24. Az �bred�s

A folyos�n csend volt. Piton m�g mindig leveg� ut�n kapkodva ment a k�rterem ajtaj�hoz, �s ben�zett ablak�n. L�tta, ahogy Valerian�t lefektetik egy �gyra, majd lassan megszabad�tj�k ruh�j�t�l. Az egyik �pol� �szrevette az �rdekl�d� tekintetet, �s beh�zta a f�gg�nyt az �gy k�r�l. Piton csal�dottan fordult el, majd egy darabig fel s al� j�rk�lt, v�g�l meg�llt az egyik ablak el�tt. Kin�zett a forgalmasnak �ppen nem mondhat� utc�ra, ahol lassan felvillantak a kandel�berek. F�radt szemei el�tt �gy folyt �ssze f�ny�k, mintha megannyi t�zes g�mb lebegne egym�st�l egyforma t�vols�gra. Gondolatban leperegtek el�tte az elm�lt n�h�ny �ra neh�z gy�trelmei, �s minduntalan  Valeriana s�padt arc�t l�tta maga el�tt. K�rd�sek mer�ltek fel benne a l�nnyal kapcsolatban, de a v�laszokat most az egyszer kev�sb� tartotta fontosnak, mint hogy viszontl�thassa a halv�ny r�zsasz�n foltot Valeriana izgatott arc�n. A f�lelem att�l, hogy �r�kre elvesz�theti r��bresztette mennyire fontos sz�m�ra a n� l�te. Megijedt ett�l az �rz�st�l. Mindig igyekezett tart�zkodni a t�ls�gosan er�s k�t�d�sekt�l, de Valeriana pimasz fiatals�ga, �l�nks�ge, gyerekes b�ja befurakodott zsigerei k�z�, �s nem tudott, de tal�n nem is akart t�le szabadulni. F�lelemmel t�lt�tte el, hogy esetleg m�r nem is lesz alkalma jobban megismerni azt az �rz�st, ami egyre jobban hatalm�ba ker�tette.

Sz�ve hirtelen g�rcsbe�llt, �s a nyilall� f�jdalom karj�ba sug�rzott. �nk�ntelen�l megszor�totta bal felkarj�t, mik�zben arca f�jdalmas fintorba torzult. G�rcs�s ujjaival tal�rja bels� zseb�ben kotor�szott, majd egy kis �vegcs�t vett el�. Letekerte kupakj�t, �s ivott bel�le egy kortyot. A f�jdalom lassan megsz�nt. Nagyot s�hajtva lez�rta az �veget, de miel�tt visszas�llyesztette volna a hely�re egy kicsit elm�l�zva n�zegette. Megjelent el�tte az  �jszaka, amikor Valeriana ezt a f�zetet k�sz�tette sz�m�ra, �s ett�l �jb�l �sszeszorult a sz�ve, de most valahogy m�sk�nt. T�l sok dolog k�t�tte �ket �ssze, semhogy k�pes lett volna elviselni a n� elveszt�s�t.

Gondolataib�l az ajt� csap�d�sa z�kkentette ki. Riadtan p�rd�lt meg, �s m�ris az izzadt homlok� gy�gy�t� el�tt termett.

-         Ez sz�rny�. – kezdte a szem�veges f�rfi arc�t egy ronggyal t�r�lgetve. – � m�r a hetedik eset�nk a h�ten. Lassan k�l�n oszt�lyt nyithatunk a muglik �ltal megsebes�tettek r�sz�re. Pedig az ilyenfajta sebes�l�sekre nemigen vagyunk felk�sz�lve. M�g szerencse, hogy ap�m mugli seb�sz, �s sokat tanultam t�le.

-         �letben marad? – szak�totta f�lbe Piton a gy�gy�t� monol�gj�t t�relmetlen�l.

-         Nagyon s�lyos a s�r�l�se, �s sok v�rt vesz�tett, a teste pedig jelent�sen leh�lt. – felelte a f�rfi monoton hangon. L�that�an rosszul esett neki, hogy nem folytathatta  j�rtass�g�nak dics�ret�t.

-         De t�l�li?

-         Ha az �jszak�t �tv�szeli, akkor tal�n van r� es�ly.

Piton nyelt egyet, majd elgondolkodva maga el� b�mult.

-         Bemehetek hozz�? – k�rdezte, �s fej�t megemelve ism�t a gy�gy�t�ra n�zett.

-         Igen, b�r a kisasszony eszm�letlen. – kis sz�netet tartott, majd kim�rten folytatta. – De lenne m�g valami.

-         Igen? – n�zett vissza a kis ablakr�l Piton.

-         A kisasszony ruh�it levett�k, �s a jobb alkarj�n ott tal�ltuk a … - nyelt egyet, �s  alig �llta a r� szegez�d� tekintetet. – a S�t�t Jegyet!

Piton egy darabig kifejez�stelen�l n�zett a riadt szemp�rba. Hiszen sejtette Valeriana sz�rmaz�s�t, m�g meg is gyan�s�totta, most m�gis f�jt a csal�d�s. Egy hal�lfal�! Egy ifj� hal�lfal�! Hal�lfal�, ak�rcsak �. Dumbledore pedig megb�zik benne, fontos neki, ak�rcsak �!

-         Nem kell f�lni t�le. – mondta azt�n nagy nyugalmat, �s hat�rozotts�got er�ltetve mag�ra. – Az a Jegy nem jelent semmit. Ez�rt nem csak j�magam, hanem Dumbledore professzor is kezeskedik.

-         Dumbledore professzor? – csod�lkozott a gy�gy�t�, �s l�tszott, hogy a n�v hallat�n kiss� megk�nnyebb�lt.

-         Igen. � k�rt meg r�, hogy a kisasszonyt biztons�gos helyre sz�ll�tsam. – gy�zk�dte tov�bb a f�rfit, �s nem is kis eredm�nnyel.

-         Akkor, j�. – mondta bizonytalanul a gy�gy�t� kis gondolkod�s ut�n, majd t�vozott.

Piton ism�t ben�zett az ablakon, majd t�tov�n kinyitotta az ajt�t, �s bel�pett. Lassan haladt a k�rbef�gg�ny�z�tt �gy fel�. A szob�ban �res �gyak sorakoztak. A falon csak n�h�ny f�klya �gett. Csend volt, csak a f�rfi cip�j�nek nyikorg�s�t lehetett hallani. Sz�tnyitotta a f�gg�nyt, �s bel�pett m�g�. Ott fek�dt Valeriana egy hossz�ujjas k�k h�l�ingben, mellkas�ig gondosan betakarva. Arca ugyanolyan s�padt volt, mint amikor elvett�k a karjaib�l, de ajkai v�gre visszanyertek valamit a sz�n�kb�l.

Le�lt az �gy melletti sz�kre, �s csak n�zte a mozdulatlan testet. Szeme akaratlanul karj�ra v�ndorolt, melyet a vastag anyag gondosan eltakart. K�nyszert �rzett, hogy saj�t szem�vel gy�z�dj�n meg a Jegy l�tez�s�r�l. Megemelte Valeriana csukl�j�t, �s felh�zta a h�l�ing ujj�t. Gyomra �sszer�ndult mikor el�bukkant a v�r�s koponya. Ismer�s volt a Jegy, de m�g mennyire, hiszen mindennap l�thatta a saj�t karj�n! De annyira szerette volna, ha azt nem kellett volna most a l�ny�n is viszontl�tnia. Csal�dottan �s d�h�sen igaz�totta vissza a h�l�ing ujj�t, majd leengedte az �gyra Valeriana karj�t. Nem tudta hova tenni mag�ban a t�nyt, hogy egy hal�lfal� megment�s�re k�ldte Dumbledore. S�t ak�r a saj�t biztons�g�t is vesz�lyeztette volna csakhogy elhozza onnan a l�nyt.

Dumbledore! Esz�be jutott, hogy �rtes�tenie kellene az igazgat�t a t�rt�ntekr�l. Ingj�nek nyak�t kicsit meglaz�tva egy nyakl�ncot vett el�, melynek med�lja egy F�nixmadarat �br�zolt. Ujjait a med�l k�r� fonta, majd halkan mormolt valamit az orra al�. Becsukta a szem�t, �s amint �rezte a szellemi kontaktust a h�vott f�llel, m�r igyekezett is minden r�szletre kit�rve besz�molni a t�rt�ntekr�l.

Percekig fenn�llt ez a kapcsolat, majd kiss� zaklatottan kinyitotta a szem�t, �s  visszacs�sztatta a l�ncot inge al�.

Tekintete �jb�l a l�ny arc�ra siklott. Dumbledore gondolatai egy kicsit megnyugtatt�k, ugyanakkor nem �rtette, Valeriana ifj� hal�lfal�k�nt hogyan f�rk�zhetett az id�s professzor k�zel�be, mivel bizony�thatta h�s�g�t ir�nta ami�rt felt�tel n�lk�li bizalm�t �lvezheti? Hosszan elgondolkodva figyelte a s�padt arcot, mintha arr�l leolvashatn� a v�laszokat k�rd�seire.

Valeriana test�n hirtelen remeg�s futott v�gig. Fej�t nyugtalanul forgatta �s szapor�n vette a leveg�t. Piton tehetetlen�l felpattant. Kipillantott a f�gg�ny�n, de a f�lhom�lyba burkol�dz� teremben egy l�lek sem volt, aki seg�thetett volna. Vissza�lt a sz�kre. Kez�vel bizonytalanul kapott a nyugtalanul verg�d� n� fel�, de azt sem tudta hol fogja le a reszket� testet. V�g�l egyik kez�t Valeriana homlok�ra tette, m�sikkal pedig leszor�totta csukl�j�t.

-         Csss! Nyugodjon meg! Most m�r minden rendben lesz! – mondta Piton halkan, �s t�tova mozdulatokkal simogatni kezdte a l�ny homlok�t. – Rendbe fog j�nni! Meg kell gy�gyulnia!

Valeriana megfogta Piton kez�t, amelyik csukl�j�n pihent, �s �gy szor�totta, mintha az �lete f�ggne t�le. A f�rfi ujjai szinte eg�szen elfeh�redtek.

Teljesen tehetetlennek �rezte mag�t a l�ny szenved�s�vel szemben, de v�g�l a sz�m�ra idegen mozdulatok meghozt�k eredm�ny�ket, �s Valeriana lassan megnyugodott.

Piton m�g egy darabig simogatta a h�feh�r, verejt�kt�l nyirkos arcot, majd mikor l�tta, hogy Valeriana �jb�l m�ly �lomba mer�l, visszaegyenesedett a sz�ken. Kez�t tov�bbra is szor�totta a l�ny, de ez egy�ltal�n nem zavarta. F�radtan d�lt h�tra, majd egy id� ut�n a kimer�lts�g �t is leter�tette. Szemei lecsuk�dtak, feje a mellkas�ra bukott.

Mikor a Nap els� sugarai �tvil�g�tottak a cs�kos f�gg�ny�n Piton felriadt �lm�b�l. Tekintete egyb�l Valeriana arc�ra siklott, mely ugyanolyan s�padt volt, mint �jszaka. Mellkasa viszont egyenletesen mozgott a nyugodt l�gz�s ritmus�ban. A  gondolat, hogy most m�r a l�nynak es�lye van a t�l�l�sre, megnyugtatta agg�d� sz�v�t.

-         J� reggelt Perselus! – hallatszott az ismer�s hang, mire Piton egyb�l felpattant a sz�kr�l.

-          Dumbledore professzor! Nem gondoltam, hogy szem�lyesen elj�n megl�togatni a kisasszonyt. – mondta magabiztosan, b�r k�zben �gy �rezte mag�t, mint egy cs�ny ut�n lebukott kisfi�.

-          Mint ahogy �n sem gondoltam, hogy m�g itt tal�lom! – m�regette Dumbledore a kialvatlan arc� s�padt f�rfit, �s nem ker�lte el figyelm�t amint keze  gyors mozdulattal kibontakozik Valeriana ujjai k�z�l.

-          A gy�gy�t� azt mondta, hogy ha a kisasszony t�l�li az �jszak�t, biztosan fel�p�l. Gondoltam megv�rom a reggelt, hogy frissen tudjak besz�molni �nnek Miss Lloyd �llapot�r�l. – magyar�zta ki mag�t Piton rezzen�stelen arccal. H�t igen, ehhez rendk�v�l j�l �rtett. Nem volt olyan k�nos helyzet, amib�l ne tudta volna mag�t kibesz�lni.

-          Nagyon k�sz�n�m az �nzetlen odaad�s�t Perselus. – mondta Dumbledore, �s tov�bb f�rk�szte a kifejez�stelen arcot. Rendk�v�l bosszantotta, hogy arr�l k�ptelen volt b�rmit is leolvasni, mint f�radts�got. – �s, hogy van a kisasszony?

-          �gy l�tom – n�zett Piton Valeriana fel�. – az �llapota v�ltozatlan, de a s�r�l�s�t tekintve minden esetre j� jel, hogy legal�bb nem romlott.

Dumbledore csendben n�zte Valeriana s�padt, beesett arc�t.

-         Akkor, �n most m�r megyek is. – mondta Piton, �s sz�tnyitotta a f�gg�nyt.

-          Igen – ocs�dott fel az id�s igazgat�. – Majd az iskol�ban tal�lkozunk. �s, k�sz�n�m m�g egyszer, hogy megmentette �t! Ha nem hozza ide, akkor m�r biztosan nem �lne…

-         Viszontl�t�sra professzor �r! – mondta gyorsan Piton, mert jobbnak l�tta ha min�l el�bb t�vozik. Dumbledore egy darabig hallotta a tan�r cip�j�nek kopog�s�t, majd ahogy halk pukkan�s k�s�ret�ben dehoppon�l. A szob�ban csend lett. K�zelebb l�pett az �gyhoz. Sz�v�be markolt unok�ja szinte �lettelen arc�nak l�tv�nya. F�l� hajolt, mindk�t kez�t kifesz�tett ujjakkal a l�ny mellkasa f�l� tartotta. Valeriana teste k�r�l a leveg� vibr�lni kezdett, �s ibolyasz�n�v� v�lt. N�h�ny m�sodperc ut�n a s�padt arcba visszat�rt a sz�n, a l�ny mellkasa egyre magasabbra emelkedett.

-          Nagyapa! – nyitotta ki szem�t Valeriana. Hangja �lettel teli volt, szemei sug�roztak a szeretett arc l�tt�n.

-          Csss! – suttogta Dumbledore, b�r legsz�vesebben kiab�lt volna az �r�mt�l, hogy unok�j�t �ps�gben l�tja. A b�b�jt v�grehajtva most m�r tudta, hogy biztosan �letben marad. – Csak szerettem volna l�tni, hogy j�l vagy.

-          J�l vagyok nagyapa! – mosolygott tov�bb Valeriana. Saj�t hangj�t valahonnan nagyon messzir�l hallotta, mintha nem is � mondta volna ki a szavakat.

-          J�l van. Most pedig aludj csak! M�g sokat kell pihenned, hogy teljesen fel�p�lj! – azzal Dumbledore egyik tenyer�t f�ntr�l lefel� v�gigh�zta a l�ny arca f�l�tt. V�gign�zte ahogy Valeriana �jra m�ly �lomba mer�l, majd aggodalm�t elcsit�tva, k�nny� sz�vvel dehoppon�lt.

Valeriana pedig messze j�rt, t�vol a jelent�l �s a Szent Mungo �p�let�t�l.

Ny�r volt �s, f�lledt meleg. A s�r� erd�ben az �jszaka leple alatt egy n� �s egy kisl�ny haladt el�refel� f�radtan, �s �hesen. Menetel�s�k m�r napok �ta tartott. T�bbsz�r riadtan �lltak meg, �s k�mleltek k�rbe, majd �jra nekilend�ltek. A kisl�ny haladt el�l, h�ta m�g�tt pedig �desanyja k�vette csendesen, minden neszre figyelve. Keze zseb�ben rejt�z� p�lc�j�t markolta, hogy b�rmikor megv�dhesse magukat az esetleges t�mad�st�l. Nagy t�sk�juk alatt g�rnyedezve l�pkedtek, homlokuk, �s h�tuk nedves volt az izzadts�gt�l. Az �jszak�k r�videk voltak, �gy csak lassan haladtak c�ljuk fel�. �lelm�k egyre fogyott, de nem mertek emberek k�z�tt mutatkozni. A menek�l�s �titatta zsigereiket. Nappal, mikor megh�z�dtak valahol az anya alig mert aludni. F�lt. Nagyon f�lt mindent�l, �s mindenkit�l. �rezte, hogy valaki m�r r�g�ta k�veti �ket, �s ezt a kisl�ny is �szrevette.

-         Mama, a papa az ugye? J�n ut�nunk, �s vigy�z r�nk! – mondta egyik alkalommal a kisl�ny, amikor k�vet�j�ket v�lte elsuhanni az egyik fa m�g�.

-         Nem kisl�nyom… - felelte m�r sokadszorra f�radtan a n�.

-         De azt mondtad, hogy a papa mindig vel�nk lesz, �s messzir�l figyeli, hogy mit csin�lunk! – akad�koskodott tov�bb a kisl�ny.

-         Igen, azt mondtam. – hagyta az anya l�ny�ra, �s hunyorg� szemeivel k�mlelt visszafel� oda, ahol a surran� �rnyat l�tt�k.

-         Na ugye! Biztosan a papa az, mert l�ttam a k�peny�t. – makacskodott tov�bb, mire a n� megfogta k�t v�ll�t, �s leguggolt el�.

-         Kicsim, a papa nincs t�bb�! Nem lehet vel�nk soha t�bbet. – mondta ki nehezen elf�l� hangon, �s k�nnyekt�l f�tyolos szemeivel n�zett l�ny��ba.

-         Nem! A papa ott van! – mutatott abba az ir�nyba, ahol az idegent sejtett�k.

-         A papa meghalt! – szor�totta meg a n� l�nya v�ll�t, hogy visszat�r�tse �t a val�s�gba.

-         Nem! Csak elaludt! �n l�ttam! �s, most ott van! – zokogott most m�r a kisl�ny, �s elindult visszafel� az �sv�nyen. Anyja alig tudta visszatartani.

-         Nem tudom ki az az ember, de nem a papa. – n�zett ism�t eg�szen k�zel l�nya szemeibe. – A papa nincs! – s�rt fel hangosan m�r � is, �s szorosan mag�hoz �lelte l�ny�t. – Sajn�lom kicsim!

Hossz� percekig tartott, mire v�gre megnyugodtak. A f�jdalom, amit a f�rj, �s az apa elvesz�t�se okozott, abban a pillanatban meg�lt mindkett�j�kben valamit. A boldogs�g, amiben addig �ltek m�r k�dd� foszlott, �s maradt a keser� val�s�g �s vele egy�tt a bizonytalans�g.

-         Nemsok�ra felkel a Nap. Gyere ott egy kis barlang. �jszaka pedig tal�n m�r el�rj�k a  kik�t�t. – mondta a n�, �s a kisl�nyt maga el�tt terelgetve elindultak. T�bbsz�r h�tran�zett, de m�r nem l�tta  t�bbet az �rnyat, ami addig k�vette �ket. Fogalma sem volt hogy ki lehetett az, de �gy gondolta, hogy addig j�, am�g nem kell megismernie az �rny kil�t�t.

Utols� szendvics�k elfogyaszt�sa ut�n gondosan meg�gyazott n�h�ny ruhadarabb�l, majd lefek�dtek mind a ketten. A kisl�ny szorosan markolta anyja ujjait kapaszkodva az egyetlen dologba, ami a biztons�got jelentette sz�m�ra az elm�lt napokban.

Valeriana �rezte a hossz� v�kony ujjakat az �v�i alatt, �s ez nyugalommal t�lt�tte el. Lassan felnyitotta f�radt szemh�jait. A szob�ban s�t�t volt, ak�r egy barlangban. Az �lom �s a val�s�g �sszemos�dott. K�bultan n�zett fel a meleg, biztons�got ny�jt� k�z tulajdonos�ra. Egy fekete ruh�s, s�t�t haj� f�rfi �lt mellette. Hossz� haja s�padt arc�ba hullott ahogy feje el�rebillent. M�lyen aludt, �gy nem vehette �szre, hogy  a napok �ta eszm�letlen l�ny mag�hoz t�rt. Valeriana moccanni sem b�rt. Nem tudta, hogy �lom-e, vagy val�s�g, amit l�t, de b�rmi volt az, nem akarta, hogy v�ge legyen. N�zte egy darabig a nyugodt arcot, �lvezte kez�nek meleg�t az ujjai alatt, majd lassan visszacsuk�dott a szeme, �s mire m�snap fel�bredt hossz� �lm�b�l, a l�tom�s megsz�nt.

Pedig a f�rfi minden este oda�lt �gya mell�, hogy �rizze �lm�t, majd hajnalban t�vozott. Ott volt akkor is amikor Valeriana m�r j� kedv�en �cs�rg�tt �gy�ban Daniel besz�mol�it hallgatva. K�v�l�ll�k�nt leste az ajt� ablak�b�l az idilli hangulatot. Tudta, hogy a napok �ta tart� kellemes egy�ttl�t�knek v�ge. Hogy is gondolhatta, hogy megv�ltozik az �lete, ha a l�ny fel�p�l? � marad az aki volt, �s Valeriana is �li tov�bb fiatalos lend�lettel teli �let�t. De az�rt legbel�l m�gis f�jt, hogy most nem � �lhet azon a sz�ken, nem l�thatja k�zelr�l a l�ny pirospozsg�s arc�t, csillog� szemeit, �s a mosolya sem neki sz�l. V�get vetve gyenges�g�nek kih�zta mag�t, �s elfordult az ajt�t�l. Becsukta k�pzeletbeli kapuj�t �lete ezen szakasz�nak, �s elindult.

-         M�r megy is professzor �r? – sz�lt ut�na az egyik �pol�. – Mi�rt nem megy be? A kisasszony biztosan �r�lne a l�togat�s�nak.

-         Azt k�tlem. – felelte nyersen Piton, �s s�t�t szemeivel v�gigm�rte a k�v�rk�s gondoz�n�t, majd dehoppon�lt.

A l�badoz�s napjaiban Valeriana egyetlen l�togat�ja Daniel volt, aki kitart�an megjelent mindennap d�lut�n. Valeriana boldog volt, hogy ism�t egy�tt lehet a f�rfival, de Pitont m�gsem tudta kiverni a fej�b�l. �jra, �s �jra �t�lte szenved�s�nek perceit, �s minduntalan megjelent el�tte a f�rfi, ahogy �l az �gya mellett �s kez�t fogva �rzi.

M�r a m�sodik h�t is eltelt az �j �vb�l, amikor Valeriana Daniel k�s�ret�ben elhagyta a Szent Mungo �p�let�t. Egyenesen Roxmortsba hoppon�ltak. Valeriana nagyot szippantott a friss leveg�b�l. J� �rz�s volt ism�t a szabadban lenni, �s ismer�s helyen taposni a havat.

-         Sz�val, bep�toljuk a kar�csonyi eb�det? – k�rdezte Daniel, mik�zben �vatosan l�pkedett a m�ly h�ban Valeriana mellett.

-         Benne vagyok! – mosolygott vissza a l�ny. – Mi�rt nem j�ssz a kitaposott �ton? Teljesen �t�zik a ruh�d mire a vend�gl�be �r�nk!

-         Hova szeretn�l menni? – maradt le a f�rfi be�llva a sorba Valeriana m�g�.

-         Van az a kis �tterem a M�zesfal�s mellett…

-         A Sell�k tav�ra gondolsz? – k�rdezte Daniel nem t�l lelkesen. – Ott csak olyan �teleket lehet kapni, ami v�zben tal�lhat� alapanyagokb�l k�sz�l!

-         Franciaorsz�gban el�g sok halat ettem. Nagyon eg�szs�ges! De, ha te nem szeretn�d…

-         J�, j� ez a te napod, �n pedig valahogy t�l�lem. – egyezett bele a f�rfi, mire Valeriana hangosan felnevetett. Olyan j�l esett �jra boldogan s�t�lgatni, nem gondolni semmire.

A Sell�k tava �gy volt berendezve, hogy az ember szinte a v�z alatt �rezte mag�t. A hatalmas kagyl�form�j� f�lk�k k�r�l hossz� z�ld ind�k lengedeztek, k�zt�k pedig k�l�nb�z� megb�v�lt halfigur�k lebegtek. Be�ltek egy kagyl�ba, majd rendeltek n�h�ny bizarrnak t�n� fog�st. Valeriana, aki nagyon szerette az �telk�l�nlegess�geket, �rdekl�dve �zlelgette a k�l�nb�z� tengeri herkenty�ket, de Daniel ink�bb csak piszk�lta a sz�m�ra kev�sb� �nycsiklandoz� �telt. Mik�zben csacsogva besz�lgettek mindenf�l�r�l, Valeriana v�g�l felfalta a f�rfi nem kis mennyis�g� marad�k�t is.

-         Huh, r�gen ettem ilyen j�t! – d�lt h�tra a sz�ken, kez�t degeszre t�m�tt has�ra tette.

-         H�t, �n becs�llek ami�rt ezeket a dolgokat egy�ltal�n a sz�dba tudod venni. – fintorodott el Daniel az elfogyasztott �telek �llag�t felid�zve mag�ban.

-         Az a bajod, hogy meg sem k�stolod �ket. Nem a k�lsej�ket kell n�zni! – nevetett fel Valeriana, mire a kor�bbi s�r�l�s hely�n enyhe sz�r�st �rzett. Szem�ld�k�t �sszer�ncolva felszisszent.

-         Mi a baj? M�g mindig f�j? – k�rdezte agg�dva Daniel.

-         Azt hiszem m�gsem kellett volna ennyit ennem. – jegyezte meg Valeriana, �s ahogy elm�lt a f�jdalom, m�ris mosolygott a f�rfira. – Ne n�zz m�r �gy! Semmi bajom!

-         Annyira agg�dtam �rted! – komorodott el Daniel. – Amikor megtudtam, hogy mi t�rt�nt, azonnal a Szent Mungoba akartam menni, de Dumbledore azt mondta, hogy am�g magadhoz nem t�rsz, �gysem tehetek semmit. Borzaszt� hossz� volt a v�rakoz�s, �s f�ltem, hogy nem l�thatlak t�bbet.

-         F�lt�l, hogy a be�g�rt vacsor�ra nem ker�l sor? – pr�b�lta felvid�tani a f�rfit, �s el�red�lve a tengerk�k asztalra belemosolygott a meleg barna szemekbe. – Pedig ezt lehet, hogy ink�bb kihagytad volna, nem?

-         Ne viccelj ezzel! – fogta meg Valeriana mindk�t kez�t. – Tudod, hogy fontos vagy nekem!

-         Valeriana csak mosolygott tov�bb. J�l estek a f�rfi szavai, de amikor az nadr�gja zseb�b�l egy kis �kszerdobozt h�zott el�, m�r feszengeni kezdett.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s