10. fejezet

Tan�r, vagy di�k?

Valeriana m�snap arra �bredt, hogy a szoba ablak�n bes�t� Nap sugarai finoman cir�gatj�k az arc�t. Az el�z� nap es�j�nek m�r nyoma sem volt. Az �g k�kje szinte csalogatta az embert a szabadba.

Tal�n az id�j�r�s, tal�n a tudat hogy hol van, kellemes nyugalommal, �s b�k�vel �rasztotta el Valeriana sz�v�t, �s lelk�t. Mosolyogva nagyot ny�jt�zkodott, majd frissen kikelt az �gyb�l.

A nappaliba �rve kaka�, �s pir�t�s illata csapta meg az orr�t. Gyorsan asztalhoz �lt, �s hozz� l�tott a reggelihez, b�r csak p�r falatot evett, mert izgatottan v�rta, hogy ism�t nagyapj�val besz�lhessen.

Miut�n fel�lt�z�tt, m�r indult is a folyos�ra, ahol m�r v�rta valaki.

-         Sir Nicolas! – sz�lt oda a szellemnek Valeriana, amikor �szrevette az ajt�j�t�l nem messze, egy helyben lebeg� alakot.

-         J� reggelt! Rem�lem �des volt az �lma! – p�rd�lt meg F�lig Fej N�lk�li Nick, �s meghajolt a l�ny el�tt, de most gondosan �gyelt, nehogy feje egy centire is elhagyja nyak�t.

-         Igen, k�sz�n�m. – v�laszolta Valeriana, �s m�r indult is tov�bb. Eddig nem volt szok�sa szellemekkel t�rsalogni. S�t az igazat megvallva, m�g sohasem besz�lt vel�k. Most pedig udvariasan v�laszolgat neki, mintha egy �l� ember lenne!

-         Elk�s�rhetem? – suhant Valeriana ut�n. – Ugye Dumbledore professzorhoz igyekszik? Majd �n mutatom az utat. Olyan k�nny� elt�vedni ebben a nagy �p�letben.

Valeriana nem igaz�n k�v�nt ilyesfajta t�rsas�got, de jobban belegondolva nem nagyon eml�kezett r�, hogy Dobbyt k�vetve merr�l is �rkeztek ehhez a folyos�hoz. �gy h�t elfogadva a szellem felaj�nlott kalauzol�s�t, egym�s mellett folytatt�k �tjukat.

-         Tegnap �ta azon t�n�d�m, hogy mi�rt nem eml�kszem kegyedre. Pedig �n �ltal�ban minden di�kra eml�kszem, �s ahogy eln�zem nem is v�gezhetett olyan r�gen! – kezdett �jb�l a besz�lget�sbe a szellem.

-         �n nem itt tanultam, hanem a Beauxbatonsban. – felelte r�viden an�lk�l, hogy t�rsalkod� partner�re n�zett volna.

-         � most m�r �rtem. – Sir Nicolas megsim�totta kecskeszak�ll�t, majd folytatta. – �s a sz�lei? Ismertem egy p�r Lloydot. Melyik�k az �desapja?

-         � sem ide j�rt! – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l Valeriana, �s most m�r bosszantotta, hogy a szellemet ennyire foglalkoztatja a sz�rmaz�sa.

-         �s az �desanyja?

-         � sem! – emelte most m�r meg a hangj�t, �s d�h�s pillant�st vetett a megszeppent k�s�rtet fel�, aki n�mi s�rt�d�tts�ggel elfordulva kanyarodott be az egyik sarkon.

Egy darabig csendben haladtak tov�bb. Valeri�n�nak �gy t�nt, mintha m�r t�l r�g�ta k�sz�ltak volna az el�z� napi s�t�hoz k�pest, de nem tehetett m�st, r�b�zta mag�t k�s�r�j�re.

-         Sir Nicolas, h�ny szellem lakik a kast�lyban? – k�rdezte Valeriana megt�rve a k�nos csendet. Igyekezett kiengesztelni �rdekl�d�s�vel a l�that�an neheztel� k�s�rtetet.

-         H�t, vagy harmincan biztosan vagyunk, de a l�tsz�m n�ha v�ltozik. – felelte Sir Nicolas lelkesen fogadva Valeriana �rdekl�d�s�t. – Dumbledore professzor nagyon kegyes hozz�nk, de term�szetesen nek�nk is alkalmazkodnunk kell az iskola t�rv�nyeihez, mert k�l�nben innen is mehet�nk. Itt van p�ld�ul H�borc. Vele nagyon �vatos legyen sz�p kisasszony, mert kisz�m�thatatlan, �s neveletlen, pedig m�r sokszor felsz�l�totta maga Dumbledore is, hogy tartsa mag�t az egyezs�gekhez, mert k�l�nben el kell t�voznia. �s itt van a V�res B�r� is, �….- �s hossz� mes�be kezdett a t�bbi szellem �gyes-bajos dolgait bemutatva. Valerian�t ez nem k�l�n�sebben �rdekelte, de hagyta hadd folytassa besz�mol�j�t, mert addig sem �t faggatta. Abban pedig m�r eg�szen biztos volt, hogy a k�s�rtet sz�nd�kosan vezette a hosszabb �tra, hogy tov�bb besz�lgethessenek.

A v�get nem �r� s�ta az�rt egyszer v�gre c�lba �rt. A szobor el�tt elb�cs�ztak egym�st�l. Valeriana megv�rta, am�g a sarkon elt�nik Sir Nicolas alakja, majd megk�nnyebb�lve nagyot s�hajtott, �s kimondta az el�z�nap hallott jelsz�t. A megjelen� k�l�pcs� fokait kettes�vel szedve egy pillanat alatt az igazgat�i szoba ajtaja el�tt termett, majd kopogtatott rajta. Mivel v�laszt nem kapott, �gy �vatosan kinyitotta az ajt�t, �s bel�pett rajta. A szob�ban nem volt senki. Egy darabig �llt tan�cstalanul, majd �gy d�nt�tt, hogy megv�rja nagyapj�t. T�tov�n elindult a polcok fel�, hogy k�zelebbr�l megvizsg�lhassa tartalmukat. D�szt�rgyak, �s m�gikus szerkezetek sorakoztak egym�s mellett felv�ltva. N�melyikr�l Valeriana azt sem tudta, hogy micsoda. �ppen egy torz t�kr�t szeml�lgetett, amikor Dumbledore megsz�lalt a h�ta m�g�tt.

-         J� reggelt! K�nnyen idetal�lt�l?

-         J� reggelt! – felelte Valeriana, mik�zben megfordult – akadt seg�t�m, b�r azt hiszem sz�nd�kosan egy hosszabb utat mutatott nekem.

-         Igen? Kicsoda?

-         Sir Nicolas! Nem gondoltam volna, hogy itt szellemek is lakhatnak. Madame Maxime sohasem t�rte maga k�r�l a k�s�rteteket.

-         Pedig igaz�n �rtalmatlan tagja a var�zsvil�gnak. Persze vannak j� �s rossz szellemek, de az �l�k is valahogy ilyenform�n oszlanak meg, nem?  Sir Nicolas pedig az egyik legmegb�zhat�bb k�z�l�k, de mindig nagy n�cs�b�sz h�r�ben �llt. – mosolyodott el cinkosan Dumbledore. H�t igen az iskola falai k�z�tt a di�kokon k�v�l nem sok fiatal h�lgy szokott szaladg�lni, nem is csoda, hogy Nick szeme megakadt Valeri�n�n, aki maga a zsenge fiatals�g, �s ugyanakkor egy �rett n�. – Gyere, �lj le k�rlek, �s hallgass v�gig! – ford�totta azt�n komolyra a sz�t Dumbledore.

Valeriana le�lt a felk�n�lt sz�kre, majd v�rakozva k�s�rte szem�vel nagyapj�t, amint az helyet foglal vele szemben az �r�asztaln�l.

- Mint mondtam, sz�m�tottam r�, hogy Voldemort ugyanazzal a feladattal fog megb�zni, amivel �desany�dat. Mindig is nagy �r�m volt sz�m�ra, hogy minket szembe�ll�thatott egym�ssal. De most m�s a helyzet, �s ezt � nem tudja, �s nem is szabad, hogy megtudja. Azok az inform�ci�k, amiket te fogsz elvinni sz�m�ra, minket nem sodorhat vesz�lybe! Eleinte majd seg�tek abban, hogy miket mondj�l neki, hogy ne kapjon t�l sokat, de t�l keveset sem. Azt�n majd k�s�bb biztos vagyok benne, hogy egyed�l is tudod majd szelekt�lni a h�reket sz�m�ra. Most p�ld�ul, ha hivat el�g, ha elmondod neki, hogy siker�lt a k�zelembe f�rk�zn�d. Ne mondj egyel�re t�l sokat, mert akkor gyan�t foghat.

-         �s hogyan szerzem meg az inform�ci�kat, hogyan fogunk tal�lkozni?

-         Ez a m�sik, amir�l besz�ln�nk kell. – mondta nyugodt hangon Dumbledore, �s ujjait �sszefonta az asztalon. – Sokat gondolkodtam, �s �gy d�nt�ttem, hogy az lesz a legjobb, ha itt maradsz Roxfortban. – mondta, majd kis sz�net ut�n m�g hozz� tette, amikor megl�tta Valeriana arc�n a csod�lkoz�st. – persze nem akarok semmit sem r�d er�ltetni, de… t�ls�gosan f�ltelek.

Hogy er�ltetn�? Valeriana leveg�t sem kapott a boldogs�gt�l. Arra m�g �lm�ban sem mert gondolni, hogy itt is maradhatna, hiszen eddig �gy gondolta, az t�l felt�n� lenne.

-         Itt? �s mint kicsoda? – Valeriana az esti besz�lget�s ut�n m�r tudta, hogy az igazgat� unok�jak�nt biztosan nem.

-         Mint az �j b�jitaltantan�r. – felelte gyorsan Dumbledore, �s v�rta a hat�st.

-         �n, mint tan�r? – csod�lkozott Valeriana.

-         Hiszen annak tanult�l nem? Nekem pedig egy �j tan�rra lenne sz�ks�gem. Azt hittem �r�lni fogsz a lehet�s�gnek!

-         �n…Igen, csak…Persze, de…Nem tudom, hogy alkalmas vagyok-e r�. – habogta Valeriana. Persze, hogy mindig tan�r szeretett volna lenni, de most ez a lehet�s�g nagyon v�ratlanul �rte, �s m�r olyan r�gen foglalkozott a b�jitaltannal.

-         Tan�raid nagyon meg voltak el�gedve a munk�ddal, �s biztos vagyok benne, hogy �n sem fogok csal�dni. Szeptemberig pedig van id�d felk�sz�lni, gyakorolni, �s seg�ts�get is adok mell�d.

Dumbledore csendben maradt, �s v�rta, hogy Valeriana v�laszoljon, de a l�ny csak �lt n�m�n gondolataiba mer�lve.

–        Teh�t, mi a v�laszod? – s�rgette, �s tenyer�t az asztalra helyezve egy kicsit el�rehajolt belen�zve unok�ja szem�be.

–        �s ha nem felelek meg? – sz�lalt meg b�tortalanul Valeriana h�zva a d�nt�st.

–        Mi�rt ne feleln�l meg?

–        J�… H�t, ha ez az �ra, hogy veled maradhassak, akkor elv�llalom. – ny�gte ki v�g�l nagyapja nagy megk�nnyebb�l�s�re, aki fels�hajtott, majd fel�llt az asztalt�l. Odament a kandall�hoz, �s a tetej�r�l egy kis port vett a tenyer�be, �s a t�zbe sz�rta.

–        Perselus! K�rem, j�jj�n a szob�mba! – sz�lt, mik�zben a port�l lil�ra v�ltozott a t�z sz�ne.

Egy darabig csendben v�rakoztak, b�r Valeri�n�nak fogalma sem volt, hogy ki lehet az, akit nagyapja sz�l�tott.

-         Nagyapa! – sz�lalt meg azt�n egy id� ut�n. - Arra gondoltam, hogy hasznos�thatn�m magam a Rendben, amir�l P�rizsban mes�lt�l. Ahhoz nagyobb kedvem lenne, mint Voldemort k�v�ns�gait teljes�teni, �s a lelkem is nyugodtabb lenne, ha igaz�n a j� oldalon tudhatn�m magam.

-         A F�nix Rendj�nek szeretn�l a tagja lenni? – csod�lkozott Dumbledore, de az�rt b�szkes�g fogta el. Mit nem adott volna annak idej�n az�rt, hogy a l�ny�t a rendben l�thassa. �s most az unok�j�t tudhatn� maga mellett! De nem szabad semmit sem elhamarkodni! Valeriana tal�n m�g nem el�g er�s, hogy a hirtelen sok inform�ci�t k�pes legyen elz�rni a Nagy�r el�l. M�g nincs itt az ideje! De ezt hogyan mondja meg a l�nynak, hogy az ne bizalmatlans�gnak fogja fel?

Szerencs�re ekkor kopogtak az ajt�n, �gy nem kellett v�laszolnia.

-         Szabad! – mondta megk�nnyebb�lten, hogy kit�rhet a neh�z feladat al�l.

Ekkor bel�pett a szob�ba Perselus Piton. Valeriana sz�ve nagyot dobbant. � lenne az a Perselus? Minek h�vta most ide nagyapja. Az el�z� nap bemutatott tan�rok k�z�l Piton volt a legellenszenvesebb Valeriana sz�m�ra. Csak rem�lte, hogy nagyapja besz�lget�se ezzel az emberrel nagyon r�vid lesz, �s nem sok�ig kell elszenvedni a t�rsas�g�t.

-         Perselus! J�jj�n, k�rem! Ne haragudjon, ha valamiben megzavartam, de nagyon fontos dolgokat kell megbesz�ln�nk. – Hadarta gyorsan Dumbledore id�t sem adva a tan�rnak, hogy k�sz�nj�n, �gy az csak k�t fejb�lint�ssal int�zte el a dolgot. Szemmel l�that�an nem �r�lt a l�ny viszontl�t�s�nak, �s el�z�napi gyanakv�sa tov�bbra sem m�lt el. Valerian�t kifejezetten fesz�jezte a s�t�t szemp�r f�rk�sz� tekintete, ami egy kicsit elid�z�tt az arc�n. Gyorsan el is kapta fej�t nagyapj�ra ford�tva, mintha nagyon v�rn� az igazgat� tov�bbi mondani val�j�t.

-         Miss. Lloyd lesz iskol�nk �j b�jitaltantan�ra szeptembert�l. – folyatta Dumbledore, mire az addig csak gyanakv� szemek most m�r szikr�kat sz�rtak Valeriana fel�.

-         El akar bocs�tani Dumbledore professzor? – tette fel a k�rd�st Piton, �s v�gre elford�totta fej�t a l�nyr�l.

-         Sz� sincs err�l, csak �gy gondoltam Perselus, itt az ideje, hogy �tvegye az �vente meg�resed� S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se tan�ri posztj�t.

Piton most m�r sz�hoz sem jutott. �vek �ta hi�ba p�ly�zta meg ezt az �ll�st, sohasem kapta meg. De egyszer sem hib�ztatta emiatt Dumbledore-t, hiszen tudta, m�ltja miatt h�l�s lehet neki, hogy egy�ltal�n oltalmat, �s �ll�st kapott, s�t egyre ink�bb �lvezhette az id�s professzor bizalm�t. Most m�gis azt sem tudta, hogy �r�lj�n a r�g �h�tott �ll�snak, vagy szomorkodjon a r�gi elveszt�se miatt. A legink�bb tal�n az bosszantotta, hogy eddigi munk�j�t ez a fiatal, val�sz�n�leg tapasztalatlan l�ny veszi �t, akinek neve r�ad�sul ismer�sen csengett nem kellemes �lm�nyeket keltve benne.

-         Azt hittem �r�lni fog! – mondta csod�lkozva Dumbledore, amikor �szrevette a tan�r hezit�l�s�t.

-         Persze �r�l�k, �s nem is akarok h�l�tlannak t�nni, csak azon gondolkozom, hogy a kisasszony alkalmas lesz-e erre a p�ly�ra.  – mondta Piton, �s ism�t a l�nyra n�zett. El�gedetten konstat�lta, hogy szavainak meg lett az eredm�nye. Valeriana arca kipirult, tal�n zavar�ban, tal�n a d�ht�l, hogy ez az ellenszenves ember k�telkedik az � k�pess�geiben. Pedig, ha tudn�, hogy � sem nagyon b�zik kor�bbi tud�s�ban! De most valahogy ez az arrog�ns megjegyz�s feld�h�tette, �s megk�tszerezte �nbizalm�t, �s m�ris v�gyat �rzett, hogy min�l hamarabb bebizony�tsa ennek az alaknak, hogy mire is k�pes! De vajon mire is?!  R�gen, nem volt gondja semmilyen b�jital elk�sz�t�s�vel, most is minden menni fog! Igen majd bebizony�tja Pitonnak, �s nagyapj�nak is, hogy igenis alkalmas arra, hogy tud�s�t �tadja a di�koknak.

-         Valeriana iskol�j�b�l kiv�l� eredm�nyekkel t�vozott, �s k�pess�geir�l nagyon j� v�lem�nnyel voltak a tan�rai. Biztos vagyok benne, hogy egy kis seg�ts�ggel, �s gyakorl�ssal k�pes lesz r�, hogy eddigi, kiv�l� munk�j�t folytassa Perselus. Ez�rt szeretn�m megk�rni r�, hogy vegy�k �t Miss. Lloyddal az egyes �vfolyamok tananyag�t, ismertesse, hogy pontosan hol tartanak, �s vezesse be iskol�nk �let�be, szok�saiba is. Ugye sz�m�thatok a seg�ts�g�re? – mosolygott Dumbledore �gy Pitonra, hogy az persze nem tudott m�st kiny�gni, csak hogy „Term�szetesen professzor �r!”, b�r meggy�z�d�se volt, hogy ennek semmi �rtelme, �s kedve sem volt hozz�, hogy a ny�r kell�s k�zep�n egy frusk�t ok�tson

-         K�sz�n�m Perselus! Nem is rabolom tov�bb a dr�ga idej�t! �rtes�tse Miss. Lloydot, hogy mikor kezdhetnek!

-         �rtes�teni fogom. – mondta Piton, mik�zben biccentett egyet k�sz�n�s gyan�nt, de most r� se n�zett a l�nyra, majd t�vozott.

Valeriana m�r alig v�rta, hogy kettesben maradhasson nagyapj�val, v�gre elmondhassa v�lem�ny�t � is.

-         Nagyapa! Biztos, hogy sz�ks�g van erre? �n nem akarom elvenni senki munk�j�t, �s…

-         �, ne agg�dj! Perselus minden v�gya az volt, hogy a S�t�t Var�zslatok Kiv�d�s�t oktathassa.  Nem hiszem, hogy nagyon sajn�lja, hogy ez�rt nem tan�thatja tov�bb a b�jitaltant, csak nehezen tudja kimutatni az �r�m�t.

-         Vagy egy�ltal�n nem. – tette hozz� Valeriana a sz�j�t elh�zva.

-         H�t, nem tagadom Perselus els�re igen k�l�n�s, mag�nak val� embernek t�nik, de megl�tod, ha jobban megismered, m�sk�ppen fogsz v�lekedni r�la.

-         Lehet. – mondta Valeriana, b�r ezt igaz�n nehezen tudta elk�pzelni, m�g ha alig ismerte is a f�rfit.

-         Most pedig menj, �s s�t�lj egy nagyot. Kezd el felfedezni az �p�letet, mely otthonod lesz! – mondta Dumbledore szel�den mosolyogva unok�j�ra, aki sz�t fogadva m�r fordult is meg, de azt�n esz�be jutott valami, �s �jb�l nagyapj�ra n�zett.

-         �s a F�nix Rendje? Megengeded, hogy csatlakozzak hozz�tok? – k�rdezte, �s mint egy kisgyerek, szem�ld�k�t felh�zva v�rta a v�laszt.

-         M�g gondolkodom rajta. – felelte Dumbledore, �s mint akinek s�rg�s dolga van, elindult az �r�asztal fel�. Nem akarta tov�bb r�szletezni v�lasz�nak ok�t, �s szerencs�re Valeriana is hasonl� elhat�roz�sra jutott, �gy csak r�viden elk�sz�ntek egym�st�l, miut�n megbesz�lt�k, hogy eb�dkor a nagyteremben tal�lkoznak.

Valeriana hamarosan m�r a folyos�n volt, �s azon t�prengett, hogy melyik ir�nyba induljon el felfedez� �tj�ra, amikor az egyik fordul�ban F�lig Fej N�lk�li Nick jelent meg. Most m�r meg sem lep�d�tt, �s amikor a k�s�rtet felaj�nlotta, hogy k�rbevezeti az iskol�ban, �r�mmel elfogadta az invit�l�st.

�gy �tnak indultak. Sir Nicolas meg�ll�s n�lk�l tartotta kisel�ad�sait az egyes termekr�l, a hozz� tartoz� tan�rokr�l, a falon f�gg� portr�k tulajdonosair�l, �s mindenr�l, ami csak az �tjukba akadt. Valeriana m�r sz�d�lt a sok inform�ci�t�l, amit idegenvezet�j�t�l kapott.

Kir�ndul�suk �ppen d�lben �rt v�get a nagy teremn�l, melynek mennyezet�n sz�mtalan b�r�nyfelh� �szott a szikr�z� naps�t�sben eg�szen halv�nyk�knek t�n� h�tt�r el�tt.

Valeriana udvariasan k�sz�nt�tte az el�z� este megismert tan�rokat, akik m�r j�l �rtes�lve a fejlem�nyekr�l, mint �j koll�g�jukat �dv�z�lt�k. Term�szetesen ez al�l Piton kiv�tel volt. � csak j� �tv�gyat k�v�nt az orra al� motyogva.

A ked�lyesen elt�lt�tt eb�d ut�n Piton k�z�lte Valerian�val, hogy mivel igen sok dolguk lesz, jobb, ha azonnal hozz� l�tnak.

Elindultak h�t csendben egym�s m�g�tt haladva az alagsori pinceterem fel�.

Egy leveg�tlen, s�t�t terembe l�ptek be. Valeriana orr�t megcsapta a gy�gyn�v�nyek, b�jital-alapanyagok illata. Ez az illat m�snak tal�n kellemetlen lehetett, de Valeri�n�ban kellemes eml�keket �bresztett. Mindig nagy �lvezettel figyelte, ahogy a k�l�nb�z� anyagok kevered�s�b�l egy �j keletkezik. �s mekkora hatalmuk van ezeknek a kivonatoknak, m�g k�l�n-k�l�n az �sszetev�k nem sokat �rnek!

Piton odarobogott a nagy tan�riasztalhoz, �s le�lt m�g�. Az el�tte tornyosul� k�nyvhalmaz teljesen eltakarta, �gy Valeri�n�nak egy kicsit od�bb kellett l�pnie, hogy j�l l�thassa a hozz� besz�l� f�rfit.

-         Miss. Lloyd, el�sz�r is tiszt�zzuk a szab�lyokat. – mondta szigor� tekintete k�s�ret�ben.

-         Mif�le szab�lyokat? – feleselt vissza Valeriana, �s elhat�rozta, hogy nem fogja hagyni mag�t, megmutatja ennek az ellenszenves, bek�pzelt alaknak, hogy � is �r legal�bb annyit, mint amennyit az mag�r�l gondol.

-         Amiket be kell tartania annak �rdek�ben, hogy ne legyen hi�baval� a munk�nk. – kis sz�netet tartott, majd miut�n �r�mmel konstat�lta, hogy Valeriana nem sz�l semmit, folytatta. – El�sz�r is, csak akkor sz�laljon meg, ha k�rdezem, m�sodszor…

-         Ez �gy nem fog m�k�dni! – szak�totta f�lbe a l�ny. D�h�tette Piton lekezel� modora.

-         Mi�rt nem? – k�rdezett vissza nem kev�sb� d�h�sen a f�rfi. Kevesen merik f�lbeszak�tani, amikor besz�l, �gy igen meglepte a l�ny sz�jal�sa.

-         Ahhoz, hogy �gy �rezzem, mindent tudok, n�ha k�rdeznem is kell, nem gondolja? Dumbledore professzor azt mondta, hogy ismertessen meg mindennel!

-         Amit tudnia kell, azt elmondom!

-         �s ha �n m�sra is k�v�ncsi leszek? Menjek egyenesen Dumbledore professzorhoz, �s mondjam el neki, hogy nem kapok meg minden seg�ts�get abban, hogy szeptemberben igazi Roxfortos tan�rk�nt �llhassak a di�kok el�?

Piton szemei t�zet h�nytak. A l�ny szemtelens�ge annyira d�h�tette, hogy ha mint di�kja �llt volna el�tte, biztosan nem �szta volna meg b�ntet�feladat n�lk�l. De a l�ny nem a di�kja, �s az igazgat� k�r�s�nek eleget kell tennie, �gy n�mi t�relemre intette mag�t.

-         A m�sodik szab�ly. – folytatta az el�z� pontot lez�rtnak tekintve. – Legyen mindig pontos!

-         Igyekszem, de tal�n maga is bel�thatja, hogy ebben a kast�lyban igaz�n k�nny� elt�vedni, teh�t ha …

-         Mi lenne, ha nem lenne mindenhez valami hozz�f�znival�ja? – fojtotta a l�nyba a sz�t.

-         Nekem is van v�lem�nyem a dolgokr�l, ha tetszik, ha nem! – feleselt tov�bbra is vissza, �s most m�r annyira d�h�tette a f�rfi arroganci�ja, hogy kor�bbi f�lelme is elm�lt.

-         H�t tartsa meg a v�lem�ny�t, vagy fejtse ki m�snak, akit tal�n �rdekel is. – emelte meg Piton m�g jobban a hangj�t, �s fel�llt az asztalt�l, hogy m�g nagyobb nyomat�kot adjon szavainak. – Nem vagyok hozz� szokva, hogy belekotyogjanak a mondanival�imba, �s ellenszeg�ljenek a szavaimnak!

-         Pedig lehet, hogy j� lesz, ha hozz�szokik!

-         Nem! Maga fog hozz�szokni az �n k�vetelm�nyeimhez!

-         Igen? �s, ha nem, akkor mit csin�l? Tal�n b�ntet�feladatot kapok? – h�zta el kis mosolyra a sz�j�t Valeriana. Azon vette �szre mag�t, hogy m�r szinte �lvezi a vit�t, de Piton v�g�l bevitte az utols� d�f�st.

-         Mi lesz akkor? Nos kisasszony, akkor elmegyek Dumbledore professzorhoz, �s elmondom neki, hogy teljesen alkalmatlan a b�jitaltan oktat�s�ra. – mondta Piton, �s nagy �lvezettel n�zte v�gig, ahogy Valeriana arca els�pad, �s sz�ja sem ny�lik �jra, hogy tov�bb feleselgessen. � gy�z�tt, mint mindig!

H�t igen Valeriana alul maradt. Az el�sz�r s�padt, majd v�r�s arcon j�l l�tszott, hogy d�h�ben majd felrobban, de nem tehet m�st, mint eleget tesz a f�rfi utas�t�sainak

-         Na, h�t, ha �gy egyet�rt�nk, akkor tal�n folytatn�m! – �lt vissza el�gedett arccal az asztalhoz. - Ezeket a k�nyveket mag�nak k�sz�tettem ide. Itt van az �sszes �vfolyam tananyaga, a Roxfort t�rt�nete, �s az iskola szab�lyzata. Holnap az els�s�k b�jitalaival fogunk foglalkozni. Szeretn�m, ha felk�sz�lne, �s kezdje el a m�sik k�t k�nyv tanulm�nyoz�s�t is, mert az iskola t�rt�net�b�l, �s a szab�lyaib�l is folyamatosan ki fogom k�rdezni!

-         Kik�rdezni? Nem a di�kja vagyok, hanem a kolleg�ja!  �s teljesen feleslegesnek tartom, hogy egyes�vel elk�sz�tesse velem mind a n�gy �vfolyam �sszes b�jital�t! – csattant fel Valeriana. Nagyon megal�z�nak tartotta ezt az eg�sz helyzetet.

-         Ha nem tetszik, m�ris befejezhetj�k! – v�laszolt vissza Piton, �s a l�lekbe v�j� tekintet meghozta gy�m�lcs�t; a l�ny csendben maradt, de �sszeszor�tott sz�j�n l�tszott, hogy nehez�re esik nem folytatni a vit�t.

-         Akkor, holnap reggel tal�lkozunk! – z�rta le v�g�rv�nyesen a besz�lget�st a f�rfi, �s el�gedetten h�trad�lt a sz�ken. – A k�nyveit vigye mag�val!

Valeriana d�h�s mozdulatokkal �l�be pakolta a hatalmas k�nyvhalmazt, �s k�sz�n�s n�lk�l kis�t�lt az ajt�n, amit Piton el�z�kenyen kinyitott gonosz kis mosollyal a sz�ja sz�l�n.

Amikor fel�rt a bej�rati csarnokba, �lland� k�s�r�je m�r kitart�an k�r�z�tt egyik falt�l a m�sikig, majd mikor megl�tta a k�nyvhalmaz alatt roskadoz� l�nyt, t�st�nt odasuhant hozz�.

-         Nah�t, mi ez a sok k�nyv? Sajn�lom, hogy nem seg�thetek!

-         El�g, ha mutatja az utat a szob�mig, Sir Nicolas! – ny�gte a k�nyvek m�g�l Valeriana.

Elindultak felfel� a l�pcs�n, mik�zben Sir Nicolas Piton professzor modor�r�l tartott el�ad�st.

�s m�snap megkezd�d�tt a gyakorl�s. Valeriana tud�sa �gy elevenedett fel az ismer�s mozdulatokt�l, mint a F�nix mad�r saj�t por�b�l. �lvezte, ahogy sorra k�sz�tette a b�jitalokat, tinkt�r�kat. Olyan �r�m volt sz�m�ra az igen kedvelt elfoglalts�g �jb�li gyakorl�sa, hogy Piton vizsg�ztat�, lekezel� modora sem tudta kiz�kkenteni ebb�l a kellemes nosztalgikus hangulatb�l. Pedig Piton igaz�n megtett mindent, hogy Valeriana ne �rezze j�l mag�t. Eleinte csak figyelte, rem�lve, hogy majd valami �ri�si szarvashiba miatt torkolhatja le, de miut�n l�tta, hogy kifog�stalan f�zetek ker�lnek ki a l�ny kez�b�l, m�r csak a munkast�lus�t tudta kritiz�lni.

-         Hogy lehet ilyen rendetlen�l dolgozni? Mindent szanasz�jjel hagy! – hangzott el gyakran Piton sz�j�b�l a kritika, de Valerian�t nem tudta ezzel felbosszantani. Olyan sokszor hallotta ezt m�r m�sokt�l is, de nem tudott, �s nem is akart e tulajdons�g�n v�ltoztatni.

�s teltek a napok, �s a hetek. Gyorsan haladtak, de h�t �vfolyam anyaga nem volt kev�s, �s k�zben Piton Roxfort t�rt�net�b�l, �s az iskolai szab�lyzatb�l is folyton vizsg�ztatta. Valeriana lassan elfogadta ezt a tan�r- di�k viszonyt. Boldog volt, mert nagyapja k�zel�ben lehetett, �s a f�raszt� munka ellen�re nyugodtan teltek napjai. Ahogy m�lt az id�, gyakran azon kapta mag�t, hogy m�g Voldemortr�l is megfeledkezett, b�r a jegy, ami a karj�n �ktelenkedett, n�ha m�gis eml�keztette r�.

Ezen k�v�l tal�lt egy bar�tot is F�lig Fej N�lk�li Nick szem�ly�ben, aki mindenhova elk�s�rte. Sokat besz�lgettek, �s ezek a besz�lget�sek m�r nem voltak egyir�ny�ak. Valeriana soha nem gondolta volna, hogy egyszer egy k�s�rtetet fog a legjobb bar�tj�nak tekinteni. Nick nagy seg�ts�g volt a Roxfort t�rt�net�nek elsaj�t�t�s�ban is, ugyan elbesz�l�sei nem egyeztek meg minden esetben a nagym�ret� k�nyvben le�rtakkal.

Ahogy telt az id� Valeriana egyre f�radtabb, �s egyre t�relmetlenebb lett, pedig Piton mintha lemondott volna az �lland� szek�roz�s�r�l. Ink�bb csak csendben figyelte, leste minden mozdulat�t, amit Valeriana �gy �rtelmezett, mintha az �jabb hib�t keresett volna benne. De a f�rfi nem sz�lt sokat. Hamar �szrevette, hogy a l�nynak nagy tehets�ge van a b�jitalok elk�sz�t�s�hez. Kev�s olyan embert l�tott, aki olyan nagy �lvezettel tenn� bele az �stbe a hozz�val�kat, �s olyan nagy lelkesed�ssel v�rn� a k�l�nb�z� anyagok �ssze�r�s�t. Tal�n Draco Malfoy, de az � arc�n sohasem l�tszik az a m�moros �r�m, �s el�gedetts�g, ami a l�ny�n, amint �t�nti kis t�gelybe a k�sz f�zetet, �s azt mondja: „K�szen van!”. Piton tudta, hogy nem kell k�l�n�sen figyelnie, hogy az �sszetev�k megfelel� sorrendben, �s form�ban ker�ljenek be az �stbe, m�gis sz�mtalanszor azon vette �szre mag�t, hogy ott �ll a l�ny h�ta m�g�tt, �s el�rehajolva lesi minden mozdulat�t. Sz�vta mag�ba az �des illatot, �s a fiatals�got, amit Valeriana �rasztott. �rezte, ahogy a sz�ve gyorsabban ver, a b�re bizsereg, �s minden v�gya az volt, hogy csak egyszer meg�rinthesse a l�nyt. Maga sem tudta, hogy mi �t�tt bel�, tal�n az unalom, tal�n m�r r�gen volt kettesben egy ilyen fiatal n�vel. Vagy valami m�s? Abban biztos volt, hogy nem szerelem, ez ink�bb valami fizikai vonzalom, egyszer� k�mia lehetett. A gyakorl�sok ut�n gyakran elgondolkodott �rzelmein, de nem sokra jutott. A l�ny t�voll�t�ben siker�lt hamar leh�tenie mag�t, de azt�n j�tt a k�vetkez� nap, �s kezd�d�tt el�lr�l minden. Az �des illat, a mozdulatok, ahogy h�trasim�tja a haj�t a szem�b�l, ahogy f�radtan az �r�j�ra n�z, �s ahogy el�gedetten felpattan az asztalt�l kez�ben a f�zettel teli fiol�val, �s azt mondja: „ K�szen van!”.

Egy ilyen alkalommal Valeriana nem vette �szre, hogy - b�r sz�mtalanszor k�rte a f�rfit, ne k�mlelje m�r annyira minden mozdulat�t- az, m�gis a h�ta m�g�tt �llt, �s figyelt. �gy mikor Valeriana egyik kez�ben a p�lc�val, amivel m�g egy b�b�jt k�ld�tt a k�sz f�zetre, a m�sik kez�ben pedig a teli fiol�val felpattant, �s megp�rd�lt, szembetal�lta mag�t Piton izz� szemeivel. Valeriana megriadt, mert a szemek most valahogy m�sk�nt hatoltak az �v�be. Ott �llt, �s leveg�t alig kapott. A f�rfi pedig olyan k�zelr�l �rezte a l�ny b�r�nek forr�s�g�t, l�tta arc�nak p�rj�t, �s mellkas�nak �temes fel-le mozg�s�t, hogy m�r nem tudott uralkodni a napok �ta visszafojtott v�gynak. Mag�hoz ragadta Valerian�t a derek�n�l fogva, �s ajkaival r�csapott a l�ny�ra, de mivel az elkapta fej�t, m�r csak a szabadon maradt nyakat �rte el. Egyre fokoz�d� v�gya be�rte azzal is; hevesen cs�kolta eg�szen fel a haja t�v�ig.

Valeriana el�sz�r behunyt szemmel, szinte �lvezte a k�nyeztet�st, ahogy benne is v�gyat keltettek a forr� ajkak �rint�se. J�l esett neki az �lel�s, a f�rfib�l �rad� forr�s�g. M�r olyan r�gen volt ilyenben r�sze… De azt�n kinyitotta a szem�t, tudatosult benne, hogy ki is az, aki �t cs�kolja: egy visszatasz�t� f�rfi, aki hetek �ta k�nozza el�gedetlens�g�vel, �s keser� modor�val, �s k�l�nbenis j�val id�sebb n�la! Mit akar t�le? Hogy k�pzeli?

Hirtelen d�h�ben a b�dult f�rfira szegezte p�lc�j�t, �s elki�ltotta az els� elh�r�t� var�zsig�t, ami esz�be jutott.

- Capitulatus!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s