26. feladat

M�snap

Valeriana szeme hol Piton arc�t figyelte, hol pedig azt leste, hogy merre t�rhetne ki el�le. H�ta neki�tk�z�tt a h�l�szoba melletti k�nyves szekr�ny sz�l�be, mire szemeit lehunyva �sszerezzent. Sz�ve nyugtalanul kalap�lt, arca l�ngolt. Piton meg�rkezett el�, �s � csak dermedten �llt t�le n�h�ny centim�terre. Fej�t lehajtotta. Ilyen k�zels�gb�l m�r nem b�rt a f�rfi szemeibe n�zni, pedig �rezte, hogy azok egyfolyt�ban �t f�rk�szik. Teste szinte �gett ett�l a tekintett�l, mellkasa csak �gy zih�lt, ahogy leveg� ut�n kapkodott izgalm�ban. Ott �llt kiszolg�ltatva, tehetetlen�l a f�rfi el�tt. Nem tudta, hogy mi az amit �rez : f�lelem - e, vagy valami m�s, de reszketett.

-         Szeretn�m, ha elmagyar�zn� azt a sz�v�gyek-dolgot! – sz�lalt meg v�gre Piton. A hang olyan k�zelr�l j�tt, hogy Valeriana �rezte homlok�n a f�rfi lehelet�t.

-         �n…Nem akartam…megb�ntani… - dadogta Valeriana an�lk�l, hogy fej�t felemelte volna. – Kicsit meg�rtott a sok vajs�r… Besz�lj�k meg m�skor!

-         Nem! –j�tt a s�haj ism�t a l�ny homlok�ra. – Azt akarom, hogy most besz�lj�k meg!

Piton megemelte Valeriana �ll�t. Egy darabig gy�ny�rk�d�tt a l�ny kipirult arc�ban, ami most ott volt az �v�hez eg�sz k�zel. Valeriana lehunyta szem�t, mert f�lt, hogy nem �lln� a f�rfi tekintet�t. Mik�zben szorongatta a meztelen test�t rejt� tal�rj�t, azon gondolkodott, hogyan csusszanhatna arr�bb Piton k�zel�b�l. A k�vetkez� pillanatban azonban �rezte a f�rfi ajkait az �v�n, �s m�r nem volt menekv�s. Sz�j�t szorosan �sszez�rva ugyan tiltakozott egy darabig, de azt�n megadta mag�t. Hagyta, hogy a m�sik v�gyait levezetve vadul cs�kolja, �s nem is vette �szre mikor kezdte viszonozni a f�rfi nyelv�nek heves j�t�k�t. Valeriana megad�s�t meg�rezve Piton m�g jobban szabad utat adott a j� ideje visszafojtott v�gyainak. K�t karj�val mag�hoz h�zta a l�nyt, �s �gy cs�kolta tov�bb. Valeriana pedig most m�r v�gk�pp elveszett az er�s karok �lel�s�ben. Az elfogyasztott italok alkoholtartalma, a f�radts�g, �s Piton viselked�s�nek v�ratlan v�ltoz�sa teljesen megb�n�totta. K�ptelen volt b�rmire is gondolni, mint a v�gyra amit a f�rfi v�ltott ki benne.

Hossz� ideig cs�kolt�k heves szenved�llyel egym�st, majd Piton enyh�n eltolta mag�t�l a l�nyt. Kiszabad�totta ujjai k�z�l a tal�r sz�l�t, ami sz�tny�lva felt�rta a rejtett n�i b�jt. Valeriana l�tta a f�rfi szem�n ahogy az elhom�lyosul a felfokozott szenved�lyt�l. Hagyta, hogy cs�kjaival halmozza el v�ll�t, mellkas�t, majd melleit. A kellemes bizserg�s, ami eg�sz test�n v�gigvonult majd meg�rj�tette. Amikor Piton kalandoz�sai a k�ld�ke fel� v�ndorolt, egy pillanatra megtorpant. Ujjaival finoman megsim�totta a nem is olyan r�gi s�r�l�s nyom�t, majd egy k�nny� cs�kot lehelt r�. Valeriana sejtette, hogy mi j�rhat a f�rfi fej�ben, �s ett�l sz�v�t kellemes meleg j�rta �t. Kez�t Piton fej�re tette, �s enyhe mozdulattal felfel� ir�ny�totta. Arcuk �jra k�zel ker�lt egym�shoz. Valeriana l�tta maga ell�tt a h�napok �ta ismert �s gy�l�lt arcot, de most valami m�st l�tott a von�sok m�g�tt. A mindig mark�ns, szigor� vonalak megl�gyultak, a szemek nem megvet�st, f�l�nyt sug�roztak, hanem valami m�st. Teljesen m�st!

M�r nem sz�m�tottak az elm�lt h�napok, a k�zt�k l�v� ellent�tek, csak a jelen. Valeriana hagyta, hogy a f�rfi megszabad�tsa egyetlen ruhadarabj�t�l, majd cs�kok k�s�ret�ben a h�l�szoba fel� terelje. �vatos mozdulatokkal az �gyra fektette, majd megszabadult saj�t ruh�it�l is. Valeriana tudta, hogy mi fog k�vetkezni, �s akarta. Nagyon akarta! A s�t�t szob�ban nem l�tt�k egym�st, de erre nem is volt sz�ks�g. Hallott�k a m�sik felszabadul� s�hajait. �rezt�k egym�s minden rezd�l�s�t �s v�gy�t, ami egy ir�nyba hajtotta �ket. Simogat�sokkal, cs�kokkal, test�k ritmusos mozg�s�val seg�tett�k egym�st az �r�let hat�r�ig, ahol c�ljukat k�z�sen el�rve egy�tt mer�ltek el a m�mor�t� boldogs�g habjaiban. Ernyedten, b�dulatt�l k�b�n borultak egym�sra. �rezt�k a m�sik hev�lett�l forr� test�t, hallgatt�k a m�g szapora, majd egyre megnyugv� l�gz�s�ket. Nem sz�ltak egym�shoz, de az �lel�sek �s simogat�sok mindent el�rultak. �gy aludtak el szorosan egym�st �t�lelve, felszabadult mosollyal az arcukon.

Reggel m�r magasan j�rt a Nap bevil�g�tva a szob�ba, amikor Valeriana �bredezni kezdett. Szeme m�g csukva volt, amikor mosollyal az arc�n �rz�kelte a nyugodt szuszog�st a h�ta m�g�tt, �s a test�t �t�lel� f�rfi kellemes meleg�t. Kinyitotta szem�t, �s megl�tta a kez�n nyugv� hossz� ujjakat. Most m�r biztos volt benne, hogy nem csak egy sz�p �lom volt, amit �jszaka �t�lt. Az �lm�nyek friss eml�k�t�l arca, �s teste �jra l�ngra gy�lt. Tudta, hogy szinte hihetetlen amit �rez, de boldog volt.

A kellemes �rz�s azonban azonnal elm�lt, amikor a f�rfi karj�t simogatva szeme megakadt a S�t�t Jegy gonoszul r�tekint� kopony�j�n. A kor�bbi melegs�get hideg zuhanyk�nt h�t�tte le a felismer�s: egy hal�lfal�val fekszik egy �gyban. Most m�r lelk�t, �s test�t is eladta a s�t�ts�gnek! Riadtan pattant ki az �gyb�l, mire Piton karja visszazuhant az �gyra.

-         Mi baj? – �lt fel egy pillanat alatt a f�rfi. L�tszott rajta, hogy beletelt egy kis id�be, mire hely�re tette fej�ben a dolgokat.

-         Becsapt�l! Kihaszn�lt�l! – harsogta m�ris Valeriana, mik�zben k�v�lyg� fejjel igyekezett valami haszn�lhat� ruhadarabot keresni.

-         Tess�k? – k�rdezte Piton. Az � feje is hasonl�an k�ba volt.

-         Egy mocskos hal�lfal�… - lihegte Valeriana inger�lten, mik�zben beleb�jt a napok �ta az �gy v�g�ben hever� pul�verbe. – Hal�lfal� vagy!

-         Igen. – mondta nyugodtan Piton, �s nadr�gj�t mag�ra h�zta. – Mint, ahogy te is!

Valeriana ujjai egy pillanatra meg�lltak farmernadr�gja gombj�n, �s kez�vel �nk�ntelen�l is alkarj�ra kapott, ahol a Jegy �ktelenkedett. Megdermesztette az igazs�g, amivel m�r sokadszorra kellett szembes�lnie.

-         �n…- ny�gte, �s figyelte a f�rfit, ahogy az inge gombjaival b�bel�dik.

Nem tudta mit gondoljon Pitonr�l. Mindig is rejt�ly volt el�tte az eg�sz szem�lyis�ge, �s most a t�nyek �s az �jszaka t�rt�ntek v�gk�pp �sszezavart�k. M�snapos feje pedig j�zan gondolkod�sra k�ptelen volt. Minden esetre jobbnak l�tta, ha p�lc�j�t megkeresi. Lehajolt az eldobott ruhadarabok�rt rem�lve, hogy ott megtal�lja. Felegyenesedve h�ta a menetk�zben m�g� l�p� Piton mellkas�ba �tk�z�tt.

-         Valeriana mi ketten ugyanazon az oldalon �llunk! – lehelte halkan a l�ny f�l�be, �s megpr�b�lta �t�lelni, de az kisiklott karjai k�z�l.

-         Nem! �n nem! – fakadt ki Valeriana, �s m�g hevesebben kutakodott p�lc�ja ut�n a ruh�k k�z�tt, majd a padl�n. – Te…Te, �rul�! – n�zett fel a f�rfire lihegve, majd kiment a t�rsalg� helys�gbe rem�lve, hogy ott lesz, amit keres.

-         Ezt keresed? – mutatta fel Piton a l�ny p�lc�j�t az ajt�ban meg�llva.

-         Add vissza! – k�vetel�dz�tt Valeriana, �s r�m�lettel vette �szre, hogy az �jszaka elorzott p�lc�ja m�g mindig a  f�rfi kez�ben van.

-         Ahogy eln�zem, jelen �llapotodban ostobas�g lenne t�lem, ha a kezedbe adn�m. – mondta Piton ideges�t�en nyugodt hangon.

-         K�rem a p�lc�mat!

-         El�sz�r nyugodj meg! – l�pett k�zelebb a f�rfi, mire Valeriana h�tr�lni kezdett.

-         Hogy nyugodn�k meg, amikor itt vagyok egyed�l veled!

-         �jszaka ez nem zavart. – j�tszott tov�bb a l�nnyal, b�r most m�r kezdte bosszantani annak ostoba viselked�se.

-         Akkor m�g nem tudtam mi vagy! – l�pett Valeriana megint oldalra, kit�rve a f�rfi el�l.

-         �s, most m�r tudod?

-         Igen. Egy �rul�, egy bes�g�, egy k�m! – kiab�lta k�ts�gbeesve Valeriana, mik�zben leveg�t is alig vett. – A Nagy�r prib�kje!

-         �s te? – k�rdezte Piton �lesen, elvesz�tve t�relm�t. – Te mi vagy?

-         �n… - kezdte volna Valeriana a m�g saj�t maga sz�m�ra is �tl�thatatlan magyar�zat�t, amikor az ajt�n kopogtak.

Riadtan n�ztek egym�sra, mint a rajtakapott gyerekek.

-         Ez biztosan Daniel. – mondta halkan a l�ny. – Menj el!

Piton ajkait d�h�sen �sszeszor�tva elindult a kandall� fel�. Belesz�rta a feh�r port a t�zbe, �s miel�tt a l�ngokon kereszt�l t�vozott volna, Valeriana p�lc�j�t a kandall� p�rk�ny�ra tette.

-         Hermione! – nyitott ajt�t Valeriana meglep�dve, mert a l�ny l�togat�s�ra egy�ltal�n nem sz�m�tott.

Hermione minden udvariass�gi formas�got f�lrehagyva becs�rtetett a szob�ba, mik�zben m�r hadarta is mondanival�j�t. Valeriana a szavakat alig �rtette. A meglep�d�tts�gt�l m�g mindig k�bultan csukta be az ajt�t, majd mikor megfordult l�tta ahogy a kandall� l�ngjai ism�t a v�r�s sz�nt veszik fel. Gondolatai m�g mindig az egy perccel ezel�tt t�voz� f�rfi k�r�l forogtak, �gy Hermione szavaib�l csak foszl�nyokat �rtett. Bamb�n n�zett az izgatott l�nyra, aki leveg�t is alig vett �s idegesen hadon�szott kezeivel, mik�zben t�bbsz�r eml�tette Draco nev�t.

-         V�rj egy kicsit! – pr�b�lta mag�t egy kis koncentr�l�sra r�venni Valeriana. – Mond el m�g egyszer, de egy kicsit lassabban!

Hermione egy darabig �rtetlen�l n�zett a tan�rn�re, majd �jb�l r�kezdett izgatott besz�mol�ra.

-         Seg�tenie kell! Azt hiszem Draco valami �r�lts�gre k�sz�l.

-         Mi�rt gondolod, hogy csak �n tudok seg�teni? – k�rdezte Valeriana �vatosan. Tudta, hogy a l�ny nem t�pl�lt ir�nta t�lzott rokonszenvet.

-         Nem tal�ltam sehol sem Piton professzort, �s �gy l�ttam, hogy a tan�rok k�z�l tal�n m�g �n az, aki foglalkozik n�ha vele.

-         �s, mit csin�lt Draco?

-         M�g semmit, de meg kell �ll�tanunk! Ma kapott a reggelin�l egy csomagot, �s az�ta elt�nt.

-         Szerintem ebben nincs semmi k�l�n�s. Draco rendszeresen kap a sz�leit�l csomagot.

-         De ez most m�s… Tegnap elmondta, hogy az apja k�nyszer�ti, hogy m�ris l�pjen Voldemort k�vet�i k�z�, hogy legyen hal�lfal�!

-         Igen, sajnos erre lehetett sz�m�tani. – mondta Valeriana halkan, de most m�r �t is aggodalom fogta el.

-         De Draco ezt nem akarja!

-         Honnan tudod?

-         � mondta.

-         Draco azt mondta, hogy nem akar hal�lfal� lenni? Az apja akarata ellen akar fordulni? – Valeriana szinte repdesett  a gondolatt�l, hogy rajta k�v�l m�g van valaki, aki let�rne a sz�lei �ltal kijel�lt �tr�l. Az pedig, hogy az a valaki �ppen Draco, k�l�n �r�mmel fogta el.

-         Igen! De Parker professzor a m�giat�rt�net �r�kon mes�lt valami �tokr�l, ami azokat s�jtja, akik hal�lfal�k gyermekek�nt szembefordulnak Voldemort akarat�val. Draco azt mondja, hogy ez az �tok nem is l�tezik, de �n m�shol is ut�nan�ztem, �s t�bb k�nyv is utal erre a f�gg�s�gi var�zslatra.

-         Ut�nan�zt�l? – csod�lkozott Valeriana. Arra m�g sohasem gondolt, hogy err�l a rettenetes �tokr�l b�rhol is olvashatna.

-         Igen, a z�rolt r�szlegben tal�ltam egy k�nyvet, ami r�szletesen �r a hat�s�r�l, �s k�vetkezm�nyeir�l is. – mondta magabiztosan Hermione, amit�l Valerian�nak olyan �rz�se t�madt, mintha nem is � lenne a tan�r, hanem az aggodalommal teli l�ny. – Draco el akar sz�kni a beavat�s el�l…

-         Elsz�kni, de hova? – csod�lkozott Valeriana. Megd�bbentette a fi� elsz�nts�ga.

-         Nem tudom. De meg kell akad�lyozni! Ugye seg�t megkeresni? Harry�khez nem fordulhattam seg�ts�g�rt, mert �k ki nem �llhatj�k Dracot, �s  nem tudnak arr�l, hogy… - Hermione teljesen elpirulva s�t�tte le a szem�t.

-         Igen. Meg kell tal�lnunk! Hol kerested m�r?

-         Szinte mindenhol, de van egy csom� hely az iskol�ban, ahova nem tudok bejutni. Ez�rt is kerestem Piton professzort.

-         Lehet, hogy a h�l�k�rlet�kben van, vagy a Klubhelys�gben. Oda pedig �n sem tudok bemenni.

-         �s, ha m�r nincs az �p�letben? – k�rdezte r�m�lten Hermione.

-         Akkor, - vett nagy leveg�t Valeriana. – m�r nem sokat tehet�nk. De egyenl�re rem�lj�k, hogy m�g itt van. El�sz�r is a Mardek�rosok k�z�tt kellene k�r�l n�zni.

-         De Piton professzor n�lk�l hogyan?

Valeriana nem v�laszolt, csak odal�pett a kandall�hoz. Tudta, hogy Draco �rdek�ben most egy kis id�re f�lre kell tennie k�telyeit Pitont illet�en, �gy egy kis port a t�zbe dobva m�ris sz�l�totta a f�rfit.

Nem kellett sokat v�rniuk. Piton egy perc m�lva kil�pett a t�zb�l Valerian�t majdnem fell�kve. Ruh�j�t porolgatva m�r �ppen sz�lni akart, amikor megpillantotta Hermione csod�lkoz� arc�t.

-         Miss. Granger! – mondta v�g�l, de arc�n l�tszott, hogy eredetileg egy�ltal�n nem ezt akarta mondani. Tekintete egy pillanatra Valerian�ra siklott, majd vissza Hermion�ra. – Mit keres itt?

-         Sehol sem tal�ltam a professzor urat, �s…

-         Mib�l gondolta, hogy itt megtal�l? Ennyire nem lehet rossz a t�j�koz�d� k�pess�ge! – mondta Piton olyan g�nyosan, hogy Valeriana csak nehezen �llta meg sz� n�lk�l.

-         Miut�n nem tal�ltam, a tan�rn�h�z fordultam, hogy az � seg�ts�g�t k�rjem. – magyar�zkodott Hermione. �gy t�nt, hogy �t egy cseppet sem lepte meg Piton cinizmusa.

-         Akkor most m�r v�gk�pp nem �rtem, hogy mihez kellek �n? – n�zett a f�rfi Valerian�ra.

-         Megtal�lni Dracot! – felelte Hermione, aki egyre t�relmetlenebb lett. Bosszantotta, hogy a tan�rn� csak n�m�n �ll mellette.

-         �gy l�ttam, tegnap  ez nem okozott gondot a jelmezek ellen�re sem. – h�zta fel szem�ld�k�t Piton, �s gonosz kis mosoly jelent meg arc�n. – Mi�rt kell ehhez az �n seg�ts�gem?

Hermione besz�molt Pitonnak is a t�rt�ntekr�l, �s aggodalm�nak ok�r�l. A tan�r kifejez�stelen arccal hallgatta. Valeriana pedig mindent megadott volna az�rt, hogy csak egy kicsit bepillant�st nyerhessen a f�rfi gondolataiba.

-         Honnan olyan biztos, hogy Malfoy nem csak megj�tssza mag�t? – k�rdezte v�g�l Piton.

-         Tudom. – felelte Hermione hat�rozottan.

-         Ez nem valami hat�rozott �rv! – k�tekedett a tan�r tov�bb.

-         Ha nem faggat�zna tov�bb, �s seg�tene megkeresni Dracot, akkor tal�n t�le is bizonyoss�got nyerhetn�nk! – sz�lt k�zbe most m�r Valeriana is t�relmetlen�l, ami�rt Hermione rendk�v�l h�l�san n�zett r�.

Egy darabig csend lett. Piton hosszan n�zett Valerian�ra, aki megpr�b�lta elt�k�lts�g�t jelezve rezzen�stelen�l �llni a f�rfi tekintet�t.

-         �s mi lesz, ha megtal�ljuk? – sz�lalt meg azt�n megint Piton.

-         R� kell besz�ln�nk, hogy akarata ellen�re is fogadja el a S�t�t Jegyet, �s tegyen �gy, mintha az oldalukra �llna. – mondta Hermione, majd seg�lyk�r�en Pitonra n�zett. – Tal�n mag�nak hinne professzor �r!

-         Nekem? Ugyan mib�l gondolja? Malfoy igen makacs. Ha valamit a fej�be vesz, azt nehezen lehet kiverni onnan.

-         De… mivel a professzor �r szint�n… sz�val, �n is az… vagyis volt… tal�n, ha olyant�l hallja, aki… - kereste a megfelel� szavakat Hermione zavartan.

-         Ny�gje m�r ki! – csattant fel Piton, b�r j�l sejtette mire akar kilyukadni a l�ny.

-         H�t… sz�val a professzor �r is Voldemort k�vet�je… vagyis csak volt.

-         Ne mondja ki a S�t�t Nagy�r nev�t! – sziszegte Piton �that� tekintete k�s�ret�ben, mire Hermione tork�n akadt a k�vetkez� sz�.

Valeriana d�bbenten n�zett Hermion�r�l Pitonra, akinek arca semmilyen v�ltoz�st nem mutatott a hallottakra.

-         Miel�tt vakt�ban kezden�nk Malfoy ut�n kutatni, nagy haszn�t venn�nk Miss. Granger, a bar�tja t�rk�p�nek. – mondta Piton v�ltozatlanul rezzen�stelen arccal.

-         Milyen t�rk�p? – k�rdezte Valeriana, �s miut�n k�rd�s�re v�laszt sem kapott, kezdte kirekesztettnek �rezni mag�t a szob�j�ban zajl� besz�lget�sb�l.

-         Nem hiszem, hogy Harry sz�vesen odaadn� nekem, ha megtudja, hogy mire kell. – mondta agg�dva Hermione, �s egy�ltal�n nem lep�d�tt meg azon, hogy Piton tud a Tekerg�k T�rk�p�r�l.

-         Nem sz�vess�get k�r�nk Pottert�l kisasszony! – emelte meg hangj�t kiss� t�relmetlen�l Piton. – Mondja meg neki, hogy azonnal j�jj�n a tan�rn� szob�j�ba azzal a t�rk�ppel egy�tt! Tal�n v�gre valami haszn�t is vessz�k annak a csecsebecs�nek! Na mire v�r? Induljon!

-         Igen professzor �r! – ny�gte Hermione zavartan, majd elindult az ajt� fel�, de azt�n m�g visszafordult. – K�sz�n�m!

-         M�g ne k�sz�nj�n semmit! Menjen gyorsan, �n meg addig k�r�ln�zek a Mardek�r-h�z k�rleteiben.

Valeriana csak sz�tlanul kapkodta a fej�t hol egyikre, hol a m�sikra. T�tlen�l n�zte, ahogy Hermione sietve kil�p az ajt�n, majd Piton a kandall�n kereszt�l t�vozik. A hirtelen t�madt csendben vette csak igaz�n �szre a fej�ben zajl� vihart. A kor�bbi tompa l�ktet�s a t�rt�ntek hat�s�ra szinte elviselhetetlen f�jdalomba ment �t. Hal�nt�k�t massz�rozva ment a f�rd�szob�ba, hogy a r�vid id�t kihaszn�lva felfriss�tse mag�t. Z�g� fej�ben a gondolatok csak �gy �ramoltak sebesen egym�ssal keveredve: Draco v�ltoz�sa, elt�k�lts�ge, az �des �jszaka Pitonnal, a S�t�t Jegy a f�rfi karj�n, Hermione aggodalma, el�z� esti veszeked�s�k a parkban, Piton szenved�lyes szemei, Hermione kijelent�se, miszerint � tudja, hogy a f�rfi mi is val�j�ban, vagyis csak volt… �gy �rezte menten el�jul a kavarg� �lm�nyekt�l. Percekig locsolta arc�t �s nyak�t, majd a t�k�rbe n�zve szinte megijedt s�padt arc�t�l, karik�s szemeit�l. Miut�n haj�t megigaz�tva megpr�b�lta megjelen�s�t egy kicsit rendezettebb� var�zsolni, visszament a nappali helys�gbe.

Amikor az ajt�n bel�pve megpillantotta a menetk�zben visszat�r� Pitont az egyik fotelban �cs�r�gve, sz�ve nagyot dobbant. Nem volt felk�sz�lve r�, hogy a t�rt�ntek ut�n kettesben legyen vele.

Nem sz�lt hozz�, csak t�tova l�p�sekkel elindult a kandall� fel�, mik�zben Piton f�rk�sz� tekintet�t egyfolyt�ban mag�n �rezte. Annyira szerette volna ott folytatni kettej�k kapcsolat�t, ahol �jszaka azut�n a csod�latos pillanat ut�n abbahagyt�k, de nem tudta kiverni fej�b�l a k�telyeket. F�lt megb�zni a f�rfiban.

Megpr�b�lta �szrev�tlen�l megemelni a karj�t a kandall� el�tt, hogy p�rk�ny�r�l levegye p�lc�j�t, de mikor azt nem tal�lta ott, gyomra nagyot ugrott. M�r megint �vatlan volt! D�h�sen fordult meg, �s szembetal�lta mag�t Piton g�nyosan mosolyg� arc�val.

-         Ez egy nagyon �rt�kes p�lca! Jobban kellene r� vigy�znod! – mondta, �s �gy tett, mintha m�regetn� a kis bot k�lsej�t.

-         Add vissza!

-         Gyere ide �rte! – f�l�nyeskedett tov�bb Piton egyre jobban d�h�tve vele Valerian�t.

Valeriana k�nytelen-kelletlen elindult a f�rfi fel�. �rezte ahogy egyre jobban elpirul. Mennyire ut�lta ezt a tulajdons�g�t! Arca minduntalan el�rulta �rz�seit, amit�l azt�n mindig m�g jobban zavarba j�tt.

M�r a p�lc�ra kulcsol�dtak ujjai, amikor Piton a szabad kez�vel elkapta csukl�j�t nagyot r�ntva rajta. Valeriana �sszerezzent a nem v�rt mozdulatra. Riadtan n�zett a f�rfi szemeibe. Sz�ve �s esze �d�z harcot v�vott.

-         Azt mondtad becsaptalak! �s te? Azt hiszed nem volt gyan�s nekem, hogy Szilveszter napj�n mi�rt �ppen a Malfoy- k�ria k�zel�ben tal�ltalak meg? A Szent Mung�ban…

-         Eressz el! – k�ny�rg�tt Valeriana, �s k�ts�gbeesetten pr�b�lta kiszabad�tani mag�t az er�s szor�t�sb�l, de verg�d�s�vel csak azt �rte el, hogy a f�rfi m�g k�zelebb h�zta mag�hoz. T�rde hozz��t�d�tt Piton�hoz, �s alig b�rta megtartani mag�t, hogy ne d�lj�n el�re.

-         Nem! El�sz�r v�gighallgatsz! – sziszegte a f�rfi a l�ny arc�ba. – Akkor, ott a Szent Mung�ban a gy�gy�t� figyelmeztetett, hogy a karodon ott van a Jegy. �n megv�dtelek. Azt mondtam, hogy mind �n, mind Dumbledore kezeskedik �rted. – Valeriana a d�bbenett�l m�g pislogni is elfelejtett. – Csod�lkozol? Igen! Az�ta tudom, hogy hal�lfal� vagy! Sokat gondolkodtam rajtad. Ahogy most l�ttam mennyire agg�dsz Draco Malfoy�rt, azt hiszem �ssze�llt a k�p.

-         Milyen k�p? – feszengett Valeriana. M�r nagyon zavarta a g�rnyedt testtart�s, f�jt a csukl�ja a szor�t�st�l, �s feje tal�n m�g az el�bbin�l is jobban l�ktetett.

-         Lucius Malfoy egyetlen Lloyddal volt csak j� bar�ts�gba. M�ghozz� nagyon j� bar�ts�gban! Tal�n annyira is, hogy ennyi �v ut�n a l�ny�t m�g mindig sz�vesen l�tja…

-         Ezt nem hallgatom tov�bb! – r�ntott megint egyet a karj�n Valeriana, �s ha Piton nem �ll fel, akkor most m�r biztosan az �l�be hullott volna. �gy viszont eg�szen k�zel ker�ltek egym�shoz. Test�k teljesen �ssze�rt. Piton j�l �rezte a l�ny mellkas�nak izgatott mozg�s�t, �s igencsak fegyelmeznie kellett mag�t, hogy ne vesz�tse el a fej�t.

-         De bizony v�gighallgatod! – susogta tov�bb. – Aeneas Lloyd! � volt az ap�d! A csal�d b�szkes�ge! Franciaorsz�gban tanult! Neki nem volt el�g j� az az iskola, ahova a t�bbi var�zsl� j�rt…

-         Ne besz�lj �gy r�la! – Valeriana �rezte, hogy a s�r�s ker�lgeti, de pr�b�lta tartani mag�t a f�rfi el�tt.

-         F�j? F�j, hogy esetleg megtudod r�la az igazs�got? – Piton egyre k�ny�rtelenebb volt, �s ezt � is �rezte, de nem akart ezen v�ltoztatni. Igyekezett valahogyan rendet rakni a kettej�k k�z�tti kapcsolatban, b�r ez meglehet�sen saj�ts�gos m�dja volt annak. – Lucius Malfoy, �s � sok gal�ds�got k�vettek el. Igaz�n j� kis p�ros volt! De �gy t�nik, Lucius er�sebb volt mint az ap�d! Azt mondtad, ap�d saj�t keze �ltal halt meg. Ha ez �gy van, akkor hogy lehet, hogy Lucius Malfoy sz�ba �ll veled? � sohasem s�llyedne le ennyire. Egy gy�va ember semmi a szem�ben. Vagy m�gsem igaz, amit az ap�dr�l mondt�l?

-         De igen!

-         Akkor mondd el az igazat! – r�ntott egyet �jb�l a v�kony csukl�n.

-         Mi�rt vagy ilyen k�ny�rtelen? – fakadt ki most m�r Valeriana, �s hi�ba igyekezett, a s�r�s akaratlanul is el�t�rt bel�le.

-         Tudni akarom, hogy ki vagy! – h�zta mag�hoz m�g jobban Piton Valerian�t a derek�n�l fogva. – Azt akarom, hogy �szinte legy�l hozz�m, �s hogy … b�zz bennem!

Valeriana k�zelr�l n�zett a s�t�t szemekbe. A feje �ppen felrobbanni k�sz�lt, �s a f�rfi azt akarja, hogy b�zzon benne? Hiszen m�r gondolkodni is alig b�rt.

-         Hogy b�zhatn�k benned, mikor nem is ismerlek? – ny�sz�r�gte Valeriana a szoros �lel�sben.

-         Azt hittem, hogy az �jszaka…

-         Elvesz�tett�k a fej�nket. Mindketten t�bbet ittunk a kellet�n�l.

-         �n… - kezdte volna Piton, de ekkor halk kopog�s hallatszott.

Egy pillanatig m�g n�ztek egym�s szem�be, majd Piton elengedte Valerian�t, akinek ez�ttal v�gre kez�ben maradhatott p�lc�ja. A visszakapott tulajdont a zseb�be dugta, majd gyors mozdulatokkal megt�r�lte arc�t.

-         Gyertek csak! – nyitott ajt�t a k�t �rkez�nek.

Harry szeme elkerekedett, amikor a szob�ba l�pve a tan�rn�n k�v�l m�g Pitont is megpillantotta.

-         Sz�val m�gsem Hermione besz�lt a t�rk�p l�tez�s�r�l! – n�zett d�h�sen a tan�rra.

-         Neked is „J� reggelt” Potter! – sz�lt �lesen Piton. Valeriana bosszankodva l�tta, hogy a f�rfi arc�n nyoma sincs az alig egy perce befejez�d�tt vit�juknak. Ez�rt most nagyon irigyelte. � azt sem tudta, hogy mik�nt helyezkedjen el a szob�ban, hogy a k�t fiatalnak ne t�nj�n fel a s�r�st�l v�r�s szeme, �s a m�g mindig piros arca.

-         Professzor �r, itt van a t�rk�p! – pr�b�lta Hermione elsim�tani a bar�tja, �s a tan�r k�z�tti fesz�lts�get.

-         Hermione! Azt mondtad, hogy Lloyd tan�rn� k�rte! – k�tekedett Harry, akit felett�bb zavart Piton jelenl�te.

-         Igen. – sz�lalt meg a h�tt�rb�l Valeriana. – �n k�rtem. Odaadn�d?

-         Azt csak Potter tudja haszn�lni. – vetette oda Piton kelletlen�l.

-         Akkor… Megtenn�d? – k�rte Valeriana, �s m�r szeretett volna t�llenni ezen az eg�szen.

-         Mihez kell a t�rk�p? – k�rdezte Harry, �s lassan kih�zta tal�rja zseb�b�l a r�gi pergament.

-         T�l sokat k�tekszel Potter! – Piton is egyre t�relmetlenebb lett.

-         Erre most nincs id�nk! Harry! Nyom�s okunk van r�, hogy a seg�ts�gedet k�rj�k! – mondta Valeriana, mik�zben hal�nt�k�t d�rzs�lgette.

-         Igen! Harry, l�gy sz�ves! Nyisd m�r ki! – k�ny�rg�tt Hermione is, aki mindannyiuk k�z�l tal�n a legjobban agg�dott.

Harry-n ugyan l�tszott, hogy nincs �ny�re kiadni az �r�k�lt t�rk�p titk�t, de az�rt kihajtogatta, majd p�lc�j�t r�b�kve kimondta a jelsz�t:

-         Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s