21. fejezet

A nagytakar�t�s v�ge

A k�nyvt�rb�l j�v� morajl�s egyre v�gel�thatatlanabbnak t�nt. Az ajt� el�tt �csorg� n�gyes tehetetlen�l n�zett hol egyik, hol m�sik t�rs�ra v�rva a seg�ts�get. Megpr�b�ltak ugyan m�g n�h�ny var�zslatot, de a term�szet er�ivel szemben minden tehetetlennek bizonyult.
Azt�n egyszer csak abba maradt a f�lelmetes hangzavar. A hirtelen t�madt csend szinte b�nt� volt az ember f�l�nek. A n�gy tan�r cseng� f�llel egym�s ut�n cs�rtetett be a k�nyvt�rba.

Valeriana a nagy hangzavar ut�n teljesen m�sra sz�m�tott, mint ami odabent fogadta �ket. �gy t�nt a szil�nkjaira t�rt ablakokon k�v�l semmi sem s�r�lt meg. N�h�ny sz�k ugyan elcs�szott hely�r�l, de a polcokon rendben sorakoztak egym�s m�g�tt az �rt�kes k�nyvek.

Az egyik asztal alatt egy fekete tal�ros alak fek�dt, pontosabban ha az ember jobban megn�zte, akkor ink�bb kett�. Madam Cvikker a legk�zelebbi k�nyvespolchoz sietett szem�gyre venni annak tartalma �ps�g�t, a m�sik h�rom pedig az asztalhoz l�pett, ahol Hermione �s Draco b�jt meg. Mivel m�g mindig nem mozdultak meg, Valeriana megijedt, hogy tal�n nem �lt�k t�l a t�rt�nteket. Amikor azt�n v�gre mocorogni kezdtek, megk�nnyebb�lve s�hajtott fel.

-         Granger, Malfoy, azonnal gyertek ki onnan! – d�rrent r�juk Piton m�rgesen, de j�l lehetett l�tni az � arc�n is a megnyugv�st.

Draco lassan, �vatosan engedte el Hermion�t k�zben vizsg�lva, hogy a l�ny nem s�r�lt- e meg. Egym�s ut�n b�jtak el� az asztal al�l, �s �gy t�nt n�h�ny karcol�son k�v�l semmi bajuk nem volt.

-         J�l vagytok? – k�rdezte Dumbledore, mire mindketten csendben b�logattak. A h�tt�rben Madam Cvikker sorra h�zogatta el� a k�nyveket, de azt�n lassan megnyugodott, amikor l�tta, hogy mind s�rtetlen. Az asztal tetej�n, ami kor�bban a fiatalokat rejtette, egy vaskos k�nyv hevert.

-         „ Var�zslatos takar�t�s” – olvasta Piton hangosan, majd feln�zett a legk�zelebb �ll� Hermion�ra. – Hogy mer�szelt�tek ezt haszn�lni?

Hermione, �s Draco egym�sra n�zett, de nem sz�ltak egy sz�t sem.

-         A nagytakar�t�s b�b�jt alkalmazt�tok? – k�rdezte szak�lla alatt mosolyogva Dumbledore, de megpr�b�lt tov�bbra is szigor� maradni.

-         Nagytakar�t�s b�b�j? – l�pett oda az ellen�rz�ssel v�gzett Madam Cvikker felh�borodva. – Nem tudt�tok, hogy azt csak kisebb h�ztart�sban lehet alkalmazni, �s ott is nagyon vesz�lyes!? Nem v�letlen, hogy ma m�r senki sem haszn�lja. Ez egy t�bb sz�z �ves k�nyv!

-         Persze hogy nem tudt�k! – folyt bele Piton is. – Miss. Granger most is olyan meggondolatlan volt, mint m�skor! Azt hiszi, hogy � mindent jobban tud!

-         Nem csak az � hib�ja… Ketten csin�ltuk. - sz�lt bele csendesen Draco a tan�r m�sik oldal�r�l. Kijelent�se �gy megh�kkentett mindenkit, hogy egy darabig csak n�ztek r� dermedten.

-         H�t persze, hogy ketten csin�lt�tok! – sz�lalt meg Valeriana a d�bbenett�l rekedten. – Ehhez a b�b�jhoz p�lcahaszn�lat n�lk�l legal�bb k�t ember kell.

-         Hogy lehettetek ennyire felel�tlenek? – fortyogott tov�bb Piton. – Nem csak a k�nyvt�r tartalm�t, de az eg�sz iskola �p�let�t vesz�lyeztett�tek ezzel az �r�lts�ggel! Ekkora k�rt m�r r�gen okoztak di�kok!

-         Ez semmis�g Perselus! – sz�lt Dumbledore, �s n�h�ny p�lcaint�ssel helyre�ll�totta az ablakok �llapot�t. Hermione, �s Draco megh�kkenve n�zett egym�sra. Tudt�k, hogy ha az igazgat� mellett�k �ll, akkor Piton haragja nem sokat �rthat nekik. – Az elm�lt tan�v Weasley–akci�ja sokkal nagyobb felhajt�ssal j�rt.

-         De igazgat� �r…- horkant fel Piton f�lve, hogy tov�bbi b�ntet�si sz�nd�ka nem kap majd t�mogat�st.

-         Dumbledore professzor! Minden di�k elhagyta az �p�letet. – l�pett a terembe McGalagony professzor, �s aggodalmasan n�zett k�r�l a helys�gben. L�tszott arc�n a meglep�d�s. Val�sz�n�leg � sem �ppen makul�tlan rendre sz�m�tott a kor�bbi ricsaj alapj�n. – Mi t�rt�nt?

-         A gyerekek nagytakar�t�st hajtottak v�gre. – jelentette be Dumbledore. – Most m�r minden rendben. Minerva k�rem int�zkedjen, hogy minden tanul� visszat�rjen a k�rlet�be! A vesz�ly elm�lt.

-         Maguk a nagytakar�t�s b�b�jt alkalmazt�k? – k�rdezte megr�k�ny�dve McGalagony a k�t fiatalra n�zve. – Hiszen ahhoz nagyon nagy �sszpontos�t�sra, �s legal�bb k�t var�zsl� k�z�s munk�j�ra van sz�ks�g!

H�t igen Valerian�nak pont ez �t�tt sz�get a fej�ben. K�t ekkora ellens�g hogyan tudta egyes�teni var�zserej�t? Ahogy Hermione �s Draco szemles�t�tt arc�ra n�zett, m�g ink�bb k�telkedett a fiatalok egym�s ir�nti ellenszenv�ben.

-         Azt gondolom, hogy ez az eredm�ny a t�rt�ntek ellen�re m�giscsak dics�retes! – mondta Dumbledore.

-         De professzor �r! Erre az eredm�nyre majdnem r�ment az eg�sz iskola! – csattant fel ism�t Piton.

-         Ez igaz, de ezek a fiatalok nem �nsz�ntukb�l ker�ltek ebbe a helyzetbe. – jegyezte meg Dumbledore szem�vege f�l�tt Piton d�ht�l piros arc�ba n�zve.

-         Ez volt a b�ntet�feladatuk a felel�tlen p�lcahaszn�latuk�rt. – magyar�zta a f�rfi, mire Valeriana feszengeni kezdett a h�tt�rben, hiszen a feladat kit�z�s�ben neki is nagy r�sze volt.

-         �gy van! Madam Cvikker, a k�nyvek milyen �llapotban vannak? – fordult Dumbledore a k�nyvt�rosn� fel�.

-         Mindegyik rendben van. – hebegte Madam Cvikker.

-         Mind tiszta �s pormentes?

-         Igen, �gy t�nik igazgat� �r.

-         Nos, akkor ezek szerint a b�ntet�feladatot elv�gezt�k. – jelentette ki Dumbledore, �s jelent�s�gteljesen Pitonra n�zett. – Akkor mindenki mehet a dolg�ra.

-         De Dumbledore professzor! – rikkantott Piton idegesen, mert m�r teljesen veszve �rezte az �gyet. – Nem hagyhatjuk, hogy ennyivel meg�ssz�k!

-         Ne agg�djon Perselus! De ez m�r legyen az �n dolgom! – mondta mosolyogva Dumbledore, majd kiss� szigor�bban a k�t fiatal fel� n�zett. – Ti pedig gyertek velem az irod�mba!

Els�k�nt az igazgat� hagyta el a k�nyvt�rat McGalagony professzor k�s�ret�ben az ut�nuk kullog� k�t fiatallal. Madam Cvikker m�g utolj�ra k�rbehordta tekintet�t a k�nyves szekr�nyeken. Alig tudta elhinni, hogy minden s�rtetlen a t�rt�ntek ut�n. Csendben k�sz�nt a k�t tan�rnak, majd t�vozott. Valeriana k�zvetlen�l ut�na igyekezett kil�pni az ajt�n, hogy ne kelljen kettesben maradnia a m�g mindig d�h�s f�rfival, de Piton fenyeget� hangj�ra megtorpant.

-         Rem�lem most el�gedett! C�lt �rt a terve?

-         Milyen tervem? – Valeriana f�lve fordult meg. Tudta, hogy a f�rfi s�t�t tekintet�vel kell szemben�znie, m�gis f�lelemmel t�lt�tte el az izz� szemp�r.

-         Annyira ragaszkodott, hogy Malfoy Grangerrel egy�tt v�gezze el a b�ntet�feladatot! Rem�lte, hogy ez lesz a v�ge, ugye? Erre ment ki a j�t�k? Malfoy meggy�zi mag�nak a l�nyt, majd terjedhet a s�t�ts�g a t�bbiek k�z�tt is. Sejthettem volna: a v�r nem v�lik v�zz�!

-         Mir�l besz�l?

-         Egy Lloyd, Lloyd marad! Csak azt nem tudom, mivel siker�lt Dumbledore-t f�lrevezetnie? – Piton fenyeget�en k�zelebb l�pett a l�nyhoz.

-         Mit akar ezzel? – k�rdezte Valeriana, �s �rezte ahogy gyomra bukfencezik egyet, sz�ve pedig heves kalap�l�sba kezd. Most m�r sejtette, hogy mire c�lozgat a f�rfi. Riadtan n�zett a k�zeled� szemp�rba, mik�zben kez�vel a tal�rja zsebe fel� ny�lt.

-         Ne mer�szelje haszn�lni! – el�zte meg a l�ny mozdulat�t Piton, �s saj�t p�lc�ja m�ris a kez�ben volt Valeriana mellkas�t�l nem messze. – Ismertem egy p�r Lloydot, �s mind hal�lfal� volt. Persze ezt hi�ba bizonygattam Dumbledore-nak, � azt mondta maga m�s. Mennyire t�vedett! Az apja most biztosan nagyon b�szke! Melyik is � a m�g �l� Lloydok k�z�l?

-         Az ap�mat hagyja ki ebb�l! – mondta Valeriana remeg� hangon mik�zben szem�t le sem vette a f�rfi p�lc�j�r�l.

-         Mi�rt? Neki is k�ze van ahhoz, hogy azz� lett ami! Holnap m�r mehet is hozz�…

-         Fejezze be! – fojtotta Valeriana Pitonba a sz�t elf�l� hangon. Egyre kev�sb� tudta elviselni a f�rfi k�nz� v�djait, apja eml�k�nek feleleven�t�s�t. Rettegett Piton fenyeget� k�zels�g�t�l, �s legink�bb a besz�lget�s kimenetel�t�l. Legsz�vesebben elrohant volna, de a r� mered� p�lca, �s a f�rfi t�mad�sa megb�n�totta.

-         Nah�t f�l? F�l, hogy az apja …

-         Ne besz�ljen az ap�mr�l!

-         Mi�rt? Ki �? – Piton hangja g�nyt, �s megvet�st sug�rzott. -  Egy a sok k�z�l, akik a s�t�t oldalon �llva most �jra �rtatlan embereket k�noz, csal�dokat v�laszt sz�t, aki…

-         Az ap�m meghalt. – ny�gte ki Valeriana szem�t f�jdalmasan behunyva. Nehezen mondta ki, de ki kellett mondania, hogy v�get vessen a f�rfi r�galmainak, melyek kimondhatatlan f�jdalmat okoztak neki.

Egy pillanatra csend lett, de azt�n Piton �jb�l folytatta.

-         �, milyen dics� dolog! Apja v�r�t adta a Nagy�rnak! – mondta sz�npadias hangs�llyal.

-         Maga semmit nem tud az ap�mr�l! – fakadt ki Valeriana, �s tork�ban hatalmas gomb�c n�tt.

-         Dehogynem! Egy hal�lfal� volt, aki �let�vel fizetett a gaztettei�rt! Gondolom egy auror v�gzett vele…

-         Nem! – ki�ltott k�ts�gbeesetten Valeriana minden erej�t �sszeszedve. – Az ap�m �ngyilkos lett!

Mindig �gy �rezte, hogy sohasem lesz el�g er�s ahhoz hogy err�l besz�ljen, de most nem volt m�s v�laszt�sa: mentenie kellett mind a saj�t, mind �desapja becs�let�t. A nehezen kimondott szavak meghozt�k a kell� hat�st. Piton d�bbenten leeresztette p�lc�j�t. Nagyon meglept�k a hallottak, hiszen az �ngyilkoss�g nagyon ritka dolog volt a var�zsl�k k�z�tt. Hosszan vizsg�lta a szenved� arcot, melyen k�nnyek indultak lefel�.

-         Megkapta a v�laszt? Most boldog? – sz�lalt meg Valeriana megt�rve a csendet. – Nyolc �vesen v�gig kellett n�znem, ahogy ap�mmal v�gez a saj�t kez�leg k�sz�tett m�rge! Eladta a lelk�t, j�l mondta! De nem tudott szemben�zni azzal, amiv� v�lt.

-         Sajn�lom! – ny�gte Piton. Arc�n  m�g mindig j�l l�tszott a d�bbenet.

-         Mit? Hogy meghalt az ap�m, vagy azt hogy nem b�nthatott eddig a gyenges�g�vel? – v�gta a f�rfi arc�ba Valeriana, majd m�g miel�tt kit�rt volna bel�le a zokog�s, kimenek�lt a k�nyvt�rb�l. Gyors l�ptekkel, szinte futva igyekezett a szob�ja fel�. Mivel mindenki m�s a di�kok eligaz�t�s�val volt elfoglalva, az �p�letnek ebben a sz�rny�ban szerencs�re senki sem j�rt rajta k�v�l. Mire bel�pett az ajt�n, m�r reszketett a s�r�st�l. Egyenesen a s�t�t h�l�szob�ba ment, �s levetette mag�t az �gyra. Kavarogtak benne az eml�kek, �rzelmek, �s gondolatok. M�r els� tal�lkoz�sukkor sejtette, hogy Piton gyanakszik r� a neve miatt, de ez a hirtelen t�mad�s m�gis v�ratlanul �rte. Milyen �tkozott �r�ks�g az, amit a sz�lei hagytak r�! Eddig is nehezen viselte el ennek s�ly�t, de most v�gk�pp �gy �rezte nem b�rja tov�bb. Annyira szeretett volna �gy �lni ahogy a sz�ve s�gja. Ne kellene mindig azt lesnie, hogy mikor kinek hogyan kell megfelelnie! �gy �rezte ez az id� sohasem fog elj�nni, �s egyre csak gabalyodik bele abba a bonyolult �letbe, amit a sors kir�tt r�.

A t�rt�ntek nem csak Valerian�t, hanem az alagsori l�pcs�k�n lefel� halad� f�rfit is felzaklatt�k. Fej�ben visszhangzottak Valeriana szavai, �s azok k�rd�sek, k�telyek sorozat�t ind�tottak el benne. M�gis rosszul �t�lte meg a n�t? Eddig m�g sohasem csal�dott meg�rz�seiben. Vajon mi t�rt�nhetett a l�ny sz�leivel? Sok�ig foglalkoztatta az is, hogy vajon ki lehetett Valeriana apja, de a Lloyd csal�d olyan szerte�gaz� volt, hogy egy id� ut�n feladta a tal�lgat�st. Az � szem�re is nehezen j�tt �lom. Megpr�b�lta �jra�rt�kelni a dolgokat mag�ban, de ez csak �jabb tal�nyokhoz vezetett, amelyeknek megold�sa egy�ltal�n nem volt k�zenfekv�. Izgatta Valeriana m�ltj�nak titkai, de tudta, hogy azok felder�t�se nem lesz egyszer� feladat.

M�snap Valeriana szokatlan sz�tlans�ggal fogyasztotta el reggelij�t Daniel mellett, akinek ez fel sem t�nt az el�z� este t�rt�ntek hosszas elemz�se k�zben. A d�lel�tti �r�k igen nyugalmasan teltek, aminek oka nem csak a tan�rn� rossz hangulata, hanem a di�kok kialvatlans�ga is volt. Valeriana nehezen tudott odafigyelni a tananyagra, mert egyfolyt�ban az el�z� este t�rt�ntek j�rtak a fej�ben. Eb�d ut�n m�r �gy �rezte, hogy ha nem besz�lgethet valakivel az �t k�nz� �rzelmekr�l, menten meg�r�l. Az egyetlen ember pedig, akivel �szinte lehetett, az nagyapja volt. �gy felsietett az igazgat�i irod�ba.

Dumbledore a l�ny �rkeztekor �ppen te�j�t igyekezett elfogyasztani. Mikor megl�tta bel�pni unok�j�t, letette kez�b�l a d�szes cs�sz�t, �s mosolyogva k�sz�nt�tte a l�nyt.

-         Valeriana! R�gen j�rt�l n�lam. Megk�n�lhatlak egy te�val? – invit�lta kedvesen v�ratlan vend�g�t.

-         Igen, k�sz�n�m. – mondta Valeriana, �s le�lt a kis asztal mell�.

-         J�l vagy? Olyan s�padtnak t�nsz? – n�zett Dumbledore a l�nyra mik�zben a kez�be adott egy te�val teli cs�sz�t.

-         J�l vagyok, csak…

-         M�g mindig a tegnap esti dolog aggaszt? H�t, nem mindennapi n�vend�keink azok ketten, az egyszer biztos! Term�szetesen egy kicsit m�g megdorg�ltam �ket, �s nem mehetnek ebben a tan�vben a t�bbi di�kkal Roxmortsba. –mondta Dumbledore, �s mosolyogva belekortyolt te�j�ba. - �szint�n sz�lva �n is v�gigagg�dtam az elm�lt h�napokat. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen szerencs�s v�ge lesz.

-         Szerencs�s? – n�zett d�bbenten Valeriana nagyapj�ra. – H�t igen az iskola v�g�l nem d�lt �ssze.

-         Nem erre gondolok, b�r val�ban ez is nagy szerencse, de �n ink�bb Hermione �s Draco viszony�nak kedvez� v�ltoz�s�t tartom a b�ntet�feladat legf�bb eredm�ny�nek.

-         Gondolod, hogy van valami k�z�tt�k?

-         K�l�nben nem tudt�k volna v�grehajtani a b�b�jt. – mosolygott Dumbledore a l�nyra, �s ism�t sz�j�hoz emelte cs�sz�j�t.

-         Piton szerint ez a kapcsolat kedvez�tlen ir�nyba terelte Hermion�t.

-         �, Perselus mindig mindent s�t�ten l�t. Ha j�l megfigyelte volna Draco szem�t, akkor j�l l�thatta volna, hogy kettej�k �rzelmi csat�j�b�l Hermione ker�lt ki gy�ztesen.

-         �gy �rted, hogy Draco esetleg szak�tva a csal�di hagyom�nnyal m�sk�pp gondolkodna Hermione hat�s�ra? – r�k�ny�d�tt meg Valeriana. Ugyan � is l�tta a v�ltoz�sokat Draco szem�ben, de erre gondolni sem mert.

-         Azt nem tudom pontosan megmondani, hogy milyen v�ltoz�sokon ment kereszt�l Draco, de valami elindult benne. �s ez j�! Nagyon j�!

-         Piton �gy gondolja, hogy az �n c�lom pont ennek az ellenkez�je volt amikor ragaszkodtam a kett�s b�ntet�shez.

-         Tudom. – mondta Dumbledore, �s gondterhelten letette a kis asztalra cs�sz�j�t. – Besz�molt a tegnap esti besz�lget�setekr�l.

-         Igen? – d�bbent meg Valeriana.

-         Gondoltam, hogy � fog legink�bb gyanakodni r�d a neved miatt. Neki mindig mindenki gyan�s. A te neved pedig…Lehet, hogy okosabb lett volna m�s n�ven megjelenned. Ez az �n hib�m. Sajn�lom, hogy ennyi kellemetlens�ged sz�rmazik ebb�l.

-         �n nem sz�gyellem a nevemet! – sz�lt hevesen Valeriana.

-         Tudom. De ezt kevesen �rtik meg. F�leg azok nem, akik esetleg ismert�k �desap�d csal�dj�t.

-         Piton ismerte az ap�mat?

-         Meglehet. – felelte sz�kszav�an Dumbledore.

-         Az hogy lehets�ges? Tal�n � is…

-         Perselus a Rend egyik legh�s�gesebb tagja. Sok mindenen ment kereszt�l, de az �letemet is r�b�zn�m. – mondta Dumbledore olyan hangon, hogy Valeriana �rezte jobb, ha nem feszegeti tov�bb a t�m�t.

-         Azt hiszem most m�r indulnom kell, ha nem akarok elk�sni a k�vetkez� �r�r�l. – mondta zavartan, �s fel�llt a sz�kr�l.

-         Rendben. Perselus miatt pedig ne agg�dj! Nem fog t�bbet v�dolni t�ged. Megnyugtattam, hogy vakon megb�zom benned, mint ahogy benne is. – mondta Dumbledore, �s az ajt�hoz k�s�rte unok�j�t.

-         K�sz�n�m nagyapa! – mosolygott Valeriana az id�s arcra, �s sz�v�t boldogs�g t�lt�tte el nagyapja szavaira.

-         Nagy b�tors�g lehetett a r�szedr�l �desap�d hal�l�nak k�r�lm�nyeir�l besz�lni neki.

-         Annyira k�ts�gbe voltam esve. Azzal v�dolt, hogy hal�lfal� vagyok, hogy a Nagy�r oldal�n �llok. Hogy mondhattam volna el, hogy r�szben igaza van, de m�gsem… �gysem hitt volna nekem. – fakadt ki Valeriana �s panaszos s�r�sba kezdett. Dumbledore �sszeszorult sz�vvel n�zte unok�j�t, majd vigasztal�an mag�hoz �lelte. Tudta milyen neh�z lehet Valerian�nak elviselni mag�ban ezt a kett�s�get.

-         Rem�lem r�videsen v�get �r ez a sz�rny� id�szak, �s akkor tiszt�zhatod mindenki el�tt magad! – mondta Dumbledore, mikor Valeriana kibontakozott �lel�s�b�l, �s kez�vel a k�nnyeit t�r�lgette.

-         Nem tudom. N�ha �gy �rzem ennek sohasem lesz v�ge… Nem tudom meddig fogom b�rni m�g. Kib�rom-e a v�g�ig?

-         Ki fogod b�rni! Ki kell b�rnod! Tudom, hogy el�g er�s vagy hozz�. – mondta Dumbledore b�ztat�an unok�j�ra n�zve.

-         K�sz�n�m nagyapa, hogy b�zol bennem! Ez nagyon fontos nekem!

-         Tudom kisl�nyom. – sim�totta v�gig ujjait Dumbledore a l�ny arc�n.

Valeriana lelk�nek kifejezetten j�t tett az eb�d ut�ni besz�lget�s. �gy �rezte �nbizalma �jra a hely�re ker�lt. Piton jelenl�te a vacsor�n�l ugyan kiss� megingatta, de azt�n a f�rfi kellemetlen tekintet�t�l szabadulva m�r jobb kedvvel indult Daniellel a lakoszt�lyok fel�.

A k�vetkez� napokban a di�kokat �jabb kviddicsl�z ker�tette hatalm�ba. A h�nap v�g�n ker�lt sor a Griffend�l- Hugrabug k�z�tti m�rk�z�sre. Valeriana f�z�san h�zta �ssze mag�n meleg kab�tj�t a magas lel�t�n, �s h�l�t adott az �gnek, hogy legal�bb nem esik az es�. A j�t�kosokat a hideg egy�ltal�n nem zavarta, hiszen hajtotta �ket a gy�zelem ut�ni v�gy. Mivel az �v els� m�rk�z�s�n  a Hugrabug el�g gyeng�n, k�s�bb pedig a Mardek�r hozz�juk k�pest t�l j�l szerepelt, �gy mind a Griffend�l, mind a Hugrabug c�lja az volt, hogy min�l t�bb pontot szerezzen. Ennek �rdek�ben pedig igyekeztek egyre t�bb kvaffot bedobni, hogy magas pontsz�mmal v�gz�dj�n a meccs.

Valeriana �gy v�lte, hogy enn�l hosszabb kviddicsm�rk�z�s m�g sohasem volt a sport t�rt�net�ben. M�r eb�did� volt, amikor Harry v�gre elkapta a cikeszt, �s v�ge lett a meccsnek.

A hideg �vszak be�llt�val a kviddicsm�rk�z�sek sorozata �tmenetileg sz�netelt. A di�kok a t�li sz�net el�tt egyre t�bb dolgozattal voltak leterhelve. Ez persze nem csak a tanul�knak, hanem a tan�roknak is jelent�s munk�t adott. Valeriana nem gy�zte jav�tgatni a dolgozatokat. Ennyi elfoglalts�g mellett nem volt csoda, hogy a kar�csonyi sz�net szinte �szrev�tlen�l k�sz�nt�tt be. A legt�bb di�k m�r l�zasan csomagolt, hogy m�snap hazautazva az �nnepeket csal�djuk t�rsas�g�ban t�lts�k el. Valeriana ugyan legsz�vesebben nagyapja mellett maradt volna, de keresztsz�lei invit�l�s�t nem utas�thatta vissza.

-         Azt hittem k�z�sen t�ltj�k majd a Kar�csonyt! – mondta Daniel, amikor Valeriana vele is k�z�lte kar�csonyi programj�t, mik�zben az utols� vacsora ut�n Valeriana szob�j�ban te�t iszogattak. – Nagyn�n�mhez vagyok hivatalos, �s t�ged is sz�vesen megismert volna.

-         Sajn�lom Daniel, de nem b�nthatom meg a keresztsz�leimet. Majd m�skor bep�toljuk! – tette le cs�sz�j�t Valeriana, �s k�nyelmesen h�trad�lt sz�k�n.

-         Rendben! Mit sz�lsz a sz�net ut�ni h�tv�g�n egy vacsor�hoz Roxmortsban? – k�rdezte Daniel felcsillan� szemmel.

-         Csak ne Madam Puddifoothoz menj�nk! – nevetett fel Valeriana visszaeml�kezve a k�v�z�ban elt�lt�tt lakom�jukra.

-         Oda megy�nk, ahova szeretn�d! – �llt fel Daniel, �s odament Valerian�hoz, majd let�rdelt mell�. – Nekem az a legfontosabb, hogy te j�l �rezd magad!

Daniel olyan k�zelr�l n�zett barna szemeivel a l�ny�ba, hogy az sz�lni sem tudott. Kisz�radt torokkal n�zett vissza a meleg szemp�rba. �rezte  sz�ve egyre hevesebb kalap�l�s�t ahogy Daniel arca egyre k�zeledik fel�, �s mire ajkuk �ssze�rt arca m�r l�ngban �gett. A f�rfi �rint�se, �des ajka olyan l�gy volt, hogy Valeriana �gy �rezte a fellegekben j�r. A test�t �tj�r� melegs�g a feje b�bj�t�l a talp�ig elzsibbasztotta minden porcik�j�t. �tkarolta a f�rfi nyak�t, �s azt k�v�nta, hogy ez a pillanat sohase �rjen v�get. A viszonozott cs�k felb�tor�totta Danielt, �s most m�r nem csak ajk�val, hanem kez�nek �vatos, simogat� mozdulataival is k�nyeztette a l�nyt. Hossz� percekig �lelt�k, cs�kolt�k egym�st. V�g�l Daniel mosolyogva megfogta Valeriana mindk�t kez�t, �s a l�ny szem�be n�zve l�gyan megcs�kolta a h�feh�r ujjakat.

-         Alig v�rom, hogy v�ge legyen a sz�netnek, �s �jra l�thassalak! – mondta, majd fel�llt felseg�tve Valeri�n�t is, aki zavar�ban csak mosolyogni b�rt. Daniel v�ratlan k�zeled�se teljesen felkavarta, �s �gy �rezte, egy hang se j�nne ki a tork�n.

Lassan, k�z a k�zben s�t�ltak az ajt�hoz, ahol egy forr� cs�kkal elb�cs�ztak.

Miut�n Valeriana mag�ra maradt hirtelen nem tudott mit kezdeni mag�val. Legsz�vesebben m�ris a f�rfi ut�n ment volna, hogy tov�bb �lvezhesse k�zels�g�t. V�gyait megf�kezve, elm�l�zva �tment a h�l�szob�ba. Szinte �szre sem vette, �s m�r pizsam�j�ba �t�lt�zve a meleg paplan alatt fek�dt. Gondolatai egyfolyt�ban a f�rfi k�r�l keringtek. Nem tudta szerelem-e az amit ir�nta �rez, de abban biztos volt, hogy m�r r�g�ta nem �rzett olyan boldogs�got, mint akkor este.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s