19. fejezet

A gyan�

Valeriana nagyapj�ra n�zett elgondolkodva. L�tta a megt�rt �reg arcon az aggodalmat, �s a k�ts�gbees�st.

-         Gondolsz valakire? – k�rdezte, majd amikor Dumbledore nem sz�lt semmit, csak tov�bb meredt r� csendben. Lassan vil�goss� v�lt el�tte, mire gyanakszik nagyapja. –Azt hiszed �n tettem? – Valerian�val hirtelen megfordult a vil�g. – Nagyapa, ezt nem gondolhatod komolyan! Nem �n voltam! Hinned kell nekem!

-         Egyszer m�r megtetted! – n�zett Dumbledore f�jdalmasan unok�ja szemeibe, �s ez a gyan�s�t�s neki f�jt a legjobban. Annyira szeretett volna hinni neki, de azok ut�n, hogy m�r egyszer meggondolatlan volt, neh�z volt nem arra gondolni hogy tal�n � volt az, aki ism�t el�rulta �ket.

-         Az v�letlen volt…

-         Valeriana, az ember nem �rulja el a t�rsait csak �gy, v�letlen�l!

-         Mi�rt nem hiszel nekem? Nem �n voltam! Az�ta annyira vigy�ztam minden szavamra! – Valeriana tork�t m�r fojtogatta a s�r�s. K�ts�gbeesetten pr�b�lt �rveket tal�lni, hogy bizony�thassa �rtatlans�g�t, de nem jutott semmi esz�be.

-         �s a gondolataid? Azt mondtad a di�kok �rkez�se el�tt tal�lkozt�l Voldemorttal…

-         Nem olvashatott a gondolataimban! Azt �szre vettem volna! Hidd el csak annyit tudott meg, amit m�r elmondtam neked. – mondta Valeriana minden f�sz�lba kapaszkodva.

Dumbledore nem sz�lt semmit. Szeretett volna hinni a l�nynak, de nem eshetett abba a csapd�ba, hogy csak az�rt mert az unok�j�r�l van sz� felsz�nesen m�rlegeli a helyzetet.

-         Ha nem te mondtad el a Black-h�zhoz vezet� utat, akkor ki? – k�rdezte v�g�l.

-         Nem tudom. – felelte Valeriana �szint�n. J� jelnek tartotta, hogy nagyapja m�r nem egy�rtelm�en �t v�dolja.

�jabb hossz� csend k�vetkezett, csak az �stben fortyog� f�zet hangj�t lehetett hallani. Dumbledore �rl�d�tt ebben a helyzetben. Ha alaptalanul v�doln� unok�j�t, azt sohasem bocs�tan� meg mag�nak, mint ahogy azt sem  hogy az � gyenges�ge miatt tov�bbi lehet�s�get adjon neki az �rul�shoz vesz�lybe sodorva a Rend tagjait.

Csak figyelte, ahogy Valeriana izgatottan kever egyet az �st tartalm�n, majd egy mozdulattal eloltja a t�zet. Pr�b�lta kital�lni, �rz�kelni gondolatait, de nem volt benne biztos, hogy hihet-e annak amit a l�ny kisug�rz�sa sugall.

Valeriana p�lc�j�val a f�zet f�l�tt tett m�g egy hat�rozott mozdulatot, m�g orra al� egy var�zsig�t mormolt. El�gedetten n�zte a k�sz b�jital megfelel� sz�n�t, �s �llag�t.

-         Ugye hiszel nekem nagyapa? – n�zett azt�n fel a megf�radt arcra. – Nem �rultalak el benneteket! Ha megtettem volna, azt biztosan tudn�d!

Valeriana dobog� sz�vvel v�rta a v�laszt, de Dumbledore hossz� ideig nem sz�lt semmit.

-         �gy l�tom k�szen van a f�zet! Ne k�slekedj, mert minden perc sz�m�t! Vidd gyorsan Perselushoz! – mondta v�g�l, �s fel�llt. H�tat ford�tott Valerian�nak, �s elindult az ajt� fel�.

-         Nem v�laszolt�l! – sz�lt ut�na a l�ny hirtelen. Megr�misztette nagyapja k�sleked�se. – Hiszel nekem?

-         Azt hiszem, - mondta Dumbledore an�lk�l, hogy visszafordult volna. – nincs m�s v�laszt�som.

-         Nem fogsz bennem csal�dni! – mondta Valeriana kicsit megk�nnyebb�lve, b�r nagyapja v�lasza nem volt t�l meggy�z�.

Dumbledore egy pillanatra megtorpant, majd kinyitotta az ajt�t, �s csendben t�vozott mag�ra hagyva k�telyei k�z�tt unok�j�t. Valeriana tudta, hogy nincs ideje tov�bb morfond�rozni saj�t sors�n. Miut�n �t�nt�tte a f�zetet egy �vegbe, m�r indult is a kandall�hoz, hogy a t�z�n kereszt�l a gyeng�lked�be juthasson. Felett�bb kellemetlennek tartotta a k�zleked�snek ezt a form�j�t, �s ha lehetett nem igen vette ig�nybe. Most azonban s�rgette az id�, �gy m�gis a k�nyelmetlenebb, de gyorsabb utat v�lasztotta a hosszadalmas l�pcs�nj�r�s helyett.

A gyeng�lked�be �rve nagy csend, �s f�lhom�ly fogadta. Nyoma sem volt a kor�bbi ny�zsg�snek. Az �gyak �resen sorakoztak egym�s mellett, csak egyik mellett �gett gyertya; amelyikben Piton fek�dt. Valeriana odasietett mell�. Ekkor vette �szre, hogy a f�rfi m�g mindig alszik. Olyan nyugodt volt most! M�g sohasem l�tta ilyennek. S�padt arc�t  s�t�ten keretezte fekete haja, a mindig szigor� ajkak most laz�n, alig l�that�an nyitottan engedt�k be a leveg�t, aminek �raml�sa a f�rfi mellkas�t lassan le s f�l mozgatta. Hosszan figyelte a mindig megk�zel�thetetlen, rideg f�rfit. Nyoma sem volt az �t k�r�lleng� fesz�lts�gnek, megk�zel�thetetlens�gnek.

Azt�n egyszer csak Piton hirtelen kinyitotta a szem�t, �s r�n�zett. Valeriana ijedt�ben majdnem elejtette az �veget, amit  a kez�ben szorongatott.

-         Megcsin�lta? – k�rdezte Piton nyersen, �s egy hirtelen mozdulattal fel�lt, ami m�ris arc�nak f�jdalmat t�kr�z� eltorzul�s�val j�rt.

-         Ne tegyen ilyen hirtelen mozdulatokat! Maga is tudja, hogy ezt most nem szabad! – oktatta ki Valeriana a f�rfit. T�lt�tt az asztalon l�v� poh�rba a f�zetb�l, �s Piton kez�be nyomta. – Igya meg!

Piton gyanakodva vizsg�lta az italt.

-         Cs�df� is van benne? – k�rdezte v�g�l, �s tov�bb szeml�lte �vatosan l�tyk�lve a poh�r tartalm�t.

-         Minden benne van, aminek benne kell lennie! – felelte s�rt�d�tten Valeriana, �s nagyon bosszantotta, hogy Piton m�g ebben a helyzetben is k�pes vizsg�ztatni �t.

A tov�bbra is gyanakv� f�rfi v�g�l belekortyolt a f�zetbe, majd sz�j�t keser�en elh�zta a kellemetlen �zt�l.

-         Nyugodjon meg, nem akarom megm�rgezni! Igya m�r ki az eg�szet, mert  hi�ba dolgoztam �r�kon �t ha nem �li t�l az �jszak�t a makacss�ga miatt! – sz�lt inger�lten Valeriana, mire Piton v�gre egy szuszra felhajtotta az italt.

-         Pff! Ez borzaszt�! – fintorodott el most m�g jobban, majd megt�r�lte a sz�j�t, �s visszaadta a poharat a l�nynak.

-         A macskagy�k�rt�l olyan kellemetlen az �ze. – mondta Valeriana, aki mosolyogva n�zte v�gig a k�nyesked� tan�r k�nl�d�s�t.

-         Igen, a valeri�na… - d�lt vissza f�radtan Piton, s �gy t�nt a b�jital m�ris elkezdte j�t�kony hat�s�t kifejteni. – K�l�n�s, hogy �ppen ezt a nevet kapta a sz�leit�l… Valeriana! – a f�rfi hangja egyre halkult, szemei m�r csak r�snyire voltak nyitva. Valeriana letette a poharat a kisasztalra. Megnyugodhatott, hiszen l�tta, hogy a f�zet megfelel�en m�k�dik. Tudta, hogy Piton a sok nyugtat� hat�s� n�v�ny eredm�nyek�nt m�ly �lomba fog mer�lni, hogy mikor fel�bred �jra a r�gi, er�s sz�v�vel �lhessen tov�bb.

Miut�n Piton szemei lecsuk�dtak, Valeriana elindult az ajt� fel�.

-     Miss.Lloyd! – hallatszott ism�t a tompa, szinte �lettelen hang. – K�sz�n�m!

-         Nincs mit! – fordult vissza d�bbenten Valeriana. Olyan hihetetlen volt hallani ezt a sz�t a f�rfi sz�j�b�l.

-         Tudom… mennyire… nehez�re…eshetett… megtenni… ezt most nekem. – lassan, szaggatottan besz�lt, az utols� szavakat ink�bb sejteni, mint sem �rteni lehetett.

-         Nem esett nehezemre. – mondta halkan Valeriana, �s l�tta ahogy a f�rfi lassan megadja mag�t a szerek b�d�t� hat�s�nak, �s ernyedten oldalra fordul a feje. – Egy�ltal�n nem esett nehezemre!

Valeriana m�snap j�csk�n eb�did� ut�n �bredt fel. Riadtan ugrott ki �gy�b�l, �s k�sz�l�dni kezdett. Csak lassan d�bbent r�, hogy vas�rnap van, �s nem maradt le egyetlen �r�r�l sem. A megk�nnyebb�l�st�l visszahuppant az �gyra, �s elm�l�zva gombolta tov�bb bl�z�nak apr� gombocsk�it. Feje csak lassan tisztult ki, �s elevenedtek fel az �jszaka esem�nyei. Egyetlen �jszaka leforg�sa alatt annyi minden t�rt�nt, hogy azt most feldolgozni is szinte k�ptelen volt. Kavarogtak az eml�kek: a rengeteg s�r�lt, az �rul�s, nagyapja gyanakv� tekintete, Piton szenved�, majd al�lt arca. Piton! Sz�ve �sszeszorult, ahogy a f�rfira gondolt. Vajon mi lehet vele? Ism�t �r�j�ra n�zett: m�r t�bb mint t�z �r�ja, hogy megitta a f�zetet. Tal�n m�r fel�bredt, �s akkor j�l l�that� milyen eredm�nye volt az italnak.

Azonnal felpattant, �s kisietett a h�l�szob�b�l. A nappaliban kellemes s�lt h�sszag csapta meg az orr�t. A gondos man�k m�r odak�sz�tett�k az eb�det a k�z�s �tkez�sr�l elmaradt tan�rn� sz�m�ra. Valeriana korg� gyomra ugyan jelezte, hogy m�r r�gen volt amikor utolj�ra rendesen �tkezett, de most nem volt t�relme le�lni, hogy elfogyassza az �telt. Sebt�ben felkapott egy kis darab h�st, �s kirobogott az ajt�n. Nick m�r odakint v�rta.

-         J� reggelt! – k�sz�nt�tte a szellem. – Agg�dtam miattad!

-         J� reggelt? J� napot! – fogadta a k�sz�n�st Valeriana, �s lenyelte a falatot. – Egy kicsit elaludtam. Sok�ig voltam f�nt az �jszaka.

-         Igaz, amit rebesgetnek? – fogta suttog�ra Nick. – A F�nix Rend tagjai itt voltak? Sokan megsebes�ltek? Piton is s�lyosan megs�r�lt, �s…

-         Honnan tudsz te err�l? – k�rdezte Valeriana csod�lkozva.

-         H�t…- habozott a v�lasszal a k�s�rtet. – El�tt�nk nem sok minden marad titok, ami az �p�letben t�rt�nik. Sz�val igaz!

-         Nick, err�l nem tudom, hogy besz�lhetek-e? – harapott bele Valeriana ism�t a h�sba, �s elindult a folyos�n.

-         �s Piton? – k�vette a szellem gyorsan ut�na suhanva.

-         A gyeng�lked�n van. Oda megyek �ppen.

-         Megl�togatod? De h�t mi�rt? – �mult el Nick.

-         �n f�ztem neki gy�gyitalt, �s ellen�rz�m, hogy j�l van-e. – k�z�lte a t�nyt Valeriana higgadtan.

-         Te? Mit sz�lt hozz�? – mosolyodott el k�r�rvend�en a k�s�rtet, hiszen pontosan ismerte Piton szesz�lyeit.

-         Nem nagyon volt m�s v�laszt�sa. El kellett fogadni azt, amit �n csin�ltam. – mondta Valeriana a v�ll�t r�ntva, majd amikor m�r nem messze voltak a gyeng�lked� ajtaj�t�l, meg�llt �s szembefordult a szellemmel. – Ne gyere tov�bb k�rlek! Nem hiszem hogy �r�lne, ha megl�tna az ajt� k�r�l!

Nick ugyan bel�tta, hogy bar�tn�j�nek igaza van, m�gis kelletlen�l fordult meg �s suhant visszafel� a folyos�n.

Valeriana izgatottan l�pett a gyeng�lked� bej�rat�hoz. F�lt att�l, ami odabent v�rhat r�. Ha Piton �llapota nem javult, akkor nem menek�lhet a f�rfi szemreh�ny� megjegyz�sei, �s er�s lelkiismeret furdal�sa el�l. Viszont, ha a beteg �jra a r�gi, kit tudja hogyan reag�l majd a megjelen�s�re. Nagy leveg�t vett, �s minden rosszra felk�sz�lve lenyomta a kilincset, majd bel�pett. Sz�ve hirtelen �sszeszorult, amikor megpillantotta az �res �gyat. Idegesen k�rbehordta tekintet�t a helys�gben, de Pitonnak nyoma sem volt. Erre egy�ltal�n nem sz�m�tott, �s a legrosszabb jutott esz�be ami megt�rt�nhetett. �gy �rezte menten el�jul. Ha a f�rfi meghalt miut�n megitta az �ltala k�sz�tett f�zetet, akkor jobb ha � sem marad az �l�k sor�ban. Ezut�n m�r senki sem mossa le r�la rossz sz�nd�k�t, �s nagyapj�nak is hi�ba magyar�zkodik. Szemei el�tt megjelent az utols� k�p Pitonr�l, amint oldalra d�nt�tt fejjel m�ly �lomba mer�l. Tal�n t�l m�lybe is? Lehet, hogy a szeme l�tt�ra halt meg, �s � m�g csak �szre sem vette? Valeri�n�n eluralkodott a p�nik. Miatta szabadult fel az Azkaban, �t v�dolja nagyapja a F�nix Rendj�nek �rul�s�val, �s most m�g egy embert is meg�lt, m�ghozz� a Rend egyik tagj�t! A hal�nt�ka l�ktetett, a leveg�t szapor�n vette, izmai megfesz�ltek. Mint a menek�l�sre k�sz�l� �rtatlan kis �llat leste, hogy merre szaladhatna el messzire ebb�l a vil�gb�l. Hirtelen megfordult, �s reszket� l�bbal elindult az ajt� fel�. Ekkor a mell�khelys�gb�l kil�pett Madam Pomfrey.

-         �, Miss. Lloyd! – sz�lt, mire a riadt tan�rn� megp�rd�lt. – A professzor urat keresi?

-         I…igen – felelte b�tortalanul Valeriana, �s dermedten v�rta sors�t. Most m�r nem menek�lhet, szembe kell n�znie a val�ss�ggal, �s v�llalnia kell a k�vetkezm�nyeit!

-         M�r vagy egy �r�ja elment. Hi�ba mondtam neki, hogy legal�bb m�g a mai napra maradjon itt, hogy megfigyelhessem, de hajthatatlan volt. Hiszen tudja, hogy milyen!

-         Ezek szerint jobban van? – k�rdezte Valeriana, �s �gy �rezte, mintha egy m�zs�s k� zuhant volna le sz�v�r�l. Szinte m�g a l�gv�tel is k�nnyebb lett.

-         Jobban? T�k�letesen! Gratul�lok tan�rn�! Ilyen kiv�l� hat�s� f�zettel m�g soha sem tal�lkoztam!

-         Nincs semmi maradand� k�rosod�s? – aggodalmaskodott Valeriana.

-         Azt sajnos nem lehet pontosan tudni, de nekem �gy t�nt, a mi professzorunk �jra a r�gi. A marad�k italt pedig �gy l�ttam, az�rt mag�val vitte.

-         K�sz�n�m. Akkor �n most… – intett Valeriana az ajt� fel�. Rendk�v�l h�l�s volt ezek�rt a j� h�rek�rt, de �gy �rezte az el�bbi izgatotts�g most j�n ki igaz�n rajta. Tork�ban egyre n�vekedett egy gomb�c, keze ism�t reszketni kezdett, �s a hangja sem akart igaz�n engedelmeskedni.

-         Viszont l�t�sra tan�rn�, �s k�sz�n�m m�g egyszer a seg�ts�g�t!

-         Nincs mit! – v�laszolta Valeriana elcsukl� hangon, �s gyors l�ptekkel t�vozott. V�gig robogott a folyos�n, majd le a l�pcs�n. A di�kok k�sz�n�s�t csak egy-egy fejbiccent�ssel fogadta, azok pedig csod�lkozva n�ztek ut�na. Minden v�gya az volt, hogy mihamarabb a szob�j�ban lehessen.

Becsukta maga m�g�tt az ajt�t. A l�b�b�l hirtelen kisz�llt az er�, lerogyott a padl�ra, �s v�gre szabadj�ra engedhette a visszafojtott zokog�st. Teste r�zk�dott, a leveg�t hangosan vette, �s k�zben maga sem tudta eld�nteni, hogy a f�rfi gy�gyul�s�nak �r�me, vagy az �jszakai izgalom okozza �rzelmi kit�r�s�t. Sok�ig fek�dt a padl�n. B�r egy id� ut�n a heves s�r�s abba maradt, m�gis j�l esett a semmibe r�vedve mozdulatlanul fek�dni.

Arra riadt fel, hogy kopogtatnak az ajt�n. Hirtelen el sem jutott a tudat�ig, de azt�n lassan felt�p�szkodott, megt�r�lte arc�t, megigaz�totta ruh�j�t, �s ajt�t nyitott.

-         Harry! – n�zett szembe a riadt tekintet� fi�val, majd betess�kelte. – Miben seg�thetek.

-         Szeretn�m, ha m�g t�bbet gyakoroln�nk az okklumenci�t! – mondta a Harry l�nyegre t�r�en , miut�n a tan�rn� becsukta az ajt�t.

-         De h�t mi�rt? – k�rdezte Valeriana, �s kicsit megk�sz�r�lte a sok s�r�st�l kisz�radt tork�t. – Nem mondom, jobban is �llhatn�l, de szerintem eg�szen j�l haladunk! Nem mindenki alkalmas ennek a tudom�nynak az elsaj�t�t�s�ra. Van akinek k�nnyebben megy, van akinek nehezebben.

-         De nekem kell, hogy jobban menjen! – akad�koskodott tov�bb Harry. Valerian�nak felt�nt, hogy valami nagyon b�nthatja, ami�rt legal�bb olyan izgatott volt, mint �.

-         Nem kell t�relmetlenkedni! Vagy t�rt�nt valami?

-         �n…Nem tudom…Azt hiszem…Lehet, hogy �n �rultam el a F�nix rendj�t! – ny�gte ki v�g�l Harry, �s megsemmis�lten a padl�ra n�zett.

-         Micsoda? Te? – csod�lkozott Valeriana, de legink�bb az d�bbentette meg, hogy milyen gyorsan terjednek a h�rek a di�kok k�z�tt is. – Arra gondolsz, hogy a Nagy�r megint a gondolatidba hatolt?

-         Lehet. Nem tudom. Eddig mindig csak azt l�ttam, amit � csin�l, vagy azt amit � akar, hogy l�ssak.

-         Igen. A te helyzeted egy kicsit k�l�nleges, hiszen a ti kapcsolatotokban nem a szemkontaktus teszi lehet�v� a legilimenci�t. – gondolkodott el Valeriana, �s megr�misztette, hogy Harry ennyire kiszolg�ltatott helyzetben van. – Mit szokt�l �rezni, amikor a gondolatait l�tod?

-         Rettenetesen f�j a sebhelyem.

-         Mikor f�jt utolj�ra?

Harry homlok�t r�ncolva elgondolkodott.

-         Azt hiszem akkor f�jt utolj�ra, amikor a miniszt�riumban pr�b�lt meg�lni. – mondta Harry olyan hangon, mintha azt k�z�lte volna, hogy a m�lt h�ten tal�lkozott egyik rokon�val, akivel kellemesen elcsevegett. Valerian�t megd�bbentette, hogy milyen k�z�ny�sen tud besz�lni err�l a dologr�l, m�g neki a gyomra �sszeugrik hacsak a Nagy�rra gondol.

-         Az�ta egy�ltal�n nem volt semmilyen l�tom�sod?

-         Nem. Nem hiszem. – v�laszolta bizonytalanul Harry.

-         Az j�, b�r a legilimencia szempontj�b�l ez nem biztos, hogy jelent valamit. Minden esetre szerintem minden ir�ny� gondolat�raml�st meg kellene hogy �rezz, de mivel a te eseted eg�szen egyedi, term�szetesen erre se sok garancia van.

Valeriana l�tta Harry arc�n, hogy �rvei nem voltak valami meggy�z�ek, k�ts�gei ugyan�gy megmaradtak.

-         Sz�val, gyakorolna velem t�bbet? – t�rt vissza Harry j�tt�nek eredeti ok�ra.

-         Igen. Ez lesz a legjobb. – mondta Valeriana elgondolkodva, majd Harryre n�zett. – Akkor a h�tf� esti gyakorl�s mell� iktassunk be m�g egyet! Szerd�n j�?

-         Akkor van a kviddics edz�s is. – mondta Harry, �s hi�ba tartotta az okklumencia gyakorl�s�t rendk�v�l fontosnak, az�rt az edz�sekr�l a vil�g �sszes p�nz��rt le nem mondott volna.

-         Rendben, akkor legyen cs�t�rt�k.

-         K�sz�n�m tan�rn�! – mondta Harry h�l�san mosolyogva, �s az ajt� fel� fordult.

-         Harry! – sz�lt m�g ut�na Valeriana. – Szerintem nem olvasott a gondolataidban, de az�rt legy�l nagyon �vatos! Gyakorold az elm�d lez�r�s�t, hogy ez meg se t�rt�nhessen! Ha m�gis valami szokatlant �rz�kelsz, azonnal sz�lj! Rendben?

-         Igen tan�rn�! – mondta Harry, �s kil�pett az ajt�n.

Valeriana mag�ra maradt a gondolataival. Annak ellen�re, hogy Harryt megvigasztalta, tiszt�ban volt vele, hogy nem kiz�rt, hogy a fi� gondolatait felhaszn�lva szerezte meg Voldemort az �rt�kes inform�ci�kat. Ezek ut�n m�g fontosabbnak tartotta az okklumencia tudom�ny�nak �tad�s�t Harry sz�m�ra.

A k�vetkez� hetekben a di�kokon egyre jobban �rezhet� volt a m�gusvil�gban zajl� esem�nyek hat�sa. Az egys�g �s a b�ke, amiben eddig �ltek egyre sebezhet�bbnek t�nt, �s ez mindenkit aggodalommal t�lt�tt el. A tan�t�s azonban tov�bb folytat�dott, mint ahogy a k�nyv�rban t�lt�tt b�ntet��r�k is Hermione �s Draco sz�m�ra.

Azut�n a rettenetes �jszaka ut�n �gy t�nt, Piton �tmenetileg fegyversz�netet tartott, �s ker�lt mindennem� besz�lget�st Valerian�val. Ennek term�szetesen a n� �r�lt a legjobban. B�r az igazat megvallva j�l esett volna neki, ha a f�rfi tiszta tudat mellett is megk�sz�nte volna seg�ts�g�t.

Az id� egyre h�v�sebb, �s komorabb lett. Szinte minden nap esett az es�, ami felett�bb megnehez�tette a soron k�vetkez� kviddicsm�rk�z�sre val� felk�sz�l�st. Valeriana sz�raz id�ben se sokra �rt�kelte ezt a sportot, de azt m�r v�gk�pp nem tudta meg�rteni, hogy mi veheti r� a j�t�kosokat arra, hogy szakad� es�ben is a p�ly�n kergess�k a kvaffot. Egyetlen pozit�vum, ami a kviddics mellet sz�lt, hogy a l�zas k�sz�l�d�s �tmenetileg feledtette a tanul�kkal a s�t�t h�reket, amit nap mint nap lehetett olvasni a Reggeli Pr�f�ta oldalain. Ahogy k�zeledett a h�tv�ge, a folyos�k �s a termek az izgatott fogad�sokt�l zengtek, aminek alapja a Mardek�r, vagy a Holl�h�t gy�zelme volt.

Valeriana lelke is kezdett n�mik�pp megnyugodni. Nagyapja �jb�l sz�ba �llt vele, s�t megosztotta vele a Rend tev�kenys�g�vel kapcsolatos leg�jabb  fejlem�nyeket. Hossz� kutat�munka ut�n tal�ltak egy muglilakott r�szen egy elhagyatott pajt�t, amiben jelent�s var�zslat seg�ts�g�vel berendezhett�k az �j f�hadisz�ll�st. Valeriana ugyan m�g nem kapott megh�v�st egyetlen gy�l�sre sem, de a t�rt�ntek ut�n m�r az is nagy �r�m volt sz�m�ra, hogy nagyapja megb�zik benne annyira, hogy ezeket a fontos inform�ci�kat megosztotta vele.

Azt�n a szombati m�rk�z�s el�tti napon a reggeli posta �rkeztekor egy bagoly Valeriana el� pottyantott egy levelet. Meglep�dve vette kez�be az �sszehajtogatott pergament, hiszen a roxforti tart�zkod�sa alatt m�g egyszer sem kapott levelet. Ahogy megford�totta, �s megl�tta a rajtal�v� z�ld pecs�tet, a sz�ve nagyot dobbant. A lev�l keresztsz�leit�l �rkezett. Reszket� ujjakkal hajtogatta sz�t a pap�rt, majd olvasni kezdte a cirkalmas bet�ket.

Kedves Valeriana!

                          Szombaton eb�dre v�runk!

                                   Keresztany�d: Narcissa!

 A lev�l r�vid volt, �s t�m�r. Valeriana j�l tudta, hogy keresztanyja, f�rje k�r�s�re �rta a levelet, �s a k�v�nt tal�lkoz�s ok�t is sejtette: a Nagy�r sz�m�ra kell �jabb inform�ci�kkal szolg�lnia!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s