18. fejezet

V�ltoz� vil�g

A szeptember gyorsan eltelt, �s bek�sz�nt�tt a maga csapad�koss�g�val a h�v�s okt�ber. A hetek m�l�s�val mindenki megnyugodhatott, mert Hermione �s Draco est�nk�nti �sszez�r�sa nem eredm�nyezett semmilyen kellemetlen fordulatot. S�t! Valerian�nak felt�nt, hogy m�r nincs az a fesz�lts�g k�r�l�tt�k. Ezt legink�bb azzal magyar�zta, hogy a k�t fiatal val�sz�n�leg belet�r�d�tt sors�ba. Minden este pontosan �rkeztek, �s csendben bevonultak a k�nyvt�rba, hogy a port�rl� rongyot a kez�kbe v�ve m�ris nekil�ssanak a munk�nak. Ennek a nagy lend�letnek azonban csak alig volt �szrevehet� eredm�nye. Nagyon lassan haladtak, amit persze Piton t�bb �zben sz�v� is tett, de a k�t fiatalt  l�tsz�lag ez egy�ltal�n nem zavarta. Harry ugyan kifejtette n�ha aggodalm�t a k�t ellens�g egy�ttl�te miatt az okklumencia gyakorl�sok alkalm�val, de Valeriana a gondolatait l�tva - amit m�g mindig nagyon nehezen tudott elz�rni el�le - �gy vette �szre, hogy Ginny jobban lek�ti figyelm�t, semhogy t�ls�gosan sokat tudjon foglalkozni bar�tja probl�m�j�val.

Ezen k�v�l �gy t�nt, hogy az iskola falain k�v�l t�rt�n� esem�nyekkel sokkal t�bbet foglalkoztak a di�kok, mint az est�nk�nt a k�nyvt�rban szenved� t�rsaikkal. A Reggeli Pr�f�t�ban minden nap k�z�ltek valami �j h�rt Voldemort, �s csapata t�nyked�seir�l. Egyre gyakoribb� v�ltak a hal�lfal�k nyilv�nos megjelen�sei, n�ha szem�lyek elt�n�s�r�l is tud�s�tottak. A helyzetet tov�bb s�lyosb�totta, hogy Voldemort h�vei a muglikat sem k�m�lt�k. A miniszt�rium emberei nem gy�zt�k elsim�tani az �gyeket. Ennek ellen�re a var�zstalanok k�z�tt elterjedt a h�r, hogy egy f�lelmetes szekta szedi �ldozatait. Sz�mukra most m�r minden furcs�n �lt�z� ember gyan�s volt, �s gyakran el�fordult, hogy �rtatlan var�zsl�kat t�madtak meg.

Ezek a h�rek m�g jobban megosztott�k a di�kok n�zeteit. A folyos�kon, �s a parkban hangos sz�v�lt�sok k�vett�k egym�st. Gyakran kis csoportok �l�n tartott sz�noklatot egy-egy sz�viv�, kifejtve saj�t �ll�spontj�t. Volt, hogy Valeriana a Mardek�rosok csapat�nak besz�lget�s�b�l kihallott egy-egy buzd�t� felsz�l�t�st, de egyik�kre sem tudta volna r�bizony�tani hogy hal�lfal� an�lk�l, hogy karj�t megn�zn�. M�rpedig erre nagyapj�t�l nem kapott enged�lyt.

A di�kok gondolatait azt�n �tmenetileg m�sfel� ir�ny�totta a megkezd�d� kviddicsm�rk�z�sek sorozata. Az els� meccs a Holl�h�t, �s a Hugrabug k�z�tt folyt. A n�z�k nagy izgalommal t�dultak a lel�t�k fel�, amikor Valeriana m�g mindig a t�parton �lt egy k�nyvet olvasva, kihaszn�lva az �tmenetileg kiss� kellemesebb id�t.

-         M�r minden�tt kerestelek! – k�sz�nt r� a feje f�l�l Daniel. – Mindj�rt kezd�dik! Ha nem akarsz elk�sni, akkor igyekezn�nk kell!

Valeriana �sszecsukta a k�nyvet, �s feln�zett kiss� hunyorogva a szem�be s�t� Napt�l.

-         Az igazat megvallva, nem nagyon k�v�nkozom odamenni.

-         Micsoda? K�pes lenn�l lemaradni a meccsr�l? – �muldozott a f�rfi, �s m�r h�zta is felfel� a l�nyt karj�n�l fogva.

-         �n nem nagyon rajongok a kviddics�rt. – jelentette ki Valeriana, amikor m�r k�t l�bon �llt. Daniel a hallottakt�l m�g elk�pedtebb arcot v�gott. – Soha nem �rtettem, hogy mi a j� benne. R�ad�sul olyan gyorsan t�rt�nik a p�ly�n minden, hogy mindig elsz�d�l�k �s k�vetni sem b�rom az esem�nyeket.

-         �, ezt csak most tal�lod ki! – mosolygott a f�rfi, �s a l�ny karj�t fogva m�r k�s�rte is gyors l�ptekkel a p�lya fel�. – �n m�g nem tal�lkoztam olyannal, aki ezt a sportot nem kedveln�. K�l�nbenis te a Roxfort tan�ra vagy! Hogy n�zne ki, ha nem �ln�l a t�bbiek k�z�tt a lel�t�n?!

-         Rendben. Lehet, hogy igazad van. – adta be derek�t v�g�l Valeriana, �s kelletlen�l v�nszorgott az igencsak kil�p� f�rfi oldal�n. Ekkor felhangzott a meccs megkezd�s�t jelz� s�psz�.

Mire elhelyezkedtek a tan�rok lel�t�j�n, m�r a Holl�h�t vezetett. Valeriana �gy �rezte, hogy sohasem lesz v�ge a m�rk�z�snek. Szem�t ugyan n�ha a sepr�iken sz�guldoz� j�t�kosokra vetette, de ink�bb a k�z�ns�get k�mlelte. �gy mikor tapsolni kezdtek a t�bbiek, csak kis megk�s�ssel kapcsol�dott bele. Daniel ilyenkor szemreh�ny�an n�zett a zavartan mosolyg� l�nyra.

Egy j� �ra m�lva azt�n v�gre befejez�d�tt a m�rk�z�s a Holl�h�t gy�zelm�vel. Valeriana fell�legezve sodr�dott a nagy t�megben az iskola �p�lete fel�, mik�zben Daniel a meccs egyes r�szleteit elemezte. M�r majdnem a bej�rathoz �rtek, amikor �szre vett egy furcsa h�rmast a magas fal t�v�ben. Harry, Ron, �s Draco vitatkozott er�sen hadon�szva egym�s fel�. Valeriana er�s k�s�rt�st �rzett, hogy odamenjen hozz�juk. Mivel azonban l�tsz�lag semmi szab�lyellenest nem tettek, �gy csak hosszan n�zte �ket, am�g be nem l�ptek a hatalmas t�lgyfaajt�n. Odabent a bej�ratt�l nem messze Ginny, �s Hermione �llt s�padtan �s izgatottan lesve a be�rkez�ket. Valeriana Danielt mag�ra hagyva odal�pett hozz�juk.

-         Mi a baj l�nyok? – k�rdezte t�l�k.

-         Semmi tan�rn�, csak a fi�kat v�rjuk. – felelte elpirulva Ginny.

-         Harry �s Ron, Dracoval vitatkozik odakint. Ti tudj�tok, hogy mi�rt? – tetette fel a k�rd�st, �s biztos volt benne, hogy a riadt l�nyok pontosan tudj�k a v�laszt, de neki nem fogj�k megmondani. – Draco kezdte? – pr�b�lta terelni a v�laszt valamilyen ir�nyba, miut�n a l�nyok csak fej�ket cs�v�lt�k.

-         Harry akart vele besz�lni. – ny�gte Ginny, �s ism�t a bej�rat fel� n�zett, amin egyre ritk�bban l�pett be valaki.

-         Harry? De mir�l?

A v�lasz ism�t elmaradt, mert az ajt�ban megjelent Draco feld�lt arccal.

-         A test�reitek odakint vannak. – vetette oda g�nyosan Draco a l�nyok fel�, mik�zben cs�rtetett az alagsorba vezet� l�pcs� fel�. – Ne f�ljetek egy hajuk sz�la sem g�rb�lt! – mosolygott g�nyosan, �s elt�nt az �tj�r�ban.

A l�nyok fak�pn�l hagyva tan�rn�j�ket kirohantak a parkba. Valeriana pedig k�v�ncsis�g�nak eleget t�ve �gy d�nt�tt kifaggatja Dracot. Kiss� kil�pve hamarosan utol is �rte nem messze a b�jitaltanteremt�l.

-         Draco! – sz�lt a fi� ut�n, aki a hangot felismerve d�h�sen megfordult.

-         Mit akarsz? – f�rmedt a n�re.

-         T�bb tiszteletet, hiszen a tan�rod vagyok! – mondta szigor�an Valeriana olyan halkan, hogy csak �k ketten hallhatt�k, �s r�m�lten k�r�ln�zett. �r�mmel tapasztalta, hogy rajtuk k�v�l m�r senki nem tart�zkodott a folyos�n.

-         �, bocs�nat! Tess�k Lloyd tan�rn�? – mondta g�nyosan meghajolva Draco, amit Valeriana m�r figyelmen k�v�l hagyott, mert nem akarta rontani a helyzetet tov�bbi k�teked�ssel miel�tt elbesz�lgethetn�nek.

-         Gyere be a terembe, mert besz�lni szeretn�k veled!

-         Musz�j?

-         Igen musz�j! – d�rrent Valeriana Dracora ellenvet�st nem t�r� hangon, majd  kinyitotta az ajt�t betess�kelve rajta a kelletlen arcot v�g� fi�t.

-         Ap�m usz�tott r�m? – k�rdezte azt�n odabent Draco, �s most m�r jobban megemelte a hangj�t, hiszen itt nem hallhatta senki a besz�lget�s�ket.

-         Nem. – felelte Valeriana, �s el�re s�t�lt a katedr�hoz. – Ugyan megk�rt r�, hogy tartsalak szemmel, de most nem az�rt h�vtalak ide.

-         Igen? Hanem mi�rt? – csod�lkozott Draco, �s cseppet sem �llt sz�nd�k�ban b�rmilyen t�m�ban is t�rsalogni kereszttestv�r�vel.

-         Mit akart�l Harry�kt�l?

-         �n? Semmit! �k h�vtak f�lre, hogy megfenyegessenek.

-         Megfenyegessenek? Mi�rt?

-         Tiszta h�ly�k! Az a t�veszm�j�k, hogy megdelejeztem Grangert, mert olyan furcs�n viselkedik mostan�ban.

-         Hogy mit csin�lt�l? Furcs�n viselkedik? �n nem vettem �szre semmit. – n�zett csod�lkozva Valeriana a szemben �ll� fi�ra.

-         Ugye? Mondom �n, hogy h�ly�k! El tudsz r�lam k�pzelni ilyet?

-         H�t… Ami azt illeti igen! El�g rendesen elint�zted szeg�nyt szeptember elej�n.

-         � sem k�m�lt engem! – v�dekezett Draco.

-         Na j� hagyjuk! Ez m�r ler�gott csont. Azt mondd meg, hogy mit jelent, hogy furcs�n viselkedik Hermione!

-         Nem tudom. Szerintem �k tal�lt�k ki ezt az eg�szet, hogy bel�m k�thessenek. – felelte Draco, �s egyre ink�bb nyeregben �rezte mag�t a besz�lget�s menet�t illet�en.

-         Azt nem hiszem. Csin�lt�l vele valamit a b�ntet�feladatok alatt?

-         Nem! – csattant fel �lesen Draco.

-         Besz�lgettek a takar�t�s k�zben? Megb�ntottad valamivel? – faggatta tov�bb Valeriana.

-         Nem. – j�tt megint a v�lasz, de ez most valahogy nem volt olyan hat�rozott, amit Valeriana �szre is vett.

-         Nem is sz�ltok egym�shoz k�t �r�n kereszt�l? – n�zett jelent�s�gteljesen a fi� szem�be, aki zavartan ford�totta el fej�t az ablak ir�ny�ba.

-         Csak nagyon ritk�n. – mondta Draco halkan.

-         Aha, �s mir�l besz�ltek? – k�v�ncsiskodott tov�bb Valeriana.

-         Semmi k�z�d hozz�! – ford�totta vissza fej�t a hirtelen mag�hoz t�r� fi�. – Egy�ltal�n mit faggatsz te itt engem?

-         A tan�rod vagyok!

-         Kit �rdekel? Akkor sincs jogod kik�rdezni engem! Nem csin�ltam semmit, csak te is r�m akarsz kenni valamit, ahogy Potter�k is! A te �tleted volt, hogy est�nk�nt egy�tt t�ltsem szabad id�met azzal a s�rv�r�vel! Ne csod�lkozz, ha nincs �nyemre ez a t�rsas�g! Ha ap�m megtudja, hogy ebben a b�ntet�sben komoly r�szed volt, nem fog megdics�rni, abban biztos lehetsz!

Valeriana ott �llt a fi�val szemben - aki mellesleg a  di�kja is volt - , �s sz�hoz sem jutott. Be kellett l�tnia, hogy Draconak n�mik�pp igaza van. Val�ban, keresztapja esetleges haragj�val eddig nem is sz�molt. Draco kihaszn�lva kereszttestv�re megszeppen�s�t, m�r indult is m�g d�h�sebb k�pet v�gva az ajt� fel�.

-         Draco! – sz�lt felocs�dva Valeriana a fi� ut�n, aki m�r �ppen a kilincsre tette a kez�t. – Az�rt szeretn�m, ha nem tenn�l semmi meggondolatlant! Van olyan dolog, amivel te is fel tudn�d bosszantani �desap�dat!

Draco meg sem fordult, �gy hallgatta a hozz� int�zett szavakat. V�rt egy kicsit, majd sz� n�lk�l t�vozott. Valerian�t bosszantotta ez az eg�sz helyzet, �s nagyon tehetetlennek �rezte mag�t. Egyszer�en k�ptelen volt Dracot kezelni. Ezek ut�n csak abban rem�nykedhetett, hogy nem fog semmi olyan dolog t�rt�nni, ami miatt neki kell majd keresztapja el�tt magyar�zkodni.

A l�pcs�n felfel� haladva m�g mindig a lezajlott besz�lget�s j�rt a fej�ben. Olyan zavaros volt ez az eg�sz. Biztos volt benne, hogy Harry, �s Ron nem ok n�lk�l szedt�k el� Dracot, �s azt is pontosan tudta, hogy a fi� nem volt eg�szen �szinte vele. De mi�rt is lett volna az, hiszen kapcsolatuk soha sem volt eg�szen felh�tlen.

Egyenesen a Nagy Terembe ment, mert m�r j�csk�n eb�did� volt. �gy t�nt mindenki hozz�l�tott az �tkez�shez, mert a t�ny�rok cs�rg�s�n k�v�l alig hallatszott m�s. Valeriana le�lt a tan�rok hossz� asztal�hoz, �s felm�rve a l�tsz�mot �szrevette, hogy nem csak Daniel hi�nyzik mell�le, hanem Piton, �s nagyapja is elmaradt. Nem kellett sok�ig t�rnie a fej�t, hogy r�j�jj�n hol lehetnek, hiszen pontosan tudta. M�r a m�sodik rendi gy�l�sr�l hi�nyzik. Most sem sz�lt neki nagyapja. Csal�dotton szedett valamicsk�t a t�ny�rj�ra, �s kedvetlen�l turk�lgatni kezdte a vill�j�val. Annyira f�jt neki, hogy nagyapja ennyire nem b�zik benne, b�r az igazat megvallva nem is bizony�tott eddig valami nagy r�termetts�get.

M�r sz�lling�ztak kifel� a teremb�l a j�l lakott di�kok, amikor Valeriana m�g mindig azt a p�r falatot turk�lta.

-         Valami baj van? – l�pett oda hozz� McGalagony, akinek nem ker�lte el figyelm�t a l�ny rossz kedve.

-         Nem, semmi baj. – n�zett fel gondolataib�l kiz�kkentve Valeriana.

-         Hiszen nem evett semmit! – sz�lt szinte any�skodva a professzor, mire Valeriana len�zett t�ny�rj�ra, �s csak akkor vette �szre, hogy val�ban nem sokat fogyasztott a maga el� szedett am�gy sem nagy mennyis�g� �telb�l.

-         Nincs �tv�gyam. – magyar�zta zavartan, �s nem is j�rt messze az igazs�gt�l. �gy �rezte egy falat sem menne le a tork�n.

-         Tal�n beteg? – j�tt �jb�l az agg�d� k�rd�s. – Menjen fel a gyeng�lked�re! Madame Pomfrey biztosan seg�t majd!

-         Nem erre semmi sz�ks�g! Azt hiszem csak f�radt vagyok. Megyek, �s lepihenek egy kicsit. – mondta Valeriana. Fel�llt �s t�vozott, mik�zben v�gig mag�n �rezte az agg�d� tekintetet.

A hossz� l�pcs�soron fel�rve Nickkel tal�lkozott, aki tov�bb k�s�rte eg�szen lakoszt�ly�ig. Egyfolyt�ban a d�lel�tti m�rk�z�s r�szleteir�l faggatta Valerian�t, aki persze csak hozz�vet�legesen tudott besz�molni r�la. Alig v�rta, hogy v�gre becsukhassa maga m�g�tt szob�j�nak ajtaj�t.

Az eg�sz d�lut�nt lakoszt�ly�ban t�lt�tte, de pihenni egy cseppet sem tudott. K�ptelen volt b�rmi m�sra gondolni, mint az �ppen akkor zajl� gy�l�sre, amib�l nagyapja kirekesztette. Mivel tudn� bebizony�tani, hogy �rdemes a bizalmukra, mikor m�g es�lyt sem kap r�?

Gondolataiba m�ly�lve elk�pzelte milyen j� lenne, ha visszaford�thatn� a szerencs�tlen esem�nyek folyamat�t, �s nagyapj�nak nem kellene sz�gyenkeznie miatta. Most pedig ott lehetne vel�k, �s seg�thetn� a Rend munk�j�t. De most m�r nem tehet semmit. Ami megt�rt�nt megt�rt�nt, �s v�llalnia kell a k�vetkezm�nyeit. A legokosabb, amit nagyapja a Rend v�delm�ben megtehetett, hogy �t egyenl�re t�vol tartja magukt�l. Igen, ebbe v�gre bele kellene t�r�dnie! De k�ptelen r�!

Elj�tt a vacsoraid�. Valeriana agg�dva vette tudom�sul, hogy a Rend tagjai m�g mindig nem t�rtek vissza. Megpr�b�lt enni egy keveset, ne adjon �jabb okot McGalagony aggodalm�ra, majd visszat�rt lakoszt�ly�ba, melynek ablak�b�l gyakran k�mlelte a bej�rati kapu fel�l �rkez� utat.

Levett a polcr�l egy k�nyvet �s le�lt egy fotelba, hogy olvas�ssal m�lassa az id�t, de nem sokat �rtett az �r�s tartalm�b�l. Gondolatai a Rend tagjai k�r�l, �s legink�bb nagyapja k�r�l forogtak. Ahogy telt az id� sz�v�t egyre ink�bb a f�lelem ker�tette hatalm�ba. T�bbsz�r felpattant �lt�b�l, hogy kilessen az ablakon, de a nagy s�t�tben nem lehetett l�tni semmit, m�r a sz�les utat sem.

T�z �ra is elm�lt, amikor a k�nyv soraival birk�z� Valerian�t felriasztotta a kandall� t�z�nek fellobban�sa, �s a k�s�ret�ben j�v� hang.

-         Valeriana! K�rlek gyere a gyeng�lked�be! – hallotta nagyapj�t, mire ledobta a k�nyvet, �s m�ris indult izgatottan a kandall� fel�. A p�rk�ny�n l�v� kis ed�nyb�l port sz�rt a t�zbe, majd amikor az lil�ra v�ltott, bel�pett a k�zep�be, hogy pillanatokon bel�l a gyeng�lked� kandall�j�b�l a r� v�r�k el� �rkezhessen.

Olyan ny�zsg�s volt a nagy helys�gben, amire egy�ltal�n nem sz�m�tott. A szob�j�ban l�v� f�lhom�ly ut�n a sz�mtalan f�kly�val megvil�g�tott terem f�ny�ben hunyorogva n�zett k�r�l. T�bb �gyon s�r�ltek �ltek, akiket Madam Pomfrey igyekezett ell�tni. N�h�nyan pedig agg�dva pr�b�ltak neki seg�teni t�rsaik �pol�s�ban.

-         �, Valeriana! Szeretn�nk a seg�ts�gedet k�rni! – j�tt fel� nagyapja, akinek a mindig rendezett �lt�zete most meglehet�sen csapzott volt. Karj�n tal�rja �s ingujja hosszan felhasadt, a ny�l�son �t pedig j�l l�that� volt s�r�l�se, melyb�l v�r sziv�rgott.

-         Mi t�rt�nt? De h�t, nagy… nagyon megs�r�lt! – mondta Valeriana, �s szerencs�re aggodalma mellett id�ben �szbekapott, nehogy elsz�lja mag�t.

-         Ez semmi a t�bbiek�hez k�pest. A legt�bbel Madam Pomfrey elboldogul, de van egy s�lyosabb s�r�lt�nk is.

-         De mi t�rt�nt? – k�rdezte m�g egyszer Valeriana, �s riadt tekintet�t v�gighordta a sebes�lteken, akiknek csak egy r�sz�t ismerte.

-         A hal�lfal�k behatoltak a f�hadisz�ll�sunkra. – mondta Dumbledore, mik�zben a d�bbent l�nyt karj�n�l fogva vezette az egyik �gy fel�, amin megszaggatott fekete tal�rj�ban Piton fek�dt. A tan�r amint megl�tta Valerian�t, m�ris felt�p�szkodott. J�l l�tszott, hogy a mozdulat csak nagy k�nok �r�n siker�lt neki. A mellette l�v� �gyon Daniel �lt felk�t�z�tt karral.

-         Daniel! J�l vagy? – k�rdezte Valeriana, amikor �szrevette a f�rfit.

-         �, ez semmi csak egy kis karcol�s. � viszont – mutatott a keserves k�pet v�g� Piton fel�. – nagyon rosszul van.

Piton erre a kijelent�sre megpr�b�lta �br�zat�t egy kiss� bar�ts�gosabb� var�zsolni, de Valeriana j�l l�tta szemeiben a szenved�st.

-         Miss Lloyd! Csakhogy meg�rkezett. Sz�ks�gem lenne a seg�ts�g�re. – l�pett oda Madame Pomfrey. – Professzor �r mondtam m�r, hogy fek�dnie kell! D�lj�n vissza azonnal! – f�rmedt a gyeng�lked� f�rfira, aki ugyan l�tsz�lag kelletlen�l, de engedelmeskedett a javasasszonynak. - Piton professzort mellkason tal�lta egy �tok, ami �tmeneti sz�vmeg�ll�st v�ltott ki. Ez pedig jelent�sen rontott a sz�vm�k�d�s�n. – fordult azt�n Valeriana fel�. – M�r nagyon r�gen nem volt ilyen esetem, �gy sajnos nincs a k�szletemben a megfelel� b�jital, ami a t�neteket enyh�ten�, �s az id� m�l�s�val megford�thatatlan sz�vk�rosod�st megg�tolhatn�. Nekem most a t�bbi s�r�ltet is el kell l�tnom, �s hossz� id�be telne mire elk�sz�ten�m az italt. Ez�rt szeretn�m megk�rni, hogy, ha megtenn�…

-         Term�szetesen Madam Pomfrey! – v�gott a szav�ba Valeriana, �s �jb�l Pitonra n�zett, aki most olyan v�dtelennek �s kiszolg�ltatottnak t�nt. B�rmennyire ellenszenves volt eddig a f�rfi sz�m�ra, most megsajn�lta.

-         Nem akarom, hogy � csin�lja! – ny�gte halkan Piton a karj�t szorongatva f�jdalmas arccal.

-         Professzor �r, maga tudja a legjobban, hogy erre most nincs id�! Min�l hamarabb el kell fogyasztania a sz�ver�s�t� b�jitalt, �s �n ut�n a kisasszony a legalkalmasabb annak elk�sz�t�s�re. A jelen esetben viszont csak Miss. Lloyd van abban a helyzetben, hogy azt meg is tegye. – torkolta le f�radtan Madam Pomfrey az egyre jobban szenved� Pitont.

-         Ne agg�djon, el tudom k�sz�teni! – vetette oda Valeriana is. Felismerve az id� s�rget�s�t m�ris megfordult, hogy induljon.

-         Kell…bele… galagonya…citromf�…feh�rfagy�ngy… - kezdte minden sz��rt megk�zdve a felsorol�st Piton, �s a javasasszony alig b�rta megakad�lyozni, hogy ism�t fel�lj�n. Valeriana megfordult, �s r�n�zett a sz�v�t szor�t� f�jdalommal k�zd� f�rfira.

-         Tudom, hogy mi kell a f�zetbe! – mondta, �s m�r oda is l�pett a kandall�hoz. Belesz�rta a t�zbe a port, �s t�vozott.

Az �jszaka s�t�tj�be burkol�dz� b�jital-tanterembe �rkezett meg. P�lc�j�t el�kapta, �s seg�ts�g�vel l�ngralobbantott n�h�ny gyerty�t. Odasietett a szekr�nyhez, �s a zaklatotts�gt�l reszket� k�zzel �sszeszedte a sz�ks�ges hozz�val�kat. Mik�zben gondosan el�k�sz�tette �ket, egyfolyt�ban Piton f�jdalomt�l eltorzult arc�t l�tta maga el�tt. Ez a f�rfi nem ugyanaz volt, aki ny�ron er�szakosan �lelte, aki nem is olyan r�gen s�rtegette. Most m�s volt; esend�, mint b�rki m�s. Ugyan igyekezett tartani mag�t, de szem�ben a f�jdalom �s a hal�lf�lelem l�tszott, aminek eml�k�t�l Valeriana megborzongott.
Miel�tt az �stbe dobta a sz�ks�ges anyagokat, m�g egyszer �tgondolta azok mennyis�g�t, �s ellen�rizte a megfelel� ar�nyokat. Nem akart hib�zni. �gy �rezte, hogy ha most seg�t a f�rfin, azzal nem csak Pitonnak bizony�t, hanem nagyapj�nak is.

Hosszan n�zte az anyagok elkevered�s�t, �s hallgatta az alatta lobog� t�z ropog�s�t. Esz�be jutottak a ny�ron egy�tt elt�lt�tt �r�k, amikor ugyan�gy figyelte a b�jitalok elk�sz�l�s�t. Most valahogy �gy �rezte, m�gsem volt olyan sz�rny� az a n�h�ny h�t. Persze kellemetlen a f�rfi modora, de m�gis csak egy ember! Egy ember, aki cs�kolta, aki �lelte, aki megb�ntotta, aki k�zd a j��rt nagyapja mellett, aki �let�t adn� a Voldemort elleni k�zdelemben, ha arra lenne sz�ks�g. Ki is ez az ember? Hiszen nem is ismeri igaz�n! Nagyapj�nak igaza lehetett abban, amikor azt mondta, hogy ha megismern�, biztosan m�sk�ppen gondolkodna r�la. Ha megismern�! De ehhez m�g id�ben meg kell innia a b�jitalt!

Gondolataib�l az ajt� nyikorg� nyit�d�sa z�kkentette ki. Dumbledore l�pett be rajta. Karj�nak s�r�l�s�t m�r k�t�s fedte. F�radt, meggy�t�rt arca a gyerty�k f�ny�n�l ijeszt�en �regnek t�nt, ahogy k�zeledett az �lt�b�l felpattant Valeriana fel�.

-         Nagyapa! Minden rendben van?

-         Igen. Poppy mindenkit ell�tott, �s el is mehettek, nehogy holnap di�kokkal fussanak �ssze.

-         �s Piton? – n�zett f�lve Valeriana nagyapj�ra.

-         Kapott nyugtat�t, �s elaludt. De min�l hamarabb sz�ks�g lenne arra a f�zetre.

-         Tudom, de ki kell v�rni a megfelel� id�t, hogy a hat�anyagok kell�en kiold�djanak.

Dumbledore k�zben egy sz�ket h�zott Valeriana k�zel�be, �s f�radtan s�hajtva le�lt.

- Az�rt j�ttem, mert besz�lni szeretn�k veled a ma d�lut�n t�rt�ntekr�l. – feln�zett unok�j�ra, �s f�j� sz�vvel mondta ki aggodalm�t: - Valaki el�rult minket!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s