15. fejezet

Az �j gener�ci�

M�r hajnalodott, amikor Valeriana a karj�hoz kapott. El�sz�r nem is tudta, hogy �lmodja-e, vagy a val�s�g a tompa, majd er�s�d� f�jdalom. Ahogy tudata �bredezett, m�r nyilv�nval� volt, hogy mi az, amit �rez. Szem�t hirtelen t�gra nyitotta, gyomra �sszeszorult sz�ve a tork�ban dobogott. Egy pillanatig �gy �rezte, mozdulni sem b�r, teljesen megb�n�totta a f�lelem. Azt�n esz�be jutott, hogy igyekeznie kell, ha nem akarja mag�ra harag�tani Voldemortot, �gy gyorsan kipattant az �gyb�l, �s izgatottan �lt�zk�dni kezdett. Reszket� ujjaival alig tudta begombolni nadr�gj�t. A szekr�ny m�ly�r�l el�kotorta az �larcot, �s a fekete tal�rt. Egy kicsit t�tov�zva mag�ra vette mindkett�t, �s m�r zuhant is a s�t�ts�gbe.

Most nem abba a szob�ba �rkezett meg, ahova kor�bban, hanem egy nagyobb terembe. A hatalmas ablakok el�tt s�t�tz�ld f�gg�ny sz�rte meg a felkel� Nap f�ny�t. A leveg�t dohszag, �s a falon �g� f�kly�k f�stje j�rta �t. Valeri�n�n k�v�l m�r vagy tizen v�rakoztak izgatottan pislogva egym�sra �larcuk m�g�l. Azt�n egyre t�bben jelentek meg. Voldemort csak akkor jelent meg hirtelen a semmib�l, amikor m�r vagy harmincan voltak a teremben. Valeriana sz�m�ra ugyan nem volt ismeretlen az aszott arc l�tv�nya, m�gis undor, �s f�lelem fogta el. A t�ny viszont, hogy most nem kettesben kell legyen vele, egy kicsit megnyugtatta.

-          �dv�z�llek titeket! – sz�lalt meg h�tborzongat� hangj�n Voldemort. – Az�rt h�vtalak most ide benneteket, hogy tudj�tok, nem vagytok egyed�l. N�zzetek k�r�l! Ti alkotj�tok a fiatal hal�lfal�k csoportj�t. A ti l�tez�setek a bizony�t�k arra, hogy az eszme, ami�rt r�g�ta k�zd�nk, a gyerekekben tov�bb �l. Szerepetek most rendk�v�l nagy, hiszen a legnagyobb feladatotok, hogy l�tsz�motok tov�bb n�vekedjen! – Valeriana melletti hal�lfal� izgatottan f�szkel�dni kezdett. – Igen! Nektek kell tov�bbi hal�lfal�kat toborozni, hogy egyre t�bben legy�nk! N�h�nyan k�z�letek m�t�l a Roxfortban fogja tanulm�nyait folytatni. Ott is nagyon sokan vannak, akik meggy�zhet�k, �s hajland�ak lenn�nek k�vetni engem. Bizony van m�g sok aranyv�r� csal�d sarja, aki nem tudja mi a k�teless�ge! Igyekezzetek r�venni �ket a csatlakoz�sra, de legyetek nagyon �vatosak, mert m�s el�tt nem leplez�dhet le kil�tetek! A ti feladatotok, hogy nyitott szemmel j�rjatok, �s k�szen �lljatok, hogy amikor elj�n az id� harcolhassatok a gy�zelm�nk�rt. – Voldemort szeme �sszesz�k�lt, �gy n�zett v�gig az �larcokon, amelyek m�g�l megbabon�zott szemp�rok lest�k minden szav�t. – �s akkor, bev�gezhetj�k  Mardek�r Malaz�r munk�j�t! Ki�rtjuk az �sszes s�rv�r� s�pred�ket, akik sz�gyene a var�zsl� vil�gnak! Vesszenek a s�rv�r�ek!

-          Vesszenek a s�rv�r�ek! – visszhangozta k�rusban a sok fekete csuklya al�l kin�z� ifj� hal�lfal�.

Valeriana sz�rny�lk�dve vette tudom�sul, hogy val�ban mennyi k�vet�je van Voldemortnak, �s a legjobban az r�m�tette meg, hogy n�h�nyan a Roxfort falai k�z� is ker�lnek a mit sem sejt� t�rsaik k�z�. Legsz�vesebben most azonnal hoppon�lt volna, hogy ne kelljen egy leveg�t sz�vnia ezzel a sok s�t�t lelk� fiatallal, de tudta, hogy csak akkor lesz erre m�dja, ha Voldemort elbocs�tja �ket. �gy h�t v�rta az id�t, amikor v�gre t�vozhat arr�l a helyr�l, ahol neki sz�ve szerint semmi keresnival�ja nem lenne.

-          Most pedig menjetek! – hangzott v�gre a v�rva v�rt elbocs�t�s. - Sok�ig nem fogunk tal�lkozni, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudom hogyan v�gzitek a k�ldet�seteket! �n mindig, mindent tudok! El�bb, vagy ut�bb minden �rul�s kider�l! Az �rul�kra, ellenszeg�l�kre pedig a gy�trelmes hal�l v�r! – az utols� mondatot �gy ki�ltotta a megszeppent hal�lfal�k arc�ba, hogy azok szinte leveg�t sem mertek venni. Mozdulatlanul �lltak, �s v�rtak. – Induljatok! Most! – horkant r�juk t�relmetlen�l.

Valeriana fell�legzett. V�gre megszabadulhat ett�l a kellemetlen t�rsas�gt�l! M�ris �sszpontos�tott a Roxmorts egyik f�lrees� utc�j�ra, �s sz�ve m�r a gondolatt�l is megnyugodott. De nem t�rt�nt semmi. D�bbenten n�zte v�gig, ahogy k�r�l�tte mindenki dehoppon�l. Megpr�b�lta m�g egyszer, de akkor sem siker�lt. Most m�r eluralkodott rajta a p�nik: nem tud kijutni innen! Az er� kisz�llt a l�b�b�l, sz�ve hevesen kalap�lt, a hal�nt�ka csak �gy l�ktetett a tehetetlens�gt�l. �jb�l �sszpontos�tott, de a sz�rny� terem csak nem t�nt el. Riadtan n�zett Voldemortra, aki el�gedetten figyelte a sorra dehoppon�l� fiatal csatl�sait. �gy n�zett r�juk, mint  apa a gyermekeire, �s v�r�sen izz� szemeiben b�szkes�g t�kr�z�d�tt.

-          Veled m�g besz�dem van! – sz�lalt meg v�g�l, amikor m�r csak Valeriana �llt egymag�ban a terem k�zep�n. – Vedd le az �larcot!

Valeriana reszket�t ujjaival megszabad�totta arc�t a hal�lfejes maszkt�l. Szem�t les�t�tte, de hallotta ahogy a padl� megreccsen a fel� k�zeled� Voldemort l�bai alatt. Alig kapott leveg�t. �gy �rezte, mintha a mellkas�ra �lt volna valaki. Sejtette, hogy mi k�vetkezik, de nem akarta! F�lt, hogy nem b�rja ki m�g egyszer Voldemort k�zels�g�t, vizsg�l�d� tekintet�t.

-          Ne f�lj t�lem! – mondta, �s ujjait v�gigsim�totta a l�ny arc�n, majd v�gigvezette a nyak�n kereszt�l eg�szen a mellkas�ig. Valeriana borzongott a fagyos �rint�st�l, �s undorodott az eg�szen k�zeli testb�l �rad� keser� illatt�l. – Sohasem b�ntom azt, aki h�s�ges hozz�m, �s cselekedeteivel az �n terveim v�grehajt�s�t seg�ti. – a nyirkos ujjak ism�t a l�ny �ll�t �rt�k. – Nagyon �gyes volt�l! �gyesebb, mint any�d volt valaha! �rt�kes inform�ci�dnak k�sz�nhet�en nagyon sok k�vet�m szabad l�bon �jb�l mellettem �llhat!

Valeriana am�gy is mardos� lelkiismeret furdal�s�t tov�bb n�velte Voldemort �r�me, �s el�gedetts�ge. T�l nagy seg�ts�get ny�jtott meggondolatlans�g�ban az ellens�g sz�m�ra! Nagyapj�nak nem volt igaza, amikor olyan eln�z� volt vele szemben!

-          De, m�g egy dolgot kell elmondanod!

M�g egyet? Valeriana hirtelene feln�zett Voldemortra, �s legsz�vesebben az arc�ba ki�ltotta volna, hogy h�t nem mondott m�g eleget? Mit mondhatna m�g?

-          Hogy jutott�l be a Roxfortba? – k�rdezte Voldemort, �s v�gre n�h�ny l�p�ssel elt�volodott Valeri�n�t�l.

-          Bementem a kapun. – felelte �szint�n. �gy gondolta, ebb�l a v�laszb�l nem lehet semmi gond.

-          Nem volt ott semmi, ami megakad�lyozott volna? Csak bement�l a kapun? Ennyire nem lehet ostoba Dumbledore!

Valeriana t�tov�zott egy kicsit, de tudta, hogy v�laszolnia kell.

-          Ezernyi apr� l�ny rep�lt fel a kapu melletti bokrokb�l iszony� hangot kiadva.

-          Controllerek! Igen ezt tudom. Mit csin�ltak veled?

-          Semmit.

-          Egy sem pr�b�lt megt�madni?

-          Nem. De mire a bej�rathoz �rtem, m�r t�bben v�rtak odabent.

-          A Controllerek dolga t�bbek k�z�tt az, hogy �rtes�ts�k a bentlak�kat a h�vatlanul �rkez�r�l. – mondta Voldemort mag�t�l �rtet�d� hangon. – M�s nem t�rt�nt?

-          Nem.

Az aszott arc diadalittasan elmosolyodott. Valeriana tudta, hogy m�r megint valami j� h�rrel szolg�lt �tkozott ur�nak.

-          J�l van kisl�ny! Csak �gy tov�bb! Vigy�zz, ne kelljen csal�dnom benned! – n�zett most m�r komolyan az izz� szemp�r a l�nyra, aki azonnal el�rehajtotta kiss� a fej�t. – Most m�r elmehetsz!

Miel�tt Valeriana v�gre dehoppon�lhatott, Voldemort is elt�nt a teremb�l.

A k�penyt, �s az �larcot b� tal�rja al� rejtve rohant egyenesen a szob�j�ba. Mivel m�g nagyon kor�n volt,  szerencs�re nem tal�lkozott senkivel.

Elrejtette a szekr�nyben az �rulkod� ruh�zatot, majd f�radtan lehuppant �gy�ra. A Nap m�r bek�ldte �breszt� sugarait az ablakon �t. Az �g felh�tlen�l k�k volt. Valeriana elm�l�zva b�mult ki az ablakon. Innen olyan b�k�s volt minden! K�zben pedig h�nyan v�vj�k saj�t csat�jukat? K�v�lr�l n�zve minden rendben van, de bel�l forrong az eg�sz m�gusvil�g! Valeriana lelke pedig ugyan�gy h�borgott. Felpattant, �s a k�vetkez� percben m�r a folyos�n volt.

-          J� reggelt! Pont hozz�d indultam. Mehet�nk reggelizni? – l�pett mell� Daniel makul�tlan k�lsej�vel. Valeriana kifejezett slamposnak, �s �polatlannak �rezte mag�t mellette.

-          Igen. Persze, de el�tte besz�lnem kell Dumbledore professzorral. – mondta Valeriana, �s most cseppet sem k�v�nta a f�rfi t�rsas�g�t. Felt�tlen�l besz�lnie kell nagyapj�val! Figyelmeztetnie kell, hogy ha nem akad�lyozz�k meg, akkor ma hal�lfal�k ker�lhetnek az iskol�ba!

-          McGalagony professzorral tal�lkoztam, �s azt mondta, Dumbledore professzornak a miniszt�riumba kellett mennie, �s csak est�re fog meg�rkezni.

-          Micsoda? – Valeriana teljesen els�padt. Most mit csin�ljon? Az egyetlen ember a Roxfortban, akinek �szint�n elmondhatn� a hajnalban hallottakat, az a nagyapja.

-          Valami baj van? – k�rdezte Daniel l�tva a l�ny riadt arc�t.

-          Nem…Csak…Mondani szerettem volna neki valamit. – feln�zett a f�rfira, �s csak akkor tudatosult benne, hogy milyen furcsa k�pet v�ghat. – De nem �rdekes, majd este elmondom neki.

-          Aha. Na, akkor megy�nk?

Valeriana csak n�m�n b�lintott. V�gigmentek a folyos�n, majd amikor elfordult a v�g�n jobbra megl�tt�k a fel�j�k tart� Nicket.

-          Tan�rn�, tan�r �r, j� reggelt! – hajolt meg a szellem, mik�zben szemreh�ny�an Valerian�ra n�zett.

-          J� reggelt! – k�sz�ntek vissza egyszerre.

M�r j� n�h�ny l�p�st megtettek a tal�lkoz�s �ta, amikor Valeriana megtorpant.

-          �n…A szob�mba felejtettem valamit! – ny�gte ki a s�nt�t� kifog�st kez�vel visszafel� intve abba az ir�nyba, ahonnan j�ttek. – Menj csak, majd lent tal�lkozunk!

-          J�, de igyekezz, mert nagyon �hes vagyok! – mondta Daniel, �s lass� l�ptekkel tov�bbhaladt.

Valeriana vissza�rve a lakoszt�lyok folyos�j�ra, term�szetesen ott tal�lta az ajtaja el�tt posztol� k�s�rtetet.

-          Nocsak, itt felejtett�l valamit? – k�rdezte g�nyos s�rt�d�tts�ggel a szellem egyhelyben lebegve.

-          Nick! Annyira sajn�lom, hogy nem tudtunk besz�lni ami�ta visszaj�ttem, de…

-          Nagyon el volt�l foglalva! – szak�totta f�lbe a k�s�rtet, �s egy kicsit k�zelebb suhant Valerian�hoz. – L�ttam! Az �j tan�r fontosabb, mint �n! �rtek �n mindent, hiszen mi egy testetlen �rny, egy h�s-v�r emberhez k�pest?!

-          F�lre�rted a helyzetet!

-          Nem �rtek �n semmit f�lre! Testem ugyan nincs, de az�rt nagyon j�l l�tok! Az a b�jg�n�r Parker teljesen beh�l�zott!

-          Nick, te f�lt�keny vagy Danielre? K�l�nben is , mi bajod van vele? Nagyon rendes, �s megb�zhat�!

-          M�g, hogy f�lt�keny? Egy �l� emberre? Valeriana, a bar�tod vagyok, �s f�ltelek ett�l az embert�l!

-          Danielt�l? – k�rdezte a l�ny csod�lkozva.

-          Daniel Parker az egyik legsunyibb tanul�ja volt az iskol�nak!

-          Nem hiszem!

-          Pedig �gy volt, nekem elhiheted! Mindig azokkal bar�tkozott, akik valamit ny�jthattak neki. A szab�lyokat rendszeresen �th�gta, de soha, senki nem tudta r�bizony�tani. Mindig volt valaki, aki elvitte helyette a balh�t. Na j�, egyszer McGalagony professzor rajtakapta, amikor ront�st k�ld�tt az egyik h�ziman�ra.

-          Nick, ezek gyerekcs�nyek! Daniel pedig m�r egy felel�ss�gteljes, feln�tt f�rfi, �s a Roxfort tan�ra! Ne �t�ld el az�rt, mert gyerekk�nt nem �ppen p�ldaszer�en viselkedett!

-          Nem tudom, lehet, hogy igazad van. – gondolkodott el a szellem, szak�ll�t megsimogatva. – Az�rt legy�l vele �vatos!

-          Rendben, az leszek. – mondta Valeriana mosolyogva, �s meg volt gy�z�dve r�la, hogy Nick m�giscsak f�lt�kenys�gb�l pr�b�lta Danielt rossz sz�nben felt�ntetni el�tte.

-          Elk�s�rsz  a Nagy Teremig? �ppen reggelizni indultam.

-          �r�mmel.

Valeriana boldog volt, hogy ezzel az invit�l�ssal siker�lt kiengesztelnie a s�rt�d�tt szellemet. Lassan haladtak, hogy min�l t�bbet tudjanak besz�lgetni. Valeriana fel�letesen besz�molt az elm�lt hetek esem�nyeir�l, majd megbesz�lt�k a sajn�latos h�rt, is ami felkavarta a m�gusvil�got. Mivel Valeriana sz�m�ra ez nem a legkellemesebb t�ma volt, csak csendben hallgatta a szellem eszmefuttat�s�t a hal�lfal�k sors�r�l, �s a teor�mekr�l.

A nap h�tral�v� r�sze rendk�v�l lassan telt, b�r Daniel mindent megtett, hogy kellemesen t�lts�k a v�rakoz�s idej�t. L�tta Valeri�n�n, hogy valami b�ntja ahogy sz�mtalanszor kin�z az ablakon f�rk�szve a bej�rati kapu fel�l �rkez� utat, de �gy gondolta, hogy csak a di�kok �rkez�se miatt ilyen izgatott.

M�r a Nap is lement, amikor meg�rkeztek a n�vend�kek, de nagyapj�r�l m�g semmi h�r nem volt, mint ahogy Piton sem ker�lt el�. Sz�ve tele volt aggodalommal, amikor a t�bbi tan�rral egy�tt a  hossz� asztala m�g�l figyelte, ahogy a s�t�t tal�ros tanul�k elhelyezkednek asztalukn�l. Azt is �szrevette, hogy minden gyerek �rdekl�dve n�zte v�gig a tan�rok sor�t, �s amikor felfedezt�k �t, �s Danielt a megszokott arcok k�z�tt, izgatottan sugdol�zni kezdtek. Valeriana �hatatlanul �gy m�regette a di�kokat, hogy megpr�b�lta kital�lni, vajon melyik�k volt ott hajnalban a S�t�t Nagy�r el�tt. Ahogy figyelte az izgalomt�l kipirult arcokat, a cseveg� bar�tokat, nehezen tudta elk�pzelni b�rmelyikr�l is, hogy egy fiatal hal�lfal� lenne. A Mardek�rosok asztal�n�l �szrevette Dracot, aki fennhangon h�resztelte, hogy apj�nak is komoly szerepe volt az azkabani foglyok kiszabad�t�s�ban. T�bben b�logattak h�s�gesen, hogy az � sz�leik is ott voltak. N�h�ny keresetlen sz�val m�ltatt�k a s�rv�r�ek tov�bbi sors�t, mire a t�bbi asztalt�l haragos szemp�rok k�s�ret�ben n�h�nyan odasz�ltak, hogy csak ne legyen olyan nagy a sz�juk. Egyre hangosabb sz�v�lt�sok folytak az egyes h�zak k�z�tt, de amikor megl�tt�k a teremben v�gigvonul� Dumbledore-t, �s a m�g�tte biceg� Pitont, sz�p lassan elcsendesedett mindenki. Az igazgat�, �s a fekete tal�ros f�rfi helyet foglalt az asztaln�l. �jb�l pusmog�s indult el a di�kok k�z�tt. McGalagony letette a Teszlek S�veget egy kopott sz�kre, majd megkezd�d�tt a beoszt�si cerem�nia. Az els��vesek izgatottan k�vett�k egym�st sz�pen sorban v�rva, hogy melyik h�zat v�lasztja sz�mukra a r�gi fejfed�. Amikor az utols� g�lya is a hely�re ker�lt, Dumbledore fel�llt, mire ism�t csend lett a teremben, �s minden szem az igazgat�ra szegez�d�tt.

-          K�sz�nt�k minden �j, �s r�gi di�kot! Nem k�v�nom sok�ig megv�rakoztatni korg� gyomrotokat, �gy legfontosabb mondanival�m most: j� �tv�gyat. – azzal �sszecsapta k�t tenyer�t, mire  minden asztal megtelt finoms�gokkal.

A vacsora alatt Valeriana szeme egy pillanatra megakadt Piton, a megszokottn�l is s�padt arc�n, amelyen n�h�ny friss s�r�l�s nyoma is l�tszott, ami tal�n megmagyar�zta a biceg� j�r�s�t is. Valaki s�lyosan megsebes�thette! Valeriana gyomra hirtelen fel�re zsugorodott, amikor arra gondolt, hogy tal�n az azkabani �tk�zetben vett r�szt. A f�rfi neki k�sz�nheti s�r�l�seit! B�rmennyire nem kedvelte, az�rt ennyire rosszat m�gsem k�v�nt neki.

A vacsora ut�n Dumbledore �jra fel�llt �s csendet k�rt. K�z�lte a di�kokkal a szok�sos szab�lyokat, a kviddics- kupa v�rhat� m�rk�z�seit, �s a janu�ri jelmezb�lt, aminek h�r�t nagy ov�ci� k�vette. Felh�vta a figyelmet az �sszetart�s fontoss�g�ra, �s a k�zelg� vesz�lyre is. Miut�n �rint�legesen besz�lt a var�zsl�vil�got foglalkoztat� s�t�t esem�nyekr�l, a teremben n�ma csend lett. A f�lelem, mint egy h�s fuvallat v�gigvonult a gondolataikba mer�l� di�kokon, �s m�g akkor is ennek hat�sa alatt �lltak, amikor k�rleteik fel� vonultak a prefektusokat k�vetve.

Valeriana hamar szem el�l vesz�tette nagyapj�t, pedig eg�sz este arra k�sz�lt, hogy besz�ljen vele. A nagy forgatagban nem tehetett m�st, mint Daniel mellett fels�t�lt a lakoszt�lyok folyos�j�ra, majd amikor elb�cs�ztak, megv�rta, hogy a f�rfi is bemenjen szob�j�ba, �s akkor sietve elindult nagyapja szob�ja fel�.

A szobor el�tt kimondta a jelsz�t, �s az els� l�pcs�fokra �llva, m�r haladt is felfel�. A szob�ba bel�pve az els�, akit megpillantott Dumbledore agg�d� arca, a m�sodik pedig… Piton! Valeriana legsz�vesebben m�r szaladt is volna kifel�, hogy ne kelljen a kellemetlen f�rfi t�rsas�g�ban lennie, de csak dermedten �llta a sz�r�s szemp�r tekintet�t.

-          Valeriana! Seg�thetek? – k�rdezte Dumbledore, �s a l�ny j�l l�tta arc�n, hogy fontos besz�lget�st szak�thatott f�lbe v�ratlan l�togat�sa.

-          �n csak…Mondanom kell valamit.

-          Perselus, akkor azt hiszem mindent megbesz�lt�nk. J� �jszak�t! – mondta Dumbledore l�tva unok�ja fesz�lts�g�t.

-          J� �jszak�t professzor �r! – felelte Piton, majd r�viden biccentett a l�ny fel�. – Kisasszony!

-          J� �jszak�t! – ny�gte Valeriana  d�bbenten.

-          Nos, mi t�rt�nt, ami ilyen s�rg�s? – k�rdezte Dumbledore, amikor kettesben maradtak.

-          Hal�lfal�k vannak a Roxfortban!

-          Ez lehetetlen! – mosolygott szem�vege f�l�tt unok�j�ra Dumbledore.

-          Ma hajnalban a S�t�t Nagy�rn�l j�rtam, �s rajtam k�v�l m�g legal�bb harmincan. Mi vagyunk az �j gener�ci�, �s vannak k�zt�nk, akik m�g di�kok, m�gpedig itt az iskol�ban. – hadarta izgatottan Valeriana leveg�t is alig v�ve.

-          Nem lehetnek felavatott hal�lfal�k, hiszen nem tudtak volna a Roxfort ter�let�re bejutni. A Controllerek �rz�kelik a S�t�t Jegyet, �s gazd�j�t nem engedik s�rtetlen�l a kapun �tjutni.

-          Az �n karomon is ott a jegy, �s m�gis k�nnyed�n bejutottam!

-          Ez igaz, de arra gondoltam, hogy a Controllerek �rz�kelt�k pozit�v kisug�rz�sodat… Biztos vagy benne, hogy itt vannak?

-          Igen. A Nagy�r pontosan kifaggatott arr�l, hogy mik�nt tudtam a kapun �tj�nni, �s amikor megtudta, hogy nem �tk�ztem neh�zs�gekbe, l�ttam az arc�n, hogy nagyon el�gedett. Nagyapa att�l tartok, hogy siker�lt a Controllereket befoly�solnia.

-          Azt nem hiszem, mert ezek a l�nyek rendk�v�l h�s�gesek. Valami azonban m�gis megzavarhatta �ket, de mi? – Dumbledore hosszan elgondolkodott. Arc�n j�l l�tsz�dott a bizonytalans�g, �s az aggodalom – Megn�zhetn�m a Jegyet a karodon?

Valeriana meglep�dve n�zett nagyapj�ra, majd lassan felhajtotta tal�rja, �s hossz� inge ujj�t, hogy a sz�gyenteljes �br�t odatarthassa szeme el�.

-          De hiszen a ti�d a jobb karodon van! – d�bbent meg Dumbledore, mik�zben kez�be vette a l�ny karj�t.

-          Igen. Keresztap�m azt mondta, hogy az �j gener�ci�sok a jobb karjukra kapj�k a Jegyet. – Valeriana hirtelen megvil�gosodva nagyapja szem�be n�zett. – Gondolod, hogy ez zavarta meg a Controllereket?

-          Igen. Val�sz�n�.

-          Nagyapa! Meg kell tal�lnunk �ket! V�gign�zz�k minden v�gz�s di�k karj�t!

-          Nem. Valeriana, nem kelthet�nk p�nikot k�z�tt�k, �s nem r�galmazhatunk meg senkit!

-          Hagyjuk, hogy t�nykedhessenek az �rtatlan t�rsaik k�z�tt?

-          Azt nem mondtam. Figyeln�nk kell mindenkit, de legf�k�ppen a v�gz�s�ket. Sz�lok a t�bbi tan�rnak is, hogy �k is nyitott szemmel j�rjanak. J�l tetted, hogy elmondtad!  Most pedig menj nyugodtan, �s fek�dj le. Neh�z nap lesz a holnapi!

-          Igen nagyapa, j� �jszak�t! – mondta bizonytalanul Valeriana, de engedelmeskedve nagyapj�nak, t�vozott az igazgat�i irod�b�l mag�ra hagyva a gondokt�l terhes Dumbledore-t.

Valeriana aznap este sok�ig n�zte az �gy�ban fekve a mennyezeten cik�z� Hold f�ny�t, amit n�ha eltakart egy-egy k�bor felh�. Nehezen j�tt �lom a szem�re r�szben a m�snapi els� �r�k izgalma miatt, r�szben pedig az�rt, mert �loms�llyal nehezedett lelk�re a tudat, hogy t�bb hal�lfal� terjesztheti m�snapt�l a S�t�t Nagy�r eszm�it.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s