22. fejezet

A Kar�csony

A Kar�csony els� napj�t megel�z� reggelen a di�kok m�r �tra k�szen fogyasztott�k el reggelij�ket. Mivel a vonaton a gyerekek k�s�ret�vel Daniel lett megb�zva, �gy neki is kor�n el kellett indulnia. Miel�tt azonban �tra keltek volna, m�g �tadta aj�nd�k�t  Valerian�nak.

-         Ez gy�ny�r�! – mondta Valeriana megcsod�lva a k�l�nleges kar�r�t.

-         Ha be�ll�tod, minden el�re tervezett programod el�tt id�ben jelez, ha indulnod kell.

-         Ez c�lz�s akar lenni? – mosolygott huncutul Valeriana a f�rfira.

-         H�t…Van mi�rt?  - v�laszolta Daniel cinkosan visszamosolyogva.

-         Sz�val nem szeretsz v�rni r�m. – j�tszott tov�bb durc�san Valeriana, majd �tny�jtotta a f�rfinak sz�nt aj�nd�kot. – Ez pedig az �n aj�nd�kom neked. Boldog Kar�csonyt!

Daniel kibontotta az aj�nd�kot, ami egy d�szesen faragott fa tollat, �s egy vastag, b�r bor�t�s� k�nyvet tartalmazott. Daniel ujjaival �tp�rgette a k�nyv oldalait, �s meglep�dve l�tta, hogy azok teljesen �resek.

-         Ezt neked kell tele�rni! Gondoltam meg�rhatn�d �jabb k�nyvedet! – n�zett fel Danielre. – De ez�ttal a S�t�t Nagy�r vesztes�g�r�l!

-         De hiszen nem vesz�tett! – csattant fel v�ratlanul Daniel, �s a l�ny szemeibe n�zett.

-         Ami k�sik, nem m�lik! – mosolygott m�g mindig Valeriana.

Daniel nem sz�lt semmit. Gondolataiba mer�lve elpakolta t�sk�j�ba a k�nyvet �s a tollat. Valeriana egy kicsit k�nosnak �rezte a csendet, �s nem is �rtette mi�rt lett hirtelen ilyen sz�tlan a f�rfi.

-         Nem is �r�lsz az aj�nd�komnak? – k�rdezte v�g�l, �s szem�vel kereste a f�rfi tekintet�t.

-         Jaj, dehogynem! Nagyon is! K�sz�n�m! – nyomott egy puszit a l�ny arc�ra. – Csak mostan�ban annyi minden t�rt�nik! Olyan bizonytalan ennek az eg�sz k�zdelemnek a kimenetele!

-         Mi fogunk gy�zni! – mondta Valeriana lelkesen, b�r Daniel szavai kiss� nyugtalan�tott�k.

-         Most m�r mennem kell! – n�zett Daniel az �r�j�ra gondterhelten. – Nemsok�ra indul a vonat. Akkor, - vett nagy leveg�t, �s v�gre �jb�l mosolygott. – Boldog Kar�csonyt! �s a sz�net ut�n tal�lkozunk!

-         Igen. Boldog Kar�csonyt!

B�cs�z�ul m�g meg�lelt�k egym�st, majd kil�ptek Valeriana lakoszt�ly�b�l. Valeriana m�g egy darabig n�zte a t�volod� f�rfit,  azt�n visszament csomagolni.

Miel�tt elindult, elb�cs�zott nagyapj�t�l is. Mivel tudta, hogy nagyapja �l hal az �dess�gek�rt, ez�rt egy nagy csomaggal aj�nd�kozta meg, ami tele volt a M�zesfal�sb�l val� �nyencs�gekkel. Dumbledore pedig egy f�nyk�palbumot adott neki, amelyben �desanyja gyermekkori k�pei voltak �sszegy�jtve.

F�j� sz�vvel k�sz�nt el nagyapj�t�l, de tudta r�videsen visszat�r, �s ez  n�mik�pp megnyugtatta.

Azt�n m�g megkereste Nicket is. Persze neki aj�nd�kot nem adhatott, de az�rt Boldog Kar�csonyt k�v�nt.

-         Parkerhoz m�sz a sz�netben? – k�rdezte Nick.

-         Nem. A keresztsz�leim h�vtak meg magukhoz. – v�laszolta Valeriana mik�zben haladtak a kij�rat fel�.

-         Keresztsz�leid? – csod�lkozott a szellem. – Sohasem mes�lt�l r�luk!

-         Mert nincs mit mes�lni r�luk! – felelte Valeriana, �s azt k�v�nta min�l hamarabb a nagy t�lgyfaajt�hoz �rjenek.

-         �gy l�ttam j�l �sszemelegedtetek az �j m�giat�rt�net tan�rral. – terelte m�sra a sz�t a k�s�rtet, aminek Valeriana csak r�szben �r�lt, hiszen ez a t�ma csak hajsz�lnyival volt kev�sb� k�nos, mint keresztsz�lei kil�te.

-         Igen. – felelte csendben kiss� elpirulva Valeriana, ami nem ker�lte el a szellem figyelm�t.

-         Sz�val igaz amit a di�kok pusmognak.

-         Micsoda? – n�zett Valeriana hirtelen Nickre.

-         M�r mindenki arr�l besz�l, hogy van k�ztetek valami. Nem is csoda, hogy felt�nt a di�koknak, hiszen �lland�an egy�tt vagytok! – mondta Nick szemreh�ny�an.

-         Daniel val�ban nagyon k�zel �ll hozz�m. De ezt te is pontosan tudod, �s ha engem egy kicsit is kedvelsz, akkor �t is el kell fogadnod!

-         Valeriana, te olyan fontos vagy sz�momra, mint ahogyan eddig m�g senki soha. Se �l�, se k�s�rtet. De szerintem te jobbat �rdemeln�l enn�l a fics�rn�l!  - n�zett Nick Valeri�n�ra, amikor a nagy bej�rati ajt� el�tt meg�lltak.

-         �n sem vagyok olyan j� ember, mint k�pzeled! – mondta Valeriana csendesen.

-         De igen! Benned sokkal t�bb er� �s j�s�g lakozik, mint amennyivel te magad is tiszt�ban lenn�l!

-         Kedves, hogy ezt mondod! – mosolyodott el Valeriana, �s �rezte ahogy a meghat�dotts�gt�l tork�ban gomb�c n�. – Most m�r megyek…Akkor, Boldog Kar�csonyt Nick!

Valeriana m�g egyszer feln�zett a szellemre, majd kil�pett a t�lgyfaajt�n.

Nem sokkal k�s�bb, m�r a Malfoy k�ria fel� gyalogolt t�sk�j�ban n�h�ny aj�nd�knak sz�nt apr�s�ggal, amit Roxmortsban v�s�rolt. Az id�j�r�s is igyekezett �nnepi d�szbe �lt�ztetni a term�szetet. A reggel �ta gy�lekez� felh�kb�l lassan kezdett sz�lling�zni a h�. Mire Valeriana el�rte a h�z bej�rat�t, m�r mindent v�kony h�takar� bor�tott.

Odabent kellemes meleg, �s kar�csonyi hangulat fogadta. A falon gazdagon l�gtak arany �s ez�st f�z�rek. A t�rsalg�ba vezet� �tj�r� felett girland d�szelgett nagy m�ret� f�nyes g�mb�kkel. Az �p�letet pedig kellemes s�tem�ny, �s feny�illat lengte be.

-         Kisasszony! �dv�zl�m! – jelent meg Mimi Valeriana mellett, �s m�ris elvette csomagjait. – Asszonyom a konyh�ban van. Mindj�rt j�n.

�s val�ban m�r lehetett is hallani Narcissa fontoskod� hangj�t, amint a man�kat m�g utolj�ra eligaz�tja a m�snapi men�t illet�en. Amikor megjelent az el�t�rben Valerian�nak egyb�l felt�nt a mindig s�padt arc lelkesed�st�l kipirult sz�ne.

-         Valeriana! �r�l�k, hogy m�r itt vagy! Annyi mindent kell int�zni �gy az �nnepekre, �s ezek a man�k �vr�l- �vre k�ptelenek megjegyezni hogy mi a szok�sos men�. – hadarta Narcissa csillog� szemmel mik�zben fut�lag �dv�z�lte egy r�vid �lel�ssel keresztl�ny�t. Valeriana meg volt r�la gy�z�dve, hogy nem a man�k eml�kezet�vel van baj, hanem ink�bb keresztanyja t�lbuzg�s�ga okoz �vente fejt�r�st.

Mik�zben a t�rsalg� fel� haladtak Narcissa lelkesen sorolta a m�snapi fog�sokat, aminek hallat�ra Valeriana m�r szinte j�llakott. Elk�pzelhetetlennek tartotta, hogy azt a rengeteg felsorolt �telt b�rki is mind meg tudn� enni.

Lucius, �s Draco csak est�re �rkeztek meg, majd a vacsor�t egy�tt fogyasztott�k el. Draco �gy tett, mintha Valerian�t �szre sem vette volna. Sz�lei k�rd�seire sz�kszav�an v�laszolgatott, majd f�radts�gra hivatkozva hamar felvonult a szob�j�ba. Narcissa ugyan megjegyezte aggodalm�t Draco furcsa viselked�se miatt, de Lucius legyintve a kamaszkorral magyar�zta fia sz�tlans�g�t.

M�snap reggel m�r a fa alatt voltak az aj�nd�kok. Nagy �nnep�lyess�ggel bontogatt�k ki a sok d�szes csomagot. Valeriana �gy �rezte, mintha id�ben �s t�rben egy teljesen m�s vil�gba ker�lt volna. Akkor, �s ott egy boldog csal�d voltak. A feny�fa illata, a csomagol�pap�rok z�rg�se, �s a lelkes fels�hajt�sok az aj�nd�kok l�tt�n, mind olyan b�k�t sug�roztak, amiben m�r nagyon r�gen volt r�sze. Egyszer�en megfeledkezett a k�lvil�gr�l, a s�t�ts�gr�l, - mely egyre jobban terjedt, �s szedte �ldozatait - a gy�trelmekr�l, melyek elk�s�rt�k �let�ben, keresztsz�lei kil�t�t, �s m�g Draco ellenszenv�t is. Most mindenki olyan m�s volt. Mintha a Kar�csony hangulata megv�ltoztatta volna �ket. R�telepedve lelk�kre elhom�lyos�tott minden rosszat, ami benn�k rejtezett. Valeriana azzal sem t�r�d�tt, hogy mindez val�sz�n�leg csak egy sz�nj�t�k. Hiszen ugyanilyen sz�nj�t�kban �lt nyolc �ves kor�ig. Keresztsz�lei most pont olyanok voltak, mint ahogyan eml�keiben �ltek. Draco pedig csendben megh�z�dva j�fi�k�nt mosolygott sz�lei minden szav�ra. Persze Valeri�n�r�l tov�bbra sem vett tudom�st, de ez a l�nyt cseppet sem zavarta. �lvezte a hangulat minden egyes pillanat�t, hiszen tudta, hogy ez a var�zslat b�rmikor v�get �rhet.

A Kar�csony m�snapja ugyan m�r kisebb euf�ri�ban telt el, de m�g mindig t�l kellemes volt ahhoz, hogy Valeriana b�rmi rosszra gondolhasson. Megsz�nt minden, ami a k�ria magas falain k�v�l l�tezett. Pedig mennyi sz�rny�s�g zajlott az �nnepeket megel�z�en. T�bb var�zsl�csal�dot t�madtak meg hal�lfal�k csak az�rt, mert nem aranyv�r�ek. Hal�leset szerencs�re nem sok t�rt�nt, de megf�leml�t�s ann�l t�bb. Valeriana csak rem�nykedni tudott, hogy a Kar�csony hangulata mindenhol megt�rte ezeknek a borzalmaknak a folyamat�t.

Azt�n a Malfoy csal�dn�l t�lt�tt negyedik napon m�r �rezhet�en kezdett visszat�rni minden a r�gi medr�be. Narcissa mintha belef�radt volna a napok �ta tart� el�k�sz�letekbe, �s a nagy �nnepl�sbe. Lucius szeme �jb�l elhom�lyosult a gondokt�l, Draco pedig legink�bb ker�lte mindenki t�rsas�g�t.

Valeriana az eg�sz napot olvas�ssal t�lt�tte, mert a folyamatos havaz�s k�vetkezt�ben az id�j�r�s alkalmatlan volt b�rmilyen szabadt�ri programra. Csak akkor tal�lkozott vend�gl�t�ival, amikor egy�tt �ltek az eb�dl�ben az �tkez�sekkor.

K�s� este volt m�r, amikor a napok �ta tart� nagy lakm�roz�sok ellen�re Valeriana gyomra hangosan felkorgott. Tudta, hogy csak egy szav�ba ker�lne, hogy Mimi valami ennival�t hozzon neki, m�gis �gy d�nt�tt, hogy saj�t maga megy le a konyh�ba, hiszen addig is bemozgathatta az eg�sz napos olvas�st�l elg�mberedett l�bait. Csendben l�pkedett lefel� a l�pcs�n, nehogy zajt csapjon. A falon f�gg� k�pek tulajdonosai m�r m�lyen aludtak. Csend volt. A t�rsalg� kandall�j�ban lobog� t�z pattog�s�n k�v�l semmi sem hallatszott. Odakint a havaz�s el�llt, �s a vastag h�r�teg a hold f�ny�t visszaverve bevil�g�tott az ablakokon. Amikor az utols� l�pcs�fokr�l lel�pett, a padl� nagyot nyikordult a l�ba alatt.

-         Valeriana! – sz�lt Lucius a kandall� el�tti fotelb�l, mire Valeriana ijedt�ben �sszerezzent. – Hova m�sz ilyen k�s�n?

-         �n…Csak…- hebegett a tetten �rt l�ny. – A konyh�ba megyek, mert �hes vagyok.

-         Mi�rt nem k�rsz valamelyik man�t�l? – k�rdezte szemreh�ny�an Lucius, �s m�r csettintett is az ujj�val egyik szolg�j��rt. – Gyere �lj ide le hozz�m!

Valeriana sz�tlanul engedelmeskedett keresztapj�nak. Csendben figyelte, ahogy a megjelen� man�t�l �lelmet k�r a sz�m�ra, mire az n�h�ny perc m�lva m�r t�lalta is a frissen k�sz�tett szendvicset.

-         J� �tv�gyad van! – mondta Lucius keresztl�nya j��z� falatoz�s�t megmosolyogva. – Ak�rcsak �desany�dnak! Eml�kszem, amikor t�ged hordott a sz�ve alatt, szinte egyfolyt�ban evett! – nevetett fel a r�gi k�pet maga el� id�zve. Arc�n a t�z f�nyei j�tszadoztak, haja hosszan simult v�ll�ra, szem�ben pedig ez eml�kek k�l�n�s f�nyt gy�jtottak. – Annyira hasonl�tasz r�!

Valeriana tov�bb majszolva a szendvicset t�rte keresztapja p�szt�z� tekintet�t. �rezte, hogy Lucius gondolatai valahol nagyon messze j�rnak. Azt�n elfogyott a szendvics, �s Valeriana m�r indulni k�sz�lt.

-         Maradj m�g k�rlek! – mondta  kedvesen, mire Valeriana vissza�lt a fotelba keresztapj�val szembe. – Tudod miel�tt j�tt�l, pont a r�gi dolgokon gondolkoztam. Ez a Kar�csony mindig olyan szentiment�liss� tesz! – Lucius a t�zbe n�zett, majd folytatta. – Olyan sok mindenkit elvesz�tett�nk akkor, amikor a Nagy�r elt�nt. Mindenki azt hitte, itt a v�g. Kevesen tudtak csak talpon maradni. Egyesek �rul�v� v�ltak, m�sok elmenek�ltek, ak�rcsak �desany�d. Ne hidd, hogy megvetem �t ez�rt, hiszen �desap�d hal�la ut�n ott maradt veled egymag�ban egy olyan vil�gban, ahol a vesztes oldalon �llva nem sok es�lye volt a t�l�l�sre. �rthet� volt teh�t, hogy oda menek�lt, ahol biztons�gban felnevelhetett t�ged. A k�nnyebb utat v�lasztva elrejt�z�tt ott, ahol mindig is otthon �rezte mag�t. Igen, ott volt az igazi otthona. Dumbledore a j� apa, - nevetett fel hidegen. – mindig is messzir�l figyelte saj�t l�ny�t. Nem is csoda, ha Adrienne ennyire elt�volodott t�le. – Valeriana legsz�vesebben tiltakozott volna, de tudta nem teheti meg, �gy csak csendben figyelte tov�bb keresztapja szavait. – Megvetette �t, �s kihaszn�lta. Inform�ci�kat szerzett a Nagy�r sz�m�ra. De azt�n elk�vette azt a hib�t, hogy mint minden n� eldicsekedett a h�zass�g�val ap�ddal, mire az a v�n bolond megszak�totta kapcsolat�t vele. A Nagy�r haragj�t�l csak ap�d tudta megv�deni. V�g�l any�d legnagyobb szerencs�je az volt, ami addig a legnagyobb �tka: apja a Nagy�r legnagyobb ellens�ge. � volt az adu �sz a kez�ben, amit a megfelel� pillanatban akart kij�tszani, de erre m�r nem ker�lt sor.

-         Az �n szerepem is ugyanez? Engem is �gy akar felhaszn�lni a Nagy�r? Csal�tek leszek a megfelel� id�pontban? – fakadt ki Valeriana t�gra ny�lt szemekkel.

-         Nem kedvesem, te sokkal t�bbet jelentesz! Te val�s�gos kincs vagy, �s ezt a Nagy�r is tudja. K�t nagy m�gus egyes�l�s�b�l sz�lett�l, ami hatalmas er�t �s tehets�get adott neked. Tal�n m�g te sem vagy tiszt�ban teljesen a k�pess�geiddel! – Valeriana csod�lkozva hallgatta keresztapja szavait, �s Nick hasonl� kijelent�se jutott esz�be. Tanulm�nyai sor�n persze sokszor �rezte, hogy minden tudom�ny elsaj�t�t�sa gyerekj�t�kk�nt ment sz�m�ra, de semmi k�l�nleges k�pess�g�r�l nem tudott. – B�szke vagyok, hogy a keresztap�d lehetek!

-         Dracora is b�szke lehetsz keresztap�m! – mondta zavar�t leplezve Valeriana.

-         Igen! Draco is m�lt� ut�dja csal�dunknak. Tudom, hogy egy nap a m�gusvil�g b�szk�n fogja kiejteni a nev�t. – mondta Lucius dagad� mellel. – Azt szeretn�m, ha min�l hamarabb a sorainkban l�tn�m!

�gy n�zett a l�ngok k�z�, mintha ott m�ris a f�nyes j�v�t l�tn�.

Valeriana erre nem tudott mit mondani. � ezt a legkev�sb� sem szerette volna. S�t! Titkon abban rem�nykedett, hogy nagyapj�nak igaza van a Dracoban v�gbemen� kedvez� v�ltoz�sokat illet�en.

-         Keresztap�m k�rdezhetn�k valamit? – szak�totta meg Valeriana a csendet, hogy feltegye azt a k�rd�st, ami egy ideje foglalkoztatta.

-         Persze! K�rdezz csak! – ocs�dott fel Lucius, �s a l�ny fel� ford�totta fej�t.

-         Hogy lehet az, hogy keresztany�m nem ismeri a mama sz�rmaz�s�t?

-         A Nagy�r k�vet�i k�z�l is csak nagyon kevesen voltak tiszt�ban �desany�d val�di kil�t�vel. Azok is azt hiszem mind meghaltak. �gy jelenleg csak a Nagy�r, �n, te, na meg nagyap�d tudja az igazs�got r�lad. Ennek pedig �gy is kell maradnia! Majd ha a Nagy�r �gy l�tja, hogy elj�tt az ideje, felfedi sz�rmaz�sodat!

-         A mama, �s keresztany�m j� bar�tn�k voltak igaz? – faggatta Valeriana tov�bb Luciust, b�r �rezte, hogy vesz�lyes vizeken evez. �gy t�nt keresztapja egyre ink�bb j�zanodott a kor�bbi t�le szokatlan elm�lked� hangulatb�l.

-         Igen. Azt hiszem � volt az egyetlen bar�tn�je. Ap�d �gy �rizte any�dat, mint egy kincset. Mi�rt? – j�tt a t�relmetlen v�lasz, de Valeriana most m�r hajthatatlan volt.

-         Hogy lehet, hogy keresztany�m sohasem k�rdezte a mam�t a sz�leir�l?

-         Narcissa megtanulta, hogy bizonyos dolgokba nem �theti bele az orr�t.

-         �s a papa? Neki t�bb bar�tja volt? �t sokan ismert�k ugye?

-         Bar�tok? – nevetett fel keser�en Lucius. – Abban az id�ben az embernek nem igen voltak bar�tai. Ap�ddal mi gyerekkorunk �ta ismert�k egym�st. �gy �sszen�tt�nk, mintha testv�rek lett�nk volna. Rajtam k�v�l nem sok bar�tja volt, de igen, sokan ismert�k. Ugyan a hossz� k�lf�ldi tart�zkod�sa miatt sok kapcsolata megszakadt. Azt�n, amikor any�ddal hazak�lt�z�tt, m�g visszavonultabban �lt. Minden perc�t nektek szentelte. – mosolygott Valerian�ra, majd elkomolyodott. – Mi�rt k�rdezed? Tal�n gyanakszik r�d valaki?

-         Nnnem. – mondta Valeriana bizonytalanul, miut�n hirtelen �gy d�nt�tt, hogy m�gsem avatja be keresztapj�t a Pitonnal folytatott vit�j�ba. – Csak �gy k�rdeztem. N�ha eszembe jut, hogy milyen keveset tudok a mam��k �let�r�l. A mama csak nagyon kev�s dologr�l besz�lt nekem.

-         Sajn�lom, ami any�ddal t�rt�nt. – mondta Lucius olyan tekintettel, amit Valeriana tal�n m�g sohasem l�tott keresztapja szemeiben. De azt�n val�sz�n�leg ezt Lucius is �szrevette, �s hirtelen hangot, �s t�m�t v�ltott. – Mi van nagyap�ddal? Kiheverte a Rend veres�g�t?

-         �…h�t…�gy tudom, tov�bb m�k�dik a Rend. – lep�d�tt meg Valeriana a v�ratlan k�rd�st�l. L�tta, ahogy keresztapj�b�l az elm�lt k�t nap kedves csal�df�je tovasz�ll, �s hely�be tolakszik a kegyetlen, faggat� hal�lfal�. Gyomra �sszeszorult a f�lelemt�l. Tudta, hogy keresztapja b�rmit is k�rdez, vigy�znia kell a v�lasszal.

-         Jobban igyekezhetn�l, hogy bejuss a Rend tagjai k�z�! – el�gedetlenkedett Lucius, azt�n kicsit elgondolkodott. – Sz�val szervezkednek. Azt j�l teszik, mert m�r nincs sok id� a v�gs� k�zdelemig! �s az a Potter? M�g mindig azt az �tkozott Blacket siratja?

-         Azt hiszem t�l van m�r rajta. – felelte Valeriana, b�r nem �rtette, mi�rt �rdeklik keresztapj�t Harry �rzelmei. – Sokat seg�tettek a felejt�sben a bar�tai is, �s a bar�tn�je…

-         Bar�tn�je? – kapta fel a fej�t Lucius. – Arra a s�rv�r� Grangerre gondolsz?

-         Nem. Harry egy m�sik l�nnyal j�r. �gy t�nik nagyon szeretik egym�st.

-         Sz�val bar�tn�je van. – ism�telte Lucius elgondolkodva. – Szerelmes. Ez megk�nny�theti a dolgunkat. Egy szerelmes fi� sokkal sebezhet�bb.

-         Valami terve van a Nagy�rnak Harryvel? – k�rdezte Valeriana.

-         Terve? – n�zett gyilkos szemekkel Lucius keresztl�ny�ra. – A Nagy�r addig nem nyugszik, am�g az a k�ly�k �l!

Valeriana a szavak hallat�n megborzongott. Persze tudta, hogy Voldemort m�r t�bbsz�r k�s�rletet tett Harry meg�l�s�re, m�gis most t�l k�zelinek �rezte ezt a gondot. Hogy a leh�lt leveg�, vagy keresztapja dermeszt� ridegs�ge okozta-e a hirtelen reszket�st ami v�gigfutott eg�sz test�n, maga sem tudta, de f�z�san �sszeh�zta mag�n kiskab�tj�t.

-         F�zol? – k�rdezte kicsit kellemesebb hangon Lucius, de ez m�r k�zel sem volt olyan bar�ts�gos, mint kor�bban. – K�s� van. Menj lefek�dni.

Valeriana megk�nnyebb�lve az elbocs�t�st�l m�ris felpattant a fotelb�l, majd elindult a l�pcs� fel�.

-         Szilveszterkor nagy t�rsas�got h�vtam meg. – sz�lalt meg ism�t Lucius, an�lk�l, hogy a l�nyra n�zett volna. - Sokak gyerekeit tan�tod a Roxfortban. Szerintem jobb, ha nem tal�lkozol vel�k.

-         Igen keresztap�m. – mondta Valeriana, �s tudta, hogy nem fog nehez�re esni a kor�bbi t�voz�s.

-         De addig is sz�vesen l�tunk. – mondta Lucius, �s tov�bb r�vedt a l�ngok k�z� gondolataiba mer�lve.

Valeriana egy darabig n�zte keresztapj�t, majd elindult csendben a l�pcs�n a szob�ja fel�.

A k�vetkez� napokban m�r t�nylegesen �szre vehet� volt, hogy a Kar�csony napjaira kiterjed� var�zslat megsz�nt. Minden visszat�rt a r�gi ker�kv�g�sba. Lucius alig tart�zkodott otthon. Draco vagy a szob�j�ban, vagy a bar�tain�l l�gott. Narcissa pedig egy-k�t nap pihen� ut�n �jabb l�zas k�sz�l�d�sbe kezdett a h�ziman�kat hal�lra szek�rozva.

A havaz�s abbamaradt, �s hely�be kellemes napos id� l�pett. Valeriana gyakran s�t�lt a parkban, ahol a f�l m�teres h�ba v�jt kis �sv�nyeken lehetett csak haladni. �lvezte a csendet, �s a nyugalmat, b�r az egyed�ll�t miatt egyre ink�bb s�v�rgott vissza az iskol�ba, �s Daniel t�rsas�ga is nagyon hi�nyzott neki. Az elutaz�s el�tti este eml�k�re kellemes melegs�g j�rta �t. V�gyott r�, hogy min�l hamarabb �jra r�szes�lhessen a f�rfi k�zels�g�ben. El is hat�rozta, hogy amint visszat�r a Roxfortba, egy baglyot k�ld neki.

Szilveszter napj�n, eb�d ut�n k�sz�nt el keresztsz�leit�l. Valeriana �gy �rezte, hogy a legjobbkor t�vozik a h�zb�l, mert Narcissa fontoskod�sa, �s t�lagg�d�sa az esti program miatt kezdett elviselhetetlenn� v�lni.

Ahogy s�t�lt a parkon kereszt�l a kapu fel�, Dracoval futott �ssze, aki szint�n anyja t�lbuzg�s�ga el�l menek�lt ki a szabadba.

-         M�ris elm�sz? – k�rdezte Draco. Hangja, a szavak ellen�re cseppet sem volt marasztal�.

-         Igen. – felelte kurt�n Valeriana. Napok �ta nem besz�lt a fi�val, �s most sem volt t�l sok kedve b�rmilyen vit�ba is bonyol�dni vele.

-         �n is sz�vesen elmenn�k! – mondta Draco halkan, szemei furcs�n r�vedtek a kapu fel�.

-         Hiszen napok �ta alig vagy itthon! 

-         Nem �gy �rtettem. – n�zett vissza Valerian�ra, akinek kezdett sejt�se lenni Draco �rzelmei fel�l.

-         Hi�nyzik?

-         Kicsoda?

-         H�t Hermione?

-         Mir�l besz�lsz? Hogy mersz ilyet gondolni? Mi�rt hi�nyozna nekem egy s�rv�r�? – csattant fel Draco, �s elviharzott kereszttestv�re mellett m�lyen a magas h�ba g�zolva.

Valeriana most m�r szinte biztos volt benne, hogy a fi� r�gi gy�l�let�nek m�r nyoma sincs Hermione ir�nt. A felismer�st�l d�bbenten n�zett Draco ut�n, majd elindult a hatalmas vaskapu fel�.

Gondolataiba mer�lve haladt a kitaposott �ton. A Napot lassan fekete h�felh� takarta el, �s a sz�l is meg�l�nk�lt. Vastag s�lj�t m�g jobban a nyaka k�r� tekerte, �s lehajtotta fej�t, hogy a sz�l m�g kev�sb� �rje arc�t. Alig v�rta, hogy v�gre el�rje azt a pontot, ahonnan dehoppon�lhat. Sokszor feln�zett hosszan el�re k�mlelve a t�vols�got addig a padig, ami jelezte a  Malfoy- k�ri�t k�r�lvev� v�d�gy�r� hat�r�t. M�g vagy sz�z m�ter lehetett h�tra, amikor t�le nem messze h�rom f�rfi t�nt fel. El�sz�r arra gondolt, hogy n�h�ny kor�n �rkezett vend�g igyekszik a k�ria fel�, de azt�n ahogy k�zeledtek m�r j�l l�tta, hogy nem var�zsl�k, hanem falubeli muglik t�vedtek arra. Valeriana n�mik�pp megnyugodott, mert egy�ltal�n nem szeretett volna k�v�ncsiskod� hal�lfal�kkal tal�lkozni. Ugyanakkor d�h�s volt, mert a muglik jelenl�t�ben a t�rv�nyek szerint nem dehoppon�lhatott.

A t�vols�g egyre cs�kkent, �s most m�r azt is �szrevette, hogy a h�rom f�rfi meglehet�sen ittas �llapotban van. Hangosan nevetg�ltek, majd Valeriana fel� mutogattak.

-         N�zd csak John! Ez nem arr�l j�n? Tudod… - mondta az egyik botladoz� nyelvvel.

-         De, �s micsoda h�s! – mondta a John nev�, szak�llas f�rfi, �s nagyot h�zott a kez�ben l�v� �vegb�l.

Mikor m�r el�rt�k a f�rfiak, Valeriana �gy tett, mintha nem is l�tn�, �s nem is hallan� �ket. Fej�t lehajtva igyekezett elhaladni k�z�tt�k, de a szak�llas szabad karj�t mellkasa el� ny�jtva feltart�ztatta.

-         Engedjen tov�bb k�rem! – mondta halkan Valeriana, �s sz�ve a tork�ban dobogott. F�lt, hogy nem fog k�nnyen szabadulni a f�rfiak moleszt�l�s�t�l.

-         Ne f�lj! Nem b�ntunk, csak egy kicsit sz�rakozunk. Elv�gre Szilveszter van! – mondta a szak�llas, mire a m�sik kett� hangosan felnevetett.

Valeriana k�ts�gbeesve n�zett visszafel� az �ton, de ott nem volt senki. A kapu m�r t�l messze volt, �gy egyed�li menek�l�si lehet�s�gnek azt l�tta, ha igyekszik a padot el�rni, �s f�lret�ve a t�rv�nyeket muglik szeme l�tt�ra dehoppon�l. Egy hirtelen mozdulattal ell�kte mag�t�l a f�rfit, �s szaladni kezdett. A h�tizs�k kolonck�nt ugr�lt a h�t�n, l�ba t�bbsz�r megcs�szott a h�ban, de semmi sem sz�m�tott, csak hogy el�rje a c�lt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s