27. fejezet

A m�sodik fecske

A pergamenlapon megjelent a Roxfort v�zlatos t�rk�pe megannyi mozg� apr� fekete ponttal. Valeriana d�bbenten figyelte a kis p�tty�ket, �s a hozz�juk tartoz� neveket.

-          Mif�le t�rk�p ez? – k�rdezte meglep�d�tts�g�t nem is leplezve.

-          Ap�m� volt. – felelte sz�kszav�an Harry, mik�zben figyelte, ahogy Hermione �s Piton l�zasan keresg�lnek a kis pontok k�z�tt.

-          Ott van! – mutatott Hermione izgatottan az egyikre.

-          Draco Malfoy? – h�kkent meg Harry, ahogy k�vette a l�ny ujj�nak �tj�t. – Hermione, mit akarsz te Malfoyt�l? Ne mondd, hogy ehhez kellett a t�rk�p!

-          Potter! Azt hiszem most m�r elmehetsz! – v�gta oda Piton a t�rk�pb�l feltekintve, majd �jb�l szem�gyre vette Draco elhelyezked�s�t.

-          Hermione! – n�zett Harry ism�t bar�tn�j�re megr�k�ny�dve.

-          Menj csak, majd k�s�bb megbesz�lj�k! – mondta Hermione elpirulva, �s igyekezett ker�lni a fi� tekintet�t.

-          Nem hallottad Potter? – csattant fel t�relmetlen�l Piton, majd kez�be vette a t�rk�pet.

-          K�sz�nj�k a seg�ts�gedet Harry! – fogta meg Valeriana a s�rt�d�tt fi� karj�t, �s elindult vele az ajt� fel�. – Hidd el, nagyon h�l�sak vagyunk �rte!

-          Na az�rt csak ne b�zd el magad! – f�zte hozz� Piton nyersen. – �s err�l senkinek egy sz�t se! Meg�rtetted Potter?

-          Igen. Tan�r �r! – mondta Harry pimasz �llel, majd rossz �rz�sekkel a sz�v�ben v�g�l kil�pett az ajt�n.

-          Sz�val, hol van Draco? – fordult vissza Valeriana, �s ism�t hal�nt�k�hoz kapott, ami nem ker�lte el Piton figyelm�t sem.

-          A hetedik emeleten. – v�gta r� Hermione tettre k�szen. – Sejtem, hogy hol van. Ez a Sz�ks�g Szob�ja lehet.

-          Sz�ks�g Szob�ja? – Valeriana feje m�r alig b�rta befogadni az �jabbn�l �jabb inform�ci�kat.

-          Igen. – hadarta tov�bb Hermione. – Tavaly t�bbsz�r is j�rtunk ott a t�bbiekkel. Induljunk gyorsan, nehogy elmenjen onnan!

-          J� menj�nk m�ris! – indult Valeriana is az ajt� fel�.

-          Menjen csak el�re Miss. Granger! Mindj�rt megy�nk a tan�rn�vel! – mondta Piton, �s karj�n�l fogva visszatartotta Valerian�t.

-          Igy�l bel�le egy kortyot! – ny�jtotta �t a tal�rja bels� zseb�b�l el�kotort kis �veget miut�n Hermione m�g�tt becsuk�dott az ajt�.

-          Mi ez? – n�zett Valeriana csod�lkozva a kez�be adott italra.

-          Nem pont fejf�j�sra val�, de megteszi. Azt hiszem sz�ks�g lesz m�g a j�zan gondolkod�sodra. – felelte Piton olyan megnyugtat� hangon, ahogy a l�ny m�g sohasem hallotta besz�lni.

Valeriana egy darabig n�zett a f�rfi szemibe, majd letekerte a kis palack kupakj�t, �s kortyolt az italb�l.

-          Ez m�g az, amit �n k�sz�tettem? – k�rdezte a fanyar �zt�l fintorogva Valeriana.

-          Igen.

-          Magadn�l hordod? – n�zett fel ism�t a s�t�t szemekbe. – M�g mindig sz�ks�ged van r�?

-          Csak ritk�n. – felelte Piton kurt�n, �s l�tszott, hogy a t�ma nem �ppen k�v�natos sz�m�ra. – Jobban vagy?

-          Igen. – mondta Valeriana automatikusan  mik�zben gondolatai a f�rfi �llapota, �s legink�bb mostani, szokatlan kedvess�ge k�r�l j�rtak.

-          Rendben! Akkor menj�nk! N�zz�k meg mi igaz Miss. Granger elk�pzel�seib�l.

A hossz� ideig tart� s�ta alatt Valeriana csendben k�vette az el�l cs�rtet� Pitont. Figyelte tal�rja lebeg�s�t, karj�nak lend�letes mozg�s�t, �s a j�l ismert jellegzetes j�r�s �temes kopog�s�t. �rezte ahogy feje tisztulni kezd a saj�t f�zete hat�s�ra. A f�jdalom, ami n�h�ny perce m�g elviselhetetlen volt, most szinte teljesen elm�lt. Gondolatait megpr�b�lta a menetel�s�k c�lja fel� terelni, de mindig visszakanyarodott Piton �s az �t k�r�lleng� k�telyek fel�.

Amikor fel�rtek a hetedik szintre, az utols� fordul� el�tt a f�rfi megtorpant, �s az �t k�vet� l�ny fel� fordult.

-          Minden rendben? – k�rdezte, mire Valeriana a gondolataib�l felocs�dva csak b�logatni tudott.

Piton m�ris indult tov�bb nyom�ban a n�vel, �s hamarosan meg�rkeztek a t�relmetlen�l topog� Hermion�hez.

-          Azt hiszem itt kell lennie. – mutatott a l�ny egy �res falfel�letre. Valeriana �rtetlen�l n�zett az eml�tett ir�nyba. Sehogy sem �rtette hogy lehetne Draco a falak m�g�tt.

Piton ellen�rizte a t�rk�pen Hermione �ll�t�s�t.

-          �gy van. – er�s�tette meg a Valeriana sz�m�ra hihetetlen t�nyt, majd �sszehajtogatva a pergament, zseb�be s�llyesztette.

-          De itt nincs semmilyen ajt�! – adott hangot Valeriana csod�lkoz�s�nak.

-          Mi mindig �gy jutottunk be… - kezdte a l�ny, de mire elmondhatta volna a Sz�ks�g Szob�j�nak titk�t, Piton egy hat�rozott p�lcamozdulattal l�that�v� tette a titkos bej�ratot.

-          Nos, akkor menj�nk be! – mondta Piton, �s m�r nyitotta is az ajt�t.

Valeriana �s Hermione sebesen k�vett�k a f�rfit. Egy s�t�t helys�gbe �rkeztek. A falon csak egy f�klya �gett, melynek f�nye kev�snek bizonyult az ablaktalan helys�g megvil�g�t�s�hoz. A szoba k�zep�n Draco �lt. El�tte egy fekete k�peny �s egy �larc hevert. Meglep�dve n�zett fel a v�ratlan l�togat�kra. Arca a f�lhom�lyban olyan megt�rtnek t�nt, amilyennek Valeriana m�g sohasem l�tta.

-          Hermione! – sz�lt rekedten, de szemeivel nem a hozz� let�rdel� l�nyt figyelte, hanem a k�t tan�rt. – Hogy tal�lt�l meg?

-          Ez hossz� t�rt�net! J�l vagy? – k�rdezte Hermione a fi� arc�t f�rk�szve.

-          �k mit akarnak? – intett Draco fej�vel a k�t tan�r fel�.

-          Seg�teni!

-          Pont �k? – nevetett fel f�jdalmasan Draco sz�ke tincseit kisim�tva arc�b�l.

-          Igen! Piton professzor, k�rem mondjon m�r valamit! – fordult a tan�r fel� Hermione seg�lyk�r�en.

-          Mire k�sz�lsz Malfoy? – k�rdezte nyersen Piton.

-          Ne tegyen �gy, mintha nem tudn�! – n�zett farkasszemet Draco a h�zvezet�j�vel, majd felemelte az �larcot a padl�r�l. – Ez az �tlevelem a S�t�t Nagy�rhoz!

-          Igen, ezt tudom. De mit akarsz tenni? – j�tt az �jabb sz�raz k�rd�s.

-          Maga szerint? – k�rdezett vissza Draco, �s g�nyosan elfintorodott.

Valeriana �jb�l a r�gi Draco Malfoyt l�tta a fi�ban, �s ez egy kicsit elbizonytalan�totta. Nem tudta, hogy mit gondoljon r�la, igaz-e Hermione �ll�t�sa Draco elsz�nts�g�t illet�en?

-          Malfoy! Ne j�tszadozz velem, mert erre nincs id�m! – l�pett Piton Draco mell�, �s egy hat�rozott mozdulattal ruh�j�n�l fogva felr�ntotta. Hermione riadtan pattant talpra a fi� mellett.

-          Ennek �gy semmi �rtelme! – l�pett k�zbe Valeriana, akit fesz�lyezett ez az er�szakos megnyilv�nul�s.

Piton egy darabig s�t�ten n�zett Draco szemeibe, majd d�h�sen ell�kte mag�t�l.

-          Draco! Elmondtam nekik, hogy nem szeretn�l hal�lfal� lenni, hogy szembe akarsz szeg�lni Voldemort parancsainak – hadarta Hermione �jb�l sz�hoz jutva.

-          Ne mondja ki a nev�t! – sziszegte inger�lten Piton Hermione szavaiba v�gva.

-          Elmondtad nekik? Pont nekik? – r�k�ny�d�tt meg Draco mik�zben megr�ncig�lt ing�t igazgatta, �s �t egy�ltal�n nem zavarta az, ami tan�r�t.

-          Draco, mi j�t akarunk neked! – mondta Valeriana kicsit k�zelebb l�pve a fi�hoz.

-          Igen? Mif�le j�t? – k�rdezett vissza Draco fenyeget�en Valeriana szemeibe n�zve.

-          Musz�j elfogadnod a S�t�t Nagy�r szolg�lat�t! – gy�zk�dte a fi�t Valeriana.

-          H�t persze! Mi m�st is mondhatna a dr�ga tan�rn�? – v�gta oda Draco pimaszul.

-          Vigy�zz a sz�dra Malfoy! – sz�lt ism�t Piton.

-          Draco, �k a j� oldalon �llnak. – mondta Hermione s�r�s hangon. F�lt, hogy a v�rt seg�ts�g nem lesz el�g hathat�s a fi� makacss�g�val szemben.

-          Milyen j� oldalon? Tudod te, hogy mir�l besz�lsz? – fordult Draco kedvese fel�.

-          Igen. �k mind a ketten a F�nix Rendj�nek tagjai. – jelentette ki hat�rozottan Hermione rem�lve, hogy ez a t�ny majd meggy�zi Dracot.

-          Miss. Granger! – n�zett s�t�ten Piton a l�nyra. – �gy l�tom nem csak a p�lc�j�t haszn�lja n�ha feleslegesen, hanem a sz�j�t is!

-          Draco! Hinned kell nek�nk! – mondta Valeriana sietve, Piton megjegyz�s�t figyelmen k�v�l hagyva. – Ha most visszautas�tod, az �tok �letbe l�p. Senki sem menek�lhet el�le! Nincs m�s v�laszt�sod!

-          De van! – v�gott bele Valeriana szavaiba Draco. – �n�ll� akarattal rendelkezem, senki sem k�nyszer�thet olyanra, amit nem szeretn�k megtenni!

-          Ha ilyen ostoba vagy, akkor most b�cs�zz el a saj�t akaratodt�l �s a val�s �letedt�l! – mondta Piton t�relmetlen�l mik�zben �szrev�tlen�l megsim�totta bal alkarj�t.

-          Igen! Ha szeretsz, megteszed ezt! – k�ny�rg�tt Hermione, �s eg�szen k�zel l�pett a zavart fi�hoz.

-          Mi�rt kellene elfogadnom, amit �k mondanak? – k�rdezte Draco, �s l�tszott, hogy lelk�ben nagy csata folyik. Eddigi t�pel�d�sei mellett elbizonytalan�totta az is, hogy nem tudta hova tenni az �ltala hal�lfal�knak ismert tan�rok k�l�nleges viselked�s�t.

-          Az�rt, mert mi is �gy gondolkodunk, ahogyan te. – jelentette ki Valeriana hosszan a k�k szemekbe n�zve, mire Piton meglep�dve ford�totta fej�t a n� fel�. Nem az lepte meg, hogy Valeriana �gy gondolkodik, hiszen azt m�r tudta, hanem az, hogy az �t �rint� kor�bbi v�djai ellen�re r�la is ezt felt�telezi.

Csend lett. Hermione k�nnyeivel k�szk�dve n�zett fel Dracora, aki tan�cstalanul igyekezett feldolgozni az elhangzottakat.

-          �n nem akarok olyan lenni mint ap�m: egy gyilkos, akinek �rtatlan �letek sz�radnak a lelk�n! Nem is �rtem hogy gondolkodhattam kor�bban m�sk�nt? Hogy nem vettem �szre azt a hazugs�got, �s ocsm�nys�got, amiben �lnem kellett? – fakadt ki Draco hirtelen. – K�ptelen vagyok hazamenni!

Valerian�t megrend�tette Draco k�ts�gbeesett kifakad�sa.

-          Hidd el, hogy meg�rtelek, de m�gis meg kell tenned! Nem kell sok�ig kib�rnod! Majd kital�lunk valamit! – nyugtatgatta a fi�t, b�r m�g mag�nak is nehezen vallotta volna be, hogy a megold�st illet�en semmi �tlete sincs. – Most pedig vedd fel azokat, �s menj!

-          K�ptelen vagyok ezt v�gigcsin�lni! – cs�v�lta Draco a fej�t keser�en, �s len�zett a padl�n hever� s�t�t ruhadarabra.

-          Na j�l van! Nekem ebb�l el�g! – emelte meg hangj�t Piton, �s egy d�h�s mozdulattal felkapta a fekete k�penyt �s az �larcot. – �gy k�reted magad, mint egy menyasszony! – n�zett fenyeget�en a fi� riadt szemeibe. – K�t v�laszt�sod van. Az egyik, hogy szembeszeg�lve a S�t�t Nagy�r akarat�nak elmenek�lsz, de akkor b�cs�t inthetsz mindennek, ami neked kedves, legf�k�ppen a saj�t nyomorult �letednek! A m�sik pedig, hogy ezt f�lveszed, �s v�llalod ami v�r r�d. Azt�n m�g mindig r��rsz eld�nteni, hogy melyik oldalt  v�lasztod, hogy kit akarsz szolg�lni!

-          �n m�r eld�nt�ttem! – mondta Draco, �s dacosan �llta tan�rja �that� tekintet�t. – �s maga?

Piton felh�zta egyik szem�ld�k�t, �s most m�r j�l l�that�an �lni tudott volna szemeivel Draco pimaszs�g��rt. Valeriana att�l tartott, hogy minden �rvel�s hi�ba val� volt, m�g Piton er�szakos modora sem tudja r�venni a fi�t a helyes l�p�sre.

-          Vedd ezt fel! – nyomta Piton r�vid csend ut�n a rettegett t�rgyakat Draco kez�be olyan hevesen, hogy majd fell�kte, majd d�h�sen kiviharzott.

Valeriana mag�ra maradt a csatat�r kell�s k�zep�n. Hermione, �s � is minden meggy�z�erej�ket felhaszn�lt�k. M�r nem volt semmi �tlete, ami a fi� helyes d�nt�s�t el�seg�tette volna, csak tan�cstalanul n�zett a k�nnyes szem� l�nyra.

-          Nem akarom, hogy ebben l�ss! – sz�lalt meg azt�n Draco, mire Hermione s�rva a nyak�ba borult. – Menj, �s felejts el!

-          Draco! – zokogott fel a l�ny. – Ne mondj ilyet, k�rlek!

-          Egy hal�lfal� nem m�lt� hozz�d! – �rvelt Draco hidegen, de szemeiben a halv�ny f�nyn�l is j�l l�that� k�nnycseppek jelentek meg.

-          Szeretlek! – ki�ltotta m�g hevesebben Hermione, de szavai nem tal�ltak viszonz�st.

-          Menj! Menj m�r! – tolta el mag�t�l Draco a l�nyt.

Hermione h�tr�lni kezdett, majd Valerian�ra n�zett seg�ts�g ut�n �h�tozva.

-          Menj csak! – mondta halkan Valeriana, �s �rezte ahogy az � tork�t a s�r�s fojtogatja. – Ne besz�lj az itt elhangzottakr�l senkinek! M�g a bar�taidnak sem!

-          Igen, tan�rn�! – mondta  Hermione, majd m�g vetett egy v�gyakoz� pillant�st kedves�re, �s h�pp�gve kil�pett az ajt�n.

Draco felvette a k�penyt, majd t�tov�n forgatni kezdte kez�ben az �larcot.

-          Menned kell! – mondta Valeriana olyan nyugodt, magabiztos hangon, amennyire csak t�le telt. – M�r �gy is t�l sok�ig v�rakoztattad!

-          Te mikor �llt�l �t a m�sik oldalra? – k�rdezte f�lve Draco.

-          Kezdett�l fogva a m�sik oldalon �llok, de nekem sem volt m�s v�laszt�som, mint ahogy neked sincs m�s v�laszt�sod!

-          Hogy tudsz �gy �lni?

-          Nem k�nny�, de legal�bb te m�r nem vagy egyed�l!

-          Nem gondoltam volna, hogy egyszer a te seg�ts�gedre leszek r�szorulva! – n�zett Draco Valeriana szemeibe.

-          H�t, az �let csupa meglepet�s! – mosolyodott el Valeriana k�nyszeredetten, majd komolyan n�zett vissza a fi�ra. – H�tv�g�n megl�togatlak. Addig tarts ki, �s tegy�l meg mindent, amit �desap�d k�v�n, m�g ha nehezedre esik akkor is!

-          De elj�ssz h�tv�g�n!

-          Meg�g�rem! Csak menj m�r!

Draco felvette az �larcot, �s a k�vetkez� pillanatban m�r nyoma sem volt. Valeriana egyed�l maradt a s�t�t szob�ban, arc�n k�nnyek folytak v�gig. Mik�zben n�zte, ahogy a f�klya f�nye k�s�rteties �rny�kot vet a falra, fej�ben visszhangzottak az elm�lt n�h�ny perc alatt elhangzott szavak. Egy�tt �rzett Dracoval, hiszen pontosan tudta mi v�r r� a zuhan�s ut�n. Annak az els� alkalomnak az eml�k�t�l m�g most is kir�zta a hideg. K�telyei a fi� �rzelmei fel�l teljesen elm�ltak.  Megd�bbentette a tudat, hogy egy ilyen csal�di h�tt�rrel rendelkez� fiatal nem k�veti a hagyom�nyokat, hogy teljesen m�sk�pp gondolkodik, mint a sz�lei. Ugyanakkor �r�met is jelentett sz�m�ra, hiszen most m�r � sem volt egyed�l!

Kil�pett a folyos�ra, ahol a nagy ablakokon be�rad� f�ny elvak�totta a s�t�thez szokott szem�t. Hunyorogva indult el, mik�zben �rezte mag�ban az izgatotts�got, amit a t�rt�ntek keltettek benne. Egy szinttel lejjebb Daniel k�sz�nt r�.

-          Na v�gre! M�r minden�tt kerestelek! Sir Nicolas mondta, hogy erre j�ttetek.

-          Nick l�tott minket? – k�rdezte riadtan Valeriana, mert esz�be jutott, hogy a k�s�rtetetekn�l pletyk�sabbakkal m�g �let�ben nem tal�lkozott. – Hol tal�lkozt�l vele, �s mikor?

-          A negyediken…Most hova sietsz? M�r biztosan elment onnan! – ki�ltott ut�na Daniel, �s igyekezett utol�rni a l�nyt.

-          Meg kell tal�lnom! – cs�rtetett Valeriana tov�bb el�refel�. – Majd k�s�bb besz�l�nk!

Valeriana gyors l�ptekkel haladt a folyos�kon, majd a l�pcs�k�n. Rem�lte, hogy m�g azel�tt megtal�lja Nicket, miel�tt elmes�li m�snak is a furcsa h�rmas szokatlan �tj�t. Hosszan keresg�lt, minden fordul�ban j�l k�r�ln�zve, majd a saj�t lakoszt�ly�t�l nem messze tal�lt r� a szellemre.

-          Nick! – ki�ltott ut�na, mire az megfordult.

-          Valeriana! – siklott oda a l�nyhoz.

-          Nick! – lihegte oldal�t fogva Valeriana. – Te l�tt�l ma engem a hetedik emelet fel� haladva?

-          Igen. – felelte furcs�llva a k�s�rtet kicsit megigaz�tva fej�t a nyak�n.

-          Ne mondd ezt el senkinek! J�?

-          �n nem szoktam kibesz�lni senkit! – s�rt�d�tt meg a szellem. – Persze az�rt engem �rdekelne, hogy hova cs�rtettetek Pitonnal!

-          Nick!

-          Sz�val?

-          Nem mondhatom el.

-          M�r megint valami, amir�l nem tudhatok! Sz�val m�gis att�l tartasz, hogy elj�r a sz�m!

-          �n… nem… sz�val… - dadogott Valeriana, mert a vil�g�rt sem akarta megb�ntani a s�rt�d�keny szellemet.

-          Teh�t m�gis! – szegte fel a fej�t megb�nt�dva Nick, mire t�rzse �s nyaka k�z�tt egy pillanatra r�s keletkezett. – Ezt nem gondoltam volna r�lad! Ne f�lj nem fogom elmondani senkinek! Egy�bk�nt is most mindenki m�ssal van elfoglalva.

-          K�sz�n�m! – mondta csendben Valeriana, �s hosszan figyelte az elsuhan� k�s�rtetet.

Miut�n ezt a probl�m�t is megoldotta, elindult az igazgat�i iroda fel�, hogy nagyapj�val is megossza a v�ratlan esem�nyeket. Mik�zben gondolataiba mer�lve siet�sen l�pkedett, felt�nt neki, hogy most sokkal t�bb di�k van a folyos�kon, mint �ltal�ban ilyenkor szokott.

Mikor bel�pett nagyapja szob�j�ba, �s megl�tta az id�s igazgat� gondterhelt arc�t, m�r sejtette, hogy valami baj van.

-          T�rt�nt valami? – k�rdezte Dumbledore-t, miut�n r�viden k�sz�nt�tt�k egym�st.

-          Vagy h�sz di�k elt�nt. – mondta f�radtan az igazgat�.

-          Az hogy lehet? – k�rdezte Valeriana, de ahogy feltette a k�rd�st, m�r tudta is a v�laszt. – A S�t�t Nagy�r!

-          Igen! �gy t�nik �jb�l g�tl�stalanul gy�jti maga k�r� csatl�sait.

-          Lehet pontosan tudni, hogy kik t�ntek el?

-          Igen. A legsz�rny�bb az, hogy nem csak olyanok, akiknek sz�leik esetleg a s�t�t oldalon v�lhet�k. De term�szetesen �k vannak t�bben, �gy k�zt�k van Draco Malfoy is.

-          Tudom! – mondta Valeriana, mire nagyapja csod�lkozva n�zett r�. – A szemem l�tt�ra vette fel a zsupszkulcsk�nt m�k�d� k�penyt, �s �larcot. Nehezen tudtuk r�venni, de siker�lt meggy�zn�nk, hogy nincs m�s v�laszt�sa. – Valeriana hangja egyre lelkesebb lett. – Nagyapa igazad volt, amikor azt mondtad, hogy Dracoban elindult valami. � a m�sodik fecske!

-          Hogy-hogy a m�sodik fecske?

-          Egy fecske nem csin�l nyarat. Mondja a mugli k�zmond�s. De m�r kett�, vagy t�bb, az igen! Most m�r nem csak �n vagyok, aki a r�gi �tok ellen�re �t�llna a m�sik oldalra! Draco is ugyan�gy gondolkodik, mint �n, �s lehet hogy rajta k�v�l vannak m�g, csak nem tudunk r�luk! Ha �sszefogunk, akkor megt�rhetj�k az �tkot! Ha t�bben vagyunk, akkor m�r siker�lhet!

-          Nem akarom elrontani a kedved, de az�rt ebbe ne �ld bele magad! – t�rte le Dumbledore unok�ja lelkesed�s�t.

-          De igen nagyapa! Hiszem, hogy egyre t�bben lesz�nk, mert aki nyitott szemmel j�r, az megl�tja a s�t�t oldal hazugs�gokra �p�l� �rnyoldal�t.

-          �gy legyen! – mondta Dumbledore, �s sz�ve m�ly�n szeretett volna hinni unok�ja l�tom�s�nak. – De addig a jelen probl�m�it kell megoldanunk! Ma este a k�r�lm�nyekre val� tekintettel soron k�v�li gy�l�st tartunk az �j f�hadisz�ll�son. Szeretn�m, ha ez�ttal te is ott lenn�l. K�sz�tettem neked egy zsupszkulcsot, ami majd odavisz. – ny�jtott �t unok�j�nak egy r�gi k�t�tt sapk�t.

-          �n is ott lehetek? – csillant fel Valeriana szeme mik�zben �tvette az �cska ruhadarabot.

-          Igen. Most mindenkire sz�ks�g van!

Valeriana a folyos�n haladva lakoszt�lya fel� m�g mindig boldogan szor�totta mag�hoz a cs�kos sapk�t, mely sz�m�ra nagyapja megbocs�t�s�t, �s bizalm�t jelentette.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s