28. fejezet

A felbolydult vil�g

Valeriana pontban hat �rakor izgatottan kez�be vette a k�t�tt sapk�t, majd az ismer�s zuhan�s ut�n egy erd� sz�l�n landolt. M�r esteledett. Nem messze egy rozoga �p�letet fedezett fel, amely k�r�l roskadoz� ker�t�s jelezte a hajdani birtok hat�r�t. Lassan, a k�rny�ket k�mlelve k�zeledett a kis kapu fel�. K�nny� szerrel kinyitotta, majd bel�pett rajta. A s�t�t �p�letben semmi nyoma nem volt �letnek.

-         Nem j�l ment�l be! – hangzott egy fiatal n�i hang a h�ta m�g�l. – Gyere vissza, majd megmutatom hogy kell!

Valeriana visszas�t�lt mik�zben a seg�t�je arc�t k�mlelte. Tudta, hogy m�r l�tta valahol, de a lila hull�mos hajzuhatag egy�ltal�n nem volt ismer�s.

-         Eml�kszel r�m? Thonks vagyok. – mondta a n�, amikor �szrevette, hogy  Valeriana �j k�lsej�vel nem ismeri meg. – Metamorfm�gus vagyok.

-         Aha. Ne haragudj, hogy nem ismertelek meg. – mondta Valeriana, �s most m�r eml�kezett megismerked�s�k napj�ra. M�r akkor is felt�nt neki a n� nem mindennapi kin�zete.

A k�vetkez� pillanatban megjelent Lupin is. Arca mint mindig felt�n�en s�padt volt, de amint megl�tta feles�ge mellett Valerian�t, kedves mosollyal fogatta.

-         Nah�t! R�gen l�ttunk! – mondta ny�jasan. – Valeriana, ugye?

-         Igen – mosolygott vissza a kellemes fogattat�snak Valeriana.

-         Akkor mehet�nk? – k�rdezte Thonks, de a v�laszt m�r meg sem v�rta. V�gigh�zta a d�ledez� kapun p�lc�j�t,  melynek nyom�ban aranysz�n� f�ny gy�lt. Valeriana feln�zett a s�t�t �p�let ir�ny�ba, ahol m�r egy magas h�z �llt. Hatalmas ablakait ugyan f�gg�ny takarta, de j�l l�tsz�dott a bel�lr�l sz�r�d� f�ny, �s a sz�mtalan cik�z� �rnyb�l arra lehetett k�vetkeztetni, hogy odabent m�r j�csk�n vannak gy�lekez�k.

Mik�zben a h�z bej�rata fel� k�zlekedtek, Thonks izgatottan �rdekl�d�tt Valeri�n�t�l az iskol�ban t�rt�ntekr�l. Valeriana igyekezett volna besz�molni, de Thonks t�bbsz�r is f�lbeszak�totta valami hozz�f�znival�val.

Mikor bel�ptek az ajt�n, olyan hangzavar csapta meg f�l�ket, mintha egy felbolygatott m�hkas kell�s k�zep�be �rkeztek volna.

Valeriana tan�cstalanul n�zett k�r�l. A sok ismeretlen arc k�z�tt elveszettnek �rezte mag�t. K�s�r�i szinte azonnal, �szrev�tlen�l elvegy�ltek a t�megben. Az id�s �s fiatal var�zsl�k �s boszork�nyok �lt�zet�nek sz�nes kavalk�dj�b�l kiemelked� ismer�s arc azt�n kiss� megnyugtatta.

-         Valeriana! – sz�lt Daniel t�lharsogva az �l�nk sz�csat�kat, ami a teremben zajlott. – Gyere �lj�nk le az asztalhoz! Dumbledore is r�videsen itt lesz.

Valeriana boldogan k�vette a f�rfit. K�zben igyekezett n�h�ny sz�foszl�nyt elcs�pni a k�r�l�tt�k besz�lget�k t�rsalg�s�b�l, amib�l kider�lt, hogy term�szetesen mindenki a Roxfortban t�rt�ntekkel volt elfoglalva.

Alighogy helyet foglaltak az egyik hossz� asztaln�l, Dumbledore megjelent a terem v�g�ben. Gyors l�ptekkel haladt az egyik asztalhoz, mely a hossz� asztalokra mer�legesen �llt. Mire meg�rkezett, a teremben lassan csend lett, �s mindenki elfoglalta hely�t.

-         K�sz�n�m, hogy ennyien elj�ttek a v�ratlanul �sszeh�vott gy�l�s�nkre! – kezdte Dumbledore kezeit k�sz�nt�sre emelve. Arca elgy�t�rt volt, szemeiben j�l l�tsz�dott az aggodalom.

-         Mi t�rt�nt a Roxfortban eg�sz pontosan? – k�rdezte recseg� hangj�n Mordon az egyik asztal m�g�l.

-         Csak sejt�seink vannak Alastor! – mondta Dumbledore keser�en.

-         Azt mondj�k, hogy az �n fiam is elt�nt! Igaz ez? – k�rdezte a legsz�ls� asztalt�l egy agg�d� hang� f�rfi.

-         Lehet tudni egy�ltal�n, hogy kik t�ntek el? – k�rdezte egy m�sik Valeri�n�t�l nem messze.

-         Most m�r pontosan tudjuk mind a tizennyolc di�k nev�t. – mondta f�radtan Dumbledore, �s egy pergamenlapot h�zott  el� s�t�tk�k tal�rja zseb�b�l. Nagy leveg�t vett, �s elkezdte olvasni a felsorol�st.

Valeriana d�bbenten hallgatta az ismer�s neveket. Voltak, akiken egy�ltal�n nem lep�d�tt meg, de voltak, akikr�l nem felt�telezte volna, hogy a s�t�t oldalon �llnak.

Ahogy lassan hangzottak el a nevek, szinte mindegyikn�l volt valakinek hozz�f�znival�ja. Egy-egy n� riadtan sik�tott fel saj�t gyerek�nek neve hallat�ra. Mire az utols� n�v is elhangzott, a teremben �jra �r�lt ricsaj kerekedett. Felh�borod�sok, f�lelmek, �s p�nik szavai hangzottak el.

-         K�rem! – hallatszott Dumbledore �les hangja. – K�rek mindenkit, hogy nyugodjon meg! Ha egym�s tork�nak es�nk a t�rt�ntek miatt, akkor Voldemort m�ris gy�zedelmeskedett felett�nk. Ez nem megold�s semmire. – megv�rta, am�g a ked�lyek lehiggadtak, �s csak akkor folytatta, amikor m�r mindenki vissza�lt a hely�re. – Sajnos tudtunk r�la, hogy iskol�nkban a s�t�t er�k fiatal k�pvisel�i jelen vannak, de a m�gus t�rv�nyek �rtelm�ben mindenki sz�m�ra meg kell adni a tanul�s lehet�s�g�t mindaddig, am�g nem tesz valami t�rv�nybe�tk�z�t. Eddig pedig egy�ltal�n nem t�rt�nt ilyen… Eg�szen ma reggelig. Felt�telez�seink szerint a di�kok a hal�lfal�kra jellemz� m�don t�voztak az iskola falai k�z�l. T�bben kaptak a reggeli post�val csomagot, de val�sz�n�leg m�r napok �ta �rkeztek zsupszkulcsok Voldemortt�l.

-         Ha tudt�k, hogy ott vannak a gyerekek k�z�tt Tudjukki k�vetei, akkor mi�rt nem tettek valamit ellen�k? – k�rdezte egy f�rfi felh�borodva.

-         Nem tehett�nk semmit! – felelte csendben Dumbledore. – B�r most m�r l�tom, hogy m�g k�r�ltekint�bbnek kellett volna lennem.

-         �s hol vannak a gyerekek? Hol van a fiam? – k�rdezte k�nnyeit t�r�lgetve egy id�s boszork�ny.

-         Nem tudjuk pontosan. – felelte Dumbledore r�viden. – Sok mindenre nem tudjuk a v�laszt, de k�zdeni fogunk, hogy egy nap mindent kider�ts�nk. Ett�l fogva m�g �vatosabbnak kell lenn�nk! Voldemort �jra a r�gi, �s nem riad meg semmilyen eszk�zt�l.

-         Mi lesz az iskol�val? – k�rdezte egy k�z�pkor� var�zsl� Valeriana mell�l. – Bez�rj�k?

-         Nem. – felelte Dumbledore r�viden, de hat�rozottan. Kijelent�se �jabb felh�borod�st v�ltott ki a t�bbiekben. – Az iskola bez�r�s�val egy�rtelm�en megadn�nk magunkat, mire Voldemort �s k�vet�i csak m�g nagyobb er�vel t�madn�nak. Er�snek kell mutatkoznunk! A mi f�lelm�nk �ket er�s�ti. Az iskola biztons�g�t term�szetesen m�g jobban k�zpontba kell �ll�tanunk. Meg kell szervezn�nk az egyes h�zakon bel�li �rj�ratoz�st…

-         Fel�gyelj�k a gyerekeket? – k�rdezte egy nagy s�veges var�zsl�. – Ez megf�leml�ti �ket.

-         Az m�g jobban megf�leml�ti �ket, ha nem �rzik magukat biztons�gban. A t�rt�ntek ut�n m�r �gysem titkolhatjuk el a m�gusvil�gban t�rt�nt s�t�t v�ltoz�sokat. – mondta Dumbledore, majd m�g hosszan besz�lt az �rk�d�s fontoss�g�r�l �s mik�ntj�r�l.

A beoszt�s hosszadalmas elk�sz�lte alatt Valeriana f�radtan hordta k�rbe tekintet�t az izgatott arcokon. Mindegyiken az aggodalommal t�rs�tott elsz�nts�g volt l�that�. Ahogy figyelte a k�r�l�tte l�v� ny�zsg�st, felt�nt neki, hogy Pitont nem l�tja sehol. Sejtette, hogy hol van, �s err�l Draco is esz�be jutott. Hihetetlen volt sz�m�ra, hogy �k ketten hal�lfal� l�t�kre nem a s�t�t oldalt k�vetik. Tal�n a f�radts�g, tal�n a sok agg�d� arc k�r�l�tte, egy kicsit elbizonytalan�totta. Nem tudta minek hihet, �s minek, vagy kinek nem. Sz�ve azt s�gta, hogy megb�zhat mindkett�ben, de esze �vatoss�gra intette. Bizonyoss�got kellene szereznie, de hogyan?

Az �jszakai kev�s alv�s, az eg�sz nap esem�nyei teljesen kimer�tett�k. Az ital hat�sa, amit kor�bban Pitont�l kapott, m�r r�g elvesz�tette hat�s�t. Feje ism�t zsongott �s l�ktetett. Mire mindenki megkapta beoszt�s�t, m�r �melygett a f�radts�gt�l. Alig v�rta, hogy a Roxfortba visszat�rve �gyba b�jhasson.

M�r �jf�l is elm�lt, amikor a hossz� l�pcs�k�n haladtak Daniellel. Az el�z� �jszaka m�moros j� kedv�nek nyoma sem volt. Gondolataikba mer�lve v�nszorogtak a lakoszt�lyuk fel�, ahol r�viden elb�cs�ztak  egym�st�l.

Valeriana egyenesen a h�l�szob�ba ment. Menetk�zben szinte menek�lve az �gy fel� megszabad�totta test�t az �sszes ruh�j�t�l. Az �gy melletti kisszekr�nyen meggy�jtotta a gyerty�t, hogy f�ny�n�l megtal�lja h�l�ing�t. Siet�sen vette fel, �s bezuhant az �gyba.

Ahogy karj�t v�gigsim�totta a nagy �gy szabad ter�let�nek h�v�s leped�j�n, az el�z� �jszaka csod�s pillanatai elevenedtek fel benne. Az �gy, melyet csak egyetlen �jszak�ra osztott meg m�ssal, most �resnek t�nt. Hi�nyzott a f�rfi meleget sug�rz� k�zels�ge, az �rint�se, �s megnyugtat�an halk szuszog�sa.

F�z�san �sszeg�mb�ly�d�tt, �s megpr�b�lt nem gondolni Pitonra, de nem siker�lt. Miel�tt elaludt volna, utols� gondolata is � volt.

M�snap reggel m�r a reggelin�l �rezhet� volt a leveg�ben a fesz�lts�g, amit a di�kok elt�n�se okozott. Valeriana j�l l�tta a tanul�k arc�n a bizonytalans�got �s a f�lelmet. Az �r�k szokatlanul csendben folytak. N�h�nyan feltettek p�r �vatos k�rd�st a j�v�vel kapcsolatban, de Valeriana csak �ltal�nos, kit�r� v�laszok ad�s�ra volt k�pes. Az utols� �r�n j�l l�tta Harry �s Hermione k�z�tt a fesz�lts�get. A l�ny s�padt, karik�s szemekkel alig tudott foglalkozni az �rai feladattal. Gondolatai mindig elkalandoztak, �s Valeriana pontosan tudta is, hogy merre.

Az esti okklumencia �ra term�szetesen a t�rt�ntek hat�s�ra sem maradt el, de hangulata most m�s volt. Harry gyanakodva l�pett be a tanterembe. Valeriana �rezte rajta, hogy kor�bbi bizalma megrend�lt ir�nta. F�lve tette h�t fel a k�rd�st:

-         Kezdhetj�k?

-         Tan�rn�, k�rdezhetek valamit?

-         Igen – v�laszolta Valeriana, b�r rossz �rz�ssel t�lt�tte el sejt�se a k�rd�st illet�en.

-         Mit tud Malfoy �s Hermione kapcsolat�r�l? -  vil�gosz�ld szemeit r�szegezte tan�rn�j�re.

-         Ezt Hermion�t�l kellene megk�rdezned!

-         � nem  mond semmi! – legyintett Harry.

-         Akkor �n sem mondhatok semmit. – sz�gezte le Valeriana.

-         Sz�val van k�zt�k valami – vonta le a k�vetkeztet�st a fi�, �s keser�en elh�zta a sz�ja sz�l�t.

-         Harry, ne �t�lj elhamarkodottan!

-         Elhamarkodottan? – csattant fel Harry, miut�n tudatosult benne, hogy sejt�se val�snak t�nik. – Malfoy hal�lfal�, Hermione pedig eddig a legjobb bar�tom volt!

-         Mi�rt csak volt?

-         M�g k�rdezi?

-         Hermion�nak sz�ks�ge van a bar�ts�godra!

-         Nekem viszont nincs az �v�re! – Harry m�r szinte kiab�lt. D�h�s volt mindenre �s mindenkire. Leveg�t kapkodva izgatottan j�rk�lni kezdett. – Csod�lom, hogy mi�rt nem lett egyb�l � is hal�lfal�!

-         Harry, ezek szerint nem ismered �t el�gg�!

-         Nem, val�ban nem! Csak azt hittem, hogy ismerem. – �llt meg egy pillanatra, hogy szemeivel ism�t szikr�kat sz�rjon az �t nyugtatgatva gy�zk�d� tan�rn�re. – De mag�r�l sem gondoltam volna, hogy m�g �t fogja v�delmezni!

-         Alaptalanul b�ntod �t, an�lk�l, hogy tudn�d mir�l is van sz�!

-         Igen? Mi�rt mir�l van sz�?

-         Nem arr�l, amire gondolsz!

-         Tudja, hogy mire gondolok? H�t persze, hogy tudja, hiszen minden alkalommal a fejemben turk�l…

-         Fejezd be! – Valeriana egyre d�h�sebb lett nem csak Harry igazs�gtalans�ga, hanem viselked�se miatt is. – Most egy kicsit �ssze vagy zavarodva, de…

-         �ssze vagyok zavarodva? A legjobb bar�tom �rul� lett! – Harryt m�r egy�ltal�n nem zavarta, hogy akivel ilyen hangon kiab�l az t�rt�netesen egy tan�r, aki ak�r meg is b�ntethetn� viselked�se miatt.

-         Majd egy nap megtudsz mindent, �s akkor m�sk�nt fogsz gondolkodni! – harsogta t�l Valeriana Harry kiab�l�s�t.

-         M�r megint valami, amir�l nem tudhatok! – vetette oda durc�san Harry, majd v�gre csendben maradt.

-         Sajn�lom! – mondta csendben Valeriana. – De ez nem az �n hat�sk�r�m. - Harry tov�bbra sem sz�lt semmit. Valeriana j�l l�tta arc�n a v�v�d�st. - Azt hiszem jobb, ha elhalasztjuk a mai gyakorl�st, de cs�t�rt�k�n v�rlak!

Valeriana m�g akkor is zaklatott volt a sikertelen okklumencia �ra miatt, amikor szob�j�ba l�pett a vacsora ut�n. B�ntotta a fi� viselked�se, �s f�lt, hogy ez a kis jelenet majd �rny�kot vet a k�vetkez� gyakorl�si lehet�s�gek sikeress�g�re is.

A napok nagyon lassan teltek. A j�r�r�z� Rend-tagok igencsak nyomaszt� hat�ssal voltak az am�gy is s�t�ten l�t� di�kokra. A borong�s id�j�r�s bennmarasztalta az iskola lak�it, akik a tanul�s ut�n t�tlen�l r�tt�k az �p�let hossz� folyos�it. Valerian�t nyomasztotta az is, hogy Piton vas�rnap �ta egy�ltal�n nem kereste t�rsas�g�t. B�rmennyire gy�t�rt�k a k�telyek a f�rfit illet�en, ahogy teltek a napok egyre ink�bb r�d�bbent, hogy mennyire hi�nyzik neki. Az �tkez�sek alatt igyekezte elkapni tekintet�t, de a f�rfi r�vid szemkontaktus ut�n m�ris elford�totta fej�t. Valeriana �gett a v�gyt�l, hogy tiszt�zz�k a kettej�k k�z�tti ellent�teket, �s helyre tegy�k viszonyukat, de t�lzott b�szkes�ge nem engedte, hogy � kezdem�nyezzen. Mivel Piton ugyan�gy gondolkodott, �gy csak v�gyakozva v�rt�k a m�sik k�zeled�s�t, de hi�ba.

Valeriana Daniel vagy Nick t�rsas�g�val pr�b�lta gondolatait elterelni az elm�lt h�tv�ge esem�nyeir�l, de amint mag�ra maradt, �jb�l megold�sra nem vezet� gondolkod�sba kezdett.

Szombaton a Griffend�l-torony fel�gyelet�vel lett megb�zva, �gy reggelt�l estig a klubhelys�gben �s k�rny�k�n tart�zkodott. A di�kok a tan�rn� f�rk�sz� tekintet�t�l hossz� ideig nem mertek fel�llni leck�ik f�l�l. K�s� este volt, amikor m�r csak Hermione gubbasztott dolgozatai f�l�tt. Valeriana a ropog� t�z mellett �lt, �s merengve figyelte a lefekv�shez k�sz�l� di�kokat. V�g�l m�r csak �k maradtak ketten.

-         Hermione, most m�r te is befejezhetn�d! – mondta Valeriana �lmosan, hiszen alig v�rta, hogy mag�ra maradva egy kicsit � is megpihenhessen.

-         Nincs kedvem lefek�dni – mondta a l�ny keser�en, de az�rt becsukta Sz�mmisztika k�nyv�t. – Ha alszom, csak r�m�lmaim vannak.

-         Ne agg�dj Draco miatt! – mondta Valeriana, �s felh�zta l�bait a kanap�ra.

-         Nem tudom, hogy el�g er�s-e ahhoz, ami v�r r�!

-         �n biztos vagyok benne!

-         Honnan ismeri Dracot ilyen j�l? – k�rdezte Hermione k�nyvei rendezget�s�b�l feln�zve.

-         H�t, nem ismerem annyira… tal�n csak annyira, mint t�ged – mondta Valeriana, �s �gy �rezte, hogy egy�ltal�n nem j�r messze a val�s�gt�l, hiszen Draco eddig mindig nagyon z�rk�zottan, s�t kifejezetten ellenszenvesen viselkedett vele.

-         Nem gondoltam, hogy ennyire m�s, mint aminek megismertem. – m�l�zott el Hermione.

-         H�t igen. Sokszor nem helyesen �t�lj�k meg  a m�sikat viselked�se alapj�n, pedig mindenki rejthet �rt�keket mag�ban, csak nem kell sajn�lni az id�t arra, hogy azt megtal�ljuk!

A klubhelys�gbe csend lett. Mindketten a l�ngok k�z� meredve mer�ltek el gondolataikban.

-         Maga is k�z�j�k tartozik, ak�rcsak Piton professzor, ugye? – n�zett azt�n sok�ra Hermione ism�t a f�radt tan�rn�re.

-         Te mindig is gyanakodt�l r�m – mondta Valeriana m�g mindig az egyre kisebb l�ngokkal �g� t�zbe b�mulva. Nem akart tal�lkozni a l�ny tekintet�vel.

-         Igen, de most m�r megb�zom a tan�rn�ben, mert tudom, hogy csak annyira �ll a s�t�t oldalon, mint Piton professzor – mondta Hermione lelkesen.

-         Honnan tudsz te arr�l, hogy � micsoda?

-         Harryt�l – j�tt a mag�t�l �rtet�d� v�lasz. – �s Dumbledore is megb�zik benne.

-         Igen – ny�gte Valeriana, �s csak most d�bbent r�, milyen ostob�n viselkedett a f�rfival.

-         Azt hiszem, most m�r az�rt lefekszem aludni, mert azt�n keresni kezdenek  a l�nyok. – mondta Hermione nagyot s�hajtva, �s elindult a l�nyok sz�ll�shelye fel� vezet� l�pcs�h�z.

-         Igen menj, �s pihend ki magad! – ocs�dott fel Valeriana, �s v�gre elford�totta fej�t a kandall� fel�l. – Draco miatt pedig ne izgulj! Tudom, hogy el�g er�s lesz szemben�zni a sors�val!

-         Rem�lem – mondta halkan Hermione, majd elindult a l�pcs�n. – J� �jszak�t!

-         J� �jszak�t!

Valeriana visszafordult az �ppen csak par�zsl� kandall� fel�. Hamarosan megjelent egy man�, �s f�t tett a t�zre, ami �gy nagy l�ngra lobbanva ism�t kellemes meleget sug�rzott. Valeriana m�gis f�z�san h�zta �ssze mag�n tal�rj�t. F�radt volt, de tudta, hogy nem aludhat. Fel�llt, �s j�rk�lni kezdett az �res klubhelys�gben. Gondolatai egy ideig keresztsz�lei l�togat�sa k�r�l keringtek, amit m�snapra tervezett, majd Piton �s a vele t�lt�tt �jszaka eml�kei keltettek v�gyat benne a f�rfi ir�nt. Legsz�vesebben rohant volna a karjaiba, hogy �jb�l �t�lhesse azokat az �rz�seket, de gy�z�tt a k�teless�g. �gy �rezte, sohasem lesz v�ge az �jszak�nak. Hajnali hatkor f�radtan adta �t a posztot Lupinnak, aki l�that�an kipihenten, nagy �r�mmel �rkezett a griffend�lesek klubhelys�g�be.

Valeriana kis pihen� ut�n egyb�l �tnak indult, hogy eleget tegyen Draconak tett �g�ret�nek.

A havas �ton hevesen dobog� sz�vvel, szapora l�ptekkel haladt a k�ria fel�. A szilveszteri kellemetlen �lm�ny eml�kei m�g t�l frissek voltak. F�lve n�zett percenk�nt a h�ta m�g�, hogy nem k�veti-e valaki. A hatalmas vaskapun olyan megk�nnyebb�lve l�pett be, mint amennyire neh�z sz�vvel kor�bban.

Keresztsz�lei boldogan fogadt�k. L�tszott rajtuk a b�szkes�g Draco „dics�s�ges besoroz�sa” miatt. A fi� szemeib�l azonban a f�jdalom �s a bizonytalans�g t�kr�z�d�tt. Eb�d alatt ugyan mosolyogva helyeselt sz�leinek, mik�zben azok a S�t�t Nagy�r erej�t, b�lcsess�g�t dics�rt�k, de tekintete minduntalan seg�lyk�r�en Valerian�t k�mlelte.

�tkez�s ut�n Lucius, mint mindig a dolgoz�szob�ja fel� invit�lta Valerian�t, akinek odabent r�szletesen be kellett sz�molnia az iskol�ban t�rt�ntek kellemetlen hat�s�r�l. Lucius g�nyos mosollyal konstat�lta munk�juk siker�t.

Valeriana egy �r�nyi faggat�z�s ut�n megk�nnyebb�lve hagyta el a helys�get, �s keresztapja t�rsas�g�t.

Egyenesen Draco szob�j�ba ment.

-         V�gre! – mondta szemreh�ny�an Draco, miut�n becsukta az ajt�t. – Tegnapra v�rtalak!

-         Nem tudtam j�nni – mondta Valeriana, �s most l�tta csak igaz�n a fi� arc�n szenved�s�t.

-         Vigy�l el innen! – Draco szemei k�ny�rg�n n�ztek kereszttestv�r�re.

-         Nem tehetem!

-         Mi�rt?

-         Folytatnod kell!

-         Nem tudom!

-         De igen! V�gig tudod csin�lni!

-         Nem b�rok ki m�g egy napot ap�m mellett! – rim�nkodott tov�bb Draco rem�lve, hogy Valeriana megsajn�lja, �s kital�l valamit megsz�ktet�s�re.

-         Egy olyan er�s fi�, mint te, nem sop�nkodhat ennyit! – pr�b�lt meg �rvelni Valeriana.

-         Honnan tudod, hogy el�g er�s vagyok-e?

-         H�t, mert… - Valeriana elbizonytalanodott. Pr�b�lt valami meggy�z� v�laszt tal�lni. – l�tom a szemedben, �s Hermione is b�zik benned!

Draco hirtelen nem sz�lt semmit. Valeriana �rezte, hogy megtal�lta azt, ami hathat az elbizonytalanodott fi�ra.

-         B�zik bennem? – ism�telte Draco halkan, mintha nem is hinn� el. – Hogy van?

-         J�l – v�laszolt Valeriana r�viden, �s gondosan elhallgatta Hermione t�pel�d�s�t a fi� er�ss�g�t illet�en.

-         Nem �rdemeltem meg…

-         Ne mondj ilyet Draco! Nagy b�tors�g volt sz�rmaz�sod �s az �tok ellen�re felv�llalnod magadban az �rz�seidet �s �ll�spontodat, �s ezt Hermione is pontosan j�l tudja.

�jabb csend k�vetkezett. Draco az ablakhoz l�pett, �s elm�l�zva p�szt�zott v�gig tekintet�vel a h�lepte �res parkon.

-         Szerinted meddig tarthat m�g? – k�rdezte tov�bbra is a kopasz f�kat b�mulva.

-         Nem tudom – felelte Valeriana keser�en, hiszen pont ez aggasztotta �t is. Az �tok, ami megpecs�telte sors�t, csak a S�t�t Nagy�r hal�l�val t�rhet meg. Ennek az id�pontnak a tal�lgat�sa pedig mer�sz v�llalkoz�s lett volna. – De most m�r nem vagyunk egyed�l, hiszen itt vagyunk egym�snak, �s tal�n…

-         �s Piton? – fordult vissza Draco. – � is hal�lfal�k�nt �ll a mi oldalunkon!

-         Igen. – ny�gte Valeriana, �s a sok bizonygat�st�l, m�r � is kezdte elfogadni a f�rfi hovatartoz�s�t.

-         R�lad se hittem volna, de Pitonr�l m�g csak nem is felt�teleztem!

Valeriana erre nem mondott semmit. Hiszen � maga m�g meg is r�galmazta a f�rfit!

Miut�n elk�sz�nt Dracot�l �s keresztsz�leit�l, a r�vid s�ta�ton m�g mindig Piton k�r�l j�rtak a gondolatai. Olyannyira, hogy meg is feledkezett az �lland� k�rbek�mlel�sr�l. Annyira szeretett volna hinni meg�rz�seinek, de att�l tartott, hogy ezek a meg�rz�sek csak vakon tapogat�dz� kijelent�sek hat�s�ra alakultak �gy.

M�snap �jabb h�t kezd�d�tt, �jabb feladatokkal. Valeriana hol rohant volna Pitonhoz, hol k�telyei gy�ztek, �s tartott�k t�vol t�le. �rl�d�tt sz�ve, �s esze sugallatai k�z�tt, �s felett�bb h�tr�ltatta b�rmelyik gy�zelm�t, hogy Piton szinte megk�zel�thetetlennek bizonyult. Kifejezetten l�tszott, hogy ker�li m�g a legkisebb kontaktust is a l�nnyal, mintha �dzkodna b�rmilyen jelleg� �rintkez�st�l.

A soron k�vetkez� roxmortsi h�tv�ge el�tti est�n Valeriana f�radtan fek�dt le aludni, de alighogy szenderegni kezdett, megjelent �gya mellett Dobby. Riadtan �lt fel, �s meredt a szint�n megszeppent man�ra.

-         Dobby! A fr�szt hozod r�m! – mondta Valeriana szemreh�ny�an, amikor m�r kezdett mag�hoz t�rni.

-         Dumbledore professzor k�reti a kisasszonyt! – suttogta Dobby.

-         Ilyenkor? – k�rdezte csod�lkozva Valeriana, aki b�rmennyire is szerette nagyapj�t, most nehez�re esett kik�sz�l�dni a meleg �gyb�l.

-         Bizony, most azonnal! – suttogott Dobby tov�bb. – Azt k�rte a professzor �r, hogy a t�z�n kereszt�l �rkezzen, nehogy valaki �szrevegye!

Valeriana most m�r kezdett izgatott lenni. Agya sz�rny�bbn�l sz�rny�bb okokat tal�lt ki, ami miatt ebben a k�s�i �r�ban neki a legnagyobb titoktart�ssal kell nagyapj�hoz mennie.

Tal�rj�t felvette pizsam�ja f�l�, majd a lila l�ngokba l�pve a k�vetkez� percben m�r az igazgat�i szob�ban volt. Nagyapja h�l�ruh�ban �lt �r�asztala m�g�tt, vele szemben pedig egy sz�ke fi� v�rta az �rkez�t.

- Draco! – h�kkent meg Valeriana. – Mit keresel itt? 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s