13. Az �rul�s

Valeriana a szalon fel� kapta a fej�t, gyomra �k�lnyire zsugorodott. H�t igaza volt; keresztapja hazat�rt, hogy a Malfoy- kast�ly biztons�gos falai k�zt h�zhassa meg mag�t. Eml�kek, �s �j ismeretek keveredtek a fej�ben. Pr�b�lta elk�pzelni, milyen lehet most keresztapja. Eml�kezett kedves arc�ra, mosolyg� k�k szem�re, hossz� sz�ke haj�ra, �s simogat� hangj�ra, de ez a k�p nem illett ahhoz a Lucius Malfoyhoz, aki mint hal�lfal� az Azkabant is megj�rta. Mennyi sz�rny�s�g tapadhat a nev�hez! Nem! Az a f�rfi, aki most ott bent besz�lget, az m�r nem az � szeretett keresztapja!

Lassan, hevesen dobog� sz�vvel elindult a f�lhom�lyba burkol�dz� szalon fel�. Nincs m�s v�laszt�sa; el�bb, vagy ut�bb �gyis tal�lkoznia kell vele, h�t essenek t�l rajta!

Odabent a kandall�n�l �lt az eg�sz Malfoy csal�d: Narcissa k�zel f�rj�hez az egyik fotelban �h�tattal hallgatta Lucius besz�mol�j�t, Draco pedig csendben megh�z�dva a h�tt�rben az egyik sz�ken �lve figyelte sz�lei t�rsalg�s�t. Valeriana megjelen�s�t egyed�l � vette �szre. Szem�k egy pillanatra tal�lkozott, majd Draco feszengve k�hintett egyet, mire sz�lei elm�ly�lt besz�lget�s�kb�l v�gre felocs�dtak. K�vetve fiuk tekintet�t, v�gre �k is felfigyeltek a csendben �rkez� riadt n�re.

-         Valeriana! – pattant f�l els�k�nt Lucius. Nyomban a l�ny el�tt termett, �s szorosan mag�hoz �lelte. Valeriana j�l l�tta keresztapja v�lla mellett eln�zve, hogy Draco megd�bbent arccal figyeli, ahogy apja melegen mag�hoz szor�tja a sz�m�ra annyira idegen n�szem�lyt. A fi� szemei most m�r nem csak ellenszenvet, hanem f�lt�kenys�get is sug�roztak.

-         Keresztap�m! �r�l�k, hogy �ps�gben l�tlak. –ny�gte rekedten Valeriana, miut�n keresztapja k�t v�ll�n�l fogva kicsit eltolta mag�t�l, �s hosszasan m�regette. Ez alatt � is szem�gyre vehette az ismer�s- ismeretlen arcot, amelyen ugyan ott volt a kedves mosoly, mint mindig, de a szemek m�r nem mosolyogtak �gy, mint r�gen. A rideg tekintet, �s a szeme k�r�l �l� finom r�ncok idegennek t�ntek.

-         Az �n t�nd�rem! – folytatta Lucius, mire a h�tt�rben Draco egyre ink�bb feszengett ajkait �sszeszor�tva. – Nah�t! Gy�ny�r� n� lett bel�led, ak�rcsak �desany�d! Nagyon hasonl�tasz r�!

Valeriana, aki sohasem tudott mit kezdeni az ilyenfajta dics�retekkel, most teljesen elpirulva egy k�nyszeredett mosolyt er�ltetett az arc�ra. Egy pillanatra tal�lkozott tekintete Narciss��val, �s valami furcs�t vett �szre. Az ut�bbi id�ben megszokta, hogy keresztanyja ker�li, vagy nagyon k�z�mb�sen viselkedik vele, de ezt m�g soha nem l�tta a szem�ben. �gy n�zett r� Narcissa, mintha riv�lisok lenn�nek, mintha szeretett f�rje sz�m�ra Valeriana t�bbet jelentene, mint �. �s ezt tal�n tov�bb tet�zte, hogy Lucius keresztl�ny�t m�ris vonszolta mag�val a szomsz�d helys�g fel�, h�trahagyva csal�dj�t.

A dolgoz�szob�ban s�t�t volt, de ahogy bel�ptek sorra gyerty�k, �s falm�csesek gyulladtak meg. A falon l�v� festm�nyeken a Malfoy csal�d tagjai n�ztek az �rkez�kre. N�h�nyan �dv�z�lt�k Luciust, aki az �r�asztal fi�kj�ban matatott, majd egy fekete botot vett el�.

-         �gy! –mondta, �s a botb�l el�h�zta a var�zsl�k sz�m�ra oly fontos dolgot. – Mindj�rt jobban �rzem magam! Azok az �tkozott aurorok elkobozt�k a p�lc�mat. M�g szerencse, hogy t�bbet is k�sz�ttettem!

Valeriana ott �llt keresztapj�val szemben, �s nem �rtette, mit akarhat t�le, ami miatt kettesben kell, hogy legyenek. Utolj�ra gyerekkor�ban besz�lt vele, �s akkor is val�sz�n�leg valami gyerekj�t�k kapcs�n. Az akkori kedves, gyeng�d f�rfinak most nyoma sem volt. Helyette egy szigor� tekintet� g�g�s ember �llt el�tte, akinek m�ltja jobban megr�m�tette Valerian�t, mint jelenl�te. Mit mondhatn�nak ennyi �v ut�n egym�snak?

-         �lj csak le! – intett p�lc�j�val Lucius. Hangja kim�rt, �s hideg volt. Valeriana aggodalommal teli sz�vvel engedelmeskedett a felsz�l�t�snak. Le�lt az �r�asztal el�tti sz�k sz�l�re, mintha b�rmelyik pillanatban fel kellene pattannia.

-         A Nagy�r mondta, hogy a szolg�lat�ba l�pt�l. – folytatta Lucius, �s k�zben k�t hossz� ujj�val a p�lc�j�t morzsolgatta. – Sz�leid biztosan nagyon boldogok lenn�nek, ha meg�lhett�k volna ezt a pillanatot. Term�szetesen �n, mint keresztap�d, szint�n b�szke vagyok r�d. Minden aranyv�r� var�zsl�, �s boszork�ny k�teless�ge, hogy ezen az �ton haladjon. Ez �gy van rendj�n. Draco, ha el�ri tizenhetedik �let�v�t, szint�n hal�lfal� lesz, mint mindannyian. �gy gyarapodik a Nagy�r serege, �s bev�gezz�k azt, amit tizenhat �vvel ezel�tt az a Potter ivad�k meghi�s�tott.

Lucius r�vid ideig hallgatott gondolataiba mer�lve. Valeriana l�legzet�t visszafojtva v�rta, hogy keresztapja mondanival�ja l�nyeg�re t�rjen.

-         Mit siker�lt v�gezned? – tette fel hirtelen a k�rd�st . Valerian�t ez olyan v�ratlanul �rte, hogy el�sz�r csak habogni kezdett.

-         �n… h�t…tan�tani fogok a Roxfortban.

-         Ezt tudom. – torkolta le Lucius. – De mit tudt�l meg?

Valeriana csendben maradt. Mit kellene most mondania? Esz�be jutottak nagyapja szavai, hogy ne mondjon t�l sokat. De mi az a t�l sok, amikor keresztapja telhetetlen�l v�rja a k�vetkez�, tal�n �rt�kesebb inform�ci�t.

-         Azt akarod mondani, hogy heteket t�lt�tt�l el azzal az ostoba, szentiment�lis nagyap�ddal an�lk�l, hogy valami fontosat megtudt�l volna? – hajolt oda Valerian�hoz, �s p�lc�j�t a l�ny mellkas�nak szegezte.

Valeriana riadtan n�zett keresztapja szem�be. A v�kony p�l�n kereszt�l j�l �rezte a hideg p�lca v�g�t, l�tta a f�rfi izgalomt�l f�t�tt tekintet�t. Mindez  hat�rozott f�lelmet keltett benne, amit val�sz�n�leg Lucius is �szre vett. Felegyenesedett, �s p�lc�j�t is leengedte.

-         Ne haragudj! A dementorok teljesen kik�sz�tettek! – mondta, �s elfordulva a l�nyt�l, az �r�asztal m�g� vonult.

Valeriana kiss� megk�nnyebb�lt, de �gy gondolta, hogy keresztapja nem csak a dementorok hat�s�ra lett ilyen. Minden v�gya az volt, hogy min�l el�bb szabadulhasson ebb�l a szob�b�l.

Lucius �jb�l a gondolataiba mer�lve p�lc�j�t p�rgette kez�ben. Valeriana kihaszn�lva ezt, b�tors�g�t �sszeszedve feltette azt a k�rd�st, ami az �ta foglalkoztatta, mi�ta keresztapj�t megl�tta:

-         Keresztap�m! Minden… Mindannyian kiszabadultatok?

Lucius feln�zett Valeri�n�ra. L�that�an meglepte a k�rd�s.

-         Nem, de csak id� k�rd�se, hogy a v�d�var�zslatot �tt�rj�k, �s a bennrekedt, legyeng�lt t�rsainkat is kimenek�ts�k.

-         �s a teor�mek?

-         Mi van vel�k?!

Valeriana Lucius arc�r�l egyb�l leolvasta, hogy olyan inform�ci�t siker�lt elkottyantania, ami m�g �j keresztapja sz�m�ra.

-         Valeriana! Mi van a teor�mekkel? – csattant fel �jb�l kiss� idegesen Lucius, �s �gy n�zett Valeriana szemeibe, hogy az nem tehetett m�st, mint tork�ban dobog� sz�vvel, f�lig elpirulva zavar�ban, elmondta azt, amit val�sz�n�leg nem kellett volna.

-         �k fogj�k �rizni a foglyokat az Azkabanban. – ny�gte megsemmis�lve. H�t teljes�tette sz�rny� feladat�t, �s �rul� lett! Legsz�vesebben els�llyedt volna sz�gyen�ben eg�szen a f�ld al�, hogy soha ne kelljen t�bbet szem�be n�znie azoknak, akik eddig a bizalmukba fogadt�k. De nem mozdulhatott. V�gig kellett n�znie, ahogy keresztapja tajt�kozva a d�ht�l fel-al� j�rk�l el�tte falt�l falig.

-         Teor�mek! – p�lc�j�val nagyot lend�tett, mire egy v�za lerep�lt a fal melletti konzolr�l. A cs�r�mp�l�s hangj�t�l Valeriana �sszerezzent, �s f�lelme keresztapja haragj�t�l egyre csak n�tt. – Kinek juthatott ez esz�be? – �jabb p�lcasuhint�s, melynek most egy sor k�nyv l�tta k�r�t. – Gyorsan kell cselekedn�nk!

Percekig tartott, mire Lucius v�gre lehiggadt megnyugtatva mag�t azzal, hogy a Nagy�r tudni fogja a v�dekez�s m�dj�t a teor�mekkel szemben. Ekkor r�n�zve a riadt Valeri�n�ra, �jb�l higgadtan sz�lt hozz�.

-         Bocs�ss meg! – mondta �s odament hozz�. Megfogta Valeriana v�ll�t, �s felseg�tette. – Te nem tehetsz r�la! Tov�bbra is j�rj nyitott szemmel, �s azonnal mondd el, ha valamit megtudsz. �n majd tov�bb�tom a h�reket a Nagy�rnak. B�szke vagyok r�d!

Lucius nyomott egy atyai cs�kot Valeriana homlok�ra. Mozdulatai kedvesek, �s megnyugtat�ak lettek volna, de Valeriana m�gsem annak �rezte. Szinte reszketett att�l az �rz�st�l, amit keresztapja viselked�se v�ltott ki bel�le.

-         Gyere, menj�nk vacsor�zni! – mondta, �s m�r invit�lta is az ajt� fel�, de megint azt�n meg�llt Valeriana fel� fordulva. – M�g egy, ami nagyon fontos: a Nagy�ron, �s rajtam k�v�l senki nem tudja, �s nem is tudhatja meg, hogy Dumbledore unok�ja vagy!

-         �s keresztany�m? – d�bbent meg a kijelent�st�l Valeriana.

-         � sem! Senki! Meg�rtetted? – f�rta szemeit Lucius a l�ny�ba, aki sz�lni sem tudott, csak n�m�n b�lintott.

Amikor v�gre elhagyt�k a dolgoz�szob�t, Valeriana ak�r fell�legezhetett volna, de odakint k�t gyanakv�, f�lt�kenys�get sug�rz� szemp�r leste, f�rk�szte arc�t. Tudta, hogy a t�vols�g, amely keresztanyja, �s k�zte eddig is egyre n�vekedett, most m�g nagyobb lett.

Valeriana az �jszak�t szinte teljesen �lmatlanul t�lt�tte. L�tta maga el�tt nagyapja agg�d� arc�t, a Rend tagjait, amint csal�dottan n�znek r�, �s felsejlett egy s�t�t szemp�r, aminek gazd�ja g�nyosan megjegyzi: „�n tudtam, hogy � az �rul�! Nem lehet megb�zni benne!”. Hogyan is bizony�thatn� be ellenkez�j�t? A legfontosabb most az lenne, hogy min�l hamarabb �rtes�tse err�l a bakl�v�s�r�l nagyapj�t is, hogy fel tudjanak k�sz�lni az Azkaban szorosabb v�delm�re. Ez viszont azt jelenten�, hogy vissza kellene mennie a Roxfortba, �s ehhez egy�ltal�n nem volt kedve. Tudta, hogy Piton megjegyz�sei, ellens�gess�ge el�l ott nem menek�lhetne. Levelet k�ldeni is t�l kock�zatos…

” A t�k�r! Az ikert�k�r!”

A megold�s hirtelen felismer�se kiss� megnyugtatta, ugyanakkor az izgalom teljesen felzaklatta. Legsz�vesebben most azonnal el�vette volna a t�kr�t, hogy nagyapj�t sz�l�thassa azon kereszt�l. De esz�be jutott, amit Dobby m�g a Roxfortban mondott: „ Ki tudja, ki hallja, amit besz�l�nk?”, �gy elhat�rozta, hogy m�snap a kast�lyon k�v�l keres egy biztons�gos helyet, ahol nyugodtan besz�lhet nagyapj�val.

Sok�ig, t�bbsz�r is megfogalmazta mag�ban, hogy mik�nt fogja nagyapja tudt�ra hozni �ri�si hib�j�t, azt�n hajnalban teljesen kimer�lve, v�gre elaludt.

Reggel, amikor fel�bredt, siet�sen �sszek�sz�lt, hogy reggeli ut�n azonnal �tnak indulhasson.

Az eb�dl�ben csak Narcissa, �s Draco �lt az asztaln�l. Valeriana nem k�rdezett semmit, hiszen sejtette, hogy hol van keresztapja, �s pont ez volt, ami aggodalommal t�lt�tte el. Most m�r neki is igyekeznie kell!

 Nyugalmat er�ltetetve mag�ra le�lt, �s reggelizni kezdett, b�r �gy �rezte, egy falat se megy le a tork�n. Minden falat ink�bb kifel�, mint lefel� k�v�nkozott.

-         Ma elmegyek az Abszol �tra. – mondta k�t falat k�z�tt �gy, hogy fel sem n�zett t�ny�rj�b�l.

-         Nem tartozol nek�nk magyar�zattal! Kit �rdekel, hogy mit csin�lsz? – vetette oda flegm�n Draco teli sz�jjal.

-         Draco! – sz�lt fi�ra Narcissa, majd Valeriana fel� fordult, �s hangja szokatlanul kedves volt. – Oda m�sz kedvesem, ahova kedved tartja! A tan�t�s kezdet�ig �gy sincs sok id�d, haszn�ld ki, �s sz�rakozz egy kicsit!

Valeriana nem tudta mire v�lni Narcissa megv�ltozott viselked�s�t az el�z� este ut�n, de most kifejezetten j�l esett neki.

-         Draco! Neked nem kellene m�g bev�s�rolnod az iskol�ra? – k�rdezte Narcissa fi�t�l, aki d�h�sen r�v�gta, hogy m�g b�ven r��r, �s k�l�nben sem fog Valeriana k�s�ret�ben sehova sem menni. E miatt Valeriana is megk�nnyebb�lt, mert Draco t�rsas�g�hoz neki se sok kedve volt, �s jelenl�te csak akad�lyozta volna terv�ben.

Reggeli ut�n felment szob�j�ba a t�sk�j��rt, �s azonnal �tnak indult. El�sz�r azt tervezte, hogy a kast�ly kapuj�t megfelel� t�vols�gra tudva azonnal felveszi a kapcsolatot nagyapj�val, de azt�n �gy d�nt�tt, hogy Londonban jobban el tud vegy�lni a muglik k�z�tt, �s kev�sb� lesz meg a vesz�lye annak, hogy valaki illet�ktelen �szrevegye, kihallgassa.

Sok�ig r�tta a v�ros utc�it, mire v�gre egy f�lbehagyott �p�tkez�shez �rt. Az ablakok n�lk�l �ll� falakat egy magas ideiglenes ker�t�s vette k�r�l, melyen itt-ott keskeny r�s volt. Az egyik nagyobb r�sen Valeriana �tpr�selte mag�t. Odabent rengeteg szem�t, �s �p�t�si hullad�k volt. Gondosan kiker�lgetve �ket, bement a huzatos �p�letbe. Hosszasan f�lelt, szem�t k�rbej�ratta, majd amikor meggy�z�d�tt r�la, hogy teljesen egyed�l van, el�vette zseb�b�l a t�kr�t. Reszket� k�zzel arca el� tartotta, �s belesz�lt: „Nagyapa!”. Nem t�rt�nt semmi. Sz�ve a tork�ban dobogott, amikor �jb�l h�vta nagyapj�t, de m�g akkor sem t�rt�nt semmi. M�r kezdte csal�dottan becs�sztatni zseb�be a t�kr�t, amikor meghallotta nagyapja hangj�t, amint a nev�n sz�l�tja. �jb�l arca el� kapta a t�kr�t, �s megpillantotta Dumbledore arc�t.

-         Mi t�rt�nt? Valami baj van? – k�rdezte Dumbledore �sszeh�zva szem�ld�k�t.

-         Nagyapa! Nagyon nagy bajt csin�ltam! – fakadt ki Valeriana, �s a k�ts�gbees�st�l a s�r�s ker�lgette.

-         Te? De h�t mit? – csod�lkozott Dumbledore, �s k�zben tal�n �gy gondolta, hogy Valeriana csak elt�lozza a dolgot.

-         Tegnap, mire haza�rtem, m�r otthon volt keresztap�m. El�sz�r nagyon kedves volt, de azt�n a dolgoz�szob�j�ba h�vott, �s faggatni kezdett. Tudott r�la, hogy a Roxfortban fogok tan�tani, tudott a feladatomr�l…

-         Ezek szerint els� �tja az ur�hoz vezetett.  – jegyezte meg keser�en Dumbledore.

-         Azt hiszem, neki kell majd besz�molnom arr�l, amit megtudok.

-         Az j�. �gy legal�bb nem kell tal�lkoznod Voldemorttal. Nincs semmi baj Valeriana! Keresztap�d j� var�zsl�, de a legilimencia sohasem volt az er�ss�ge. Ir�ntad pedig rem�lem �rez annyit, hogy er�szakosabb megold�sokhoz nem folyamodik annak �rdek�ben, hogy kifaggasson.

-         De… - kezdett hozz� nehezen Valeriana a legsz�rny�bb vallom�shoz. – �n tegnap mondtam valamit, amit nem kellett volna…

-         Mit?

-         V�letlen�l…�n azt hittem, hogy m�r ott vannak… hogy m�r tud r�la…

-         Mir�l besz�lsz? – Dumbledore m�r egyre t�relmetlenebb volt, �s kezdte �gy �rezni, hogy Valeriana m�gsem t�lzott aggodalm�val.

-         A teor�mekr�l! Elmondtam, hogy ezut�n teor�mek fogj�k �rizni a rabokat az Azkabanban. – H�t v�gre t�lesett rajta, most m�r csak a hat�st v�rta.

Dumbledore d�bbenten leengedte a t�kr�t, arca elt�nt. Valeriana, akit m�r az �jul�s ker�lgetett, hirtelen megijedt, hogy nagyapja ezzel meg is szak�totta vele a kapcsolatot.

-         Nagyapa! – lehelte a t�k�rre elf�l� hangon. Egy darabig csak saj�t mag�val n�zett szembe. L�tta, ahogy r�m�lt arc�n egy-egy k�nnycsepp g�rd�l le. Azt�n �jb�l megjelent Dumbledore arca, amely olyan komor, �s gondterhelt volt, hogy Valerian�n�nak �gy t�nt, hogy nagyapja az elm�lt k�zel egy percben t�bb �vet �regedett.

-         Nyugodj meg! – mondta lassan, de hat�rozottan. – Ne okold magad, hiszen nem volt�l m�g teljesen felk�sz�lve erre!

-         Nagyapa, �n csak k�rt okozok nektek! Nem �rdemlem meg a bizalmatokat! – fakadt ki Valeriana, �s most m�r nem tudott uralkodni az eddig visszafojtott s�r�son. Keze reszketett, �gy nagyapja feje  a t�k�rben �gy rezgett, mintha valaki v�ll�n�l fogva egyfolyt�ban r�zta volna.

-         Valeriana! Fejezd be az �nmarcangol�st! Neh�z helyzetbe hoztalak, mert �gy gondoltam, el�g er�s vagy hozz�, �s most is hiszem, hogy az vagy, csak ne hagyd el magad. �rr� kell lenned ezeken a probl�m�kon. A te feladatod nem vesz�lytelen, de ha nem tudsz uralkodni magadon, �s elvesz�tve j�zan gondolkod�sodat minduntalan k�ts�gbeesel, csak saj�t magadnak �rtasz, �s az igazat megvallva, ezzel nek�nk sem seg�tesz!

-         De nagyapa, keresztap�m m�r a Nagy�rn�l van, �s arra k�sz�lnek, hogy min�l hamarabb kiszabad�ts�k a t�bbi hal�lfal�t is, akinek nincs el�g ereje a v�d�var�zslatokat �tt�rni!

-         Megtal�ljuk a megold�st! Ez m�r nem a te dolgod! – mondta Dumbledore. Hangja nyugodt, �s kim�rt volt.

-         �s �n mit tehetek?

-         Nyugodj meg, �s tegy�l �gy, mintha semmi sem t�rt�nt volna! Nem szabad, hogy b�rmit is �szre vegyenek rajtad! Ott, k�z�tt�k te Voldemort Nagy�r h�s�ges szolg�ja vagy!

Valeriana abbahagyta a s�r�st, �s hosszan nagyapja melegs�get sug�rz�, de agg�d� szemeibe n�zett. Nem tudott megsz�lalni. Csod�lta nagyapja nyugalm�t, �s b�lcsess�g�t.

-         B�zz magadban! Tudom, hogy el�g er�s vagy v�ghez vinni, amit elkezdt�l! – mondta Dumbledore, �s legsz�vesebben mag�hoz �lelte volna unok�j�t, hogy megnyugtassa. – M�g egy p�r napig jobb, ha maradsz, nehogy keresztap�d megjelen�se ut�ni hirtelen elutaz�sod felt�nj�n, de azt�n sz�vesen l�tlak! Nem kell megv�rnod a tan�vkezd�st!

-         K�sz�n�m nagyapa, de m�g egy csom� dolgot be kell szereznem!

-         Rendben! Akkor, viszl�t!

Valeriana m�g n�zte egy darabig a t�kr�t, h�tha �jb�l megl�thatja nagyapja arc�t, azt�n amikor hi�ba v�rt, becs�sztatta a zseb�be.

Hossz� ideig k�ric�lt az �res s�t�t h�zban gondolataiba mer�lve, majd amikor �gy �rezte, kell�k�ppen lenyugodott, kil�pett a ker�t�sen l�v� r�sen, �s hat�rozott l�ptekkel elindult az utc�n.

Maga sem tudta, hogy jutott el az Abszol �tra. M�r csak azt vette �szre, hogy a boszork�nyokkal, var�zsl�kkal teli utc�n bandukol. Els� �tja a Gringottsba vezetett, mert nagyobb mennyis�g� galleonra volt sz�ks�ge, hogy Piton list�j�n szerepl� anyagokat, �s egy�b, a tan�t�shoz sz�ks�ges b�jital-hozz�val�kat megrendelhessen. A koboldok most valamivel kedvesebben b�ntak vele, mint utolj�ra. Tal�n ez is hozz�seg�tett ahhoz, hogy kedve egy kicsit bizakod�bb legyen.

Teli zsebbel, �s n�vekv� �nbizalommal elindult h�t, hogy a sz�ks�ges dolgokat megv�s�rolja.

N�h�ny �ra m�lva t�bb, teli szatyorral a kez�ben �csorgott a d�sztal�rokat �rus�t� �zlet el�tt, amikor h�ta m�g�l valaki r�k�sz�nt. Megfordult  �s Daniel Parker mosolyg� arc�val tal�lta mag�t szembe.

-         �r�l�k, hogy ilyen hamar viszontl�tjuk egym�st! – mondta a f�rfi s�rmos mosolya k�s�ret�ben.

-         Igen, �n is �r�l�k. – mondta Valeriana, �s zavar�ban nem mert Daniel szem�be n�zni, �rezte ahogy f�l�ig elv�r�s�dik.

-         L�tom, j�l bev�s�rolt�l!

-         H�t igen, sok mindent be kell szereznem az iskolakezd�s�ig. – mondta Valeriana, �s mag�ban d�h�ng�tt, hogy ilyen ostob�n viselkedik.

-         Ha m�r �gy tal�lkoztunk, nem lenne kedved egy te�t elfogyasztani velem? – k�rdezte Daniel, �s �gy n�zett Valerian�ra, hogy az m�g jobban zavarba j�tt.

-         H�t… Tulajdonk�ppen…- habogott, de annyira cs�b�totta a gondolat, hogy egy�tt te�zhat egy olyan vonz� f�rfival, akir�l eddig csak �lmodhatott, hogy v�g�l elfogadta a megh�v�st.

Daniel udvariasan elvett n�h�ny csomagot Valeriana kez�b�l, �s elindultak egy k�zeli k�v�z� fel�. A nagy melegre val� tekintettel a k�v�z� terasz�n sokan h�s�ltek a naperny�k �rny�k�ban, �gy csak nehezen tal�ltak szabad asztalt, de v�g�l helyet foglaltak egy viszonylag f�lrees� helyen. Miut�n rendeltek egy-egy te�t, zavartan �ltek egym�ssal szemben. Valeriana a j�r�kel�ket figyelte, mintha enn�l �rdekesebb dolog nem is l�tezne. K�zben az j�rt a fej�ben, hogy valahogyan besz�lget�st kellene ind�tania, mert a csend k�z�tt�k egyre k�nosabb lett. Val�sz�n�leg Daniel is �gy �rzett, mert tork�t megk�sz�r�lve v�gre megsz�lalt.

-         Sz�val te is tan�tani fogsz.

„H�t el�g buta kezdet egy besz�lget�shez, de az�rt megteszi.” – gondolta Valeriana, majd kiejtette a sz�j�n a tal�n m�g but�bb v�laszt:

-         Igen. B�jitaltant.

-         B�jitaltant? Hiszen azt id�tlen id�k �ta Piton tan�tja! – csod�lkozott Daniel.

-         � most a S�t�t Var�zslatok Kiv�d�s�t fogja oktatni.

-         Na, v�gre boldog lehet! Mindig erre f�jt a foga!

-         T�ged is tan�tott?

-         Igen. – felelte Daniel, �s elgondolkodva a l�nyra n�zett. – Ezek szerint viszont t�ged nem.

-         Nem. �n a Beauxbatonsban v�geztem.

-         H�t akkor az�rt nem eml�kezhetek r�d! Pedig nem sokkal k�s�bb v�gezhett�l, mint �n.

-         Di�kk�nt milyen volt elviselni Pitont? – k�rdezte Valeriana �rdekl�dve, �s �gy t�nt nagyon j� t�m�t siker�lt feldobnia. Daniel nagy lelkesed�ssel sz�molt be a di�k�veit megnehez�t� Piton- f�le tan�t�si m�dszerr�l. Persze ez m�r Valeriana sz�m�ra sem volt idegen, de j�l esett hallani m�s sz�j�b�l is a f�rfi szapul�s�t.

Ezut�n a d�lut�n m�r gyorsan, �s kellemesen telt el. A k�t fiatal k�z�tti besz�lget�s egyre oldottabb lett. Sok minden sz�ba ker�lt a di�k�vek �lm�nyein k�v�l is. Valeriana egyre jobban �lvezte a f�rfi t�rsas�g�t, �s kifejezetten sajn�lta, amikor s�t�ted�s el�tt el kellett b�cs�zniuk. Miel�tt dehoppon�ltak volna a Foltozott �st h�ts� udvar�r�l, megbesz�lt�k, hogy m�snap is tal�lkoznak.

�s ez �gy ment minden nap. Valeriana boldog volt, hogy a h�tral�v� id� nagy r�sz�t nem keresztsz�lei h�z�ban kell elt�ltenie, �s a t�rsas�ga is igen kellemes volt.

Napr�l napra k�zelebb ker�ltek egym�shoz, de Valeriana �rezte, hogy hi�ba olyan vonz� f�rfi Daniel, egyel�re csak bar�ts�gr�l lehet sz� k�z�tt�k. �gy t�nt, Daniel is elfogadta Valeriana �rz�seit, �s nem is pr�b�lt enn�l t�bbet el�rni.

K�v�lr�l azonban val�sz�n�leg teljesen m�s k�p alakulhatott ki azokban, akik nap, mint nap l�tt�k �ket az Abszol �t k�veit taposva vid�man csever�szni. �gy volt ezzel Harry, Ron, �s Hermione is, akik bev�s�rl� �ton voltak �ppen. Miut�n r�vid ideig besz�lgettek a k�t �j tan�rral, elk�sz�ntek, �s m�g nem voltak t�l messze, amikor Valeriana j�l hallotta, ahogy Hermione odas�gja t�rsainak:

-         Ezek j�rnak, vagy mi?

Valeriana kicsit elpirulva Danielre n�zett, akinek arc�n l�tta, hogy � is hallotta a l�ny megjegyz�s�t. De v�g�l ez sem zavarta. Napok �ta j�l �rezte mag�t a b�r�ben. Keresztapja gyakran volt t�vol, �gy Valeriana ha m�g otthon is volt, alig tal�lkozott vele. �s az is biztat� jel volt, hogy semmi borzaszt� dolog nem t�rt�nt, legal�bb is az �js�gokban a szok�sos h�reken k�v�l nem volt semmi.

De azt�n a sz�net utols� napj�nak reggel�n, amikor Valeriana m�r �tra k�szen a reggelij�t fogyasztotta Narcissa, �s Draco t�rsas�g�ban, Lucius cs�rtetett be nagy robajjal az eb�dl�be. Tal�rja megt�p�zva l�gott a v�ll�n, arca t�bb helyen v�rzett, haja pedig �gy �llt, mintha ezer mad�r igyekezett volna k�rt tenni benne.

-         Lucius! Mi t�rt�nt? – s�padt el Narcissa, �s m�r pattant is fel az asztalt�l. Odarohant f�rj�hez, hogy s�r�l�seit jobban megvizsg�lja.

-         Neh�z volt, de siker�lt! – felelte diadalittasan Lucius. – Felszabad�tottuk az Azkabant!

Valeriana tork�n akadt a falat. �gy �rezte menten el�jul. Az a sok hal�lfal� kiszabadult, �s minderr�l � tehet. Az � felel�tlen kijelent�se miatt a s�t�t var�zsl�knak siker�lt el�rni�k azt, aminek sohasem szabadott volna megt�rt�nnie!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s