�jtotta a gyerty�kat, �s a l�mp�sokat, v�g�l a kandall�ban is t�z lobbant. A vill�z� pirosas f�nyben Valeriana v�gre k�r�ln�zhetett. Nem tudta, hogy az �p�let t�bbi lakoszt�lya milyen, de Dobbynak igaza lehetett, mert ez t�nyleg nagyon kellemes, �s lak�jos volt. A man� v�gigmutatott mindent: a nappalib�l ny�l� dolgoz�szob�t, a h�l�szob�t, �s a feh�r m�rv�nyb�l k�sz�lt f�rd�szob�t, melynek k�zep�n egy nagy, ov�lis m�ret� k�d volt a padl�ba s�llyesztve.

-         M�ris hozok vacsor�t is kisasszonyomnak! – mondta v�g�l, �s m�r el is t�nt.

Valeriana mag�ra maradt. F�radtan lehuppant az egyik bord� sz�n� nagy fotelba. Szem�t k�rbej�ratta a szob�ban, ami mindennel fel volt szerelve lak�ja k�nyelm�t szolg�lva. Az egyik oldalon egy nagy k�nyves t�ka �llt tele mindenf�le t�m�j� olvasnival�val. K�zel�ben egy hintasz�k, melyben igaz�n �lvezetes lehet az olvas�s. T�le nem messze szint�n egy �veges szekr�ny �llt teli mindenf�le itallal. A m�sik oldalon pedig egy kanap� volt elhelyezve k�t rendk�v�l k�nyelmes fotellal, amelyek k�z�l az egyikben Valeriana m�r kis h�j�n el is aludt.

Ekkor jelent meg Dobby egy nagy t�l �tellel. Valeriana megk�nnyebb�lve fogadta, hogy a t�ny�rja tartalma nem t�rt krumpli volt sajtos bund�ban s�lt h�ssal, hanem nagy staek hatalmas adag p�rolt z�lds�ggel.

Miut�n Dobby j� �tv�gyat k�v�nva t�vozott, Valeriana nyomban neki�llt, hogy az el� felszolg�lt finoms�gokat marad�ktalanul mag��v� tegye, �hs�g�t csillap�tva.

Az elfogyasztott nagy mennyis�g� �tel, �s a kandall� t�z�b�l �rad� kellemes meleg hat�s�ra Valeriana teljesen elpilledt, de a f�rd�szoba csod�latos k�dja nagyon cs�b�totta, �gy �tvonszolta mag�t a szomsz�d helys�gbe.

A k�dba b�s�gesen engedett a r�zsasz�n� habos vizet kibocs�t� csapb�l, majd levetk�z�tt, �s elmer�lt a habok k�z� engedve, hogy a melegs�g �t�lelve test�t izmait kellemesen elernyessze.

Mik�zben l�b�r�l, �s karj�r�l nagy �lvezettel sim�totta le a hatalmas habpamacsokat, egyszer csak el�villant a v�r�s koponya a fenyeget�en r� n�z� k�gy�val. Valeriana hosszasan n�zte.

„Milyen k�l�n�s, - gondolta – ezt t�nyleg meg lehet szokni? Igen, a jelet lehet, hogy el lehet fogadni, de a jelent�s�t soha!”

Azzal kim�szott a k�db�l. Miut�n megt�r�lk�z�tt h�tizs�kj�b�l el�kotorta h�l�ingj�t, �s �tment a h�l�szob�ba, amiben egy nagy francia�gy �llt k�t �jjeliszekr�nnyel, valamint a faln�l egy sz�pen faragott ruh�sszekr�ny.

Valeriana bem�szott a bord� sz�n� selyemtakar� al�. Egy darabig m�g n�zte a plafont elm�l�zva, �s miel�tt elaludt volna arra gondolt, hogy most tal�n v�gre igaz�n otthon van.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s